Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-23 / 70. szám

MST SI EC VEI 1960 MÁRCIUS 23. SZERDA KÖNYVESPOLC E. M. Remarque: SZERELEM ÉS HALÁL ÓRÁJA A Nyugaton a helyzet vál­tozatlan, a Diadalív árnyéká­ban íróját nem kell a magyar olvasóknak bemutatni. Világ­hírű író, világhírű könyvek, érthető, ha az irodalomszerető közönség a világon minde­nütt várakozással tekintett Remarque új könyve elé. A könyv nagy siker lett, s te­gyük hozzá: megérdemelten. Remarque könyvében töb­bet ad, mint az eddigiekben. Túljutott pacifista felfogásán s bár nem jutott el a harcos békevágyig, de a kettő között lévén, már ábrázolni tudja, hogy a pacifizmus mitsem se­gít a háború ellen, pusztán a béke kívánásával nem lehet lefogni a háborút akaró gyúj­togatok kezét. A könyv témája: a máso­dik világháború. Hőse: egy német katona, aki senki a fél világot elárasztó fasiszta had­sereg tengerében, s aki éppen ! ezért valaki. Olyan, mint a : többi, azaz jelképe egy esz- i mének, egy felfogásnak, egy j ideológiának, a hitleráj egyik i porszeme, aki magában nem | oszt, nem szoroz, de tömegé- iben, erre vagy arra lendülő i erőként nagyon is számba ; veendő. i Graeber tehát engedelmes í porszem, amíg győzelmes csa- ; ták résztvevője, amíg Párizs- I ban, Afrikában, Hollandiában 'győztesként feszíthet. De ami- ;kor a Szovjetunióba kerül, j.,ahogy szembe találkozott az I oroszokkal”, mindinkább tisz­,\\\\\\\\\\\\\S\\\\\\\\\\\\\\\\V'\\\\\W : ü ; ^ Tudományos konferenciák | az agrárfelsőoktatási intézetekben \ i : Tudományos konferenciákat ! i rendeznek március végén az J : agrárfelsőoktatási intézmé- ; ínyekben: az egyetemen, a fő-; \ iskolákon és az akadémiákon, j í Ekkor számolnak be a tanszé-; ! kék elmúlt évi tudományos ; «munkájának legfontosabb! í eredményeiről, közöttük a! j mezőgazdasági nagyüzemek; \ szervezési és termelési prob-! | lémáira vonatkozó kutatásaik- « \ ról. A gödöllői Agrártudomá- \ < nyi Egyetem a tudományos i \ konferencián ünnepli fennál- < fiúsának 15. évfordulóját. < INNEN- ONNAN K edves Kiss Laci bá­tyám, ugye, emlékszik még, hogy nem is olyan ré­gen, egy csillagos, március- eleji éjszakán együtt bo- rozgattunk hajnalig: maga, Gyárfás kollégám és én. Már csak a csönd botor­kált Tök község utcáin, el­pihent a falu, fönt a Nya­kas tetején havat álmodtak a fenyők. Egyszóval a nyugalom, a béke volt már az úr mindenütt, csak mi dacoltunk vele, mi hajnali lázadók, akik még virradat­kor sem tudtuk abbahagy­ni az este megkezdett be­szélgetést. Hihetetlenül érdekes volt a kép: maga, a csizmás, öreg parasztember, aki a földet túrta egész életében, maga vizsgáztatott bennün­ket s nekünk, akiknek el­méjét az egyetem nap mint nap pallérozza, ugyancsak össze kellett szednünk ma­gunkat, hogy fogas, tudá­sunkat ellenőrző kérdései­re válaszolni tudjunk. Még most is hihetetlennek tű­nik, hogy egy faluban, ahol nem egy analfabéta is van még, órák hosszat vi­tatkoztunk — teljesen egyenlő szinten — egy ked­ves paraszt bácsival politi­káról, filozófiáról, iroda­lomról és görög mitológiá­ról egyaránt. Aztán verseit is elővette, nagy unszolásra.-S nekünk, a lapokban megjelenő „hi­vatalos” költőknek, némely szép strófánál, képnél, gon­dolatnál ugyancsak tátva maradt a szánk... Látja, úgy mondom el mindezt, mint valami rend­kívüli érdekeséget, kurió­zumot. melynek csodájára kell járni. Sajnos, egyelőre az is. Az ilyen parasztem­berrel, mint maga, bizony nem mindennap találko­zunk. De hogy ez ne sokáig legyen így, azért magának is sokat kell tenni. A könyvek, amelyeket fárasz­tó munka után, éjszaka petróleumlámpa fényénél elolvasott, a tudás, amit ezáltal megszerzett, magát is kötelezi. Magának is részt kell vennie a tudat- formálás cseppet sem könnyű munkájában. Jó, jó, maga az elnöke a helyi népfront-bizottság­nak, szívesen ír egy-két strófát eljegyzésekre, lako­dalmakra, egyszóval így is sok munkája van a föld­művelésen kívül, de azért néhány könyvet, amit elol­vasás után jónak talált, odaadhatna szomszédai ke­zébe. .. Tőllfosztásokon, szüreteken elmesélhetné a csöndesen munkálkodóknak például a spártaiak történe­tét. Nagy szolgálatot tenne az eszmének, amelyben igaz, kommunista szívvel maga is hisz. Ne haragudjon, kedves Laci bátyám, hogy így nyíl­tan kerestem fel soraim­mal, de talán ez a rövid levél másokat is érint. Ma­gához hasonló embereket, mindazt, amire tudása és szíve kötelezi. Várjuk vála­szát és verseit is. Igazi barátsággal: Baranyí Ferenc áxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx'.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>xi Filmen örökítik meg a négy szovjet kötöm hőstettét költeményt közölnek, amely bátor helytállásuk­ról szól. G. Csernyijenko leningrádi szobrászművész fényképek alapján elkészítette a kato­nák portréit és egy nagy­szabású szoborkompozíció vázlatát, amely az óceánnal vívott harcukat örökíti meg. A moszkvai Moszlim Stú­dió máris tervbe vette, hogy egész estét betöltő játékfilmet készít a 49 napos küzdelem­ről. Állítsuk le a motorokat? de tanulságos lehet más köz­ségek számára is. A történet ajcjcor kezdődött, amikor sok évvel ezelőtt or­szágszerte kezdték kialakíta­ni a kultúr otthonok hálóza­tát. Pomázon volt régen ipa­roskor, ez lett a kultúrotthon, de hamarosan kiszorított on­nan minden más tevékenysé­get a mozi, amely eleinte két­három napon, később a hét minden napján elfoglalta az egész „terepet”. Ekkor he­lyezték a faluba Martinusz Ferencet, a fiatal és (akár­milyen elkoptatott a kifeje­zés: ide illik) lelkes pedagó­gust. — hegyéi te a kultúrotthon igazgatója — mondták a ta­nács vezetői. — De hol, ha nincs helyiség? — Van itt e0V gazdátlan ház, benne három használha­tó helyiség (igaz, nagyon el­hanyagollak), valamikor a le­ventéké volt, később a fut­ballisták jöttek ott össze. Csapat nincs — a ház a tié- * tek: kultúrházzá minősítjük. — Nem akarom untatni a részletekkel — meséli Mar­tinusz Ferenc —, ez egy „le­robbant” ház volt. Kaptunk a járástól (ha jól emlékszem) húszezer forintot, amiből ki­takarítottuk, tataroztattuk. füvesítettük az udvart, a me­gyétől kaptunk 100 széket, vettünk hangerősítőt, s így tovább. És elkezdtük. Nem állítom, hogy az volt abban az időben a járás legkivá­lóbb kvMvrháza, de mozgo­lódtunk: színidtszó csoportot szerveztünk, ismeretterjesztő előadásokat tartottunk, mű­ködött két motoros szakkö­rünk, zenekarunk ... oda­szoktak ez emberek. Sőt, az időközben megalakult Po- mázi KSK, a futballcsapat és a drukkerek is helyet kap­tak nálunk, tarthattak játé­kosértekezletet, díjmentesen használhatták a színpadi öl­tözőket, és a kultúrotthon be­vételeiből anyagilag is tá­mogattuk a csapatot; egye­bek között teljes futballfel- szerelést vettünk nekik. Egy­szóval kivül-belül konszolidá­lódtunk. Egy évvel ezelőtt aztán a sportberkekben egyre sűrűb­ben kezdték emlegetni ne­künk „betolakodóknak” az „ősi” jogot. Lényeg az, hogy hosszú csetepaté után, 1959. május 6-án összeült a helyi tanács végrehajtó bizottsága és (Simon Istvánné elnök- asszony távollétében) Simon Ödön vb-elnökhelyettes dön­tése alapján szóban közölték velem, hogy kitelepíttettünk. — ön nem volt jelen a dön­tésnél? — Ha a kultúrház ügyeivel foglalkoztak, általában min­dig meghívtak. Ekkor nem. A sportkör tagjaitól értesültem a határozatról, hogy ők kap­ták meg a kultúrházat. Azt válaszoltam: „jó ... én meg nektek adom a királyi várat, mert éppúgy nincs hozzá jo­gom, mint ehhez a döntéshez a he’iis tanácsnak”. — Természetesén nem ér­tett érmét a döntéssel. — Nemcsak én... a műve­lődésügyi miniszter sem. Az íróasztalhoz megy, ki­húzza a fiókot. A „Művelő­désügyi Közlöny 1959. III. 15. számát, a Művelődési Minisz­térium hivatalos lapját veszi elő. Fellapozza, a 179. olda­lon kinyitja. Vastagbetűs cím: „Rendelet a művelődési há­zak igénybevételéről.” Hangosan olvasva idézi: „...a 136/1951. (VII. 4.) M. T. számú rendelet továbbra is érvényben van. Eszerint: „Kultúrotthon céljára szol­gáló helyiséget csak a nép­művelési miniszter előzetes hozzájárulásával lehet más célra igénybe venni... a ren­delet ismételt ismertetése azért vált szükségessé, mert a művelődéspolitikai irányel­vek alapján a különböző szervezetek népművelési mun­kájának összefogása, valamint az újonnan alakult termelő­szövetkezeti községek kultu­rális fejlesztése fokozottabb feladatokat ró a művelődési otthonokra. Tehát a rendel­tetésüknek megfelelő zavarta­lan használatukat feltétlenül biztosítani kell. Bíró Vera s. k. osztályvezető.” — Én akkor megmutattam ezt a rendelkezést Simon Ödön elnökhelyettesnek, so­kat hangoskodtunk oda-visz- sza ebben az ügyben. Tény az, hogy egy hónapra rá, 1959 júniusában végrehajtották a döntést: mi kiköltöztünk a művelődési házból. — És ön? — Lemondtam. — Művelődési ház nines? — Elvben van. A tanács gv&léstermébpn és ahol épven helyet kapnak, összejönnek a fiatalok. Kvasznyik Márton szigetmonostori kollégám ve­zeti őket és a rendezetlen kö­rülmények ellenére is szép si­kereket értek el. Most egyfel- vonásos színdarabokat pró­bálnak. — Tudnék beszélni az elnök- asszonnyal? — Iskolán van. — És a helyettese, Simon Ödön, aki annak idején a dön­tést hozta? — Ül. i — Biztosat nem tudok mon­dani, azt mondják, az állami telkekkel spekulált. — Eddig a történet _ mondja a kultúrotthonigazga­tó, akinek nincs kultúrottho- na. — De kár lenne nyilváno­san beszélni róla. azt mond­hatják, hogy „Martinusz me­gint okvetetlenkedik”, pedig higgye el, semmi személyes­kedő él nincs abban, amit el­mondtam. Nem akarok ismét kultúrotthonigazgató lenni (az iskolaigazgató-helyettesi be­osztásommal kijáró sok feladat ezí nem is engedné). De ne írja meg mert engem „agyon­ütnek” a sportosok. Nem hiszem. Kell az erejük, sokkal hasznosabb tennivalók­ra. Az elkövetkező iportver- senyek mellett talán arra, hogy megnyugtatóan rendez­zél valamennyi érdekelt (te­hát. az egész falu) bevonásá­val megkérdezésével ezt a fel­szín alatt lappangó vitát Nem az ..esi” jog. hanem a falu egész közösségének művelődé­si inénvri Zrdékei alapján a józan belátás fnem utolsósor­ban a törvénvesség) és a meg­értés szellem "h »n. Kovalik Károly $ Felszabadulási pályázatot hirdet ^ a Pécsi Városi Tanács í A Pécsi Városi Tanács műve- 4 lődési osztálya felszabadulási ^ pályázatot hirdet irodalmi mű- ^ vek és táncdrámák írására. A feltétel: a pályamű a felsza- í y badulás eseményeiből vagy a í y felszabadulás óta eltelt 15 év ^ élményanyagából merítse té-1 máját. A pályázaton bárki í y részt vehet, még nyomtatás- 5! ban meg nem jelent és elő | nem adott alkotással. A pályá- ^ zat jeligés. A jeligével ellátott í y borítékokban kell feltüntetni 4 y a pályázó nevét és címét. A ^ pályadíjak: táncdráma (sző- ^ vegkönyv, koreográfia és zene ^ együtt): I. díj 4500, II. díj 3000, ^ III. díj 2000 forint. Egyfelvo-1 násos dráma: I. díj 2000, II. ^ díj 1500, III. díj 1000 forint. \ y Vers, elbeszélő költemény: 1.1 díj 1500, II. díj 1000, III. díj á 500 forint. Elbeszélés: I. díj ^ 1500, II. díj 1000, III. díj 500 \ y forint. Beküldési határidő: ^ I960, augusztus 20. Eredmény- | hirdetés: 1960. november 7-én. í >\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\\\\v,\\\\\\\ \ A falu központjában fékezünk. Kicsapódik a kocsi % ajtaja. % — Kérem ... merre van a í művelődési ház? í ? ^ A téren ácsorgó fiatalem- $ berek nem értik. Talán így: % — A kultúrotthon? % — A sportotthont keresik $ nyilván — tanakodik egy $ svájcisapkás fiú — ... men­tjének arra feljebb, körülbelül t hatszáz méter, t — Kultúrotthon nincs? t — Az volt valamikor, t — A vezetője? t Csönd ... fölhúzott vállak, t kifordított tenyerek. — Keres­nék meg Martinusz Ferencet, í talán ő többet tud ... t j Föl a dombra, az iskoU. t ba. Az egyik földszinti ajtón t névtábla: Martinusz Ferenc 4 igazgatóhelyettes. ? — Én voltam a kultúrház ^ inazgatója, de körülbelül egy | éve lemondtam. ^ — Miért? 4 — Hosszú... ^ — Türelemmel hallgatom. ^ — Jó.... de nem írja meg, mert elég kényes história. Én ^ már belenyugodtam, lecsón­ál desedett a falu is, kár lenne % ezt az ügyet bolygatni. $ Furcsa kérés 1960-ban egy $ újságíróhoz, olyan, mintha — ^ mondjuk — egy utasszállító % repülőgép pilótáját megkér­dj né valaki hatezer méter ma- % gasban. hogy állítsa le a mo- $ torokat, mert zavarja a zaj. ^ Ezt a történetet — úgy ér- $ zem — meg kell bolygatni, % annak ellenére, hogy Pomá- t zon, ebben a több mint nyolc- 1 ^ ezer lakosú községben ma 1 % már alig esik szó róla. Hosz- /j szú, igaz és elég bonyolult, Tavaszvárás Tavaszvárás — ezt a címet adta a nagykátai járási könyv­tár legközelebbi irodalmi est­jének. A zenés irodalmi estet a járási művelődési házban tartják március 29-én este hat órakor és az érdeklődők a leg­szebb tavaszi — és természe­tesen szerelmes — verseket hallhatják majd. Vietnami hetet rendez a nagykátai járási művelődé­si ház. Április másodikétól 10-ig kiállítások, előadások is­mertetik majd a község és a járás lakosságával a testvéri Vietnam életét, népének vív­mányait, kultúráját. Kondor Béla festőművész kiállítása 25-én, pénteken nyílik meg Budapesten, a Fé­nyes Adolf teremben (VIII. Rákóczi út 30.) A Műcsarnok­rendezte tárlatot Pilinszky Já­nos költő nyitja meg délután hat órakor. Üröm-Solymár-műsorcsere A felszabadulási seregszem­lén részvevő színjátszócsopor­tok nem vesznek részt a járá­si bemutatókon. Ennek oka: a nagyszámú színjátszócsoport csak egy-egy részletet mutat­hatna be választott darabjá­ból és nem. teljes művet. így, hogy ne csak saját községük­ben szerepeljenek az együtte­sek, megállapodás született: a járási bemutató helyett cse­reműsorok sorozatával adnak lehetőséget színjátszóiknak a szereplésre Mindjárt hírt is adhatunk egy ilyen vendég- szereplésről: az ürömi színját­szógárda Csiky Gergely Bubo­rékok című színművével Soly­máron szerepel március 27-én. Vácról jelentik A megyei felszabadulási ün­nepség váci műsorában kap­tak helyet a járás és a város felszabadulási szemléjén részt­vevő és a járási, illetőleg a városi bemutatóra érdemes­nek talált művészi együttesek Április 3-án délelőtt 10 óra­kor a városi művelődési ház­ban 10 járási és 10 városi ánccsoport szerepel. Április negyedikén délelőtt 10 órakor a városi művelődési ház szín­háztermében a középiskolás és felnőtt énekkarok adnak hangversenyt. Résztvevő kó­rusok: a Vox Humana, az Építők Bartók Béla férfikara, a Dunakeszi Magyarság és a dunakeszi Erkel férfi-, illető­leg vegyeskar, a néphadsereg két énekkara, a fóti Gyer­mekváros KISZ-kórusa, a váci középiskolák és az iparita- nuló-iskola énekkara. Ugyan­ezen a napon, ugyancsak dél­előtt 10 órakor kezdődik a pártház nagytermében a kö­zépiskolások és felnőttek sza­valóverseny?, 35 benevezeti részvételével. Április negyedi­kén este pedig a váci műve­lődési ház színjátszói Ham Pfeiffer Lampionünnep címí színművét mutatják be. ^ BARANYI FERENC: OLY JÓ... Oly jó a part, a nyár, szerelmed, s beszórni vanília-tested cukor-homokszemekkel!... S mint lomha macska, vagy komondor: mellettünk tesped és dorombol a tenger... f | Köztem és közted, tagjaink közt csupán néhány szem porhomok van, csillám-meleggel, porhanyóan érintik bőröm, ha ölellek. I S a tenger déli lomhasággal nyújtózkodik szerelmünk mellett. J í. Josie, ne bújj a parthomokba, melled ne född porhanyó gyolcsba, ne fukarkodj a szerelemmel, most még lustán hever a tenger. j De jaj, lejár az útlevél és nekem törvény a visszatérés, hajóra szállók korareggel, irigy, pöffeszkedő szelekkel. S csaholva közénk fut a tenger. Royan, 1959. aug. túl látása s ráeszmél sok olyan dologra, amely eddig rejtve maradt előtte, s ráesz­mél arra is, hogy mennyire aljas és álnok az a gépezet, amelynek ő is egyik része, s amely mindinkább reeseg-ro- pog, s minden pillanatban várható teljes összeroppanása. A vereségek korszaka az eszmélésé — ezt az eszmé- lést ábrázolja könyvében Re­marque, s igazi szereplője lé­nyegében egyetlen ember: Graeber, a többiek arra szol­gálnak, hogy a hős új és új oldalról mutatkozhassék meg, nem adatik a többi szereplő­nek független élet, minden Graeber körül forog, s így éri el az író, hogy hősét szinte tapintható valóságban érez­zük, tetteit pedig előttünk se­besen pergő filmkockáknak. Még a szerelem — a frontról háromheti szabadságra haza­tért katona szerelme — is csak eszköz az író kezében arra, hogy hősét még köze­lebb hozza, még intenziveb­ben ábrázolhassa a gestapós, spiclis hitleri Németország fojtó, kibírhatatlan légkörét. A könyv lírai részei a leg­sikerültebbek, annak ellenére, hogy a szereplők olykor na­gyon is elvont fogalmakról beszélnek. Ezek az elvont fo­galmak bizonyos körülmé­nyek között is nagyon is égető kérdésekké válnak — mondja ki az író, s csak mű­vészi erejét dicséri, hogy ezekből a részek nem válnak „eszmefuttatásokká”, hanem a cselekmény nélkülözhetetlen tartozékai lesznek. Egyetlen kivétel van csak: az utolsó fejezet. Remarque itt megtorpant, mert könyve ; logikája olyan dolgok kimon- ; dúsára kényszerítette volna, : amelyeket — talán — még ! nem akar kimondani, de az ;is lehet, hogy soha nem is jfog kimondani. így került a ! logikailag hamis, s éppen «ezért művészileg is elnagyolt «fejezet a könyv végére. A hős ;— meghalt. De halála nem \ mutat utat, nem mutatja, hogy ! merre, hová tovább. A vá- «lasszal Remarque adós ma- ; rdt. De aki könyvét elolvassa ! — nem az utolsó fejezet sze­rint adja meg a választ. ! (Magvető Könyvkiadó.) ; (mészáros) ; New Yorkból rövidesen el- ; indul Franciaország felé az ; a négy hős szovjet tengerész, J aki 49 napon át harcolt az \ óceánnal. Az egész Szovjet- ; unió nagy szeretettel várja \ hazaérkezésüket. A katonák S családja ezekben a napok- ! ban ezrével kapja az üdvöziő- \ leveleket, táviratokat. 'j A négy katona hőstette ! mélységesen megindította ; a szovjet művészeket. A ji lapok máris számos olyan Nyílt levét Kiss Lászlóhoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom