Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

Örkénytől kerek kilométer----------------az út. Ház nem s zegélyezi, csak a villanyoszlo­pok sora. A drótokon fázósan kucorognak a verebek. Kurta-furcsa település. Akár egy játékfalu. Kisebbek a há­zak, kémények, ablakok, mint odabenn az „igazi” faluban. Az egyetlen bolt is talán ha négy­szer négy méteres. De már ház ez is, az is, vályogból vagy vert falból, cserép- vagy palatetö- ttel. A táj: befagyott, fehér és mégis fénytelen világ. A fényt hozó oszlopsor megtorpan itt, •már nem kanyarodik be a szé­les, levegős nevesincs utcába. Két oldalán lomhán terpesz­kednek a házak. Távolabb egy­mástól, mint az a faluban szo­kás. Pedig sok élet szorult itt a falak közé. Egy-egy házacská­ban — nem több ez egyetlen szobánál — tíz-tizenöt ember éli a maga életét. Tíz-tizenöt ember: három-négy család. Férjek és feleségek, öregszülők és gyermekek. Tarka, zajos összevisszaság. • Akaratlanul Kelet színes, üveggyöngy-csil­logása rémlik fel az idetévedt idegen képzeletében. Csakhogy itt Zulejkát Pannának, Vau­mét pedig egyszerűen Sárinak szólítják. Es nincs mesebeli varázsszőnyeg. Amit a hideg agyagpadlóra vetnek, szőnyeg és ágy is egyúttal, és asztal és szekrény — minden. A pénz mindig vékonyan cincog a csöppnyi szobákban: tíz deka zsírt, egy kiló krumplit, fél kiló kenyeret vásárolnak raj­ta. Ez is jó ebédnek, vacsorá­nak számít. Az álmok talán mesévé szé­pítik a keserű életet. Ejszalcán- ként Panna Zulejkának álmod­ja magát. Sári Fatimának, de az ébredés annál kegyetlenebb. A legtöbb házban olyan, mint másfél évszázaddal ez­előtt, amikor először ütött itt tanyát a Rafael-család. Honalapítók... ***• Rafael-család leszármazottait. Sokan vannak. A családfő: Rafael Péter vállas, szép szál ember'. A leányai; egyik, s^ebb, mint a másik. De a tizenegy gyerek közül egy sem járt is­kolába. Hogy a huszadik szá­zad embere már a Holdat ost­romolja? Olyan mese ez szá­mukra, mint az ezeregyéjsza­ka. Van, aki így jellemzi: titok nélküli élet az övék. Titok nélküli élet... Vajon van-e íze annak a szerelmes ölelésnek, amelynek tiz-tizen- két másik ember a tanúja? Lakatos Aladárék tizenné­gyen laknak együtt. A házat szinte szétfeszíti a tucatnyi ember. A határt uraló sárii, tejszinű köd görcsösen kapasz­kodik az alacsony tetőbe, mint fuldokló, a feléje nyújtott kéz­be: ha elereszti a lélek is, ki­röppen belőle. Akár a házból, ha még egy ember kíván be­lépni oda. Pihenést nyújt-e tizenöt el­törődött testnek az agyagpad­lóra vetett rongycsomó? Mert Fehér Kálmán szobájában há­rom család, tizenöt ember él. A kémény ugyan halványan pipázgat. de az eresz alján, mint fehér rozmáragyarak, jégcsapok meredeznek. Olykor, ha a nagy hidegtől megpattan valamelyik, aláhull és csengve törik szét a csonttá fagyott földön. Ott várja be, apró szi­lánkokra hullva, hogy mikor jön már az olvadás? Tud-e még pirulni a kamasz­lány arca, ha legényemberek előtt kényszerül mosdani? Rafael Péter családjában csak a gyerekek száma tizen­egy! Köztük fejlett kamaszlá­nyok. Tavasszal, nyáron még csak nyújt valamicske búvóhe­lyet a bokor, de most? A szél céltalanul kószál a pusztasá­gon. Kora hajnalon még neki is rugaszkodott, de azután, akár a megfáradt vándor, lete­lepedett a házak tövébe, ott mocorog csak, hogy belé ne fagyjon a lélek. Dermesztő idő. Még gondolni sem lehet a kinti tisztálkodásra. Szorul-e elég tiszta levegő abba a szobába, amelyben tíz ember lélegzik egyszerre? Mert tizen lakják Radios János há­zát. Szellőztetni? Percekre még csak megjárja, de az mit sem ér. Ki Icellene tárni egész éjszakára. Télen? Húsz fo­kos hidegben? Nem embernek EMBERRÉVÁLÁS való a téli éjszaka fogvacogta- tó muzsikája. Azután: Ismeri-e a szégyen érzését az olyan édesanya, aki vihogó ka­maszok előtt bontogatja a pruszlik, kötőjét, hogy enni ad­jon éhes gyermekének? 54 család, JárZbÍZÖé, ................. ven ember el a z Örkényi cigánysoron. Élnek és eszmélnek, ha las­san is. Másfél évszázad moccanat- lanságából kell kimozdítani a nevesincs utca lakóit. Gigászi munka, egy-két, ember nem is boldogul vele, pedig több ma még nemigen akad. Egy-lcél ember. Köztük is el­sőként Marosi Elemér, az Örké­nyi iskola igazgatója. Vala­hányszor megjelenik a cigány­soron, oly örömmel fogják kö­rül, akár a közéjük valót. Mért segíteni akar. Segíteni az em- berréválásban. Emberréválás ... Nagyon nagy dolog ez itt. Mit jelent, pontosan még nem tudják megfogalmazni. De már maga a sejtés is erőt kölcsönöz. Hogy ne álljanak minden pillanat­ban futásra 'készen a lábak... Hogy a szem a szembe néz­zen . ■. Hogy a fogékony érte­lem kitárulkozzon a világ ed­dig ismeretlen dolgai előtt és magába szippantsa azokat... Mindenki másként értelmezi. A cigánygyerek: — Ne húzódjon el tőlem sen­ki utcán, iskolában ... A leány: — Ne nézzen senki a lába- kapcájának, csak azért, mert cigány vagyok ... A menyecske: — Egy ember mellett szeret­ném leélni az életem ... Verés nélkül... becsületben ... A legény: — Otthont akarok, tisztát, világosat. Igazi bútorokkal, rendes asszonnyal és gyerekek­kel ... ■ -* nirtrWin» A férfi: — Ne csak a munkában egyenjogúságot, a megbecsü­lésben is,.. Az asszony: ? — Külön szobát... emberi f szót... í ' í A törvénv nem ismer kü~i H Törvény jónbseget cigány és nem cigány ícözöft. Egyfor- ; mán ír elő jogokat és lwteles- $ ségeket, Az élet azonban nem ; mindig tart lépést a leírt sza- í vakkal. Hiába rend és hiába j törvényesség: nem egyszer tá- í madnak az iskola igazgatójára í a szülök: miért éppen az en j gyermekem mellé ültettek ci- ; gánygyereket! Sőt! A községi \ KISZ-szervezet legutóbbi tag- ; gyűlésén hangzott el a követ- $ kező kijelentés, amikor a ci- ', gúny népi együttes megalakító-', sára került szó: — JVe közénk, hanem mel- i lénk! így valóban nehéz. De az ! emberréválás már megkezdő- ! dött, senki sem állíthatja meg. ! Szeptemberben nyolcvan ci- ! gánygyérek jelent meg is isko- j Iában, Nyolcvan a kilencvenöt ; közül! Még soha ennyi, pe- \ dig a törvény már tizenöt \ esztendeje jogot biztosított er- \ re. \ Az iskola úttörőcsapatában j megalakult a Cimbalom-őrs. \ Úttörő cigánygyerekek ... Júniusban hagyja el az is- \ kólát Sztarehorszki Józsi, az \ első olyan cigánygyerek, aki j mind a nyolc osztályt elvé- \ gezte. Pedig már túlkoros. ■ Maga kérte, hadd (anulhas-! son! . A első, bíztató I A va"oz°L jelei. Olyan, j mint a februárvégi napsugár, : amelytől napról napra sóvá- ; nyodnak az ereszek alatt lógó : jégcsapok. Kedves, derűs lát- í vány a szigorú tél után. A telep felnőtt lakóinak zö- : me-ma már dolgos, becsületes \ tagja a társadalomnak. - Ró-: zsahegyi István lakatos, Szta- ; rehorszki József a Ganz-; MÁVAG-ban dolgozik, Kovács \ József úgyszintén, Csontos • István. Kovács György az \ Örkényi Haladás Termelő-1 szövetkezetben talált munkát. \ A vajda. Balogh Ernő. sza­tócsüzletet nyitott a telepen. Nem a maga jószántából, nem is elsősorban a maga boldo­gulására. Először a földmű- vesszövetlcezetet kérték: nyit­na üzletet. A válasz: nem ki­fizetődő! Inkább háromszáz­ötven ember filléres vásárlá­sokért gyalogoljon be . a fa­luba a legzordabb télben, el­nyűtt, kopott ruhában! így volt ez másfél évszázadig ... Boltot nyitott a vajda, a saját erejéből. Igaz, csöppnyi üzlet, de mindent kapni ben­ne. Sőt! Nem szólják meg a vásárlót, ha tíz deka zsírra, egy deci petróra futja éppen a pénze. Azóta úgy tekinte­nek a vajdára, mintha az is- tenük lenne. Vállas, derék ember. Megje­lenése. modora, beszéde más. mint a többieké. A kicsiny te­lepülés szíve és esze. Pedig csak négy osztályt végzett. Pa­naszolja is: — Tanulni szeretnék! Pó­tolni a mulasztottakat. Nem kívánom ingyen, csak segít­senek ... Odahaza rádiója van, új­ságot járat ... Nem alázatos; szókimondó és egyenes. Nem ígérget; amit vállalt, becsülettel végzi. Nem a szentekéi hívja segít­ségül; a maga erejére, a há­romszázötven cigány erejére támaszkodik. Nem a temp­lomba küldi a telep fiatal­jait, hanem moziba, előadá­sokra. Célja volt a népi együttes­sel is: próbák előtt vagy után egy-két órára ott fogná még őket, tanulni, iskolázni. Hogy eddig nem sikerült, nem raj­ta múlott. Erő árad egész lényéből és bizakodás. Hívő ember, de nem valamiféle földöntúli lény az istene, hanem a hol­nap ígérete: ember lesz a ci­gányokból is! S ez a hit egyre több telepi ember agyában rögződik, s válik kézzelfogha­tó valósággá. Kovács György. Csontos István, Radios János és a vajda házában már rádió szól esténként. Egyelőre csak telepes készülék, de rádió, amelynek hangjára kitárul­kozik a kicsiny szobák fala, hogy befogadja az egész nagy­világot! Talán ezekben az órákban már kigyúlt a fény a telep első házában! Kovács József vezette be, mert ö már „igazi” rádiót vásárolt! Az elmúlt évben tizennégy új ház épült! Valamennyiben csak egyetlen család lakik! Négy-öt-hat gyerekkel, de már egyedül!- Lakatos Kál­mán, Lakatos Ferenc, Laka­tos Károly, Radics Péter, Szaj- bert Pál, Farkas Mihály, Far­kas Pál és a többiek nem kö­zösködnek többé a házon senkivel. A telepiek életét önnön ere­jük ég akaratuk változtatja. De gyorsabb lenne ez a vál­tozás. ha a falu is segítene! A villanyfény s^zodok sö­-------------- t-tetségét osz­latná szét szinte egyik napról a másikra. A vezeték egészen a te­lep széléig ér. Négy oszlop kel­lene! Talán, ha ötezer fo­rint! Ötezer forint és há­romszázötven élet szelídülne, változna tovább, gyorsabb ütemben! Elgondolkoztató! A z Örkényi iskolában nincs- napközi. Ha lenne, a nyolc­van cigánygyerek emberi kö­rülmények között készülhetne a másnapi feladatra. így, tí- zen-tizenöten egyetlen szobá­ban, szinte teljességgel lehe­tetlen. Csak az marad meg bennük, ami a tanórákon rá­juk ragad. A cigányok muzikális, da- loskedvű, táncoslábú embe­rek. Megyei hírű együttest alakíthatnának, ha a falu kulturális életének vezetői felkarolnák őket. Álmok, tervek, Szépítői a hosszú, hideg téli éjszakák­nak. De ha ma zord szelek rázzák is még a csöppnyi ab­lakok üvegét — az álmok a ta­vasz hírnökei- ígérik a ta­vaszt, az emberréválás tava­szát. Prukner Pál ^XXXXXXXXXXXXX>XXVVVvXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVVXXXXXXXXX>^XX>XX\X>X>JCÍ>NXXXXVOv>XXN>^«>X>XXVV^ I NÉMETH EMIL : í EGY TÁRLATON I Álltam némán a tárlaton, támaszkodtam egy zugban és mindig a harmadik terem távlata csalta a szemem. S néztem meredten egy helyet s a kis fehér házak körül feltűnt az élet úgy, ahogy a boldogok szívében ül. És mint ahogy egy májusi nagylombú fácska a helyén langyos esőben ácsorog, úgy álltam ott egy helyben én és semmiféle mozdulást nem kívánt bennem semmi sem csak hogy állhassak ott s a langy eső essék permetesen. LADÁNYI MIHÁLY: LEVÉLHALÁL Egy falevél az őszbe ájult, nem is sikoltott, csak aláhullt, olyan szépen és egyszerűen, hogy megdobbant tőle a szívem. Ki megtette, mit sorsa rendelt, nem perdül könnye sem, ha elmegy, nincs bánata, s ha van, felejti; testét a csend karjába ejti. BARANYI FERENC: REGGELIG Meggondolatlan éjjel, s meggondolt velejéig. Holnap tovább nem érhet, mi reggelig megérik. Mámorra gyújtogatlak, tán lobbot vet a véred. Dallam-tűzvésze perzsel köröttünk négy zenésznek, vonóikon az észnél frissebb, veszett iram fut — reggelre abbahagyják. Reggelre abbahagyjuk. Pár órafordulat még — és aztán semmi, semmi. Ketté kell józanodni, hűségbe visszaesni. Ideadott az éjfél s a korareggel elvesz. Ó Anna, mondd, elérünk addig a szerelemhez? ... Illusztráció Anatole France Lúdláb királynőjéhez V »» ijl\ /l (Takács Zoltán műve) KOTORMÁNY JÁNOS HALÁLÁRA még több titkot rej­tegető lelkivilágá­ban. Hűséges famu- lusa volt Mórának, aki kedves, emberi alakját olyan simo­gató szeretettel min­tázta meg számtalan írásában, mint „Sze­mélye körüli minisz- teré”-ét. Mélysége­sen szerette gazdáját és nála hűségeseb­ben senki sem ápolta talán emlékét, attól kezdve, hogy Móra itthagyta az elné­mult búzamezőket — túlnanon túlnanra költözött. Kotormány János a szögedi város leg­szélén, a híres kör­töltés tövében, rakott kis családi fészket magának és azt va­lóságos múzeummá rendezte be: Móra Ferenc múzeummá. Itt őrizgette drága emlékeit, elihajigált kutyanyelveket, raj­tuk a jellegzetes Móra hieroglifákkal, régi fényképeket, le­veleket, néhány kor­mosra szívott fapi­pát, összetört szi­vart, kopott tollszá­rat. Ezeket muto­gatta kíváncsi láto­gatóinak és Móráról mesélt mindig, meg- illetődve, bepárásodó tekintettel. ' Külsejé­ben is egyre jobban hasonlított Mórához, hosszúra növesztett haját is úgy fésülte, mint felejthetetlen gazdája és reá emlé­keztetett hangja bár­sonya is. Csöndesen, szeré­nyen éldegélt és most, hetvenhat éves korában telt le az ideje. Szerényen, halkan elindult Móra Ferenc után, túlna- n on túl n an ra, i tt­hagyva féltve őrzött drága emlékeit. Vt egilleti-fcive néz- i'f nek ködbe tűnő ismerős alakja után azok a sokak, akik annyira megszerették Móra írásainak me­legségében. m. i, ^ filmh'irek £ Irina Szkobceva egy tragikus £ sorsú szovjet asszony alakját £ formálja meg Szevala — An- ^ nuska című —, új filmjében. A J filmet még ebben az esztendő- í ben nálunk is bemutatják. y A népi hatalom éveiben £ gyors ütemben fejlődött a kí- nai filmművészet. 1959-ben £ több mint hetven film készült, j amelyből harminc színes. ^ Ugyanebben az évben a mozi- ^ látogatók száma meghaladta £ a négy milliárdot! Az elmúlt ^ tíz évben hatvanhét országban £ több mint ötszáz kínai filmet ^ mutattak be. Közös szovjet—francia film £ elkészítését tervezi a Gorkij ^ Filmstúdió. A film bemutat- ^ ná, hogyan ismerkednek meg ‘f a francia turisták a szovjet ^ nép alkotó munkájával. A film ^ két főszerepét Jean Gabin és á Tatjana Szamojlova játszaná. y '/, Nagy sikerrel vetítették Bul- ^ gária filmszínházaiban a Teg- ft nap című magyar játékfilmet. y j; Szergej Bondarcsuk, az Em­í béri sors kiváló rendezője új í filmet forgat Kijevben Gogol > Taras? Bulyba című elbeszé- | lése nyomán. ^ Nagy sikerrel játsszák a ^ csehszlovák filmszínházak ^ Vladimir Cech bűnügyi tár- ^ gyú játékfilmjét A 105 száza- lékos alibi címmel. Becsben befejezték a Mági- ^ kus láng című film forgatását, ^ amely Liszt Ferenc életéről ^ szól, A film rendezője a ma- l gyár származású Georg Czu- \ kor. y ^ A Filmspicge! című lap je­lenti: „Moszkvában még e ^hónapban megkezdik az öt ^ nap, öt éjjel című szovjet— ^ NDK koprodukciós film fór- ugatását. A film rendezője Lev ^ Arnstam.” á A moszkvai Dokumentum- ifilm Stúdió Vigyázat! Rakéták ^a Rajnán! címmel filmpamí- gletet készített az új háborús K gy újtogatókról. t \ 'K'gyszerű altiszt ! la volt néhány év- í tizeden át a szegedi í kultúi'palotában — ima hivatalsegéd len­gne a címe ennek a \ közhivatali rangnak ; —, szolgálatát még ; Tömörkény István ^igazgató úr mellett (kezdte meg. akitől, a \ hivatallal együtt, íMóra Ferenc örököl- ! te. Ettől kezdve í Mórának volt ásató- ; társa. Együtt vallat- *ták a szegedi határ ; mélyének titkait. 5 együtt kutakodtak ! az avar. gepida és j honfoglaló sírok red- Jves csontjai között, ^valamint a'kései pa- \ raszt utódok talán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom