Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
4 ^firlflp I960. FEBRUAR 2. KEDD Százlietvenliaiszor a föld körül Thália Ikarusán... — Milyenek az utak Budapest—Kecskemét között? — Nehezen járhatóak, a hirtelen olvadást követő fagy jégpáncéllal húzta be az aszfaltot. Rövid tanácskozás, s az agytröszt: Kassai Ilona tár- sulatvezető, Gerbár Tibor művészeti vezető és Száraz László szervező titkár dönt. — Mégis indulunk! Felbőg a motor, s a kis Ikarus — davolca a viharral, széllel, jeges úttal — elindul 30 utasával 58 kilométeres útjára, Táborfalvára. ★ A sokat utazó ember a megmondhatója, hogy a még oly hosszú utat is mennyire megrövidítik az érdekes történetek, élmények. Ebből itt éppen elég akad, hiszen a Déryné Színház egyik társulata indult útjára, és Kassai Ilona 9, Gerbár Tibor 8, de a társulat legfiatalabb tagja is már 5 éve ^falazik”. Száraz László viszi a szót: — 1952 őszén történt. Lementem Békés megye egyik községébe előadást szervezÉBRESZTŐ Kassai Ilona fellépés r utolsó simításokat végzi fri- ^ zuráján 2 á előadást tartott, nem keve- % sebb, mint 575 427 néző előtt, i , - . 4 119 színművész, egy sereg £ műszaki és 20 autó bonyolít- % ja ezt a forgalmat. Az autók £ kilométerórájának végössze- £ ge egy esztendő alatt: 587 600 £ km. Minden nézőre egy kilo- méter jut! Ha viszont ősz- £ szeadjuk, hány kilométert $ tett meg a színház valameny- % nyi művésze és műszaki dől- £ gozója, döbbenetesen nagy ^ számot kapunk: 7 151 200 kilo- £ méter egy esztendőben! A ^ Déryné Színház tagjai által % beutazott kilométerekből ősz- % szeállított lánc több mint 176- % szór érné körül a földet az ^ egyenlítő mentén! í * Amikor éjjel fél 2-kor Bu- % dalesten, a Madách téren ki- % szálltunk a kocsiból, minden- % ki egyszerre fordul a társulat- % vezető felé: — És holnap? — Délután négy órakor in- % dulás Tahitótfaluba! ... Akkor indulnak száz- $ hetvenhetedszer a föld JsQ-é rül... $ Koós Tamás ^ (Foto: Nagy Z. Imre) ^ Az örök ellenség, a defekt ez úton sem maradt el. Szereli a társulat. ni. A tanácsnál magyaráztam, milyen jelentősége van a színháznak, s hogy pesti színészek jönnek le falura játszani. A tanács elnöke megígérte: minden a legnagyobb rendben lesz. Tíz nap múlva meg- érkeztünk. A falu főterén diadalív fogadott, rajta a felirat: „Éljenek a pesti művészek!A téren vagy ezer ember, gyűlést rendeztek a tiszteletünkre, a tanácselnök drapériás emelvényről üdvözölt ... és este az előadás elmaradt, mert senki sem volt kíváncsi a színházra. Hát így kezdtük! De ma már hol vagyunk ettől! Nagymaroson ezen a nyári üdülőhelyen, a legkeményebb tél derekán is telt házunk van. ★ — Édesanyám, megjöttek a színészek! Ez már Táborfalva. Három perc és áll a színpadon a díszlet, a villanyszerelő építi a világítást, a színészek sminkelnek. Az öltöző előtt a kíváncsiskodó gyermekek hada leskelődik. És megkezdődik az előadás. Boros Elemér: Pletykafészek című vígjátéka a műsor. Nagy siker. Kassai Ilona és Gerbár Tibor aratja a legtöbb tapsot, de jut belőle Madarász Lászlónak, Sólyom Idának, Szilágyi Marosának, Győrfy Rózsának is. A siker titka: a társulat minden előadása premier. Hiszen ott, ahol játszanak, a darabot először látja a közönség. Erről a „mindennapi premierről“ különben mindenkinél többet mondanak a számok. Nyolc megyében (amelyeknek székhelyén nincs úgynevezett kőszínház) a Déryné Színház tart előadást. E nyolc megyében levő 1393 község közül ötszázat rendszeresen látogat a társulat, és az elmúlt esztendőben 2106 Értekezletre gyűltek össze a Szaliszervezetek Pest megyei Tanácsánál a megyei üzemek és gyárak kultúrfelelősei, KISZ-titkárai. Az értekezlet tárgya: a felszabadulási kulturális szemle helyzete. • Természetes lett volna, hogy az üzemi KlSZ-szervezetek, a ■ yári kultúrfele’ősok nagyobb eredményekről számoljanak be, mint például valamelyik kicsiny község KISZ-titkára. vagy művelődési házának igazgatója. S a valóság:- Galba József, a Váci Bélés- árugvár kultúrfele'őse: — A jövő héten kezdünk hozzá a József Attila olvasómozgalom szervezéséhez... A szellemi öttusáról eddig nem is tudtunk ... Suhajda István, a Pest megyei MÉK kultúrfelelöse: — Most hallok először a kulturális szemléről... Kertész Rózsa, a Váci Finomfonó kultúrfelelöse: — Már hatan jelentkeztek a József Attila olvasómozgalomba! ... (A gyár ötszáz dolgozójából kétszázharminc állandó olvasója van az üzemi könyvtárnak!) Vaffler Sebestyén, a gödöllői Ganz Árammérő KISZ- szervezetének kultúrfelelöse: — A szellemi öttusa most van szervezés alatt. Ménes Miklós, a Váci Fonógyár KISZ-titkára: — A kezdet kezdeténél tartunk ... A gyár vezetősége nem ad kellő támogatást a munkához. Bezzeg a sportolókat segítik! Azokat elengedik edzésre, versenyre, bármelyik műszakban dolgoznak is... A több, mint ötven részvevő közül tizenhármán számoltak be a szemle tapasztalatairól, saját munkájukról. A többiek hallgattak, minden bizonnyal nem ok nélkül. Talán még any- nyit sem tudtak volna mondani saját munkájukról, mint a felszólalók. Ki a hibás? A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának kultúrfelelöse? Igen, ő is. Az egyik felszólaló nyíltan kimondta: — Legalább márfél hónappal előbb kellett volna megtartani ezt az értekezletet, akkor ma már nem állnánk !gy! A megyei KISZ-bizottság kultúrfelelöse? A járási KISZ- bizottságok? Ök is. Előbb beszélhettek volna erről a fontos kérdésről a isyárak és üzemek KISZ-titkáraival. De nem lenne igazságos elmarasztalni csak a vezető szerveket. Az igazi hiba: a gyárak KlSZ-titkárainak és kultúrfe- lelőseinek tájékozatlansága, önállótlansága. Nem egy közülük még ma is körlevelekre, felsőbb utasításokra vár ahelyett, hogy önállóan cselekedne. Legnagyobb megyei gyárunk kultúrfelelöse arra hivatkozott, hogy mind ez ideig nem közölték vele a nevezések, bemutatók határidejét. Pedig ha elolvasta volna a Pest megyei Hírlap január 5-i számát, minden kérdésre választ kapott volna. Vagy: ha a MÉK kul- túrfelelőse rendszeresen o’vas- ná az újságokat, nem kellene azt mondania, hogy semmit sem hallott eddig a kulturális szemléről! De az is megtörtént — ahogyan Somodi Gyula, a megyei KISZ-bizottság titkára elmondotta —, hogy egyik nagyüzemünkből feibontatla- nul küldték vissza azokat az útmutató füzeteket, amelyek a szemle célkitűzését, tartalmát ismertetik. Ez . magyarázata, hogy miért csak két-háromszáz munkásfiatal vesz részt megyénk gyáraiból és üzemeiből a József Attila olvasómozgalomban. Ugyanakkor a megyében háromszáz üzemi könyvtár működik. száznegyvenötezer könyv között válogathatnak az olvasók, és negyven-negyvenötezer állandó üzemi olvasót tartanak szémon. Ez a magyarázata, hogy ösz- szesen kétszáz fiatal jelentkezett üzemeinkből, gyárainkból a szellemi öttusára. Pedig csak egy’kis szív, egy kis léletifényesség kellene és máris újabb százak vennének benne részt. Színesíteni lehetne a szellemi öttusával a KISZ-k'.ubdélutánok műsorát. A szellemi öttusa gazdagítaná a téli rendezvények programját is. Most, farsang idején különösképpen ajánljuk ezt! Azután: a daltanulási mozgalomhoz nem kell különösebb anyagi befektetés, vagy nagyobb munkát igénylő szervezés. Legegyszerűbb módszer: KlSZ-taggyűlések 'előtt, vagy után negyed-fél órát énekeljenek a fiatalok! Annál is inkább jó lenne ez, mert nemegyszer túlságosán komorak ezek a taggyűlések. Mintha nem is fiatalok beszélgetnének, hanem hajlott hátú, megfáradt öregek. És ugyanezt mondhatjuk el a szavalásról. Eddig — az egész megyéből — kétszáz- tizenhármán neveztek. Ezek többsége diák vagy pedagógus. A munkásfiatalok talán nem szeretik a szép verseket? Vagy nem tudnák olyan szín- vpna’on előadni, mint