Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Nagykőrösi városrészlet ■ . V . %V ' • «L €1 £jg : > •>'<> (Beron Gyula rézkarca) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w Bokros János: van y. i KÖSZÖNTLEK, ÚJÉV! Köszöntlck, Újév!, messzehangzó rímes köszöntőt mond a szám, ezerkilencszázhatvan első, ezüstös fényű hajnalán! Tudom, hogy százszor és ezerszer zengett Terólad már a dal: sokezer éves, vén legény vagy, de mégis mindig fiatal! Köszöntlek, Üjév! és köszöntőm amíg elárad szerteszét, Te jössz, csak jössz, és hajnalodnak már érzem is leheletét! íme, a bor — fenékig ittam! Itt a pohár — földhöz csapom!, így törjön össze minden elmúlt szií-ette gond és fájdalom! Szerelmes voltál és csalódtál? Barátod volt, és elhagyott? Vágyad, reményed összetörték pimasz és cégéres gazok? Ne fordulj hátra: itt az tljév! Tele titkokkal ö van itt! Lépj hát belé: múltból jövőbe, s csikard ki annak titkait! Munkásember, több lesz a béred! Földműves, több búzád terem! Diák, konok, s szomjas agyadban több lesz a fény, az értelem! Több lesz az öröm, több a jóság, több lesz reményed és hited; de mind csak akkor, hogyha te is így munkálkodsz és így hiszed! Csodáld a hajnalt, és füröszd meg fényében fáradt arcodat! S az Üjév szép lesz, boldog is lesz, csak bízzál benne, s úgy fogadd! S máris náthás vagyok. Az ablakon száz rózsa van Jégből meg csillagok... Hát lássuk! Két vasajtó: Egy nagy meg egy kicsi, A felső meg az alsó .., No, nyílj már végre ki!... Kinyílt!... S most itt a rács. Majd elbánok veled! Hó — rukk! Jaj! — Ez leverte csúnyán a kezemet. Jól van no, semmiség. Már itt van a kezemben. Feszít a büszkeség! (Igaz, hogy kormos lettem.) Néhány perc múlva ég, Csináljuk rendületlen! Így, rakjuk sorba szépen: Papír..\. aprófa... szén... Gyufát elő, és égjen! Ég, ég, prüszköl felém! Ég, ég!... — azaz, hogy égett: Fehér papír sötét lett, Immár por és hamu. Most mit tegyek?... Az ember Legyen sokoldalú! Majd mind a két kezemmel Benyúlok szépen... Így... Ne légy olyan irigy! No, add csak vissza szépen! Szén... aprófa — korom. Az ingem összetéptem, De most már nem hagyom. Többet aztán be nem csap, Kezdjünk újból neki! Megy ez könnyen, hiszen csak Módját kell érteni. Csutkát petróleumba, S tegyük be legalul!... A nadrágom!... No, nem baj, „jó pap holtig tanul.” És nem is látszik rajta oly nagyon az a folt — A térdén — és még úgyis egészen tiszta volt. S most újra: Csutkát, fát, szenet Betenni! Kész — Rajt!... Hogy lobog!... Elégedetten pihenek, S Prométeuszra gondolok... De csitt csak!... Elhalt a moraj... Jaj, csak nem alszik el? No, nézzük csak meg, mi a baj! Hát persze! — Fújni kell! Előbb csak térden állva: Fú, fú ... Aztán hason: * Fúj, fúj... — S a füstöt hányja. — No, ezt már fújhatom! ... S most bámulom az ablakon A jégvirágot, s álmodom A messzi-messzi nyárról, Míg szobám másik oldalán Hideg vigyorral néz reám A lyukas radiátor. SÁGI AGNES: VIRRADÁ TTÓL REGGELIG Kilöttyenf. nagy fájdalma azonban nem csitult. Mert 6 nemcsak férjét siratta. A könnyek tengerében saját tanácstalansága is hullámzott: — Mi lesz velem?! Édes istenem, mi lesz velem?! Támasz nélkül maradt a gyerekekkel együtt. El sem képzelhette, hogyan lesz ezután. A munkától ugyan nem félt, hiszen eddig is reggeltől estig dolgozott, de csak, otthon. Vigyázta a gyerekeket, mosott, stoppolt rájuk. Alig győzte kefélni sáros nadrágjukat, szépítette, csinosítgatta őket. Még hétközben is úgy jártak a gyerekek, mintha skatulyából vették volna őket ki. Férjének háromszor is megmelegítette az ételt, kényeztette, ha a szokásosnál későbben jött haza. Igaz, a nagy nyárban kapáláskor, majd ősszel szüretkor kisegített a termelőszövetkezetben is. Persze, csak férje kedvéért, nehogy megszólják. Hadd lássák a falu vezetői, hogy nem húzza ki magát a közös munkából, ha bajban van a szövetkezet. De amikor hívták a közösbe: lenne állandó tag — kibújt. — Sajnos, nem lehet — mondta — a gyerekek miatt. Pedig voltaképpen csak a paraszti életet n f-te le. Hogy ő. kisiparosáé létére, termelőszövetkezeti tag legyen?! Hogyisne! Hogy ott görnyedjen, napestig a szövetkezetben?! És utána a gyerekeket ölelgesse, simogassa kirepedezett kezével?! Hogy a lakást, ezt a szépet, bebüdösítse a paraszti levegő?! Hogy hazahozza cipőjével a rátapadt trágyát, szalmát?! Nem! Ez nem az ő élete, ezt ne ismerjék meg a gyerekek sem. Azoknak ez a i hófehér, tiszta szagú világ való. A paraszti életből neki csak annyi kellett, hogy tisztelje az egész falu. Szívesen megállt a boltajtóban, ha Karácsonyiné, vagy Ilka megállította. Együttérzéssel hallgatta, ahogyan Margit elsorolta: mi lesz a virágkertészetben. Sőt, olyan érdekes, átfűtött beszámoló is akadt, mint Darábosnéé, aki azt mesélte, hogyan zárták ki a felsővégi Tóthot a tsz- ből. Katica már-már elfeledte: egy órája hiába ég a sparheltban a tűz, jóízűeket nevetett, hogy az öreg Tóth elpityeredett a közgyűlésen ... Nevetséges! Valaki azért sírjon, mert nem lehet szövetkezeti tag?! falubélijeit — a maga módján. Szerette őket egy kis beszélőre, néha mulatságokon: de mindig csak ün- nevlőbe öltözötten, távol az istálló ammóniákos szagától, messze a silók édeskés illatától, távol mindentől, ami facsarta az orrát, ami any- nyira különbözött az ő hófeSzeretfe hérre súrolt konyhája levegőjétől. Most, férje halála után, amikor a sok látogató az ajándéksütemények mellé tanácsokat is hozott — mit csináljon ezután —, Katica még a szövetkezetbe lépés gondolatától is megborzongott. Amikor Darabosné jóindulatúan jövendölte „ezután mindig hozzánk jársz majd” — az özvegy fel csattant: — Hogy gondolhatsz ilyet? Nem vagyok én paraszt! Talán trágyát is hordjak nektek?! Szeme Icönnybelábbadt, szája reszketett a felháborodástól. Olyan indulat forrósí- totta a hangját, hogy Darabosné — bár lenyelte meg- bántottságát — hamar felállt és elköszönt. Katica hívta volna vissza: ne menjen. Megbánta már, amit mondott. Lépett is utána, de olyan tétovázón, hogy addigra a vendég már a kertajtót is maga után húzta. Néhány pillanatig sajnálta, hogy a jó asszonyt haraggal hagyta elmenni. De Katica világát a gyász, a holnaptól való félelem töltötte be. Darabosné? Talán a sarokig sem ért. amikor már eszébe sem jutott. Félt a holnaptól, pedig a holnap már itt is volt. Nemcsak gondolnia, tennie is kellett valamit a család jövőjéért. A gyerekekért. A tanácshoz hiába fordult. nem tudták rajta segíteni, hiszen még gépírni sem tud. A kisipari szövetkezet csak a temetkezési segélyt adhatta — állást nem, nekik csak szakmunkás kellett. A háziipari szövetkezetnél biztatták: jöjjön két hét múlva, talán adhatnak akkor valami kézimunkázni válót. Egyelőre azonban ez is csak biztatás volt. Mégis úgy döntött, hogy ezt a két hetet majd csak kihúzza valahogyan. De közben benézett a termelőszövetkezethez. Már csak azért is* hátha így gondolnak rá télen, a kosárfonás idején. Abból megvehetné a gyerekeknek azt a sokat emlegetett tréningruhát. A termelőszövetkezetben Erdősbe, az elnökbe ütközött. Az elnök nem volt túlontúl barátságos kedvében — valakit éppen az imént terem- tettézett le — de azért leültette Katicát. Döcögősen indult a beszéd. Először arról, hogy a mélyszántással jól haladnak. Meg hogy mindenkinek akadt munka. Sokan az erdőre járnak fát dönteni; Krizsán- né éppen most megy tanfolyamra — baromfigondozó lesz. Kellene valaki a helyébe, a fejőshez — dünnyögte Erdős. — Talán elvállalhatrtád? Az elnök úgy beszélt, mint akinek véletlenül jutott eszébe ez a dolog a fejőssel, de Katica érezte, hogy jóelőre megfontolta az ajánlatot, és a gondoskodás diktálta szavait. így hát harag nélkül tiltakozott: — Ahhoz én nem értek. De azért össze kellett harapni a száját, hogy ne tóduljon utána az indulat: Engem, Tatámét, aki négy polgárit végeztem, aki városi Egy pillanatig fehérre foltozta az istálló előtti földet, azután szürkésfekete tócsa lett, majd eltűnt. Felitta a föld. Hiába volt nedves az őszi esőzéstől, erre a kis tejre mégis szomjazott. Katica haragosan nézte. Különösen az bántotta, hogy Vidáné olyan peckesen vitte előtte a vödröt, ahogyan ő talán soha sem tanulja meg. Most azonban nem fojtogatta már torkát a keserűség, mint az első napokban. De az elmúlt két héten... Ha rágondol, még mindig elönti a szégyen. Máig is kínozza a lelkiismeret. Nem mintha az asszonyok szólnának valamit... Talán köny- nyebb lenne, ha egyszer is szemére vetnék, ami történt. De ők csak hallgatnak. Pedig történt valami. ...A bánat akkor majd------------------- elvette az e szét. Azt hitte, nem éli túl. Nagyon szerette férjét, aki ; egyik nap kedvetlenül sá- ; padtan jött haza a kisipa- : ri szövetkezetből. Levegő i után kapkodott, a szívét \ tapogatta. Azt hitték, a szo- i kásos roham; majd elmű- j ük. Felesége ágyba bújtat- • ta. Harmadnapra azonban l temették. ! Tizenöt esztendő után itt- ! haoyta elkényeztetett asszonyát. Katica szívből siratta, SÍPOS TAMÁS: ÁLLATKERTI MOZAIKOK kéne még? Ül az ágon. Elégedetten figyeli a hatodik egeret. Bizonyos benne, hogy a bögyébe kerül. Csak ki kell várnia az idejét. És ő kivárja. Jegesmedve Piszkosfehér, idomtalan és komor Romeo. Halálra marta a párját, Júliát. A fogság tébolyba hajt. S ha téboly van, akkor nincs Romeo és Julia — csak téboly. Megesik néha, nincs rajta csodálkozni való. Strucc Sértődött. Miért az ostoba politikusokat hívják strucc- politikusoknak? — Hiszen én nem dugom a fejem a homokba, csak néha kavicsokat nyelek, mert kell az emésztésemhez. Ezt már a természettudósok is megállapították. Hát hagyjanak engem békén. Micsoda beszéd az, hogy struccpolitika ; ,s És ezért állandóan, folyvást sértődött. Mégis csak strucc- politikus. r „ Oz A kis Bambi megszületett, ^ehérpettyes, barna bundács- kában, pálcikalábakon áll és csodálkozik. Még nem tud beszélni. Ha tudna, bocsánatot kérne, hogy — él. Kanári Karcsú, elegáns. Kitűnő művész és — tisztában van képességeivel. Veréb Szürke és mindenbe belecsipog. Átlagon felüli akar lenni. És nem veszi észre, hogy a kolibri is ezt akarja — csak helyzeti előnyben van. De hát éppen ez a szánandó ebben az egészben. Holló Fekete és gőgös. Tudja, hogy bekerült a világirodalomba. Gólya Meg se nézik a látogatók. Hal Szeme olyan mint az üveg. Konok és néma. Talán azért hallgat, mert a víz selymes és puha. Sikoltana — úgy lehet — ha érdesebb volna a közeg. Sündisznó Hegyes az orra és komoly. Körme, ha fut, mint egy miniatűr írógép. Egyetlen fegyvere: a tüskéi. Mindig fél — tűhegyes dárdáit millió irányba mereszti. Olyanokat is megszúr velük, akik meg sem érdemelnék és akiket nem is akarna. Lehet, hogy ez bántja, De nem tehet róla. Túl sok az ellensége. Kígyó Karikában fekszik — aztán egy villanás és mint az acélrugó pattan. Néha mint a méterrúd — egyenes és kemény. Céltudatos, pontos és hideg. Megfontoltan és nyugodtan él. Mondják, hogy bölcs. Kerüli a kockázatot és kerüli a látogatókat, akik megkoppintják az üvegkalitkát. Alszik már. Ügylát- szik, valóban bölcs. Elefánt Egyedül van. Azt mondják, Afrikában és Indiában sok van még a fajtájából. De ő ezt nem tudja. Egy szomorú tömeg. Szomorú, élő anakronizmus. Tigris — Alattomos vagyok? Milyen furcsa. A bundám rézsárga bársony és mint az éjszaka, olyan feketék rajta a sávok. Ezt tudom. Meg azt is, hogy csodálatosan forró a vér íze. Erős vagyok — a ketrec tetejéig pattanhatnék fektémből. Minek? — Magának könnyű ott kint, nyakkendős úr! Most túl közel van a keze a rácshoz. Most ha akarnám ,.; Ásít, vörös lángot vet a torka — hagyjuk ezt. S a két smaragdzöld csillag tüze ki- húny. Alszik. Vagy úgy tesz, mintha aludna. Mókus Nem olvasta Felix Salten „Perri’‘-jét, így hát nem tud- ik magáról, hogy milyen bűbájos kis szőrgombolyag. Be- , szorították egy szűk kálit- ^ kába, őt, aki sugaras ívben ^ pattan ágról le, fára föl. Most ^ két kis mancsát melléhez szó- í y rítja, azután mogyorót máj- ^ szol. Hirtelen be a kerékbe, ^ és rohan, rohan, beszáguldja ^ a nagy erdőt — ezt hiszi. Nem, ^ nem hisz ő semmit, de úgy ^ kell ez az illúzió. 2 Oroszlán \ í Nincs erősebb nála. Olyan j mint egy szobor. Homokszín ^ szőre fakó s a rács vasa ki- ^ törte fogát. Egyszer meg- ^ nyalta fogiára kezét is. | Nyújtózik, feláll, fejét mély- ^ re hajtja. Aztán feldübörög, ^ felzúg valami és ,,. Mégis a ^ legnagyobb, \ Medve í g Amíg kicsi, bumfordi, ked- ^ vés, megható. Aztán felnő, ^ komor lesz és megbízhatat- ^ lan. Mint a villám pattan ^ és töri össze a csigolyád. ^ Megérdemled. Miért hoztad ^ le a ködben úszó havasokról? ^ Most megfizet. Kenguru Két hatalmas láb — kicsiny ^ fej. Esetlen. Léte értelmet- ^ lenség. Félóránként ugrik ^ egyet, aztán leül, figyel. Me- gint ugrik — harap egy csomó '/f füvet Más nem is telik tőle. í Bagoly Ül a faágon. Pislog egyet- / egyet. Szereti az életet. San- j dán figyel és kajánkodik. Na- \ ponta hat egér — ennyi az £ adagja. Megkapja, Hát mi ‘
