Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-23 / 19. szám

Weg néhány nap £s tanuló­ink megkapják a félévi bizo­nyítványt. Nem hosszú idő telt el azóta, hogy az iskola érte­sítette a szülőket arról, me­lyik az a tárgy, amelyből gyermekük gyengén áll, vagy rosszabb eredményt mutatott eddigi osztályzataihoz viszo­nyítva. Sok szülő figyelmez­tetését halljuk mostanában, amikor arra intik gyermekü­ket, hogy használják ki ezt a pár napot, most tanuljanak, hiszen ezektől a feleletektől függ, hogy milyen lesz az osztályzatuk a bizonyítvány­ban. Engedjék meg, kedves szü­lők, hogy tévedésüket egy ki­csit helyreigazítsuk. Igaz, hogy a sportolók a „finisch- be” is igyekeznek mindent be­leadni, de náluk is ott van az i,is”. Ha a küzdelem elején rosszul futottak, csupán a végcél előtt már hiába igye­keznek. Javíthatnak ugyan az „idejükön", de a végső eredményen már alig. Vala­hogy így vagyunk a tanulmá­nyi eredmények megállapítá­sánál is. Az a tanuló, aki fél éven keresztül lustálkodott, nem tanult, az utolsó órákon hiába igyekszik az eddig el­végzett anyagról számot adni, mégsem kap jó jegyet. Ezt sokan talán igazságtalannak tartják, hiszen úgy vélik, hogy a tanuló ezzel tudását bebizonyította, tehát megér­demli a jobb osztályzatot. Az iskolában azonban nemcsak tanítunk, hanem nevelünk is. Az óráról órára való készülés­sel a gyerekei az egyenletes, kitartó munkára neveljük, a helyes munkabeosztásra szok­tatjuk. Egy volt tanárom em­lékét idézem a következő anekdotával. Minden félév előtt elmondta nekünk,­...ak­k oriban kezdetben derültünk rajta, később érett ésszel rá­jöttünk, hogy mennyire igaza volt. „Egy embernek az orvos gyógyszerként napi egy gom­bóc megevését rendelte. A beteg halogatta a gombóc­evést, míg az év végén rá­döbbent, hogy sohasem lesz egészséges, ha az orvos uta­sítását nem tartja meg. Egy­szerre akarta megenni a há­romszázhatvanöt gombócot. Még a felét sem fogyasztotta él, mikor gyomrának hirtelen megterhelése miatt meghalt/’ így jár minden tanuló, aki nem készül rendszeresen — fűzte hozzá minden alkalom­mal a tanár. Vörös bükié felöltő, azonos anyagú kalappal. Szovjet mo­dell. Ha a gyerek az ut0isó na­pokban pótolja is azoknak az anyagrészeknek megtanulá­sát, melyeket eddig elmulasz­tott, nem képes „megemészte­ni”, azt rövid időn belül el­felejti s ismét nincs mire építeni a következő anyagré­szeket. Vagy ha könnyű és gyors felfogással párosul ná'a a jó emlékezőtehetség, nem felejti el, de az idegei előbb vagy utóbb kimerülnek a nagy megterhelés következté­ben. Ott, ahol helyesen nevelik a gyermekeket, a szülők fo­kozott figyelemmel kisérték gyermekük tanulmányait azokból a tárgyakból, melyek­ből negyedévben gyengébb volt az eredmény. Megbeszél­ték a tanárokkal, hogy hol, melyik anyagrésznél mutatko­zott a lemaradás, megfogad­ták és gyermekükkel is meg­fogadtatták azokat az utasítá­sokat és útmutatásokat, me­lyeket a szaktanár adott a tantárgy tanulására vonatko­zóan. A gyerek eljárt a korre­petálásra, diáktársai segít­ségét is igénybe vette, a téli szünetben is megfelelő napi beosztással tanult. Ebben az esetben tehát a szülő és ta­nár egyaránt tapasztalhatta, hogy a gyerekben megvan az akarat arra vonatkozóan, hogy a megfelelő ismereteket el­sajátítsa. Várt eredmény alatt majd­nem minden esetben arra gondolunk, megbukik-e a ta­nuló, vagy sem. Nézzük meg azonban a két szélsőség, a bukás és a jeles közötti je­gyeket is. A szülők sok eset­ben hiúsági kérdést csinálnak abból, hogy gyermekük jeles legyen. Valljuk be, a taná­roknak is kényelmesebb len­ne csupa jeles tanulót taní­tani. A gyermekek képessége azonban nem egyforma. Ér­deklődési körük sem azonos. Nem minden gyerek képes arra, hogy minden tárgyat egyforma eredménnyel sajá­títson el. Az is előfordul, hogy egy tárgyon belül egyik­másik anyagrész könnyebben elsajátítható számára, a másik rész viszont nehezebben ma­rad meg benne. Szorgalom­mal a képesség gyakran pó­tolható, ha nem is teljes mér­tékben. A szülőknek is meg kell látniok, milyen irányú gyermekük érdeklődése, és milyen fokú a tehetsége. Mi­lyen arányban áll szorgalmuk a tehetséggel. Ezeknek meg­állapítása után értékeljék gyermekük bizonyítványát. A szülőknek arra js gon- dolniok kell, hogy gyermekü­ket ne azért serkentsék a jobb tanulmányi eredmény elérésére, hogy bizonyítvá­nyuk jobb legyen, hanem azért, hogy gyermekük tudása alaposabb és szélesebb körű legyen. A műveltség iránti vágyat kell a gyermekben felkelteni. Ne maradjon szá­mukra frázis, hogy a tudás hatalom. Éreztessük velük azt, hogy a műveltség érték. Másképpen lát a világban az, aki szélesebb látókörrel ren­delkezik. Másképpen fogja fel a világban végbemenő tár­sadalmi és természeti jelensé­geket az, akinek tágabb az érdeklődési köre, megalapo­zottabb az ismerete. A mű­velt ember helyesebben látja, a maga és embertársai csele­kedeteit. élete gazdagabb, színesebb, elhelyezkedése könnyebb a társadalomban. Ahhoz azonban, hogy a gyermekben ezt a helyes szemléletet ki tudjuk alakí­tani, önmagunkat is művelni kell. Sok esetben revideálni kell eddigi állásfoglalásainkat, magunkban is ki kell alakítani a megfelelő szemléletet. Nem elég csupán gyermekünket buzdítani, ha a gyerek azt látja, hogy szüleiben sincs elég igyekezet arra, hogy is­meretanyagát bővítse, ő maga sem igyekszik megszerezni azokat. M. L. Kössétek össze a számokat vonallal 1-től 45-ig és a rajz nyomán ismerős képet találtok SZÜLETÉSNAP jy isfiam betöltötte a hato- dik életévét. Ebből az alkalomból, életének nagy je­lentőségű fordulópontján, az alkalomhoz illő nagy méretű házi ünnepséget tartottunk. A gyerekek — mert hivatalos volt az összes barát és meny­asszony — asztalán megje­lent minden földi jó: kakaó, szendvics, sütemény, málna­szörp és végül a délután fény­pontja, a torta, a 6 égő gyer­tyával. A tortát körülvettük: gye­rekek, felnőttek, szülők, ba­rátok, rokonok egyaránt. A szobában eloltottuk a vil­lanyt és csak a 6 gyertya imbolygó lángja világította be az ünnepi asztalt és an­nak környékét. Fényét fiamra vetette, akinek két barna Mivel mossunk? A közkedvelt mosogatóporok­nak édes testvére a zsíralkohol- szulfonát tartalmú IDEAL, a FÉVA és a TISZTASÁG. Az Ideálban a heti kismosás fél óra alatt elvé­gezhető, akkor is, ha két kis gye­rek van a családban. akiknek tréningruhája, ílanellinge igazán nem olyan tiszta, mintha akkor vették volna ki a szekrényből. Azok a részek, amelyek áztatás- sal, nyomkodással sem lesznek elég tiszták, egy kis rászórt por­ral kifogástalanná moshatók. Soha sem szabad szappant használni a szintetikus mosóporok mellé! Az ASSZONYDICSÉRET, PER- SIL len és kender, valamint pa­mutanyagok áztatására alkalmas. Utána szappannal kell kimosni a szennyest. A RAPID és EXPRESS ugyanezekhez az anyagokhoz sok­kal kényelmesebb, mert szappan nélkül, gyorsan tisztítanak. A DUNA csak mosógéphez alkalmas. Még könnyebbé tenni a háziasszonyok munkáját A Magyar Nők Országos Tanácsa rendkívül érdekes tapasztalatcserére hívta össze az országszerte működő ház­tartási bizottságok vezetőit, illetve az illetékes nőtanácsok aktíváit. Mátranováki bá­nyászfeleség, békéscsabai sok- gyermekes családanya, tisza- löki tsz-község tanítónője, nyíregyházi kereskedelmi al­kalmazott — minden réteg és minden táj jelen volt a meg­beszélésen. Amikor a nőtanács megin­dította a háztartási bizottsá­gokat, legfőbb célja az volt, hogy úgy a dolgozó asszo­nyok házi munkáját, mint a háziasszonyi hivatásnak élő­két könnyebbé, kulturáltabbá, a szocialista erkölcshöz és normához méltóbbá tegye. Fiatal lányok farsangi ruhái S zívesen töltöm a hét vé­gét Pest környékén, a ro­konaimnál. Legutóbb azonban szinte megbántam, hogy ellá­togattam hozzájuk, mert nagy vita közepébe cseppentem. Kati, tizenhat éves húgom sír­va vitatkozott édesanyjával, hogy ő bizony új ruhát szeret­ne a. legközelebbi mulatságra. — Van piros taftruhád, koc­kásad, meg a fehér csipke! An­nál több igazán nem kell! — porolt az anya. Kati mérgesen hüppögött. — A kockásat már tavaly leengedtük, de idén iga­zán kinőttem, a fehér olyan, mintha első áldozásra mennék, a pirosat meg nyár óta nyú­zom! — Három táncruhánál több igazán nem kell magadfajta gyereknek! Nekem egy sem volt. — Szólok bele a családi vitába magam is. — Mindig ezzel jöttök, hogy nektek mi nem volt! Nézd meg Pannit, annak vagy nyolc is van — így a harcias Kati. Ennek már fele sem tréfa. Panna is rokongyerek, egysze­rű, kedves, dolgos kis jószág, akárcsak anyja, aki a kedvenc unokahúgom — éppenséggel nem is állnak valami fényesen anyagilag. Honnan lenne Pan­nának nyolc táncruhája? Pedig Katiék valamennyien erősítik, hogy van. Pannit kis elegáns szoknyá­ban látom otthon. Elfut a puly­kaméreg. — Honnan van Ilyen remek szoknyád? Nem sajná­lod otthonra elhordani? Annus, az anyja, nevetve öleli át a kislányát. — Ugye, milyen csi­nos. Tudod, mi volt? Az én ré­gi, kopott szürke háziszok­nyám. A nyáron valahogy moly esett bele — fel akartam használni padlórongynak. Pan­ni elkönyörögte. Felfejtette, ki­mosta, három sor gumira rak­ta, és a lyukakat különböző színes pamuttal, ami éppen akadt a házban, bevarrta. Még két sor rojt is került az al­jára! Rátérek a tárgyra. — Az hír­lik, hogy van vagy nyolc tánc­ruhája a lányodnak. Tényleg annyi van? — Összeragyog a két nő szeme cinkosan. — Igaz is, nem is! — És már lebben is Pannika, s egyre-másra ve­szi fel a szép ruhákat. Pedig a szekrényben voltaképpen csak egy lóg. Egy halványkék taft. Erre középkék csipkeszoknya borul egyik formájában — az­tán ujjas brokát mellényke, metgi brokát öv változtatja el — perdül a gyerek, s már kockás blúzzal, a szoknya alól kivilla- nó kockás alsószoknyával jön elém. Hosszúujjas »fehér blúzá­hoz is a taftruha szoknyáját viseli. A felsőrész meg egy si­ma sötétkék szoknyával me­gint más ruhának hat. Az alap­színnel azonos nyloncsipke uj­jal, és szélesen leomló övvel megint más hatású a ruha. Na­gyon érdekes a kézzel festett selyemstóla is, amit elölről ve­zet hátra, s a ruha aljáig ér. Még egy változat — hosszú uj­jas a felsőrész, és a nagy kivá­gást gallér takarja. így egész komoly színházi ruha. — Kilenc! — És elnevetem magam. Valóban csak egy! — Miért nem segítesz Katinak is, ha olyan ügyes vagy? K iderül, hogy boldogan se­gít. Át is megyünk, s a másnapi mulatságra már az a Kati gondja, hogy vajon a kockás felsőrésszel, s kockás alsószoknyával viselje-e ruhá­ját. melyet könyörtelenül szst- fejtettünk, vagy a fehér csip­keszoknyát vegye fölé? A ma­radék brokátból rögtön övhöz is nagy kedve van. Fehér blú­za ugyanolyan csinos lenne a piros szoknyájához, mint Pan­nié a kékhez. Kacag, ugrál a boldog gyerek, anyja pedig fej­csóválva megjegyzi: — Ehhez aztán értetek! összekevertek mindent — S valóban, azt ajánljuk, keverje össze min­denki bátran a megunt ruháit! Színben és anyagban megegye­ző legyen csak — olyan ér­dekes változatokat nyer, hogy felér akárhány újjal! R. Zs. Nem egy kérdésben ví­vott kemény harcot a maradisággal, a nemtörő­dömséggel, az ostobaság­gal. Egymás után szólalnak fel a nemrégen még oly elma­radt magyar vidék asszonyai. Kellemesen ápolt arcuk, jól szabott, divatos ruháik, öntu­datos fellépésük vonzó, átte­kintésük meglepő. Ezek a nők pontosan tudják már, hogy a hétköznapok meg­könnyítése ezerszer többet ér a pufogó frázisoknál, s hogy jogos igénye minden nőnek az, amit Lenin elvtárs a „kommunizmus hajtásainak” nevezett — a gyermekek böl­csődei, óvodai nevelése, a közétkeztetés és a háztartási gépek széleskörű bevezetése. Nem véletlen, hogy igen sok városban, községben éppen a nőtanács aktívái kölcsönzik a mosógépeket — a Belkereske­delmi Kölcsönző Vállalat mel­lett. Az állam ugyan nem tud minden falut ellátni például megfelelő óvodákkal, de a helyi kezdeményezésű bölcsődék, napközik, mo­sodák és a közétkeztetés kiterjesztése saját erőből is megvalósítható. Hogy az asszonyok kezdemé­nyezése mit jelent, arra pél­da Miskolc, ahol mindig probléma volt a zöldségellá­tás. Most zöldövezetet létesí­tettek a város körül, amely igen sok nőnek biztosít mun­kaalkalmat is — és erősen letörte a hagyományosan ma­gas árakat. Máshol idős né­nikből vagy általános iskolát végzett fiatal lányokból szer­veztek háziipari foltozó szö­vetkezeteket. Mindenütt igény­lik és nagy sikerrel tartják meg a divatbemutatókat, az étel bemutatókat, sőt a koz­metikai előadásokat; az or­vosi, pedagógiai megbeszélé­seken és háztartási gép be­mutatókon kívül. A háztar­tási gépek kölcsönzése már egyre kevésbé időszerű, s a Patyolat-mosodák sem min­denütt mennek elég jól — mert annyi a mosógép, s az egyéb háztartási kisgép a magyar otthonokban. A sűrűn megtartott „Apák ankétjai”, amelye­ket gyermeknevelésről és az asszonnyal megosztan­dó házimunkáról tarta­nak, csaknem mindenütt sikert arattak. Az új típusú családban egyen­rangú fél valamennyi ember — s az élettárs boldogan se­gít asszonyának, a gyerme­kek a tanulás vagy munka mellett is kezére járnak min­denben édesanyjuknak. Az ipar, a kereskedelem, a közoktatás felsőbb szervei élénk érdeklődéssel kísérik a nőtanács munkáját s a jövő­ben még inkább figyelembe veszik javaslatait, kéréseit. szemében megsokszorozódtak a kis fények, s ott égtek az öröm tüzei is, amelyeket a szokatlan helyzet, az ünnep­lés mámora gyújtott. Elnéztem a gyerekeket, az én fiamat és elcsendesedtem, elgondolkoztam. A felnőttek tréfás komolysággal vonul­tak poharukkal a fiamhoz koccintani én meg arra gon­doltam, mi lesz ennek a kis legénynek a sorsa, mit hoz neki az élet? Nekem nem volt ilyen de­rűs ifjúságom, nekem nem tett annyi mindent a kará­csonyfa alá a szülői szere­tet — korántsem azért, mint­ha a szeretetnek lett volna híja —, mint neki. Az én ün­nepi tortám kisebb volt, az én ifjúságom sivárabb volt, az én jövőm kilátástalanabb volt. Ö jókor született. 1954. ja­nuárjában nagy hideg volt, amikor jelezte érkezését. A mentőautó nem jutott el ve­le a kórházig: a nyílt ország­úton érkezett a világra. Gon­doskodás, szeretet vette kö­rül az első perctől mostanáig. A szülők, rokonok, barátok, szomszédok, az óvoda, a köz­ség, a közösség szeretete. Okos, eszes kis legény a kis­fiam (melyik szülő, melyik gyereke nem az?), érzi ezt a szeretetet és hálás is érte. yt gyerek élete derült, vé­ts. rőfényes. És a jövője? Apja, anyja sokat szenvedett az élettől. Volt ebben bőven üldöztetés, megalázás, kop­lalás, borzalmak, a háború szörnyűségei. Mindez elmúlt. A múltat elfeledve éljük, a „ma” megbékélt életét, s a mi elmaradt gondtalanságun­kat a gyerekekre igyekszünk átplántálni. Az aggodalmak sötét fel­hője oszlik. Tűnik a háború réme, az Apokalipszis lova­sa. Tisztul az ég, oszlanak a felhők. Lassan felragyog az ég, a világbéke égboltja. Ra­gyog, mint a hat gyertya visszfénye hatéves kisfiam szemében... Fazekas Mátyás ■ IT.J í ; I «asf £ #f r* Piros reggeli köntös, kockás nadrággal, az Iparművészéti Vállalat készítménye. * A szülők - és a félévi bizonyítvány

Next

/
Oldalképek
Tartalom