Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-25 / 72. szám

PF ST Ül ti. cMírlav I960. MÁRCIUS 25. PÉNTEK 144 szék, 50 lóca... KÖNYVESPOLC OxXXXXXXXNXXKVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX nAIVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVxNNXXVXXXV*- főzni tanultam télen a ta­nár nénitől. Számomra ez a mondat volt az első meglepetés Kartalon. Mert, aki mondta — Kvaka Jánosné —, csaknem ötven- esztendős (szárnyra eresztett már öt gyereket), — a „tanár néni". Szűcs Ernőné pedig harmincéves sincs. — Voltak ott még „tőllem idősebbek is” — meséli Kvaka néni —. elmentünk minden héttőn este a kultúr- házba. vittünk lisztet, tojást, húst, ami éppen kellett. Sü­tettünk, főztünk a tanár néni receptjei szerint. Csináltunk töltött húst, nyulat vadasan, főztünk halászlevet, sütöt­tünk tortát. Olyat, hogy az itt járt kínai vendégek is megnyalták utána a szájuk szélét. A meglepetés az, hogy ezek az idős asszonyok nem res­tellnek tanulni a „tanár né­nitől”. Nem • azt mondják, hogy „süsse meg egyedül a tudományát, hiszen pelenká­ban járt még, amikor mi csókot kaptunk a jó ebédért az urunktól”... Ott forgolód­tak a kéthónapos sütő-főző tanfolyamon a tű? körül és amikor a záróvizsga után el- mosogattak, megállapodtak, hogy folytatják: kézimunká­val. Díszpárnákat készítettek, konyhabútort díszítő térítőkét hímeztek, s most alig várják április 4-ét, amikor a kiállí­tásokon eldöntik majd, kinek a keze legügyesebb. Közben — talán maguk sem vették észre, hogy a művelődési ott­hon törzsvendégei lettek, el­mennek az ismeretterjesztő előadásokra éppúgy, mint a Petőfi Színpad műsoraira, mert ahogy Kvakáné mondja: „.Nekem mindig elteszi a ta­nár néni a jegyet”. Mi a titka ennek a magától értetődő jó kapcsolatnak, a kartali művelődési ház nép­szerűségének? Az épület egy­általán nem vonzó. Viszont a program gazdag és van né­hány — a szó nemes értelmé­ben — kitűnő nevelő, aki hi­vatásának tekinti nemcsak az iskolai munkát, hanem az egész falu szellemi irányítá­sát. Akárkivel beszéltem, a második mondatban ismét és ismét ott hallottam Szűcs Ernő nevét. „Szűcs tanár úr, meg a felesége... ők bor­zasztó sokat fáradoznak” — ez a refrén, akár Kvakáné beszél, akár a fiatal Vámos Marika, akár a tanácselnök. Kíváncsian vártam a találko­zást, de délelőtt lévén — Szűcs Ernő még tanított. így a falu lakóinak szavaiból is­mertem meg őt — talán job­ban, mintha személyesen be­szélgettünk volna. Négy éve él a községben. Tanít feleségével együtt. Van egy elsőosztályos, meg egy óvodás fiuk. Ök talán a falu legönállóbb gyermekei, mert előfordul nem egyszer, hogy a nagyobbiknak kezébe nyom­ják a lakáskulcsot: „eredj haza kisöreg, etesd meg öcsi­két, vetkőzzetek le, mosdjatok meg szépen és aludjatok nyu­godtan ... majd jövünk.” S pk, hol előadók, hol jegysze­dők, tanácsadók, ha kell épí­tők, ahogy a pillanat diktálja. Az építéssel kezdték. Egy­kor kocsiszín, később a leven­ték találkozóhelye, aztán mag­tár volt a földművesszövetke­zet udvarán az a nagyterem, amelyet kineveztek kultúr- háznak. Mindenekelőtt meg kellett javítani a roggyant tetőt, utána aztán, úgy ahogy — nagyobbrészt állva — hall­gatták az első előadásokat a „vendégek”. Igen, mert ötven­nyolc elején még igencsak ér­deklődő. nézelődő vendégként jöttek el az emberek. Az így nyert bevételekből és a köz­ségi tanácstól kapott 5 ezer forintból szereztek nyolcvan széket és a színpad elé meg­vették a kék bársonyfüggönyt. A „tanár néni” cs a tanítványok, deltek a klubszobába. A Mű­velődésügyi Minisztérium hat­ezer forintos jutalomutalvá­nyán TV-4tészüléket vesznek és (szintén a társadalmi munka jutalmaképpen) kapnak egy pianinót. Rövidesen berende­zik hát a kartali művelődési ház klubját is, ahol sok kel­lemes és hasznos óra vár öregekre, fiatalokra. De alig tették le az építő szerszámo­kat, máris azon törik a fejü­ket, hogy a visszamaradt építőanyagból előcsarnokot kellene „felhúzni” a bejárat elé. Mindezt miből teremtették elő? Elsősorban a művelődési ház forgalmából, az előadások hasznából. De sokkal több a haszon, mint a 144 szék. az ötven lóca, a klubszoba éz a többi: az igazi haszon a tudó,:, az ismeretek bősége, amit széthordták innen, az egykori kocsiszín falai közül az em­berek. Tavaly például 45 is­meretterjesztő előadást ren­deztek, csaknem két és fél­ezer hallgató részvétel éve’. És ötletes, vonzó az' a mód­szer, ahogyan csinálták: sok­szor szíveshangú névreszóló meghívókait küldtek szét... és nem hiába. Azt hiszem köve­tendő, „haladó hagyomány” ez az udvarias forma. Vagy itt van egy másik ötlet: a tör­ténelmi tárgyú Ismeretter­jesztő előadásokat úgy állítot­ták össze, hogy először sorra vették a falu utcáinak név­tábláit, s ennek alapján be­széltek Rákóczi Ferencről, Kön3’vés Kálmánról, Ságvári Endréről — ismertették az adott korra vonatkozó tudni­valókat és a történelmi ala­kok tetteit. Természetes, hogy éppen ezért „otthonosabban” mozognak a kartaliak a saját utcáikban. Szűcs Emőék ki­használják a kínálkozó alkal­makat. Mint sok más Pest megyei faluban, itt is eltöltött tíz napot a Művelődésügyi Minisztérium megbízásából néhány egyetemi hallgató. Az­zal a céllal érkeztek, hogy „feltérképezik” a falu kulturá­lis helyzetét. Másnap a ven­dégekből előadók lettek. Sok hasonló ötletről, kezdeménye­zésről beszélhetnék még, me- lyek éltetik és rangossá teszik ezt a külső szerény művelődési házat. De mindezek mellett rangját elsősorban az adja meg, hogy mennyiben képes saját belső, falusi erőből kielégíteni a mű­velődési igényeket. A kezdő (és biztató) lépéseket megtet­ték: van színjátszó gárdájuk (legutóbb a Gazdag szegények című színdarabot adták elő), van tánccsoportjuk (helyi motívumokból állították ösz- sze például a korsóstáncot), most mozgolódnak bábosok és júniusig újabb háromfel- vonásos színdarabbal lépnek a közönség elé. De nézzük, ami nincs. Vagy helyesebben: amiből több kellene. Említet­tem, hogy a beszélgetések refrénjeként ezt hallottam, bármerre jártam: „Szűcs ta­nár úr meg a felesége”. Raj­tuk kívül Sőregi János ta­nácselnök (féllábú ember, mankóval jár. Valamikor építőmunkás volt. Szakértel­mével és két keze munkájá­val is segédkezett a művelődé­sági harcot vívnak, azt ő ne­vetségessé teszi. Mert a ne­vetés: ölni tud! Az író ura a humor fegyvereinek. Nem en­ged a tömörségből, s szipor- kázóan szellemes. Alakjai, így például a felcserhez bemenő asszony vagy a Kellemes ta­lálkozás szereplői — típusok. S bár a Szovjetunióban már nagyrészt túljutottak azokon a gondokon és visszásságo­kon, melyeket Zoscsenko a tolla hegyére tűzött, a ma­gyar közönségnek nagyon is aktuális olvasnivaló ez, hi­szen a rövid írások hőseivel napról napra találkozunk vil­lamoson, az utcán, a hivatal­ban, s nem árt, ha ismerjük őket, s a könyv szerzőjével együtt — kacagunk í’ajtuk. (Európa Könyvkiadó.) Ivan Potrc: Gaztett Érdekfeszítő, művészileg igen kimunkált írás Potrc re­génye. A jugoszláv író a múlt­ba nyúlt vissza, s könyvében a kommunista mozgalom két harcosát mutatja be a jugo­szláv királyi csendőrség kar­mai között. Életük utolsó nap­jait éli ez a két ember, hi­szen a vandál csendőrök kezei közül csakis a bitóhoz vezet­het az út. A téma már magában rejti az írói ábrázolás hatalmas le­hetőségeit — s tegyük hoz­zá: buktatóit is. Potrc sikere­sen elkerüli a buktatókat, tár­gyilagosan, szinte már szára­zán beszél a két emberről, s tolmácsolja azok szavait, cse­lekedeteit. Szinte dokumen­tumnak hat ez a könyv, hiszen cselekménye nem fiktív, ha­nem megtörtént eseten alap­szik, s így az író ragaszkodott a hitelességhez, nem csábítot­ta a látszatra kecsegtetőnek tűnő. de buktatót rejtő „szen­záció”, hanem a nehezebb utat választva, jellemeket, érzés­világokat ábrázol, A két kommunista vezető meghal, de az író igen finom művészi eszközökkel érzékel­teti, hogy életük feláldozása nem volt céltalan és értelmet­len, mert ebben az áldozatban jobb jövendő rejlik, amit csak harccal, s nem egyszer súlyos áldozatokkal lehet elérni. Két tiszta ember — s velük szem­ben pribékek, szolgák serege. Mégis: a két ember a győztes. Ennek hihető ábrázolása min­dennél többet mond Potrc mű­vészetéről, amit Csuka Zoltán fordítása méltóan tolmácsol. (Európa Könyvkiadó.) — nini ín — Tanárok az iskolapadban • 1 • , . • Reflektorfényben I. ! CSERNUS MARIANN Lépésről lépésre haladtak, s lassan — az eredmények lát­tán — közös gond lett az egész falu számára a művelődési ház ügye. Most már van 144 szék és 50 személy számára lóca. És megtoldották az öreg épületet: öltöző és klubszobát ragasztottak a ház végéhez. Tízezer forintért bútort ren­észre ne vegye, ha levelet ka­pok hazulról. Még később is el kellett dugnom előle ...“ — Merre járt külföldön? — Párizs, München, Prága, Berlin ... hogy csak a nagyobb városokat említsem. Réézt vet­tem az avignon-i színházi fesztiválon is. A legutóbb a berlini televízióban szerepel­tem, mint... sanzonénekes. — Sanzonénekes? — Nincs benne semmi külö­nös, a színész egy kicsit min­dig énekes is, s a nehéz drámai szerepek után jólesik egy kis kiruccanás a dalok, a sanzo­nok világába. e úcsúzóul csak annyit: to­vábbi sok sikert! És szí­vesen látnánk viszont Csernus Máriannt filmekben is. Prukner Pál hiszen az emberek a múltból sok-sok olyan szokást, felfo­gást hoznak magukkal, ame­lyeknek a közösségben, a kö­zös munkánál nem lehet he­lye. Ahogy a könyvbeli kol­hozban nagy harc dúl akörül, hogy mi a fontosabb: a mi­nél nagyobb, akár minden­áron elért jövedelem vagy pedig az ésszerű, okos gazdál­kodás, amely ugyan egyik napról a másikra nem hoz horribilis eredményeket, de jövendő nagy eredmények alapját teremti meg. Gond, s nem is kis gond ez a mi szö­vetkezeteinkben is. Hogy a könyvben szereplő kolhozban hogyan oldják ezt meg, ho­gyan dől el a harc? Hiszen erről szól a regény, a választ a könyv elolvasása adja meg. Ezért aktuális, érdekes olvas­mány, csak helyeselni lehet a könyv kiadását. (Európa Könyvkiadó.) M. Zoscsenko: Verekedni nem szabad Ez a könyv nem kacagtat. Többet ér annál: az ember mosolyog, majd dühöng, majd megint mosolyog. Zoscsenkónak minden té­ma. A villamoson potyázni akaró utastól az összekötteté­seire hivatkozó mitugrálszig „beleköt” mindenbe, ami rossz, ami akadályozza az előrehaladást, az emberek bosszankodástól mentes életé­nek megteremtését. A Szov­jetunióban, akárcsak nálunk, a kezdeti idő volt a legnehe­zebb. Nem véletlen, hogy a kötet anyagának jó része er­ről az időszakról szól, hiszen ekkor volt csak igazán ele­mében a humorista, aki nem kisebb dolgot tűzött ki maga elé célként, mint azt, hogy ami ellen a politikusok, s a tömegek politikai és gazda­lasztották már azokat a taná- j rókát, tanítókat, akik a nyári : szünidőben megszerzik az ok- : tatáshoz szükséges ismerete- j két. Vácott a gépipari és a : mezőgazdasági technikumban : töltenek 2 hetet és 54 elméleti, j 30 gyakorlati órán foglalkoz- \ nak majd munkaegészségtan- j nai, műszaki rajzzal, géptan- j nal, papírmunkával, könyv- \ kötészettel és így tovább. : A tanfolyam előadásait a j váci gépipari és a mezőgazda- ; sági technikum tanárai tart- ; ják a Pedagógus Tavábbképző ^ Intézet fizikai és biológiai tan- J székének irányításával. < Az idén nyáron újabb 500 pedagógus sajátítja, majd ei a tanulók politechnikai oktatá­sához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Ezzel 1500-ra emelkedik azoknak a pedagógusoknak a száma, akik — országszerte — részt vesz­nek az ifjúság gyakorlati okta­tásában is. Megyénkben most 73 köz­ségben, illetve városban fo­lyik politechnikai oktatás. A jövő tanévben újabb 35 helyen (elsősorban ott, ahol van meg­felelő helyiség) vezetik be ezt a hasznos gyakorlati tantár­gyat. Pest megyében is kivá­\ íM. Zsesztyev: Aranygyűrű í ^ Formájában igen érdekes, f témájában nagyon aktuális $ könyv. Egy riporter egy időre elhagyja a szerkesztőséget, £ hazamegy szülőfalujába pi- henni, de nem tud, mert kö- rülötte változik, előremozdul 5; a~ élet, ő nem nézheti tétle- ^ nül. Regényt ír erről. A re- £ gény szereplői — ismerősei, í falubelijei, akikkel megbeszéli a készülő könyv egy-egy rész- % letét, s akikkel napról napra ^ együtt van, megismerve a (j kolhoz gondjairiak szinte mindegyikét. ^ Érdekes forma, s a formát f a tartalom hozta magával, (j Nem lehet ezt a mozgó, pil- (j lovairól pillanatra változó $ életet mere v regény formába $ öltöztetni, viszont az is igaz, hogy a forma olykor a köny- fnyebb megoldást kínálta az 2 írónak: a riportot. A könyv j egy-két részlete éppen ezért % nem illeszkedik bele az egéss- $ be, mert riportszerűségével % még az eléggé laza szerke­zetben is idegen elem. A könyv lapjairól egy kol- ^ hoz életét ismeri meg az em- 2 her. Mindennapi gondok ezek, ís nem is lennének különö- Í sebben érdekesek, ha ezeket ia gondokat nem az emberek $ okoznák, illetve nem azok ol- Í danák meg. Zsesztyev szenve- frdélyesen kutatja és sikeresen | ábrázolja a változó emberi £ természetet, jellemet, arra tö- '/ rekszik, hogy ne csak az em- % berek cselekedeteit ábrázolja, i hanem megmutassa azok in- $ dító okait is. Az emberek ji ábrázolásán túl, azért is igen érdekes olvasmány ez a $ könyv, mert a gondok egy $ részé szám unkra nagyon is f ismerős: a falun nemrég vég- | bement hatalmas változás sok | ilyen gondot eredményezett, j .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\w si ház bővítésénél. Mindig el- \ visz két-három sor jegyet, ; „házal” az ismerősöknél, ma- í gával viszi őket az előadások- j ra), ott van mindenütt, ahol ! tenni kell. A község 23 peda- \ gógusa közül azonban csak í néhányan — Fejszés László, í Simon János, Terrai Barna, í Szepes Mária — „akikre szá- j mítani lehet”. • Igaz, a peda- i gógusok jó része hazaigyek- j szik esténként, nem laknak a í faluban, de mégis indokolt az j igény, a várakozás — számi- \ íanak a faluban az ő segítse- j . gükre, mint ahogy továbbra í is megkülönböztetett szeretet- \ tel várják dr. Kalász József ; orvost, Szentiványi Margit j védőnőt, Kovács Margit óvó- ; nőt, Száraz Józsefet, az ál- j lami gazdaság adminisztráló- « rát, Homok János villany- j szerelőt, Deák Istvánt és a \ többieket, akik eddig is segí- j tettek munkával és ér telem vl- \ lágosító szóval. i / F? 81 6S?[Süí!Ű fordulópont ! nemcsak a művelődési ház, \ hanem az egész falú életében.; Kartól termelőszövetkezeti! község. .A kulturális program ! kialakítása során rengeteg ! vitás kérdés felvetődhet. \ Szűcs Ernőt most ez a j gond foglalkoztatja. Különben vele keveset be- ! széigeítem. Az első kérdé- j sekre emlékszem: — Hány éves? — Harmincnégy. — Miben őszült meg eny- < nyíre? j Sűrű szemöldöke alatt ősz- < szefutnak a nevető ráncok. < — Ilyen a fajtám... Kovalik Károly • 'XVV>X\XXXVXXVXXX\XXXVX>>>XXV^XXV»>XVXXXXXXX\ / 1 ! yi gimnázium sebtében ké- \ /l szített színpadán már ki- ; gyűlt a rivaldafény. Még egy ; pillanat és felgördül a füg- ' göny ... A reflektor sugárké­nt véje törékeny testű, kipirult \ arcú görög asszonyra hull. ^Laodameia ö, a trójai csatából í férjét váró asszony, í t „A Hóra visszahozza mar a '/f zöld tavaszt 't lombtól sötét a hószín oszlopok % köve. — '/f Ma újra véres és halottas ál- 2 mókát £ küldött egy isten. — lm le- f folyt a teljes év, $ mióta hősi férjem, Protesilaos % görbe hajóján légszerű tenger- % re szállt, $ hogy megbüntesse a hitetlen ■ trójait ^ s Tróját lerontsa. S im még róla semmi hír. £ Bölcs jós, tudás kapuja, ké- í szítsd jóslatod .. 4 Bársonyosán simogató a } hang, a férje után áhítozó érett % asszony hangja. Pedig a tuni- ka még gyereklányt takar. ^ jgy kezdődött tizenkét év- f 1 vei ezelőtt, amikor elő- % szőr csendültek fel Babits Mi- % holy: Laodameia című drámá- } jártak kezdő sorai a negyedik 'j gimnazista Csernus Mariann 'j ajkán. Akkor talán még maga (> sem gondolta komolyan, hogy színésznő lesz. Nyíltan leg- i alábbis soha nem merte be­vallani. És két óra múlva, ami­kor összecsapódott előtte az is­kola színpadának függönye ... színházi szakemberek gratulál­tak a tehetséges diáklánynak, aki a gimnáziumi érettségit követő hónapban már ott ját­szott a Pesti Színház világot jelentő deszkáin. Két esztendő múlva pedig a Nemzeti Szín­házhoz szerződtették. Ott ját­szik azóta is. Derűs arccal emlékezik: — Akkor még azt hittem, hogy a színházi szerződés min­den boldogság legnagyobbika. S a valóság: közel egy évtized kellett ahhoz, hogy megért­sem: a tehetség egymagában még kevés az írók által megál­modott figurák életrekeltésé- hez. ... Tanulni, tanulni min­dent: színháztörténetet és nyel­veket, irodalom- és kortörté­netet, s magát az életet. Ez teszi művésszé az embert... j/alában hosszú volt az út r Katona: Bánk bánjának Melindájáig, de megérte. A magyar színháztörténet legki- válóbbjai után Melindát ját­szani a Nemzeti Színház szín­padán, nehéz feladat, hiszen az idősebb nézőkben még ott él a nagy elődök felejthetetlen alakításának emléke. Csernus Mariannák azonban nincs mi­ért szégyenkeznie. Az elmúlt három esztendő sok megérde­melt színházi sikert hozott A Szentivánéji álom Helénája, a Tisztújítás palóc menyecské­je, a Ljubov Jarovaja Panová- ja, a Tánya Samanovája, a Két úr szolgája Clarice-a, a Sok hűhó semmiért Margitja, mind egy-egy jellegzetes és sikeres állomása ennek a mun­kás három esztendőnek. Elégedett? Nem. Szó sincs róla. A szí­nészi pálya nagyobbik útja még előtte áll. — Racine: Berenice-ének címszerepét szeretném elját­szani és sok-sok modern, a mai életet tükröző dráma és vígjáték főszerepét. Drámát és vígjátékot, nem tévedés. Egy­formán szeretem mind a ket­tőt. — A legközelebbi tervek? — A legközelebbi már nem is terv, de rövidesen valóság. Osborne: Dühöngő ifjúság cí­mű színművének Alison-ját szerettem volna eljátszani. Ma már enyém a szerep, a Katona József Színházban mutatjuk be április 24-én ... Hogy miért szeretem ezt a szerepet? Ha távol is áll tőlünk az angol fiatalok világa, figurái mégis ízig-vérig mai fiatalok. És van néhány olyan problémájuk, amellyel mi is találkozhatunk. Talán nem hisz? S máris átalakul Alisonná, úgy folytatja: „Hitszegő, hazaárulőnak tart, amiért egyáltalán leveleztem veletek! Úgy kellett lelopóz- nom mindig a postáért, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom