Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
Falu Tamás: &d.e.mtLy.(L Csordás Nagy Dezső: MEZSGYE Hallani sem akartak róla, hogy Sándor, a gazdagyerek elvegye Borkát feleségül, — tiltakoztak az öregek! Pedig alig tíz holdnyi föld volt az a zsarnoklő hatalom, amely gonosz bálványarcával tiport szerelmen, sorsokon. Tiltakoztak! — De hirtelen mozdult a bálvány-nyomta táj, s a szívek között nem maradt sem kő, sem mezsgye, sem határ! S szeretheti Sándor már Borkát! — Nem ellenzik az öregek, mezsgyétlen szívvel ölelik az eljövendő gyermeket! UTOLSÓ MENEDÉK! Hol már közös a gyár, a bánya, puszta földön iil meg a Tőke! Búzatáblán, kukoricásban talál utolsó menedékre. Enyém! Tied! — Ez a nótája! Unos-untalan ezt motyogja, pedig a föld lánya, legénye: fiatalja már nem hallgatja. Űj életet keres magának! S a verejtékből kevesebbet, — átlép megtárult kapuján egy szebb dallamú évezrednek! Amikor a Halál fiity A műtő hideg, tárgyilagos ------------ levegője most izgalomtól vibrál, mint mindig, ha folyik az élet-halálharc és a szenvedélymentes szenvedély vonul fel a betegség ellen. Gyereket kell megmenteni. Szívoperáció. A z öreg sebész vezeti a csatát. Csak a szemek villannak, műszerek csörrennek. Mintha a maszkok mögött nem is lé- legzene ember. Egy csodálatosan összműködő furcsa géprendszer egységei dolgoznak ijesztő pontossággal. A szívet már vértelenííet- ték. Csak a mesterséges pumpán át áramlik az élet a kis testbe: A döntő pillanathoz érkezett a műtét.:: És ebben a mindenképpen rendkívüli időpontban váratlan vendég érkezett. A Halál. (Talán furcsa ilyet mondani, hiszen sebészetről van szó és nyilván nem szokatlan látogató e helyen a szóbawforgó „Valaki”. De ebben az esetben mégis kénytelen vagyok megmaradni a „váratlan” kifejezés mellett. A Halál ugyanis nem kisgyerekért jött, hanem az öreg sebésztanáréi-t.) Megállt a halál a sebész mögött és merően ránézett. Ahogyan szokta ..; Ez a végrehajtás módja .:. Halálos, jéghideg, metsző pillantás ez — a lélek máris indul. Ami azután mögöttük marad, az már nem érdekes. A Halál tehát nézett, ahogyan eddig... Az eredmény azonban késett;.: A profesz- szor rendületlenül dolgozott tovább. Felnyitotta a kis szivet ... A Halál nem' értette:;, Erőlködve koncentrált... Hiába; Az öreg sebész minden, életereje a szemében összpontosult. Felmérte a helyzetet. Döntött; ; . A Halál közelebb lendült, szorosan mögéje állt. Az orvos tarkójára meredt: „Meg kell fordulnia .: > akarom!.. > azután borzadjon el;.; és jöjjön, kullogjon velem .: Hiába. A Halálban düh lobbant, a rettenetes parancs ott száguldozott a műtő egész terében, visszaverődött a falakról, a sápadt orvosokról, a tágranyilt szemű ápolónőkről, a műszerekről és az elefántcsont-halvány gyerektestről.;. Csak a tanár nem figyelt oda. Most! Már a szívben dolgoztak az ultraérzékeny ujjak.:. A Halál elképedt; Látnia kell, mi erősebb nála! A professzor keze alá nézett. Érdekes, ilyen a szív? Rövid, türelmetlen vezényszó hallatszott. Talán az előbbi dermedtség okozta, talán a fáradtság.;. A műszer késett; TJjabb utasítás, rövid, türelmetlen. A Halál összerezzent, odaadta a lancettát a tanár kezébe. Folyt az izgalmas műtét, a harc az életért .;. A furcsa, kéretlen, váratlan ásszisztens segédletével; Azután a lélegzetelállító pillanatok, amikor a szív újra I verni kezd. Az orvos kérdez, ; a műszerek felelnek. A kis beteget elvitték. Az orvosok í öltöznek, beszélgetnek. Az í öreg sebész most szokatlanul ; fáradt. Nehéz a szíve, csupa : verejték a háta is. — Nem tudom mi volt veí lem ma — mondja otthon. — Azt hittem, megáll a tudomá- : nyom... A professzor elgondolkodik. „Remek fickó az a kicsi. Ha nem jön közbe semmi, egy év múlva már rúghatja a labdát. Érdekes eset.’’ Valahol a végtelenségben-------------poroszkál visszafelé a Sötét Látogató. A jeges űrben mintha szél sziszegne, pedig csak a Halál fütyöré- szik. S z. M. Polgár István: Halászok Megfontoltan kidobják a hálót — mély a Duna Visegrárt alatt. Csendesek a három halra-várók, mint a mélyben kujtorgó halak. Nézem őket szótlanul a partról. Nézik őket hófoltos hegyek. Evezőjük most a vízbe paskol. kémlelik a szürkülő eget. Köd kapaszkodik fel csónakukra - füstölög a kormányos csibukja. Nézcm őket: mint ki tengerekre vágyik és csak vágyát küldi el. Gondolatom köztük ül merengve, könnyebb, mit a hulló hópehely... Húzzuk már a hálót és a zsákmány fejveszetten csapdos, sistereg — három bamba ponty kövéren, sárgán s hárman a bölcs halászmesterek. Negyedik én, semmiben se mester, megbékélve a tájjal s az esttel. tudta, SZENZÁCIÓ tonavonatra és egyenesen a halálba ment... Istenem, csak valami emlékem maradt volna róla. Egy hajfürt, egy levél, vagy akármi más... Legalább valami kis emlék, hogy elővenném, nézegetném, de semmi, semmi... Ennél a résznél előkerült a gyászszegélyes zsebkendő, s a hallgatóság együtt zokogott a vigasztalan arával. Nem is nyújtott enyhülést bánatára más, csak a tisztelendő úr szavai. Azokat elhallgatta volna reggeltől estig. Törzshelye volt a templomban, éppen szemben a szószékkel, az első padban. Innen pásztázta végig időnként árgus szemmel a gyülekezetei. Mert, hogy el ne felejtsem, Katinka kisasszony volt a városka erénycsősze is. Jaj volt annak a fiatalnak, akit ő szájára vett, aki a; szószék helyett a legények padsorára függesztette tekintetét, vagy búcsúzásnál az illendőnél hosszabban szorított meg egy leánykezet. Egy napon egy sereg szo. katlan dolog történt a városkában. Harjnalban, a gyógyszerészék cselédlánya megtalálta Miska kakas holttestét a pincegádor előtt. Görény, vagy más efféle végezhetett szegénnyel, mert külsőre sértetlennek látszott, csak a nyakát csúfították el a csapzott, véres tollak. Ismerve asszonya gyors kezejárását. a leány őszinte jajveszékeléssel vitte befelé a tetemet, magában átkozván a balszerencsét, hogy ezt is neki kellett felfedeznie. Ráadásul — hosszú évtizedek óta először — aznap elmaradt a hat órai harangszó. A sekrestyésnek — aki egyben a harangozó tisztséget is. magáénak mondhatta — éjszaka olyan szaggatás állott a derekába, hogy reggelre meg sem bírt moccanni. Magányos ember lévén, nem volt senkije, aki helyettesítse. így a koránkelők ez egyszer arra ébredtek, hogy elmaradt a harangozás. Uramisten, vajon mi történhetett?! S mindez hagyján ahhoz, ami délelőtt történt. Tíz óra tájt — nyiratkozás közben — szélütés érte Mácsai Ber- nátot, a száztíz kilós tűzifa- és szénkereskedőt. A borbély- üzletből talicskán tolták haza — egyéb jármű híján — az istenadtát. Igaz, Krémer doktor már két éve megjósolta neki a gutaütést, ezt azonban senki sem vette komolyan. Legkevésbbé maga Mácsai Bemát. És most tessék, itt van ni! A különös napra az tette fel a koronát, hogy a déli személlyel szürkeruhás, sovány férfi érkezett a városba, két bőrönddel, meg egy spárgával áthurkolt papírcsomaggal. Az állomásfőnök —■ aki tulajdonképpen csak térfelvigyázó volt, de szerette magát így tituláltatni — óvatos kérdésére, hogy mi járatban van, közölte, hogy ő a polgári iskola új magyar—német szakos tanára. Hogyan, hogynem, mire a főtérre ért, már mindenki tudta, kicsoda az a szürkeruhás ember a három csomaggal. A szíkvizes még a rollót is lehúzta néhány percre, hogy közelebbről szemügyre vehesse a jövevényt. Az pedig rövid tűnődés után egyenesen a Kossuth utca 27 irányába szapo- rázta a lépést, vagyis Katinka kisasszony háza felé. A kapunál lerakta csomagjait, s olyan lendülettel rántotta meg a húzós cengőt, hogy az percekig gingállózott utána. A csengetésre kinyílt az utcai szoba ablaka, s szokott fekete ruhájában megjelent Katinka kisasszony. Néhány másodpercig hunyorítva bámult a kapura, aztán egy „Jesszusom, Dénes!” kiáltással eltűnt, és az udvaron bukkant fel ismét, izgatottan bukdácsolva a keskeny téglajárdán. Ekorra már az összes környékbeli iparosok, meg csaknem az egész helybeli intelligencia ott szorongott a szobor körül, átellenben a Kossuth utca 27-tel. Elsőnek nyilvánított véleményt a borbély, akinek foglalkozásával amúgy is velejárt a közlékenység. — Ha kegyeskedtek megfigyelni, a fogadtatás drámaiságát, bizonyára önöknek is úgy tűnt, mintha ezek ismernék egymást — mondta cikor- nyás-óvatosan. Boócz János úriszabó kétszer rábólintott. A szikvizes kontrázott: — Affenét! Csak nem rokonok?! — S ezzel kimondta, amire titokban mindegyikük gondolt. Katinka kisasszonyról ugyanis eddig úgy tudták, hogy olyan egyedül áll a világban, mint gémeskút a pusztán — télidőben. Olyannyira egyedül, hogy — hír szerint —•, még vagyonkáját is az anyaszentegyházra szándékozott testálni, ha majd eljön az ideje. A kapunál időközben a sovány, szürkeruhás karjába zárta a félholt kisasszonyt, és két hangosat cuppantott az orcájára. Éppen jókor, mert ezt legalább a polgári iskola igazgatója is meghallotta, aki ebédelni indult hazafelé. Maga részéről beérte volna egy szórakozott pillantással, hanem a tömeg körülvette. Ismét a borbély vitte a prímet: — Kedves igazgató úr, nem tudja véletlenül, ki ez a fiatalember, aki Ormándy kisasszonyhoz érkezett? Igaz, hogy ez lesz az új magyar tanár? Az igazgatónak gyomorsavtúltengése volt, s most ugyancsak marta a gyomrát az éhség. Alig várta, hogy asztalhoz ülhessen, ezért csak úgy futtában válaszolt: — Igen, igen, ő az ... Ormándy Dénes, okleveles tanár, 30 éves, nőtlen, római katolikus; apja ismeretlen, anyja neve Ormándy Katalin ... A fenébe! Ormándy Katalin... Anna néni padjához, nem fogok csárdást táncolni. Egy darabig meg is tartottam a fogadalmat. Megtartottam addig, amíg anyám felkelt az ágyból, sétálgatni kezdett az öreg bútorok között, és lassacskán átvette a kormányzást a ház belső élete fölött. Lábam is meggyógyult telje-i sen. A hegek eltűntek, ver-! senyt ugráltam a többiekkel. Egyik délután, az előszobá-i ban, egyik pajtásomnak eszé- j be jutott a régi lábhistória. j — Hogyan is szorultál be?j — kérdezte kíváncsian, az An-Í na néni padjához hasonló lé-: cég padra mutatva. Mint házigazda kötelessé-! gemmek éreztem, hogy vendé-í gém kíváncsiságát jóllakassam.; Gyorsan lerántottam cipőmet,j felugrottam a padra és elkezd- j tem sétálgatni a léceken. Aj közepén megálltam, bedugtam \ két léc közé a jobb lábamat,! mutatni akartam, hogyan szó- í rult be annak idején. De túl- í ságosan könnyelmű voltam, í nagyon elengedtem magam, a í lábam megint lesüllyedt csak-; nem térdig, a múltbelihez ha- j sonló horzsolásokkal és fájdal-j makkal. Minden mozdulat tűr- j hetetlen kínt okozott. Sírtam j és kiabáltam, úgy, hogy anyám / is meghallotta. Hirtelen átte-£ kintette a helyzetet és az egyik £ pajtás vállára tette a kezét: £ — Azonnal szaladj át az j asztal osékhoz, mond meg aj mesternek, hozzon át vésőt és j Msfűrészt. Ennek a gyereknek j a lábát nem lehet másként ki- j szabadítani. Az asztalos át is jött mind- j járt, kifűrészelt egy lécet, j úgyhogy a lábamat kényelme- j sen, újabb fájdalmak nélkül j tudtam kiszabadítani veszélyes ^ börtönéből. * ! Természetesen alapos szidást £ kaptam. Meg is érdemeltem, j De este, mikor ágyamba ke- j rültem, eszembe jutott: ha a j tanítónk most kérdezne az j édesanyával kapcsolatos vala- j milyen történetet, már tudnék ^ felelni. Bizonyára ilyesfélét ^ mondtam volna: Ha egy gyereknek két léc j közé szorul a lába, segítségre j van szüksége. Az, aki asztalost j hivat és kivágatja a lécet, hogy ^ a láb fájdalom nélkül kiszaba- ^ dúljon, az az édesanya. Aki ^ azonban megragadja a lábat, í és mindenre tekintet nélkül, 4 egyszerűen kirántja a lécek g közül, az csak nagynéni. 4 \ Az egész kisváros tudta, j hogy Katinka kisasszony vő- ; legénye meghalt az első vi- j lágháborúban, két hónappal ; az esküvő előtt. A boltokban, '(a piacon és egyéb társadalmi mi összejöveteleken úgy is í emlegették a kisasszonyt, l mint a női hűség példaké- > pét. Legendák keringtek áll- j hatatosságáról s arról a mély í fájdalomról, amely immáron \ harminc esztendeje emész- ! tette az özvegy menyasszony í szívét. ! Nem is viselt soha mást, í csak fekete ruhát. A gyász- : nak és hűségnek eme kiapad- í hatatlan forrása idővel épp- ! oly idegenforgalmi érdekes- ! séggé vált a városkában, mint ! a, főtéri hősök-szobra, a sze- j cesszíós stílusban épült két- ; emeletes polgári iskola, meg í a református parókia kertjé- \ ben kornyadozó kőrisfa, ; melynek hűvösében — a \ monda szerint — egykor j Esze Tamás mezítlábasai pi- j henték ki a labanc-üldözés ; fáradalmait. í Noha a történetet a vá- \ roska minden lakosa betéve l tudta már, mégsem akadt senki, aki tiszteletlenül fél- j beszakította volna, ha Ka- \ tinka kisasszony megnyitotta j gyászos emlékezetének zsi- j lipjeit. Sőt, annál a rész- j nél, hogy „meg se csókolt j a búcsúzásnál, mert sokan j voltak az állomáson, s én j mindig olyan szégyenlős vol- j tam”, az érzékenyebb lelküek j — főként az asszonyok — £ szipogni kezdtek. Katinka $ kisasszony ezután rendszerint így folytatta: j — Sosem láttam többet sze- í gényt. Soha! Felült a kaTanrtónk gyászruhában jöt az osztályba. Végignézett rajtunk, akik szokatlan csendben ültünk, megsuhintva a ha Iái árnyékától. Egy pillanatig gondolkozott, azután így szólt — Álljanak fel azok, akiknek él az édesanyjuk. Kettő kivételével felállt a: egész osztály. — Szeressétek nagyon a: édesanyátokat — mondta hali hangon. — Nem tudjátok, milyen boldogok vagytok, ami| az édesanyátok megsimogathatja a fejeteket. Azután leültünk, s jó tanítónk azt kérdezte tőlünk, nem tudnánk-e olyan jellemző dolgokat, amelyekből kétségtelenül rá lehet ismerni az anyai szívre, az édesanyára? Bizony, mi nem tudtunk, Egyikünk sem állt fel. Gyerekek voltunk még, ha voltak is élményeink, ezeket nem tudtuk különválasztani a tanítónk által elgondolt értelemben. * Nem sokkal ezután beteg lett az édesanyám. Súlyos beteg, s az orvos art ajánlotta, hogy a szerfelett kívánatos nyugalom és csend diából telepítsék ki a házhói a gyerekeket. Össze is ült mindjárt a családi tanács és úgy határoztak, hogy engem Anna nénihez adnak, aki a Vasút utcában lakott. Anna néni maga volt a szigorúság, pontosság, fegyelem és rendszer. Amikor átadtak neki otthonában, azonnal eltette kalapomat, s elzárta kabátomat. Ezzel meg akarta akadályozni hazaszökésemet, amelynek komoly szándékát megérezte. Télvíz idején nem szökhettem meg kabát és kalap nélkül. Az első nap sírtam, a második nap pityeregtem, a harmadik napon pedig már megtaláltam játékomat az előszobában. A játék elég különös és szegényes volt: sétálgattam a vékony lécekből összeállított tapadón. A lécek, mint rácsok, párhuzamosan sorakoztak egymás mellett, s minden léc után egy kis üresség következett. Természetesen levetett cipővel, harisnyában sétálgattam rajtuk, egyrészt, hogy zajt ne üssek, másrészt pedig, hogy fel ne karmoljam a festéket. Egyik lábamat húztam a másik után, ráléptem minden lécre, az egész művelet lassú csárdásnak hatott. Egyszer aztán megcsúsztam és nem a lécre léptem, hanem két léc közé, az ürességbe. Súlyom elég volt hozzá, hogy a lábam feje és a bokám után a tóbamszára is beszoruljon. Óriási fájdalmat éreztem, kénytelen voltán nagy kiáltozással leleplezni magamat, hogy segítséget kapjak. Bőröm egészen a térd alatti részig letolódott, s nem tudtam mozdítani a beszorult lábat, minden mozdulat újabb fájdalmat jelentett Anna néni harciasán jelent meg a helyszínen, — Húzd ki azonnal a lábadat! — Nem bírom! — Hát akkor majd kihúzom ént így nem maradhatsz. Vagy talán örökre így akarsz maradni? Meg sem várva válaszomat, leült a padra, megragadta térdemet és akkorát rántott rajta, hogy az eget is fapadnak néztem. A sebesült lábnak meg kellett tenni visszafelé is az utat, amely odafelé is a kínok kínját jelentette. Egész éjszaka nem aludtam, napokig nem tudtam a lábamra lépni, s igazoló levéllel mentettek ki az iskolában. Ezzel aztán lehetetlenné tettem magamat Anna néni előtt, aki többször fejemhez vágta, hogy nem szereti a pajkos gyerekeket, hiszen jó, jó, ő is volt gyerek, de ő csak ült a pádon és sohasem sétált rajta. Megindult a diplomáciai tárgyalás közte és a harmadik utcában lakó családom között, amelynek örvendetes eredménye az lett, hegy hazavityek. Otthon fogadalmat kellett tennem, hogy édesanyám egészsége érdekében tartózkodni fogok minden csendzavarástól, és az előszobái fapa- don, mely teljesen hasonló volt Jó halászok, szívós öregecskék, lámcsak, arcotok nem változott, nem dicséritek a jószerencsét, rczzcnetlen dérvert bajszotok... Jöttök már, — és nem fogtatok többet, sovány nap volt, mostoha, silány, de arcotok most se rándnl. — bölcsek motoznak a szívtelen Dunán s míg mellettem állnak itt, a révben, észre sem veszik, hogy őket nézem.
