Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
i960. JANUÁR 17. VASÄRNAP "hírlap 3 AZ ÜJ PARASZTI ÉLET ŰTJÁN Megtartotta alakuló közgyűlését Tápióság termelőszövetkezete Segítség vetgg beavatkozás? Kertészkedni is lehet Tápiószecsőn Tegnapi számunkban adtunk hirt arról, hogy Tápiószecső is termelőszövetkezeti községgé alakult. Az alakuló közgyűlésen megválasztott új vezetőség, Papp Ferenccel az élen, megkezdte az ez évi tervek készítését. Igaz, a község földjeinek minősége nem a legkiválóbb, ha azonban lehetőségeiket és adottságaikat jobban kihasználják, minden eddigit felülmúló eredménnyel tudnak gazdálkodni. Igen sok olyan homokos terület van a községben, amely nagyszerűen alkalmas szőlő és gyümölcsös telepítésére, valamint spárga termesztésére. Tervezik, hogy már a tavasz- szal telepítenek néhány holdon spárgát és folyamatosan szőlőt, valamint gyümölcsöst. Kitűnő (lehetősége van a tsz-nek arra, hogy állattenyésztéssel foglalkozzon; elsősorban juhokat tartson. A községben mintegy 10 holdas területen egy bolgárkertész meglepően szép eredményeket ért el. Amennyiben a tsz tagjai több kutat fúrnak, víztárolót létesítenek és a strand vizét is felhasználják öntözésre, a Tápió menti területeket is beleszámítva, ösz- szesen mintegy 80 holdas területen tudnak öntözéses kertészetet kialakítani. kezet. A tavasszal es az osz- szel 223-an léptek a hosszú évek óta eredményesen működő termelőszövetkezetbe a község parasztjai közül. A Vörös Csillag Tsz egyébként a nagykátai járás egyik legjobb termelőszövetkezete. A tsz jelenleg három kát. holdanként tart egy számosAz oldalt összeállította: Arí Kálmán, Csekö Ágoston és Mihók Sándor. A múlt héten alakult termelőszövetkezeti községgé Tápióság. A falu régi tsz-e, a Haladás, beolvadt az új szövetkezetbe, amely a Kossuth nevet vette fel. Az alakuló közgyűlésen a tagság Prepok János kilencholdas parasztot választotta a szövetkezet elnökévé, míg elnökhelyettessé Kun Istvánt. Az alakuló közgyűlésen jóformán az egész falu ott volt, a közgyűlés több fontos határozatot hozott, amit az alapszabályba iktattak. Elhatározták, hogy mivel a szövetkezetnek több mint 400 tagja van, s a faluban nincs olyan helyiség, ahol egyidőben 400 ember összegyűlhetne tanácskozásra, a tagok küldötteikkel képviseltetik magukat. Megválasztottak 75 küldöttet, akik a közgyűlésen részt vesznek és tájékoztatják a többieket az ott hozott határozatokról. Úgy döntöttek, hogy a közösbe vitt vagyonitárgyaltért kifizetett összeg 25 százalékát helyezik a közös alapra. Azt a tagot, akit iskolára küldenek, a szövetkezet munkaegység-térítésben részesíti. Nagyon sok szó esett az új jövedelemelosztási formákról. Úgy határoztak, hogy a munkaegységet a kapásoknál és a kertészeti termékeknél a megtermelt érték arányában kapegység tervezett értéke 58.82 forint. Ezt az összeget nem tudják teljes egészében kifizetni a tagoknak, mivel a gazdasági év meghosszabbítása, valamint az új tagok által végzett munka következtében a tervezettnél lényegesen több munkaegységet használtak fel. Az idén viszont már meglesz, ki tudja fizetni tagjainak az elmúlt évre tervezett mpnkaegység-részesedést, hiszen az alap megvan ehhez. ják meg a tagok. Az új jövedelemelosztási módszer kimunkálását és a tsz viszonyaira való alkalmazását a vezetőség rövidesen megkezdi. A vezetőség egyébként már hozzákezdett a gazdasági terv elkészítéséhez. Folyik a közösbe viendő állatok és felszerelési tárgyak értékelése, leltározása és a munkaszervezet kialakítása. A tagok kérték, hogy a szövetkezet rendszeresen fizessen teljesített munkaegységeikre készpénzelőleget. Többek nevében ezért javasolta Efenberger István vezetőségi tag, hogy 30 holdon termeljen a tsz szerződésre korai borsót, mert így már az indulás első hónapjaiban előleget tudnak fizetni a tagoknak Négy nappal ezelőtt még egyetlen termelőszövetkezet sem volt Törteién. A község 15 ezer holdas határát hat termelőszövetkezeti csoport és többszáz egyéni gazda művelte. Előre néző, tájékozott gazdák a törteitek. Sokan nem is várták meg, hogy felkeressék őket. Sokan, mint Molnár Mihály, Molnár Lászlóné, Major László, Fehér János, Borbély Pál, Szoó József behívták a házuk előtt elmenő népnevelőket, megkínálták a disznótor „maradékával”, pohár borral. Valóságos vetélkedés volt a faluban, senki nem akart az utolsók közé kerülni. A termelőszövetkezeti csoportok előzetesen már tárgyaltak arról, hogy ideje előrelépniük és termelőszövetkezetté ala- kulniok. Ezt meg is tették. A faluban több mint 1500 család írta alá eddig a belépési nyilatkozatot, vagyis a földdel rendelkező parasztok csaknem 100 százaléka, összesen 15 ezer katasztrális hold földet vittek magukkal az új belépők. A gazdák úgy határoztak, hogy öt termelőszövetkezetet alakítanak. A Béketábor Tsz a Besnyődülőben és a Kossuth Tsz a Nyilasdülöben már meg is tartotta az alakuló ülést. A község „legkisebb” Az egyik termelőszövetkezeti község terveinek készítése közben történt az alábbi eset. Együtt ült a vezetőség a termelőszövetkezet irodájában, hogy kialakítsa a község növénytermelésének ez évi termelési arányait. A megbeszélésen jelen volt a községi tanács elnökhelyettese is, ami magában véve dicsérendő és helyes, hiszen azt mutatja, érdeklődik a termelőszövetkezet tervei, munkája iránt. Azt is meg kell mondani, hogy az említett elvtárs igen „aktív” volt, ami ugyancsak nem hiba. Az azonban már igen, hogy erőszakos, ellenkezést nem tűrő magatartása sértette a vezetőség tagjainak és a jelenlevő agronómusnak az öntermelőszövetkezetei a Béketábor és a Dózsa tsz „Mindösz- sze” 2000—2000 kát. holdon gazdálkodnak majd. A legnagyobb, a Kossuth Tsz területe meghaladja a 3500 holdat. A Kossuth Tsz Major László középparasztot választotta meg elnökének, Fehér Jánost az ellenőrző bizottság elnökének és Borbély Pált a fegyelmi bizottság elnökének. Tele vannak lelkesedéssel, munkavággyal az új tsz-ek tagjai. Általános az a vélemény, hogy kihasználják majd a nagyüzem adta lehetőségeket, szőlőt, gyümölcsöst és füzest telepítenek és | élnek a 3004/2-es kormányhatározat kedvezményeivel. A közösbe viendő állatokat egyelőre a nagyobb tanyákon helyezik el, majd koratavasszal hozzákezdenek saját erejükből a férőhelyek építéséhez. Ma délelőtt falugyűlésre gyűlnek össze Törtei Iákosai. Ünnepélyesen bejelentik, hogy a község termelőszövetkezeti községgé alakult, utána elhelyezik az új községjelző táblákat a falu határában. Az új termelőszövetkezetek 23-ig megtartják az alakuló közgyűléseket, aztán hozzákezdenek a leltározásihoz és a közösbe viendő állatok és felszerelési tárgyak értékeléséhez. érzetét és cselekedetét beavatkozásnak tekintették a termelőszövetkezet ügyeibe. Noha, a vezetőség tagjai ezt nem nyilvánították ki vele szemben — a háta mögött később azonban igen —, az agro- nómus többször is felpattant az asztaltól az elnökhelyettes egy-egy „javaslata” után, s próbált vitába szállni vele. Az, hogy vitára került volna a sor, egyáltalán nem helytelen és elítélendő. Az agronómus próbálta védeni maga javaslatainak helyességét, de nem így az elnökhelyettes. Ö a vita helyett „hatalmi” szóval igyekezett megváltoztatni egy-egy növényféleség tervezett vetés- területét. Amikor az'án többször is „összecsaptak”, az agronómus a következőket mondotta nem éppen barátságos hangon: „Ha az elvtárs jobban ért hozzá, akkor legyen a termelőszövetkezet agronómusa és vállalja a felelősséget a tagság előtt. Én nem vagyok hajlandó végrehajtani egy olyan tervet, amelyről tudom, hogy az nem jó." így győzködtek a terv készítése közben, s a terv jobbára a tanács elnökhelyettesének „szájaíze” szerint készül. Azt is meg kell mondani, hogy a tanácselnökhelyettes nem mezőgazdasági szakember, s amint mondotta, azon a jogon „intézkedik”, hogy őt a járástól megbízták: személy szerint felelős a termelőszövetkezet gazdálkodásáért. Kinek van igaza ? a tsz agronómusának vagy a tanács elnökhelyettesének? Segítségnek, vagy a tsz ügyeibe való beavatkozásnak minősül az elnökhelyettes magatartása? Érdekes a kérdés feltevése és különösen fontos napjainkban, hiszen megyeszerte, az egész országban több száz és ezer aktíva, szakember és pártmunkás munkálkodik a termelőszövetkezetek terveinek elkészítésén. Segítenek kialakítani a termelőszövetkezet közös gazdálkodását, segítenek kijelölni azt az utat, amelyen járva a termelőszövetkezetek tagjai hamarabb elérhetnek a kívánt célhoz, a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. S nem veszik ezt a tsz ügyeibe való beavatkozásnak a tagok. Ami az elnökhelyettest illeti, nincs jogunk kételkedni, hogy őt is a segíteni akarás vezérelte, amikor elképzeléseit a tervben érvényesíteni akarta. Feltétlenül szóvá kell azonban tenni azt a módot, azt a gyakorlatot, ahogyan ezt megvalósította, mert az mindenképpen sértette a vezetőség és a tagság önérzetét és beavatkozást jelentett a termelőszövetkezet ügyeibe. Hogyan? Ha higgadtan beszél, vagy vitatkozik a vezetőséggel, s úgy kerül a tervbe rossz javaslat, akkor mentesül az elnökhelyettes a tsz ügyeibe való beavatkozás vádja alól és segítésnek minősül cselekedete? Hiszen akkor is kárt okozott vele a tagságnak? Vagy tegyük fel, többek között helyes dolgokat is javasolt, amiből haszna származik a termelőszövetkezetnek? Ebben az esetben elsősorban nem azt kell vizsgálni, hogy helyes, vagy helytelen dolgokat igyekezett a tervben érvényesíteni. Az elnökhelyettes magatartásában és cselekedetében volt a hiba, mégpedig azért, mert nem adott módot a vezetőség tagjainak és az agronómusnak arra, hogy elmondják véleményüket, vitatkozzanak és így kristályosítsák ki a leghelyesebb véleményt. Nem meggyőzte a tsz vezetőségét állításainak helyességeiről, hanem szinte kötelezte őket arra, hogy egyedüli helyesnek és csalhatatlannak hitt javaslatait elfogadják. Tipikus példája ez a pár évvel ezelőtt honos „vezetési módszereknek”, amikor is a helyi körülmények figyelembevétele nélkül köteleztük a termelőszövetkezeteket különböző növények termelésére. Ma már tudjuk, hogy ez helytelen volt és azt is tudjuk, hogy a segítő szándékot akkor sem lehetett kétségtoe- vonni. A termelőszövetkezet ügyeibe ily módon való beavatkozás amellett, hogy sok hiba elkövetésének melegágya lehet, még egy nagy veszéllyel fenyeget. Azzal, amit az agronómus esetében is tapasztalhattunk. Az emberek véleményének semmibevevése, felsőbb irányszámok ráerőszako- lása, vagyis a meggyőzés hiánya megfojtja az emberek alkotó kedvét, csökkenti felelősségérzetüket a termelőszövetkezetek gazdálkodása iránt. És ez nem kisebb kárt okozhat, mint az előbbi. Három holdra jut egy számosállat a tóalmás! Vörös Csillag Tsz-ben Néhány hónappal ezelőtt a tólamási Vörös Csillag Tsz területe még nem érte el az 500 holdat, most pedig 1530 kát. holdon gazdálkodik a szövetállötöt. Igen szép a szövetkezet szarvasmarha-, valamint sertésállománya. A szarvas- marhák csaknem fele tehén. A szövetkezetben a munkaTörtel is az új útra lépett A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ A székház egyik ablakából nézünk kifelé a hóval borított udvarra. Csend, némaság. Csak a sűrű hópelyhek hullnak lebegve, nesztelenül a tejfehér ködbe burkolódzó épületekre, kazlakra. Hirtelen a sertésólak tájékán egy ember tűnik fel. Még nem látni kiféle, csupán könnyű öltözékéből sejteni, hogy helybeli, vagyis a lőrinckátai Uj Világ Tsz-hez tartozó egyén, mert különben télikabátot viselne. Bőrkucsmában, meg csizmában gázol át a bokáig érő havon, s amint közelebb érkezik, valaki megjegyzi: — Megéhezett a kanász! — Melyik? — kérdi egy másik, aki távolabb áll az ablaktól. — A régi vagy az újabb? — Az újabb — hangzik a válasz, majd megtudom, hogy Tóth István bácsiról van szó, aki új belépő és csak december derekán, azaz pontosan egy hónappal ezelőtt kezdte