Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
'^Clrlap I960. FEBRUAR 28. VASÄRNAr AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ÚTJÁN Az állategészségügyi rendszabályok betartása nélkül nem fejlődhet töretlenül a tsz-ek szarvasmarhatenyésztése A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a 22/1958-as FM rendelet végrehajtását Pest megyében, s megállapította, hogy jelentős eredmények születtek a szarvasmarha- állománynál a gümőkóros megbetegedések csökkentésében. A megbetegedések számának csökkenése a tenyésztői munka javulását bizonyítja. Azt, hogy a szakemberek, állatorvosok, állatgondozók és a dolgozó parasztok mind komolyabban veszik e pusztító és nagy károkat okozó betegség leküzdésének fontosságát. A gümőkór felbecsülhetetlen károkat okoz az ország szarvasmarhaállományában. A megbetegedett állatok életkora megrövidül, tejtermelésük csökken, s mint bacilusgazdák állandó fertőzéssel fenyegetik körzetüket, vagy a tejet forralatlanul fogyasztókat. Fontos népegészségügyi és népgazdasági feladat tehát a szarvasmarha gümőkór elleni védekezés. Ezt sok esetben még a tenyésztési érdekek elé is kell helyezni. Különösen fontos a 22/1958- as rendelet betartása napjainkban, miután a mezőgazdasági termelésben a nagyüzem lett az uralkodó. A közös és az egymástól elkülönített, de azonos légterű istállókban sokkal inkább fennáll a fertőzés veszélye, mint a kisüzemi gazdaságokban, ahol bár egy-egy dolgozó paraszt tehene gümőkórral fertőzött volt, de tökéletesen meg lehetett oldani a szomszéd..teher nélől való elkülönítését. A nagyüzemben tehát elengedj hetetlen feltétel az állat- tenyésztés fejlesztése szempontjából az állategészségügyi rendszabályok, különösen a gümőkór elleni rendszabályok betartása. Nincs szándékunkban részletesen ismertetni a földművelésügyi miniszter rendeletét,* de erre nincs is szükség, mert azt mindegyik termelőszövetkezet vezetősége megkapta. Feltétlenül szükséges azonban — bár a tsz-ek többségében az utóbbi időben javult a tenyésztői munka —, hogy szóvátegyünk néhány dolgot, amelyek általános problémák, s amelyek betartása nélkül gyökeres fordulatot nem érhetnek el a termelőszövetkezetek a marha gümőkór elleni küzde- ^ lemben. ^ Az egyik ilyen probléma a ^ beteg állatoknak az egészsége- | sektől való elkülönítése. Saj- f nos, ez nem egyszerűen rend- í szabály betartásán vagy ép- ; pen be nem tartásán múlik, j Ezt az esetek túlnyomó több- ! gégében az állati férőhely \ hianya nehezíti. Nincs olyan; — állati férőhelyek szempont- í jából — mostoha körűimé- - nyék között egyetlen tsz sem, ( hogy valamit ne tehetnének : a gümőkór terjedésének meg- \ akadályozása érdekében. Ha \ ....... ....■ 11 ..... - - < m ást nem, hát az istállón belül kell elkülöníteni a beteg állatokat. Már ez is egy lépést jelent. A legelőnyösebb megoldás azonban az, hogy külön istállóba helyezzék el a beteg állatokat. Sajnos, a rendszabályok betartása körüli hanyagság, nemtörődömség gyakran súlyos károkat okoz. A biai Dózsa Tsz-ben például a tuberkuli- nozás során pozitívnek nyilvánított szarvasmarhákat nem különítik el az egészségesektől, pedig lehetőség lenne erre. A nagykőrösi Szabadság Tsz három üzemegységben helyezte el a szarvasmarhákat, de arra már nem gondoltak, hogy a beteg állatokat az egészségesektől elválasz- szák. A gümőkórral fertőzött tehenekkel egy istállóban tartják a jövő szempontjából oly fontos üszőket, szopósborjakat. Még nagyobb gondatlanságra vall a nagykőrösi Vörös Október Tsz vezetőségének cselekedete. Az elmúlt év elején a tuberkulin-próbók során pozitívnek nyilvánult állatokat — pedig jól tejelő tehenekről volt szó — elcserélte a Rákóczi Termelőszövetkezettel. Azért tették ezt, hogy állományuk negatív legyen. Amilyen dicséretes volt ez az intézkedésük, ugyanilyen elítélendő az, hogy a közelmúltban, a Dózsa Tszszel való egyesülés után ösz- szekeverték a negatív egye- deket a Dózsa Tsz által hozott, 40 százalékban fertőzött „ s^aryasmarha-állpmánnyaL, Megjegyzendő, hogy a két tsz egyesülésével, ,ht ,;i$tálló áll rendelkezésükre, s mégsem gondoskodtak az elkülönítésről. Gyakran előfordul az is, hogy — noha az istállóban elkülönítik a gümőkórra pozitív és negatív állatokat — nyáron közös legelőn tartják azokat vagy nem gondoskodnak az itatásnál az elkülönítésről. Az előbb már említett biai Dózsa Tsz-ben és a men- dei Lenin Tsz-ben követték el ezt a hibát az elmúlt nyáron. A fentebb felsoroy, esetekben tehát inkább a gyorsan terjedő betegség lebecsüléséről, az állategészségügyi rendszabályok kötelező betartásának semmibevevéséről van szó, mintsem a szűkös férőhelyről. Gátolja azonban a gümőkór elleni eredményes védekezést az is, hogy több termelőszövetkezetben gyakran változnak az állatgondozók. Ez két szempontból is hátrányos. Hátrányos egyrészt azért, mert az újonnan munkába állított gondozók legtöbbször nem ismerik a betartandó egészségügyi rendszabályokat — erre kiképzésük ritkán történik meg —, másrészt azért, mert az állat- gondozóváltozásoknál fordul elő leggyakrabban, hogy az előzőleg már elkülönített állatokat összecserélgetik. El kell mondani azt is, hogy az úgynevezett fülgomb hiánya miatt nem lehet megnyugtató módon megjelölni a gümőkóros teheneket. Bármennyire hihetetlennek is tűnik, az ipar nem gyártja ezeket a filléres értéket képviselő fülgombokat (talán azért, mert fillérekbe kerül?). Gyakori jelenség az is, hogy állatgondozóvá! tozás esetén hónapokig nem küldik el orvosi szűrővizsgára az új gondozót. Ebből aztán olyan eset is előfordul — mint legutóbb a torbágyi Lenin Tsz-ben is —, hogy nyílt fertőző tbc-ben szenvedő tagot bíztak meg a tehenek gondozásával. Az esetek többségénél azonban az történik, — mivel a gondozó nem ismeri a gümőkóros tehenek gondozásánál betartandó egészségügyi rendszabályokat —, hogy a beteg állatok fertőzik meg gondozóikat. Mivel azonban nem járnak a"líB- .tétező szűrővízsgára. a íertő- zöttség a betegség súlyosabb stádiumában tudódik ki, amikor már az orvosi gyógykezelés kevésbé lehet eredményes. A termelőszövetkezetek mellett maga az állam is nagy áldozatokat hoz a termelőszövetkezetek szarvasmarhatenyésztésének fejlesztése érdekében. Az anyagi áldozat, az erőfeszítések azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha az állattenyésztés fejlesztésével egy időben mindenütt betartják az állategészségügyi rendszabályokat. Éneikül nem fejlődhet töretlenül a termelő- szövetkezetek szarvasmarhate- nyésztése. A HOLDANKÉNTI30 MÁZSÁS KUKORICATERMÉSÉRT mm A második megyei kukoricatermesztési tanácskozásról lapunk február 24-i számában részletesen beszámoltunk. A tsz-ek képviselői a tanácskozáson bejelentették csatlakozásukat a harminc mázsás — májusi morzsollan számított — kukoricatermesztési mozgalomhoz. Demény László, a túrái Galgamenti Tsz mezőgazdásza elmondotta például, hogy 1959-ben 21 mázsa májusi morzsolt kukoricatermést értek el, de az idén már náluk is harminc mázsa a cél. Gronszki János, a gyömrői Petőfi Tsz elnöke is bejelentette, hogy csatlakoznak a harminc mázsás kukoricatermesztési mozgalomhoz. Sok hasznos tanács hangzott el a megye legjobb kukoricatermesztőinek tanácskozásán. Remélhetőleg felhasználják a tanácskozáson tapasztaltakat a megye tsz-ei és egyéni gazdái és már az idén több kukoricát termelnek, mint bármikor ezelőtt. AZ 1. KÉPEN: Vaszil László, a szentlcrinckátai Űj Világ Tsz elnöke átveszi a „Kiváló kukoricatermesztő tsz” oklevelet Dajka Balázstól, a megyei tanács elnökhelyettesétől. Az idén az Üj Világ Tsz-ben az eredményességi jövedelemelosztás módszerét alkalmazzák és minden remény megvan arra, hogy a szövetkezet eléri holdanként a harminc mázsás kukoricatermést. A 2. KÉPEN: Urban Pál acsai — volt egyéni — gazda átveszi „Mintagazda” kitüntetését, mert holdanként 30,5 mázsa májusi morzsolt kukoricát termesztett 1959-ben. Urbán bácsi az idén belépett a helyi termelőszövetkezetbe és gazdag tapasztalatát ott fogja hasznosítani. Fontos felhívás! Szájunkon keresztül sok fertőzésnek vagyunk kitéve! Védekezzünk! Ápoljuk fogainkat, öblítsük szájunkat! ODOL — fogkrém ODOL — szájvíz óvja egészségünket, védelmez! NAPONTA KÉTSZER: &EGGEL, ESTE: ODOL. I NEM TUDTAM én még i akkor, hogy kiféle, s mi a fog- ; lalkozása. Csak azt láttam, ; hogy fiatal, húsz év körüli, ; kék szemű parasztlegény. Ott j ült közöttünk a törteti ta- j nács elnökhelyettesének a szo- I bájában, kicsit félszegen, ki- ! csit zavartan, mint aki nem (szokott még teljesen hozzá !a hivatalos helyiségben való ; forgolódáshoz. ( Egyébként lehettünk vagy í öten, s köztünk volt Major S László, a nemrég alakult I Kossuth Termelőszövetkezet '{ elnöke is, kitől a közös gaz- \ daság eddigi tevékenysége, s £ legközelebbi tervei iránt ér- £ deklődtünk. Élénk mozgású ^ és fürge észjárású, közép- ^ korú ember ez a Major Lász- í ló. Néhány hónappal ezelőtt még maga is egyéni gazdaként dolgozott, s most pedig már úgy beszélt a tsz munkájáról, mintha világéletében szövetkezeti elnök lett volna. De kanyarodjak vissza a kék szemű parasztlegényhez, kire minduntalan kénytelen voltam felfigyelni, mivelhogy belebeszélt a tsz-elnöki tájékoztatóba, s az még csak hagy- ján, hogy belebeszélt, de amiket mondott, azok olyan okos és talpraesett szavak voltak, mintha nem is egy húszéves legény, ' hanem egy deresedő hajú, tapasztalt férfi szájából hangzottak volna. Egy alkalmas pillanatban meg is kérdeztem tőle: — Hát maga fiatalember, kiféle, hogy ilyen járatos a szövetkezet dolgaiban? — Gyuri, a mi fiúnk! — válaszolt helyette a tsz-elnök, kinek a hangjából büszkeséget véltem kicsendülni. — Hogyan értendő ez? — puhatolóztam tovább. — Úgy — folytatta az elnök —, hogy ő is nyilasdűlőbeli. Aztán meg mezőgazdász a Kossuth-ban. A TANÁCSKOZÁS végén melléhúztam a székemet, s megkértem, mondjon valamit GYURI A MI FIÚNK az életéről, meg arról, hogy miként lett belőle tsz-tag, valamint mezőgazdász. Mindenekelőtt bemutatkozott: — Kiszely György vagyok — mondta. — Valóban a Nyilas dűlőben van a tanyánk, 21 hold juttatott földön. A felszabadulás előtt bérlők voltunk rajta, aztán hogy apám odaveszett a háborúban, a földosztáskor mint hadiárvák megkaptuk. — Hányán vannak testvérek? — Hárman. De én vagyok köztük a legidősebb. József, az utánam következő tizenkilenc éves, most az agrár- tudományi főiskola kertészeti és szőlészeti karán tanul. Teréz, a legkisebb testvérem meg tizenhét éves és szabás-varrás tanfolyamra jár Ceglédre. — Maga nem tanult? Elszomorodva válaszolt: — Sajnos nem. — Aztán hirtelen hozzátette: — Pedig nagyon szerettem volna. De nem lehetett. Mivel én vagyok a legidősebb, a VIII. általános iskola elvégzése után segítenem kellett anyámnak. Míg kisebb voltam, anyám irányította a gazdaságot, majd ahogy nőttem, megosztottuk a munkát, ketten gazdálkodtunk. Főleg baromfitenyésztéssel foglalkoztunk, de emellett törzskönyvezett teheneink és törzskönyvezett lovaink is voltak. — No, és hogyan szerezte gazdasági szakismereteit? — Munka közben. Meg aztán a nyolcadik általános elvégzése után két télen át ezüstkalászosgazda-tanfo- lyamra jártam Ceglédre. S ha ráérek, mindig a szakkönyveket bújom. Már egész könyvtárra való van belőlük. Aztán meg rendszeres előfizetője vagyok a Kert és Szőlő, a Méhészet és a Szabad Föld című lapoknak. — Hogyan lett tsz-tag? — vetettem hirtelen közbe. Kicsit restellkedve, de őszintén mondta: — Először anyám lépett be. — És maga? — Én nem akartam. Fájt pedig a szívem a föld után, mert nagyon szeretem a mezőgazdasági munkát, de a barátaim csábítottak, hogy menjek velük az iparba, mert a tsz-ben úgysem lehet megélni. Nem tudtam rászánni magam, pedig a legjobb komáim — Kucsera Pista, meg a többiek — elmentek a faluból. És végül is úgy döntöttem, hogy itt maradok. A vezetőség, a tagság tudta, hogy nem gazdálkodtunk rosszul, ismerték jószágainkat, terméseredményeinket, kétezer négyszögöles új telepítésű szőlőnket, tudták, mennyire szeretem a földet, ezért mezőgazdásznak választottak. Persze, én tudom, hogy jelenlegi képességem még nem tesz alkalmassá arra, hogy egy kétezer holdas mezőgazdasági nagyüzem szakmai irányítását ellássam. Ezért elhatároztam, hogy továbbtanulok. Beszéltem erről Hegedűs tanár úrral is, a ceglédi mezőgazdasági technikum vezetőjével, aki javasolt a kecskeméti kétéves kertészeti, szőlő- és gyümölcstermesztési szakiskolára. A tsz vezetőségével is tárgyaltam erről és ők is helyeslik elgondolásomat, azt mondták, amíg odaleszek, napi fél munkaegységet kapok. FELÁLLT, s öltözködni kezdett. Indult ebédelni, mert utána megy ki a határba a trágyahordás munkáját megnézni. Miközben kezet ráztunk, eszembe jutottak a tsz- elnök szavai: igen, Kiszely Gyuri valóban a mi fiúnk, szocializmust építő hazánk öntudatos és tanulni vágyó fia. Ari Kálmán
