Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-16 / 64. szám
MONOR® VIDÉKE • A FEST MEGYÉI HiRLAFiKÜLŐNKlAOÁSA • II. ÉVFOLYAM, 11. SZÄM 1960. MÁRCIUS 16. SZERDA KÖZGYŰLÉSRŐL - KÖZGYŰLÉSRE Csupa jót és szépet mondott el a gyömrői szabók mérleg- záró közgyűlésén az elmúlt esztendő eredményeiről Galambos Miklós elnök és Felezőn József főkönyvelő. Joggal tették, szerénytelenség és túlzott dicsekvés nélkül, hiszen a termelési értékük meghaladta a 11 milliót, tervtel- jesítésük pedig közel 111 százalékos. Hogy jobban érzékeltessük évi munkájukat: 10 745 kabátot, 6 ezer zakót, 507 öltönyt, 726 nadrágot gyártottak. Valamennyit osztályon felüli kivitelben. S hogy a kereskedelem elégedett a munkájukkal, azt a közgyűlésre küldött üdvözlő táviratok is bizonyítják. A dolgozók is elégedettek. Érthetően, hiszen nyereségrészesedésük meghaladja egy- havi átlagkeresetüket, évi bérük 9,7 százaléka. 161 ezer forintot osztottak szét — volt aki 3 ezer forint fölött kapott belőle. Á"m a sövényt még a gyömrői szabóknál sem kolbászból fonják. Gond, baj náluk is akad. Említsük elsőnek talán azt, hogy nagyon szűkösen vannak: a készáru raktárt nem tudják elkülöníteni a minőségi vizsgálótól, az anyagraktár is szűk, nincs étkezőjük, kulturális helyiségük. A „kis részleg1’ munka- körülményei nem éppen ideálisak. Talán sikerül ingatlant vásárolniok ebben az évben, s akkor mindez rendeződik. A másik nagy baj: nem dolgoznak a lakosság közvetlen szükségletének kielégítésére. Pedig kellene a gyömrőieknek nagyon a mérték utáni szabóság, a ruha- Tavító részleg. Azt mondják a szövetkézét véZéfől: ‘szívesen megcsinálnák — bár ez nem hoz pénzt, de más oldalról majd pótolnák — ám nincs hozzá helyiségük ... Ez az év még nagyobb feladatokat ad. 12 és félmilliós az évi terv, 142 ezer forint az egy főre előirányzott termelési érték. Mindezt pedig a minőség állandó javítása mellett kell elérniük. A közel száz főnyi munkáskollektiva már bebizonyította, hogy tud és szeret dolgozni, képes jó eredményeket elérni. A vezetőség stabil, hozzáértő és bírja a dolgozók bizalmát: egyhangúlag választották újjá, változatlan összetételben. Megvan tehát a feltétele annak, hogy ez évi mérlegük is nyereséges legyen. Talán nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de le kell írni: az ünnepi vacsora gazdag volt, a hangulat kitűnő. Az újságírónak, akinek nagy örömet szerez, hogy sok szépet, jót írhat, két bánata mégis akadt. Mégpedig: az, hogy este 11 órakor már haza kellett mennie — s az, hogy egy évig nem lesz újabb mérlegzáró közgyűlés a szabóknál... — ib — tt E hónap elején tartotta mérlegzáró közgyűlését a mo- nori Vasipari Ktsz. A szövetkezet 1959. évi gazdasági eredményeiről Varró Géza elnök számolt be. — Szövetkezetünk tervét 111,5 százalékra teljesítette! Évi eredményünket ezért kielégítőnek, sőt jónak mondhatjuk. Beszélt az elnök a szövetkezet beruházási tervéről. Az elmúlt évben 126 ezer forint értékű beruházást eszközöltek. Új esztergapadot, fúrógépet vásároltak. A kékfestő- részleg részére új hengersort, a fodrász-részleg részére vil- lanyboylert és villany hajRózsasztn kartonlapok Néhány nappal a „névnapija” — március idusa — előtt jártunk Üllőn, a Március 15 Termelőszövetkezetben. Varga Pál elvtársnak, a szövetke- j zet elnökének asztalán mesz- ! szíré virítanak a rózsaszín kartonlapok. Helyben vagyunk, mondtuk, ezt keressük éppen, erről akarunk érdeklődni s írni. A jövedelem elosztásának új módszereit honosítják meg ebben az évben szövetkezeteink. Ezek a kartonok azt bizonyítják, hogy az üllői tsz- tagok már megtették a kezdő lépést: megállapodtak a szövetkezet vezetőivel, ki menynyi kapást vállal ebben az esztendőben. JUmbócki Im- réné kartonjára három hold I kukorica, egy hold burgonya, i 500 öl cukorrépa, 400 öl mik j van bejegyezve. Péter Jó- i zsef kukoricából és babból ; kettő, takarmányrépából és i cukorrépából egy-egy holdat | vállalt, s mellé még 300 öl | mákot. Bob Mihály három holdat vállalt a kukoricából, felet a burgonyából, negyedet a cukorrépából, s a mákból is. Különösen tetszett egy karton, melyen az állt: az üllői KISZ-szervezet hat hold kukoricát munkál meg. ügyes dolog, hasznos is. Példájukat — s a gyömrői kisze- sekét, akik tíz holddal birkóznak meg az idén — más szervezetek is követhetnék. Még egy jó hír, amit Zá- honyiné elvtársnő, a könyvelő újságolt: jönnek vissza a régi tagok. Nem is tudja pontosan megmondani, 12 vagy 13 régi tag tért vissza az elmúlt napokban. Valamennyi javakorabeli, munkabíró férfi s asszony. Van is, ami kecsegtessen: az erősen leromlott szövetkezet egy év alatt nagyon szépen talpraállt. Tavaly még csak hét forint munkaegység-előlegeket fizettek. Most 15 forintot — de amint az első eredmények megmutatkoznak, kiegészítik majd 20 forintra! vágógépet szereltek fel, illetve vásároltak. — Szövetkezetünk munkaellátottsága vasipari vonalon biztosítva van. A különlegesen jó szakképzettségű és a szövetkezetbe belépni kívánkozó kisiparosok részére szövetkezetünk külön kiemelt órabért biztosít, hogy anyagilag is megbecsülve érezzék magukat. Az elmúlt évben felvettünk három volt kisiparost. 1958-ban termelői létszámunk átlag 38 fő volt, 1959-ben ez a szám 40-ra emelkedett! öt ipari tanulót szabadítottunk fel és pótlásukra hetet vettünk fel. Jelenleg 11 ipari tanulót képezünk. A szövetkezet műszaki fejlesztési tervében új irodák és egy mélyfúrású kút létesítése szerepel. így a régi irodahelyiség műhely céljait szolgálja majd. Még ez évben kitatarozzák a fodrász- és fényképész-részleg külső. illetve belső épületeit. Korszerűsítik a központi részleg gépparkjának állományát és újakat is vásárolnak! Az elnök beszámolója után Benedek Ádám főkönyvelő ismertette a szövetkezet 1959. évi pénzgazdálkodását, majd nagy taps közben jelentette be, hogy a tiszta évi nyereség 232 ezer forint! Ebbő! 74 ezer forint fedezi a nyereségrészesedés címén kifizetendő egyhavi kereset összegét! Az ünnepi közgyűlés után 8 ezer forintot osztottak ki a kongresszusi versenyben, valamint a tanulók oktatásában kiváló eredményt elért dolgozók között. A Maglódi Vegyesipari Ktsz-ben megtartott közgyűlés ismertetésére visszatérünk. Hürömpö Jenő UTAZNI JÓL. . mert sokat lát az ember... s ha akad kivel szóbaereszkedjék, sokat hallhat is — IBUSZ TÄRSASUTA- ZÄSK.A jogosító utalványokat és egyéb értékes nyereményeket sorsoltak ki a mo- nori Vasipari Ksz snőrlegzá- ró közgyűlését követő társasvacsorán. A pontos órák 14.30-at- mutattak, amikor az indító zöld jelzőtárcsája „szabad’-ot jelzett a GA 17—23 rendszámú kocsinak, s a Monor— Ecser elágazás között menetrend szerint közlekedő autó- buszjárat elhagyta a főteret. Mintegy harmincán vagyunk a kocsiban. Eltűnődve nézegetem a táj kétes szépségeit. A határban sok még a lábon álló kukoricaszár. Érdekes, hogy főleg a kisebb parcellákon ... Péteriben az elkerített kastélykertből nem tudom lesz-e valaha szép községi park, ha annyi liba és csirke fogja továbbra is gereblyézni? ... A gyömrői kastély innen is olyan romosnak tűnik, hogy szinte fáj az ember szíve, miért is műemlék — így? Hiszen, ha nem az lenne, téglájából talán már állhatna is a gyönyörű, modern, új kultúrotthon a kijelölt helyén ..; Gyömrő és Maglód között szélesítik és porlala- nítják az utat.. j Maglód autóbusz melletti portáira ráférne egy kis rendbeszedés. A mozi, az üzletek: csúnya ruhában vannak ... Ha a járási sportorvos látta volna az ecseri sportpályán a tyúkok hadát, bizonyára letiltaná rajta a vasárnapi mérkőzést. Jogosan!... Péteriben 1 és Écserén láttam a legtöbb j újonnan épült házat... A ; most épülő ecseri iskola pe- ; dig így is az ember szívét | melengető látvány. Csodás | nagy, a járás legmodernebb általános iskolája lesz. I A vezetővel és a kalauz- ! nővel csak az elágazásnál — I állásidőben — beszélhettem; Fiatalember Árki István gépkocsivezető. Nem régen dolgozik a vállalatnál. Szereti a szakmáját, tudja, hogy sok ember életéért felelős. Nem is hajt gyorsan. „Szétrázza ez az út kérem még a legjobb kocsit is! Főleg Ecser és az elágazás között1“ — mondja — és igaza van. Ö egyébként nem ezen az úton járatos* Most csak „beugrott” kocsijával, mert a járat kocsija javításon volt. Vele mindenütt találkozhatunk, ahol szükség van a kocsira, mert ő és kocsija a monori tartalék. Bállá Istvánná kalauznőt a Monorra utazó diákok jórésze „Anci néni“-nek szólítja, s nem egy utastól hallottam, hogy minden hivatalos formulát mellőzve így szólította: „Pannika”. Ezt a kedves közvetlenséget megérdemli az utasoktól, mert ő is olyan az utasokkal. Még férfi kalauztól is kevésszer látja az ember, hogy a megállóban előre leszáll és lesegíti az utasokat. Míg az elágazásnál beszélgetünk, addig is dolgozik. Négy községen haladt át a busz. Megkérdezem melyik község utasai legjobbak a kalauz szemével nézve? „Én as ecseri és maglódiakkal vagyok a legjobban megelégedve. Ha az ember kéri, fáradjanak beljebb, azonnal rendben megteszik. A Péteriektől félek! Nem rossz emberek! Csak ott már mindig tele a kocsim, pedig tudom* ott is fel kellene vennem mindenkit; — Blaskó — Maglódon hat község fiataljai adtak ízelítőt abból, mivel készültek a felszabadulási kulturális seregszemlére. A hetedik falu: „Éhe a Smrnk, éhe a Szépnek...“ Vasárnapi kulturális őrjárat Hároméves tervet dolgoztunk ki a járás művelődési helyzetének jobbítására; tűnődünk, tépelödünk, vitatkozunk olykor a művelődés dolgain, köztük is leginkább azon, amit öntevékeny munkának szoktunk nevezni. Kérdezzük, kutatjuk: van-e vállalkozás, van-e igény, elegendő nagy éhség a szépre, a szóra. S vannak-e elegen hivatott emberek arra, hogy ezt az éhséget jól, s okosan kielégítsék? Ha Párizs megért egy misét, ez az ügy is megér egy vasárnapot — gondolta az újságíró, s tettre- kész fotósokkal összeszövetkezve elindult vasárnapi őrjáratára. Mit látott, tapasztalt? gét: volt abban jó is, rossz is, sár is, meg arany is. A délelőtti műsorból talán a siilyi úttörőlányok guzsalyas tánca (Gulyás Magda betanításában) volt a legbiztatóbb, legre- ménytkeltőbb. De a többiek: az úriak énekkara, Többsincs király fi-játéka; a sápi lányok tánca; a mendei színjátszók ügyessége — mind azt igazolták, hogy megvan a jó alapanyag az öntevékeny művészeti munkához, s hozzáértő kézzel formálva, igen jó együtteseket lehet kimunkálni belőlük. A legjobb benyomást kétségtelenül a maglódiak nyújtották. Régi, összeszokott, rutinos együttes, érződik rajtuk, a Gyenes-házaspár kezemun- kája. Lillik Marika, Sajben Pali — s a többi „sztárok” mellett — igen sok értékes, tehetséges tagja van a csoportnak. (Egy kérdést, mellékesen: miért kell szegény Marikának unos-untalan ugyanazt a verset szavalni?) A gyömrőiek nem nyújtották azt, amit vártak, s ami telne is tőlük. El kell ismerni azonban, hogy sok kiváló szólistájuk van, akikből jó együttest lehet, s kell is kovácsolni. Szavalógárdájuk igen erős (Füstös Marikát közülük is ki Lillik Marika énekel. Ecser, benevezett, de nem jött el. Kár, igen nagy kár, hiszen az ecseriek művészeti munkájának híre-neve van már országhatárokon, tengereken túl is. Nehéz egy-két szóval megvonni a nap kulturális mérleJól szórakozik a bemutató közönsége (Kalotay Gábor felv.) kell emelni, s külön dicsérni), énekes, zenés szólisták dolgában is jól állanak. Pátkai József (Csongor) és Nagy Gyöngyvér (Tünde) Mindent összevetve: a nap mérlege mégiscsak pozitív. De KISZ-vezetők, művelődési munkásak, lássuk és ne feledjük: sok itt még a tennivaló! Minthogy sportnemzet vagyunk, a Maglódon járt újságíró-ember — bár kulturális beszámolót ír, s azt se igen tudná megmondani, mi az a körnél —, nem fejezheti be krónikáját anélkül, hogy az utókor számára írásban meg nem örökítené az alábbiakat: E napon a maglódi pályán megvívott Maglód—Ecser örök rangadó labdarúgó-mérkőzés 2:2-es eredménnyel, s verekedés nélkül végződött, E megtisztelő kötelességnek eleget téve, most már nyugodtan továbbléphet, hogy őrjáratát Monoron folytassa, ahol is Vörösmartyt idézték meg ezen a napon. A vállalkozás nagy volt — és sikeres. A Csongor és Tünde színpadra állítása próbatétel volt a javából', de állták a próbát derekasan. Pátkai József versmondó magát meg nem tagadhatná: kissé szegettszárnyú játékát szárnyalóan szép szövegmondása pótolta, s feledtette. Nagy Gyöngyvér méltó partner volt: játéka, s mozgása könnyed — néhány jelenetben volt csak a kelleténél halványabb. Ha Pátkai csongorian szép királyfi volt, Nagy Gyöngyvér légiesen tiszta, s könnyed tündér — mert azok voltak! — Lavicska Kálmán Balga szerepében éppen tenyeres-talpas földiségében, vas- kosságában, s balgaságában volt hiteles és jó, erőssége az előadásnak. Kár, hogy partnere, az igen ügyes Tokucz Sarolta nem volt eléggé szabad és szertelen, nem mert bővé- rűbben komédiázni. Talán a legnehezebb feladat Szűcs Évának jutott, Mirigy szerepével. Ennyi gonoszságot egy fiatal lány talán elhinni sem képes, nem pedig eljátszani. És valljuk be; ez Szűcs Évának sem mindig sikerült. Ördögien jók voltak azonban a három ördög- fiaik: Homoki Nagy Katalin, Demeter Anikó, Szalay Zol- tán. Rendhagyó módon, valahol a tudósítás elején kellett volna megemlékezni — s lám- csak, mégis a végére kerültek — a kis szerepében is kiemelkedőt nyújtó Bednarik Györgyről (Tudós) és nagy monológját érzékletesen, szépen elmondó Kiss Zsuzsáról, az Ej királynőjéről. Elnézést azoktól, akiket névszerint nem említett vagy nem egyértelműen dicsért a krónika: büszkék és boldogak lehetnek mindannyian, szép és jó munkát végeztek. S a jogos örömből, büszkeségből a legtöbb rész a rendező tanárokat: Kovács Józsefnél és Borsúnyi Jánost illesse. ... A krónikás, dolgavégez- tén, s éjfél múltán, most már nyugodhatna — de nem tud. A monori cukrászda híres, jő feketéje nem hagyja nyugodni? Vagy tán annak a gondja: miért nem teszünk még többet a Szóra, s a Szépre éhezők kielégítéséért? Eadványi Barna Nagy Gyöngyvér (Tünde) Kiss Zsuzsa (Az éj királynője) Tokucz Sarolta (Ilma). (Mészáros Imre felvételei)
