Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-23 / 19. szám

4-"Túrion I960. JANUÄR 23. SZOMBAT Modernebb, termelékenyebb gépek, képzettebb szakmunkások — ez együtt a műszaki fejlesztés Március 1-ig lehet jelentkezni a mezőgazdasági technikumokba Ki ne ismerné a mostanában nagyon divatos, kívül sima, be­lül kockás, dublé kabátszöve­teket? Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a Vulkán elne­vezésű kabátanyag Pest me­gyében, a Pomázi Posztógyár­ban készül. Egyike a gyár népszerű készítményeinek. — Éppen a Vulkán iránti nagy kereslet adta azt az ötle­tet, hogy idei gyártmányfej­lesztési tervünkben foglalkoz­zunk ezzel a cikkel — mondja Csanádi József, a Pomázi Posztógyár főmérnöke. — El­határoztuk, hogy 1960-ban to­vábbfejlesztjük a Vulkánt, s vastagabb, mindkét oldalán vi­selhető télikabátszövetet is ké­szítünk belőle. — Ha már a gyártmányfej­lesztési problémáknál tartunk, megtudhatnánk, milyen új cikkekkel lepi meg a gyár az idén a vá­sárlókat? — faggatom a fő­mérnököt. — Terveink között sok min­den szerepel. Bővíteni akarjuk például a jó minőségű, olcsó fésűsszövet-utánzatok választé­kát. Kísérletezni akarunk teddy-bear szerű, moher tar­talmú férfi tél ikabátszö vetek­kel. A választék bővítésének, új minták, új színek kikísérletezé­sének van azonban egy szüksé­ges előfeltétele: a műszaki fej­lesztés. Mit mond erről a fő­mérnök? — Elöljáróban előbb arról: a? 1960-as év gondosan előké­szített, jól megalapozott idő­szak lesz vállalatunk életében. Hosszú idő óta először történik meg, hogy egész évi termelé­sünk 45 százalékára már most fix megrendeléseink vannak. Mégpedig külföldről! S az a tény, hogy már most tudjuk, mit fogunk az év folyamán gyártani, lehetővé tette, hogy gyártmányokra, cikkekre vetít­ve állítsuk össze a műszaki fejlesztési tervet. Mindjárt meg is magyaráz­za, hogyan: például a Mó­kus elnevezésű női kabátszö­vetre érkezett jelentős meg­rendelés szükségessé teszi a festőüzem korszerűsítését és bővítését. Éppen ezért tervbe vették három, úgynevezett rozsdamentes Klug-apparát — festőgép — és egy rozsdamen­tes Obermayer-készülék be­szerzését. Ezek beállítása je­lentősen növeli majd a festő­dé kapacitását. Az éves terv ismeretében határozták el a szárítóüzem korszerűsítését is. Ide előmelegítő berendezés kerül, s kicserélik az egyik szárítógépet. Vannak a műszaki fejlesz­tési tervben olyan természetű elgondolások is, amelyek nem igényelnek külön beruházást, mégis gazdaságosabbá teszik majd a termelést. A fonodá­ban például úgy tervezik, hogy két kártológép leszedő­hengerét nagyobbra alakítják át, ami növeli a gépek telje­sítményét. Egy harmadik kár­tológépet félautomatává ala- ! kitanak, s ezzel feleslegessé teszik a bundázó munkáját. A meglehetősen régi cérnázó- gépek kapacitását pedig úgy akarják növelni, hogy meg­nagyobbítják a dob átmérőjét. Üzembe helyeznek egy kor­szerű, francia mintára ké­szült magyar gyártmányú ve- tülékcsévélő gépet, amelynek körülbelül 400 százalékkal na­gyobb a teljesítménye a je­lenleginél! — Műszaki fejlesztési ter­vünk természetesen — foly­tatja Csanádi főmérnök — számít saját dolgozóink újí­tásaira is. Kolos János üzemlakatos és Czeiner Lász­ló üzemrészvezető például egy itthon is előállítható ket­tőzőgéppel kísérletezik. Az eddigi tapasztalatok szerint sikerrel. Ha újításuk bevá­lik. s hazai gyártására sor kerül, drága, devizáért vásá­rolt importgépeket lehet ve­le helyettesíteni. Sokat vá­runk Mezei Béla üzemla­katos kísérletétől is. ö egy pillanatleállítót szerkesztett a Lentz-féle szövőgépekre. Ez, ha beválik, sok évtizedes gondunkra tesz pontot, s nemcsak a minőséget javítja meg. hanem növeli a termelékenységet is. — Végül szerepel a ter­veinkben egy olyan eljárás is, amelyet több textilgyár­ban már eredményesen kipró­báltak: 8—10 százalékkal emeljük a Schwabe-gépek for­dulatszámát, hogy ilyen mó­don növeljük kapacitásukat. Mintha ellenőrizni akarná önmagát, a főmérnök belela­poz az előtte heverő vaskos iratcsomóba. Onnan sorolja tovább, hogy mit terveznek a TMK-ban, hogy új, korszerű orvosi rendelő berendezését tervezik, hogy a dolgozók egészségvédelme érdekében keramit burkolattal szeretnék kicserélni a festöde és a far- kasoló padozatát. Aztán be­csukja a dossziét: — Ezek a mi terveink — s erősen hangsúlyozza a mi-t —, de a dolgozóink is megteszik a magukét: tanulnak. Hiszen a kettő csak együtt ér valamit: a modernebb, na­gyobb teljesítményű gép, meg a szakmáját egyre job­ban ismerő, képzett munkás. Amikor mi műszaki fejlesz­tést tervezünk, éppúgy be­tervezzük a szaktanfolyamo­kat, s a továbbképzőket, mint a fordulatszám növelést, vagy az automatizálást, ügy érez­zük: így a helyes. A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutatóintézetében a balatoni halak táplálkozásának tudo­mányos vizsgálatával is fog­lalkoznak. A tervszerű hal- gazdálkodás egyik alapfelté­teleként meg kell állapíta- niok: mennyit és milyen idő­A mezőgazdasági technikum óik a következő tanévben az eddigi­nél több termelőszövetkezeti tag, állami gazdasági és gépállomás! dolgozó gyermekét szándékoznak felvenni. A mezőgazdasági technikumok első osztályába most kezdődik a jelentkezés. Az általános iskola 8. osztályos tanulói az iskolában kaphatják meg az ehhez szükséges nyomtat­ványt, amit kitöltés és a szülő aláírása után az iskola igazgatójá­nak kell benyújtani. Azoík a fia­talok, akik az általános iskolát már régebben elvégezték és most a mezőgazdaságban dolgoznak, közvetlenül a technikum igazga­tójához küldjék el felvételi kérel­müket. A jelentkezés határideje március 1. Jelentkezhetnek mindazok a fiatalok, akik az általános iskolát jó, de legalább közepes eredménnyel \Tégezték. A fel­vételi korhatár: 18 év. Mezőgazdasági termelési gyakor­lattal rendelkezők a felvételnél előnyben részesülnek. A mező-gazdasági technikumok­ban a tanulmányi idő négy év. Az iskola székhelyétől távol lakó szülők gyermekeit diákotthonok­ban helyezik el, ahol kedvezmé­nyes térítési díj ellenében teljes ellátásban részesülnek. A techni­kumot végzett fiatalok oklevelet kapnak, amely brigádvezetői munkakör betöltésére és az egye­temi továbbtanulásra jogosít. Az i960 __61-es tanévben az a lábbi helyeken nyílik techniku­mi első osztály: Mezőgazdasági technikum. Bara­nya megye: szentlőrinc. Mohács; Bács-Kiskun megye: Kalocsa. Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas; Békés megye: Orosháza, Szarvas; Borsod megye: Putnok, Abaűj- szántó; Csongrád megye: Hód­mezővásárhely. Szeged: Fejér me­gye: Székesfehérvár: Győr megye; Csorna; Hajdú megye: Debrecen: Heves megye: GyöngVös; Komá­rom megye: Tata; Nógrád me­gye: Szécsény; Pest megye: Ceg­léd, Vác; Somogy megye: Kapos­vár; Szabolcs megye: Máté­szalka; Szolnok megye: Karcag. Mezőtúr. Törökszentmiklósi Tolna megye: Szekszárdi Vas megye: Kőszeg, szombathely; Veszprém megye: Keszthely, Pápa: Zala megye: Nagykanizsa. Kertészeti technikum: Budapest, XIV.. Egressy út 73. Bács-Kiskun megye: Kecskemét, Baja: Békés megye: Gyula: Borsod megye: Sátoraljaújhely; Győr megye: Fertőd: Pest megye: Vác: Sza­bolcs megye: Nyíregyháza. Mezőgazdasági gépész-technikum: Szabolcs megye: Nyíregyháza; szakonként eszik a Balaton legértékesebb hala, a süllő, s ennek fejlett példánya: a fo­gas. Az eddigi táplálékvizsgá­latokkal nem kaptak minden tekintetben pontos adatokat, ezért újabban a kísérleti pél­dányok táplálkozását röntgen- készülékkel vizsgálják. Szolnok megye: Mezőtúr; Vas me­gye : Szombathely. Erdészeti technikum: Csongrád megye: Szeged; Győr megye: Sopron. A technikumi jelentkezéssel, felvétellel és oktatással kapcso­latos részletes tudnivalókat a Mezőgazdasági technikumok című tájékoztató tartalmazza. A csomagolás csodája A franciaországi Limoges környékén egy tízezer darab villanykörtét szállító teher­autó felfordult az országúton. A vezető épségben megmene­kült, de ennél még sokkal csodálatosabb, hogy egyeljen villanykörtének sem esett baja. KASSÁN ÉPÜL a Szlovák Tudományos Akadémia botanikuskert je, amely Európa legnagyobb ilyen tudományos intézménye lesz. Ha­talmas üvegháza már elkészült. Hossza 75, szélessége 14. kupolájának magassága pedig 12 és fél méter. Ezenkívül hét, egyenként 30 méter hosszú mellékháza van még az üvegpalotának. A világ minden tájáról származó növények élnek ebben az üvegpalotában Emberi, agas takarmánykáposzta; az üvegház egyik büszkesége (Gábor Viktor felvételei) Nyíri Éva RÖNTGENEZIK A BALATONI HALAKAT Mint szikrázó penge, csapó­dik egymásnak a két ember felizzó tekintete. Hirtelen csend lesz, a feszültség csönd­je hasít a báli zsivajba. S a két ember ott áll. Merev te­kintettel, egyformán kemé­nyen, pillanatokig. A fenegyerek nem állja. Kezét leejti, lassan elfordul. Szemét bevonja a borgőz bárgyúsága. Aztán kibotorkál az ajtón. Kívül a helye. A másik férfi még ott áll. Aki most nézi, tán meg sem ismerné ugyanezt az ar­cot, amikor mosolygósán, jó­kedvűen bólogat. Akár a ta­karító nénire, amikor meg­kéri: legyen gondja a tűzre, akár arra a kislányra, aki szorongva fordul hozzá: „Igaz­gató bácsi, tessék átkisérni az udvaron. Félek, hogy megha­rap a kutya.” Ki ez az ember? 0 Nehéz erre egy mondatban felelni. Már csak azért is, mert többféleképpen szólít­ják. — Igazgató elvtárs. — így a szülők hívják, akiknek a gyerekei a járáű művelődési ház zeneiskolájába járnak, így titulálják a zeneiskola ta­nárai (a növendékeknek: „igazgató bácsi”) s az a száz idősebb-fiatalabb „munka­társ”, akikre mindig számít­hat. És még a nagy számú vendégsereg, látogatók. — Dönci bácsi. Így szólít­ják a „gyerekei”, a vezetése alatt álló területi KlSZ-szer- vezet fiataliai. Pedig kilenc- venhatuk közül már sokan leszoktak arról, hogy bácsiz­zanak. Kivált egy 38 éves embert?! — Chmely elvtárs — mond­ják neki a községi pártbizott­A legszebb munka ságon és a területi pártszer­vezet vezetőségében. Tagja mindkettőnek. Ötven óta kom­munista. 1956. december 3-án Cegléden belépésével és szer­vező munkájával tett hitet az újjászülető párt, az MSZMP mellett. — Doktor úr — komolykod­nak vele régi évfolyamtársai, akik tudják, hogy már csak az utolsó államvizsgája hiányzott a jogi doktorátushoz, mikor SAS-behívóval a frontra vit­ték. Azóta sem tette le azt az utolsó államvizsgát, pedig kár volt lemondania róla. Folytathatnám még a külön­böző bizalmas és hivatalos megszólítások felsorolását. Mert sok embert ismer Nagy- kátán — és összesen tizenhét feladatköre van. De nem folytatom. Mert életében és a község munkájá­ban az „igazgató elvtárs” és a „Dönci bácsi” a legfonto­sabb. 0 — Elvileg nem tartom össze- egyeztethetőnek — mondja Kátai Szilveszter, magyar tör­ténelemszakos tanár, Nagykáta területi alapszervezetének párt­titkára —. hogy igazgatói tiszt­sége mellett a községi K1SZ- titkár másfajta, más jellegű teendőit is ellása. Részben, mert akadályozza az igazi hi­vatásában, részben azért, mert egy harmincnyolc éves férfi mégis öregnek számít a huszonhat éven aluliak szer­vezetében. Halvány mosollyal rögtön leszereli nekibuzduló vitaked­vem. — Nézze, ez általában így van. Nálunk azonban a gya­korlat egészen más. A gyerekkorától itt élő párt­titkár és a közelmúlt esemé­nyeit is kutató történelem- tanár szavai nyomán meg­elevenedik az a nyomor, sö­tétség, elzárkózottság, ami a múltat jelentette. A 45 utáni években a múlt öröksége csak lassan oldódó közönnyé vál­tozott. A közöny pedig minden új eredmény születését meggá­tolja. Akár a szövetkezés gon­dolata, politika, vagy tech­nika, akár művészet, vagy művelődés ez az új eredmény. Másfél évvel ezelőtt még nem volt sem kultúr-, sem KISZ-élet. Chmely Ödön ek­kor jött ide a feleségével. 1958. október 1-én. Az asz-f. szony vállalta a művelődési ház gondnokságát. Lakást nem kaptak. Beköl­töztek az iroda melletti kis szobába. Azóta is ott élnek, ott tartják — hivatalos zá­rás” után — folyton megújuló érdekes beszélgetéseiket a fiatalokkal. Most. Mert akkor... — Amikor zenéről, zene­kartól beszéltem — kinevet­tek. Amikor azt kérdeztem, hogy rendbe kéne hozni a mű­velődési házat — hümmögtek. Hallgattak az unatkozó 15—20 évesek, hallgatlak a csellengő kiszesek, akik be­jártak a bálokra s hétközben is benéztek néha, mert kö­zösen mégis csak jobb unat­kozni. Chmely elvtárs érdeklődve nézte őket,'az ismerkedés el­ső napjaiban, heteiben, hó­napjaiban. Ha nem állt vol­na mögötte minden érdekes sokszínűségben tízéves nép­nevelési tapasztalata — ta­lán letörik: Munkáját minden­ki kíváncsian figyelte. Milyen ember az új igaz­gató? Mit tud? Sok mindent. Sokat tanult, látott. Sokat olvasott. Ha be­szél, fel kell figyelni a szavá­ra. Vidám és jókedvű. Elbá­nik a fenegyerekeskedő legé­nyekkel. És milyen szépen harmonikázik! Azután a harmonika ösz- szefogja a gyerekeket. Jön egy: — Én is tudok harmoni- kázni. Aztán kettő-tíz-tizen- nyolc-huszonhárom. És 1959 februárjában a két­kedő, kíváncsiskodó családok, ismerősök jelenlétében szín­padra lép a harmonika-zene­kar. 1959 karácsonyán már száz emberre világít a reflektor a saját bevételből rendbeho­zott színpadon. Nyolcvan nö­vendék a 130 létszámú zene­iskolából, négy tanár s a húsztagú KISZ tánccsaport, Hegedűs Márta művészeti előadó vezetésével — és Chmely elvtárs. A műsor ta­lán azoknak tetszett a leg­jobban. akik még tavaly ki­nevették. És a bevétel? A tízezer forint szinte el­törpül a háromszáznyolcvan­ezer mellett, ami a művelő­dési ház 1959-es bevételét mu­tatja. Beszélő számok ezek. Az 58- as nyolcvankilencezer, az 59- es háromszáznyolcvanezer, amiből száztízezret fordítot­tak beruházásokra. Amikor csak 70 ezer forintos támo­gatást kaptak. így is mérhe­tő az a fejlődés, amelyet Chmely elvtárs önkéntes munkatársaival elért. Az idén tovább fejlesztik az ismeret­terjesztéssel, a mezőgazdasági előadásokkal, német nyelv- tanfolyammal, új társaskirán­dulások eljövendő sorozatá­val. És a KISZ? A falu, a pa- rasztfiatalok szervezete? Olyan ember beszél erről, akit 1957 őszén felvettek ugyan a KISZ-be, de aztán tökéletesen megfeledkeztek róla. A kutya sem törődött vele. Aztán már ő sem ve­lük. De Búzás Lászlónénak, a fiatal óvónőnek 1959 jú­nius-júliusában az egyik kol­léganője az új igazgatóról beszél. Meg a megváltozott életről, a fiatalokról. Buzás- néban lassan felenged a mel­lőzés keserűsége. S amikor hallja, hogy augusztusban a fiatalok „öreg” barátjukat megválasztották KlSZ-titkár- nak — ö is elmegy „körül­nézni” a művelődési házba. Azóta újra és igazán KISZ- tag. Bejár a rendezvényekre, taggyűlésekre és harmincad- magával együtt a politikai oktatásra. — Mikor befejezzük a „hi­vatalos” részt, Dönti bácsi mindig behozza a magneto­font. Tessék, lehet táncolni! — Összeköti a tanulást a szó­rakozással. Nem tudom, Buzásné meny­nyit vállalt abból a tízezer forint értékű önkéntes mun­kából, amivel a művelődési házat segítettek rendbehozni a kiszes és KISZ-en kívüli fiatalok. Nem tudom, hány otthonban járt abból a négy­száz parasztházból, ahová Bokrodi Magdáék tértek be beszélgetni, az őszi vetés ügyében. De tudom, hogy ő, mint a KISZ gazdasági fele­lőse, munkáját jól ellátja. Chmely elvtárs őt is számí­tásba veszi akkor, amikor megállapítja: — Nemsokára már csak öreg tanácsadó leszek az új, igazán fiatal KISZ-titkár mellett és tanácsadó a járás többi művelődési házában. A párttiikár szavai jutnak eszembe: — Élettel telt meg a nagy- kátai KISZ-szervczet. — A fiatalok már maguk­tól jönnek a KISZ-be, a mű­velődési házba. Egyik csalja magárai a másikat. Olyan természetesen hang­zik ez a néhány rövid mon­dat! Mintha nem takarna sok nehéz munkát, egybefolyó éj­szakákat és nappalokat. Chmely elvtirs ugyan azt bizonyítaná, hogy munkája cseppet sem nehéz. Többet ér mindennél! — mondja. Mert ez e legszebb munka A legszebb. Murányi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom