Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
PffT uttiBi k'JCirlap I960. MÄRCTÜS 8. VASÄKNAP AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ÚTJÁN .......-------------r~.............................imn.......... ................................................ Ú jabb lehetőségek a tsz-tagok jövedelmének növelésére Az illetékesek válaszolnak a termelőszövetkezeti tagok közérdekű kérdéseire Az utóbbi időben egyre több levelet kap szerkesztőségünk, amelyben a régi és az új termelőszövetkezeti tagok kérik, hogy kérdéseikre lapunkban adjunk választ. A levélirók többsége a háztáji gazdálkodással, annak méreteivel, de főként az állattartással kapcsolatban érdeklődik. A kérdéseket összesítettük és megkértük Szabó Elemér elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét és Szabó Berény elvtársat, a Pest— Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatóját, hogy válaszoljanak az olvasók kérdéseire. — Most, a termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődésének időszakában milyen szerepe van a háztáji gazdálkodásnak? — Alapvető feladat, hogy a termelőszövetkezetek számszerű fejlődésével egyidőben az árutermelés is növekedjék. Az árutermelés növelésénél nemcsak a közös, vagyis a nagyüzemi táblákon megtermelt árura gondolunk, hanem arra is, amit a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásában termelnek. A háztáji gazdaságukban különösen az állatnevelésnek és hizlalásnak van nagy jelentősége. Éppen ezért a kormány lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezeti tagok előnyösen kihasználhassák a háztáji gazdaságok nyújtotta lehetőségeket. — Megfelel-e a valóságnak, hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban az alapszabályban megállapított mennyiségnél több sertést hizlalhatnak? — Igen, megfelel. A háztáji gazdaságokban korlátozás nélkül lehet sertéshizlalásra szerződni az Állatforgalmi Vállalattal. A tagok a belépés előtt megkötött sertéshizlalási szerződéseiket is — amennyiben a leszerződött sertést a termelőszövetkezeteknek nem adták át — egyénileg teljesítik. A közös alap javára a sertés árából a vezetőség nem vonhat le összeget. — Az előbbiek vonatkoznak a vágómarhára is? — A vágómarhánál kissé más a helyzet. A háztáji területet meghaladó szarvas- marhákat a termelőszövetke“ zet közös állatállománya számára kell átadni, de az olyan hizlalási szerződéssel lekötött szarvasmarhákat, amelyeket a termelőszövetkezet férőhely hiányában nem vett át, a belépő tag hizlalja meg és egyénileg adja át az Állatforgalmi Vállalatnak. Mi azt javasoljuk a termelőszövetkezet vezetőinek, hogy az ily módon meghizlalt és leadott szarvasmarhák után ne kérjenek befizetést a közös alap javára — válaszolta kérdéseinkre Szabó Elemér elvtárs. — Milyen támogatást nyújt az Állatforgalmi Vállalat a termelőszövetkezetek közös sertéshizlalásához? — fordultunk felvilágosításért Szabó Berény elvtárshoz, a Pest— Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatójához. — A szerződéssel lekötött süldőkből, valamint a megyében felvásárolt süldőmennyiségből ez évben több ezer darabot adtunk és adunk át a termelőszövetkezet részére. Az újonnan alakult és jelentősen felfejlődött termelőszövetkezeteknek — a megyei tanáccsal egyetértésben — a hizlalásra lekötött sertések után darabonként egy mázsa abraktakar- mány-kölcsönt nyújtunk. A kölcsöntakarmány nagy fehérjetartalmú, extrahált szójadara, amely elősegíti a fiatal állatok fejlődését. ,A termelőszövetkezetek jövő évi süldőszükségletének biztosítására is történtek intézkedések. Az anyakocával rendelkező termelőszövetkezeti tagokkal szerződést kötünk a koca szaporulatára és ezeket ugyancsak a termelőszövetkezeteknek juttatjuk. Azért, hogy a termelőszövetkezetek ezeket a süldőket megfelelő időben és minőségben kaphassák meg, javasoljuk a termelőszövetkezeteknek, hogy a tagok süldőnevelését támogassák. illetve adjanak részükre takarmányt. A takarmány árát a tag akár készpénzzel, akár munkaegységre történő elszámolással kiegyenlítheti. — A háztáji gazdaságokban fokozódó sertéshizlalás nem hátrányos-e a termelőszövetkezetek részére? . — Olyannyira nem hátrányos, hogy a kormány még érdekeltté is teszi a termelő- szövetkezeteket a háztáji sertéshizlalás növelésében. Ha a termelőszövetkezet vezetősége megszervezi, hogy tagjai háztáji gazdaságukban húsz vagy ennél több sertést hizlalnak, és ezeket egyszerre adják át az Állatforgalmi Vállalatnak, a szervező munkáért húsz-ötven darab esetében 50 fillér, 50 darabon felül pedig egy forint, lebonyolítási díjgt kap a termelőszövetkezet kilogrammönként. A lebonyolítási díj 20—50 darab sertés esetében egy forintra, 50 darabon felül pedig 1.50 forintra emelkedik akkor, ha a termelőszövetkezet a hizlaláshoz legalább egy mázsa takarmányt is juttat a tagoknak. Ebből is látható, hogy a tagok háztáji sertéshizlalása a termelőszövetkezetnek is előnyt jelent, hiszen tömeges sertéshizlalás esetén a termelőszövetkezet jelentős pénzösszeghez jut, amelyet a közös férőhely megépítésére fordíthat. — Hogvan juthatnak anyakocához azok a termelőszövetkezeti tagok, akiknek jelenleg még nincsen? — Az 1859. január 1-e után alakult, vagy a területileg jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetek azon tagjaival, akik kocát kívánnak tartani, erre szerződést köt vállalatunk. A szerződés alapján ivarérett kocasüldőt szállítunk a termelőszövetkezeti tagnak és a koca ellenértékét kamatmentesen hitelre adjuk. A tagnak vállalnia kell, hogy a kocát az átvétel után nyolc héten belül bebúgattatja és annak szaporulatából a búga- tástól számított tíz hónapon beiül legalább három 40—60 kiló közötti, hizlalásra alkalmas süldőt ad át A termelőszövetkezeti tag a koca ellenértékét a süldők vételárából fizeti ki. Ez a rendelkezés nagyon előnyös a termelőszövetkezeti tagságnak és ugyanakkor jelentősen elősegíti a termelőszövetkezetek jövő évi süldőigényeinek kielégítését — fejezte be a tájékoztatást Szabó Berény elvtárs. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a háztáji gazdaságot illetően jelentős eltérések vannak az eddig alkalmazott gyakorlattól. Tavasz a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben Rügyfakasztó márciusi szellő muzsikál a ceglédi határban. A koratavaszi szelek megszikkasztotrák a föld tetejét, lehet szántani, vetni, a határban dolgozni. ,. Van ennek az örökifjú márciusnak az idén valami különös íze, hangulata. A márciusi szóra az ember a ki viruló időre, a rügyek növekedésére, a virágok kibomiására gondol, meg arra, ami a magyar faluban végbement. Mert nemcsak a földeken, hanem az emberi szivekbe is tavaszt hozott a március. Ahogyan a határ eldobja téli gúnyáját és. frissen, megifjodva rugaszkodik neki az időnek, úgy ifjodtak meg ezen a tájon az emberek és dobták el az egyéni élet nyűgös gúnyáját — indultak el új lendülettel a szövetkezeti úton. A Szelei út két oldalán a nagy tábla földek úgy ölelik körül a tanyákat, mint szerető édesanya a gyermekét... — Még a szemnek is megnyugtató a távolba futó fekete ugarok és zöldellő búzavetések látása. Babínszki Károly városi párttitkár mondja ezt, akivel az Abonyi út mellett elterülő Vörös Csillag Tsz tanyaközpontjába igyekszünk. Van valami varázsa ennek a Együtt a kukori A nyársapáti Haladás Tsz tagjai 120 hold kukorica vetéséhez szükséges csere-vetőmagot adtak össze. Török Mihály raktáros átveszi Kovács István és Gyarmati László tsz-tagok kukoricáját. nagy tavaszi átalakulásnak. Mégis az ember fejébe tolakszik a gondolat; vajon az átszervezés lendülete megmaradt-e az új tsz-gazdákban? A megelevenedett határ azt mutatja, hogy igen. Az egyik részen trágyázzák a földet, a másik helyen pedig kultiváto- rozzák, a tanyán túl egy csoport ember hajolgat — facsemetéket ültetnek. Bent. az irodában a kékszemű. pirospozsgás arcú. örökké tevékenykedő tsz-elnök Szabó Ferenc és Kozma Ferenc párttitkár beszélget. A közgyűlési beszámolót vitatják meg. Ezzel a gyűléssel indítják be a tavaszi munkákat és öntik végleges formába a nagykátai Március 15 Tsz-nek írandó választ. A termelőszövetkezet vezetősége kidolgozta, a taggyűlés megvitatta, most már az egész szövetkezeten a sor. hogy igenlő pecsétjét rányomja, s ?kkor meg''ndu!hat a nemes vetélkedés e két ie’es szövetkezet között. Az történt ugyanis, hogy a nagykátaiak felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére termelési versenyre hívták ki a Vörös Csillag tagságát. Ki tud több árut termelni, ki tudja jobban az állatállományt növelni, a tejtermelést fokozni... A Vörös Csillag tagjai — nem hiába megyei elsők a tejtermelésben — vállalják a vetélkedést. Ezen a lelkes közgyűlésen nem lehettem jelen, de mire e sorok megjelennek a válasz már útban lesz Nagv- kátára: a Vörös Csillag elfogadta a kihívást! — Nagyon meg kellett ezt fontolnunk — mondja az elnök —, mert szövetkezetünk földterülete 2971 holdra, a tagság száma pedig 256-ra növekedett’. — Még ennél is többen leszünk — teszi hozzá Kozma Ferenc — a háztáji földek kiosztásakor még a téli belépők közül többen jönnek majd dolgozni. — A nagykátaiaknak köny- nyebb, mert szövetkezetük nem duzzadt fel úgy, mint a mienk. — No. de még így is állmuk a versenyt — fűzi tovább a beszélgetés fonalát a párttitkár. — Megbirkóztunk mi már nehezebb feladattal is, amióta fennáll tízéves szövetkezetünk. A Vörös Csillag tagjai figyelembe vették a talajviszonyokat, a gépi és munkaerőlehetőségeket, az időjárást és úgy terveztek. Búzából például 395 holdon átlag 12 mázsát terme’tek, cukorrépából 200 mázsát. Az elnök szépen sorjázza, hogy mennyivel növelik az állatállományt és milyen új épületeket húznak fel az idén. Kellenek az épületek, mert 800 sertést hizlalnak, s el kell helyezni másfélezer baromfit is. — Az idén korán jött a tavasz — mondja az elnök —, de minket nem ért váratlanul, a tagság mar serényen dolgozik. Hat hold mák a földben, hat holdon elvetettük a borsót, nyolcvan hold földre kihordtük , az istállótrágyát, 280 hold őszi vetést fejtrágyáztunk. Készülnek a melegátgyak és vetjük a paprikát, meg a paradicsomot.. j A gyümölcsösben nyesik a fákat, a szőlőben folyik a nyitás, a határ más részében pedig traktor búg. Burgonya alá szántják a földet. Mindenütt rendben megy a munka. Ez azt. mutatja, hogy a nagykátaiak a ceglédiekben kemény és méltó vetélytárs- ra akadtak. Esteledik, amikor elhagyjuk ezt a viruló termelőszövetkezeti központot, a földekről hazafelé tartanak a tsz-tagok. Egy csoport faültetésből jön. Egyik emberen vattakabát van, a másik már kiskabátban legénykedik, van aki hajadonfővel kacérkodik a tavaszi idővel, s köztük nem is egy most Ízleli a szövetkezeti életet, a csoportos, együttes munkát. Kitárult előttük a határ, most már nem egy kis parcellán néznek végig, hanem egész határrészen, övék itt minden, ameddig a szem ellát. A föld, a fű, a zöldellő vetés, a dűlőutakon meghúzódó fasor, a gazdasági épületek, még a félettük kitárulkozó ég is, hiszen nekik dalol a madár. Igaz, övék ennek a földnek munkája, gonclja-baia, de nekik terem, övéké lesz az öröm is. — Nemigen ültettek itt mostanában fákat. csak a meglevőket vágták ki — mondja egy szélcserzett arcú, középkorú ember. — Mi pótoljuk a régieket, és újakat is ültetünk, hogy árnyékában majd megpihenhessünk. Ha nem mi. a gyerekeink — teszi hozzá egy idősebb bácsi. így változnak itt a gondolatok is. Néhány hónappal ezelőtt sokan még csak a magukéval törődtek, ma már az egész, közösség gondjait hordozzák szívükön, vállukon. Ennek a rügyfakasztó márciusnak talán éppen ez az ereje, szép üzenete. Gáli Sándor —1 A FÁSÍTÁSI HÓNAPBAN 55 700 akácfa, nyárfa és cperfa ültetését vállalta őt ceglédi termelőszövetkezet. «•❖❖❖❖❖❖*•>,>*.>*******•> EZÜST Antik ezüsttárgyak gazdag választékban Icaphatók ÓRA-ÉKSZER BOLTOKBAN \ sj Ma mar ritkaságszámba ^ megy az effajta eszköz. Va- ^ lamikor szinte minden ta- f nyaudvaron volt belőle, mi- ^ velhogy a pusztai ember is ^ szeretett messzire nézni. A ^ látófának ugyanis az volt a £ rendeltetése, hogy a törzsé- ^ bői kiálló ágain felmászva, ^ az ember áttekintse a határt, ^ megnézze, valami garázda ^tolvaj nem dézsmálja-e a ^dinnyét, vagy a tanya köbről legelésző aprójószág nem ^ jár-e a tilosban. ^ Ez a határszemle ugyan a | kazal tetejéről, vagy mond- jjuk a padláslyuk mellől is lebonyolítható lett volna, ám ^ ez a művelet igen körülmé- ^ nyes. Erre a legcélszerűbb ! eszközül egy ágas-bogas fa- | törzs kínálkozott, olyan, ami- |lyen minden valamire Való «gazdaságban akadt, s amelyet ^ a földből történő kiásás után «a gazda a tanyának azon a ^pontján helyezett el. ahon- í nét a legjobb kilátás nyílt a £ környékre. ^ Nos, ilyen saját termésű lá- ^tófa állt a szöszösdűlőbeli ^Cseppentő Mátyás tanyája véggénéi is, amit még valamikor A LÁTÓFA a Bethlen-féle konszolidációs időkben idősebb Cseppentő helyezett oda avégből, hogy róla a saját kis öntözéses kertészetére felügyeljen. Ámbár egyes rossz nyelvek cáfolni iparkodnak ezt, mondván, hogy a szóbanforgó látóiénak az idősebb és korán özvegységre jutott Cseppentő idejében kizárólag az lett volna a szerepe, hogy segítségével kitapasztalja, vajon az átellenben lakó Kapitány Erzsébet ura a tanyában tartózkodik-e, avagy nem, s amennyiben az utóbbit tapasztalta, úgy fogta magát és átballagott látogatóba. Persze, ez már régi história, talán igaz sem volt. tény az, hogy a látófa még nemrég is ott állt, s korhadt, szúette törzse, valamint hiányos ágai az idők múlását tanúsították. Gyakorlati jelentősége az utóbbi időkben szinte már alig volt, mivelhogy Cseppentő Mátyás azt a 800 öl háztájit, amit az apjától örökölt tanyával egyetemben háztáji gazdaságnak meghagyott, látófa nélkül is be tudta tekinteni, ennélfogva hűséges oldalbordája, született Galambos Regina, több alkalommal is kísérletet tett arra, hogy férjeurát a látófa kiszedésére rábírja. — Ugyan minek már az ott? — szokta ilyenkor mondani. — Jobban tennéd, ha kiszednéd és felaprítanád, mert így legalább két vasárnapi ebédet megfőzhetnék a tüzénél. Cseppentő Mátyás ilyenkor egy ideig szótlanul szívogatta pipáját, majd kivevén szájából, legtöbbször csak ennyit mondott: — Majd ha meghalok ... Aztán nem bánom, akármit csinálsz vele. S ezzel a látófa kérdését mindannyiszor levette a napirendről. A napokban azonban a közgyűlésről jövet, maga Csep4 pentő Mátyás hozakodott elő! a dologgal: í — No. Regina — kezdte j ünnepélyes hangon —, máma ! kiszedem a látófát! Galambos Regina úgy tett,< mint akit már régen nem i érdekel az ügy, ezért kö- j zömbös ábrázattal mondta: j — A tiéd. azt csinálsz ve- j le. amit akarsz! Aztán amikor látta, hogy ; az ura a szerszámos kamra- j ból az ásót. meg a lapátot is ; kihozta, mégiscsak megkér-: dezte: — És ha szabad érdeklőd- i nőm. miért szeded ki? — Mert másikat rakok a i helyébe — felelte Cseppentő i Mátyás. S a szerszámokkal i együtt elindult a tanya végé- i hez. — Másikat? — nézett esu-1 dálkozva emberére Gálám-1 bős Regina. I — Másikat, meg magasab- i bat! — hangzott az újabb i válasz. — Mert mától kezdve i a Szöszös dűlőben én vagyok I a tsz csősze, oszt’ a nagyobb i darab földhöz narvobb látófa : dukál... Ari Kálmán