a diákok? Néhány an arra hivatkoztak, anyagi okok akadályozták eddig a felkészülést. Valóban, * színjátszó csoportok, énekkarok és tánccsoportok szerepeltetése pénzbe kerül. De nem egyedül öntevékeny művészeti munkából áll a kulturális szemle! Megbeszélésnek szánták ezt az értekezletet — ébresztő lett belőle. Még időben. A művészeti csoportok március közepéig nevezhetnek. A daltanulás, az olvasómozgalam, a szellemi öttusa, a film-, színház- és múzeumlátogatás, az ismeretterjesztő előadások rendezése esztendős feladat. Ha üzemeink KISZ- titkárai és kultúrfelelősei még ma hozzákezdenek a szervezéshez, jelentős eredményeket érhetnek el. Természetesen csak akkor, ha ebben a sokoldalú munkában támogatja őket a gyár, az üzem pártszervezete csakúgy, mint az igazgató és a szakszervezet így együtt, közösen — nagyot alkothatnak. Prukner Pál .//le leg, s zék fa világosiiig Itt a Börzsöny legközepe. A négy égtáj: négy hegycsúcs. Mindenütt hegyek. Hegyek és erdők. Belőlük él a kóspallagi nép java. Kőbányászok, favágók. Húsz esztendeje még rettenetes megközelíthetetlenségbe zárta őket a táj. Azóta út épült és néhány éve már autóbusz hozza közelebb hozzájuk Vácot, a Dunát, Budapestet Ezer lélek él itt, a szűk völgy apró házaiban, amelyekről mintha maiga József Attila írta volna: „Mint egy tányér krumpllpaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska.“ Az apró házak legapróbbi- kában él Borsi Béláné. özvegy asszony, egyedül él Itt, a konyha-szobás házikóban. Egyedül és mégsem magányosan. Ö a művelődési ház igazgatója. A kóspallagi művelődési háznak külön története van, de ez a történet egyáltalában nem különös. Az út, az autóbusz nemcsak embereket hord be a faluba. Az utasok, akik megjárták a várost, magukkal hozták onnan a szebb és gazdagabb, az igényesebb és tartalmasabb élet utáni vágyat. Talán éppen őket jellemezte Radnóti Miklós így: „... hisz megvan bennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem,’1 Ez, a szendergő értelem ébredt, dörömbölt, követelődzőit bennük, és az eredmény: — Krébesz Károly, a tanácselnökünk megszervezte a munkát — mondja Borsi Béláné. — A pedagógusok téglát rakodtak, meszet égettek, Karácsony József pártitkár és fia rakta a falat, egy-két kőfejtő-brigád munkaidő után, éjszaka, vasárnaponként hordta a követ..; Nem volt olyan ház a faluban, amelyik ne adott volna munkáskezet, pénzt, fuvart, hogy megépüljön a művelődési ház. A minap egy külföldi kérdezte tőlem: — Mit jelent az, hogy „társadalmi munka”? A kóspallagiakat említettem példaként: — Azt, hogy az emberek, felismerve legsajátabb érdeküket, minden felsőbb kérés, biztatás, parancs nélkül, az összefogás erejével teremtenek a semmiből valamit. Ez a „valami", itt, Kóspal- lagon szemre nem sok: alig nagyobb, mint egy lakóház. Színházterem színpaddal és öltözőkkel, filmvetítőgép-fül- ke, kis előcsarnok, pénztár- helyiség és klubszoba. És természetesen mozi gép és televíziós készülék. Nem sok, mégis rengeteg. Borsiné azonban szerénykedik: — Nem tudunk itt mást adni az embereknek, mint meleget, széket és világosságot. De azért nagyon büszke. Ebben a faluban azelőtt csak kocsmába járhattak az emberek. Ez a falu maga volt Juhász Gyula Magyar tél című verse: „Babona, bánat, borok és botorság Mind összekapnak és a kocsma zúg, Fölzengenek az átok és a nóták És döngetik a temetőkaput." Most meg: hetenként háwm mozielőadás, szombaton egy, vasárnap kettő. Egy-egy filmet 350—400 látogató néz végig. Havonta egyszer idelátogat a Petőfi Színpad. A közönség létszáma: 150—200 fő. A pénteki ifjúsági klubestekre — csendes beszélgetés folyik ilyenkor, előadást hallgatnak, esetleg néhány tánclemez kerül a lemezjátszóra és táncolnak egyet-kettőt — összeverődik 15—25 fiatal. És ha kijönnek a várva-várt szakemberek a szerviztől? Akkor beállítják a televíziót és hetenként öt újabb este megtelik élettel a művelődési házban. A nézők kigombolkoznak a melegben, letelepszenek a székekre és csodálják a messze fővárosból ideküldött fényt — a képernyőn. Ezt jelenti ma a „meleg, szék és világosság”. És holnap? A terv készen várja a holnapot. íme a naptár: Hétfő: szünnap. Kedd: klubnap felnőtteknek, társasjáték, előadás, folyóiratok. Szerda: nőnap — és nemcsak a fiataloknak — az asszonyok, akik soha sehová sem mehettek (a kocsma sem nekik nyitott reggelenként), beszélgethetnek, kézimunkáznak, okosodhatnak. Csütörtök: könyvtár: délután háromtól ötig gyermekeknek, hattól nyolcig felnőtteknek, Péntek: mint eddig is, KISZ- klubest. Szombat: filmvetítés. Vasárnap: délelőtt gyermek- televízió, délután és este mozi, valamint a klubszobában kötetlen beszélgetés. A könyvtár külön szót érdemel. Egyelőre még a tanácsházán találtak otthonra a könyvek, de már így is sok az olvasó. Az 528 kötet tavaly átlag háromszor fordult: a 127 olvasó (46 felnőtt és 81 gyerek), összesen 1420 könyvet kölcsönzött. És ha azt számítjuk, hogy egy-egy kötet körben jár a családban, akkor... akkor hisszük és tudjuk igazán: valóra vált Ady próféciája: „Ma már a kastély unja a betűt, Retteg a könyvtől, s hurut tr ágy adom ltok Várják Voltairetől egészen máig, Aki könyvekben nagyot mondott. S a trágyadombnál elment valaki, Egy szennyes zubbony, egy éhes elme S Isten bárányát, Voltaire ó-könyvét A trágyadombról fölemelte.” Borsi Béláné bizonyára tiltakozva emeli fel szelíd kezét, ha az idézetet olvassa: óh, itt még nem tartunk ... Valóban nem. Jól mondja a művelődési ház igazgatója: — Az ábécén kell kezdenünk. Én bizony szívesen megvenném a tanácstól kapott négyezer forintból Thomas Mann József-tetralógiáját, de a mi olvasóink még Jókainál, Mikszáthnál, esetleg Móricz Zsigmondnál tartanak __ A könyvtáros-kultúrotthon- igazgató szigorú elve: egy lépéssel az olvasók ízlése előtt, egy lépéssel a saját ízlése mögött. ... alig nagyobb, mint egy lakóház ... Minden tisztelet, minden megbecsülés, minden dicséret kevés annak, aki háromszáz kilométerre szeretteitől, ebben a kis faluban, a művelődés magvait ültet- geti, palántáit ápolgatja. Idős asszony. De megifjo- dik, ha munkájáról — a művelődési házról — beszélhet. A heti műsornaptár megvalósulása csak az ő gondjait szaporítja, mégis: alig várja, hogy berendezhesse a klubszobát (olvassátok csak, illetékes járási és megyei szervek: néhány asztal kéne csak, hogy élettel teljék meg az a bizonyos szoba!); alig lesi, hogy kijöjjön a televíziós ember; alig győzi türelemmel: ugyan megérkezik-e végre a megyei tanács v. b. művelődési osztályától a működési engedély (lehetséges, hogy hamarabb felépül egy művelődési ház, mígnem aláírnak egy ilven okiratot?!) Megszállott népműve'ő. É? Önműve!ő. ősz fejjel is tanul, olvas. Tervezgeti, hogy megbeszéli Vácott, a TIT-tel. név szerint Suba Vilmossal, hogyan és miként szervezzék, rendezzék az ismeretterjesztő előadásokat; küszködik a pénztár- könyvvel, foglalkozik az emberekkel ... És szinte hallom ki nem mondott fogadalmát: „És ígérem; ha mindezt nem tudom már, leüttetem jobbkezem!” Ahogyan Radnóti fogadta annak idején. Könnyebb lenne dolga, ha segítségei kapna. Csak néhány gondolat: Miért nem viszik tapasztalatcserére az új művelő lés! házak igazgatóit, oda, ahol gyakorlott vezetőktől kör.y- nven megkapnák minJazt, amit egyébként véres-verejtékkel kell kiKísérletezniök? Miért nem látogatja a járási népművelési felügyelő, a megye szakelőadója gyakrabban a kezdő kultúrotthon- igazgatókat? Miért nem fog össze a helyi pedagógusgárda a művelődési otthon igazgatójával a valóban szent és nagy cél érdekében? Miért? Miért? Miért? A kérdésekre nem Kóspalla- gon. a Börzsöny hegyspg leg- közepén kell keresni a feleletet. Garami László
