Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-31 / 77. szám
196#. MÁRCIUS 31. CSÜTÖRTÖK Ptsr HEG\ iJCMap Szélesedik a felszabadulási verseny a megye termelőszövetkezeteiben 'Egyre több termelőszövetkezet csatlakozik a nagykátai Március 15 Tsz felhívása nyomán a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére kibontakozott versenymozgalomhoz. A szövetkezeti parasztok közgyűléseken tárgyalják, meg a párt VII. kongresszusának határozatait és itt beszélik meg, mit tesznek a termelés és az áruértékesítés növelése érdekében. Azért, hogy elhatározásaik megvalósuljanak, versenyre lépnek községük vagy a szomszédos községek termelőszövetkezeteivel. Az alábbiakban részleteket közlünk egy-egy termelőszövetkezet versenyfelajánlásából. A ceglédi Vörös Csillag Tsz tagsága elfogadta a nagykátai Március 15 Tsz párosverseny kihívását és a verseny feltételeit kibővítette. A ceglédiek — vállalásuk szerint — nagy gondot fordítanak a talajerő növelésére. Szántóterületük 32 százalékát istállótrágyázzák az idén — holdanként 150 mázsa szervestrágyát hordanak ki — és a tavaly ősszel a belépések folytán megnövekedett terület 35 százalékán zöldtrágyázást végeznek. Kukoricából holdanként 40 mázsa csöves termést takarítanak be és 180 holddal részt vesznek a 30 mázsás kukoricatermelési (májusi morzsolt) mozgalomban. Minden száz hold szántóra 480 mázsa (májusi morzsolt) kukoricát termelnek. Az állattenyésztés fejlesztésével elérik, hogy ez idén már 2,5 feat, hold szántóra jut egy-egy számosállat. A hústermelést fokozzák és száz hold szántónként 86 mázsa vegyeshúst értékesítenek. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés 5000 kiló felett lesz. A kocalétszámot a jelenleg 2,6-ről 5.6-re emelik száz kát. holdanként. Az egy holdra jutó összter- melési értéket a tervezett 5900 forintról 6400 forintra emelik és 800 000 forintot ruháznak be az idén saját erőből. A tápiószelei keleti Fény Tsz tagsága is a nagykátai Március 15 Termelőszövetkezetet választotta versenytársnak. Noha a termelőszövetkezet területe az elmúlt télen jelentősen megnövekedett, olyan célokat tűztek maguk elé, amelyek dicséretére válnak bármelyik régóta gazdálkodó termelőszövetkezetnek. A tehenenkénti tejtermelést a tervezett 3200 literről 3300 literre emelik. Minden száz hold föld után 12 szarvasmarhát állítanak tenyésztésbe és ezen belül a tehénlétszám hét darab lesz. Ugyanerre a szántóegységre 28 mázsa hízott sertést és négy mázsa baromfit értékesítenek. A termelés növelésével, a termelési kultúra helyes megválasztásával, az állattenyésztés fejlesztésével elérik, hogy szántóegységenként az össz- termelési térték az idén hétezer forint lesz. A tóalmást Aranykalász Tsz tagsága a pándi Uj Barázda Tsz tagjaival versenyez. A tóalmásiak minden száz kát. hold szántón 450 mázsa kukoricát, 400 mázsa burgonyát, 1000 mázsa silót termelnek és ugyanerre az egységre számolva 24 mázsa sertést és 20 mázsa hízott marhát értékesítenek. Százholdanként 3,5 anyakocát és 50 törzsbaromfit állítanak tenyésztésbe. A termelőszövetkezetben az egy holdra jutó össztermelési érték eléri az 5000 forintot, s a munkaegység értéke 40 forint lesz. Saját erőből 200 ezer forintot ruháznak be a közös gazdaság fejlesztésére. A szent-lórinckátai Új Világ Tsz-ben nagy gondot fordítanak a helyes üzemi arányok kialakítására, s a szentmártonkátai Kossuth Tsz tagságához intézett párosverseny-felhívásuk- ban az árutermelés növelését tűzték célul. Minden száz hold szántóra számolva 440 mázsa szemes- kukoricát, 440 mázsa burgonyát és 500 mázsa cukorrépát termelnek. Területük 10 százalékén kertészkednek s ily módon elérik, hogy a holdanként! össztermelési érték a tervezett 4500 forintról 5000 forintra emelkedik. A megyei pártbizottság határozatában előírt értékesítési mutatókat is túlteljesítik, Tavaszi feladataik egyötödével elkészültek már a gépállomások Az ország gépállomásairól érkezett legutóbbi jelentések szerint minden üzemképes traktor munkához látott a termelőszövetkezeti földeken. A tavaszi idény a traktorosok számára jól kezdődik, mert máris teljesítették a tavaszi talaj munka-terv előírásainak egyötödét. Jelenleg elsősorban tavaszi szántással foglalkoznak, de több helyen megkezdték a vetést is. Elindult Magyarországra a Mojszejev-együttes A Szovjetunió állami népi táncegyüttese, a világhírű Mojszejev-együttes szerdán Moszkvából elindult Magyar- országra. A szovjet művészek április 1-én érkeznek Budapestre. ___________ Á prilis 12-ig leket jelentkezni a berlini Schumann énekversenyre A berlini Schumann-ének- versenvre, amelyet ez év júliusában rendeznek meg, április 12-ig lehet jelentkezni a Magyar Zeneművészek Szövetségében (Budapest, V., Semmelweis u. 1. telefon: 185-282). Társadalmi immkában elkészült a rségraáeré'cw ifiiísáqi labor terve Orvos—munkás-találkozó Vácott Az Általános Épülettervező Vállalat mintegy 450 mérnöke és technikusa megfogadta, hogy a felszabadulási versenyben csökkenti a tervezés idejét és javítja az építkezések gazdaságosságát. Adott szavuk valóraválátásával az év első három hónapjában már átlagosan 7—8 nappal megrövidítették a tervek ösz- saeállítáaának határidejét Ezzel a korábbi évekhez képest az idén érték el először, hogy már túlteljesítették első negyedévi előirányzatukat. A sürgős tervek elkészítésére csaknem 140 mérnök és technikus társadalmi munkát is vállalt április 4-e tiszteletére. Csángó András építész vezetésével például 15 fiatal felajánlotta, hogy napi munkája után részt vesz a nógrádverőcei Express ifjúsági tábor konyhájának és motel-éttermének tervezésében, s összeállítja a „nyaraló város" telepítési rajzát. A táncteraszos, korszerű, üvegfalú étterem máris épül, s most befejezték a tábor rendezési és telepítési tervének összeállítását is. Társadalmi munkával alig három hónap alatt készült el a két terv, amely máskor hat hónapig tartott volna. Túrái pillanatképek Két szövetkezet működik Túrán, a tizenegyedik eve fennálló Galgamenti Tsz és a három hónappal ezelőtt alakult Uj Utón Tsz. Mindkét szövetkezet területe meghaladja a háromezer holdat. uu Az XJj Utón Tsz tagjai közösen adják össze a vetőmagvakat és a burgonyagumót. A Galgamenti Tsz tagjai 40 holdon telepítenek új nagyüzemi gyümölcsöst. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének területi bizottsága és a váci szakmaközi bizottság orvos-munkás találkozót rendezett március 29-én Vácott. Az első ilyen, jellegű találkozó célja az \ volt, hogy minden hivatalos \ formulát mellőzve, őszinte,; baráti beszélgetés során vi- \ tathassák meg az orvosok és \ betegek kapcsolatának prob- \ lémáit. Vári Zoltánnak, az SZMT ^ elnökségi tagjának megnyitó í szavai után dr. Tauszk Lász- ^ ló, az SZTK budapesti és ^ Pest megyei alközpontja or- J vos csoportjának vezetője ^ mondott vitaindítót. Beszélt J az orvosok felelősségteljes ^ hivatásáról, s a szocialista J egészségvédelem fejlődéséről. J Szükségesnek látja — mon- £ dotta —, hogy méginkább £ megjavítsák az orvosok és ^ a biztosított dolgozók viszo- ^ nyát, mert j csak együttesen vehetik fel a harcot a betegellá- ^ tásban ma még mindkét ) részről megnyilvánuló hi- ; bak ellen. 5 Ilyen hibának tartja pél- $ dául az indokolatlan, túl- \ zott gyógyszerfogyasztást, de \ azt is, amikor az orvos vizs- gálát nélkül, csupán a beteg kívánságának eleget téve, ír $ fel gyógyszereket. A bevezetőt követő vita- 5 ban a váci ipari üzemeket; képviselő dolgozók is elmon- í dották észrevételeiket, pa- \ naszaikat. Egyikük javasol-! ta, hogy kérjék ki az orvosok az í üzem illetékeseinek is a ! véleményét, ha egy-egy í betegükről feltételezik, ; hogy szimulál, csakhogy ! táppénzállományba ke- ! rülhessen. Az üzemben dolgozók job-1 ban ismerik egymást, s ilyen: esetekben véleményük sok: segítséget nyújthat az orvos-; nak. Egyes felszólalók kifogásolták a szakrendelők rendelési idejének megállapítását, s a körzeti rendelőintézetek zsúfoltságát. A megbeszélés eredményei azt mutatják, hogy érdemes a szakszervezetnek a jövőben másutt is rendezni orvos-munkás találkozókat •VNXXXXXXXXVXNXXXXXXVXVVXNXXXXXXXVvXXVSVVVNV Hajnal Tüskepusztán f rr j Fekvéshez készülődtünk. % ----------------- Apám éppen. a csizmáját húzta lefele, £ anyám meg a kisebbek helyét £igazította, amikor hirtelen g dobpergés verte fel az utcát. £ Megszoktuk már, hogy a front £óta nem múlt el egyetlen nap $sem dobolás nélkül, de ilyen %későn még soha se zavarták ffel a várost. f — Eredj már te — szólt £ rám apám —, hallgasd meg, £ mit dobolnak! $ Villany még nem égett akikor az utcán, a front alatt } erősen megrongálódott a vezették, s azóta nem javították t meg. Korom sötét volt. Peregett a dob, hívta az embereiket az utcára. No. még egy iütés! Ez az utolsó hangosabb ivóit valamennyinél, a kisbíró Í ezzel jelezte, hogy most aztán Í tessék odafigyelni, mert, aki Í elmulasztja, magára vessen. Í Viharlámpást tartott az írás if ölé, úgy olvasta: $ — A városi földigénylő biÍ zottság felhívja a lakosság fiigyeimét, hogy mindazok, akik Í földet írattak, hajnali öt óra- Í kor gyülekezzenek a városiháza udvarán! Í Futótűzként terjedt a hír: Í osztják a földet! Már napok- Íkal azelőtt tudtunk róla, mert ff az igénylőket összeírták, s a inevüket kifüggesztették a vá- $ rosháza elé, de akkor még so- Í kan nem hitték el, hogy lesz %belőle valami. ‘i — Úgy látszik, mégis ko- $moly a dolog, ha ilyen későn ff elzavarják a népet — véle- $ kedett az egyik szomszéd a f sötétben. $ Í Apámnak se kellett több. Í ——— Amint meg- Í mondtam neki. mit doboltak, 4 kiugrott az ágyból, felöltözködött, s lámpással a kezében kibotorkált a kamrába. Először nem tudtam elgondolni, hogy éjnek idején mit akarhat. Csak akkor értettem meg, amikor egy formátlan hasáb fával, meg egy fejszével jött vissza. Valahonnét krétát szerzett, s fehér vonalakat rajzolt vele a fára. Amikor ezzel is elkészült, leült a szoba közepére egy kisszékre és a rajz mentén szép komótos mozdulatokkal faragni kezdett. Egész éjszaka csattogott kezében a fejsze. Jármot faragott. Tehenünk ugyan nem volt, de apám abban reménykedett, hogy az urasági igaerőből majd csak juttatnak nekünk is egy jó jármos ökröt. Még alig pitymallott, amikor felébredtünk. Olyan volt az utca, akár a megbolygatott méhkas. Az emberek csoportosan, hangosan beszélgetve mentek a városháza felé. Apám az utolsó simításokat végezte a jármon. Amikor elkészült, egy üvegdarabbal szép tükörsimára csiszolta, nehogy feltörje majd az ökör nyakát. — Hát mezsgyekarót faragott-e már? — kérdeztem tőle fontoskodva. — Faragtam hát, de nem kell még az, nem megyünk még a határba. — Biztos, ami biztos — aggodalmaskodtam tovább, amiből apám mindjárt megsejtette, hogy én is vele akarok menni. — Na, tedd bele hát a tarisznyába! — húzott elő négy takaros cöveket az ágy alól. A városháza előtt láttuk,------------------- hogy nemcsak mi vittünk magunkkal cöveket. Az egyik embernek a tarisznyájából, a másiknak a szatyorjából vagy a hóna alól kandikáltak elő a sebtében kifaragott mezsgyekarók. Magamban büszkén állapítottam meg, hogy egyik sem volt olyan takaros, mint a miénk. Mire derengeni kezdett, megtelt az udvar emberekkel. Ki-ki a maga csoportjában várakozott. Mert harminc- negyvenes csoportokba osztották be a népet, aszerint, hogy melyik csoport melyik határrészen kapja a földet. Mindegyik csoport élére egy-egy földigénylő bizottsági tagot állítottak. Mi Cserép Lajos bátyám csoportjába kerültünk. Még örültünk is, hogy így alakult a dolog, mert Lajos bátyámat jól ismertük, s apám titokban azt remélte, hátha majd a jobbik földből juttat nekünk. Pedig hát tudhatta volna, nem olyan ember, aki bárkivel is kivételt csinálna. Öreg kommunista, 19-ben tagja volt a direktóriumnak is. (Jelenleg pedig kertészeti brigádvezető a Kinizsi Tsz-ben.) Elmúlt öt óra. Már kezdtünk türelmetlenkedni. Ha valamelyik vezetőféle keresztülment az udvaron, egyszerre százan is megrohanták: — Mikor indulunk már? — Még nem jöttek a mérnökök — felelték. Szerettük volna tudni, melyik lesz hát a mi földünk, jó helyen kapjuk-e vagy csak amolyan birkakoplaltató lesz. A tétovázás valamiképpen a fülébe jutott Ivánnak, a városparancsnoknak is, aki Ábri, a tolmács kíséretében azonnal odasántikált a városházához. Valahol a Berettyó menti harcokban sebesült meg. Jól ismerte mindenki a városban. Szálas alakja mindenütt feltűnt, ahol gyors intézkedésre volt szükség. A nép egyszerűen csak Ivánnak hívta, pedig őrnagy volt. Akkor is, amikor megpillantottuk, így kiáltoztunk: — Jön már Iván, majd eligazítja az a dolgot! — Mire vártok? — kérdezte, amint hozzánk érkezett. — Nincs mérnök, nincs papír, nincs írnok — sopánkodott egy hivatalbéli. — Mérőszalagunk sincs — toldotta hozzá egy másik. — Hát aztán? — mondta Iván. — Föld van? — Az van elég. — Akkor mi kell még egyéb? Igénylő is van? Ha nincs mérőszalag, mérjétek ki madzaggal, vagy lábbal. Ki ért közületek a földméréshez? Vagy ötvenen nyújtották a kezüket. — Értnink mi hozzá, ha magunknak mérjük — kiáltották tréfálkozva az emberek. Elindult minden csoport----------- a kijelölt határrész felé. Az egyik Tövishátra, a másik a Bokrosba, a harmadik Ködmönösre. Mi Tüskepusztára mentünk. Emlékezetes hely ez nagyon. Apám itt cselédeskedett. Itt ment keresztül rajta az aratógép is, aminek azóta se heverte ki a következményét. Itt kezdtem én is pályafutásomat. Még kétéves se voltam, amikor anyám már cipelt magával ki a kukoricaföldre. Amíg Icapált, addig én a föld végén egy ócska ruháskosárban bömböltem. S amikor már jó erősen sütött a nap, anyám leoldotta kék kötényét és fölém terítette árnyékolónak. Később, amikor már akkora voltam, hogy szaladni is tudtam, az uraság pulykáira vigyáztam. S zóval itt álltunk, ezen a földön. Nem is kaphattunk volna a sorstól nagyobb elégtételt, minthogy nelí&nk is abból a birtokból hasítottak ki nyolc holdat, amelyikre hosszú esztendőkig hullott a verítékünk. — Na, lcezdjük! — intett Lajos bátyám. — Névsor szerint, mindenkinek úgy, ahogy következik. Visszafojtott lélegzettel figyeltem. Valahol egy pacsirta énekelve lebegett a puszta felett. — Ágoston István, 12 hold! — olvasták fel az első juttatott nevét. Tömzsi, fekete bajuszos ember lépett elő. Megilletődve állt meg a föld végénél, a hóna alatt fejszét meg cöveket szorongatott. — A mi földünk melyik lesz? — súgtam türelmetlenül apámnak. — Várjál sorjára, majd olvassák a mi nevünket is — mondta apám ünnepélyes hangon. Ötödiknek mi következtünk. — Ide verd a cöveket, Kálmán! — mutatott Lajos bátyám maga elé. Apám a tarisznyából előhúzta az egyik mezsgyekarót, s lassú, komótos mozdulattal verni kezdte a cöveket, jó mélyre a fekete, porhanyós földbe. Késő délutánra járt az •------------------------ idő, a mikor hazafelé indultunk. A városba érkezve Ivánnal találkoztunk. Amikor mondtuk neki. hogy a földosztást elvégeztük, boldog mosollyal rázott kezet minden újgazdával. Iván csak néhány napig maradt még a városban. Ahogy a lába meggyógyult, ment ismét a frontra. Ekkor már Berlin kapuit döngette a szovjet hadsereg. Ari Kálmán Saját erejükből idejében elkészítették a melegágyakat az Uj Utón Tsz tagjai (Csekő felv.)
