Pest Megyei Hirlap, 1960. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI UJ TERMES (4.—5. oldalon) IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM I • ' ÁH A 60 FILLÉR I960. JANUÁR 1. PÉNTEK Újévi meditáció O j évet kezdünk, sőt új év­tizedet. Az asztalon már ott áil az 1960-as naptár. Még tiszta, fehérek a lapok. Vajon mit hoz az új esztendő? A nap­tár hallgat, magába rejti a sok reményt, a fáradtságot, az al­kotó órákat, gondokat és örö­möket ... A jövőt nem lehet kita­lálni. Csak megtervezni, elő­készíteni, munkálni. A holna­pot sem lehet egyszerűen megfejteni, mint a rejtvényt. Hát még 366 holnapot. És egy nép holnapját, a törté­nelmet? Azt mondják: a történelem az élet mestere. És a törté­nelem mestere az élet? Felrezzenek. — Apu, te öreg vagy? — kérdezi a fiam. — Nem vagyok öreg, kis­fiam, de sokat megéltem már — felelem. Csak 43 év van mögöttem. „Csak?” — kérde­zem magamtól elgondolkodva. Micsoda évtizedek ... 1919 A nagyapám vidékre uta­zott, rokonokhoz, élelemért. Magával vitt. Halványan em­lékszem a zsúfolt vonatra. Egy idegen néni, hatalmas termetű, sokszoknyás asszony­ság az ölébe vett, el is alud­tam a vállán. Amikor feléb­redtem, hússal kínált. Reg- ge’re értünk a dunántúli fa­luba. A kisbíró doboita ép­pen össze a népet. A piac­téren nagy tömeg ... Egy öreg paraszt feküdt a dere­sen. Huszonöt botütésre ítél­ték, tagja volt a direktórium­nak. Ősz hajú öregember volt, egyenruhás férfi botozta. Min­den ütésnél rándult a test, egy katona hangosan számolt. Az asszonyok sírtak, a fér­fiak összeszorított szájjal hallgattak és ahogy a bot zu­hant, átkozott ritmusára rán- gottak a vállak, a szívek, az agyak. — Rettenetes — mondta nagyapám —, ilyen szégyent. Sírni kezdtem. Még nem volt neve ezeknek a fekete napoknak. Csak később tanultam meg: mi a fehérterror, a Horthy- fasizmus... 1929 Tombolt a gazdasági vál­ság. Középiskolás voltam, a mostohaapám szervezett mun­kás, bizalmi, a szürketaxi so­főrje. Számunkra nem elmé­leti vita volt a kérdés: le­het-e válságban sztrájkolni? Hetekig jártam a kislábossal a sztrájktanyára, vittem az ebédet. Ismertem ezeket az embereket. Vidám, hangos férfiak, tréfára, káromko­dásra mindig készek. Az utca nevelte őket, nem éppen puha tenyérrel. Most komolyak voltak és csendesek. A harag tartotta bennük a lelket és a mun­kásszolidaritás. A harc mégis elbukott, apám az utcára ke­rült. Egy évvel később, 1930 szeptemberében láttam fel­fordult villamost a Nép­színház utcában, vonultam én is a Liget felé, a tüntető mun­kások ezreivel. Láttam autót égni és fény villanását a kardlapokon. Futottam én is, míg mögöttem el nem halt a rendőrlovak dobogása. Még nem tudtam semmit... Csak azt. hogy „félnek az urak” és „miénk az utca”. Egy nap­ra ... Aztán már mentem a vilá­gosság felé. Diákmozgalom .., érettségi.. az első szerelem... munkanélküliség... gyár... sztrájk... illegalitás ... to- loncház... Menetelés á fény felé... a párt soraiban. 1939 Emlékszem egy csodálatos, meleg vasárnapra. A Dunán voltunk egész nap. Este Ho- rányból csurogtunk hazafelé. Messziről zene szólt. Az égen annyi csillag, hogy súlyuktól meghajolt a boltozat. Talán azért hullott annyi csillag akkor este a vízbe. Olyan közel volt a Göncöl, hogy ki­nyújtott karral el lehetett volna érni. Csendesek vol­tunk, nem szikrázott a tréfa sem. Mikor kikötöttünk, a csónakos vacogva mondta: — Kitört a háború, a né­metek megtámadták Lengyel- országot. Szörnyű évek jöttek. Meg­állt az idő? Vagy a napok egyforma szörnyű álarcot vi­seltek? Huszonhárom éves vol­tam, a férfikor kezdetén jár­tam, amikor bevonultam, öt esztendőt rabolt el tőlem a háború. Az értelmetlen erő­feszítések, a megaláztatás hó­napjai voltak ezek. Az emberi méltóság sárbatiprása, az os­tobaság és gonoszság trónra- ültetése nap-nap után. Munka- szolgálat 7.. az életem egy fa­batkát nem ért. Elvesztettem legjobb barátaimat. Hány te­hetséges, nagyszerű elvtárs, bátor és elszánt proletárharcos drága életét tiporta el az át­kozott háború, az eszeveszett fasizmus. 1945 felszabadulás... A pin­ceévek utón napfényre lépett a párt, a meggyötört emberek reménysége. Szerelem ... csa­lád ... gyerek ... Alkotó, drá­ga esztendők. Repülnek a na­pok, hetek, hónapok. 1949 A pártfőiskola padjaiban ért a Szilveszter. Az új alkotmány hangos szóval, büszkén mon­dotta ki: „Hazánk Népköztár­saság, minden hatalom a dol­gozó népé.” Ötéves tervet in­dítunk, milliók büszkesége a párt, a világforradalom köze­lebb került: Kínában győzött a nép. Éjfél után ballagtunk haza. Az utcák fehérek voltak. Vi­dám emberek vívtak hógolyó csatát, harsány trombitákkal repesztették a dobhártyákat és a homályt. Mi csendesen ta­lálgattuk, mit hoz az új év­tized ... Nem is álmodtuk, milyen halálos fenyegetések, veszé­lyek gyülekeznek ránk. Hideg­háború ... Jiagyzolás... öntelt­ség ... törvénysértések ... va­lami megpattant... az embe­rek hallgatnak ... az út részeg cikcakkok sora. Szomorú lesz az élet. Görcsösen keres­tem az egyensúlyt. Világossá­got akartam, tódni: mi törté­nik, merre megyünk. 1956. Rohanunk az ellenforradalom­ba ... Harcok... Hősök és áldozatok... Fehérterror, új mártírok, égő házak és meg­zavarodott emberek ... Barát­ságok szakadnak szét... El­vesztem a legkedvesebbet... Halál fenyeget... De él a párt és új reménység éled. Aztán elcsendesül a vi­har, az ár visszahúzódik. Elöl­ről is kezdünk és folytatjuk is, ami jó volt, ami igaz. Uj mun­kahely, új barátok, új harcos­társak, alkotó esztendők .:; 1959 Csak néhány hete ért véget a pártkongresszus. Csúcstalál­kozóra készül a világ. Talán véget ér majd a hidegháború. A szocializrpus a'apjait rakjuk le. Nagyok már a gyerekek is, Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt! Dobi István elvtúrs rádióbeszéde Boldog új esztendőt! Kedves hallgatóim! Az óra éjfélt ütött. 1960-ra lapoztunk a kalendáriumban. Az ünnepi percben sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kí­vánok a rádió minden hallga­tójának, egész magyar népünk­nek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szil­veszter éjszalcán magyarok ünnepelni összegyülekeztek. Gyárak, üzemek• szövetkezetek kultúrotthonaiba, nyilvános szórakozóhelyekre és jusson el a csendes családi otthonokba is, az ünneplő fővárosba, a vá­rosokba és az apró falusi há­zakba is. Csendüljenek össze a poharak, ürítsük őket elért sikereink örömére és az in­duló új év biztató kilátásaira, gondtalanság és jókedv ural­kodjék ezen az éjszakán min­den magyar szívében és derű­sen induljunk az új esztendő­be. Ha visszatékintünk 1959-re, elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettség­re. Hazánk a szocialista építke­zés nagyszerű eredményeivel gyarapodott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mező- gazdaság, a tudományos kuta­tás. a kulturális élet, a keres­kedelem, a közlekedés munká­sait, mindazokat, akik az év folyamán fáradhatatlanul dol­goztak ebben a íkis országban, a mi drága hazánkban. Száz­ezrek és százezrek érezhetik önmagukban ezt a felemelő ér­zést, a büszke elégedettséget, amelyet csak a tisztességes 4 I idei ^ cső-1 szó- £ írta az í 7 U] 2 (Gábor Viktor felvétele) ^^XXXXXXXVVXVCVVvXX^XXV^^^XX^X\NX\XX\^A^XXXXXXXXXXXXXXXXVSXXXXV^XXX\^Vv\XV^X^XXXXXXXXXXX^^ Üzemeink jelentik AZ ÉV UTOLSÓ MUNKANAPJÁN Ülésezett a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli A Minisztertanács csütörtökön délelőtt ülést tartott. Megvitatta az Országos Arhivatal jelentését az ipari ter­melői árrendezés közigazgatási értékelésére. A kormány a jelentést tudomásul vette és elismerését fejezte ki az Orszá­gos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során vég­zett jó munkájukért. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium és a Kül­kereskedelmi Minisztérium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tisza-vidéki vegyikombinát nitrogénműtrágya­gyárával kapcsolatosan 1958 decemberében hozott intézkedé­sek végrehajtásáról. Elfogadta a Művelődésügyi Miniszté­riumnak a művelődési otthonok létesítésével és működésé- val kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló előterjesztését, majd folyó ügyeket tárgyalt. Az egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke az új év alkalmából fogadta a ró­mai katolikus püspöki kar tagjait, az Országos Béketa­nács Katolikus Bizottságának vezetőit, a református egy­ház püspökeit és főgondno­kait, az evangélikus egy­ház püspökeit és főfelügyelő­jét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit. A szívélyes légkörben le­folyt beszélgetéseken mindkét fél részéről méltatták az ál­lam és az egyházak közötti vi­szony kedvező alakulását. Grősz József kalocsai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház helyesli és támogatja a szocializmust, mert az em­berek. köztük a katolikus hí­vők jólétét és felemelkedését is jelenti. Hangoztatta: a ka­tolikus egyház vezetői és pap­jai egyetértenek azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság ki­építése, a termelőszövetkezet a parasztság további felemelke­désének útja. Üzemeink dolgozói a múlt évben is derekasan helytáll­tak, nemcsak teljesítették, de legtöbb helyen túlszárnyalták a tervelőirányzatot. Az új esztendőt az újabb sikerek jegyében új lendülettel kez­dik. Hogyan fejezték be üzemeink 1959-et, mit szán­dékoznak megvalósítani az új évben? Erről szól alábbi be­számolónk. A Budakalászi Textilművekben december 24-én befejezték az 1959-es tervet. A kongresz- szusi munkaverseny jó ered­ményei lehetővé tették, hogy mérlegzárás után előrelát­hatólag 12 napi munkabér­nek megfelelő nyereségrésze­sedést fizessenek ki a gyár dolgozóinak. December 30-án termelési értekezletet tartot­tak, s a dolgozók elhatároz­ták, hogy hazánk felszabadu­lásának 15. évfordulója tisz­teletére folytatják a munka­versenyt. A Csepel Autógyár már 1959-ben is nagy gondot fordított a különleges gép­kocsikra, 1960-ban még to­vább fejleszti a speciális ko­csik gyártását. Az eddig el­készített különleges típusú gépkocsiknak elkészítik a 0 szériáját. A Diósdi Csapágygyár dolgozói is felkészülten vár­ják az új esztendőt. 1959-es évi tervüket és a kongresz- szus tiszteletére tett felaján­lásaikat már december 29-én teljesítették. Jövőre sok új géppel gyarapszik az üzem. Nemrégiben több külföldi automatát és félautomatát kaptak a csapágygyáriak. Az új gépeket január végén he­lyezik üzembe. A Kistarcsai Fésűsfonó tizenkét tonna gyapjúval ter­melt többet 1959-ben az elő­irányzott tervnél. Ez a meny- nyiség körülbelül 28 ezer da­rab kardigán vagy pulóver elkészítéséhez elegendő. A Dunakeszi Járműjavítóban január 3-án adják át a válla­lat új nagy szerelőcsarnokát, ahol rövidesen megkezdik az új kocsik szalagszerú sorozat- gyártását. Ez a beruházás kö­zel harmincmillió forintba kerül. A csarnokot ellátták szociális helyiségekkel, fürdő­vel, öltözőkkel. A Dunakeszi Járműjavító egyébként de­cember 30-án teljesítette da­rabszámos tervét. Az Egyesült Izzó váci képcsőgyárában 1960-ban 150 ezer darab televíziós kép­csövet készítenek. Az Egye­sült Izzó szakemberei határ­idő előtt kísérletezték ki az 53 centiméteres és a 90 fokos televíziós képcsövet. A váci képcsőgyár jövőre biztosítja az Orion és a Vadásztöltény­gyár televíziós készülékeinek gyártásához szükséges képcsö­vek nyolcvan százalékát. Ez­zel egy esztendő alatt körül­belül 18 millió devizaforintot takarítunk meg. Négy évtized van mögöttem. Egy emberöltő, amely összefo­nódott a párt életével. Négy évtized történelem. Párttörténet és élettörténet. A magyar nép története. Uj évtizedet kezdünk. Az asztalon már ott áll az 1960-as naptár. Mit hoz az új esztendő? Sok örömet és sok gondot, Az elmúlt évek folytatása lesz, az út következő szakasza. Az irányát ismerjük és azt is tud­juk: emelkedő lesz. A kisfiam nézi, mi írok. s Kérdez, folytatja a megkezdett témát. — Apu, akkor fiatal vagy? A válaszom óvatos ..; — Azt hiszem, igen, A nép újra bízik a Pártban, jóked- vűek, derűsek az emberek .;; Téli nap szikrázik felettünk, jégre készülnek a gyerekek. Búcsúzik az óév, mindig sze­retettel gondolunk majd rá. Gazdag aratást, jó szüretet, dolgos, eredményes napokat hozott. A szívünk tele re­ménnyel i;. fiatalok vagyunk. Izgalmas, szép dolog a jövőt fürkészni. Addig fiatal az em­ber, amíg vissza is azért pil­lant, hogy lendületet vegyen a haladáshoz. Kitalálni, megfej­teni nem lehet a holnapot, az új évtizedet. Megtervezni, előkészíteni, munkálni lehet és kell! Szántó Miklós í helytállás, az igen jól végzett $ munka adhat meg emberek- $ nek. $ Békében, biztonságban él- $ tünk és dolgoztunk, s meg- % van a reményünk, hogy bé- j kességben élhetünk az idei ^ esztendőben is. á y A szovjet tudomány eső- % dálatos műszerekkel a sz.o- % cializmus dicsőségét írta az £ égre, a szovjet politika biz- £ tosítani tudta az emberiség- nek a békét és 1960-ra új j; távlatait nyitotta meg az ál- ^ talános haladásnak, a népek ^ békés egymás mellett élésé- ^ nek. Szép terveink vannak az j új esztendőre. Népünk tehet- sége, szorgalma és becsűle- ^ tes igyekezete, hazánk föld- f jének gazdag adottságai mel- ^ lett terveink valóra váltása- % nak biztosítékát megtalálhat- $ juk abban is. hogy a szocia- % lista tábor nagy családjában, % a szocializmust és kommuniz- % must építő népek nagy testve- % riségében élünk és dolgozha- % tunk. Mérföldes léptekkel ij haladunk előre a világ, a fej- í lödés útján és megvan az £ erőnk, megvannak az eszlcö- zeink, megvan a nemzeti £ egységünk, belső egyetértő- % sünk, hogy a népek t ikés tör- <■ ténelmi versenyében ne ma­radjunk le, hanem ezután is az elsők, a legjobbak közé tö­rekedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kí­vánok minden kedves hall­gatómnak, egész népünknek boldogságot, sikereket, nyu­godt, munkás, eredmények­ben gazdag új esztendőt!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom