Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-09 / 33. szám
1960. FEBRUÁR 9. KEDD ""&Clrlop Hogyan repült a szovjet óríásrakéta A napokban az új óriás- rakétákkal végrehajtott kísérletek ismételten bebizonyították az egész világ előtt, hogy a Szovjetunió nem csökkenti a világűr meghódításának ütemét. Tudósai, mérnökei, munkásai, technikusai újabb nehéz vizsgát tettek, mégpedig kitűnő eredménnyel. A sajtóban közzétett adatok alapján elképzelhető, hogy körülbelül miként is ment végbe az első óriásrakéta repülése. A rakéta igen gyorsan átsuhant az atmoszféra alsó sűrű rétegein és a repülésnek csaknem egész ideje alatt (a leérkezés utolsó szakaszának kivételével) igen ritka levegőrétegben haladt. A légellenállás gyakorlatilag igen kicsi volt. Ezért tegyük fel, hogy a levegő ellenállása nulla volt, s hogy a rakéta nyomban a Föld felszínénél elérte a teljes sebességet. Tegyük fel továbbá, hogy bolygónk ideális gömb alakú. Ilyen körülmények között a rakétának 7534 méter/sec. sebességet, avagy 27 120 kilométer/óra sebességet kellett adni, s a horizonthoz képest 16 fok 56 perc szög alatt kellett felrepülnie, hogy elérje a 12 500 kilométerre fekvő becsapódási pontot. Ennélfogva a felbocsátott rakéta az indítás után 18 perc 15 másodperccel éri el a pályasíkjának legmagasabb pontját. A Földtől mért magassága 1232 kilométer. A nehézségi eró állandó érvényesülése folytán a rakéta sebessége addig a pillanatig, amíg pályájának csúcspontját elérte, másodpercenként 6040 méter sebességre (21 740 kilométer/óra sebességre) csökkent. Ez a lassulás az indulási sebességnek csaknem 20 százaléka. A rakéta pályasíkjának e legmagasabb pontját elérve, közeledni kezd a Föld felülete felé, sebessége pedig fokozatosan növekszik. 36,5 perc múlva a rakéta az indítási sebességgel, vagyis 7534 méter/sec. sebességgel éri el bolygónk felszínét. Mivel az utolsó lépcső 20 óra 5 perckor zuhant az óceánba, a rakétát 19 óra 29 perckor kellett kilőni. A rakéta által megtett valóságos út 14,2 százalékkal nagyobb a fellövési és a becsapódási pont közötti távolságnál, vagyis 14 290 kilométer, így tehát a repülés átlagos sebessége 23 500 kilométer/óra (6528 méter/sec). í A rakéta röppályéja olyan | ellipszis-ív, amelynek egyik \ gyújtópontja a Föld központ-; jában, a másik pedig innen : 3550 kilométer távolságban: van. E gyújtópontok elhelyez- j kedésének ismeretében meg-: rajzolható a rakéta pályasíkja. Miben különbözik a rakéta : valóságos pályasíkja attól, ■ amelyet a leegyszerűsített szá- i mítások alapján leírtunk? Elsősorban abban, hogy a I rakétákat rendszerint függőle- í ges irányban bocsátják fel, \ nem pedig bizonyos szög alatt, i ahogy fentebb leírtuk. Am a; rakéta már viszonylag kis ma- : gasságban elfoglalja a megadott irányt. Ezenkívül a rakéta sebessége fokozatosan, a tüzelőanyag elfogyasztásának arányában növekszik, nem pedig egy szempillantás alatt, mint ahogy feltételeztük. Ezért a rakéta a maximális sebességet csupán bizonyos magasságban éri el, ahol az utolsó hajtómű kikapcsolódik. S mennél nagyobb az a magasság, amelyben a rakéta megkapja az adott röppályén való haladáshoz szükséges sebességet, ez a sebesség annál kisebb. Ezzel magyarázható az a körülmény, (hogy a rakéta valóságos legnagyobb sebessége (óránként több mint 26 ezer kilométer) valamivel kisebb volt annál a sebességnél, amelyet a számítások értelmében a rakétának adni kellett volna. A rakéta sebessége a pálya legmagasabb pontján, amint azt láttuk, még kisebb, mint abban a pillanatban, amikor a hajtóművek munkája véget ér. A számításoktól a pályasíknak az a rövid végső szakasza tér el a legjobban, amelyet a rakéta az atmoszféra sűrű rétegeibe való behatolás után tesz meg. Itt a levegő ellenállása. amelyet mi figyelmen kívül hogytunk, igen lényeges szerepet tölt be. A repülés valódi ideje ugyancsak eltér valamelyest a feltételezett kiszámított értéktől, mivel, ahogy már említettük, a rakéta nem egyszerre éri el a szükséges sebességet Mindezen korrekciók és eltérések ellenére a rakéta repülésére vonatkozó fentebb megadott számítási adatok nagyon megközelítik a valóságos helyzetet. Az a körülmény, hogy a rakétafej becsapódásának pontja igen kevéssé tér el a kitűzött céltól, azt bizonyítja, számítások hogy a rendkívüli pontosak voltak és a rakéta valameny- nyi műszere és mechanizmusa a lehető legprecízebben működött. Ez az eltérés, mint ismeretes, nem egészen két kilométer. A rakétának e rendkívül pontos repülését azzal szemléltetjük, ha rámutatunk, hogy a becsapódásnak a céltól való 2 kilométeres eltéréséhez elegendő, ha a felbocsátás sebessége 0,003 százalékkal eltér, s ha ugyanekkor a fellövés szögében 16 szögmásodperces eltérés mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy a rakéta sebessége másodpercenként mindössze 20 centiméterrel tért el a megadottól. A szemléltetés kedvéért megemlítjük, hogy a 20 centi méter/sec. sebességgel feldobott test mindössze 2 milliméter magasra emelkedik! Ez a magasfokú pontosság, az első kísérletnek ez a ragyogó sikere biztosíték arra, bogy eredményre vezetnek a legközelebbi bolygók felderítése érdekében a közeljövőben sorra kerülő rakétakísérletek. A. Sternfeld KERESKEDELMI ES PÉNZÜGYI DOLGOZÓK BÁLJA GÖDÖLLŐN A Ganz Árammérőgyár kultúrtermében a KPVDSZ gödöllői csoportja ismerkedésjel legű farsangi bált rendezett szombaton és ezen nagy számban jelentek meg a pénzintézetek, a kereskedelem, földművesszövetkezetek és a vendéglátóipar dolgozói. A hangulat: igazi farsangi volt. Radics Lajos és népszerű zenekara játszott, volt konfetti- és szerpentincsata, tombola, táncverseny, sőt alkalmi műsor: Németh Alajos remek énekszámai és a váci Kubinyi Béla mint nőimitátor fokoztak a hangulatot. Ha vasárnap délelőtt nincs pingpong-verseny a kultúrteremben, talán még most is tart a bál. F. M. Hamarosan megkezdik a Légy jó mindhalálig című új magyar film forgatását Kiosztották a szerepeket A Hunnia Filmstúdióban hamarosan hozzákezdenek a Légy jó mindhalálig című új magyar film forgatásához. Az alkotók nagyrészt befejezték az előkészületeket és a próbafelvételek után kiosztották a szerepeket. Móricz Zsigmond fiatalokat és idősebbeket egyaránt lebilincselő regényének filmváltozatában a főhőst, Nyilas Misit egy hajdúsági kisfiú, Tóth László alakítja. A debreceni kollégium igazgatóját Bessenyei Ferenc kelti életre. A tanárok szerepét pedig Bihari József, Pásztor János és Vándor József játsszák. Az iskola pedellusa Makláry Zoltán, a fegyelmi bizottság elnöke Major Tamás. Az Orczky-házaspárt Básti Lajos és Dévay Kamilla, Dorogiékat Greguss Zoltán és Somogyi Erzsi alakítja. Bellát Papp Éva, Violát pedig Psota Irén játssza. Az öreg Pósalaky szerepét Kiss Fe- rencre osztották. ÉPÜL AZ ALULJÁRÓ A közelmúltban átépített budapcst—nagykátai műút többször keresztezi a vasútvonalat. Éppen ezért Mendén a MÁV szakemberei és dolgozói vasúti aluljáró építését kezdték meg. Az aluljárót még az idén átadják rendeltetésének (Csekő felvétele) JOGRENDÜNK ÉS ERKÖLCSEINK SZELLEMÉBEN EGY TÚLNÉPESEDETT KÖZSÉG GONDJAI Olvasom, Szentendrén eddig ismeretlen barlangot fedeztek fel. Ázt gyanítják, barlanglakó Ősember tanyája volt egykor, nekem meg arról kell beszámolnom, hogy barlanglakokra leltem Szentendrénél a fővároshoz jóval közelebb, Budaörsön. Tíz valahány éve jött divatba Budaörsön a barlang- lakás. Oka távolról sem a nyomorúság. Nem munkanélküliségre kárhoztatottak, kaldusbotra juttatottak húzódnak meg a hegyoldal szikláiba vájt üregekben. Sőt, a legtöbbje éppen azért került oda, hogy munkahelyét, ahol keresetével megelégedett, könnyen, olcsón és rövid idő alatt megközelíthesse. Nincs köztük . régi budaörsi, s a felszabadulás után idetelepített csángók, székelyek, felvidékiek közül egy sem. „Bevándorolt” valamennyi. A fővárosi ipar rohamos fejlődése, a sok kínálkozó munkaalkalom, s mindenek előtt a főváros közelsége csábította őket mesz- sze vidékről. Munkához köny- nyen, lakáshoz azonban nehezebben jutottak. Elfoglalták hát ezeket az üregeket, ahol laknak. (Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy letelepedési szándékukat nemigen jelentették be a tanácsnak, s aki mégis megtette, azzal az illetékesek közölték, hogy a túlnépesedett község képtelen kielégíteni a beözönlőket.) Budaörs ugyanis egyike az ország túlzsúfolt helységeinek, 2079 házában 3400 család, tizenkétezer ember lakik. A hegyoldal lakói — 56 család — pár év óta — sőt, talán még ma is — találhattak volna esetleg emberhez illőbb lakóhelyet valahol a környékbeli községekben. De, mint mondottam, a főváros közvetlen közelsége, aztán meg az olcsó közlekedést biztosító kék busz és HÉV miatt ragaszkodnak odújukhoz. A községi tanácsházán Dob- ronyi János vb-elnök mondja róluk: — Úgyszólván mindegyik állandó munkaviszonybaft áll, egy helyen dolgozik. Többen a Nyírségből jöttek, de az ország minden részéből való akad közöttük. Némelyek állandó lakásnak, mások csak, amíg jobb akad, átmenetinek tekintik mostani lakhelyüket. Tudom, hogy az évek folyamán nem egy máshová költözött, a fővárosba, más községbe, egyik-másik itt, helyben is talált lakást. Sőt, előfordult már — lakáscsere is, házban lakó cserélt a pincelakóval. — A tanács — folytatja Dobronyi — szívesen felszámolná az üreglakásokat, képtelen azonban rá. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a járási tanács is, az sem talált megoldást. Nem tudunk any- nyi lakást építeni — noha építünk —, amennyire Budaörsön szükség lenne. — Ahonnan idejöttek, nem barlangban laktak ezek a pincelakók. Egyik-másiknak az ország más részén még ma is van háza, vagy már eladta. Olyanokról is tudunk, akik budapesti lakásukat eladták, úgy költöztek ide. Járunk aztán a Mária- völgyben és a Kőhegyen, ahol ezek a lakott üregek vannak. Apró ajtók zárják el a nyílást, pici ablakon át szivárog be valamennyi világosság. Néhol antenna huzala feszül az ajtó fölött, rádióznak a modern barlanglakok. Valaha, nem is nagyon régen, borospincék voltak ezek az üregek. Előttük állott a jól megépített présház. Még emelete is volt némelyiknek. ; Mindegyik több tágas helyiségből állott, a tulaj don- I képpeni présház előtt még j nagy ivószobából. Scfk-sok j hasonló szép, cseréptetős, mélyzet meglehetősen savanyú ábrázat- tal fogadta. — Teát nem tartunk ■— jelentették ki. — Sose, vagy csak most? — kérdeztük a saját megnyugtatásunkra. — Sose — hangzott a lesújtó válasz. Erre tanakodni kezdtünk. — Legalább együnk valami meleg ételt! — hangzott egyikünk javaslata. Bementünk az étterembe. Itt egy néma fekete kályha és farkasordító hideg fogadott bennünket. A sertéspörkölt — amit rendeltünk — néhány falat után a- szemünk láttára kihűlt, s a zaftja a tányérhoz fagyott. — Nem fűtenek? — fordultunk alázatos hangon a kiszolgálóhoz. — Ma nem — hangzott a válasz —, mert fél hatkor zárunk. Gyűlésre megyünk. — Mindenki? Egyszerre? — Természetesen. Fizettünk, s bizakodó hangulatban folytattuk utunkat a falu felé, mert időközben úgy határoztunk, hogy kárpótlásul a csinosan berendezett községi cukrászdában majd egy forró feketéét iszunk. Itt ugyan égett a tűz a kályhában, ami abból is látnivaló volt, hogy a kiszolgáló kipirult arccal üldögélt mellette. Ellenben ... — Kávéval nem szolgálhatunk — mondta —, nincs villanyunk. Már egy hete ... Később a tanácsházán megtudtuk, hogy valóban nincs villany, de nem egy hete, hanem délután 3 órától, amit viszont az Elektromos Művek képviselői már előző nap közöltek a lakossággal, mivelhogy valahol javításokat végeztek. Bővebb tájékoztatásul még elmondták a tanácsházán, hogy nemcsak mi, átutakőből épített présház átható még ma is Budaörsön. Nem is egyet aránylag kevés költséggel takaros lakóházzá építettek át. Két szoba, konyha, kamra, még fürdőszoba is kitellett belőle. Ott állanak a pinceoduk bejáratának tőszomszédságában... A Kőhegyről lefelé ballagok, a Kisfaludy utca 39. számú jókora sarokház előtt azonban megtorpanok. Ami azt illeti, ennek a háznak a gazdája is büntetést érdemel. Legalább négy szoba áll üresen a házban, nem lakik benne senki sem. Máshol lakó tulajdonosa nem törődik, feléje sem néz a házának, amelyet az idő vasfoga már alaposan kikezdett. ’ Magántulajdonban van ez a ház és törvényeink a magántulajdont védik. Azt is megengedi a •törvény, hogy lakóhelyén kívül bárkinek másutt is legyen házingatlana. Nem, még ennek az elhagyott háznak láttára sem javaslom a törvény megváltoztatását, de úgy vélem, magántulajdon nem való annak, aki romlani engedi vagyonát. Minek neki ez a ház? Talán csak spekulál vele, várja, hogy egyszer a telek értéke nagyobb lesz, vagy hogy a ház roncsaiért még többet kap, mint amennyit ma adnának érte? Biztosan volna, aki ma is megvenné, rendbehozatná, gondozná a házat, amivel a gazdája nem törődik, csak a kapuját lakatolja le. Budaörsön még ezen a házon