Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
\ BETYÁR (Móricz Zsigmond regényének dramatizált változata a Jókai Színházban) NÉHÁNY GONDOLAT - NÉHÁNY ÍRÁSMŰRŐL létemre itt temetkeztem el. aki kisiparosáé vagyok — engem, fejőnőnek állítanátok be?! Erdős talán meghallotta a ki nem mondottakat, mert nem nagyon kapacitálta az asszonyt. — Ahogy gondolod, Katica... De nálunk jól élhetnél. Aki szereti a munkát — boldogulhat ... Gondolkozz még a dolgon. s — Soha! Soha! — hajtogatta az asszony, de csak magában. Ezt ismételgette otthon, még este az ágyban is. Imádkozott, hogy soká virradna rá a reggel, mert legalább éjjel egy kicsit alhat, megszabadul riasztó gondjaitól. Ezen az éjszakán azonban nem lepte meg az álom. Szürkületkor a. két kicsi --------------------- meg edesen A z Úton nem nézett sen- -------------- kire, semmire. a ludt. Katica fátyolos szemmel nézte őket... Ezeknek nem lehet hiányuk semmiben. Es eszébe jutott a kis cipő, a barna, a Gyurié, amelyiknek elkopott a sarka. Suszterhez kellene vinni. Persze, az is pénzbe kerül. Meg aztán ruha is kellene, meg hócipő is... Kell... Kell__ Kell... Mennyi mind en kell... És a barna cipő az ágy lábánál állt, csámpásan, reménytelenül ... Akkor már tudta; ha felkel, bemegy a termelőszövetkezetbe. Mielőtt elindult, megigazította még a gyerekek párnáját; azok úgy sem ébrednek kilenc előtt. Addig még hazaszaladhat hozzájuk. Gyűlölte az embereket, a házakat, mindent. Az egész életet. Az sem hozott enyhülést, hogm a szövetkezetben szívesen köszöntötték — mert Darabosné elnézett a feje fölött. Katica nem tudta, hogy az asszony elmond- ta-e a többieknek, ami köztük történt, ezért bizalmatlanul. félszegen, talán kissé ellenségesen is pislogott az irodában levőkre. Nem állt közéjük, nem volt semmi mondanivalója, csak annyit motyogott: — Segíteni jöttem ... A szövetkezetesek összenéztek. Az elnök szólt csak; — Hm... szóval • segíteni — és a nyárra gondolt, a kapálásra, amikor Katica közöttük ügyetlenkedett. Még azt is kikapálta, amit nem kellett volna. És hogyan vigyázott kényes, fehér kezére, hogy jaj, meg ne szúrja, fel ne sértse valami... De erről nem szólt, nem akarta megbántani az új tagot. És azt sem akarta, hogy megmosolyogják Katicát, mint akkor, amikor „segített1’. — Hát akkor menj Galambos bácsihoz — tanácsolta. Galambos karonfogta az asszonyt és az istállóhoz kísérte. Katica elhúzódott volna az öregtől, de nem akarta magára haragítani már az első napon. így hát türelmesen végighallgatta, hol leli a vödröt, melyik tehénnél kell kezdenie a fejést és hogyan. Azután egyedül maradt. A tej vékony sugárban--------- csurrant a vödör a ljára. Apró permetszemek- kel befecskendezte még az oldalát is. Ha a Katica jobb kezével fejt, akkor a vödör oldala bal felől, ha ballal húzta a tehén tőgyét, akkor jobb felől lett tele tejcseppek- kel. Ha most azt mondta volna valaki: igyon a tejből, meri- ten rosszul lesz. A trágya, a gőzölgő tehéntest, a tej szaga émelyítette a gyomrát. És nemcsak a gyomra háborgott. Hiába hullott a könnye, a lelke csak nem könnyebbedett. Milyen más is volt a nyáron. Megkapált egy hold kukoricát, tessék-lássék módra, ézívességből — büszkeségből ... De most... a muszáj ideköti, ehhez a kényelmetlen sámlihoz... A nyáron akkor hagyhatta abba a szívességmunkát, amikor akarta. De most — olyan, mint a többiek. Azonos mércével mérik a munkájukat, nem vendég már, csak szövetkezeti tag... Az első nap rettenetes volt. Hazaérve enni sem tudott, csak súrolta magát a lavórban, mintha a víz a tehén, a fejés, az istálló, a szövetkezet emlékét is lemoshatná. Hiába. Még az ágyban is undorral tartotta távol a kezét az arcától. Talán így nem érzi az istállószagot... Reggel fáradtan ébredt. Ahogy a tükörben nézte magát, fésülködés közben, megállapította: egy nap alatt megcsúnyult. Pedig eddig csak dicsérték; 38 éves, de 30-nak sem látszik. Bezzeg ma hízelgésből sem fiatalíthatnák. És reggel kezdődött minden előírói. Az asszonyok az irodában... az istállószaa... és a köny- nyek a tej mellé. Pótlásnak. Mert bizony kevés tejet tudott kihúzni a tehenekből. Már-már arra az elhatározásra jutott, hogy feláll és búcsú nélkül itthagyja ezt az egészet, amikor Galambos bácsi nyitott rá. Katica haragosan nézte az öreget. Azt hitte: ellenőrizni jött. Vagy talán mulatni akar az ő ügyetlenségén. .Hiszen, most már tudja — a nyáron se azért nevettek az asszonyok — mint akkor hitte — mert örültek, hogy együtt dolgozik velük ... Nem vele, rajta nevettek! És most az öreg Galambos is azért leskelődik, hogy este legyen mivel szórakoztatni a többieket!... De az „ellenőr" r“ se..ne~-----------_-------------jzett. Megveregette az egyik tehén farát, helyére tuszkolta a borjút, azután — mintha akkor jutott volna eszébe — felvette a másik sajtárt, és leült az istálló túlsó felében. Fejt. A tejet Katica vödrébe öntötte. Azután. mintha rossz fát tett volna a tűzre, félrefordított fejjel, darabosan, ügyetlenül kibaktatott. Az istállóajtót csak belökte maga után. K atica most már nem haragudott rá — egyenesen gyűlölte. — Éppen ez az ember, épp Galambos bácsi, akiről mindenki azt mondja, hogy goromba, mint a lópokróc — ez ad nekem alamizsnát?! Holnap, tudom, erről beszél majd az egész szövetkezet. Hogy tehetetlen, élhetetlen vagyok ... Hogy meg se lennék segítség nélkül! Másnapra csak a fáradtság ; feledtette ezeket a kínzó gon- \ dolatokat. Egyszerűen nem \ érezte a karját. Minden izü- \ lete hasogatott, a dereka \ merev volt. alig hajlott. Fá- ■ radian, ölébe ejtett kézzel, ! kiégetten meredt a vödör \ telhetetlen bendőjébe. Csak : Vidáné közeledtére húzta '• ki magát. A másik asszony i átfogta a vállát, kicsit meg- \ ropogtatta, mintha tudta \ volna, hol fáj. Azután oda- ; súgta, nehogy a tehenek meg- \ hallják: — Nem volt más dolgom, \ eljöttem. Feleletre nem várt csak j vette a sajtárt, mint teg- \ nap Galambos bácsi, és fejt. \ A következő pillanatban is- \ mét nyílt az istállóajtó. Da- \ rabosné kukkantott be, de \ csak bekukkantott és máris \ eltűnt. ■ Néhány perc múlva \ azonban visszajött, és ráför-; medt Vidánéra: ; — Ej, te még mindig itt! vagy! ; összenéztek, elnevették ma- ; gukat. Aztán Darabosné is szé- ; k°t. sajtárt kerített magá- ; nak. — Kedvet kaptam a fejés- j hez — mondta. Úgy mondta, hogy „kedvet ■ kaptam” és nem úgy, hogy! .,segíteni jöttem”. \ Katica nyelte a könnyeit. í A két asszony abbahagyta a í fejést. és rámeredt a hüppö-! gő özvegyre. Ugyan mit kezdjenek vele? ) Vigasztalják, simogassák? ! Rákiabáljanak? í í Tehetetlenek voltak■ Mertí-------------t------- ha fejősről) v an szó — az más. De be- í szélni?! '• fán zsoltárban a megnyugtató halálért könyörög. De miért óhajtja a halált, aki építeni akar, aki holnapot akar? És ha nem azt akar, akkor mit?! Ha valami szépen indul a kötetben, ha realista talajról szökken is, visszahull és a szavak örvénye ragadja, ki tudja hová, a költőt. (Levél az áradásról.) Reményi verseinek olvasása előtt fiatal íróink antológiáját lapozgattam át, s a két kötetben megleltem ugyanazt, amit Reményinél, csak nyersebben, durvábban, kevésbé művészien. A novellák többsége a halállal, a homályos és torz érzések irányította életutakkal foglalkozik. Ami a mával, annak is nagyrésze megdöbbentő: szadista, részeges emberek, korcs lelkű kisfiú, elhagyott öregek vonulnak előttünk, s így lehetne sorolni tovább. Ez lenne o mfli magyar valóság? Olyan lenne a magyar falu, a magyar paraszt, mint amilyennek Gerő János és Túli József ábrázolja? Olyan az öregek sorsa, mint amilyennek Nyerges András, Kertész Ákos, Hámori Ottó mutatja? S az „új formá”-ra Szilágyi Dezső Bíborka színeváltozása című írása a példa. Miért tudja Tímár Máté, Molnár Géza megtalálni az igazi hangot, s ezzel a ma \ művészetét? Ott keresnek, ! ahol van. A mában, a ma > valóságában. Üj utat keres- ! nek? Igen, keresnek. De a ma ; valóságának kifejezésére leg- \ alkalmasabb új utat. új for- ; mát. És nemcsak azt kutatják, j ami beteg, ami rossz. Persze : az irodalomnak ezt is, azt is : észre lehet és kell is vennie, j De ha csak a hibát veszi ész- ; re, ha csak a rosszról ír, ak- : kor baj van az író látásával, ■ talán szemléletével is. A Kortárs novemberi szá- j mát olvasva, néhány vers- j címet írtam egymás alá: Szél1 csend, Őszi zápor, Kánikula, Őszi kép, Téli táj. Jégvirág. Az évszakok költészetének csokra lehetne ez a szám — csak nem így. Hiszen szép az ősz, szép a jégvirág is, de ezekben a versekben minden dermesztőén hideg. Az embereket érzések és szenvedélyek fűtik, de ezek a verssorok le£ hűtenek mindent maguk kö- \ rül. ? ; „Tízezer évnyi távol, kalan- 'j dók vadonéból £ a hangom meg sem hallod, \ fájdalmam meg sem cr2 zed... • É ... 2 nem tudlak sem elűzni, sem koszorúmba fűzni, 2 Rossz bálványok közt fény- ) lesz, mik ölnek s meg 2 nem halnak.” 2 (Jégvirág) ) 2 A Téli éjben mindenütt ,<je- 2 ges. sötétlő ablakok” kísérte- nek, az őszi képben „dérhar- 2 matos ég sír a csipkebokor- 2 ban”, másutt a „roskadóból el- 2 fogyott a hörgés”, majd azt ^ fedezi fel a költő, hogy „Meg- 2 eredt az eső: történt (hát vala- 2 mi”. 2 Más-mas versek, más-más szerzők, s mégis: a jelenték- 2 telenség dicsérete, a szomorú- 2 ság magvainak hintése, érthe- 2 tetlen borongás, a semmi fe- szeigetése. ) Egeket ostromolni mindig 2 művészi küldetés volt. De va- 2 jón hol leli az az eget, aki ! nem látja a napot? í Ozocializmust építeni csak J k tiszta eszmékkel, tisztázott művészi célokkal lehet ) De az értelem megtagadása í nem lehet cél, s nem is esz- ! köz semmiféle cél elérésére; ! Az érthetetlenség mindig ret- ! rográd. A tömegektől való el- ; fordulással, a művészet előre ; mutató irányának feladásával ! jár. Még akkor is, ha az al- ! kotó netán nem ezt akarta < volna. Mészáros Ottó filmh'irek A Budapest Filmstúdió munkatársai az idén az előirányzottnál több, mintegy 220 híradót, rövid- és riportfilmet, oktatófilmet és népszerű tudományos ismeretterjesztő filmet készítettek. Befejeztek négy játékfilmet, köztük a Fapados szerelem, az Égrenyíló ablak és a Merénylet című alkotásokat. Jövőre még az ideinél is több tennivaló vár a filmstúdióra. A technikai feltételek javítására több .százezer (forintos költséggel építkeznie a gyárban, s 1960-ban új műtermet adnak át rendeltetésének. A Budapest Filmstúdió munkatársai az új évben is több külföldi országot felkeresnek, s élményeikről riportfilmekben számolnak, be. Legutóbb Schuller Imre operatőr kelt útra a Nemzeti Múzeum Afrika-expe- díeiójával. Felvevőgépével elkíséri a vadászokat, s hazatérte után filmet állít össze a négyhónapos gyűjtőút legizgalmasabb, legérdekesebb epizódjaiból. A Bolgár Népköztársaság 15 év alatt megtett nagyszerű útját mutatja be az Uj Bulgária című, bolgár—ukrán közös filmalkotás. A forgatókönyv Dimitr Metodiev bolgár író műve. Rendezői: M. Jugyin és Goncso Gon- csev. A moszkvai nemzetközi filmfesztiválon már bemutatott filmet most szinkronizálják orosz, német, francia, spanyol és több más nyelvre, 1959 harmadik negyedévében a franciaországi mozilátogatók száma 1958 azonos időszakához viszonyítva 6,6 százalékkal csökkent. 1957 harmadik negyedévével ösz- szehasonlítva a csökkenés 23,3 százalékos. A bruttó bevétel vesztesége 2,6 százalék. A Zágráb melletti Dubrava filmvárosában felépítették a bibliai Betlehemet, amelyben az új olasz film, a Dávid és Góliát játszódik. Az építkezés összesen mintegy 3 millió forintnak megfelelő összeget tesz ki. A főszerepet Orson Welles játssza, a fontosabb szerepeket olasz művészek alakítják, a statisztéria pedig jugoszláv. Közel 1500 statisztája és 500 lovas szereplője lesz a nagyszabású filmnek, amelyet Richard Poiter rendez. f. 2 Felmérhetetlen tisztelettel 2 Móricz Zsigmond, s őszinte 2 megbecsüléssel az átdolgozó 2 Thurzó Gábor képességei iránt, 2 ültünk be a színház nézőte- 2 rére a Betyár legújabb szel- í 1 előidézéséhez. (A mű már el- szenvedett egy rádióváltoza- 2 tót!) Elöljáróban töredelmesen 2 be kell vallanunk, kissé vi- 2 szolygunk az érett, immár j klasszikussá nemesedett mű- 2 vek dramatizálásától. Sajnos, J számos példa akad, arra, hogy 2 becézett, kedves és jó ol- 2 vasmányainkat úgy látjuk 2 viszont, hogy már-már ké- j telkedünk az eredeti értékeiben is. '} A Betyár a legtökéletesebb í példa erre! j író s olvasó — általában — \ „cinkosok”. Egy történetet, \ magvas mondanivalójával, tö- ; kéletes szerkezeti felépítésével, í stiláris szépségeivel, csak egy- ! szer és egyféleképpen lehet \ megalkotni. S e regény akkor ! jó, ha az olvasóban azonos ! húrt pendít meg, ha az képes ! ráállni ugyanarra a „hullám- ! hosszra”, amelyen az író „iköz- \ vetít”. Mindnyájunknak isme- ! rős az a különös érzés, hogy az j író mondatait magunkéinak > érezzük, hogy szavait szinte ! mi is kiejthettük volna és ki- ! zárólagosan csak azokat, és ki- í zárólagosan azonos hangsúly- j lyal. ! Nos — ülünk a színház né- j zőterén, várjuk a képszerű ; megjelenítését annak, ami egy- ; kor, a könyv olvasásánál : agyunkba rögződött a meséből, | s i szemtanúi leszünk egy • műfajilag zavaros, felépí- : tésében meg-megbicsakló, \ színészileg tehetetlenül • félréjátszott s rendezésé- i ben nemkülönben tétovázó előadásnak. ; Kíséreljük mindezt megindo- i kölni: ! Szörnyű Jóska, a betyár, kis- ; sé egyénien elképzelt mórdez- I zsigmondiasan értelmezett ro- i mantikus hős, afféle magyaros, I Alföldünkre plántált Robin | Hood. A kényszerítő szükség- i ben a gazdag grófokkal szem- i ben erőszakkal fellépő paraszt- i legény, a betyárok körüli misztikumot használja fel, hogy családján és a szegényeken segítsen. Fosztogatása alkalmával megpörkölődik egy asszo- nyi szempártól, amiből némi megértés csillan fel aziránt, amit az elnyomottak nevében tolmácsol a betyár. Parázsló szerelmével bajbarántja a szép özvegyet is, akinél még viszonzást sem remélhet. /Sorsa, hogy meneküljön a törvény elől is. a nincstelenek századvégi sorsa: amerikás lesz. Ennyi a szűkén szabott váza a darabnak. Mindez terjengős dialógusokban, mozdulatlan színpadképekben és erőszakkal közbekevert epizódokban történik. Lehetne ez az előadás, a rendezés (Pauló Lajos), a színészi játék hibája is. De ennek a betyárnak nem lehet hinni. Nem hisszük, hogy ténykedését kifejezetten és csakis a javak szociális elosztásának érdekében fejti ki; és megszemélyesítője (Görbe János, aki szinte predesztinált erre a szerepre), mintha maga is kételkedne abban, hogy küldetése őszinte és becsületes, noha a regény nem hagyott kétségeket efelől. Az ellenpont: a betyár szülői házánál lecammogó jeleneteket giccsbe sikló naturalizmussal, dolgozták fel. A két öreg (Bán-i hidi László és Peéri Füri) gonosz, torzsalkodó, kapzsi vé-; nek, akik aligha érdemlik meg; Jani fiuk gyermeki jótékonykodását. A hős itt és így szinte i tragikomikussá válik. Hiszen \ tetteinek rugója ezen a ponton \ érthetetlen. De félrecsúszott az: a másik föllépése is, amikor a í földjüket védő parasztok élére! áll. A kép naivan csupán il-.j lusztrál egy helyzetet, amit j kissé anakronisztikus szóla-! mokkái indokol, hogy aztán! egyszer s mindenkorra elejtse; az ott történteket. : i Ha elfogadjuk, hogy ez a \ kép előzmény, s az epiló- \ gusban látottak a követ- ; kezmény, a kettő közé el- ! helyezett, színterükben is \ távoli jelenetek követbe- \ tétlenül szétszabdalják az \ összefüggése két. Aztán van még rejtelmeket; / bogózó vizsgálóbírói kihal Iga-! tás (Inke László), ármánykodó! cselédintri.ka (Hacser Józsa), a! kabarén alig felülemelkedő; inaskarikatúra (Benedek Tibor) ment meg belőle annyit,) amennyit megmenthet), a szó- j kottnál is bárgyúbbra rajzolt) grófi csemete (Kozák László),; szenilis gróf (Boray Lajos) ésj gőgös grófné (Petur Ilka), za-! városán érvelő inspektor és) neje (Nádai Pál és Sebők Mar- S git). ä 4 Akad aztán indokolatlanul) pörgetett, majd félfordulato-) kát végző forgószínpad, ádázok * nyeglesége, a hörgő igazakkal \ szemben, vannak csúf csend-j őrök, stb. Ami már többre si-j került ebből az operettesített! szocializmusból — az csak í Bánki Zsuzsa szelíd, szánalmas! kis nagyságos asszonya. Kár volt a so,k munkáért, ; kár volt a regényért; írói, ! dramaturgiai, rendezési í melléfogás az előadás. i És befejezésül: Móricz Zsig-j mond annak idején már neki-; állt regénye dramatizálásának,) s a kezdet után Hevesi Sándor j eltanácsolta a folytatást. Az író; belátta igazát és a darabot) nem fejezte be. ) Kettőjüknek pedig hinni le-í hét. í Tokaji György / ; F)ár hónappal ezelőtt Jan- J I kovich Ferenc „lila ver- j se” jogos és érthető vihart ! kavart. A vihar elült, de to-' ! vábbra is megjelennek, ha í nem is annyira „lila”, de í „halványlila” alkotások. A ! dolgot súlyosbítja, hogy egyes í körökön belül csak a „művé- ) szí alkotás”, csak az „európai ! színvonal”, ami ezekhez a ) „lila”’ művekhez hasonló és ) ami egyértelműen pesszimista. ) Mindez akkor kezdett mon- \ datökká sűrűsödni bennem, \ amikor Reményi Béla Zsák- ; mány című verseskötetét lapozgattam. Éreztem: a költő ! keres valamit. De mit? Ezt ő í maga sem tudja, csak keres. ; S mit lel? Dekadenciát, értel- ) metlenséget, a világ gyűlöletét. ; „... minden meghal, csak a banalitás, í csak a közhely, csak az olcsó. ság, csak az unalom, ! az forog szüntelenül, mint ; a malom.” < Ezek a sorok a költő Mono- í lóg című verséből valók. S az \ Este van, a Honvágy, az í Ahogy a halál, a Föl-alá és a ! többi versben a költő tovább \ viszi mindazt, amit a Mono- ! lógban megfogalmazott. A Pro\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ r()ise(jrád
