Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-20 / 16. szám
19*0. JANUAR 20. SZERDA *EC*I' WCirlap 3 AMI MEGSOKSZOROZZA EREJÜKET A pusztazámori termelőszövetkezet elnökét tavasszal láttam utoljára. Kis könyvecskéjében lapozgatott, abból mutatta, hogyan akarja kezdeni munkáját. Akkoriban választották elnökké. Akkor szerelt le a katonaságtól. Ügy hívták vissza. Sötét tüzű szeme ragyogott a boldogságtól. Millió elképzelése volt, amit a tagság elé terített és érezni lehetett, ahogy az ó lelkesedése, az ő akarása megperzselt már néhány tagot... Pákozd -Zoltán, a Herceghalomi Állami Gazdaság fő- agronómusa 'Zsámbékra ment, az Üj Élet Termelőszövetkezetbe. — Tudja-e, mire vállalkozott? — kérdeztem akkor tőle. — Tudom, persze, hogy tudom — válaszolta. — Hiszen csak olyan helyre akartam jönni, ' ahol segítségre, nehéz feladat elvégzésére van szükség ... Vigh Sándort, a pátyi termelőszövetkezet elnökét, az első alakutó ülésen láttam. Abban a nagy kavargásban, az izgatottságtól fűtött moziteremben olyan megnyugtató volt hallgatni az ő higgadt, türelemre intő szavát. Próbáltam kutatni, mennyire izgatja, mennyire riasztja az, ami ezután vár reá a megnagyobbodott, az egész községet magába foglaló szövetkezetben. És bizakodást, nagy terveket hallottam tőle. Így ismerkedtem Jóna ag- ronómussal, a fiatal Sipos elvtárssal, aki Perbálra került, Kőszegivel, a törökbálinti elnökkel, a budakeszi Dózsa agronómusával... Városból kihelyezett, a falusi munkát önként vállaló, a' nehéz munkától vissza nem ri adó szakemberekkel... Most itt ülnek együtt a Budai Járási Pártbizottság hosz- szú asztala körül — azok, akik a- budai járásba kerültek. Azért jöttek, hogy beszámoljanak, mi történt tavasz éta. Mi vált valóra abból, amiről Örfi, a pusztazámori termelőszövetkezeti elnök tavasszal álmodozott, mi történt a budakeszi Dózsában, Zsámbékon és Törökbálinton? Megvolt-é mindánnyiukban az erő) a szív, a föld iránti szeretet, hogy megállhassák a helyüket? Mert anélkül a csatát nem lehet megnyerni. A termelőszövetkezetben több kell a szívből, a föld szerete- téből, a kitartásból, mint az állami gazdaságban vagy bármely hivatalban — mondotta Páközd Zoltán. És vajon mindig megvolt-e az erő, nem húzta-e őket vissza a szívük a régi helyre, nem fáradtak-e bele olykor a tokig tartson, ne kerítse végleg hatalmába őket. Sok minden kellett. A tagság segítsége, akarása. És legtöbb helyen megvolt. Az előrelátók, a szorgalmasak, a becsületesebbek első perctől segítettek. S hogy mennyire, azt a szaporodó állatállomány, a teli górék, a silók, az épülő istállók, a saját erőből felépített birkahodályok, a baromfi- ólak es még rhi minden példázza. S a tagság mellett ott voltak a patronálok. — Milyen előzékenyek, készségesek voltak a Nemzeti Bank, az Állatforgalmi, a MEZŐMAG Vállalat, a tanács dolgozói — emlékezett a zsám- béki elnök. — Mennyi önbizalmat jelentett az ő támogatásuk! — A Terményforgalmi Vállalat ott volt a tervkészítésünknél. tanították a könyvelést, tanácsot és mennyi, segítséget adtak a zárszámadás előkészítéséhez — mondotta a budakeszi agronómus. — A párt, a