kívül akad omladozó, üres ház több is, más községekben szintén. Tulajdonosaikat törvényes intézkedéssel kellene kötelezni, ha még oly üresen áll, akkor is viseljék gondját a házuknak, vagy ha erre nem képesek, nem akarják, záros határidőn belül szabadkézből értékesítsék, adják el olyannak, aki benne lakna. Nálunk ugyan van törvénynyel védett magántulajdon, a magántulajdon azonban, — ha jogellenes, ha erkölcseinkkel áll szemben, nem érinthetetlen szentség. És nem is lehet az, különösen az ilyen elözönlött községben. Voltaképpen a budaörsi tapasztalatok kapcsán ezt akartam elmondani. Szokoly Endre A bosszú zóki hanem a hely- \ beliek is gyakran f panaszkodnak a föld- } műveszövetkezet ven- \ déglátó üzemére. Ott j van például a köz- % ponti italbolt mellett \ létesített étterem, J amelyet naponta csak % két óra hosszáig, va- $ gyis az előfizetéses étkezők ebédeltető- í séig tartanak nyitva, j Hazafelé menet í egyre azon töpreng- \ tünk, milyen objek- í tív okai lehetnek an- \ nak, hogy az útmenti í csárdában télen nincs \ forró tea; hogy nem ; fűtenek benne; hogy ; a cukrászdában kár- ; örvendöen és a való- $ súgnak nem megfele- J lóén közlik a vendég- ! gél, már egy hete nincs villany; hogy a ! drága költséggel fel- i, épített és berendezett í étterem naponta csak $ két óra hosszáig áll $ a lakosság rendelke- 5 zésére? } t Töprengéseinkre ; sajnos nem találtunk j magyarázatot. így ér- \ deklődéssel várjuk a \ Dabasi Földműves- ; szövetkezet illetéke- \ seinek szíves f elviiá- \ gosítását. \ Egy jámbor utazó J Fagyos vendéglátás „Kívül-belül szomorú csárda ez a Kutyakaparó. Éhen-szomjan szokott itt maradni a jámbor utazó...* A fenti sorokat Petőfi írta, midőn vándorlásai során egy alkalommal betévedt a kocséri útszéli csárdába. Azért idézzük, mert a napokban — ha nem is a Kutya- kaparóban —•, mi is csárdában jártunk, mégpedig a Dabasi Földművesszövetkezet csárdájában, s az rtt szerzett tapasztalataink nem a legkedvezőbbek voltak. Nos, persze, apii a szóbanforgó csárda ! külsejét, valamint i belsejét illeti, abban j az irigység sem talál- | hat kivetnivalót, be ! van az meszelve és \ festve kívül-belül, s í a berendezése is ki- ! elégít minden igényt. ! De... ! Az óra délután hár- \ mat, a hőmérő mí- (nusz 12 fokot muta- \ tott. Ezen utóbbit a \ saját libabőrünkön \ is éreztük, ezért már J a kocsiban elhatároz- \ tűk, hogy melegítőül ^ forró teát kérünk. (. Kívánságunkat a szeHfárcius 21 -e Történettudományi kötet a Magyar Tanácsköztársaság \ megszületésének napjairól \ Március 21-e címmel a Ma- ^ gyár Tanácsköztársaság meg- ^ születésének napjairól törté- ^ nettudományi kötet jelent meg ^ Hajdú Tibor tollából az Aka- ^ démiai Kiadónál. A kötet be- ^ mutatja a forradalmi napo- ^ kát, ismert politikusok és is- ^ meretlen munkások útját a ^ forradalomban, az utca nap- ^ ról napra változó hangulatát. í ünnepélyesen átadták az Indonéziának \ szállított Ikarus-aütóbuszokat \ Nagy János, a Magyar Nép- ^ köztársaság indonéziai nagy- ^ követe Bandungban ünnepé- ^ lyesen átadta az indonéz -kor- ^ mány közlekedési miniszteré- ^ nek azt a húsz Ikarus 32-es | típusú autóbuszt, amelyet In- ^ donézia Magyarországtól vá- ^ sárolt. ^