el a közös munkát. Tóth István, a székház közelébe érkezve, lépteit a feljárat felé irányítja, jön be az irodába. meg érdeklődni, mi újság, van-e valami hír vagy utasítás számára. így adódik, hogy néhány másodperc múlva már barátságosan parolázunk, majd bemegyünk Vaszil elvtárs, a tsz elnökének szobájába. Az egyik sarokasztal mellé telepedve ismerkedünk. Ö a riporterrel, én meg a tsz egyéni gazdából lett újdonsült sertésgondozójával. Legelőször is ezt jegyzem fel EGY róla: szőke, pirosarcú, rövidre nyírt bajuszú, nyílt tekintetű ember, túl a hatvanadikon. Ezt csak úgy látszatra, a többit ö mondja tollba, de úgy, hagy alig győzöm szavait jegyezni. Cselédember gyereke. Apja uradalmi fejőgulyás volt, maga pedig ugyanabban a gazdaságban kondásbojtár., majd rendes kanász, aztán kommenciós igáskocsis. Pesttel is megbarátkozott. Volt árukihordó, pénzbeszedő stb. Nagy üggyel-bajjal két és fél holdnyi földet szerzett, amelyhez 45-ben további két és fél holdat kapott. így lett belőle ötholdas gazda. Dohány, paradicsom és káposzta termeléssel kezdett foglalkozni. Igavonó jószága mindössze egy ló volt. A földet összefogva művelte Gyetvai Andrással, akinek szintén öt holdja és szintén egy lova volt. Egy szóval se mondja, hogy nélkülöztek volna, mert a kertészkedésből származó bevételt szerződéses hizlalással egészítette ki. Sertésekkel máskülönben is szeretett foglalkozni, hisz még kondásbojtár korában hozzájuk szokott. De azért kijutott bőven a gondból is. Évről évre megismétlődő problémát okozott, hogy kevéske földjét miképpen ossza be, mit vessen bele, aztán a művelése és a nöHÓNAPJA A KÖZÖSBEN Tóth István sertésgondozó kedvenc malacai között (Gábor Viktor felv.) vények ápolása. Gyermekei segítségére nem számíthatott, azok már kirepültek a családi fészekből, meg aztán más pályát választottak. Így reá és a feleségére várt a munka. Közben látta, hogy a szövetkezetiek évről évre jobban boldogulnak. Építkeznek, szépen ruházkodnak, s a gyerekeiket taníttatják. Itt van például Balogh István, a másik sertésgondozó, aki alapító tagja a tsz-nek, s azóta építkezett, Lacit, az egyik fiát meg leérettségiztette, egyetemre járatta, s most kinevezték az Aszódi Gépállomás igazgatójává. A múlt év tavaszán — amint a faluban a tsz-szer- vezés megindult — nem sokáig töprengett a belépésen, noha a munkát a palánták ápolása, majd a termés betakarítása miatt csak december derekán tudta megkezdeni. Eleinte mindenféle munkát végzett, majd újévkor megkérdezték tőle: \hol dolgozna a legszívesebben? A sertésgondozást vállalta. Igaz, az asszony ellenkezett egy kicsit, azt mondta, nem ilyen öregembernek való már a pásztorkodás. Ám István bácsi azzal védekezett, tud még ő szaladni, ha muszáj, meg aztán majd lesz pulija, aki a jószágok terelésében segít neki. Már nézett is magának egyet, Varga Antalét, a tehenészét. Azt mondta, hogy neki adja. Nem kell érte semmit fizetni, ha beválik, akkor majd isznak rá egy jó áldomást. Jelenleg huszonnyolc anyakoca, 65 süldő és 151 hathetes malac van a kettőjük keze alatt. Most még győzik a munkát, de a tavaszi kihajtás után és méginkább, ha az állatállomány tervezett felfejlesztése megtörténik, akkor hat kondás is kevés lesz a szövetkezetben. István bácsi invitál, nézzem meg a malacait. Elfogadom a meghívást, s míg az ólak felé ballagunk, arról beszél, hogy a munkát cimborájával felváltva reggel ötkor, illetve hétkor szokták kezdeni. Aki korábban kezd, az a takarmány-előkészítőben vizet forral, megfőzi a krumplit, hogy mire a másik kimegy, elkezdhesse az etetést. Aztán a délutáni etetésig az ólak takarításával, a kutricák és vályúk reparálásával vannak elfoglalva. — Tervei? — kérdezem. — Hatvankét éves vagyok — mondja. — Nagy terveim már nem lehetnek. Azt sajnálom csak, hogy nem tíz évvel ezelőtt léptem be a szövetkezetbe. De ha már így történt, amíg dolgozni tudok, munkám és képességem legjavát akarom adni a közösnek.