felsőbb pártszervek támogatása nélkül nem haladhattunk volna előre. Az a bizalom, ami pap mint nap megnyilvánult, növelte erőnket — bizonyították valamennyien. — A párt segítése nélkül én elvesztem volna — magyarázta Kőszegi elvtárs Törökbálintról. — Most egy kicsit megnyugodtam — mondotta Sípos elv- társ Perbálról. — Látom, másoknak is vannak gondjai, nemcsak nekem nem sikerült minden. Engem sok kudarc ért. Nem valósíthattam meg minden elgondolásomat: laza a (fegyelem, nem mindenki tiszteli a közös tulajdont... Most, ha az egész község termelőszövetkezeti lesz, sóit minden megváltozik. Sok jó gazdával gyára pszunk. Hibák, javítani valók mindenütt vannak. Egy év a mező- gazdaságban nem hosszú idő. Javítani kell a pártszervezetek munkáját. Tovább kell törni az új utat. hogy valamennyi szövetkezeti tag a szakemberek mögé sorakozzon és he ' üljön fel semmi rágalomnak, bomlasztó rhunltának,: 'mint ahogy ma még néhányan felültek Pusztazámoron, Törökbálinton. Megértés kell ezután is a kihelyezett, de már a faluval összenőtt káderek részéről. Ne veszítsék el türelmüket, ha néha nem is értik meg őket azonnal. Legyen elég bizalom bennük Is a tagság Iránt, ne ijedjenek meg a néhai kudarcoktól. Tanuljanak és jusson idejük szórakozásra, művelődésre is. Ma még — ha egy-egy szabad estét szakíthatnak maguknak — úgy érzik, mintha rossz fát tettek volna a tűzre. Filmet, színdarabot hónapok óta nem láttak. Van. aki a szabadságát sem vette ki .. . Gondolni kell a holnapra. Mert nem lehet úgy új életet formálni, új embereket nevelni, hotgy közben bármelyikük is lemaradjon. Hogy bármelyikük is ked- veszegetté váljon. Ked veszegetté ? Nem, arról nincs szó. Még akkor sem. ha ma Örfi elvtárs kissé ,.higgadtabban" mérlegel, mint akkor tavasszal, amikor megismertem. Akkor sem, ha egyik-másik szakembert valamilyen sérelem is érte. Éspedig' azért nem szegheti semmi kedvüket, mert a kint eltöltött idő számtalan élményt, boldogító munkanapot, eredményt tartogatott számukra. Bátran (és keményen. telve szeretettel és bizakodással állták meg helyüket. Vállalkozásukat, elhatározásukat a párt bizalma kísérte, amit állandóan éreztek. A bizalom pedig megsokszorozza erejüket, szárnyakat ad új és új elképzeléseik valóra váltásához. Sági Agnes ZÁRSZÁMADÁS CSÖMÖRÖN Szombaton délután 2 órakor gyűltek össze a csömöri iskola szépen feldíszített termében a több mint tízéves Haladás Tsz tagjai, valamint számos meghívott — akik kozott egyéni-1 leg dolgozó parasztok is voltak —, hogy meghal'i’assák Bagyánszky Istvánná elnöknő beszámolóját az elmúlt évi eredményekről és az idei tervekről. — Negyvenöt forintot ér termelőszövetkezetünkben egy munkaegység, s erre büszke lehet szövetkezetünk minden tagja. A szorgalmas munkának meg van a gyümölcse, növekedett a tsz vagyona és gazdagodtak tagjai — mondotta többek között az elnökasszony. A tsz múlt évi eredménye kát. holdra vetítve is kiemelkedő, hiszen az egy holdra jutó termelési érték 7000 forint. Ez annál is inkább említésre méltó, mert a termelőszövetkezet tagjainak zöme asszony. Megvolt tehát a csömöri tsz asszonyainak minden joguk arra, hogy büszkén hirdessék eredményeiket, a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, Vác- szentlászlón az egyéni parasztoknak a tsz-szervezés során. Nem kétséges, részük van abban, hogy Vácszentlászló azóta termelőszövetkezeti község lett Nagy. kíváncsisággal várták a Haladás Tsz zárszámadását a csömöri egyénileg do’gozó parasztok is. Közülük is egyre többen választják a szövetkezeti utat. — Ezek az eredmények csak javulni fognak, ha a még egyénileg dolgozó parasztok is közibánk jönnek, s ha nagyobb lesz gazdaságunk. Ha több lesz a férfi munkaerő, s lesz saját traktorunk. A tsz tagsága szeretettel vár minden egyénileg dolgozó parasztot a tsz-be — fejezte be ünnepi beszédét a tsz elnökasszonya. Amikor végéhez ért az ünnepi gyűlés, a teremben már a finom sertéspörkölt illata terjengett. Megindultak a tagok és a vendégek az étterem felé, ahol csinos lányok tálalták a pörköltet, a savanyúságot, s a többféle süteményt. Makkai elvtárs pedig alig győzte hordani a jó tüzes bort, a szövetkezet szőlőjének termését. A vacsora után a táncteremben megkezdődött a tánc, amelyet a kistarcsai népi együttes kocsistánca vezetett be. Egybegyűlt a tagság, a vendégsereg és vígan ropták a csárdást. Ünnepelt mindenki, ünnepelték a Haladás Tsz múlt évi eredményeit és mosolygó arcuk a jövőbe vetett bizalmat tükrözte. Lázár Antal Egészségház építését tervezik Nagykovácsiban Régem sürgeti már Nagykovácsi lakossága egészségház építését. A tanács úgy tervezi, hogy a korszerű egészséghez építésébe még az idén belekezd, illetve az ez évi községfejlesztési alap legnagyobb részét építőanyag vásárlására használja fel. Az egészségházban a lakosság részére fürdőt is szándékoznak berendezni. Amennyiben futná rá, fürdőkádakkal, de zuhanyozókkal mindenképpen felszerelnék az egészségházat. A fürdőben a meglevő törpevízmű ivásra amúgysem alkalmas vizét hasznosítanák. Ugyancsak az idén szándékoznak megkezdeni és befejezni a kultúrotthon átalakítását, amihez a járási tanács költségvetéséből 204 ezer forinttal járul hozzá. Útépítés, a közvilágítás bővítése Pilisvörösvár idei terveiben Ebben az évben sok. nagyszabású munka' elvégzését tervezi Pilisvörösvár. A legnagyobb beruházás a Dózsa György utca úttestének megépítése lesz. Már tavaly megkezdték ezt a. munkát, az idén vedig folytatják a bitumen úttest kiépítését, 250 méter hosszúságban és öt méter szélességben. Erre az útépítésre a községfejlesztési alapból 280 ezer, a községi költségvetés terhére pedig 240 ezer forintot fordítanak. Ezenkívül a község több utcájában folytatják a járdaépítést is, amire 130 ezer forintot irányoztak elő a községfejlesztési alapból. Ugyanebből az alapból 60 ezer forintot fordítanak a községi közvilágítás további bővítésére. Ötvenezer forint költséggel gyalogosok részére egy áíjáróhidat építenek, további tizenhatezer forintból bekerítik az iskolai politechnikai oktatás céljait szolgáló gyakorló kertet. Ezeknek a munkáknak az elvégzésére a községfejlesztési alap bevétele nem lenne elegendő, ezért a község tanácsa 200 ezer forint kölcsönt szándékszik felvenni. Néhány nappal ezelőtt befejeződött a pilisvörösvári kultúrotthon tánchelyiségének megnagyobbítása és parket- tozása. Az újjáépült kultúr- otthont már meg is nyitották. A szövetkezet tagjai vidáman, elégedetten hallgatják az elnökasszony beszámolóját Vacsora után a kistarcsai tánccsoport szórakoztatta a zárszámadási közgyűlés részvevőit (Tóth Sándorné (elv.) VILÁGOS ABLAKOK — Tetszik? — Nagyon. Nem lehet elbóbiskolni felette. A falon lassú tikiakkal siet előre az óra. Tíz perc múlva tizenkettő. 0 Madách Imre utca. A 'két ablakból kihulló fény messziről integet. Az ablakot zörgetjük, nagynehezen kaput nyit egy idősebb férfi. Kölcsönös bemutatkozás, nem értem a nevét, még egyszer megkérdezem. — F. Sándor. — Virraszt? — Tanulok. A szobában kellemes meleg cigarettafüst. A hamutartó tele cigarettavéggel, a‘ könyvek, jegyzetek között karóra. — Minden éjszaka tanul? — Igen. Egyetemre járok, most vagyok harrnadik évfolyamos. — Milyen? — Gépészmérnöki. — Nehéz? — Eléggé. Levelező tagozatos vagyok, így hát a magyarázatot is nekem kell megtalálnom. Dehát gyűri az ember. — Mennyi idős? — Negyvenöt. — Nem gondolt arra, hogy abbahagyja? — Minek kezdtem volna el? Ha az ember nekiveselkectik valaminek, bírja is végig. — Eddig hogyan sikerült? — Jórendünél nem voltam rosszabb. — Halasztást a vizsgákra kért? — Még egyszer sem. — Nem nehéz igy? Virrasz- tani minden éjszaka? Reggel meg dolgozni menni? — Megszokja az ember. Valamit — valamiért. Hol ezért, hol azért nem sikerült. Most végre nekivághattam, s ha minden jól megy. három esztendő múlva kezemben a diploma. — Több fizetés ... jobb beosztás __ — Több tudás — mondja kicsit szemrehányóan. — Szerintem az a legfontosabb. Mert van, aki anélkül akar boldogulni, nem egyszer sikerül is neki... dehát én nem szeretem az ölembe pottyant dolgokat. Ha az ember munkával szerzett meg valamit, akkor azt meg is tudja becsülni! — Most loptam az idejéből, igaz? Mosolyog. Hát persze, dehát udvariasság is van a világon ... Vásártér. Ide nem kellett volna bejönni, de ezt már akkor gondolom, amikor kifelé igyekszem a kapun. A legrosszabbkor toppantam be. A házaspár veszekedett. A férfi a kancsó fenekére nézett, úgy jött haza. S mivel nem az első eset, szóváltás kerekedett belőle. Amikor bezörgetek. felhe- vült arccal nyit ajtót az asz- szony. Kárörömmel szól be a szobába: — Látod, a rendőrség... mondtam, hogy ne ordibálj ... A tévedés eloszlatása eléggé kínos, mindketten úgy néznek rám, mint aki legalábbis a holdból érkezett. A férfi gorombán ajtót mutat. Éjjel egy óra van. Amikor az asszony kísér kifelé, elsóhajtja magát: — Reggelig nem fog hallgatni ... Temető utca. Nevével ellentétben messzire hangzik a vígság. N. Károlyéknál születésnap van, tele a két szoba, a fehér térítőkön itt-ott kilöttyentett bor könnyei. Füst, dclolás, meg egy szál hegedű cincogása. Szólni •sem tudok, már a kezembe nyomják a poharat, a háziasszony meg tolja elém a tányért, pogácsa rajta, mentegetődzik, hogy már csak ez maradt, Megettek ezek mindent — nevet, s kö- riilmutat a víg társaságon. Vannak vagy húszán. A férjének van születésnapja. Mivel éppen az ötvenedik, hát illő módon kell megünnepelni. Ezért a nagy ramazuri. — Egészségére! — Á magáéra! Nem nehéz a házigazdával szóbaereszkedni, szemén látszik, hogy a jóféle homoki megtette a magáét, könnyebben nyílik szóra ilyenkor az ember szája. — Öt iksz? — Annyi. Ez a baj. Mert annyi még a csinos menyecske... — s hamiskásan az asszonyára kacsint, aki huncutul. mintha tegnap lett volna a lakodalom, visszakacsint a párjának. — Jól bírja. — Hála az istennek, jól. Soha ne legyen rosszabb. — Elégedett? — Az én. Nem kívánok ennél többet. A tavasszal léptem be a tsz-be ... Nevet, s odakoccantja poharát a?, enyémhez. Kettőt mutat az óra. Mészáros Ottó küzdésbe, nem bánták-e meg, az akkori lelkes elhatározá- ( sukat? A budakeszi Dózsa; agronómusát. hallgatom: — A kalászosból 1203 má-j zsával termeltünk többet a! tervezettnél, a munkafegyel- \ met megszilárdítottuk, elké-! szítettük az 1960-as gazdaságii tervünket... ; ,.:A perbáli termelőszö-S vetkezet agronómusa foly- j tatja: — A szövetkezeti tagok j megismerésével kezdtem, a \ helyi szokások tanulmányozd-i sával. Nem akartam a per-j báli szokások ellenére gazdái- j kodni... í Ahogy egymásra rakosgat- í jak apró és nagyobb, állan-! dóan növekvő eredményeiket,: egy-egy mondat mögül ki-; érezni: mennyi gondban, j mennyi erőfeszítésben szülét- \ tek. Egyik is, másik is el- j mondta: — Hány éjszaka ültem fel\ az ágyban é.s fogadtam me?, I itthagyom a szövetkézetet! i őszintén bevallom azoknak,.: akik bíztak bennem, hogy nem sikerült valóraváltanom, amit vártak tőlem. Azután mire megvirradt, felhúztam a csizmám és nem a járási szervekhez, hanem a határba mentem megnézni, hogyan készülnek a tagok az aznapi munkára, hogyan etették az állatokat. És maradtam. Újból csak maradtam.;: Természetesen egyedül nem mentek volna semmire. Sok minden kellett a sikerhez, alh- hoz, hogy az olykori belefára- dás csak órákig, csak pillanaxxxxxxxxxxxxxvvxxxxxvvv>xvvxxxvxxvvv\.vvvvvvvxx í Csendes az éjszaka. Alszik a \ város. Csak itt-ott szakítják \ meg a sötétséget az ablakból í kihulló fénysugarak nyalábjai. ! Hagyjuk most azókat, akiknek í hivatalból kell virrasztaniok. ! Az ügyeletes orvost, a rendőrt, í a vasutast, a többieket. Kik 'azok, akiknek nem hivatalból í kellene, s mégis ébren töltik az í éjszakát? Ennek nyomába sze- ( gödtem Cegléden. | & 2 Kossuth Ferenc utca. N. Ká- $ rolyék. Asztali lámpa ég, a há- i ziasszony kissé ijedten enged ; a szobába, Bizalmatlanságát í csak az újságíró igazolvány í oszlatja el. Mondom néki, mi J vezetett ide. Sóhajt egyet. % — Sajnos, nem a magam jó£ szántából vagyok fenn. Beteg £ a kicsi — s a gyerekágy felé £ mutat. — Nagyon megfázott, fáz este lázas volt, s nem aka- $ rom, hogy ha kirúgdalózik, $még jobban megfázzon, Ta- % kargatom. ^ A kis Karcsi édesen alszik az í ágyban, szuszogása megnyug- f tató zene. Egészséges, apró f gyerekszusszanások. < — Elmúlik. $ — Remélem. Reggel jön $ édesanyám, üzentem neki. Ne- % kém is kell aludnom, mert ^ délután dolgozom, este tízig £ nemigen bírnám. $ — A férje? ( — Éjjeli műszakos. ? — Mit olvas? ^ — Könyvtári könyv. A Ka<* renina Anna.
