Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
Egy csodálatos szerelem története lány pillanat alatt visszaved- lik katonává, zavartan legyint a kirakat felé, mintha azt mondaná: ugyan, csacsiság! Ki törődik ilyen asszonyi hiúságokkal manapság?.;. És még egy: az SS-tiszt golyójától megölt Mihailt azon a téren hántolták el, ahol mint parlamentert, ezer szemtől követve először láttuk. A sír csupa virág. Előtte áll az összetört Ólja, és nem tud elszakadni onnan. Ekkor gumilabda gurul a sírra, egy német apróság labdája, a béke követe, a békéé, amit éppen Mihail hirdetett meg élete kockáztatásával ebben a városban. És a lány lehajol a labdáért, odaviszi a kisfiúhoz. És a fülembe csengenek — mint ahogyan ő is hallja — az agonizáló hadnagy utolsó szavai: a béke a legfontosabb, a béke, a jövendő!... Hány ilyen, szívbemarkoló, lelket megrázó, nagy gondolatokat keltő jelenetet láttam ebben a filmben! Hányféle eszközzel, milyen közvetlenül és egyszerűen, mennyire emberségesen mutatják meg a film készítői a kommunista Hegedűs László: Farsang után Tanulás helyett mi a bálba mentünk, Jól tudva, hogy éjjelre kizárnak. S az ablakon át tértünk nyugovóra, vesztő helyén egy-egy rossz diáknak. A pad volt ágyam, könyv a fejem alja, takaróm: az összes kontinensek, vagyis a térkép, amely egyre zörgött, jelezve, hogy tél van és didergck. Az egyik léha, könnyelmű a másik, minden víg bolondságra okosok. Bohémek voltunk, vásott nagydiákok s hozzá heten, miként a gonoszok. Mert pénzem elfolyt Ilyen dáridókra, új könyvekről üzentem anyámnak. S a kölcsön kapott árva tíz forinton virágot vettem egy szőke lánynak... Déli harangszó után beérkezett Kardos László. A kiváló esztétikai pro-, fesszor, akinek tanulmányait oly szívesen forgatja mindenki, aki irodalommal foglalkozik, most egy kötetben adta ki műfordításainak dandárját. Nos, az „Ezer álarc mögül” méltán csatlakozik azoknak a fentebb felsorolt nagy műfordítóknak műveihez, amelyek nélkül jóformán alig ismerné olvasóközönségünk a világirodalom költészetét. Óriási anyagot érint Kardos László műfordítói munkássága. A görög és latin alkotók műveiből éppen úgy találunk ebben a kötetben, mint a középkor és az új, sőt a legújabb kor költőinek verseiből. Különösen érdekes a középkori zsidó költők eddig kevésbé ismert verseinek fordítása, aztán a legújabb szovjet és népi demokratikus költők verseinek magyarrá plántá- lása. De közben a német, francia, angol irodalom egy- egy alkotása is helyet kap a kötetben, amely egyben kitűnően mutatja meg Kardos László műfordítói munkásságának erényeit. Végül egyetlen, de nem Is jelentéktelen kifogás mind a szerző, mind a kiadó címére: miért nem közölnek többet a jegyzetben azokról a költőkről, akiktől fordítások jelentek meg a kötetben? Egyáltalán nem elegendő, hogy csak a születési és halálozási évét, valamint nemzetiségét közük olyan középkori költőnek, akiről a magyar olvasó talán soha se hallott. Ennyi többletmunka nem ártott volna egy ilyen értékes kötet esetében. (Európa Könyvkiadó) Íisrío m Máté Iván is lett volna! — mondta Feri bá’. Ez volt a tizedik gyermek. Minekután a szomszédok eleget tettek a tisztességnek, jójszakát kívántak, későre járt, s az üvegek üresek voltak. Feri bá’ Danival kiment a temetőbe és kibontották Dani anyjának a sírját. Amikor megkondult a harang, hónuk alá vették a kis koporsót és neki a temetőnek. Ott, a temetőtől jobbra, a grófnak vágott a cséplőgép, egy kévét nem tettek be, mert temet valaki, és ni, alig vannak, biztosan szegény emberek. De ők megemélintet- ték kajla kalapjukat. — Kicsi ártatlankám, eriggy, én nem mehetek utánad — sírdogált az anya a haranggal együtt. A románok is harangoztak, húzták szívesen, hiszen egy szegény ember most temet lopva. — Hej Mutyi! — Jóska bácsi így szólította Danit, s megeresztett egy rettenetes káromkodást. — A szegény embernek mocsok az egész élete, még a vége se lehet tisztességes!... Irén hallotta apját is káromkodni. de ilyen szörnyűt nem hallott soha. Nézte is az eget, a fákat, a sírokat, de minden olyan volt, mint máskor. A lég lebegni látszott a melegtől. — Oda vagyunk egész héten — folytatta Jóska bá’ — s mire hazajövünk,. rongy, mocsok vagyunk, s még egy rongyra sem telik, az asz- szony már nem tudja megfoltozni a gúnyám... Ez a kicsi legalább elvitte a halál szagát a papnak, s felrúgta ezt a cudar életet. Adorján Afbertnek nem----------------------------— V0H f ejfája sem, úgy kellett a sírt igazítani, hogy ne nagyon látsszon; s mit is írhattal volna a fejfára? .. Hiszen meg sem született még. i máris megölte a* Elet. Yadadi Júlia mi lesz az Adorjánék sorsa. Hát ezért üzent reggel, hogy ma nem mehet. Hanem, hogy Irén hozta az üzenetet, ment mindjárt a gyermekért. — Talán, ha velem lesz a gyermek — gondolta — nem teszi meg a pap azt a csúfságot, hogy ne keresztelje meg? — Nagy tiszteletű úr, kérem, legyen szíves, keresztelje meg a bátyám fiát... Albert lesz... Nemigen jól van, de még az anyja sem... — Lám-lám, máris bünteti őket az isten. Te voltál templomban, hallottad, hogy az egyház vezetősége mit határozott!. .. Ezt én nem változtathatom meg!... A pap közben felemelte a gyermekről a takarót, mert valami fura szagot érzett. A halál lehelete megcsapta az orrát. — Azonnal takarítsd ezt el innen!... Es alaposan tisztálkodj!! Tegyék a kertjükbe, ahogy szokták! Biztosan hulla volt ez már délben... Anna elkotródott, mint akit szemérmetes dolgokban sértettek meg. A pap pedig alapos kézmosást eszközölt. — Kié ez a kicsi? — kérdezték az utcán. — Hol vótá? — firtatták odább. — Hová viszed? — érdeklődtek másutt, de ő csak rohant, mint akit megvertek. — Megkeresztelte — kérdezte a riadt anya, akit a remegés ágyba döntött. — Meg, ángyó, meg!... Jó ember, ez a mi papunk. — Hát jó, adjon az isten neki minden jót! — fohászkodott az anyja. Este átjött néhány szom--------széd. A malacra gyűjtött pénzből Gergely pálinkát hozott. Ahol ennyinek jut, neki életet, hanem igazán felnőtté ezek a napok tették. — Anyád evett? — kérdezte Iréntől apja, mialatt egy cigarettát sodort. — Hála istennek, jót evett, csak a kicsi... Adorjánná erőre kapott, az ebédtőUe vagy mástól, nem tudni, de felkelt, és kiment az udvarra. Férje ettől egészen megkönnyebbült. Mert ha jobban lesz a felesége, akkor nincs semmi baj. Tőle beszélhet a pap, amit akar. Elmegy a román paphoz, azoknak is van iskolájuk, s aztán papolhat a magyar, ha jólesik neki. — Gyere be Dani, néznéd meg te is a kicsit... valahogyan olyan furcsa máma nekem — rebegte az asszony, s kezét vértelen homloka fölé tette, hogy védje naptól elszokott szemét. Csak álltak, nézték egymást, nézték a kicsit, mintha nem volna szavuk, hogy megnevezzék azt, amit látnak. — Meg kéne keresztelni... — suttogta az anya. — Irén.., fuss le Anna nénédér’... mondd neki: én üzenem, jöjjön hamar! — szólt Dani szokatlan izgalommal. ■— Mondd meg neki ír énke fiam, hozzon az istenért valamit, amibe belétenné a kicsit! — szólt utána az anyja. Dani ebéd után ki akart--------- menni egy kicsit az e mberek közé, hogy halljon valamit a világ sorsáról, a maguk dolgáról. Ehelyett most felfordít mindent az udvaron, a padláson, az eresz alatt, hogy összeszedjen egy kicsi koporsóra való deszkát. Anna készen volt már mindennel a konyhán. S a kicsinek is el volt készítve mindenféle a kereszteléshez, csak hát a baj ott volt, hogy neki már megmondta templomba menése előtt a pap, hogy — Nem is merem mondani, Dani fiam... de nem árt, ha legalább te tudod... hiszen sok apró gyermeked van... Körülnézett. — Eriggyetek játszani!... Érettük mondom fiam ... Öreg, reszketeg kezével megoldotta kendőjét, úgy könnyebben esett a beszéd. — Jaj, istenem, mit akar Naná?! — sóhajtott Irén, s miután betétette a lisztet a vízbe, mert az már erősen főtt, megint lesbe állt. — Kiprédikálta fiam a pap, hogy most már ezentúl titeket nem tartanak az egyházba valók közé, mert nem fizettétek meg az adót, s nem mentetek el aratni az egyház földjére. Azt mondta, nem konfirmálhatnak a gyerekeid, őszszel nem vesznek be tőletek az iskolába egyet se... S még azt is mondta fiam — bocsássa meg neki az isten, hogy pap létire ilyeneket beszél —, hogy ha valamelyiketek meg találna halni, azt se temeti el... Hát ilyeneket kell fiam hallani az embernek az új kenyér vasárnapján! ... Adorján látszólag nem sok ügyet vetett a beszédre, hanem azért valami forrt benne. — Nem maradt még senki se a föld színén, Naná — mondta, csakhogy valamit mondjon. A baj megvan, annyi----------------------------------szent. I rén ebédhez terelte a gyermekeket, hívta az apját is, és anyjának vitt be a házba. — Te ettél, Irénke? — kérdezte anyja. — Ettem, édesanyám —, hazudta, mert mire mindenkit kielégített a kicsi csirkéből, neki már csak salátáié maradt, meg puliszka. Irén már régen ismerte az előadói pulpitusra. És — mintha Leningrádban lenne — megtartja első „óráját”: „Én most nem a nyelvtanról beszélek” — kezdi, és folytatja a háborúval, a szenvedéssel, egyszóval a múlttal. Majd rákanyarodik a jövőre. De ezt már nem az egész hallgatósághoz címezi, csupán egyetlen leányhoz. És Ólja, ott hátul, leveszi kis katonasapkáját, szétrázza hajfürtjeit. — katonából nővé lesz — előrelépdel, átkarolja a fiú nyakát és odakínálja neki a száját. Talán a legszebb szerelmi jelenet, amit eddig filmen láttam;?. Egy harmadik jelenet: Ólja barátnője végigkocog a főutcán. A városban már pezsegni kezd az élet. Egy női divatüzlet kirakatát rendezgetik. A lány megáll a kirakat előtt, nézi a félig öltözött próbabábukat, a selymeket és csipkéket, a blúzokat és szoknyákat. És közben, észre sem veszi, tétován vóllapjához nyúl, eltakarja. Igen, most próbál, felpróbálja a kirakatban látott rulhákat, melyik hogyan áll? Azután ismerős közeledik. A ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w í Irénke testvérei között í ------------ forgolódott, anyja í helyett; hol mosott, hol csu- í takolta valamelyik öccse lá- í bát. Gombot varrt a megszá- í radt rongyokra, vagy foltot ! férceit: hová mi kellett. És ! merte szüntelen a kútból a ! vizet. Ö volt a ház lelke. \ Anyja gyermekágyban fe- \ küdt a tizedikkel. Ami eddig í még nem esett meg vele, í olyan gyenge volt, hogy ágy- \ ban kellett maradnia. ! Apa a kertből jött elő, \ hogy rendbeszedje magát, í mert már harangoznak dél- i re, jönnek ki a templomból, ; és ő még meg sem borotvál- ! kozott. \ Szappanforgácsból habot í vert a tyúkketrec előtt a ' favágó tőkén ülve, és éppen ; azt számlálta, ha nem lesz í semmi baj, nemsokára meg- \ veheti a malacot. \ A felszeglek az Adorján- \ porta előtt mentek el temp- ! lomból jövet, s aszerint, ki í hogyan érzett, vetett egy í pillantást a nyomorúságos ud- ! varra. Ez már így szolcott í lenni. Az emberek óvatosak gazokkal szemben, akikre az ; isten bajt mért. i Egyedül Naná, a felszeg fe- \ lói a negyedik szomszéd né- \ zett nyugodtan végig az Ador- '(ján-portán, sőt, egy kevés té; továzás után be is ment. * j — Legyen részetek a mái \ könyörgésből! — mondta % csendesen, bár érezte: nem % kellett volna ma ezt monda- nia. / £ — Hogy van a feleséged, £ Dani fiam ? — kérdezte kissé % hangosabban, mert nem ka- £ pott az előbb feleletet a kö- £ szöntésre. $ — Aggyon isten Naná!... ^ Csak megvolnánk... (j — Hát ügyeljék is, fiam, $ hogy az isten őrizze meg a $ szegény embert a bajtól... ^ Mert haj, van nekünk elég bajunk úgyis. Elég az ne- £ künk, hogy ilyen szegények % vagyunk, de nem törődik veti lünk már az úristen se... y í Irén kibújt az eresz alól a ? keserű beszédre, és figyelt. „Egy csodálatos szerelem története” — így hirdeti a plakát a szovjet film ünnepének nagy sikerre, nagy visszhangra és nem kevésbé nagy hatásra számottartó filmjét, A béke első napját. És ezúttal a plakát nem mond nagyot, sőt, szűkmarkúan bánik a jelzőkkel. A béke első napja nemcsak a csodálatos szerelem, hanem a nagyszerű barátság és a férfias bátorság filmje és ami mindennél több: az igaz emberség hősköltemé- nye is. Voltaképpen egyetlen nap, egy nagyszerű nap: a béke első napjának története. Két ember és velük talán az egész világ sorsa ennek a különleges napnak a keretében. A történet maga egyszerű: a fegyverszünetet aláírták és Mihail Platonov, a szovjet parlamenter fehér zászlóval a kezében átvág a kietlenül nagy téren, hogy megadásra szólítsa fel a templomba szorult, onnan védekező németeket. Egy SS-tiszt rálő, de a harc kilátástalanságába csö- mörlött katonák lefegyverzők a nácit és ezzel felvirrad a kis német városkára, lakóira, valamint a győztes szovjet csapatokra a béke. A nagy napot kis ünnepséggel köszöntik a szövetségesek. Ezen az esten találkozik össze a parlamenter Platonov hadnagy AnatoHj Nefedov kapitánnyal, földijével, akihez régi barátság fűzi. Nefedov elhozza az összejövetelre Ólját is, a hadikórház ápolónőjét. A kapitány szereti a leányt, de az még nem adott választ: viszonozza-e Anatolij érzelmeit. Az ünnepség véget ér és mivel a kapitány szolgálatban van, barátjára, Mihailra bízza szerelmét: kisémé haza a kórházba. A két fiatal átsétálja az éjszakát. Végigkopog csizmájuk a kihalt városon, megnézik az egyetemet (Mihail a lenin- grádi egyetem oktatója, Ólja pedig jövendő egyetemi hall- i gató). Itt, a lebombázott, ro- i mokban is impozáns egyetem ; előadótermében ébrednek rá: szerelmükre. A fiú azonban i rövidesen megtudja, hogy Ólja \ barátja és bajtársa választott- i ja így búcsú nélkül elindulj hazafele. A város határában j azonban ismét összeakad az- j zal az SS-tiszttel, aki előző j nap rásütötte fegyverét. Most j már nem téveszt célt a golyó j és Mihail halálos sebbel kerül j vissza a kórházba, Óljához. \ Ennyi a film meséje. Ennyi I és sokkal több. Mert az egy- ! szerű történet emberek kö-! zött, emberekkel és emberek- 1 ben zajlik. És azért nagy ez: a film, mert nem a cselek-1 ményt, hanem ezeket az em- t béri viszonyokat, emberi vál- 1 tozásokat, emberi érzelmeket, I emberi örömöket és gyötrel-1 meket bontja ki a maguk: bonyolultságában és teljessé-: gében. : Már a bevezető ... Mihail; kiemelkedik a homokzsákok | mögül, ledobja acélsisakját és! fegyvertelenül, egy szál fehér: zászlóval kezében elindul a i halált markoló ellenség felé. i Hatalmas a tér, apró az em-i bér. Figyelem lépteit. Határo-; zottan indul. Azután — aho-j gyan közeledik a tűz fészke; felé — lassúbbodik járása. A; német ujja a ravaszra feszül...: A pocakos szovjet őrmester a: homokzsák mögött verejtékező: homlokkal, követi szemével parancsnokát... Mi mindent kifejez ez a jelenet! És — bár én nem szeretem a filmen a sok szót — milyen feszültséget teremt a parlementer, amikor felkiabálja a templomba: Aláírták a fegyverszünetet, a háborúnak vége! Ne folyjék több vér! Tegyétek le a fegyvert! Gondoljatok a jövőre! Különös: Mihail németül szól, mégis, aki nem is ismeri ezt a nyelvet, tudja, mit mond a hadnagy, tudja, mit gondolnak a németek... Egy másik képsor: Mihail és Ólja az egyetem előadótermében ... Minden-minden csupa rom. A padokon kő- és téglatörmelék, vakolat, a mennyezet — maga az ég. A lány le- kucorodik a leghátsó padba, a £iú pedig otthonosan fellép az humánum végtelenül széles skáláját! Köszönet érte a filmíróknak: Rudnyevának és Olsaszkijnak; J. Szegeij rendezőnek; a Platonovot alakító Vinogradovnak, az Ólját valóban életrekeltő Butyenyiná- nak — nem túlzók, ha azt mondom, ő a szovjet filmjátszás nagy ígérete —, az Ana- tolijt formáló Scserbakovnak; Monasztirszkij operatőrnek és a zeneszerző Fradkinnak. Fradkin muzsikája nélkül a film nem lenne az, ami. Szép, dallamos, olykor köny- nyed, olykor lenyűgöző muzsika ez. A templomi jeleneteket motiváló orgonaszóló, a kórtermi gitárdal legalább olyan „szerepet játszik” ebben a filmben, mint a szereplők, mint a képek, mint a beszédhang. Egyedül a kór- házparancsnok-orvos esti sétáját és az ezt kísérő kórust kellett volna elhagyni, mert betétként hat, nem illeszkedik úgy a cselekménybe, az események sodrába, az emberi történések forrásába, mint a többi. De több igazán nem róható a film terhére. A plakátok igazat mondanak, sőt, ezúttal szűkmarkúak is. Ez a film nemcsak egy csodálatos szerelem története... Garami László . KÖNYVESPOLC . Kardos László: EZER ÁLARC MÖGÜL : Benedek Marcell idézi egy i helyen az olasz Benedotto í Croce-nak, ennek a 'kiváló ! antifasiszta esztétikusnak azt ! a megállapítását, amely sze- ! rint a jó műfordítás tulaj- ! dómképpen — lehetetlen. Az- ! után siet hozzátenni, hogy ; amit minálunk Babits, Kosz- í tolányi, Szabó Lőrinc és Tótlí t Árpád ezen a területen al- í kötött, az jóformán párat- ! lan a világirodalomban. Ha ! ehhez a nagy, tulajdonképpen egymást követő nemze- ! dékhez (ha Szabó Lőrincet ! nézem) most már hozzá- ; vesszük a következő kor- ; osztályt képviselő Devecseri j Gábort, aki nagyon fiatalon ; alkotott már páratlant a ma- ; gyár műfordítás terén, ak- í kor méltán csatlakozik hoz- j zájuk a korban Szabó Lő- Í rinccel találkozó, de mun- ! kásságában inkább Devecse- í rivel egy időben fellépő és ? különösen a felszabadulás
