Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-20 / 43. szám

MEG I FI tClrhip I960. FEBRUÁR 20. SZOMBAT A KEZDET NEHÉZSÉGEI- s altat m úl,utaltak Öregek és betegek gondja két termelőszövetkezetben Az óra már a fél egyet is elütötte, de az orvosi rendelő­ben még mindig vagy tizen várakoznak. Pedig a rendelési idő csak féltizenkettőig tart. — Dehát mit csináljak, nem küldhetem el vizsgálat, orvos­ság nélkül a betegeket — mondja a pátyiak kedves, ősz­hajú doktorbácsija — csak azért, mert lejárt a rendelési idő. A háromezer lakosú Pátyon naponta átlag hatvan ember keresi fel az egészségházban működő körzeti orvosi rende­lőt. Nemrég termelőszövetke­zeti község lett Páty, s har­minc százalékkal megnőtt a biztosítottak száma. Egy dél­előtt ennyi beteget megvizs­gálni, kezelni nem kis dolog, Kuti doktornak akad munkája bőven. Rendelés után a fekvő betegeket látogatja meg. Uj beteg lép a váróba, Mol­nár Mihály. Gyanakodva te­kinget körül. Csak amikor biztosítom, hogy nem én va­gyok az új orvos, Kuti doktort nem helyezték el, nyugszik meg. — Persze — morfondíroz to­vább — könnyen megtehetem, hogy eljövök az orvoshoz, mert mint tsz-tagnak, jár az ingyenes orvosi kezelés meg a kedvezményes gyógy­szer. Van azonban nálunk több olyan tag is, aki be sincs jelentve az SZTK-ba, mert öregsége, munkaképte­lensége miatt nem tudja fi­zetni a biztosítási díjat. — Mi a helyzet ezekkel az öregekkel? — fordulunk ké­sőbb a Petőfi Tsz elnökéhez, Vígh Sándorhoz. — Valóban vannak olyan tagjaink, akik most léptek be a tsz-be. Idős koruk miatt dolgozni már alig tudnak. Szociális alapot csak az idén létesítettünk. Az elmúlt esz­tendőkben a nálunkénál jó­val kisebb tsz. az elődünk, nem gondolt ilyesmire. Mi most ezzel is, akárcsak a többi dologgal, a kezdet kez­detén tartunk, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy a kormány legújabb rendelete az öreg tsz-t&gok járadéká­ról, mindenkiben osztatlan örömet keltett. így már jut erőnk arra, hogy az öre­geknek a könnyű munka biztosítása mellett rendsze­res anyagi juttatást is ad­junk, ami jelentősen meg­könnyíti életüket. Azt már elértük — foly­tatja pillanatnyi szünet után —, hogy aki kórházban fek­vő beteg, vagy baleset éri, annak néhány munkaegysé­get jóváírunk. Az vigasztal, hogy mind ritkábban fordul elő súlyosabb megbetegedés, s ez kétségtelenül az SZTK hatása. Persze, még nagyon sok a bajunk ilyen terüle­ten is, s azt hiszem, szö­vetkezetünk valamennyi tag­ja, de elsősorban az érin­tettek megértik, hogy nem le­het mindent egyszerre. Az öregek és betegek gond­ja nsm pátyi specia'itás. Majd minden tsz-községben találkozunk e gondokkal. A biztosítottak számának nö­vekedésével szükségszerűen megnő a körzeti orvosok munkája is. Többen járnak orvoshoz, többen kezeltetik magukat, s ez alapjában vé­ve örvendetes tény. Ami az orvosok, egészségügyi szer­vek nagyobb elfoglaltságát illeti, sokat segíthet a helyi vöröskereszt felvilágosító munkával, tanácsadással, s ahol a legjobban szükséges, ott ápolónők beállítására is módot kell találni. Utunk során olyan tsz-t is meglátogattunk, ahol már túljutottak a kezdeti nehéz­ségeken. Nagymultú, 1949 óta működő szövetkezet a ceglédiek Vörös Csillag Tsz-e. — A háromszázkét tag kö­zül harminc-harmincöt öreg, majdnem munkaképtelen. Többségükben a tsz alapí­tása óta tagok, évekig dol­goztak a közösben. Belépés­kor földet is hoztak maguk­kal. Kapják a 300 forint nyugdíjat és a földjáradékot, ebből vonjuk le a harminchat forint havi SZTK-biztosítási díjat. De azért az öregek sem olyanok, hogy munka nélkül, összetett kézzel ülnének. Könnyű munkát adunk nekik, kertészkednek, s évente meg­szerzik a 120 munkaegységet — mondja Szabó Ferenc el­nök. — S ha nincs eltartójuk és dolgozni sem tudnak? — Most a kormányzat is­mét segített. Ezenkívül szo­ciális alapunkat a jövedelem két százaléka képezi, s ebből rendszeresen juttatunk az egyedülálló öregeknek. Meg­műveljük a háztáji gazdasá­gukat, kukoricát, árpát, búzát adunk nekik saját szükségle­tükre. Emberségesen, megbe­csüléssel bánunk az öregek­kel. Azért vagyunk közösség, hogy segítsünk egymáson. — Jobb hozzám a tsz, mint a saját gyermekeim — szól közbe csendesen a 72 éves Tóth Géza bácsi, a beszélge­tés egyik fültanúja. Amit megtettek Cegléden, meg lehet és meg is kell tenni Pátyon és másutt is. Persze Cegléden már jóval tovább tartanak, nem kétsé­ges, hogy a kezdeti nehézsé­gek legyűrése után Páty is eljut oda. ahová a ceglédiek. Most az állam sietett az öreg tsz-taeok segítségére. Ezzel megkönnyíti a t'z-ek munká­ját. de nem vállalt, nem is vállalhat magára minden fel­adatot. Áldozatvállalással a közösség ereiével, körülte­kintő alapossággal a ma még égető gondokat meg lehet és meg is kell oldanunk. Kádár. Márta GONDTALANUL EL A 102 ÉVES TSZ-TAG A Jászság legidősebb em­bere, a 102 éves Pataki Gá­bor, a jászapáti Kossuth Termelőszövetkezet tagja. Az előrehaladott korú paraszt- ember eltartásáról teljes egé­szében a termelőszövetkezet gondoskodik. Pataki Gábor az elmúlt évben kilenc má­zsa búzát kapott a szociális alapból, havonta 315 forintot fizettek ki neki a tsz pénz­tárából és 800 négyszögölnyi háztáji földjét is a termelő- szövetkezet tagjai művelték meg. ___________ H óvirág a Bükkben A nagy hidegek után be­köszöntött enyhébb időjárás kicsalta a Bükk első virá­gait. A déli fekvésű lankákon, így a Fehérkőlápán és Já­vorkút környékén kinyílt a hóvirág. Az erdészek véle­ménye szerint a tavaszhírnö­kök a szokottnál mintegy há­rom héttel hamarabb bontot­ták ki szirmukat. Miskolcon a hóvirágot már városszerte árulják a bükkszentlászlói, bükkszentkereszti és répáshu­tai asszonyok. A magyar tanácsi küldöttség vezetőjének nyilatkozata a Szovjetszkaja Rosszijában Megyei kukoricatermesztési tanácskozás A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának mező- gazdasági osztálya február 23-ára megyei kukoricater­mesztési tanácskozásra hívta össze a megye legjobb kuko­ricatermesztőit. A tanácskozá­son a megye kukoricater­Strandbővítés, vízvezetéképítés Gyón községfejlesztési tervében Lassan tavaszra fordul az idő, de azért olyan komoly formában, ahogyan Gyón község tanácsa, aligha gon­dol más a strandolásra. A gyóni tanács sem óhajt egyelőre strandfürdőzni, csu­pán a tavaly létesített strand­ról tárgyalt, amikor a köz­ségfejlesztési alap idei fel- használásáról döntött. Elha­tározta, hogy ismét tetemes összeget fordít erre a für­dőre. . Elsősorban a jelenlegi II kabin mel­lé további 27 kabint épít. Az ehhez szüksé­ges deszkaanyag már rendelkezésre is áll. A jelek szerint azonban eny- nyi kabin sem lesz elegendő. Tavaly, augusztus 13-án nyílt meg a falu szélén el­terülő tó medréből kikép­zett strandmedence és szep­tember közepéig volt nyitva. Felnőttek 3. gyermekek 1 fo­rint belépődíj lefizetése el­lenében mártózhattak hűvös vizében. Körülbelül 5 hét alatt 24 ezer forintot fizettek be a strandolok. Ebből az összegből azonban augusztus utolsó vasárnap­ján, amikor a legforróbban tűzött a nap, 11 ezer forint jött be. Nemcsak helybe­liek, dabasiak és a többi szomszédos községbeliek