Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
SIPOS TAMÁS: KÖVEK RÉSZVET látta az eléje tárulandó képet. Már előre látta, hogy felesége a terített asztal mellett ül, az esti lapot olvassa, a gyerekek pedig csendben sakkoznak a sarokban. Előre érezte a vacsora ízét is, mert még nem felejtette el, hogy mi volt ebédre és tudta, hogy ma este maradékvacsora lesz. összhangból összhangba érkezett és felfokozott melegséggel osztogatta öleléseit. A nagy csendbe este tíz órakor belehasított a telefoncsengetés. A telefont hivatala miatt kellett bevezetnie. De a hivatalból nem kereshették ilyen késő este, barátait pedig hozzászoktatta, hogy este kilenc után ne ijesz- szék fel a házat. — Halló, itt Lápy Menyhért, ki beszél ott, kérem? — Itt dr. Horváth — felelte az ismeretlen hang. — Csak azt akartam közölni önnel, mert jól tudom, hogy Melegh Pál a legjobb barátai közé tartozik, csak azt akartam közölni, hogy barátját... — Csak nem történt vele valami? — Ami minden emberrel megtörténhetik, uram. összeesett az utcán. — Meghalt? — Meg. Lápy ledobta a kagylót és ráborult az asztalra. Előbb megdermedt benne minden, azután köny- nyé olvadt benne. Rémülten rohant be a felesége. — Mi történt? Lápy csak szótagokra osztva tudott eldadogni egy mondatot. Percekig tartott, amíg magához tért és felállt. Most meg ' már arra nem tudta elhatározni magát, hogy leüljön. A három szobán át járt fel-alá, egymásba süllyesztett ujjakkal, lehiorgasztott fővel. — Feküdj le fiam — biztatta a felesége. — Rajta már úgysem segíthetünk... — Nekem most el kellene mennem hozzájuk! — Erről szó sem lehet — tiltakozott az asszony. — Elsősorban éjszaka van, másodsorban lehet, hogy a felesége még nem tud róla, csak reggel értesítik. Harmadsorban a katasztrófa első óráiban a legjobb barát is fölösleges. Reggel majd elmégy. Lápy az egész éjjelt az ágy szélén ülve töltötte. Mikor kijött a fürdőszobából, a szobalány levelet nyújtott át neki. — Melegh űréktől. A Lacika hozta. Lápy a borítékra nézett, megismerte barátja írását. Rohant az előszobába, hogy elfogja a gyereket. — Mikor írta ezt a levelet az apád? — Most írta, Pali bácsi. Egy fél órája sincs. Igen, most. Azt is tudom, hogy mi van benne. Édesapának ma el foglaltsága van délután, ezért elnézést kér, hogy nem mehet a kávéházba. — Hát nincs neki semmi baja? — Nincs, nincs! — bizonykodott a gyerek értetlenül. A levélben valóban a7 állott, amit a gyerek mondott. Kiderült, hogy a telefonálás ostoba „tréfa” volt. Hogy ki követte el és mi okból, sohasem lehetett kinyomozni. Folytatódtak a meghitt, nyugalmat adó, a régi ifjúság fényében sütkérező napi találkozások. Folytatódtak egészen tavaszig, amikor már kinn lehetett ülni a teraszon, felöltő nélkül, mel- lénytelenül, födetlen fővel. Lápy karonfogta a barátját, úgy indultak hazafelé, a második utca sarkáig, ahol Melegh Pál megtántorodott, szívéhez kapott, s egy jajszó nélkül összeesett. Nagy csődület támadt, valaki a mentőkért telefonált, doktor is szaladt a közelből. — Bizony ez meghalt, szegény — hallotta Lápy, de csodálatosképpen hihetetlenül erősnek érezte magát. Hangja nem csuklott meg, mikor szomorú kötelességét teljesítve az özvegyet értesítette. És nem tudott sírni. Szégyellte magát teljes könny- telensége miatt. Éjfélig beszélgetett feleségével a gyászról, félve feküdt le éjfél után, altatót is készített éjjeliszekrényére, de egy kis hánykolódás után elaludt. Szégyenszemre fel sem ébredt reggelig. Reggel azután fejét tenyerébe süly- lyesztve magyarázta feleségének: — Már rájöttem, hogy van ez. A részvétből mindenkinek csak egy fiola jut. Ha egyszer ez a fiola kiüresedik, többé nem telik meg. Csak önmaga miatt tud az ember többször is kétségbe esni. Falu Tamás — Na, mi van na hozzá ... De miből, ha ... Megsimítaná a haját, odaadná a pénzét, mindent. Fát is vágna. Sokat. öcsike? Hát ugyebár a dohány az olyan, hogy egyszer ideugrik, azután — megint csak ideugrik he? — a fiú nem szólt semmit, csak bámulta a kékinges fekete körmű kezét, ahogy a lapokat keverte. Olyan, mint a héjjáé, A gyárkapun besompoly- gott. Az öreg portásra rá sem nézett. — Feri, vigyázz a daruddal. Valami nincs rendben vele! — Seres hangjára riadt fel. A kékoverálos, szikár alak eltorlaszolta az öltöző ajtaját. A fiú megállt. — Majd szólok a szerelőknek — nem nézett Seresre. — Tessék engem berngedni. Aztán megint: hazamenni, hiszen ö látta, és mindent tud ... Hogy szerette apát... Őérte szeretett, segített. De csak őérte, nem magamért. Dehát mit is szeretne már rajtam... Felad ... Elvisznek... A fiú rámarkolt a fogantyúra, kibukott belőle a rekedt sikoltás: — Nem birom!... Nem bírom! Aztán az öntecsek a kövezethez csapódtak. Az egyik izzó vas ledöntötte a lábáról Serest. A fiú már nem hallotta a rémült sikoltozást, s nem látta, hogyan lepik el a placcot pillanatok alatt az emberek. Sápadt, verejtékes-maszatos arccal hevert a daru fülkéjében, magasan az emberek felett. Akkor tért magához, amikor Serest hordágyon kifelé vitték. A kavargásban mintha kiáltozást is hallott volna távolról és elmosódva: — Ellopták a pénzem! Hol a pénzem? De ezzel sem törődött. Kábán lemászott a daruról. — Ne félj, hal meg ___________— — valaki átfogta a vállát — csak megsebesült ... Nem olyan veszélyes, no. Nem tehetsz róla, csak a daru ... Véletlen szerencsétlenség. Nyugodj meg, no! A zt sem látta, ki beszél hozzá. Csak valami tompa nyomást érzett a fejében. Kiro- hant a gyárból... Este megkötözve vitték el a mentők Egész úton valami lapos, fekete kövekről magyará zott. v amit egyszer apa fogott nekem, mikor kicsi voltam, csak annak barna szárnya volt, ennek meg kék inge. Apa nincs. Meghalt. Az öreg Seres bajlódik vele. Meg kéne köszönni neki, hogy... A kék- inges százhúsz forintot tüntetett el a zsebében ... Meg kéne köszönni az öreg Seresnek, hogy kitanította a darusmesterségre. Pedig szidta is, de hogyan! Néha. Hanem örült is — ha sikerült valami ... „Jó volt, fiam. Tovább csak.. Csak a pénz jönne vissza. Jaj az a sok rum. És hónapok óta minden este. Ez a kékinges olyan, mint az ördög. Vagy héjjá. Igen, héjjá. Hát ez mindig nyer! — Hé, ha nincs dohányod, ne zsugázz! — keményen recsegett a kékinges hangja. A tűzvörös karikákat, a homályos ködöket szétmetszette ez a hang, ez a nyers, pontos mondat. A fiú fölállt, tántorgott--------------------- és valami b izonytalan mozdulattal a pénz felé nyúlt. — Takarodj, taknyos! Si- pirc! — megint ez a kérlelhetetlen hang. A kékinges egy mozdulattal a zsebébe gyűrte a halom százast. A fiú zavaros szemmel maga elé bámult, azután összerázkódott és kitámolygott a kocsmából. Cikcakkban dülöngélt haza. Útközben a köveket rugdosta. Az anyja arra riadt föl, hogy az ajtón valami koppant. Az asszony görnyedten, kopott sálba bugyolálva állt. — Fiam, fiacskám... A tűzhelyen van az étel... Egyél... Egyél legalább. — Hagyjon békén! — kiáltott rá a fiú és megindult a szoba felé. Útközben levert az asztalról egy porcelántálat. Az asszony lehajolt, némán fölszedegette a cserepeket. Másnap réggé/ ° MUaggyal ébredt. Keserű ízt érzett a torkában. És nem emlékezett, csak valami fekete kövekre, meg hogy... rémülten kapott a zsebéhez. Hát nincs! Nincs egy fillérje sem. Csak adóssága. Mennyi is? Már nem tudta. Pénz kell... Irtózatos nyomást érzett a-----------------------------fejeben. M intha koponyaüregében lapos, fekete kövek préselődné- nek egymásra. Még egy és fikkor szétreccsen a feje, ki- pmlik belőle és szétgurul a sok fekete kő. — Akkor majd fölveszek pgyet és a kékingesnek itt velem szemben a pofájába vágom. Belevágom és akkor p, kezével az arcához kap, én meg elveszem a pénzt, ami plőtte van. Ez jó lesz. Csak p kövek... a kövek... Na falán most... A fiú félig önkívületben markolta a lapot. Egész este próbálkozott — a serkentő rum már tócsákban sötétlett plötte az asztalon — és még mindig nem hitte, hogy ve- fzít. Pedig vesztett. Konokul rossz lapok jöttek — úszott pz egész havi fizetése. És még palamivel több. — Csak visszajönne mind. Csak visszajönne!.. — Hé, hova mélázol? Veszed a lapot vagy nem? — Furcsa recsegő volt a kékinges hangja. A fiú vékony, remegő ujjai lassan kúsztak az asztal lapján, a kártyalapok felé... — Csak visszajönne mind... Akkor felállna, hazamenne. Fölzörgetné az anyját, oda- állna az ősz hajú, madár- csontú asszony elé és bocsánatot kérne. Mindenért. Hogy hónapok óta alig teszi be a lábát a töredezett kövű konyhába. Meg, hogy az egyetlen szobába is csak ünnepnap jár vagy ha hajnaltájt hazavetődik ... Két király, két tizes — fuccs! Megint. A zöld király az arcába vigyorgott. Már majdnem sírt... És ... ■ Ha anyja fekete ruhájában — mindig az van rajta — odaáll eléje és félősen hunyorogva, halkan megkérdezi: hol jártál megint, édes fiam? — akkor nem ordít rá durván: hagyjon engem, ki keres itt a házban? — hanem ... — Az istenit, add már azt a lapot. Na, még egyet! — hanem, akkor megsimítaná a haját — milyen puha, finom szálú és valami levendulaillat áramlik belőle, pedig kölnije nincs anyának. Venni kéne egyszer talán, mit szól— Tessék engem been-; gedni! } — Feri fiam, nem lesz ez} így jó! Érted!? A fiú nem válaszolt. Egy } ideig állt az ajtónyilásban, ! mozgolódott, nem tudta, mit } csináljon. Hirtelen arrébb} lökte az öreget. Berohant az: öltözőbe. Felrángatta magára} íz olajtól már kemény mun-} karuhát, fejébe húzta svájci 2 sapkáját. Késő volt már, az'} öltözőben csak egy fiatal esz-'} iergályos szöszmötölf. Bűz- '} :adt pénztárcájából egy ötve- } nest halászott ki. y — Az erőnlétre vigyázni} kell atyám, nem igaz-e? —} kérdezte tréfálkozva a fiútól.} Az odapillantott, aztán szó} nélkül kiment az öltözőből. A} csarnokba ment, egyenesen aj laruhoz. Az ajtóban még '} mindig tűnődve állt az öreg'} Seres. Nem szólt, csak nézett'} i fiú után. Az fölment a fül- \ kébe. A vörösen izzó öntecse-$ két átfogták a pofák, s azután { széles, hosszú ívben végig- \ lebegtek a placc felett. — Valami nem stimmel a'} gofákkal — gondolta. — Csak- \ igyan. De már mindegy.'} Ebédszünetig kihúzom vala- } hogy. Ha most szólnék, oda-'} lenne a százalék és akkor a 5 pénz... — megint eszébe ju- \ lőtt minden. A kékinges, a \ kocsma és megint a pénz.; Ügy érezte, a fekete kövek '} igyonnyomják. Jaj, hát meg} kell dögleni. Az arca most} szomorú volt. Szomorú és el-} kínzott. Az öntecsek úsztak a} levegőben, mintha tüzes ha-'} lak lennének. '} Gépiesen dolgozott, cs?fc:------------------------------- a de- < l et jelző dudaszóra riadt fel,! akkor lemászott a daruról.! Baktatott be az öltözőbe. Zsi-! vaj volt és jó meleg. Az em-! berek 'kezet mostak, törülköz- \ tek, legtöbbje sietett fel az: étkezdébe. Az öltözőben csak\ két szurtos képű, nagy fülűi kölyök maradt, de azok sémi sokáig. Szaladtak az udvarra j focizni. A fiú egyedül gubbasztott a \ pádon. A barnára fényezett \ öltözőszekrényekre bámult. Az; a szekrény nyitva volt félig. \ Felállt, aztán lassú lépésekkel \ odament. Ha most... Egy pil- i lanatra keresztül villant agyán : az anyja képe, ahogyan leha-: jolva szedegeti az edénycsere- i pékét. Aztán egy vérvörös pu-; ha szájat látott, meg egy kék, inget és lapos fekete köveket nagy halomban. Hirtelen mozdulattal belenyúlt a kockás zakó zsebébe. Kirántotta a pénztárcát és kimarkolt belőle egy csomó százast ideges, rángó mozdulatokkal. Eszre sem vette, hogy háta mögött halkan kinyílt az öltöző ajtaja. A küszöbön Seres állt, s értetlenül, ijedten bámulta a gyereket. — Istenem, az Imre fia, az Imre fia... Összegörnyedt a szomorúságtól. — Pedig nem gonosz ez, nem, nem gonosz — és Imre fia. Gyorsan, nesztelenül megfordult. A fiú hátrapattantott, de csak egy eltűnő alakot látott, s meg sem ismerte volna. De meglátta a széles, erős kezet és középső ujjáfi a pecsétgyűrűt. Rézből volt és egyszer, régen az apja fuserál- ta, játékból. Az öreg Seres azóta viselte. A fiú rémülten és tanácstalanul állt. A következő percben már tódultak az öltözőbe az ebédről jövök. Késő. A fiú felment a lépcsőn. Semmire sem gondolt, csak merőn figyelte az öntecséket. A nagykalapácsot tompán, valami irgalmatlan messzeségből hallotta. Monoton mozdulatok- kai dolgozott. Lenn a placcon meglátta az igazgatót, amint a daru felé tartott. — Ez azért jön — gondolta. — Ez azért jön... Most mi lesz? A gyomra görcsbe rándult Most úgy érezte, mintha az lenne megrakva kövekkel. De az igazgató elment ...................................a daru a latt. Föl se nézett. A fiú dolgozott tovább, me Lápy hazaért a kávéházból. Az a boldog nyugalom töltötte el, amely a jó kávénak, csöndes beszélgetésnek, jól szeleié szivarnak természetes következménye. Tompa fényű lámpa égett, tálcák és poharak zenéje visszhangzott, és a telt kávéház tengerzúgáshoz hasonló moraja zúgott lelkében. Hazavitte magában az egész kávéházat, a finom kávéillatot, a kellemes langymeleget és a fényűző otthonosságot. Évek óta kísérte már ez az érzés. Ezt az összhangot annak köszönhette, hogy együtt uzsonnázhatott diákköri barátjával, Melegh Pállal. Nem mindenkinek adatik, hogy naponta felidézheti boldog ifjúkorát, s hogy naponta délután hattól nyolcig ennek a boldog kornak hangulatában éljen. A napi eseményeket természetesen nem kapcsolták ki beszélgetéseikből, de legtöbb gondolatukat a múltaknak, a múltbeli ismerősöknek szentelték. Ügy ültek egymás mellett, mintha még iskolában lettek volna, s holnap ismét oda kellene menniük, alaposan elkészülve a kapott leckére. Mindkettőjüknek megvoltak azért a saját külön bajaik, családi dolgok, anyagi gondok. De a kérdőjelek és felkiáltó- I jelek egyszerre el- ; csendesültek és ki- : egyenesedtek ben- inük, amikor a már- í ványasztal mellé te- ; lepedve, egymásra I mosolyogva, egymást ; még mindig fiatal- !nak látva, csak úgy ! félvállról mondták a ! pincérnek: — A szokott feke- ; ténket! : Lápy tehát haza- . I ért a kávéházból, : az előszobában f el- í akasztotta felöltőjét, [kalapját, a bottartó- í ba állította sétapál<cáját és már előre : a mérnök, meg a tűzoltó nem szólt semmit. Csak elmentek. Hát akkor csak ö látta, ő tudja egyedül. Talán nem is látta. Talán... talán én sem láttam. Őrültség, hát ott volt. Látott! Es ő sose nézett el semmit. Jó szeme van. Szigorú. Vele nem lehet... Szólni fog. Mi lesz? Mi lesz... ha... Seres felpillantott. A fiú görnyedten, sápadtan ült az üvegfülkében. — Szerencsétlen gyerek. Fél. Pedig nem rossz fiú, én tudom, hogy nem rossz — gondolta s aztán az jutott eszébe, hogyan fogja ezt a dolgot elintézni. — Már csak az Imre miatt is... Micsoda egy ember volt... Meg aztán jó fiú ez, csak hát beszélni kell vele. Fogok is majd. Fogok én! Még ma délután. Nem eresztem addig. Elfordította a fejét készakarva. — Most, most mindjárt itt lesz alattam. Csak pár lépés... Hát mért kínoz engem ... Hiszen tudja ... Tudja, hogy én... De hiszen nem akartam semmit... Milyen jó volna ezt az egészet újra kezdeni. Minek is kerültem a daruhoz... De hiszen nem is a daru az oka... A kövek... A köve>k az okai... Nyomorult kövek... Hogy feszítik a fejem... A fejem... Anya megsimogatta és én nem hagytam, nem hagytam... Szegény anya... Most mit csinál?... Biztos várja, hogy hazamenjek ... Nem tudok hazamenni ... Istenem, mindjárt itt lesz alattam... Nem tudok rőn bámulva a levegőben úszó öntecs-halakat. Most a mérnök. Ahogy föltűnt a kanyarulatnál, egy pillanatig a darura nézett. — Aha, itt van. Az istenit neki! Most repülök. Vagy elvisznek. Be az irodába, aztán majd a rendészet, jegyzőkönyv, el is ítélnek. Elkeseredett düh lobogott benne, semmi félelem, és csak azt szerette volna, ha legalább a kékingest megfojthatná még utoljára. A mérnök egy pillanatra megállt. A fiú már emelkedett a helyéröl. Aztán látta, hogy a szemüveges ember ott lent fölmutat a daru pofájára. Valamit magyaráz is, aztán elsiet az igazgató után. A fiú visszaroskadt a helyére< Megkönnyebbülés és utána valami semmivel sem törődő közöny, fásultság. Fölmarkolta a következő öntecs-kupacot. Elmosódó, hamuszürke folt közeledett a placcon. A folt körvonalat ' kapott, katonás kontúrokat. — Hát ez az! Végem! Jaj istenem, csak legalább ne rendőr vinne el. Biztos bilincs ... bilincset is ... Orvul, viharosan lepte el a félelem, már csak remegéseket érzett s őrjöngve szeretett volna kiabálni, sírni. Aztán látta, homályos szemmel is látta, hogy tűzoltó és nem rendőr lépked a műhely felé. Ekkor föltűnt « ör^ s.e: várta, hogy feljön hozzá, leviszi a daruról, viszi, viszi magával. De hát az igazgató meg
