Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

MST »IKCI kMÍvUw 1960. MÁRCIUS 19. SZOMBAT ÚJ TAVASZ VALKÓN Kezében ceruza, előtte né­hány akta és az előjegyzési naptár, jobbíelől írógép és bé­lyegző párna. Aztán néhány könyv, jegyzetíüzet, tapper, meg a Tanácsok Közlönyének legfrissebb számai. Sűrű, sötét szemöldöke alatt figyelő sze­mek. Halántékén már őszül a haja, de az arca fiatalosan ke­mény. Szava csöndes, megfon­tolt, amint önmagáról, meg a falujáról, Valkóról beszél Gely- bó András, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke. Hai évvel ezelőtt, 1954-ben hívta Valkó népének bizalma az elnöki székbe. Egyéni gazda volt, nyolc hold földjén gazdálkodott. — Hat elemit jártam — mondja minden hangsúly nél­kül — és amióta kimarradtam az iskolából, nem telt az időm­ből a továbbtanulásra. Igaz, már 45 éves vagyok, de talán lesz még alkalom rá. Itt született, ebben a kis fa­luban és sohasem kívánkozott el belőle Most se vágyakozik másfelé. Most talán még kevés­bé, mint a múltban. Már nem égvén' gazda. Nyolc hold föld­jével a lecelsők között lépett be a termelőszövetkezetbe és tag­ja a tjz vezetőségének is. — Éppen harminc esztendős voltam, amikor megértük a felszabadulást. Nagy harcok voltak ezen a vidéken, hóna­pokig lapultunk a föld alatt, a pincében. Itt szerezte nagyob­bik fiam a szívasztmáját. Ami­kor végre előbújhattunk, érez­tük, hogy gyökeresen megvál­tozott a világ. Harminc éves ésszel már sok mindent felfog az ember. Én is felfogtam nagy változást. Apám, nagy­apám talán a dédapám is föld­höz szorított kisparaszt volt. Csak úgy élhetett meg, ha jól megkapaszkodik a földben. Sorsom a falu nagy többségé­nek, a zselléreknek, a kispa- rasztoknak a sorsa volt. Vala­mennyien mindig kisemmizet­teknek, kluzsorázottaknak éreíáieltük csak magunkat. Nem kellett nagy utat tennem, hogy eljussak a párthoz. Nem keresi a szavakat, nem válogat köztük. Úgy mondja, ahogy a szívéből jönnek, aho­gyan az esze diktálja. Pátosz, indulat nélkül. Egy darabig hallgatóz­tam, nézelődtem és !948-bar. . bekapcsolódtam a mozgalmi életbe. Öt ven t>e a megválasz­tottak a községi és a járási ta­nács tagjává. Négy évvel ké­sőbb pedig tanácselnökké. Néhány pillanatig hallgat Kitekint az ablakon, aztán megigazítja a keze aiatt kissé VXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXVXXNXWVXXWW félrecsúszott aktát, majd még csöndesebb szóval folytatja: — ötvenhat őszén is itt ma­radtam a helyemen. A gödöl­lői járásban ez o falu volt az első, ahol a tanács újból meg­kezdte munkáját. A szövetkezetre terelődik a beszélgetés. A községben már régen megalakult egy szövet­kezet, mindössze 50 holdon kezdte meg a gazdálkodást tíz olyan taggal, aki korábban soha földműveléssel nem fog­lalkozott. Eredményt persze keveset értek el és szövetke­zetük még 1956 ősze előtt feloszlott. Gelybó András tovább mondja: — Az új tsz szervezését ta­valy február 22-én kezdtük meg és március 14-re be is fejeztük. A község lakóinak 94 százaléka belépett. Most már valamennyien nagybirto­kosok vagyunk. 2900 holdon gazdálkodunk. vagy Túrán érhetik el. Ha egyszer megépül a gödöllő— jászberényi vasútvonal, az Valkót is érinteni fogja. Ezért most az útnak van különös jelentősége, az útnak, amelyen utoljára 1954-ben járt a hen­ger. Azóta bizony nagyon megrongálódott, a közeli er­dőségek fatermését szállítják rajta, az pedig hamar tönkre­teszi. A közel háromezer hol­das tsz is csak ezen az úton szállíthatja termését a piac­ra. tehát nagyon fontos lenne, ha rendbehoznák erősen meg­viselt burkolatát. — Fontos is lenne és sür­gős is — mondja mély meg­győződéssel Gelybó András és valamit beír előjegyzési naptárába ... A megduzzadt rügyek oda- kinn már nyitogatják hal­ványzöld szemüket és kíván­csian nézik Valkó új tava­szát. Magyar László A Csepel Autógyár mérnö­kei és technikusai az idei tejlesztési tervben csaknem 70 gyártástechnológiai vál­toztatást terveznek s több száz különböző al­katrész mintegy 35 000 munkaműveletét módosít­ják. A gyártásfejlesztésben kü­lönösen sokat segít két mű­szaki dolgozó három új talál­mánya. Lamm Róbert kohó- mérnök két találmányt is ki­dolgozott az öntödei terme­lés korszerűsítésére. Az anyagösszetétel megváltozta­tásával és utólagos hőkeze­léssel olyan fekete törető tem- peröntvény gyártási eljá­rását oldotta meg, amely- lyel az acélöntvény mi­nőségevei egyenrangú vasöntvény készíthető. A közös munkát az ősszel kezdtük meg. így indult meg az új élet falunkban. Az új életforma új felada­tok elé állítja a község taná­csát. — Fő feladatunk most már a mezőgazdaság irányítása lesz — állapítja meg Gelybó András. — A tanácsnak ebbe teljes súlyával bele kell kap­csolódnia. Községfejlesztési alapunkból elsősorban olyan létesítményeket kell teremte­nünk — óvodát, bölcsödét, napközi otthont —, amelyek ä j a tsz céljait is szolgálják, hi­szen asszonyaink, lányaink csak így vehetik ki részüket a közös munkából. Most aztán olyan valamit hallunk, ami szenzációnak tűnik: Valkó lakóinak száma nem növekedett, sőt, 1949 óta, tehát 11 év alatt kereken tízzel csökkent. Most ponto­san 2600. — Valkóra nem jöttek be­vándorlók, a természetes sza­porulat pedig azért nem lát­szik, mert a fiatalok közül számosán felsőbb iskolákba mennek, tovább tanulnak, más munkaterületet kapnak. Ti­zenöt év alatt a község lakó­házainak legalább két harma­da újjáépült. Egész új utcasorok keletkeztek. Nálunk nincs la­kásínség. Itt szép lakása van minden pedagógusnak is. Valkó elég messze esik a vasúttól. Legközelebb a 12 kilométerre fekvő Gödöllőn Több főzelék- és gyümölcskonzerv Gépesítéssel növelik a konzervipar termelését A második műszakban sok időt töltenek a háziasszonyok a főzéssel és idényben a be­főzéssel. Ezt igyekszik csök­kenteni a konzervipar mind nagyobb mennyiségű és vá­lasztékú konzerv készítésé­vel. Az idén sok új gép üzem- beállításával növelik a kon­zervgyárak a termelést. Egyik legmunkaigényesebb főzelék­féle a zöldborsó. A termelők kézzel leszedik, hüvelyes ál­lapotban szállíjják a konzerv­gyárba, 'ahol kifejtik és az­után kerül sor a feldolgozás­ra. A konzervipar zöldborsó- cséplőgépeket vásárolt a Né­met Demokratikus Köztár­saságból. Mint a gabonát, megfe­lelő érési fokon lekaszál­ják a borsót, a gép a hely­színen kicsépeli és már'" csak a szemet szállítják a gyárba. Ez elsősorban a termelőknek jelent nagy könnyítést. Kiszá­mították, hogy egy cséplőgép 25 ember munkáját pótolja óránként. Az idényre 14 ilyen gépet állítanak üzembe. Az idén 12 babfeldolgozó gépet is kapnak a gyárak. Többek között ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az elmúlt évi 600 vagon helyett az idén 850 va­gon főzelékkonzerv készül a belkereskedelem részére. Eb­ben lesz egyebek mellett 330 vagon lecsó-, 240 vagon bor­só- és 75 vagon babkonzerv. A gyümölcsfeldolgozás gé­pesítése egyrészt jelentős ter­melésnövekedést eredményez, másrészt higiénikusabbá teszi a gyártást. Újabb meggy- és cseresznyeszár- tépő, magozó és osztályo­zó gépeket kapnak a kon­zervgyárak. A magozógépek óránként 5CQ —600 kilogramm gyümölcsöt dolgoznak fel, így 50 ember munkáját pótolják. Biztató eredménnyel kísérleteznek a konzervgyárakban a barack hámozásának és felezésének gépesítésével is. Úgy terve­zik, hogy 1760 vagon különböző gyiimölcskonzervet, befőt­tet, dzsemet készítenek ha­zai fogyasztásra. Ez 360 | vagonnal több. mint a tavalyi. I Az idén már termelnek a .) uborkafeldolgozó gépsorok a szegedi, a nagykőrösi, a kecs­keméti, a hatvani, a nagy­atádi és a dunakeszi kon­zervgyárban. Ezek is segítik, hogy az idén gyártandó hús­konzervek mellé 900 vagonnyi savanyúságot adjanak a bel­kereskedelemnek. A közkedvelt mustárból a tavalyi kilenc vagon he­lyett 150 vagonnal készül. A konzervipar azzal is se­gíti a háziasszonyokat, hogy lehetőleg minél több kon­zerv kis adagokban kerüljön árusításra. Ezért is gyártják például a tubusos paradicso­mot és mustárt. Más Konzer- vekből is növelik a kisadago- lású áruk mennyiségét. Már négyfajta motoralkat­részt ilyen öntvényből állí­tanak elő a drága acélönt­vény helyett, Rövidesen még újabb öt alkatrésznél hasz­nosítják az új módszert. Szerkesztett egy különleges készü’éket is a centrifugális vasöntés tökéletesítésére. Ez­zel pontosabban, kevesebb anyagveszteséggel tudják el­készíteni a vasöntvényeket. A motor hengerperselyének sú­lya például a régi centrifu­gális öntésnél 16 kiló volt és most mindössze 8,5 kiló. Jelentős új módszert talált fel Földvári László technikus is. tíj eljárása megszünteti a kovácsolás régi „ellen­ségét", az anyag felme­legítésénél, alakításánál és lehűlésénél keletkező felületi oxidréteg képző­dését, a reve kialakulá­sát. így a korábbihoz képest egy- harmadára csökkenthető a munkadarabok kovácsolási ráhagyása. A három találmánnyal éven­te csaknem tízmillió forint a megtakarítás. A termelés kor­szerűsítésére hozott összes műszaki intézkedéssel pedig az idén több mint hatvan- millió forintot takarítanak meg a gyár dolgozói a tava­lyi termelési költségekhez ké­pest A vecsési háziipari szövetkezetben Négyszázötven bedolgozója van a vecsési háziipari szövet­kezetnek, konfekciót, kötött és szövött holmit készítenek. Exportra is szállítanak kötöttárut. Nemrégiben rendezték be a szalagrendszerben dolgozó varrodát. Nyersanyagkiadás. Ligetfalvi Józsefné kiadja a félkész anyagokat a szövetkezet bedolgozóinak. Azelőtt szinte valamennyi munkát otthon végezték a be­dolgozók, ma már — mint a felvételen is látható — az ex­portra kerülő cikkeket a központi műhelyben készítik. ,/XNXXXXN>XNXXXXXXXXXXN>>XXÍCSXVíXXXVSXXNXX'^ Hiányzik az összhang! ^ y % V ? A napokban ellenőr járt ^ ? Szigetszentmiklóson, s egye- ? p bek mellett körülnézett a ^ ? földművesszövetkezet II. ősz- ? 7 tályú éttermében is. / ? A következőket tapasztalta: ^ ^ a vendég: megebédel, feketét? '/ kér. hiszen presszógépet Iá- ^ ? tott, amikor belépett. Kávé ? ^ azonban nincs. a vendég» ? mérgelődik, belenyugszik, ^ kész. Az ellenőr azonban rö-? ^ vid úton kideríti. hogy déli £ ? egy órakor azért nincs fekete, í 7 mert elfelejtették felíűteni a £ £ gépet. ^ Ormost kér a vendég? No, ? 7 nem sokat, csak egy szolid ^ poliárkával? Nem kap, mert 7 ^ nincs! Azaz hogy van, de nem ? ^ bontják fel, mert hátha nem 2 ^ fogy el! ^ £ Mondhatná valaki, miért keli ? ? ebből akkora port verni, hi- ^ ? szén az ürmös nem olyan ke- ? £ resett ital. ,Tó, ez még elfő- ? ? gadható. De talán a sör sem y £ keresett ital? Mi történik, ba ? ? a kedves vendég egy üveg £ £ sört kér ebben az étteremben?? ? Nem kan, mert nincs! A sző-2 ^ vetkezet üzemágvezetője ugyan- ? ? is gondosan ügyelt arra, hogy g ? az összes palackozott sört a ? ^ szomszédos üzlet kirakatában? ? helyezzék el, lévén az élelmi- ^ £ szerbolt. Minden esetre kicsit? ? soknak találjuk, hogy egv ki- J: ^ rakatban egyszerre 300 üveg? ? Kinizsi és 20 üveg családi sör^ ^ hívogassa a vevőt. Mit szólna ^ ^ ehhez egy kirakatrendező? ? ? Vagy nem szólna semmit, ha- ^ £ nem hang nélkül kicserélné a ? ? cégtáblákat? Tökéletesen Igaza ^ ? lenne, mert a továbbiakban ? ^ kiderül, hogv a kiflit ebben a ^ ^ csodás össziátékban az étté- ? ^ remben árullak és nem az ? ^ élelmiszerboltban, ugyanakkor ? £ a palackozott borokat nem az / ? étterem hozza forgalomba, ha- ? £ nem az élelmiszerbolt! 2 Tenkely Miklós ^ Új találmányok a Csepel Autógyárban Csaknem tízmillió forint megtakarítás évente * t a tanyába vezető útra, amikor < gondolataiból nagy recsegés, í ropogás ébresztette fel. i önkéntelenül a tanya felé; nézett. j — Szent ég! — csapta ősz- i sze a kezét úgy, hogy a ko- ! sarat is elejtette. — Ezek \ megbolondultak... Bontják a ; tanyát... — Sebő, édes uram, Karcsi, kisfiam — kiáltott a két férfij felé, akik éppen a nyárikony- ; ha szarufáját feszegették. A ; többiek pedig már a falat | bontották. Voltak vagy tizen, \ a Kossuth Tsz tagjai. Sebő és i a Karcsi gyerek komái segéd- \ keztek a bontásnál. — Sose búsulj Rózái, olyan \ takaros, pádimentumos. kö- í vés házat építünk, hogy még \ egy gróf is megirigyelné — í szólt le nevetve, tréfálkozva! az öreg Virág, a tsz kőmű- í vés brigádvezetője. * t Kopogott a kalapács, a sze- j kerce, nagyot puffantak a \ leomló vályogfalak ... Lő- í rinc Sebőné Szaniszló Rozá- \ lia csak állt, nézte az embe- \ reket és nem tudott szólani, \ csak a könnyei potyogtak. \ Alig hallotta fia biztató sza-", vát. — Édes, sose sírjon, lebont- \ juk a régit, de újat és szeb- \ bet építünk a faluban. Rózái csak hallgatott és szi- \ pogott... Könnyeivel egy ki- \ csit a fiatalságát is siratta, í amely akármilyen volt. mégis \ az övé volt és szép volt. Gáli Sándor "■ Klemen! Fcrencné és Majoros Mihályné a félkész kötött­anyagot varrják össze sapkákká, kesztyűkké. (Gábor felv.) az építkezésre, de aztán, ami­kor az ura, Sebő említette, megmakacsolta magát. — Nem, én már innen ha­lok ki... Jó nekem ez. — Jó a fenét! — vágott vissza Sebő. — Ki akarsz forgatni vég­leg mindenemből. És már sírt is. Ezt Lőrinc Sebő nem szerette, nem bírta az asszonyi könnyeket. Ott­hagyta az asszonyt, ment ki az istállóba jószágot etetni. Rózái pedig tovább szipogott. — Nem volt-e elég, hogy odaadtam a földet, ami a ta­nya. körül terül el, most még a tanyát is ctkarja. Így folyt ez a vita már egy éve, az asszony és a család között... Az utóbbi időben az asszony már egészen meg­nyugodott, mivel sem a fiú, sem az ura nem beszélt a ta­nya lebontásáról. Már azt gondolta, hogy kiverték a fe­jükből az egész ügyet .., Igyekezett hazafelé. Egé­szen el volt foglalva a gondo­lataival, nem látott az útból semmit, csak ment, beideg- ződött léptekkel. Nem vette észre, milyen szépen zöldell a tsz nagy tábla búzája és hogyan szikkasztja az utat a tavaszi szél... Csak ment a tanyájuk felé. Már befordult Tanyasi história mert a tanya épületeiből még több is telik, mint egy házra való anyag. Az asszony hallani se akart róla. — Míg én élek, ez is jó ne­kem — hajtogatta. — Messzire van a tsz tanya- központja — vetette közbe az ura. — Mirevaló a lábatok — replikázott az asszony. — A fiú is ott dolgozik — próbálkozott az ember. — Hát osztf, ott a motor, úgyis örökké azt nyaggaija. — Nyaggatja, nyaggatja — ismételgette az ember — hát nyaggassa, az övé... Sáros időben úgyis gyalogolni kell, mert az alsókarai dűlőn ilyen időben csak a ló boldogul. Erre már az asszony se tu­dott semmit mondani. A fiú, aki már letöltötte a katonaidőt és udvarolgatott, szintén biztatta az anyját. — Költözzünk be a faluba, édesanyám! — Minek, te! Hogy jobban tudj kastatni a lányok után? — Ha megnősülök, idehoz­zam az asszonyt? — Hát hova? Ha nekem jó volt, neki is jó lesz. A fiú néha olyan szépen ecsetelte az új ház előnyeit, hogy Rózái asszony hajlott Lőrinc Ssbőné, született Szaniszló Rozália gyorsan szedte a lábát. A piacról sie­tett hazafelé. A közelebbi úton ment, az alsóréten át, így egy pár kilométert megtakarított. Tanyájuk az alsókarai részen állt Olyan régimódi, tornácos ház, még az öreg Szaniszló építette. A tanyát Rózái örö­költe. Szerette is. Mindig ellá­gyult a szíve, ha végignézett rajta. Az udvar közepén kút- gém, vele szemben az istálló, a sertésólak, a jellegzetes ga­lambdúc, a széna- és szalma­kazlak sorakoztak. Szívéhez nőtt itt minden, szerette a magányt, amit a tanyai élet adott. A férje éppen ellenke­zője volt. A faluban nőtt fel, nem szerette a tanyasi életet. Ide, a tanyába is csak azért, jött, mert a falubeli életnél is jobban szerette a bogárszemű Rozikát, azaz most már Ró­záit. Amióta pedig beléptek a tsz-be, Lőrinc Sebő többször megpedzette, hogy jó lenne be­költözni a faluba. Ott van vil­lany, sőt a Fő utcába már a vízvezetéket is bevezették. Annyit elért az asszonynál, hogy a művelődési otthon mel­lett vettek egy telket. Ide altart építeni egy szép házat. Építőanyagra nincs gond,

Next

/
Oldalképek
Tartalom