lep­ték el szó szoros értelmében a strandot. Még Örkényből is sokan jöttek vonaton, au­tón. Február 26-án nyílik meg a képzőművésznők nemzetközi kiállítása A nemzetközi nőnapok meg­ünneplésének félévszázados jubileuma alkalmából a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa és a Műcsarnok megrendezi a képzömüvésznők nemzetközi kiállítását. A nagyszabású tár­latot február 26-án, pénteken délben nyitja meg Gyáros László, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke. A Műcsarnok három termében helyezik el a magyar művész­nők alkotásait, a többiben pedig szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár, NDK-beli, ro­mán, valamint svéd, svájci és finn képzőművésznek műveit láthatják majd. Erzsébet angol királynőnek fia született Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy II. Erzsé­bet angol királynő pénteken délután, magyar idő szerint 16,30 órakor egészséges fiú­gyermeknek adott életet. Az azonnal kiadott orvosi köz­lemény szerint az anya és gyermeke jól van. A meglevő 11 kabin per­sze kevésnek bizonyult. Kö­téllel gyorsan elkerítették a tópart egy részét, hevenyé­ben asztalokat hordtak oda és a fürdőzők ruháit, egyéb holmiját az asztalokra rak­ták. Mindenki ruhatári szá­mot kapott, lehetőség szerint rendben halmozták fel az asztalokra a mindenféle hol­mit. Azt mondják, az egész községi végrehajtó bizottság mégis estig reszketett a fé­lelemtől, mi minden tűnik el ebben a zűrzavarban a strandolok holmijából. De az égvilágon semmi sem veszett el. Még egy ilyen vasárnapi izgalmat azért szívesen el­kerülnének, így azután a ta­nács egyhangúan hozzájárult az újabb kabinok építéséhez. Ezenkívül a kisgyermekek számára külön pancsolóme­dencét is készítenek, a strandfürdővel szom­szédos tó medrét pedig megtisztítják és megva­lósítják a régi tervet, halastavat létesítenek be­lőle. Minderre 238 ezer forint áll a tanács rendelkezésére, amely összeg legnagyobb ré­szét a halastóra fordítják. A halastavat a község bérbe szándékszik adni az Egyet­értés Tsz-nek, amelynek egyik tagja szakember, ért a haltenyésztéshez. A megnagyobbított és meg­szépült strandon egyébként a Gyóni Földművesszövetke­zet büfét épít. Gyón idei községfejleszté­se különben a víz jegyében áll. A strandon kívül még a hat esztendeje elkészült mélyfúrású kútra költenek nagyobb összeget. Mélyíteni kell a kutat és egyúttal meghosszabbítják a cső­vezetéket, amelyen ke­resztül eddig ötven ház lakói láthatták el magu­kat könnyen jó ivóvíz­zel. Az idén meghosszabbított ve­zetéket még két kifolyócsap­pal látják el, úgyhogy továb­bi 120 ház jut könnyen egészséges ivóvízhez. A kö­vetkező években még újabb kutak fúrását is tervezik, hogy az egész község vízellá­tását megoldhassák, mesztési eredményei és a jövő feladatai címmel Sza­bó Elemér elvtárs, a me­zőgazdasági osztály vezetője tart előadást, majd a meg­hívottak mondják el véle­ményüket e fontos takar­mánynövény termesztésével kapcsolatos problémákról, élenjáró módszerekről. Délután kerül sor a leg­jobb kukoricatennesztők megjutalmazására. A díjakat dr. Dajlca Balázs elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyette­se osztja ki, A tanácskozás a kukoricatermesztés helyes ag­rotechnikájával kapcsolatos film vetítésével fejeződik majd be. Varga András, első mi­niszterhelyettes, a Szovjet­unióban tartózkodó magyar tanácsi küldöttség vezetője, nyilatkozatot adott a Szov- jetszkaja Rosszijának. El­mondotta, hogy a küldött­ség tagjai mindenütt tapasz­talták a szovjet emberek Ma­gyarország és népe iránt ér­zett szeretetét. Nagyon kel­lemes volt meggyőződni a szovjet emberek egyszerűsé­géről és munkaszeretetéről. Ezek az emberek igen sze­retik hazájukat — mondotta Varga András. A szovjet népgazdaság ered­ményeiről szólva a magyar fill küldöttség vezetője kijelen­tette: noha már eddig is sokat tudtunk az építkezés lendületéről. meglepődtünk, mikor mindezt saját sze­münkkel láttuk. Meggyőző­désünk, hogy a párt és a szovjet kormány mindent megtesz a lakosság életszín­vonalának emeléséért. Mind­ez, amit a Szovjetunióban láttunk — mondotta befe­jezésül Varga András — újabb tettekre lelkesít ben­nünket. Hazatérésünk után fáradságot nem kímélve, má­soknak is átadjuk az itt szerzett tapasztalatokat. Sikerrel teljesíti tervét, az idén 18 millió forinttal csökkenti önköltségit a írező^épipar A mezőgazdasági gépipar, amely a múlt évben 100 mil­lió forinttal túlteljesítette ter­vét, az 1960-as évet is igen jó eredményekkel kezdte. Idei tervük a tavalyinál 21 száza­lékkal magasabb. Ezért a je­lentősebb túlteljesítés most felesleges, legfontosabb feladatuk a termelékenység növelése és az önköltség csökken­tése. Az iparág valamennyi üze­mében termelési és műszaki tanácskozásokat tartottak, ahol sok értékes javaslat hangzott el a munka egyszerűsítésére, a gyártási módszerek korsze­rűsítésére. A Szállítóberende­zések Gyárában például rész­ben a gépek súlyának csök­kentésével három százalékkal kevesebb anyagból készítik a jövőben a silckombájnokat. Újfajta szerszámok segítségé­vel öt százalékkal csökkentik a forgácsoás idejét, korszerű­sítik présgépeiket. Az EMAG- ban különféle szervezési in­tézkedésekkel ezer órával csökkentik az AC és a ZSM típusú kombájnok gyártásánál az állási időt. A Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyárban elterjesztik a héjformázást és ahol lehet, a termeléke­nyebb marási művelettel helyettesítik a gyalu’ást és az esztergálást. A mezőgépipar egésze az idén mintegy 18 millió forint­tal akarja csökkenteni a gyár­tási költségeket, a termelé­kenységet pedig a tervezettnél 0,9 százalékkal nagyobb mér­tékben növeli. Néhány keresett cikkből az idén is többet gyárta­nak a tervezettnél. A Szállítóberendezések Gyára az év e'eje óta 10 silókom­bájnt, az EMAG 200 000, a Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár 300 000 forint értékű pótalkatrészt készített terven felül. Egy vállalat ki­vételével az iparág valamennyi üzeme teljesítette idei esedé­kes tervét. A Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár az acélöntvények késedelmes érkezése miatt maradt el a kombájnok vágószerkezetei­nek «gyártásában, a napokban azonban megérkezett a hiány­zó nyersanyag és tartozását előreláthatólag február végéig sz az üzem is pótolja. Kétszáz asszonynak lesz munkája a dabasi új konfekcióüzemben Mindenki talál munkát, aki dolgozni akar, nem erről van szó. Csakhogy nem mindenki könnyen. Mert nem mindenki alkalmas akármilyen munkára és nem mindenkinek alkal­mas bármilyen munkahely. Dabasról például mintegy ezer ember, különböző korú férfi meg nő fővárosi üzemekbe jár dolgozni, éspedig szívesen, noha oda-vissza naponta öt teljes órát vasutaznak, s így az állomásig, meg onnan a munkahelyükig, lakásukig és vissza a gyaloglást, villamoso­zást. meg az üzemben töltött* munkaidőt beszámítva, egy-egy nan tizennégy-tizenöt órát töl­tenek távol otthonuktól. Kisgyermekes vagy sok­gyermekes anyák ilyen hosszú időre nem hagy­hatják el naponta a csa­ládi otthont. Különösen nem, ha — ahogy a dabasiaknak — majdnem félszázkilométerre kell eltá- vozniok lakásuktól. Sok da­basi asszony — a helybeli nő­tanács mintegy száz-százhar­mincra becsüli a számukat — éppen ezért nem tud munká­hoz, rendszeres keresethez jutni. Legtöbbjük leánykorá­ban, vagy amíg nem született a gyerek, szintén a főváros­ban dolgozott, nem egy szak­mát is tanult, s mind jól kere­sett. Mióta megszaporodott a család és még inkább elkelne a több pénz, abbahagyta a gyárbajárást, bár most is sze­retne. de nem tud munkába menni. Helyben nincs a szá­mára megfelelő munkaalka­lom. Ugyanez a helyzet a Dabas- sal összeépült Gyónón és a csaknem összeépült Sáriban is. Ebben a két másik község­ben szintén legalább 200 anya szeretne rendszeres munkához iutni. Nincs a közvetlen közel­ben számukra munkaalkalmat biztosító számottevő ipari vál­lalat. Olyan probléma ez. amire a közvetlen érdekelteken kívül már régebben fel­figyelt nemcsak a hely­beli nőtanács, de a járási pártbizottság és a községi tanács is. Együttesen keresték a meg­oldást, ami csak valamilyen Dabason létesülő üzem lehet; Mindenfelé kutatták a lehető­ségeket. Bekopogtattak végül a Pest megyei Vegyi- és Kézműipa­ri Vállalathoz, ahol legna­gyobb örömükre nvitott aj­tót döngettek. A dolgozni kí­vánó dabasi anyák ügye a felsőbb szervek figyelmét sem kerülte el, s a vállalat már foglalkozott valamilyen, a községben felállítandó üzem tervével. Miután kiderült, hogy I a- bason és a másik két falu­ban a legtöbb munkát ke­reső anya képzett varrónő, úgy döntöttek, hogy fehérnemű és női ruha konfekció üzemet létesí­tenek. A vállalat száz villanymotoros varrógé­pet hajlandó beállítani az új üzembe és ha elegendő számban je­lentkeznek munkavállalók, két műszakot szervez. Egyet­len kikötése, gondoskodjék a község megfelelő épület­ről, ahol ez a komoly üzem elhelyezhető. Arra ugyanis nem rendelkezik pénzügyi kerettel, hogy az új üzem számára építkezhessen. A pártbizottság, a községi tanács, a nőtanács körül­nézett Dabason, ahol annyi sok régi tágas kúriából a legtöbb lakott, vagy fontos közintézmények foglalják el. Egyetlen, nem kellőképpen kihasznált állami épület a sportpálya mellett álló, ame­lyet azonban már évekkel eze őtt átengedtek a dabasi sportegyesületnek. Két szo­bában öltözőt rendeztek be, a nagyteremben egyetlen szekrény, meg egyetlen ping­pong-asztal áll, egyébként a ház többi helyisége kihasz­nálatlan. Ezt az épületet megmutatták a kézműipari vállalat vezetőinek, akik az üzem céljaira megfelelőnek is talá'ták. — Most minden a spor­tolóktól függ — mondják a dabasi nőtanácsnál. — Haj­landók-e lemondapi az épü­letről. A községi tanács legkö­zelebbi ülésére a sport­egyesület vezetőségét is meghívták, ott dől el véglegesen a dolog. Valami megoldást, remél­jük, majd csak találnak, öl­tözőnek való más helyiséget könnyebb szerezni, mint az üzem elhelyezésére alkalma­sat. Mi is nagyon fontosnak tartjuk a sportolást, de az anyák számára biztosított munkalehetőséget még fon­tosabbnak. Bízunk abban, hogy ezt a sportegyesület ve­zetősége szintén belátja és akkor nagyon gyorsan meg­kezdődhet a munka az új üzemben. A kézműipari vállalat igaz­gatója a helyszíni szemlén kijelentette, ha megkaphat­ják az épületet, vállalata né­hány hét alatt rendbehozat­ja, nyomban Dabasra szál­líttatja a varrógépeket és máris megkezdődhet a mun­ka, a dolgozni akaró daba­si, gyóni, sári asszonyok kö­zül kétszáz kis- és sokgyer­mekes anya azonnal munká­hoz jut. Azaz, még többen, mert * varrónőkön kívül az üzemben sok más dolgozóra is szükség van. Sz. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom