Pest Megyei Hirlap, 1960. március (4. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

1960. MÁRCIUS 13. VASÁRNAP

rest

MF.CYtl

í/Eíi’lmt

Képeslapra — nyeremény

Megírtuk ,hogy a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a nemzetközi nőnap alkalmából boltjaiban a nővásárlóknak képeslappal kedveskedett. A levelezőlapok sorszámozottak voltak. A számokat tegnap a vállalat központjában kisorsolták és a szerencsés nyertesek között 280 értékes nyereményt osztanak szét, mintegy 9000 forint értékben.

A kisorsolt számok a következők: 04, 14, 35, 76, 98.

Azok, akiknek levelezőlapján a sorszámozás ezekkel a számokkal végződik, értékes nyereményeket kapnak. A levelezőlapot abban a boltban kell március 26-ig leadni, ahol azt kapták.

Már fészkel a gólya

A Zala megyei Ozmán- bükk községbe megérkezett az első gólya. A korai vendég csak január közepén költözött el Benedek Sándor házának kéményéről s a gazda, mivel azt hitte, hogy a gólya valahol elpusztult, lebontotta a fészkei. A messzi Afrikából hazaérkezett költözömadár nyomban hozzákezdett a fészekrakáshoz.

A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről és a tsz-ek megszilárdításáról

szóló jclontcs vitája a megyei tanács álcsen

A megyei tanács pénteki ülésének napirendjén a legfontosabb és a legtüzetesebben letárgyalt kérdés kétségtelenül a Pest megyei termelőszövetkezetekről szóló jelentés volt. Több mint négy órán át foglalkozott vele a tanács és az elhangzott tizenkét felszólalás érintette a szocialista fejlődés szempontjából annyira döntő jelentőségű kérdés úgyszólván minden lényeges momentumát. A tanácsülésről a Pest megyei Hírlap szombati számában csak szűkszavúan számolhattunk be, mivel azonban a kérdés a legközvetlenebbül érdekli az egész megyét, szükségesnek tartjuk, hogy visszatérjünk rá.

Különös figyelmet keltett a tanácsülésen dr. Bainer Károly agráregyetemi professzor felszólalása. A kiváló tudós elmondotta, hogy az agráregyetem tanári kara és ifjúsága milyen lelkesen vette ki részét a tsz-szervezés munkájából.

A jó szándék majában nem

a megalakult tsz-ek támogatását, megszilárdításuk és fejlesztésük előmozdítását pedig egyik legfőbb kötelességének tartja. Foglalkozott a munkaerőkérdéssel, amely a Pest megyében működő termelőszövetkezetek szempontjából kap különös jelentőséget, mert a főváros közelsége mindig fokozottabban érezteti elszívó hatását. Érintette a háztáji gazdaságok kérdését is, és felhívta a tanács figyelmét arra, hogy a kérdés helytelen kezelése könnyen veszélyeztetheti a szövetkezeti gazdálkodás érdekeit.

A munkaerő, a háztáji gazdaságok, az istállóépítés és jövedelemelosztás kérdését csaknem minden felszólaló érintette. Horváth András elvtárs, a Pest megyei Pártbizottság első titkára pedig nagy figyelemmel kísért és általános helyesléssel fogadott beszédében kimutatta ezeknek a kérdéseknek szoros kapcsolatát.

Mint már rövid beszámolónkban is érintettük, pontos értelmezését adta az állami szervek „beavatkozása” kifejezésnek, amely az utóbbi hónapokban bizonyos félreértéseket okozott. Ez á „beavatkozás” a valóságban egyáltalában nem érinti a tsz- gazdálkodás demokratizmusát, mert

a gyakorlatban az állami szervek hathatós támogatását jelenti a tsz-ek megszilárdítása és fejlesztése érdekében, különösen a kezdeti nehézségek elhárításához.

Behatóan foglalkozott a tsz-ek állattartásának nem kevésbé fontos kérdésével. Már most, minden késedelem nélkül fel kell mérni azt, hogy az egyes tsz-eknek mekkora ' és milyen állatállományra van szükségük és eszerint kell gondoskodni a takarmányszükséglet biztosításáról. Mivel számolni lehet és kell is azzal, hogy az állatállomány esetleges csökkenése zökkenőt okozhat a húsellátásban,

a háztáji gazdaságokra hárul az a feladat, hogy

Utazgatásainak egyik emlékét órai Kocséron a Kutyakaparó talán elhelyezett tábla.

(Gábor Viktor felv.)

„Jó Petőfi, te sem félhetsz, Hogy két vállad valahogy A szerencse áldásának Nagy terhétől összerogy.

Adománya mindössze E lantocska és a dal,

Mit belőle búsan, vígan Érzelmid játéka csal.”

500 váltóforint

Augusztus végén, szeptember elején volt Gödöllőn. £ amikor versében azt írta, hogy a szerencse nemigen kerülgeti, nem valami költői fogás voll ez, hanem a valóság nagyon őszinte, nagyon keserű kimondása.

A Robin Hood fordításáért megkapta a megígért díjat: 500 váltóforintot, sőt Nagy Ignác annyira elégedett volt a munkával, hogy még 100 váltóforint ráadást is adott. De a költő — akinek hosszú ideig semmiféle kereset nem jutott — adós volt, szülei is nagyon nehezen éltek, azoknak is juttatnia kellett, így a pénz hamar elfogyott. Munka viszont nemigen kínálkozik. Végre Vahotékhoz kerül, mint segédszerkesztő, s a nyughatatlan költő hosszabb ideig Pesten ragad, olykor látogat csak el a messze levő szülői házba, de megyénkben csak átutazóként találjuk emlékét, így járt egy kirándulás alkalmával á Kőhegyen — ahol tábla őrzi a turistaház oldalán emlékét —, de így volt a kocséri Kutyakaparó csárdában is, ahol szintén emlékét őrző táblát találunk.

Mészáros Ottó

(Folytatjuk)

tőnek veszik maguk mellé, s akik közül az egyik később ellensége lesz — munkát szerez az éhező költőnek Nagy Ignác vállalkozásánál, a Külföldi Regénytár sorozatnál, mint fordítónak. Első munkája Bemard: Negyven éves hölgy című regényének fordítása, s azzal Nagy annyira elégedett, hogy megbízza a Robin Hood fordításával. A költő az első fordításból valamennyi pénzre tesz szert, s a másikra is kap némi előleget. A munka körmére ég, s így engedve az idő sürgetésének, másrészt kihasználva az anyagi lehetőséget, Gödöllőre megy ki, hogy a Robin Hood fordítását ott fejezze be.

1843-at írunk. Sajnos, nem akadt senki, aki hosszabban feljegyezte volna a kéthetes itt-tartózkodás eseményeit, emlékeit. így sokkal többet nem tudunk az akkor már ismert, s szeretett költőről, mint hogy itt fejezte be a fordítói munkát, s mindössze két verset írt. Emlékét a. jelenlegi Gödöllőn a Petőfi Sándor utca 1. sz. alatti házon emléktábla őrzi, amelynek felirata szerint ebben a házban lakott a költő az 1843. évben.

Gödöllőn írt két verse — Temetőben, Merengés — közül a Merengés címűből idézzük:

lentkezett. Színésznek megy, ott sem maradhat, mert éhezik, fagyoskodik, szélnek ereszti a direktor a társulatot. Közben ugyan már jelennek meg versei, sőt azokat az ország legtekintélyesebb folyóirata, az Athenaeum közli, de hát abban a korban még a nemzet legnagyobb költője, Vörösmarty sem él meg a li- terátorságból, nem még egy jelentkező, bármennyire is tehetséges, fiatal költő. Mégis: verseinek köszönheti, hogy munkát kap.

A regényfordító

Vahot Sándor — mert ekkor már ismeri a két Vahot- testvért, akik később szerkeszÄ\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\V\\\\\V\\\\^^

MESELŐ KÖVEK - HÍRES EMBEREK

PETŐFI SÁNDOR MEGYÉBEN

< 1838-ban elmegy Aszódról, s

f hosszú esztendők telnek el í úgy, hogy olyan emlékünk ma- 'j radna róla, amely a megyéhez ^kapcsolná. De Aszódon híven % őrzik ma is emlékét. Az állam ^jelentős költséggel rendbeho- ^ zatta az egykori iskolaépületet ^— amely azóta már emeletes £lett — s berendezték benne a £Petőfi Múzeumot, amely Aszód jés környéke egyik büszkesége. Z De a költő is nemegyszer í visszaemlékezett az itt töltött £ esztendőkre, ezt az időszakot Í idézi például Grácban, 1840. É májusában írt verse, amelynek \ a Galgapartihoz címet adta. '>t Éhezik, betegsége miatt lesze- \ relik a katonaságtól, ahová végső elkeseredésében jeli

bizonyos időn. belül köteles szakvizsgát tenni. De hogy tegyen szakvizsgát a cséve- kiadó vagy a kivarró dolgozója. amikor ez nem szakmai!

Ilyen és ehhez hasonló kérdések röpködtek azon a bizonyos értekezleten — eredménytelenül. Mert ezekre — érthető okokból — a KISZ- bizottság sem tudott válaszolni. Mindössze az volt a felelet, hogy a mozgalom ezek ellenére nem állhat le, a vizsgákat meg kell tartani.

Megértjük a KISZ jó szándékát, azt, hogy ebből a mozgalomból "is ki akarja Véflnr" a részét. Kérdésünket ezért nem is a KISZ-nek, hanem a Könnyűipari Minisztériumnak címezzük: ha megnyugtatóan eldöntötték, hogy erre a mozgalomra a könnyűiparban is szükség van, nem tartják-e időszerűnek tisztázni az alapvető feltételeit?

(ny. é.)

Amikor az elmúlt évben — a Pest megyei KISZ-bi- aottság felhívására — a Budakalászi Textilművek fiataljai csatlakoztak a szakma ifjú mestere mozgalomhoz, igazán megvolt bennük a jó szándék s a lelkesedés. Cseppet sem kedvetlenítette el őket, hogy — ellentétben a nehéziparral — semmiféle irányelvek, versenyfeltételek nem álltak rendelkezésükre. Nekivágtak és kidolgozták maguk a feltételeket.

A részvevők műszaki képzettségének megállapítására .■üzemrészenként 30—32 speciális elméleti kérdést állítottak össze. Ezek felölelik a szakmai tudnivalóktól az anyag- ismeretig s a matematikai alapismeretekig mindazt, amit a szakma ifjú mesterének illik tudnia. Gyakorlati feltételként pedig megszabták, hogy minden egyes részvevőnek az előző hat hónapi átlagánál valamivel magasabb teljesítményt kell elérnie. Végül meghatározták a kizáró okokat s a jutalmazás módját.

Az első hathónapos mozgalom 19 részvevővel megindult. A fiatalok kedvvel és szívesen dolgoztak, készültek a közelgő, március végi vizsgára-. Példájuk nyomán február elsején újabb 34 jelentkező indult versenybe a kitüntető címért.

S ekkor becsapott a menny- kő. A mozgalom felelőseinek nemrégiben megtartott értekezletén különös- dolgok bukkantak napvilágra. Kiderült, hogy miután a Köny- nyűipari Minisztérium a mai napig sem dolgozta ki az egységes irányelveket és feltételeket — jobb híján — kénytelenek a nehéziparét átvenni. Abban pedig az áll, hogy a szakma ifjú mestere mozgalomban csak szakmunkások, vagy legalább négyéves szakmai gyakorlattal rendelkező betanított munkások vehetnek részt.

Nos, a Budakalászi Textil- gyárban dolgozó fiatal szövők, fonók — nem szakmunkások. De még olyan is kevés akad közöttük, akinek négyéves szakmai gyakorlata van. Mindez — természetesen — vonatkozik azokra is, akik részt vesznek a mozgalomban.

kiderült továbbá, hogy — á nehéziparhoz hasonlóan — a vizsgára minden részvevőnek mestermunkát kell készítenie. Éppen csak azt nem tudja senki — ellentétben a nehéziparral —, hogy mi legyen az? Milyén mestermunkát készítsen például — a kikészítő?

Kiderült, hogy a nehéziparban minden olyan betanított munkás, aki elnyeri a szakma ifjú mestere címet,

sertéshizlalással, aprójószág tenyésztéssel járuljanak hozzá ezeknek a zökkenőknek az elhárításához.

Tüzetesebben foglalkozott Horváth András elvtárs a tsz- ek és általában a mezőgazdaság munkaerőszükségletével is. Azokban a tsz-ekben, amelyek már bevezették a jövedelemelosztás új, a terméseredményekre alapozott módszerét, a tagok tehát közvetlenül érdekeltté váltak a gazdálkodásban, jelentősen emelkedett a terméseredményekkel együtt a tagok jövedelme. Ezek a példák mutatják a helyes utat, amelyen haladnunk kell. És ezekkel az örvendetes eredményekkel győzhetik meg a járások és községek tanácstagjai a leghathatósab- i ban a tsz-tagokat a jövede-; lemelosztás új módszerének j helyességéről. A munkaerő- j kérdés az új módszer alkal- j mazása esetén rögtön sokat i veszít jelentőségéből, mert

a nagyobb jövedelem lehetősége feltétlenül a mezőgazdasághoz köti azokat a feleségeket, család- I tagokat is, akik esetleg i időközben másfelé pró- i bálkoztak.

I

Horváth András elvtárs 1 nagy tetszéssel fogadott fel- ! szólalásán kívül figyelmet kel- í tett még Szíj jártó Lajosnak j az a bejelentése is, hogy a j monori járásban legutóbb vé- í get vetettek a meddő érteke- í zéseknek és a tsz-ek most ko- \ csival látogatják sorra tag- ■ jaikat, akik így már szívesen átadják a közös gazdálkodás számára a szükséges vetőmagvakat. Nagy helyesléssel fogadta az egész megyei tanács Teddás Józsefné gal- gagyőrki tanácstagnak azt a ■kijeiénlését,' hogy "“T** J

a paraszt asszonyokra *■ férfiakéval egyenlő jelentőségű munka vár a termelőszövetkezeti gazdálkodásban.

— Mi, öntudatos parasztasszonyok — mondotta nagy taps közben — egyenjogúsításunkat úgy értelmezzük, hogy örömmel, lelkesedéssel vállaljuk is ezt a munkát.

A DÍVSZ tiltakozása a spanyolországi letartóztatások ellen

A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség nyilatkozatban tiit^qzik a spanyolországi letartóztatások ellen. A DÍVSZ küldöttsége két hetet töltött Spanyolországban és megállapította, hogy a letartóztatottak között neves fiatal művészek és írók is vannak. A Franco-kormány — állapítja meg a DÍVSZ nyilatkozata — ezzel felel a demokratikus nemzeti megbékélést célzó széles politikai mozgalomra. A Franco-kormány megfélemlítő intézkedésekkel akarja fenntartani antidemokratikus rendszerét, s ezért tartóztatja le a különféle társadalmi és politikai körükhöz tartozó ellenzék legkiválóbb harcosait.

A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség szolidaritásra szólítja fel a világ fiataljait, s követeli a spanyolországi politikai foglyok szabadonbo- csátását.

I ÖRÖMEINK — GONDJAINK

> - j

I A Volga mentétől — Százhalombattáig

y

Ezzel a címmel közöltük a ^ hírt, amely arról számol be, ^ hogy a Kölcsönös Gazdasági $ Segítség Tanácsának határo- á zata értelmében nemzetközi

y

2 kőolajvezeték épül a Szovjetig unió és a baráti országok körzőit, s ennek a vezetéknek % magyarországi szakaszát — | amely Százhalombattáig, il- £ letve Szőnyig vezet — 1962- % ben üzembe is helyezik.

% Mint az emberi szervezet- ^ ben az ereken át az életet je- ^ lentő vér, úgy árad majd ^ ezen az országokat átfogó ^ vezetéken a népgazdaság, a ^termelő munka éltető eleme, ^ az energiahordozó olaj.

^ A messzi Volga melletti ^hatalmas olaj mezőkön mű- ^ ködni kezdenek a szivattyúk ^ és több ezer kilométerrel ^ idébb. a Duna partján fekvő ^kicsiny Százhalombattán meg- ^indulnak a Dunai Kóolajfino- 0 mitó gépei. Motorhajtóanyag- ^ gá és sok más értékes mel- léktermékké dolgozzák fel az í ideérkező nyersolajat. A meg- ^ maradó pakura a kőoiajfino- ^ mító mellett felépülő hatal- ^ mat hőerőmű — ötéves ter- ^ vünk egyik legnagyobb alkotásának — fűtőberendezésébe ^ kerül. Villamosenergiává vál- í tozik, amely szétárad a meggyébe, a fővárosba és gépe- két mozgat, hogy még több í, legyen a ruha, a cipő, a bú- \ tor, a mezőgazdasági szer- í szám és terjedjen a fény, a í kultúra.

; Az olaj szállításának távvezetéken történő módja ko- ! rántsem új technikai megoldás. Van ilyen — hogy csak egyet említsünk — Algériában is. De ezt aknamezők^ magasfeszültségű villanyárammal telített drótsövények, állig felfegyverzett katonai járőrök vigyázzák. Mert ezen a vezetéken egy kizsákmányolt, szegénységben tartott gyarmati ország kincse folyik el és csengő arannyá változik a tőkés monopóliumok páncélszekrényeiben.

A mi olajvezetékünkön a világ egyik leghatalmasabb országa adja baráti segítségét, a szovjet nép osztja meg munkájának. gyümölcsét a szocializmus útján járó fiatalabb testvérekkel. Újabb példája ez a vezeték annak a sokoldalú segítségnek, amelyet a felszabadulás óta szüntelenül élvezünk és egyben szimbólum is. Szimbóluma a nemzetközi proletár összefogásnak, a szocialista tábor egységének, a magyar—szovjet barátságnak. Általa hazánk energia- és motorhajtóanyag-ellátása teljesen biztosított lesz, hiszen a felhasználásra kerülő összes nyersolaj kétharmadát ezen kapjuk majd. Ez a nemzetközi kőolajvezeték lesz hazánk egyik nagy, teljes biztonságot nyújtó „olajmezője”.

Olajmező, amely a Volga mellett terül el, de amelynek kincsét egyrészt a Duna partján, Százhalombattán dolgozzák fel és hasznosítják.

Messze van ez az olajmező és lám, mégis milyen közel!

Kővári József