Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960. JANUÁR 1. PÉNTEK

i rta n

3

AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ÚTJÁN

MM '■■■■■■■aaaanaananauntltiahi||fl||ig!iiliiii§f$!

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I

:::

Í!!Í:;;£!fÍ!ÍÍ!!!ÍÍÍ!ÍÍ!SÍÍ!!US!SÉ!!!!!!SS!Í!5!ÍB!MallatUUWUUUBHBBBi

Helyesen döntöttek a szigetcsépiek

öten beszélgetnek a ráckevei Rákóczi Termelőszövetkezet irodájában: a leltározást befejező brigádvezetők, meg a főkönyvelőnő. Barátságosan duruzsol a hatalmas vaskályha, s a vita egyre szenvedélyesebben folyik. Fonyódi La- josné, a növénytermelők egyik csoportvezetője azt bizonygatja, sok lesz jövőre a nyolc holdnyi mák, inkább napraforgóból kellene többet vetni. Tehát a jövőről, az 1960-as tervekről van szó.

— Na és hogyan zárnak az idén — kockáztatom meg a kérdést, amikor a vitatkozók kis szünetet tartanak.

— Tavaly harminc forintot fizettünk munkaegységenként, most harmincegy forint lesz — válaszolja a főkönyvelőnő, aztán

számadatokkal bizonyítja

az egyes termelési ágakban elért eredményeket.

— Aki jól dolgozott, az idén sem panaszkodhat — folytatja. — Itt van például Rózsa Dániel, május óta gondozza a marhákat, időnként a felesége is be szokott segíteni, kettőjüknek meglesz az 1100 munkaegység. Pénzben kifizetve ez körülbelül 33 ezer forintot jelent majd. Asztalos Mihály bácsi, aki már a hatvanadik éve felé közeledik, háromszáz munkaegysége ellenében kilenc és félezer forintra számíthat. A szőlő- és gyümölcs- termelők munkaegységátlaga a termelőszövetkezetben 450 körül mozog.

— Egy máris biztos — sommázza végül az 1959-es ered- ménveket a főkönyvelőnő —, az, hogy a zárszámadás az idén aktív lesz.

Igen, a ráckevei Rákóczi Tsz 1959-ben, ha nem is ért el kiemelkedő eredményeket, tovább haladt a megszilárdulás útján. Kötelezettségeinek eleget tett, szépen fejlődött az állatállománya. Jelenleg nyolcvannégy darab szarvasmarhájuk van, ebből 44 darab fejőstehén. Novemberben például 15,2 liter volt a fejési átlag. Emellett nyolcvankilenc sertést - nevelnek, meg 14 darab lovat tartanak. A háromszáz holdnyi szántón zömmel takarmányféleségeket termeltek, s száz holdon folytattak öntözéses növénytermesztést. A tizenkét hold szőlő is elég szépen hozott a tsz „konyhájára”, akárcsak a gyümölcsös. S a mellék üzemágak: a kovácsműhely, a fűrészüzem, meg a daráló, amelyek szintén gyarapították a szövetkezet jövedelmét.

A tervkészítésnél

a tsz vezetői figyelembe vették az elmúlt esztendők tanulságait. 1960-ra hatvan hold őszi búzát, negyvenhárom hold őszi árpát, húsz hold tavaszi búzát és ötven hold kukoricát szándékoznak termeszteni. Továbbra is nagy gondot fordítanak a takarmánytermesztésre. Az átlaghozamoknál a több év óta kialakult hozamokat vették számba. A szövetkezet hatvan hízósertésre és 15—20 darab tinóra szándékozik szerződést kötni. A tagok régi álmát is jövőre szeretnék megvalósítani: sok ezer baromfit akarnak tenyészteni.

1959-ben többek között vető- meg kazalozógépet vásároltak Zetor vontatójukhoz. 1960-ban egy traktorral szeretnék gyarapítani gépállományukat. A férőhellyel nincs problémájuk, gazdasági épületeik is bőven vannak. Az állatgondozóknak nemrégiben építettek

két lakóépületet

a központi tanyán. A tagok közül tizenkilencen kaptak

eddig házhelyet, s nyolcán már fel is építették házukat. A tsz távolabbi tervében már a szórakozásra, meg a művelődésre is gondoltak: a tsz központjában kultúrtermet akarnak létesíteni.

1959 tavaszán alakult termelőszövetkezeti községgé Taksony, majd az ősszel Egyesült Erő néven a község három tsz-e, az Előre, a Kossuth és a Lenin egyesültek. Január 1-től már egy tsz-ben dolgozik a község apraja-nagyja. A szövetkezet vezetősége (fokozottabban kívánja kihasználni azt, hogy Budapest közvetlen szomszédságában fekszik a község.

Egész éven át rendszeresen tudnak munkát adni a szövetkezet 190 tagjának. Néhány nappal ezelőtt például 22 kh-n duggatott el 48 asszony fokhagymát, amelyből holdanként

Rendkívüli közgyűlést csak ritkán tartanak a termelőszövetkezetek. S hogy a szigetcsépi Lenin Tsz tagjait december 28-án mégis rendkívüli közgyűlésre hívták ösz- sze, annak megvolt a maga

32 ezer forint bevételre számít a tsz közepes termés esetén. 1958-ban csupán öt holdon termeltek a községben fokhagymát.

Az ősszel 600 vagon szervestrágyát hordtak ki a tagok a tsz földjeire. A napokban kezdtek hozzá a melegágyi keretek és a melegágyak elkészítéséhez. Az idén 75 holdon termel csíráztatott burgonyát a szövetkezet. Februárban kezdik ládákba rakni a vetőgumókat, s ha az idő megengedi, márciusban kiültetik a tőidre. Ezenkívül harminc holdon alakítanak ki öntözéses kertészetet.

nyomós oka. Ezen a napon ugyanis pontosan 140 belépésre jelentkezett dolgozó paraszt felvételéről kellett döntenie a közgyűlésnek. Nem nagy község a magyarok, délszlávok és németek lakta Szigetesén, jól ismerik egymást a falubeliek. Nem is csodálható, hogy a közgyűlés jóformán vita nélkül,

egyhangúlag tagjai sósába fogadta a belépési nyilatkozatot aláírt 140 szorgalmas, dolgos ember hírében álló parasztot.

Amikor megszületett a döntés, s a tsz elnöke kihirdette az egy akarattal történt szavazás eredményét, a község vezetői osztatlan örömet keltő hírt közöltek a jelenlevőkkel; nevezetesen azt, hogy Szi- getcsép termelőszövetkezeti községgé alakult. Másnap kis ünnepség, sok érdeklődő jelenlétében el is helyezték az előrelépést hirdető táblákat a község határában.

A közgyűlésre már aludtak is egyet az emberek, ám az új tagok nem tértek egykönnyen napirendre a történtek felett. Igaz, a többség már a „hogyan tovább”-on törte a fejét, néhányan azonban még azt latolgatták, vajon helyesen döntöttek-e, amikor új szövetkezet alakítása helyett mindannyian a tíz éve működő Lenin Tsz-be léptek.

Szigetcsép nem nagy község. A másfélszáz belépővel erősödött Lenin Tsz földterülete 1300 kát. holdra gyarapodott. Ha ez a terület két-há- rom tsz között osztódna fel, semmiképpen nem szolgálna a 15 év alatt egységessé, erőssé kovácsolódott, nemzetiségek lakta falu javára. Mert

ha néhány száz holdas új szövetkezet alakult volna, komoly gondot, sok költséget jelentene a közös állatállomány elhelyezése.

A Lenin Tsz-nek ugyanakkor kihasználatlan gazdasági épületei vannak, sőt, nemrég kezdtek hozzá egy 50 férőhelyes borjúnevelő építéséhez. Ebből is látható, helyesen tették az új belépők, hogy a szilárd gazdasági

alapokkal bíró régi tsz-be léptek, s nem újat alakítottak. Mert a Lenin Tsz felszerelése, s a falu adottsága alkalmas arra, hogy kitűnően gazdálkodó szocialista mezőgazdasági nagyüzemet alakítsanak ki rövid idő alatt.

Az elmúlt hetekben például Taksonyban három, Kiskun- lacházán és Szigetbecsén két- két korábban létrejött termelőszövetkezet egyesült. Hogy miért? Mert tagjai belátták,

egy faluban több kisebb tsz külön-külön nem alkalmas igazi nagyüzemi gazdálkodásra, emellett fölös kiadásokra készteti a tagokat.

Itt van erre éppen a szigetcsépiek példája. Ha a falubeliek hallgatnak a kellően át nem gondolt tanácsokra, s két új tsz-t szerveznek, alakulás után minden szövetkezetnek — legelső feladatként — építenie kellene az állatok számára férőhelyeket, ami nem valami olcsó mulatság. így viszont, hogy csak egy tsz van a községben, egy sor gondtól, tetemes kiadásoktól mentesültek, mert a Lenin Tsz rendelkezik a szükséges felszerelésekkel, épületekkel, s tagjai, vezetői kellő tapasztalattal.

Ketten-hárman még mindig egy alakítandó új tsz-ről beszélgetnék a faluban. A józanabbak, a többség azonban már munkához látott, azon töprengenek,

milyen növényféléket termesszenek, hol telepítsék az ötven hold szőlőt, s hogy a kis, 12 holdas tóban, amit a községtől átvesznek, kacsákat nevel- jenek-e, avagy halastó legyen.

A tervek készülnek ezekben a napokban Szigetcsépen, s mihelyt az idő engedi, hozzálátnak a földeken a munkához, mert az a szándékuk, hogy mintagazdasággá fejlesz- szék a szövetkezetét. Mint ahogy többen is kifejezték a közgyűlésen: megérdemelten viselhessék a Lenin Tsz nevet.

Az oldalt összeállította: Ari Kálmán és Csekő Ágoston

ELÉGEDETTEK A TAGOK

Fizetik a földjáradékot

Az inárcsi Március 21 Tsz- ben a közgyűlés úgy határozott, hogy a hatvan éven felüli tagok aranykoronánként 10 kilogramm búzaértéket, míg a többi tag 5 kilogramm búzaértéket kap földjáradék címén a közösbe vitt föld minden aranykoronája után. összesen

343 tag kap földjáradékot az idén.

A földjáradék fizetésének híre nagy örömet keltett a fiatal szövetkezetben. Orbán Lajosné nyolc és fél mázsa, Rötzer János hat mázsa, Jurá- szik Pál három és fél mázsa, Kecskés András két fél mázsa búza forintértékét kapja.

Jól keresnek a tagok az inárcsi Március 21 Tsz-ben. A képen látható autó Perényi Istváné, a tsz elnökéé, a Pannónia-motorkerékpárok a brigádvezetőké. A szövetkezet tagjai tíz hónap alatt — mivel márciusban alakult a tsz — átlagosan 20—23 ezer forint részesedést kaptak a háztáji 5—6 ezer forintos jövedelmén kívül

Taksonyban számításba veszik Budapest közelségét

\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v^\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^

A GYŰRŰSNYAKÚ GÁCSÉR

Tarhonyas Ferenc zsugori ember hírében áll falu- szerte. Mondják róla. hogy odahaza egyszemélyben betölti mind a gazda, mind vedig a gazdasszonyi szerepet. Ezen utóbbi ténykedése a többek között olyasmiben nyilvánul meg, hogy például asz- szonyának, a jámbor lelkületű Kapás Eszternek naponta előírja az aznapi menüt, ami hét elején rendszerint pergelt tésztalevessel kezdődik, majd laskával meg csipetkével folytatódik, s végül a változatosság kedvéért kavart galuskával végződik. Tarho- nyás az említett ételek készítésekor különös gonddal őrködik a zsír takarékos alkalmazása felett, amiből szerinte bőségesen elegendő any- nyi, amennyi a bogrács fenekét megfényesíti.

Zsugoriságához Tarhonyás következetesen hű maradt akkor is, amidőn a falu termelőszövetkezeti község lett, s ezt követően a gazdasági felszerelések átadásakor szekér helyett egy szúette kordé tetején döcögött be a tsz udvarára, lovai pedig ez alkalomra csupa csont és bőr gebékké soványodtak, tekintve, hogy Tarhonyás úgy okoskodott, minek etesse velük tovább a drága abrakot, hisz‘ úgyis a szövetkezet tulajdonába mennek át. Ez így is történt, csupán arra nem számított, hogy továbbra is ő hajtja őket. Tarhonyás ugyanis a tsz fogatos brigádjába került kocsisnak, s ettől kezdve közismert zsugorisága már nemcsak szűkebb családját, hanem cimboráit, fogatos társait is foglalkoztatta.

— Meg kéne leckéztetni egyszer ezt a zsugori Tarho- nyást — fordult társaihoz egy alkalommal Kábái, a fogatos brigád vezetője. Aztán töprengtek egy ideig, de egyetlen életre való öí'eí sem született.

A minap aztán maga Tarhonyás akaratlanul is megadta az ötletet saját meglec- kéztetéséhez. Este volt akkor, kifogás után. s míg a lovak a jászol mellett az illatos lucernát ropogtatták, a fogatosok az istálló közepén cigarettázva diskuráltak. Politikáról, időjárásról, valamint a háztáji hízók étvágyáról. súlygyarapodásáról. A beszélgetésbe Tarhonyás is bekapcsolódott. Dicsekvően közölte, hogy az 6 disznaja már meghaladta a két mázsát, de még' mindig úgy eszik, hogy alig győzi takarmánnyal. Hanem az öt gácsér, amelyet négy hete töm az asszony, az már kész! Kivált a gyűrűs nyakú kacsa hízott meg nagyra, nem akar sokat mondani, de testvérek között is megvan négy kiló!

— Akkor a holnapi Ferenc- nap estéjén ehetünk majd jó kacsapörköltet — jegyezte meg

a többiek felé kacsintva Kábái.

— Megvan már annak a helyeI — tért ki az egyenes válasz elől Tarhonyás, s már bánta, amiért említést tett a hízott gácsérokról.

— Van rá öt liter borom, hogy megkóstolom a gácsérjaidat! — jelentette ki Kábái, s a tenyerét fogadásra nyújtotta.

— No, ezt már magam is szeretném látni — ment bele a játékba Tarhonyás.

Amint hazaérkezett, első dolga volt a gácsérok megtekintése, majd miután meggyőződött róla, hogy megvannak valflmennyien, fogta őket, s a baromfiólból áthordta a szerszámos kamrába. Rájuk zárta az ajtót, majd Marost, a téglavörös színű kuvaszt közvetlenül az ajtó elé kötötte — őrnek.

— ügy hallom, lopják a kacsákat — mondta odabent asszonyának —, ezért bezártam őket a szerszámos kamrába.

Azzal átnyújtotta neki a kulcsokat. A fogadásról azonban hallgatott, s ez okozta a vesztét. Másnap ugyanis, miközben a tagok őrletni való búzájával a ceglédi malomban járt, Kábái komoly ábrázattal állított be Tarhonyásélthoz.

— Üzenetet hoztam — mondta az asszonynak.

— Kitől? — kérdezte Tar- honyásné.

— Eerenctől.

— Csak nem történt vele valami baj?

— Baj nincs, csak azt mondta, ugorjak át a biciklivel, oszt mondjam meg, hog)i az öt gácsérból hármat vágjon le vacsorára, mert az elnök, meg a fogatosok jönnek estére Ferenc napot köszönteni.

Az asszony jámbor, de kételkedő tekintettel nézett Kábáira, majd így szólt:

— De hisz’ ezt az este is megmondhatta volna.

Aztán meg nem szokott az én uram Ferenc napot tartani.

— Ez már nem rám tartozik — indult az ajtó felé Kábái. — Én az üzenetet átadtam. Hopp! — csapott a homlokára —, majd elfelejtettem, hogy még azt is mondta, a gyűrűsnyakú gácsér feltétlenül közte legyen a levánásra kerülő három kacsának!

Ez már hatott. Ha Kábái a gyűrűsnyakú gácsér létezéséről is tud, akkor igaz lehet a dolog, akkor csakugyan beszélt az emberrel, mert máskülönben honnét a csudából tudná, hogy nekik gyűrűs- nyakú nácsériuk is van.

— Hát nem bánom — mondta nagyot sóhajtva, s mindjárt hozzáfogott a vacsorafőzés előkészítéséhez.

így történt, hogy aznap este úgy hét óra felé, amikor Tarhonyás Ferenc a malomból jövet a lovakat kifogva hazaérkezett, otthon már terített asztal, porcelántányér, s a tűzhelyen illatozó finom kacsapörkölt fogadta. Az első pillanatban nem akart hinni a szemének, majd amikor kétséget kizáróan meggyőződött róla, hogy nem álmodik, arra gondolt, hogy lázadás történt a. házában, lázadás az ő takarékos, becsületes elvei ellen. De mielőtt még végképp elveszítette volna józan eszét, visszafojtott önuralommal megkérdezte:

— Hát itt meg mi történik?

Az asszony éppen a galuskát szaggatta egy cseréptálból, ezért háttal állva szólott:

— Mi történne. Az, amit

üzentél.

— Én üzentem? Kitől? Mit?

— Azt, hogy vacsorára vágjak le három kacsát. Meg azt, hogy köztük legyen a gyűrűsnyakú is.

— A gyűrűsnyakút is levágtad?

— Le hát, de most nem

érek rá beszélgetni, inkább

gyere, oszt’ tartsd azt a tésztaszűrőt a vödör fölé, mert mindjárt jönnek a vendégek és még sehogyan se állok a vacsorával.

Tarhonyás a fejéhez kapott:

— Vendégek? Miféle vendégek? Ki hivott ide vendégeket?

Már éppen egy kacskarin- gós káromkodás szövegének az elejébe kezdett, amikor kintről kutyaugatás, majd lábcsoszogás hallatszott, s a konyhaajtón Kertész Dani, az elnök, aztán Kábái, a bri- gádvezető meg még vagy öt tsz-fogatos „sok boldog Ferenc estéjét” köszöntve lépett be. Valamennyien egy-egy üveg bort szorongatlak a hónuk alatt, amit mindjárt az asztal közepére helyeztek.

— Gondoltuk, elkél egy kis itóka a kacsapörkölt mellé — mondta Kábái, majd az egyik széken kényelmesen elhelyezkedett.

Követték példáját a többiek is, csak a hirtelenében házigazdává előléptetett Tarhonyás állt az ajtóban úgy, mint akit jól fejbevertek.

— Nyertél Kábái! — nyögte ki végül. Majd hirtelen az asszonyra kiáltott: — Tálalj, Eszter!

A szemtanuk véleménye szerint Tarhonyás ezen az estén három púpozott tányér kacsapörköltöt fogyasztott el, majd úgy éjféltájban, amikor az utolsó pohár bort is kiöntötte a poharakba, átölelte Kábáit, megcsókolta és ezt követően az összes jelenlevőket meghívta a Szilveszterkor tartandó disznótorra.

Új évre késiül a ráckevei Rákóczi Tsz