Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
ns T ÍIECyBl VfltrfaD I960. ÁPRILIS 15. PENTEK Birkás Jancsi és négylábú barátai MI LESZ VELED EMBERKE? — Te vagy a Birkás Jancsi? — csapok rá nyomban a találkozás első pillanatában. „Ragasztott” név ez, a pajtások hívják így a kisfiút, a gondjaira bízott birkanyáj kis pásztorát. — Én. — Katonásan áll kis csizmájában, bátor szembenézéssel és — tele örömmel. Hozzá jött valaki látogatóba. Csak hozzá. Ünnepnap ez, valóban. Ellágyult mosoly a szája körül, szeme melegen csillog. — Most hoztam haza őket — s a nagyobbacska fiúk munkáját dicsérő téglakerítéses, tetős karám felé mutat. — Mind megvan! — Ez az intézet igazgatójának szól, aki szeliden nézi a gyerek élénk megmutatkozását. — Valamennyit ismerem s ők is megismernek engem! Az a busa nagyfejű, a Rudi kos, az a rövidfejű a helyettese, a Jóska. — S pevet jóízűen. — Ott, az a pindurka, háromnapos. Olyan gyönge, hogy még alig áll a lábán. Nem is vittem ki. Majd ha erősebb lesz. — Máris nyitja a kiskaput, s közöttük van. Felemeli a „helyettest”, puhabolyhos fejét az arcához szorítja s valamit duruzsol a fülébe. Az állat moccanás nélkül tűri a becézést, dajkálást. Aztán felkap, egy másik kis barit, aztán sorba még néhányat, a nagyobbakat kicsit megeibálja, majd leguggol. A bárányok körülveszik, egyre szorosabb lesz a gyűrű. Sgy kis dobozból csemegét Kapnak: kenyérmaradványok után kapkodnak, még a szájából is kitépik a kunkori héjat. — No, még felborítotok! Falánk népség — s magyarázza nekik, hogy nem lehet kenyérrel jóllakni, még hátra van a vacsora. A bárányok, mintha értenék, hallgatnak, s mind őt nézi. Mesélni is szokott nekik, s ilyenkor egy se kószál el mellőle. — Hétfőn elválasztom a kicsiket. Nem lehet tűrni, hogy nyúzzák az anyjukat! — mondja a tapasztalt gazda határozott hangján. És kisjuhászt is; néha rakoncátlanok, s alig tudom összetartani őket. Nekem is lesz helyettesem. — Mióta vagy itt? — Egy éve. — Miért? — Bárányok miatt. — S mintha visszanézne a történtekre, néha elgondolkozik, máskor mintha szerepet mondana föl, szinte élvezi saját hangját, szavait, de mindig mosoly játszik az arcán. — A második apámmal juhászok voltunk egy gazdánál. Aztán eladtuk a bárányokat. — Én tizenkettőt. Fecső igazgató csodálkozva szólt: — A bíróság előtt csak hármat vallottál be. így lehet neked hinni, gyerek! A bíró néni olyan jó hozzád, még most is törődik veled s mégsem voltál őszinte — Hát, csak azért, mert gondoltam, így kevesebbet kapok ... — És kinek adtad el? — Gazdáknak. Paksust is adtam nekik. — Te adtál írást?! — ez is új volt az igazgatónak. — Hogy csináltad? — Nem volt nagy dolog — legyint Jancsi. — Volt nekem sok paksusom, kiradíroztam a neveket, s beírtam az újakat. Nekik nem is lett bajuk, mert nem vallottam ki őket. Nézzük a gyereket. Most 16 éves. Vékony, alig látszik 13 évesnek. Kedves, vonzó kicsi gyerek még. — Mennyit kaptál értük? Számol, aztán kivágja: 294C forintot. — Nálam ezer maradt. A többit anyámnak adtam. Nen volt ruhám, nem törődött .velem. És furulyát is akartan venni. De hamar rájöttek. Az igazgató a fejét csóvál ja. 'Nem stimmel valami. I birka ára nem ilyen magas Gyerekfantázia? Bizonyára. Di hogy volt tovább? — A második apám annyir odalett, hogy megütötte a guta. Hogy anyám mit csinált a pénzzel, nem tudom. — Hol van anyád? Dolgozik? — A, dehogy. — És az igazi apád? — Apámról semmit sem tudok, csak a címét. — Arról beszélj Jancsi, hogy mi van a tanulással? — riasztom szét sötét gondolatait. Az arcon ismét a játékos fény. — Baj van bizony, földrajzból megbuktam. Ki kellene a földrajzot törülni... Nem megy. — Helytelen beszéd ez, fiam — mondja az igazgató —, ha nem megy, segít neked a tanár úr. Nem vagy buta, a huncutságra van eszed, a tanulásra is kell gondolnod. Jancsi megadja magát. Megígéri, hogy a nyáron leteszi az ötödiket, aztán sorra a többit. írni, olvasni nagyon szeret, már van három könyve, mégpedig saját. És a bíró néninek is megígérte, hogy tanul. Ideje van, három nap egy héten tanulónap, a többi pásztorkodás. És eközben is tanulhat. — No, és mi szeretnél lenni azután ? — szövöm a nem mindennapi történetet. — Juhász. Mindig csak juhász. Ügy szeretem a bárányokat. — Álljunk csak meg, Jancsi. Mi van azzal a két birkával, tudod?.\,. — kérdi az igazgató. — Csak egyről van szó ... — Hát nem kettő veszett el? — De egy már megkerült, csak a másik nem tudom, hová lett. Olyan kis görcs volt az, nem is sejthetem, merre csavargóit el — magyarázza a fiú, de valami zavar érződik a hangjából. A birkák kérik a vacsorát. Több gyapjasfej megjelenik a kerítés fölött, a komoly bége- tés közé báránygyerek hangja vegyül. Jancsi, mint illik, egy ITapok darabon elkísér bennünket. A zsebéből elővesz három húsvéti képeslapot. Imi fog Gyenge bírónőnek, aki egyedüli látogatója — és talán — apjának is. — De ezt még meggondolja — teszi hozzá. Nem akarja senkivel sem tudatni, hogy hol van, mint aki falat akar állítani a hozzátartozói és saját élete közé. — Nem könnyű eset — szól kifelé menet az igazgató. Lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem. Mi mindent megteszünk, hogy a morális érzéket felébresszük benne. De sok függ attól, milyen erős a hajlam a rossz felé, s a múlt hatása. Gondolom, egy jó tsz-ben magára talál. Erősen kell fogni. Most még hullámzik benne minden. Az eltűnt két birka helyett másokat ígért. A szomszéd gazdától majd „szerez”. Hát így vagyunk. ★ Az aszódi út óta még mindig foglalkoztat a Birkás Jancsi sorsa. Amikor elbúcsúztunk, különös várakozás égett a szemében. Sok-sok szeretet, gyöngédség kell neki. Az anyja helyett valaki, aki ezt nyújthatja neki. Törődik vele. Mert ezért az okos, életrevaló gyerekért mindent meg kell tenni. Hogy e munka után megtalálja a becsület útját is. Somody Erzsébet [ladta a kikölcsönzött gépet Nyolc hónapi börtönre ítélték Belényi Béla táborfalvi lakos eladta munkahelyén, a Kőbányai Gyógyszerárugyár- ban felvett gépkocsivezetői bundát, majd hasonlóan akart cselekedni a Háztartási és Kisgépkölcsönzö Vállalattól bérelt .padlókefélő géppel is. Az értékesítéskor azonban gyanút fogtak, s mielőtt a megbecsült értéket kifizették volna, értesítették a rendőrséget. Belényi Bélát, akit más cselekményért korábban már megbüntettek, nyolchónapi börtönre ítélte a Központi Kerületi Bíróság. Az ötéves terv végére a MÁV teljesen felújítja a fővonalakat 1960-ban körülbelül 300 km hosszú vasútvonalat hoznak rendbe A MÁV 1938-ban mindösz- sze 380 kilométer hosszú, nagy teherbírású vágánnyal, vasúti pályával rendelkezett. Jelenleg 2780 kilométer hosz- szú ilyen pályája , van. Az idén a vasút tovább folytatja a felújítást. Körülbelül 300 kilométer hosszú vasúti pályát korszerűsít, s a 30—40 centiméter vastag ágyazat helyett 50 centiméter vastag ágyazatot épít. Ezenkívül összesen 60 kilométer hosszú állomási mellékvágányt is rendbehozat, így a többi között jobb vasúti pályán közlekedhetnek a Szerelvények Budapest—Hatvan—Miskolc, Szajol—Békéscsaba—Lökösháza, Sárbogárd —Rétszilas, Boba—Celldö- mölk, Hegyeshalom—országhatár, Óbuda—Dorog, Hatvan—-Kisterenye, Sopron—or szághatár, Kazincbarcika:— Rudabánya, Aszód—Galgamá- csa—Nógrádkövesd vasútvonalak egyes szakaszain. Ezeknek a vasútvonalaknak most helyreállításra kerülő szakaszain talpfa helyett mindenütt vasbetonaljat helyeznek el, s a sínek kizárólag nagy teherbírásúnk lesznek. így a személyvonatok gyorsabban közlekedhetnek, a teherkocsik a mostaninál több rakományt vihetnek. Ebben az esztendőben részben a felújításra kerülő vonalszakaszokon. részben pedig a meglevő fővonalakon összehegesztik, s így zakato- lásmentessé teszik a síneket. Az ötéves terv idején körülbelül 1700 kilométer hosz- szú vasútvonalat korszerűsítenek, hoznak rendbe, s ennek eredményeként a második ötéves terv végére a MÁV a fővonalait teljesen felújítja, átépíti. Biztosítva van a jövőm! Iskolás füzetből kitépett lapon, girbe-gurba írással levél fekszik előttem. Illetve, ahogy jobban beleolvasok, látom, hogy nem is levél — hanem „Szent Antal-lánc". írója arra szólít fel, 13 jó- barátomnak küldjem el azt a fohászt, amelyben az illusztris szent segítségét kérem mindennemű bajaim orvoslására. Mind a tizenháromnak kössem a lelkére: ők is küldjék tovább tizenhárom címre, mert jaj lesz nekünk, ha valamelyikünk a láncot megszakítja. A nagyobb nyomaték kedvéért példákat hoz fel ismeretlen jóakaróm, amelyekkel bizonyítja, hogy valakit a lánc terjesztése után lottónyereménnyel jutalmaztak az égiek, míg azt a beste férfit, aki nem tett eleget a felszólításnak, 13 nap múlva kínos halállal vonták ki a forgalomból. Hosszasan latolgattam, a lottónyereményt, vagy a kínos halált válasszam-e, míg végre mentőgondolatom támadt. Hát mire való a nyilvánosság, ha nem erre? Ezennel felszólítok mindenkit, 13 példányban írjanak fohászt az égiekhez. Nincs kétségem aziránt, hogy ezrek és ezrek ragadnak majd tollat vagy írógépet, küldvén a buzgó felszólításokat. Én meg nyugodtan üldögélek szobámban és várom az öttalálatos lottószelvényt, a telitalálatot a totón, mert ezek után — ha Szent Antal csak egy kicsit is ad a hírnevére — legalább ennyivel kell hogy jutalmazzon az érdekében végzett nagyarányú tervtúlteljesítésért. K. M. Reprezentatív vendéglő-étterem Abonyban Közel félmillió költséggel építették át az abonyi földművesszövetkezeti éttermet. A korábbi étteremhelyiség mellett egy újat is létesítettek és a két helyiség közötti „talponállót” a legmodernebb büfévé alakították. Az' étterem átlaikítása két hónappal ezelőtt fejeződött be. Azóta az abonyiaknak kedvelt szórakozóhelye lett a szépen berendezett étterem és söröző. Csütörtök esténként neves művészek szórakoztatják a közönséget, vasárnap délutánonként pedig a fiatalság ötórai teára jön itt össze. Az autósok és motorosok, akik Budapest—Szolnok között utaznak, szívesen állnak meg itt egy kis pihenőre, mert tudják, hogy az étteremben harmadosztályú áron,. de elsőosztályú minőségben ízletes és jó ételeket kaphatnak. Április 28-án a Pest megyei Hírlap 25 000 forintos rejtvényversenye harmadik fordulójának egyik sorsolása is itt lesz. Az Abonyi Földművesszövetkezet már hozzákezdett a nyári sörkért építéséhez is. Ez előreláthatólag május folyamán nyílik meg. Az újonnan létesített, pálmákkal díszített söröző. Kitűnő feketéjéről is híres ma már az étterem presszója. Baljra és a németek kiadták nekik. De egyedüli nem volt hajlandó menekülni. Végső erejével rá akarta venni szabadított, hogy mentsék meg a többieket is, Sanyit is. Végül a németek gyanút fogtak, újból átvizsgálták a papírokat és minden kiderült. A szabadítóknak menekülniük kellett, Szerb Antalt pedig visszahurcolták a lágerba és félholtra verték. Az a szegény fiatalember — mutat ki Károly bácsi az ablakon — szintén az ő áldozatuk. Bénává, nyomorékká verték... Félve kerüljük a témát. Igyekszünk másról beszélni. Arról, hogy milyen itt az élet, hogyan telnek a napok? — Mindenünk megvan — mondja Szerb néni —, semmiben sem szenvedünk hiányt. Gondozóink valóságos angyalok. Deltát... Gyorsan másról beszélünk ismét. E ste ZSÜFOLT a tanú-. esi székház díszterme. Fölcsendülnek a francia melódiák, majd Zolnai professzor kezdi meg előadását. Hallgatósága ünnepi csendben. feszült érdeklődéssel figyeli minden szavát. Mágikus ereje van a szónak: Gödöllőrc idézi a francia óriás szellemét. Megtelik vele a díszterem és megtelnek vele a lelkek. Aztán ismét francia muzsika zendül zongorán meg hegedűn, francia dal kel szárnyra és francia költők verse csendül. A közönség lelkesen tapsol minden szám után. Ezen az estén Ver- laine-ről, Voltaire-ről. De- bussyről meg a többi francia szellemóriásról beszélnek a gödöllői utcákon. A kastély pedig csöndesen szunnyad a sötét fák alatt, vén falai között megfáradt öregek alusznak és békességről álmodnak. Hazafelé menet az autóban Zolnai professzor tovább beszél Voltaire-ről. a francia forradalomról, dé aztán ismét Szerb Antalra emlékezik. A magyar irodalomtudomány nagy veszteségére. Jól ismerte munkásságát, páratlan felkészültségét, hiszen a negyvenes évek elején, már azokban a gonosz, veszedelmes időkben szembefordulva az egész hivatalos akaratiul, ő verekedte. ki, hogy dr. Szerb Antalt magán-, tanárává habilitálja az egyetem bölcsészkara. Magyar László VOLTAIRE GÖDÖLLŐN r\EBUSSY, Massenet, Vol- l f taire, Delibes, Verlaine... Aztán még egész sor francia név; költők, zeneszerzők, írók neve azon a plakáton, amelyen a gödöllői Juhász Gyula irodalmi színpad hirdeti francia estjét. A gödöllői utcák falain. Azokon az utcákon, amelyeken valamikor, nem is olyan régen, alig tizenöt esztendővel ezelőtt, még óvatosan, tétovázva jártak az emberek és ha keményebben koppant cipőjük sarka a járdán, ijedten tekingettek a kastély felé, nem zavarták-e meg a Grassalkovichok egykori palotája parvenű új lakójának, őfÖméltóságának nyugalmát. Dr. Zolnai Béla professzor, a francia irodalom nyugalmazott tanára tart előadást, a nagy francia forradalom szellemi apjáról, Voltaire-ről. \ Fekete zakójának gomblyuká- i ban keskeny piros szalag: a Ifrancia becsületrend jelvénye. \ Este hat óráig, amikor az \ irodalmi est kezdődik a já- (rási tanács székházának dísz- | termében, még van bőven idő. '*f És lenne nézni-látnivaló is /bőven Gödöllőn, az Erzsébetpark fáin, bokrain a tavaszi napsugarak már fölpattantot- ták a rügyeket, az agráregyetem előadótermeiben, laboratóriumaiban lázas buzgalommal készül a megújuló magyar mezőgazdaság jövendő vezérkara. De Zolnai professzor a kastély felé indul, amelynek öles falai között a felszabadulás után szociális otthon kapott hajlékot. A szociális otthon egyik lakóját, a kilencvenegy éves Szerb Károly bácsit látogattuk meg, aki másfél év óta lakik itt nyolcvanéves feleségével együtt. Kis szobájuk ablaka a kastély széles udvarára nyílik. Éppen a szökőkút medencéjére látni belőle. Szorosan a medence mellett tolókocsi áll és benne egy fiatal férfi. A sok öreg otthonlakó között az egyetlen fiatal. KIS SZOBA falán pedig bekeretezett családi fénykép, vagy harminc évvel ezelőtt készülhetett. Négy arc mosolyog róla, Károly bácsi még kipödört bajusszal áll szépséges felesége mellett, akihez két fiatalember simul. A két Szerb-fiú: Tóni és Sanyi. Dr. Szerb Antal, a Magyar Irodalomtörténet pályadíjnyertes írója, a Világirodalom története című hatalmas munka szerzője, a szegedi egyetem fiatal magántanára, meg test- véröccse, Sándor. Két okos tekintetű fiatalember. Derűs életkedv, acélos tettvágy ragyog a képen, tekintetükből. Szemük lángja tizenöt évvel ezelőtt, 1945 januárjában lobbant ki a balfi lágerben. Nyilas suhancok verték háláim őket a magyar irodalom több más nagy ígéretével, Sárközi Györggyel, Halász Gáborral együtt. Most többszázadma- gukkal a rákoskeresztúri temető egyik tömegsírjában porladozik felismerketetlenné vált testük. A két egyedül maradt öreg minden gondolata azita gyász, minden érzése fájdalom. Mindenük, egész életük a két fiú volt, Tóni és Sanyi, akik a halálban sem hagyták el egymást. Pedig a biztos halál küszöbén Tóni megmenekülhetett volna. Két magyar tiszt hamisítóit paranccsal autón ment érte
