Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-13 / 10. szám

™&Cirlap I960. JANUÁR 13. SZERDA Cementáru üzemet létesít Zsámbékon a földművesszövetkezet Zsámbék környékén mint­egy nyolc község lakosságának okoz állandó gondot a ce­mentáru beszerzése. Ezen a vidéken ugyanis nincs TÜ- ZÉP-telep. Ha valakinek szüksége van egy-egy kút- gyűryre vagy átereszre, azt. csak sok utánjárással, s magas fuvarköltséggel tudja megszerezni. A földművesszövetkezet ép­pen ezért elhatározta, hogy cementáru üzemet létesít Zsámbékon, ahol a helyi le­hetőségek alkalmasak egy ilyen üzem működtetéséhez. A község kőbányája elegen­dő és jó minőségű alapanya­got ad, van a közelben bő­vizű kút is. A földművesszö­vetkezet udvarán kihasználat­lanul álló nagyobb gazdasági épületben rendezik majd be a cementüzemet. Az öt embert foglalkoztató kis üzemben a kútgyűrűk, oszlopok, cementlapok, át­ereszek és mozaiklapok mel­lett egyszerűbb betoneleme­ket is gyártanak az építkezé­sekhez. A tervek szerint az üzem csaknem hárommillió forint értékű cementárut gyárt 1960-ban. Csoda nincsen, csodálni lehet V onaton utaztomban két fiatal diákgyerek vitáját hallgattam. Szőnyegre került minden, ami ma csak érdekes, izgató. De bármiről is esett szó, rögtön elhangzott a mon­dat: mi van ebben csodálatos? Valóban: mi van abban cso­dálatos, hogy az ember betört az űrbe, s az általa alkotott testek ma is ott keringenek üzeneteiként? Mi van abban csodálatos, hogy a sarki jég atomhajtotta kolosszus előtt, nyílik meg engedelmesen? Mi van abban csodálatos, hogy egy sor fogalmat elfeledtünk, lehetetlennek tartunk. Éhezés, munkanélküliség, megalázta­tás — idegenek, távolik, isme­retlenek. És mégis: csodálatra méltóak ezek a dolgok, s mindaz, amit magunknak alkottunk, terem­tettünk. Csodálatos az, hogy két társadalmi rend között verseny folyik, s a szocialista lépésről lépésre elhagyja a ka­pitalistát. Csodálatos, pedig törvényszerű. De a társadalom, a gazdaság, az élet törvényei csak akkor válnak hozzánk igazán közelállóvá, mienkké, ha azokkal érzelmileg is kon­taktusunk van, ha tudjuk, hogy azok megvalósításában nékünk is ott a részünk. A közönyös ember, a semmin nem csodálkozó vajon minek tud örülni, miért tud lelkesed­ni? Századunk, s hazánk tör­ténelmének utolsó másfél évti­zede igen csak elkényeztetett bennünket. Szinte halmoztuk mindazt, ami addig elérhetet­len, álom volt csupán, s a ma álmait holnap már valósággá tettük. Bármit hallottunk, bármi nagyot, bármi lelkesítőt, bólo­gattunk: persze, hiszen ez ter­mészetes. Hogy a falusi házak­ban száz közül már alig akad kettő-három, ahol nincsen rá­dió, hogy falvak seregében gyullad ki a villany, hogy Hamlet és Othello szólal meg kis falvak művelődési házai­nak színpadán, hogy automata gépsorok ontják a bonyolult alkatrészek seregét, hogy a Balatonnál, a Mátrában, ha­zánk legszebb helyein azok üdülnek, akik minden terhet a vállukon hordanak: a dolgo­zók. Apró csodákból tevődik ösz- sze egy nagy csoda: egy nép magaformálta történelme so­rán mind magasabbra jut, Az új társadalom új embe­reket követel. Olyanokat, akik nem hisznek csodákban, mert tudják, hogy minden rajtuk múlik. De akik csodálni tud­ják azt, amit maguk, s társaik alkottak, teremtettek. M. O. UJ TÍPUSTERVEK Korszerűsítik a köz- és lakóépületek tervezését KÉSZÜL A SZÓDAVÍZ Az Építésügyi Minisztérium tervező vállalatai az elmúlt években a lakóházak, az is­kolák, az ipari és a mezőgaz­dasági épületek kivitelezésé­re sok típustervet készítettek. Az ország lakásépítési prog­ramja, s más beruházások most olyan nagy feladatot ró-' nak az építőiparra, amit a ré­gi módon már nem tudnak megoldani. Ezért az idén új elvek alapján átdol­gozzák a régebbi tervek egy részét és új fajta tí­pusterveket készítenek, amelyek fordulatot jelen­tenek az építőipar mű­szaki haladásában. . Rövidesen befejezik a tö­mör téglából épülő lakások típusterveinek átalakítását üreges tégla felhasználására, hamarosan elkészülnek a sa­lakblokkos lakóházak típus­tervei és megkezdik a kor­szerű közép- és nagyblokkos elemekből épülő házak ter­vezését. Az új lakások ter­veinek megszerkesztésénél messzemenően figyelem­be veszik a családok ké­nyelmének biztosítását, a háztartási munka meg­könnyítését, a beépített bútorokkal, kony­haberendezéssel tágasabbá válnak a lakások, bár alap­területüket nem növelik. A főzőkonyhákban úgy helyezik el a beépített berendezést, hogy a háziasszony kényelme­sen, sőt, ülve is tud főzni, mosogatni. Külföldi tapasz­talatok alapján az egyedülál­lók, s a két-háromszemélyes kis családok részére garzon­lakásokból álló háztípust is terveznek. Az iskolahálózat bővítésének támogatására az idén elkészül az első nyolc­tantermes gimnázium és a nyolctantermes, kétoldali megvilágítású általános is­a Zsámbcki Földművesszövetkezet szíkvízüzemében. Pocs.ii Imre tölti a szódásüvegeket (Gábor Viktor felv.) KRITIKA _.VVXXX>XVbKXVVXXXXXX'>XXXNXXXXXXVXXVNXXVXXXVNXXXXNXXXNXV'^CCCNXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XNVvXXX'0 A szód az új esztendőben Kenyér és t íz Ebben az évben elkészül Aszód nagy. négymillió fo­rintot érő új ipari üzeme, a kenyérgyár. Amint dolgozni kezd, egyidőben megszűnnek a régi, korszerűtlen sütödék, megjavul a kenyér sokszor kifogásolt minősége, hiszen ez a kenyérgyár a legkorsze­rűbb berendezésekkel, gőz- fűtéses kemencékkel műkö­dik. Naponta hatvan mázsa kenyeret süthet. Aszód-Ujtelepen 1200 la­kos jut jó ivóvízhez az idén. A már elkészült víznyerő ku­takból 27 közkifolyó épül az utcákban és a lehetőségek­hez képest a lakóházakat is fokozatosan bekapcsolják a vízvezetékhálózatba. A község fejlődéséhez tar­tozik még az új esztendő első hetében megnyitott két ön- kiszolgáló bolt is. Az egyik a Kossuth Lajos, a másik a Deák Ferenc utcában műkö­dik. A helybeliek és a kör­nyező falvak Aszódra járó la­kosai most még kissé idegen­kedve ismerkednek az újszerű vásárlási móddal, de úgy lesznek vele, mint szerte az országban másutt. Megszok­ják, megkedvelik hamarosan. A Petőfi múzeum tervei Tavaly több mint háromez­ren látogatták Aszód fiatal kultúrintézményét, a Petőfi- múzeumot. Néprajzi gyűjte­ménye a fő vonzóerő, Aszta­los István tanár gondozza. A tájra valamikor olyan jel­lemző háziipari foglalkozás­ra, a kenderfeldolgozásra vo­natkozó anyag összegyűjtését tekinti most feladatának, Ácsa, Püspökhatvan, Galga- györk, Galgamácsa közsé­gekben kutat a régi szerszá­mok után, szíidfákat, motol­lákat, szövőszékeket és hé- hölőket, vagyis kenderfésű­ket szerez még és az év folya­mén kiállításon teszi szemlél- tetővé az ősi foglalkozás mozzanatait. Terv szerint állandó kiál­lítás készül a környéken még fellelhető szőlőművelő és szüretelő munkák ősi szer­számaiból is. Szépen szaporodik a Petőfi- múzeum régészeti gyűjtemé­nye. Nemrégiben Püspök­hatvanból érkezett jelentés: silógödör ásása közben kelta sírokra bukkantak. A sírle­letben ritka becsű bronztár­gyak voltak. Fülbevalók, gyű­rűk, cserepek vallanak ar­ról, hogy, a kelták nőt te­mettek el Püspökladány te­rületén. Képzőművészet Aszódon járván, vendéges­kedtünk a gyöngyöspatai Pe­tőfi Termelőszövetkezet bor­kóstolójában. A helyiségben nem is elsősorban a remek borok ragadtattak el ben­nünket, hanem egy igazán , megkapó képzőművészeti él- meny. A falakat ihletett mű- í vész kezére valló ábrázolá­sok díszítik: a szőlőművelés, Ja szüret jellegzetes jelenetei J vonulnak fel a képeken és ^ hátul, a teremszerű helyi- J ség teljes falmezőjét hatal- J más, négyszer négy méteres ^egyetlen tabló foglalja el. | Aki alkotta, nem mindenna- J pi tehetségű festőművész. A \ glazuros emulzióval falra Jvitt tempera pompás grafikai j megoldásban az aszódi pince- í világ életéből választ té- !mát. Mulatozó emberek cso- ! portját a pince nyílásán be- ! szökő aranyló, őszi napfény «világítja meg... ! — Ki csinálta a képet? í — Idevalósi. Molnár Já- ! nos. i Egyhamar előkerül. Har- | mipcöt éves ember. A mű- : vészélet bolyongásaiból nem- ; régiben hazajött Aszódra le­telepedni. — Mit tett idáig, mihez kezd most itthon? — Legutóbb Sztálinváros- ban a gyárak és a dolgozó emberek életét festegettem, most majd idehaza a falu következik. A Galga völgyi emberek új életét akarom áb­rázolni nemcsak ecsettel, agyaggal is. Az a terve, hogy képzőmű­vészeti kört alakít az általá­nos iskolában. meg a kul- túrházban is. Németh Imre és elmondásra várnak. Egy­szer talán majd egy él­ménybeszámolón részleteseb­ben is beszélhet mindenről társainak. Terveiről annyit, hogy jőve ősszel szeretne beiratkozni a technikumba. Az iskolát most már fontosnak, nélkülözhetet­lennek tartja, még az egy időre elmaradj külföldi uta­zások árán is. De most még előtte a „me­sés Kelet”. Elbúcsúzik hozzá tartozóitól, ismerőseitől, meg­ígéri, hogy nagyon vigyáz magára és levelet is ír majd sokat, hiszen hosszú ideig a papírra vetett sorok kötik ösz- sze csak a s.rülőfölddel. De azért nem ez tíz egyetlen szál. Ott lesznek a „Csepelek” is. Néha gondot okoznak ugyan, mert előfordul még, hogy ma­gas a motorok olajfogyasztása és a fülkeajtóval sincs min­den rendben, de azért jó ba­rátainak tekinti mindegyiket. Bizony, nagy utat tett meg Leidenberger József azóta, hogy az autógyárba került. Nemcsak azért, mert sokat ült vonaton, repülőgépen. Tu­dásban, élettapasztalatban gazdagodott meg az eltelt évek alatt, „több” lett, mint aki volt. S hogy mindezek mellett ma is épp olyan szerény, kötelességtudó, mint amikor még a járműgyári szereidében dólgozott, ez egyik magyarázata és oka a nem­rég kapott kormánykitünte­tésének. Bende Ibolya lük a 450-es felelt meg leg­jobban. Két állandó kiállítá­si termünk van Alexandriá­ban és Kairóban. Ott mu­tatjuk be új gyármányainkat. Sok SZQZ fényképet — többnyire saját felvételt ho­zott magával az útról. Egy­szer talán majd az unokái fogják áhítattal végigcsodál­ni. Most azonban még csak harmincegy éves és a kisfia éppenhogy megismerkedett a beszéd tudományával. — Mitagadás, sokszor volt honvágyam — meséli. — Kü­lönösen 1956-ban voltam nyugtalan és ideges. Egyip­tomban akkor „meleg” volt a helyzet, az angolok bombáz­tak, hatalmas tüntetések zajlottak le. Ráadásul még az itthoniakért is aggódtunk. De később minden jóra fordult Egyiptomban is — Magyar- országon is. Dolgozhattunk nyugodtan tovább. Szabadidőmben angolul ta­nulgattam, arabul már tűr­hetően beszélek s a kínai nyelvet is megértem. Jártunk kirándulni, ellátogattunk a zenés szórakozóhelyekre. A filmszínházak helyárai rend­kívül magasak, összehasonlí­tásképpen említem meg, hogy egy közepes mozijegy ára 19 piaszter, s egy szak­munkás napi átlagkeresete 30—35 piaszter. Nehéz befejezni a be­szélgetést. Az emlékek most már követelőén tolulnak fel badidőnkben. A piramisok gi­gantikus méreteit csak akkor érzi az ember, amikor egészen közelről nézi azokat és elgon­dolja, miként is építhették e monumentális műveket, hány millió rabszolga vére tápad a fáraók nagyravágyó terveinek megvalósításához... — Itt egy Ikarus autóbusz mellett állok. Elég sok van belőlük Egyiptomban. Termé­szetesen Csepel motorokkal működnek. Munkánk egy ré­szét az autóbusz-motor javítás képezte. A Nahdet Misr Bus Company üzemében dolgoz­tunk és jól összebarátkoztunk az arab munkásokkal... — Ezen a tevén utaztam a piramisokhoz. Bizony, a köz­lekedésnek e fajtájához hozzá kell edződni. Olyan, mintha hajón ülne az ember, kicsit émelyeg is a gyomra, főleg a fel- és leszállásnál. Minden­esetre kibírtam néhányszor, még teveszéket is hoztam haza emlékbe. De azért az autót jobban szeretem. Külön­ben Egyiptomban magyar dieselvonatokat is látni, de a gépkocsi és az autóbusz nép­szerűbb. Rengeteg különböző márkájú gépkocsi fut az or­szágban; igen erős a verseny. Mi a D—120-as, a D—700-as és a D—450-es kocsikkal kép­viseltettük magunkat. Közü­Kinaban nagyon jól érezte magát. Igen előzéke­nyek, kedvesek a kínai embe­rek. Még a vendégszeretetük­ről híres magyarok is észre­veszik, s elismerik ezt. — Alig hogy odaérkeztünk, húsz Csepel kocsit adtunk át Tiencsin város szállítási vál­lalatának. Ebből az alkalom­ból a vállalat vezetősége va­csorára hívott meg bennünket. Megkérdezték, hogy kínai vagy európai ételeket kívá­nunk-e fogyasztani. Mi termé­szetesen — a kíváncsiságtól fűtve — a kínait választottak. Nagy volt a meglepetésünk, amikor villa helyett pálciká­kat kaptunk. Mire a vacsora végéhez értünk — amely vagy tizenöt fogásból: mandarin­halból, lótuszsalátából, hús­ételekből, szószokból állt —, egészen tűrhetően bántam a pálcákkal, de a fehér abroszon azért meglátszott, hoav a kí­nai evőeszközök használatá­ban még kezdő vagyok. Bár a Kínai Népköztársa­ságban ielejthet°*len hónapo­kat töltött Leidenberger Jó­zsef, gondolatait most mégis az eo’iiotomi élménvek foglal­ták inkább le. Fényképcsoma­got vesz elő. Ezt a felvételt a pira­misoknál csináltuk... — me­séli. — Sokat jártunk ott sza­Egyiptómból tért haza ■— lsztanbulba készül Leiden- berger József, a Csepel Autó­gyár szerelője. Az idén ugyanis már a török fővárosban is lesz autógyári szerviz-szolgálat, s így többed magával oda uta­zik. A két nagy út között „pi­hen” egy kicsit a gyárban. A pihenés gyakorlatilag annyit jelent, hogy járja az üzeme­ket, ellenőrzi a Törökországba induló kocsik vagonírozását, alkatrészügyben tárgyal a kül­kereskedelmi vállalattal. S közben természetesen üdvözli a rég nem látott ismerősöket, barátokat, mesél Egyiptomról, útiélményeiröl. — Jó már egy kicsit itt­hon ... — mondja, s rágyújt egy Kossuthra. — Az utóbbi időben kevés magyar cigaret­tát szívott, s most ez is jól­esik. — öt esztendőt töltöttem külföldön. Másfél évet Kíná­ban, a többit Egyiptomban. S közben .néhány napig Moszkva, Beirut, Bécs ... Gondolkodik. Miről is be­széljen. Nagy a „választék”, napok is beletelnének, ha mindazt, amit látott, tapasz­talt, elmondaná. Nehéz így rö­viden. S hiába, nem íróember ő, hogy útközben is feliemiez- gesse, ami a legérdekesebb. kola típusterve. A miniszté- ! rium felvette a tervezői fel- ■ adatok közé a 400 személyés ! filmszínház-típus megszer- í kesztését is. Az ország rak- ! tározási gondjainak, s iparii és mezőgazdasági beruházá- i sainak olcsóbb megoldását se- i gítik a szerkesztők a feszített ! betonelemekből épülő csar-! nők első típustervének össze- ! állításával. Ezt a csarnokot raktár, « műhely, szerelőcsarnok, \ gépszín és más létesít- j mény céljára, összesen 20 j féle módon lehet majd « felhasználni. Újdonságot jelent ennél is, í hogy a típusterv megszerkesz- ; lésével egyidejűleg szervezik \ meg azt az üzemet is, amely j majd a csarnokot felépíti és; elkészíti hozzá a feszített be-« tonelemeket. Az Építésügyi Minisztérium ! az idén csaknem ötmillió fo- í iintot fordít a korszerű, új : típustervek elkészítésére. ! *- • j A TIROLI Schaffenaubaní robbanás elpusztította az! Eichende Vegyiművek gyár- \ telepének egy részét. 1600 li-J tér hidrogén-hiperoxid és« kénsavgáz robbant fel. A haj- \ nali órákban történt robba- \ nás nem követelt áldozatot. 1 Az anyagi kár hatmillió schil-í ling.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom