Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

L VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÚJ TERMES (4.—5 oldalon) YEI TAN Á CS L APJA PEST MEGYEI IV. ÉVFOLYAM, 56. SZÄM u '/> \ ÁRA 70 FILLÉR 1960. MÁRCIUS 6. VASÁRNAP Egyszerű, de mégis sokat­mondó hétköznapon érkezett Nagykőrösre Kállai Gyula elv­társ, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a miniszter- elnök első helyettese, Horváth András elvtársnak, az MSZMP Pest megyei Bizottsága első titkárának, Nagykőrös város országgyűlési képviselőjének kíséretében. A város vezetői természetesen tudtak érkezé­sükről, hiszen ott várták őket a pártbizottság székházéban — sok kérdezni-, mondanivaló­val. A dicséreteken, a sok jó munka elismerésén igyekeztek gyorsan túljutni, inkább a fel­adatokra terelték a szót úgy, ahogy a kommunisták szokták. — Tsz-szervezés? Igen, azt befejeztük, de most a minél jobb közös munkán a sor. Vi­gyázni kell arra, hogy a tsz- parasztok jó hangulata még jobb legyen, s ez elsősorban a jó termelési eredményekben mutatkozzon meg. — Lakáshelyzét? Hát, az bi­zony igen nehéz. Több építke­zés is elkelne, bár a magán­kezdeményezés is elég lanyha a tehetősebbek részéről. Kállai elvtárs, mint a Haza­Nagykőrösi látogatás Kállai Gyula és Horváth András elvtársak városnézésen, a Dózsa Termelőszövetkezetben és az Arany János Gimnáziumban folyik a kongresszusi anyag ismertetése, igen élénk érdek­lődés közepette. Több mint 2000 parasztember számára szervezte ezt meg a népfront. Nem hiányzik a vidámság sem. Többen is kérik Takács Jenőt, mesélje a Kis Berci bá­csival történt esetét. A jókorban levő öreg Berci bácsi bár belépett a Dózsába, mégis át szeretett volna men­ni a Szabadság Tsz-be. Hová, kihez forduljon? így jutott el a városi párttitkárhoz. Takács elvtárs természetesen nagy szeretettel fogadta és azonnal intézkedett: kérte az illetékes tsz-vezetőket, járuljanak hozzá Berci bácsi kéréséhez. Nagy vidáman jött másnap az öreg, markában szorongatva vala­mit, majd kézfogás közben „Összeszokunk, azután megy majd a munka, hiszen ez sa­ját érdekünk is...” — mondja Vég'h György újonnan be­lépett tsz-tag. A képen balról jobbra: Bodzsár József és Végh György tsz-parasztok Kállai elvtárssal beszélgetnek. A jobbszélen Keleti Ferenc elvtárs, a megyei tanács elnöke. fias Népfront elnöke meg­kérdi: — A népfront hogyan dolgo­zik? S Takács Jenő elvtárs, a Nagykőrösi Városi Pártbizott­ság első titkára azonnal kész a válasszal: — A Hazafias Népfront he­lyi szervei nagy tekintélyt vív­tak ki a maguk számára azzal, hogy erőteljesen támogatták Nagykőrös termelőszövetkezeti várossá történő átalakulását. A gazdakörökben jelenleg is igyekezett azt a titkár kezébe csúsztatni. Érthetően nagy volt Takács elvtárs megrökönyödé­se, amikor ropogós százast lá­tott ottan. — Csak egy kis borravaló­nak szántam, kérem szépen — mondta nagy bánatosan Berci bácsi, miután látta a titkár elvtárs sötétlő szemét. Egy perc sem telt bele és ismét Berci bácsinál volt a pénz, egy újabb tapasztalattal gazdagít­va. A legdöntőbb: parasztságunk belső változása Azután ismét Kállai elvtárs kér szót. Beszél dolgozó pa­rasztságunk történelmi elhatá­rozásáról, arról, hogy a tsz- szervezésben a nehezén már túl vagyunk, hiszen az ország szántóterületének 70 százalé­ka már a szocialista szektort erősíti. „A legdöntőbb azon­ban az — mondja —, hogy a paraszt, miután belépett a tsz- be, maga is megváltozik, szemlélete, életfelfogása, vi­szonya sok mindenhez. Pa­rasztságunk életében ez jelen­ti az, igazi forradalmi átalaku­lást. * Jólesik egy kis séta a város­ban. Az önkiválasztó méteráru boltban Szeleczky János szak­szerűen magyarázza a vendé­geknek az ilyenfajta árusítás előnyeit, s hozzáteszi: — A vásárlók nagyon hamar megszokták, megszerették... Az újonnan átépített műve­lődési ház a következő állo­más. itt árusítja a legfrissebb hazai és külföldi lapokat Kis­várdai Ernőné. Horváth And­rás elvtárs kérdi: — Melyik újságból fogy a legtöbb? — A Pest megyei Hírlap nagykőrösi kiadásából... Még egy kis látogatás a fű­részárugyárban, ahol Módra Ferenc mondja el, hogy tavaly még önálló kisiparosként dolgo­zott, de vágyott a szervezett üzembe, ahol nagyszerűen érzi magát és a szakmai munka minősége is kifogástalan. Jól derjil mindenki a hamisítatlan munkáshumoron, amikor ész­reveszik a nagy zörejű szalag- fűrészgép mellett a nagy táb­lára írt sorokat: — Én mellettem beszélgetni nem lehet... Az állami gazdaság vezetői nemcsak a legigényesebb bírá­latot elbíró ebéddel kedves­kednek. de egyúttal érdekesen, tanulságosan számolnak be gazdaságuk helyzetéről, mun­kájáról. Mindössze arra jut idő, hogy köszönetét mond­junk a nagyon fiatal szakács­nőnek a pompás magyaros za­mattal elkészített ebédért s az út a szomszéd Dózsa Termelő- szövetkezetbe visz. Szép elhatározás Illés József elnök fogadja a vendégeket, akik ettől kezdve bizony nem fukarkodnak a kérdésekkel. Illés elvtárs szin­te összefoglalóul mondja: — Az 1948-ban alakult tsz-nek tava­lyig 1156 hold földje és 130 tagja volt. Jelenleg több mint 7000 hold földje és több mint 1200 tagja van. Horváth András elvtárs kér­di: — Mennyi volt tavaly az egy holdra eső brutto termelési ér­ték? — 4460 forint. .. — Most mennyit terveznek? — Természetesen valamivel kevesebbet, 4300 forintot, hi­szen alaposan megduzzadt a földterület, amelynek jelentős részén az egyéni gazda kisebb értéket termelt. Horváth elvtárs elégedetten jegyzi meg erre: — Ez igen szép elhatározás! Hiszen a megyei össztermelési érték a tervek szerint 3500 fo­rint lesz. Takács Jenő elvtárs pedig azzal toldja meg, hogy mind a Dózsában, mind a város többi termelőszövetkezetében kifogástalanul oldották meg az állatállomány elhelyezését. Kállai elvtárs beszélgetésbe merül egy tsz-asszonnyal. — Mióta tagja a tsz-nek? — Már el is felejtettem, hogy vannak a világon egyéni gazdák, csak most jutott újra az eszembe, amikor itt láttam őket — mondja nagy derült­séget keltve Bakos Ambrusné, ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen 1951 óta tagja a Dózsának. Búcsúzóul még oda­kiáltja: — Hét gyerekem közül öt szintén itt dolgozik, a másik kettő csak azért nem tud, mert még kicsik ... Újból kijut a derűből, ami­A fogadás egyszerű, de an­nál kedvesebb, szívélyesebb. Kipirult arcú, hamvas iskolás lányok udvariasan tessékelik a vendégeket, akik a nagy tanári szobában jönnek össze a híres gimnázium pedagógu­saival. Szinte minden zuga eleven történelem ennek a 400 esztendős iskolának, ami­alkotó vitájára. Beszélnek az idős, fiatal tanárok az eszmei nevelés jelentőségéről, a po­litechnikai oktatás helyzeté­ről, a fiatalság lelkének ál­landó alakításáról. Kállai Gyula elvtárs kétszer is szót kér. Elmondja, hogy a párt és a kormány minden eddi­ginél nagyobb jelentőséget tulajdonít az oktatásnak és az oktatók munkájának. Ha­zai és nemzetközi viszonylat­ban óriási mértékű változá­sok történtek a szocialista tá­bor és a szocializmus javára. De mindebben a legdöntőbb az emberek belső változása. Ezt a változást a pedagógu­soknak érdemes végig gon­dolni, hiszen ebben az em­bert átformáló harcban hatal­Dr. Tőrös László tanár szakavatott előadása nyomán szinte megelevenedik az Arany János Múzeum. A képen- bálról jobbra: Horváth András, Kállai Gyula, dr. Tőrös László és Zilahi Lajos, a gimnázium igazgatója. kor a vendégek megkérdik a 15 éves Eszenyi Balázst, udva­rol-e már? — Ráérek arra még, most dolgozni kell... — S itt mivel foglalkozol? — Segéd juhász vagyok! Egyik jóval idősebb társa jegyzi meg: — Amolyan juhász-aspiráns féle... Ma vagyok itt először.. A vendégek szeretnének ta­lálkozni egy újonnan belépett fcsz-taggal. Nem kell sokat menni, mindjárt ott van belő­lük hat is. Bodzsár József minden elfogódottság nélkül mondja: — Én ma vagyok itt először dolgozni. Végh György pedig hozzáteszi: — Január óta vagyok Dózsás. Minden a szokáson múlik, összeszokunk, azután megy majd a munka, hiszen ez saját érdekünk is, no meg az ország érdeke ... A délután már későre jár, nézik is többen az órát, hiszen az Arany János Gimnázium­ban az egész tanári kar várja Kállai elvtársat és a többi vendéget. bői külön .is nagy jelentőségű az 1851—1860 közötti kilenc esztendő, hiszen ebben az időben ott tanított és alkotott Arany János. S ma a gimná­zium nemcsak soha el nem múló emlékét és nevét őrzi, de ott függ; falón a nagy ki­tüntetés, a népi állam meg­becsülése: a Munka Vörös Zászló Érdemrendje. A tiszteiére méltó múlt csak serkent most az aktuá­lis, élő pedagógiai kérdések más szerepük van. Igen jó példája ennek az az örvende­tes tény, hogy Nagykörös ter­melőszövetkezeti város lett. Ez nem puszta formaság a város parasztságának életé­ben. Azt is jelenti, hogy az emberekben, érzésvilágukban megindult egy új, eddig soha nem ismert folyamat, hogy kezdenek mássá válni, hogy megszabadulnak valamitől, ami a múltat jelentette és rá­léptek egy új útra. Egykor irodalmi központ Kállai elvtárs is hosszasan időzött a legnagyobb érdeklő­dést kiváltó kérdésnél, a szo­cialista iskolarendszer to­vábbi fejlesztésénél. Remél­jük — mondotta —, hogy az év végére kormányzati szer­veink elkészülnek az újabb reformokkal, amelyeket nyil­vános vitái a bocsátunk. Vé­gezetül a pedagógusok mar­xista—leninista képzésének fontosságáról beszélt. Rámu­tatott: a pedagógusok meg tudnak ismerkedni a marxiz­mussal—leninizmussal, ha el­szánják erre magukat, hiszen rendelkezésre állanak az is­mert művek. „Mi igen nagyra értékeljük a pedagógusok ko­moly segítő tevékenységét, mindazt, amit eddig tettek népünk nevelése, átformálása érdekében. Forrjanak még szorosabbra össze a néppel, amely ma már a szocializmus jóvoltából nem tudatlan nép, hanem a kultúra legmaga­sabb csúcsait ostromló nép!” S befejezésül még egy ked­ves epizód a nagykőrösi lá­togatásról. A gimnázium tör­ténelmi ihletű falai között büszkélkedik a csodálatos Arany János múzeum, amely most szinte megelevenedett dr. Tőrös László tanár szak­avatott, rajongóan szerelmes előadása nyomán. Az emlék­könyvbe írta be az alábbia­kat Kállai Gyula elvtárs: „Nagyon örülök, hogy megtekinthettem a nagy­kőrösi Arany János Em­lékmúzeumot A rendkí­vül értékes anyag engem is meggyőzött arról, hogy Nagykőrös varosa egykor valóban a magyar iro­dalmi élet központja volt. Kívánom, hogy e múzeum sok sikerrel szolgálja né­pünk nevelését és kultu­rális felemelkedését.” Bácskai László Kállai Gyula és Horváth András elvtársak Illés József­fel, a Dózsa Tsz elnökével nézik a hízókat. (Gábor Viktor felvételei) Szovjet lap a magyar termelőszövetkezetek gyors fejlődéséről A Szelszkoje Hozjajsztvo cí­mű lap M. Popovnak. a TASZSZ munkatársának cik­két közli a magyar termelő­szövetkezeti mozgalom gyors fejlődéséről. Megállapítja, hogy a magyar dolgozó pa­rasztok meggyőződtek a nagy­üzemi gazdaság fölényéről és égés- falvak lakossága együtt lépett be a termelőszöveticete­tekbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom