Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-15 / 89. szám

1960. APÄILIS 15. PÉNTEK nst MECYEI KJCívism ,XX>X^XXXXX>XXvX>^XXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXÄXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'; HOGYAN TOVÁBB? NÉHÁNY GONDOLAT A KULTURÁLIS SZEMLE JÁSZKARAJENŐI BEMUTATÓJA UTÁN A bemutatót elismerésre méltó igyekezettel, rengeteg gonddal, nagy ügybuzgalom­mal készítették elő. A ceg­lédi járás tömegei mozdul­tak meg, szinte egész napon át hozták-vitték a teherau­tók a részvevő öntevékeny művészeket; ötszáz ember lé­pett színpadra; délelőtt fél tizenegytől este fél hétig — alig egyórás ebédszünettel — szüntelenül pergett a mű­sor. Szerepeltek idősek és fiatalok, iskolások és dol­gozók, munkások és tsz-pa- rasztok, földművesszövetke­zeti alkalmazottak és kisipa­rosok egyaránt. Ez a nagyarányú mozgósí­tás, bár impozáns volt, még­sem egyértelműen helyesel­hető. A legkevesebb, hogy a hosszú, szinte végelátha­tatlan műsor fárasztotta a nézőket és a fellépésre vá­rakozó szereplőket; a na­gyobb hiba, hogy ez a járási bemutató nem a körzeti sze­replések során legj óbbakból állt össze. Jól és kevésbé jól, sőt nemegyszer gyengén fel­készült csoportokat is lát­hattunk színpadon. A felsza­badulási kulturális szemle általános alapelvei kimond­ják: ,,A szemlén való részvé­tel jelentsen harcot a ma­gasabb eszmei és mű­vészi színvonalért, a szo­cialista tudat és er- kölcsformálásért a kul­túra eszközeivel.“ Nos, mivel a járási bemuta­tóra való jutás nem igényelt nagyobb felkészültséget, nem lehet lendítője a magasabb színvonalra igyekvő törek­véseknek sem. A könnyű ba­bér nem biztatja a most alakult vagy éppen rendszer­telenül dolgozó együtteseket az állandó munkára, a szaka­datlan tanulásra. Pedig lett volna mód és, lehetőség arra, hogy a végte­len sorban felvonuló szerep­lők közül még a körzeti be­mutatókon kiválasszák a leg­jobbakat. így lehetett volna talán leginkább eleget tenni a kulturális szemle eredeti célkitűzésének, így lehetett volna méltó módon jutalmaz­ni a legjobbakat és így le­hetett volna a körzeti bemu­tatókon szereplő valamennyi csoport meghívásával (te­kintsék meg, mint nézők, a legkiválóbbak műsorát) va­lósággal szakmai bemutató­vá, tapasztalatcserévé tenni a ceglédi járási kulturális szemlét. Háromórás gazdag, ma­gas művészi színvonalú műsort állíthattak volna össze a rendező szervek, megfelelő válogatással. Például: szerepeltetni kellett volna a törteli színjátszókat A Hortobágyon című egyfel- vonásossal, amelyet jó gárdá­val, kiváló rendezéssel hoz­tak színre. A kórusok között az igazi színvonalat képvi­selhette volna az Abonyi Földművesszövetkezet ének­kara, a ceglédberceli kultúr­otthon férfikara (néhány fia­tallal erősítve a tenor-szó­lamot, kiváló lenne ez az együttes), valamint az albert- irsai Petőfi általános iskola gyermekkara. Kiváló tánc­csoportokat is láttunk: az Abonyi Földművesszövetke­zet együttesét (itt kell meg­jegyeznünk, hogy a szépszám­mal szereplő abonyi tánc­csoportokban itt is, ott is felfedeztünk egy-egy isme­rőst, akit már előzőleg más néven szereplő együttesben láttunk), a ceglédi művelő­dési ház gyermek-tánccso- portját, a ceglédi MEDOSZ táncosait, az Albertirsáról jött nyolc leányt, a ceglédi MTH-sokat. A szólisták kö­zül is lett volna lehetőség válogatni. íme: az Abonyi Földművesszövetkezet ének­karának kitűnő, tehetséges szopránja; Kun László (Al- bertirsa) szólótánca; a szava­lok közül Pásztor Magda Tör­teiről, Tóth Erzsébet Jász­karaj enőről (kár, hogy kissé elsiette versét), Lovász Ba­lázs Albertirsáról. Ilyen műsorban, ezekben a szereplőkben gyönyörködtek volna a nézők, tanultak vol­na tőlük a meghívott öntevé­keny színjátszók, dalosok, táncosok, szavalok egyaránt. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a fel nem so­rolt, tehát gyengébben vagy éppen gyengén szereplő cso­portok hagyják abba a mun­kát. A szemle alapelvei között •— helyesen — az elsők között találjuk azt, hogy „valamennyi részvevőtől, a bekapcsolódó művészeti csoportoktól, szakköröktől egész évi rendszeres mun­kát kíván" a kulturális szemle. A gyenge szereplésnek, az esetek nagy többségében, ép­pen az volt az oaa, hogy a fel­készülés hevenyészett, alka­lomszerű volt: csak a járási szemle lebegett célként egyné- melyik csoport vagy vezetője előtt, és elfeledte (akárcsak a rendező bizottság, amelyik nem követelte meg minden együttestől a helyi és a körzeti bemutatót), hogy „nem a te­rületi bemutatókra, hanem a helyi tevékenységre helyezi a hangsúlyt’’ a szemlét meghir­dető hat országos vezető szerv. Az állandó, rendszeres, cél­tudatos munkára kellene a já­rás kulturális vezetőinek irá- nyítaniok a csoportok, a helyi népművelők és kultúrotthon- igazgatók figyelmét. És ilyen irányban kellene befolyásol- niok őket a látogatás, az instruálás alkalmával. Igen ám, de éppen itt az egyik hi­ba! A járási referensek közül nem egy vállal úgynevezett „saját” csoportokat, s e „sajá­tok” kedvéért elhanyagolja a többit A járási táncreferens például — a ceglédi „saját” csoportokon kívül — csak a ceglédbercelieket látta saját falujukban a próbán, a többit nem. A ceglédi Kossuth Ter­melőszövetkezet Por az ágy alatt című produkciójához sen­ki sem adott segítséget, pedig ez a tsz a városban van, ahol a járási művelődési házban egy művészeti előadó is él és dolgozik! Az öntevékeny mű­vészeti munka, általában a kulturális munka ma már — tömegmozgalom, és ehhez nem kis mértékben hozzájárult a felszabadulási szemle. Ez a mozgalom csakis ak­kor válhat igazán nagy- gyá, színvonalassá, művé­szivé — tehát hatásában is tömegessé —, ha a szak­emberek rendszeresen, ál­landóan, tervszerűen se­gítik, megfelelően irányít­ják az egyelőre csak nyers erőket. Az olyan apró dolgoktól, mint az, hogy a táncoló leá­nyok ne viseljenek a népi ru­hához karórát, hogy egyforma cipőben lépjenek színre (mint a csemői Uj Élet Tsz együtte­sének hat tagja), hogy ne húz­zanak selyemharisnyát, hogy a gyermekkórusok gyermekda­lokkal lépjenek fel, hogy a színjátszók ne fessenek kajla bajuszt és így tovább; az olyan lényegbevágó dolgokig, mint a színjátszók mozgatása a szín­padon, a diszletezés, a kórusok szövegmondása, a táncosok térformákba való helyezése — tehát az apróbb dolgoktól a nagy jelentőségűekig igénylik csoportjaink a segítséget. Egyedül a ceglédi járásban •— magában Cegléden, Nagy­kőrösön, Abonyban — tucatra- való szakembert tudnánk ösz- szeszámlálni. Ha mindegyikük csak két- három községet vagy cso­portot patronálna, már egészen rövid idő alatt szemmellátható minőségi fejlődést tapasztalhatnánk a nagy számszerű ugrás mellett. Talán ez lenne az a gondo­lat, amelyet leginkább aján­lanánk a ceglédi — és nem­csak a ceglédi — népművelési munkások, kulturális szakem­berek figyelmébe. G. L. REFLEKTORFENYBEN V. BODROGI GYULA Még egy pillanat és fel­gördül a függöny: a Bartók- terem reflektorfényes színpa­dán Bicska Maxi tűnik fel, Bertolt Brecht: Koldusoperá­jának egyik jellegzetes figu­rája. Ha a bálna szája tátva, Bárki látja fogsorát, Ám de Bicska Maxi rejtve Tartja kését, pisztolyát. Múlt vasárnap vígan sétált Épp a hiddal vizavi, Megjegyezte, szép idő van, És egy hullát visz a víz... Jellegzetesen brechti figura — tökéletes előadás, mintha a kiváló német drámaíró Bod­rogi Gyula karakterére irta volna. Pedig a színész még a pályakezdés legelején áll... Két esztendeje hagyta maga mögött a főiskolát. — Az eddig megtett út? — ismétli a kérdést és elgondol­kozik. — Tizenhat esztendős koromban táncosként kezd­tem. A SZOT művészegyütte­sének tagja voltam három esztendeig. Ekkor jártam elő­ször külföldön, a bukaresti VIT-en szerepeltünk. Aztán jelentkeztem a főiskolára. 1958-ban végeztem, a József Attila Színház szerződtetett. Rozov: Boldogság merre vagy? című színművében kap­tam az első főszerepet. Ez azt hiszem, minden, amit az éle­temről elmondhatok... Valóban csak ennyi lenne? Az elmúlt két esztendő alatt hat szerepben láttuk. A Boldogság merre vagy? Oleg- je még csak sejtette az ifjú színész tehetségét. A Kertész kutyájának Tristanja azon­ban nézők és szakemberek előtt egyaránt osztatlan tet­szést aratott és ... elismerést. Pedig ez volt Bodrogi Gyula második színházi szerepe, és a szakemberek is kétkedve várták ezt a bemutatót. Am az alapos, minden ap­róságra kiterjedő rendezői munka, az idősebb kollégák baráti jótanácsa, segítsége eredményre vezetett. A kétke­dőknek csalódniok kellett, a fiatal színész sikerrel oldotta meg feladatát; nézőnek, szak­embernek egyaránt maradan­dó élményt jelentett Tristan alakítása. Oscar Wilde: Hazudj igazat! című zenés vígjátéka követke­zett ezután. Algérnon-t alakí­totta, az Érdekházasságban Misit, a másik bemutatott Ro­zov színműben, a Felnőnek a gyerekek-ben, pedig Andrejt. Hogy milyen is volt ebben a szerepben? Pontosan emlék­szem rá, mintha csak tegnap láttam volna. „Az a fontos, hogy mi le­szek? Az a fontos, hogy mi­lyen leszek!“ E két rövidke mondatban benne van Andrej egész jelleme. — Legkedvesebb szerepeim közé tartozik ■— meséli egy cigar et tagyúj tásn yi szünet után. — Egy kicsit a saját éle­temet látom viszont Andrej fi­gurájában. Amikor tizenhat esztendős fejjel bejelentettem szüleimnek, hogy táncos le­szek, apám azt mondta: „Nem az a fontos, fiam, hogy mi le­szel, hanem az, hogy milyen leszel!“ Ezért szeretem Andrej szerepét ... A színház legutóbbi bemu­tatott darabjában, az Ugorj ki az ablakon című vígjátékban Laci szerepét játszotta. Most pedig Gorkij: ,,Kispolgárok cí­mű színművében Siskin diákot próbálja délelőttönként a szín­házban. És közölték vele, hogy játszik a soron következő zenés vígjátékban is. Ezek után úgy hiszem, hogy felesleges a kérdés: elégedett-e Bodrogi Gyula? — Nagyon boldog vagyok... Talán ezért nincs is különle­ges kívánságom. Csak mindig ennyi és ilyen jó szerepeket kapjak! Ez a fiatal, tehetséges művész azonban nemcsak a József Attila Színház látoga­tóinak kedvence. Hamar szívé­be zárta a televízió közönsége is. Legutóbb a Steinmetz kapi­tány életét megelevenítő Utolsó kilométerkő című TV- drámában láttuk s máris új szerepre készül. — Nagyon szép feladatot kaptam. Legközelebb a Romeo, Júlia és a sötétség című TV­Szemes Marival a Hazudj igazat! című vígjátékban. drámában játszom. A dráma a nácik által megszállt Cseh­szlovákiában játszódik és egy zsidó leányról szól, akit én mentek meg a haláltól. Külön érdekessége a szereposztásnak, hogy ebben a darabban ját­szom először együtt a felesé­gemmel, Törőcsik Marival... Mit is tehetne hozzá az új­ságíró e rövid beszélgetéshez? Talán csak annyit, hogy sok jó szerepet, sok sikert kívánjon Bodrogi Gyulának. Megérdem­li — eddigi alakításai szerint. De megérdemli a jókívánságot azért is, mert ma van a szüle­tésnapja, a huszonhatodik. S úgy hiszem, az igaz művész­nek legszebb születésnap- ajándéka a jó szerep! Prukner Pál HayUceuden KÜLÖNBÖZŐ CSODÁKRÓL rí a valaki megkérdezné “ tőlem: mit jelent vol­taképpen a felszabadulás? — habozás nélkül felel­ném: Azt jelenti, hogy megszabadultunk a kizsák­mányolástól. Azután rög­tön megtoldanám még egy mondattal: és azt is je­lenti, hogy kibomlottak, virágba szökkentek az egy­szerű emberekben addig csak szunnyadozó alkotó energiák. Szinte hihetetlen, a leg- vérmesebb elképzeléseket is felülmúlja az a mohó­ság, ahogyan az egykor éhező paraszt — miután testi éhségét csillapította és elverte, hisz módja volt hozzá — rávetette és ráve­ti magát a szellemi táplá­lékra! Szinte hihetetlen, milyen energiával olvas a falu. Két számadatot hal­lottam a múlt héten egy értekezleten: Vácduka 900 lakosa egy esztendő alatt 12 000 forintért, Puszta- vacs 1300 lakosa, ugyan­csak egy év alatt, 10 000 forintért vásárolt könyvet. Nem urak, nem hivatalno­kok, nem értelmiségiek — dolgozó parasztemberek, bejáró munkások áldoz­nak ennyit olvasnivalóért. A lélek, amely évtizedekig nem vágyakozott a test otthonának küszöbén vagy a falu névjelző tábláján túl, ma már világot vágyik r/ látni és ismerni: utazik az % író képzelete szárnyán a % múltba és a jövendőbe; £ végigpillant a hazán és % a világon; ismerni akarja f más emberlelkek mélysé- % geit. Nem retteg már a ki- % átkozástól: szakít, szakít, % szakít a tudás fájának % gyümölcséből, mert sejti £ vagy tudja, hogy éppen £ ezzel nyeri el a paradi- | csomot. $ Két „olvasó falu!’ és % hány olyan község, amely $ másról nevezetes! A £ csehszlovák kulturális de- £ legációval utazva, az el- múlt héten, megálltunk £ például Mendén. Nem volt | programunkban ez a falu, £ ez a negyedórás pihenő, £ mégis megálltunk, mert £ szemlélődésre késztetett £ bennünket az élet, neveze- £ tesen egy épülőfélben le- £ vő emeletes épület vörös- £ lő téglafala. £ — Mi épül itt? — kér­| deztük a tanácselnököt. ^ — Kultúrotthon! — fe­| lelte, mintha mi sem len- ^ ne természetesebb annál, \ hogy ilyen kis faluban va­lóságos kultúrpalota fa­lai nyújtózkodnak az ég felé. Kultúrpalota? Igen. Nagyterem, kisterem, szak­köri helyiségek, ifjúsági szoba... A költség ötne­gyed millió forint! És ehhez az állam mindössze kétszázezret ad. A többi a községfejlesztési hozzájá­rulás forintjaiból gyűlt egybe, no meg a munká­ból, amit a pénzen túl ajánlottak fel a mendeiek. És ahol már van mű­velődési ház, ott már nem történik semmi, ott kielé- gültek az emberek? Nem, , a testi éhség kielégíthető, | a szellemi szomjúság azon- ^ ban olyan természetű, 2 hogy minél inkább oltja, f oltja az ember, annál in- $ kábl szomjazik: még több- í re és még szebbre vágyik. ^ Tápiószentmártonban pél- dául arról panaszkodott $ Vár ally ai Béla, a műve- % lődési ház igazgatója, hogy $ kicsiny már az épület: sok $ a szakkör, rengeteg nép $ özönlik az ismeretterjesz- $ tő előadásokra, valahogyan $ bővíteni kéne a „kerete- Í két”. És ez a szűk kul- f túrotthon nem valami $ ebből-abból átalakított í kamrányi helyecske, nem í tiz vagy húsz éve épült, ; h "nem két esztendeje! JJénzt. munkát, fárad- ' * sápot, időt áldoznak egyszerű emberek ezrei és : tízezrei, hogy kielégítsék ! kielégíthetetlen szomjúsá­‘ss\XXVXS\XVO^V,XN\\SVV\VVVV,N\NSVvXVv.N\VV y. múltba gukat, hogy utat nyissa­nak azoknak a bizonyos kibomlott és virágba szök­kent energiáknak. Nincs ebben a jelenségben sem­mi csodálatos. A felszaba­dult nép csodákat teremt egyre-másra — mert cso­dákra vágyakozik. Nálunk ma már szinte az megy csodaszámba, ha — nem teremtünk csodákat! A szellem, a kul­túra forradalma nálunk természetes, magától érte­tődő, sőt — törvényszerű. Ritka alkalom, hogy egy elvont törvényt, egy álta­lános filozófiai tételt ön­ként adódóan marokba foghassunk. A tétel: az ugrásszerű fejlődés ná­lunk másképpen megy végbe, mint tőkés vi­szonyok között. Ahol em­ber embernek farkasa, ahol az embermilliókat dollár- vagy fontmilliók kötik gúzsba, nyűgözik a porba, ott az „ugráshoz” el kell pusztítani a tőkés korlátokat, meg kell dön­teni a politikai hatalmat. Nálunk ellenben „fenn” ugyanazt akarják, mint „lenn”, közös cél, közös feladat, közös törekvés egyesíti a vezetőket és ve- zetetteket. T\e mi történik ott, ahol a helyi vezetők nem észlelik a tömegek kul­turális igényeit, nem álla­nak a sorok legelejére? Cegléd ... Városi műve­lődési ház... — A megye, sőt, az or­szág legszebb művelődési háza — büszkélkednek a város és a kultúra helyi vezetői, és ábrándoznak: nem lehetne-e állandó színházat telepíteni a vá­rosba? Állandó színházat óhajtanak a vezetők, ami­kor a nép megelégednék azzal, ha szerényebb, de állandó kulturális élet vi­rágoznék a művelődési házban! Amikor a cseh­szlovák vendégekkel be­kopogtattunk a kultúrott­hon irodájába, alig múlt este hét óra. Csúcsforgal­mi idő — másutt. Itt: az iroda zárva, az egész épü­letben öt-hat ember lé­zeng, a televíziót nézik. Pedig hány tudásra szom­jazó ember él ebben a negyvenezer lelket szám­láló városban! Megszám­lálták már őket? Tuda­kolták igényeiket? Gon­doskodtak-e számukra ar­ról a bizonyos szellemi táplálékról? Emlékszem, milyen csalódottan üldö­géltek a csehszlovákok a művelődési ház nagyne- hezen kinyitott irodájá­ban. Pedig ők csak egy­másfél órát töltöttek a vá­rosban, a sebtiben előke­rített, jó homoki bor is vigasztalta őket. De azok negyvenezren, akik egy életet élnek le a városban, az emberek, milyen csaló­dottak lehetnek a megye legszebb kultúrháza köz­vetlen közelében. És azok, akik másutt, más város­ban vagy faluban felsora­koztak az alapásáshoz, a falak felhúzásához, a te­tőfedéshez ... Akik fá­radsággal, gonddal meg­teremtették maguknak a kultúra hajlékát... És akik várva-várták és egy­re inkább várják, hogy fáradságuk jutalmaként megkapják mindazt, ami­ről fuvarozás, építés, ácso­lás közben ábrándoztak. TVjem. ezeknek az embe- ■L * reknek nem szabad csalódniok! Sem Cegléden, sem másutt, egyetlen vá­rosban. egyetlen községben sem. Mint ahogyan Nagy­hután, Tápiószentmárton­ban. Szigetmonostoron sem csalódtak ... És sehol sem. ahol fáradsággal keres­ték, gonddal kiválasztot­ták azt az embert, akinek vállára helyezték a nép művelésének ügyét. Garami László Utólagos megjegyzések egy szavalóversenyről A felszabadulási kulturális seregszemle sok fiatalt moz­gatott meg, a váci járás kör­zeti szavalóversenyein is négy­ötszáz fiatal közül kellett ki­választani azt a harmincné­gyet, akik igen szép felké­szültséggel szerepeltek az áp­rilis 4-én lezajlott járási sza­való bemutatón. A harmincnégy közül ti­zennyolc az üzemek és ktsz- ek dolgozói közül került ki. Tizenhat fiatal középiskolás, MTH-s, illetőleg a fóti Gyer­mekváros tanulója volt. Hiá­nyoltuk azonban a falusi KISZ-szervezetek képviselőit Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az általános színvonal emelkedett. A verseket a leg­több szavaló helyesen értel­mezte, őszinte átéléssel tol­mácsolta. A témaválasztás le­hetett volna sokszínűbb, — Radnóti Miklós, József Attila, Ady Endre, Várnai Zseni ver­sei mellett’Csali itt-ótt’ hallot­tunk egy-egy Fodor József- vagy Gábor Andor-költe- ményt. Egyes üzemi, illetőleg katonaszavalók választottak csak többnyire ma is élő köl­tőink műveiből. Az előadásmódra vonatko­zóan: szavalóink egy részének tartózkodnia kell a mimika és a gesztikuláció túlzásaitól; más, nagyobb részének pedig törekednie kell a helyes ma­gyar kiejtésre, a beszéd tech­nikájának gyakorlására és el­sajátítására. Szentesi Miklós a bíráló bizottság elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom