Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

1960. MÁRCIUS 13. VASÁRNAP PEST MEGY — Üzleti okok miatt hár­man Libanon fővárosába, Beirutba autóztunk át. A mintegy kétórás utat az 1100 méteres hegycsúcson át bér­kocsival tettük meg. Felejthe­tetlen látvány volt a csúcs­ról a kora reggeli napsütés­ben millió fényt tükröző ten­ger. — A határon átérve — mintha éles késsel vágták Volna szét a tájat —, a kiet­len szír sziklák után zsíros, gazdag termőföldek, öntözé­ses kertgazdálkodás, belát­hatatlan szőlőlugasok terül­tek el. A kétsoros, 8 méternyi széles országút két oldalán 2—3 kilométerenként diny- nyeárusok hívogattak — sok­szor nem is eredménytele­nül. — Beirut még zsúfol­tabb, forgalmasabb, mint Da­atvan nap a csodás Keleten Libanon és Egyiptom in. — Egy délelőtti séta al­kalmával láttam vízisít. Ha­talmas, két motorral működő motorcsónak száguldott, re­pült a tengeren és a vízben elhelyezett ugratókon, maga után vonva a talpakon álló, kötélbe kapaszkodó sportolót, aki minden bizonnyal nagy Tengerre nyíló utca Reirutban. A háttérben hajó halad. fnaszkusz, a gyalogjárás, át­kelés művészet. A város he­gyen épült és lejtős utcái a tengerre néznek, a város­ból láttunk az utca végén elhaladó óceánjáró-hajót. Itt még szabadabb az élet, még szabadabb a kereskedelem, mint Szíriában. Az itteni kis SZUK-ban a világ minden portékája fellelhető, magasabb áron, de jobb minőségben! —- A város szabadosságát nemzetközi kikötő jellege, nagy nemzetközi forgalma fo­kozza. Gyakran látni az ut­cán a legíkülönbözőbb öltö- zékű, tagbaszakadt, jellegze­tes menésű matrózokat, amint a város egy bizonyos negye­de felé imbolyognak. Liba­nonban még virágzik, egész városnegyede van a prosti­túciónak. amit az EAK-ban már betiltottak. — Beirut közlekedésé­ben is szerepel egyetlen, he­gyi íogaskerekűhöz hason­lóan bukdácsoló piros villa­mosjárat. Köztük számtalan taxi cikázik s itt találkoz­tam a körforgalmú taxival. Ezek a kocsik kötött útvona­lon járnak, amelynek négy hellén az utasok fel- és le­szállhatnak s a viteldíj a tel­jes taksának negyede, még akkor is, ha történetesen egyedül utazol benfte. Egyirá­nyú közlekedésnél az autó vígan halad háttal — sok­szor gyorsabban, mint ná­lunk az autók előre. Ismerkedés a tengerrel A hőmérséklet 5—10 fok­kal enyhébb, mint Damasz- kuszban. De a Hotel Plaza első hullám a földre terített, a második elárasztott csípős, sós tengervízzel, de zuhanyo­zás és egy kis szoktatás után remek fürdés esett a kellemesen langyos vízben — Beirut nevezetessége; hatalmas repülőtere a ten­gerparton. Leírhatatlan a for­galom, bábeli nyelvzavar. A felszálló gépek a kört már a tenger felett írják le. X—2 per­erőkifejtés közepette élvez­hette a víz és a száguldás ölöméit. Műsoron kívüli szóm: utazás Kairóba •— A kiállítás lezárt, le­szereltünk, összecsomagol­tunk, hogy fájó szívvel el­búcsúzzunk DamaszkusztóL Révai Lajos (csepeli szerszámgépgyár), Dániel János a Cheops piramis előtt. cetiként indulnak és érkeznek a járatok. _— Gyönyörű esti sétát tet­tünk itt a tengerparton, a szállók és klubok szomszéd­ságában. Megálltunk egy szik­lás partrészletnél. Ragyogott felettünk a holdvilág és a trópusi csillagok, alattunk a tenger hullámai csapdpsták a sziklákat s mindehhez a ze­nét a távoli St. Georges Klub tánczenekara szolgáltatta. Place de Canon (Agyútér), Beirut főtere. Ekkor tudtuk meg, hogy ép­pen nincs közvetlen járat ha­zafelé. ezért a SAS-repülő- társaság a saját költségén Kairóba visz bennünket s on­nan térünk haza. Leírjam az örömemet? Ugye, felesleges! — Kairó előtf, láthattuk a magasból a világrészek híd- ját, . a sok harcot kiváltott Szuezi-csatomát és nemso­kára Kairó repülőterén, Af­rikában értünk földet. Révai Lajossal jöttünk hazafelé is. A pénzünk ugyancsak fogytán volt, de a rendelkezésre álló egy nap alatt mindent meg akartunk nézni s őszinte ré­mületbe kergetett az öreg arab sofőr, aki még öregebb skatulyájával hotelünk he­lyett sétakocsikázni vitt ben­nünket. — Kairóban volt találko­zónk Steinmetz Jánossal, a NIKEX közel-keleti utazójá­val; ő kalauzolt bennünket. Autóbuszba ülve elindul­tunk a világhírű Mena House szálló és a piramisok felé. Már csak a mozgó járműből volt időm és lehetőségem, hogy fényképezzem a kairói múzeumot, a Nílust, a minta­szerű öntözéses kerteket. — A végállomáson az ide­genvezetők sáskajárása kö­vetkezet^ akik gyalog, leven, .SS?»..-.'.;»­A piramisok monumentális kövei mellett. kordén akarták megmutatni a nevezetességeket. Süketen és némán verekedtük át ma­gunkat, elmentünk a kara- vánszeráj mellett és ott vol­tunk a piramisoknál. A piramisok és a szfinx — Rövid látogatásom nem jogosít fel a piramisok is­mertetésére. talán vegye a kezébe az olvasó a két cseh világutazó mérnök, Hanzelka és Zikmund Afrikai-könyvét. Én csak azt mondom el, hogy lenyűgözött a hatalmas Cheops piramis hatalmas kő­tömbjeivel. Hogy miként épí­tették fel, ma is talánya az emberiségnek. — Láttam azt a piramis­szerű kőhalmazt is, ami úgy keletkezett, hogy az egyik fá­raó, pénze kifogyván, lányát bocsátotta áruba s‘»a díj-hegy­kő volt a piramishoz. Kihűl­tem a féngetég kö láttán. Láttam a fáraó hajójának kőbe vésett lenyomatát és természetesen közelről megte­kintettük a szfinxet. — A piramist őrző titokza­tos, egy kőből faragott fejű szfinx monumentális. Milyen kár, hogy Napoleon tüzérei az óit ellövésével fitossá tet­ték komor tekintetét... Mel­lette megnéztük a papok bal­zsamozóhelyét, ahol titkos el­járással konzerválták a mú­miát az elkövetkező évezre­dek számára. — Visszafelé jövet nem tudtunk az idegenvezetőktől megszabadulni. Baksis remé­nyében elmondott mindent, de ennél többet ért, hogy megtevegeltem a sivatag ha­jóját és a fényképezéshez még a tökfödőjét is kölcsön­adta. — Naplementében láttuk utoljára a piramisokat s — rabszolgáikkal ellentétben — megköszöntem a fáraóknak a csodás élményt. Este értünk Kairóba, az arab negyedet — idő és bátorság híján — már nem néztük meg. Pén­zünk roncsain zajos jelenetek közepette — az arab jelszó; „Nem vevő, aki nem alku­autóbuszába, hogy búcsút mondjunk az arab világnak. Caravell-típusú, hatalmas lök- hajtásos gép a járművünk, törpék vagyunk mellette a beszállóhelyen. Hatalmas bő­gőssel emelkedik a levegőbe, míg eléri a 11000 méteres magasságot. — Kárpótlást kapunk azért, hogy jövetben éjjel utaztunk. Most felhőtlen égen suha­nunk, alattunk ragyog a ten­ger, rajta mint kis cigaretták, a hatalmas óceánjárók. Ha­talmas hullámaik: fehér haj­szálak. Hamarosan a kopár Kréta-sziget felett száguldunk s eszünkbe jut: itt akart a mondabeli Deadulus és Ika­rus repülni — s mi valóban repülünk is. Elhagyjuk a ko­pár szigetet és kies. zöld li­geteit, gyönyörű öbleit és másfél órai utazás után ismét Athénben vagyunk. — Indulunk tovább s a szí­vünk gyorsabb ütemben do­bog, hiszen újabb másfél óra múlva otthon leszünk! Repül a gép és száguld az idő. Alat­tunk, 11 kilométer mélyben, ismét gyönyörű a látvány: egy vastag és két vékonyabb ragyogó ezüstszál fonódik egybe, a Dráva, Száva és a Duna! Egyszerre otthonossá válik a behemót, száguldó gép, hiszen már a mi Dunánk felett repül. — Nem is kell a jelzés, hogy szüntessük be a do­Teljes sivatagi dísaben Dániel János teveháton Cheops piramis előtt. szik a felére" betartásával — még egypár ajándéktárgyat vettünk. SAS-gépen hazautaztunk — Hajnalban keltünk, még egyszer megbámultuk a mun­kába igyekvő arabokat s be­szálltunk a repülőtársaság hányzást és kössük be ma­gunkat, lelkesen kiabálunk, alattunk Vecsés, Ferihegy! Visszafelé forog a film, ismét erkélyjelenet, szeretteim sze­mében könnyek, azután össze­eresztenek bennünket, ölel­jük, csókoljuk egymást. Haza­érkeztünk! Fazekas Mátyás (Vége) A piramisok. hőmérséklet-kiegyenlítő be­rendezése még így is áldá­sos volt a 35—40 fokos me­legben. Kinn tartózkodásunk alatt itt tudtam egyetlen­egyszer megfürödni a ten­gerben az Accapulco nevű, mexikói mintára épített ra­gyogó tengeri strandon. Az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom