Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

19M. JANUÁR 31. VASÁRNAP ^v^irlrtP 3 Véget ért az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) függetlenségünk és szocializ­must építő rendszerünk ellen irányuló minden cselszövést meghiúsíthassunk. — Ez a békepolitika vezet bennünket, amikor mindent megteszünk, hogy biztosítsuk a békés egymás mellett élést a világ valamennyi országá­val, függetlenül azok állami és társadalmi rendszerétől, s normaüzáljuk kapcsolatainkat a kapitalista országokkal. A külügyminiszter ezután ,a Magyar Népköztársaság más országokhoz fűződő viszonyá­ról beszélt, majd a Szovjet­unió békelépéseiről szólott. Befejezésül ezeket mondotta: — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság fegy­veres erőinek létszáma évek óta csupán annyi, amennyi határaink védelméhez múlha­tatlanul szükséges. Honvédel­mi leadásaink a most beter­jesztett költségvetésinek mind­össze 4.6 százalékát teszik ki. Ezt számunkra egyedül az teszi lehetővé, hogy a Szovjet- unió-vezette szocialista tábor tagjaként élvezzük a szocialis­ta rendszer erejének és óriási ütemű fejlődésének az élet minden területén ható áldá­sait. Büszkék és boldogok va­gyunk, hogy ehhez a győzel­mes táborhoz tartozhatunk. Bízunk abban, hogy a többi országok követni fogják a Szovjetunió példáját és boldogok leszünk, amikor eljön a nap. hogy had­seregünket a többiekkel együtt megszüntethetjük és országunk valamennyi fia a békés építőmunká- nak szentelheti erejét, ké­pességeit. Kormányunk nevében kijelentem: teljes szívvel csatlakozunk a szovjet lépéshez, üdvözöl­jük és támogatjuk azt. Nagy és megtisztelő fel­adat a jelenlegi nemzetközi helyzetben a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájának végrehajtásán munkálkodni. Felelősségteljes kötelesség a béke védelméért dolgozni. Mi, a Külügyminisztérium dolgo­zói, mélyen átérezziik ezt a felelősséget, s mindent meg­teszünk. hogy* tevékenyen ki­vegyük részünket a tartós bé­ke megteremtéséért vívott harcból, s a magunk sze­rény erejével is hozzájárulunk a világbékének biztosításához. Ebben a szellemben dolgoz­tunk eddig is és a jövőben is így fogunk dolgozni. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében ké­rem a tisztelt országgyűlést, hogy a külügyi bizottság és a kormány közös javaslatát emelje határozattá. (Lelkes, nagy taps.) Vita a külügyi bizottság határozati javaslata felett A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívására vo­natkozó határozati javaslat vitájában elsőnek Szakasits Árpád országgyűlési képvi­selő szólalt fel. Hangsúlyozta: Soha még úgy nem nőtt meg a népek re­ménysége egy jobb, békés és derűs korszak eljövetelére, mint napjainkban, s ez a reménység még magasabbra szökkent a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának legutób­bi határozata nyomán. A vi­lágpolitikának ez a nagy meg eseménye arról győzhet mindenkit, hogy a Szovjetunió szavai és cselekedetei között nincs és nem is lehet szakadék. A felszólaló többek kö­zött beszélt még a csúcsta­lálkozó jelentőségéről, az ége­tő nemzetközi kérdések tár­gyalások útján való meg­oldásának fontosságáról. Wal­ter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egységpárt titká­rának, a Német Demokratikus Köztársaság első miniszterel­nökhelyettesének újabb kekezdeményezéséről. A beterjesztett határozati javaslatot a párt, a külügyi bizottság és a maga nevében elfogadta. Dr. Beresztóczy Miklós kép­viselő, protonotárius kano­nok volt a következő felszó­laló. Arról szólt, milyen he­lyesléssel, egyetértéssel fo­gadja minden becsületes ma­gyar ember a szovjet leszere­lési javaslatot. — Mint magyat ember, mint ember, mint katoli­kus és mint pap egyaránt csak elismeréssel szólha­tok a szovjet leszerelési javas’atr ól. Ennek a benső meggyőződé­semnek nyíltan és le’kiisme­retem szavát követve tanú­ságát adom és az előterjesz­tett határozati javaslatot el­fogadom — fejezte be fel­szólalását nagy taps közben dr. Beresztóczy Miklós. Pr. Ortutay Gyula buda­pesti képviselő a határozat­hoz szólva emlékeztetett a második világháború mérhe­tetlen szenvedéseire, s rá­mutatott arra: — Helyi és világpolitikai okok egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy ne feledjünk. Utalt azokra a fasiszta jelenségekre, ame­lyek egyre fokozódó erővel nyilvánulnak meg Nyugat-» Németországban és az ottani fasiszta szervezetek révén — amelyekben nem kis szerepet játszanak a disszidens magyar fasiszták, a nyilasok is — a Nyugat más országaiban is. Ezután — mint a Haza­fias Népfront főtitkára — fűzött néhány megjegyzést a javaslathoz. Rónai Sándor elnök ez­után — mivel a javaslathoz több hozzászóló nem jelent­kezett — bezárta a vitát, majd szavazást rendelt el a külügyi bizottság határozati javaslata felett. Az ország- gyűlés a határozati javasla­tot egyhangú lelkesedéssel el­fogadta. Beszámoló a Legfelsőbb Bíróság elmúlt kétévi munkáiéról Dr. Jáhner-Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke szá­molt be ezután az országgyű­lésnek a Legfelsőbb Bíróság elmúlt kétévi munkájáról. — A beszámolási időszak alatt a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása hatékonyan bizto­sította a szocialista törvényes­ség betartását — mondta. — Népünk érdekeit és igazságér­zetét fejezték ki döntéseink, amikor lesújtottunk a tudatos el­lenforradalmárokra, a le­vert fasizmus felbukkant alakjaira, és ezektől meg­különböztettük azokat a dolgozókat, akik félreve­zetés, az eszmei zűrzavar hatására követték el ki­sebb súlyú bűncselekmé­nyeiket. Ez utóbbiaknál, amennyiben addig kifogástalan magatar­tást tanúsítottak, messzeme­nőkig érvényesítettük a ne­velés szempontjait, Az ellen­forradalmi bűnügyek gyors befejezésének politikai jelen­tősége is Volt. Ezután megállapította: a Legfelsőbb Bíróság állandó jellegű és legfontosabb fel­adatként az alsófokú bírósá­gok elvi irányítását jelölte meg. — A büntetőpolitikánk konkrét alkalmazását tény­leges gazdasági és politikai vi­szonyaink befolyásolják. A legutóbbi években a bűnözés alakulásában kedvező válto­zások állottak be. Ez elsősor­ban az államhatalmunk meg­szilárdulásának, társadalmi és gazdasági rendünk következ­ménye — de jelentős szerepük volt ebben bűnüldöző szer­veinknek, köztük a belügyi és ügyészi szervek egyre fejlődő munkájának, A valamennyi bíróságra kötelező elvi döntés hangsúlyozza, hogy a szocialista büntetőpo­litikánk alrpvetö különb­séget tesz, egyfelől a népi demokráciánk tudatos el­lenségei, valamint a súlyos bűncselekmények elköve­tői — másfelelő pedig a kisebb súlyú bűncselek­ményt elkövető megtévedt , dolgozók között. Az előbbieknél a törvény tel­jes szigorát, a megtévedt dol­gozókkal szemben pedig az ítélkezés javító-nevelő funk­cióját kell érvényesíteni. — A polgári ítélkezésnek nemcsak az a feladata, hogy két fél jogvitáját eldönt­se, hanem az is, hogy döntésével nevelje a társada­lom tagjait — folytatta. Fej­lődésünk jelenlegi szakaszában máris tapasztalható a bün­tetőügyek számának csökke­nése, ami a polgári perek te­rületén nem észlelhető. Víztorony épül Elkészül az új iskola 'JUtis-szentUe-zcscded-<VVV\/VV\MVVVVVVVVA'\M/'^ Az állami költségvetés ter­hére kétmillió forintos költ­séggel új iskola épül Pilis- szentkereszten. Az építkezés szépen halad, úgyszólván már' csak a belső munkák folynak. Minden valószínűség szerint hónapokkal az augusztus 31-i határidő előtt teljesen befeje­ződik az új iskola építése. Öt tanterem és egy kétszobás, összkomfortos pedagóguslakás lesz benne. Az új iskolaév kezdetétől már itt és ezenkí­vül természetesen a régi két- tantermes iskolában szintén tanítanak. A régi iskola épü­letének felújítása már befeje­ződött. Kora tavasszal nagyrészt társadalmi munkában tovább építik a vízvezetéket a Rá­kóczi utcai új iskola épületéig. Pilisszentkereszt vízvezetéke egyébként idén lesz tíz esz­tendős, jubileumának meg­ünneplésére főleg B vezetés további kiépítésével készü­lődnek. 1950 óta az utcai ki­folyócsapos kutakon kívül 26 házba, leginkább középü­letekbe, de több magánlakás­ba is bekötötték a vízvezeté­ket. A két természetes forrásból táplálkozó vízvezeték részére 60 köbméteres új víztornyot is emelnek az idén. Ennek az építkezésnek a költségeit a községíejlesztési alapból fede­zik. bé- | Beszámolója további részé­ben hangsúlyozta: hazánkban az elmúlt években a bűnözés csökkent és a bűnügyi statisz­tika lényegesen kedvezőbb ké­pet mutat, mint bármely nyu­gati tőkés országban. Dolgozó népünk nagyobb bizalommal fordul bíróságainkhoz, orvos­lást kér és vár olyan esetek­ben is, amikor a jogerős ha­tározat ellen egyébként már fellebbezéssel élni nem lehet. — Kedvezően alakul a he’y- zet a társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények, vala­mint az élet- és testi épség elleni bűntettek tekintetében is, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedet­tek. A társadalmi tulajdon védelmében büntetőjogi téren is megfelelő határozottsággal kell fellépni. Foglalkozott a beszámoló az élet- és testi épség elleni bűn- c&lekményefckel is. Megálla­pította, hogy hazánkban nagymértékben megszilárdult a közbizton­ság. Felhívta a figyelmet az alkohol káros hatására, amely gyakran vezet pél­dául balesetekhez a kör­úti forgalomban. A mértéktelen italfogyasztás egyes súlyos kihatásai — hangsúlyozta — csak fokoz­zák a társadalmi szervek ne­velő szerepének fontosságát, az alkoholizmus elleni harc jelentőségét. Ezután a beszámoló kitért a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának munkájára, szólt a társadalmi tulajdon­nak po gári jogi védelméről, a munkajogi szabályok alkalma­zásáról, a házassági bontó­perekről, majd a bírói ítélke­zés színvonalának emelését szolgáló feladatokról. — Bíróságaink és a dolgozó tömegek között tovább kell mélyíteni a kapcsolatot. Ennek egyik, de nem kizárólagos módja a népi ülnökök bevo­násával történő ítélkezés. A jövőben is igen gondosan kell eljárnunk a népi ülnökök vá­lasztásánál. A termelésben, s a magánéletben egyaránt- pél­damutató, nagy élettapaszta­lattal, politikai szilárdsággal rendelkező dogozókat kell je­lölnünk. Az eddigi tapasztala­tok arra is köteleznek ben­nünket, hogy a jövőben job­ban foglalkozzunk a népi ül­nökökkel és szorosabbá te­gyük kapcsolatukat a szak­bírókkal. Jáhner-Bakos • Mihálynak, a Legfe’sőbb Bíróság elnökének beszámolóját az országgyűlés tudomásul vette. Ezután Lombos Ferenc kép­viselő, a Csehszlovákiában járt magyar parlamenti kül­döttség tagja beszámolt a dele­gáció csehszlovákiai látogatá­sáról. A beszámolót az ország- gyűlés elfogadta, s ezzel az ülés befejezte munkáját. Vass Ist­vánná, az országgyűlés alelnö- lse zárta be az ülésszakot, s jó munkát, erőt. egészséget kí­vánt-a képviselőknek. A SÉRÜLT MEGGYÓGYUL Az autóbuszról leszálltában a ’ je­ges úton Vencel- né elesett. Ko­vácsáé a munkás­ellátásról telefo­nált a mentőkért és bekísérte a kór­házba. A sérültet meg­röntgenezték. A jobb karja került sínbe, a kificamo­dott bokát pedig helyretették. Ami­kor Vencelné megtudta, hogy legalább három napig a kórház­ban kell marad­nia, az egyébként csendes asszony­ka, keservesen sír­ni kezdett. Az or­vosok nyugtatták, hogy a baj nem komoly, de feküd­nie kell. Hiába kapott csillapító­kat. a beteg to­vábbra is ké’ség- beesetten sírt. Amikor Vencel- nét a kórterem doyá-a fektették. Kovácsr.é anyás­kodva igazította el a párnáját. — Nyugodjon már meg! Három nap nem a világ. — De mi lesz addig a kislá­nyommal? — tört ki az asszonyból. — Majd a fér­je ... — Nincs ... Két hónapja nem lát­tam ... Kovácsné csití­totta, vigasztalta az asszonyt, aztán a telefonhoz sie­tett. Fügedinével beszélt, akinek az automata. gépe Vencelnéé mellett állt. Műszak végén Fügediné azt mondta Sásnénak, aki lakásszom­szédja. hogy nem hazamegy, hanem az óvodába Ven­cel Zsuzsikáért. Együtt indultak. Az úton mind n kelten a kislány kézé* fogták. A lépcsőházban megálltak. Egyik sem akarta elen­gedni a Zsuzsika kezét. — Rámbízták — így Fügediné. — Két nagy fiad van. Jobb helyen lesz nálam — ér­velt Sósné. — Neked is van elég bajod a ma­gadéival ... Végül megosz­toztak az időn. mert a gyereket nem lehetett ket­tévágni. Az asszony ki­jött a kórházból. Filgediné és Sós­né hetenként egy- szer-kétszer to­vábbra is elmen­tek Zsuzsikáért az óvodába. Mert ahogy Fü­gediné mondja: — Fiaim van­nak. de eoy kis­lányt; js szere'fem volna..'. Meg Vencelné sincs minden bnfnVal egyedül.. . —dk— A SAJTÓ NAPJÁRA... H a a magyar sajtóról, a magyar újságírásról esik valahol szó. mindenki legelő­ször Kossuth Lajosra, a ma­gyar újságírók örök példa­képére gondol. Hadd kezdjem hát én is kossuthl szóval ezt a sajtónapi írást. „... Az időszaki sajtó sza­bad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nem­zet életében; legyen a jelen­nek izzadó munkása, mely a jövendőt előkészíti; legyen élesztő fuvalma a rejtekben csillámló szellemszikrának; le­gyen őre a jogszerűségnek, remény horgonya a szenvedők­nek, a bűnnek ostora, a sze­rény érdem koszorúzója; le­gyen zászló, mely körül szel­lemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezetnek, kik­nek szívökben egyenlő érze­lem ég." Négy évvel a forradalom előtt, 1844-ben vetette papírra ezeket a márványra kíván­kozó sorokat, abból az alka­lomból. hogy búcsút ■ kellett vennie lapjától, az általa ala­pított Pesti Hírlaptól. Furcsa mesterség ez a mi mesterségünk, újságíróké, leg­főképpen abban a hosszú kor­szakban volt furcsa, amely a kossuthi gondolat letiprása és felszabadulásunk között ter­peszkedett el ezen a földön. A szabadságharcot követő Bach- líorszakban az osztrák császár cenzorai porkoláboskodtak a magyar sajtó fölött, a kiegye­zés után ezt a porkolábszere­pet a diadalmasan előretörő feudálkapilalizmus vette át és a mindenható tőke finomabb, de annál könyörtelenebb esz­közeivel töltötte be, fölhasz­nálva hozzá a hatalomban is osztozkodó klérus ájtatos se­gítségét. Aztán jött az első vi­lágháború és a sajtó láthatat­lan pórázát a katonai cenzúra ragadta kezébe, hogy aztán „sértetlenül” — eltekintve az első proletárdiktatúra ragyo­gó, bár rövid hónapjaitól — továbbadhassa a Horthy-rend- szer urainak. Ebben a hosszú­ra nyúlt tarka korszakban az újságíró csak bérmunkása le­hetett a lapnak, amelyhez sze­gődött, Majdnem mindig azt írhatta csak. ami „kenyéradó gazdái” szájaízének megfelelt. A rendszernek, amely 1945- ig basáskodott ebben az országban, természetesen nem volt rokonszenves, szalon­képes alakja az újságíró. Ha ellenzéki vizeken evezeti, csendőrrel, detektívekkél, rendőrrel, sajtópörök özöné­vel, társadalmi bojkottal, fog­házzal és valamilyen módon kikényszerített elbocsátással igyekeztek elhallgattatni, vagy jobb belátásra bírni. Ha az úri rendszert szolgálta, akkor sem becsülték sokra. Szóba álltak ugyan olykor vele. de az úgy­nevezett „társaság” nem fo­gadta be. Ha már újságíró: mindenképpen gyanús. Szóval így éltünk, csatároz- tunk szép Magvarországon né­hány esztendő híján egy teljes évszázadig. A szakmabeliek azt mond­ják, hogy az újságíró nem lesz, hanem születik. Ebben van is némi igazság. Soha­sem a véletlen sodorfa a pá­lyára a vérbeli újságírókat. Talán a velük született haj­lamnak volt ebben döntő szerepe, hiszen az újságíró­pálya rózsásnak sohasem volt mondható. Aki rálépett, an­nak a szerzetesi fogadalom letétele nélkül is fel kellett hagynia minden reménnyel. Ha igazi volt, vérbeli, nem számíthatott sem vagyonra, sem dicsőségre. Szégyenlete­sen kicsi volt a bére, és nem is maradt ideje, ereje, hogy a maga dolgában ügyesked­jék. Legremekebb alkotásai­nak élete pedig szabályszerű kérészélet volt, legfeljebb huszonnégy óráig tartó ké­részdicsőség, hiszen a „tegna­pi” újságot ki venné a ke­zébe — ma? A múltban, a haladó újság­író akármilyen poszton szol­gált, elszigetelten kellett har­colnia és csak titokban rak­hatta le a jövendő építőkö­veit. És falak, szakadékok választották el a dolgozó tö­megektől, amelyekért dolgo­zott. Ma — egy velük, önma­gába olvaszthatta azokat és beléjük olvadhatott. Valósággal eltűntek a szer­kesztőségi keretek, ha pe­dig nem tűntek el, akkor mérhetetlenül kitágultak. Az újságot ma. már tulajdon­képpen nemcsak az újság­írók esi nál jak, szerkesztésük­ben, megírásában részt kér és vesz az egész magyar tár­sadalom. Nincs éles határvo­nal újságíró és újságíró kö­zött, hiszen egyre több az olyan újságolvasó, aki vala­milyen formában munkatársa is a lapnak. És ez természetes, magától értetődő valóság. Hiszen a cél közös: egy új. emberibb, be­csületesebb, igazságosabb világ felépítése. És ehhez a világ­építéshez „készen a kövünk” — amint Ady kiáltotta a régi, süket társadalom fülébe — ké­szen a kövünk és napról napra, újsághasábról újsághasábra szakadatlanul rakjuk és szaba­don rakhatjuk belőlük az új falakat. Ez az új viszony, a kapcsolatnak ez az új, lenyűgö­ző formája azonban roppant arányokban megnövelte az új­ságíró munkájával kapcsolat­ban felmerülő jogos igényeket. Tervszerűen gondoskodnunk kell az újságírás színvonalának fokozatos emeléséről, mert hb szén ez a színvonal visszahat a nép életének, érdeklődésének, kultúrájának színvonalára. Ha eddig nem állhattunk meg az úton, most még kevésbé sza­bad megállnunk. Haladnunk kell. fejlődnünk kell. hogy be- tölthessük történelmi hivatá­sunkat. Az út már szabad és szélessé tárult előttünk. — Az igazat írd! — fogal­mazta meg hajdan 1 szakasz­ból álló sajtótörvényét Deák Ferenc. De a végrehajtási uta­sítás megszövegezésével már adós maradt. I tt simul a mi mestersé­günk az ítélőhíróéhoz, de a költőéhez is. Mert valameny- nyien örökkön örökké viasko­dunk ezzel a filozófiai problé­mával. Mint ahogyan József Attila sóhajtotta el Thomas Mannhoz írt, de nekünk króni­kásoknak is szóló versében: Te jól tudod, a költő sose . lódít. Az igazat mondd, ne csak a valódit. A tényt; amelytől világlík agyunk, Hisz egymás nélkül sötétben vagyunk Az igazat, mondd, ne csak a valódit... Az írás, az újság­írás első parancsát ennél szeb­ben. tömörebben és igazabban soha még nem szövegezte meg senki. Magyar László Utcai frontján üzlet nyílik. A házba előreláthatólag augusztus 1-rc beköltözhetnek a lakók (Gábor Viktor felvétele) Tizennyolc-lakásos ház épül Vácott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom