Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

*

"’’&Cirlap

»59. DECEMBER S. CSÜTÖRTÖK

A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának szerda délelőtti tanácskozása

(Folytatás az 1. oldalról.)

nos iskolai nevelők száma az 1938. évi 26 000-ről 56 000-re

emelkedett. 1959-ben az általános iskolát végzett fiatalok 41 százaléka, 44 620 fő iratkozott középiskolába. 1938-ban a középiskolái tanulók száma mindössze 52 000 volt, ma pedig 145 000. Az idén a középiskolában érettségizettek 32 százaléka került egyetemekre és főiskolákra. Az 1938-as állapotokhoz képest az egyetemi hallgatók létszáma megháromszorozódott. Számunkra a létszámok emelkedésénél is fontosabb, hogy az iskoláik padjaiban — első osztálytól az egyetemig — mindenütt elfoglalták az őket megillető helyet a munkásosztály és parasztság gyermekei.

Iskolarendszerünk a szinte Ugrásszerű fejlődés ellenére ma még számottevő hiányosságokkal küzd. Az ifjúságot nem készíti elő a termelőmunkára, nem ismerteti a korszerű szocialista ipart és mezőgazdasági termelés alapjait, s nem szoktatja őket ahhoz, hogy az élet alapja a termelésben végzett fizikai munka. Gyenge a Világnézeti nevelés is.

A mai helyzetben, amikor a társadalomra a világnézeti kettősség jellemző — milliós tömegek tudatában küzd az új, szocialista világszemlélet a régi, bur- zsoá világszemlélettel — az iskola a felnövekvő nemzedék marxista világnézetének megalapozásával előre lendíthetik az egész társadalom világnézeti fejlődését.

Közoktatásunkat tehát tovább kell fejleszteni, hogy eleget tegyen a szocialista társadalmi rendszer követelményeinek. A párt és a kormányzati szervek mellett a pedagógusok és a szülők egyre nagyobb része ismeri fel, hogy a termelésben végzett munka és a szilárd világnézeti alapon nyugvó tanulás egysége a szocialista iskola alapvető elve. Helyeslik azt a törekvést, hogy a középiskolát végzők az érettségi mellett egy szakmát közelebbről megismerjenek. Az élet és az iskola kapcsolatainak erősítését megkezdtük: már 1044 általános iskola 3534 íelsőtagoza- ti osztályában 115 000 tanuló, az általános iskolai tanulólét- szérn 20.2 százalékának részvételével" bevezettük a politechnikai oktatást. Középiskoláinkban is elkezdtük a kísérleteket a termelés és a tanulás egybekapcsolására. Jelenleg 177 iskola 604 osztályában 24 000 tanuló, az összes középiskolai tanulók 24 százaléka végez ipari és mezőgazdasági üzemekben heti egy napon fizikai munkát. A fizikai munkát végző fiatalok jelleme és gondolkodásmódja egészségesen fejlődik. Elismeréssel kell itt megemlékezni arról az odaadó munkáról is, amelyet e nagy feladatok megoldása érdekében pedagógusaink — az üzemek munkásaival vállvetve •— a nép első számú nevelőihez méltó módon — most már nemcsak az iskolák padjai, hanem az üzemek munkapadjai mellett is — nagy lelkesedásr- sel végeznek.

Iskolarendszerünket csak akkor fejleszthetjük

eredményesen, ha biztosítani tudjuk az egész társadalom segítségét, ha érvényesíteni tudjuk azt a helyes jelszavunkat, hogy az iskola — társadalmi ügy.

Ezért széles társadalmi alapon, a kormány által kiküldött bizottság vezetésével megkezdtük iskolarendszerünk átfogó reformjának kidolgozását, amely hivatva lesz e nagyfontosságú társadalmi kérdést megoldani.

Az egyetemek és főiskolák munkáját is úgy kell tökéletesíteni, hogy az elmélet és gyakorlat kapcsolata megerősödjék és a termelésben végzett aktív munka szakemberképzés szerves része legyen. A jövő szakember- képzésében az esti és levelező oktatási forma kétségtelenül nagyobb szerepet fog betölteni a mainál. Ezért nagyobb arányban kell fejleszteni a már termelőmunkában részvevők számára az esti és levelező egyetemi oktatást.

A felsőoktatásban javítani kell a politikai és világnézeti nevelőmunkát.

Egyetemeink és főiskoláink oktató-nevelő munkájának legfőbb követelménye: a kommunista szakemberképzés legyen.

A politikai és világnézeti nevelőmunka megjavításának, s a kommunista szakemberképzés megteremtésének legfőbb tényezője az egyetemek tanári kara. A párt nagy bizalommal fordul feléjük.

Kezükbe adja népünk legfőbb kincsét, szocialista jövőjének zálogát: az ifjúságot és segíti munkáját. Biztosítja az eredményes oktatási és tudományos tevékenység alkotó, szabad légkörét és anyagi feltételeit. Felvételi

Tudomány, írod

A tudománynak a társadalmi haladásban óriási szerepe van. A kommunista pártnak és a szocialista államnak ennek megfelelően kell foglalkozni a tudományok fejlesztésével. A fel- szabadulás óta sokat tettünk azért, hogy a magyar tudomány is a nép szolgálatában álljon és elfoglalja azt a helyet, amely a szocialista társadalomban megilleti. Nagyszerű tudósaink áldozatos munkája nyomán a magyar tudománynak van neve és híre a világban, s elért eredményei segítik a szocializmus felépítését hazánkban. Kádár elvtárs konkrétan említette és elemezte tudományos eredményeinket. Megállapította azt is, hogy az elért nagy eredmények ellenére a tudomány még nem elégíti ki népgazdaságunk igényeit. Ennek okai a következők: Először: a tudományos kutatómunka még nincs kellően összhangban a szocializmus építésének feladataival, nem alkalmazkodik eléggé a népgazdaság és a termelés igényeihez. Ezért helyeseljük, hogy a Minisztertanács mellett működő Tudományos és Felsőoktatási Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia segítségével, országos távlati kutatási tervet dolgozzon ki.

Másodszor: a tudományok viszonylagos elmaradásának fontos oka az is, hogy tudósaink még nem állnak osztatlanul a marxizmus—leni- nizmus eszmei és módszertani alapján. A marxizmus—leni- nizmus világnézeti alapján tudósaink gyorsabban fejleszthetik kutatási szemléletüket és módszereiket, s nagyobb eredményeket érhetnek el.

Harmadszor: a tudomápolitikánk lehetővé teszi a legtehetségesebb munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalok egyetemre kerülését, s tovább növeli a termelő munkából egyetemre kerülők arányát. Párt- és állami ösztöndíjak adományozásával biztosítja az idősebb, a termelő és politikai munkában már nagy tapasztalattal rendelkező elvtársak további zavartalan tanulását.

Meggyőződésünk, hogy erre a bizalomra as egyetemek és főiskolák oktatói azzal válaszolnak, hogy saját világnézetük formálásában és nevelőmunkájukban egyre tudatosabban igyekeznek magukévá tenni és oktató-nevelő munkájuk gyakorlatába átültetni a marxizmus—leninizmus alkotó, tudományos módszerét.

alom, művészet

nyok irányításában még nem találtuk meg a helyes módszereket. Százhúsz kutatóintézet irányítása a Tudományos Akadémia és 17 tárca között oszlik meg anélkül, hogy munkájában kellő összhang lenne, s a tudományra fordított összegeket egységes terv szerint használnák felv Negyedszer: a tudományos kutatásra fordított anyagi eszközök elosztásában növelni kell a természet- és műszaki tudományok részesedését. Az ellenforradalom előkészítése idején a revizionizmus erősen megvetette lábát a társadalomtudományokban. Pártunk az utolsó három évben jelentős eredményeket ért el a revizionizmus és dogmatiz- mus leküzdésében a társadalomtudományok területén is. Az a körülmény, hogy á revizionizmus ellen küzdve, egyben a dogmatizmus ellen, is harcoltunk, természetesen nem gyöngítette, hanem jelentősen növelte a revizionizmus elleni küzdelem hatékonyságát, sőt nélkülözhetetlen feltétele volt e harc eredményességének. A revizionizmus maradványai ma még jelentősek és a fő veszélyt képezik a társadalomtudományokban is Még mindig nem tudtuk leküzdeni fontos társadalomtudományi ágak elfordulását a mai élettől, a szocializmus építése általános törvényszerűségei feldolgozásának követelményeitől. Az irodalomtudományban azt a helyes politikát, hogy a könyvkiadásban helyet biztosítunk a polgári irodalom jelentős képviselőinek is, egyesek arra igyekeznek felhasználni, hogy megbontsák a magyar irodalom kialakult marxista értékrendjét és a polgári irodalom képviselőinek túlértékelésével igyekezzenek tévútra vezetni a mai magyar irodalmat

A revizionizmus elleni harcot ma már nem általában kell folytatni. Őrizni kell az eszmei tisztaságot és a kommunista pártosságot, s a kutatásokat a szocializmus építése által felvetett kérdések elemzésére kell irányítani. Irodalmi és művészeti életünk fejlődésében örvendetes jelenségeknek lehetünk tanúi: A pártos irodalom és művészet újból megerősödött. Nyugodtan kijelenthetjük; a párt politikai platformja alapján álló, a szocializmus felépítéséért harcoló írói, művészi táborunk újból megerősödött. Ez tette lehetővé számunkra, hogy az Írószövetséget — s más művészeti szövetségeket is újjászervezzünk. A pártosság és a szocialista realizmusra való törekvés — ami ellen az ellen- forradalom vad dühvei támadott — íróink és művészeink nagy részénél ismét az alkotó munka alapjává vált.

Ennek eredményei jelentkeznek az irodalmi és művészeti alkotásokban. Irodalmunk és művészetünk egyre inkább a mai élet kérdései felé fordul. Legjobb íróink és művészeink mindinkább látják, hegy a világtörténelem legnagyobb fordulóján — a kapitalizmus bukásának, s a szocializmus győzelmes felemelkedésének korszakában — élünk. Mindinkább látják, hogy a művészeti ábrázolás számára a legnagyobb lehetőségeket a mai

élet adja. Látják azt is, hogy művész számára nincs szebb és magasztosabb feladat, mint ábrázolni a hősi korszakot, s ez úton segíteni a szocializmus diadalát! Legjobb íróink és művészeink mindinkább felismerik azt is, hogy a dolgozó rétegek a legnagyobb megértéssel azokat a műveket fogadják, amelyek a mai életet — az ő életüket — ábrázolják. Íróink és művészeink épp az ilyen műveken keresztül válnak a dolgozó nép igazi harcostársaivá. Ezért örömmel látjuk, hogy a művészek és a tömegek kapcsolatai terebélyesednek. Hét budapesti színház huszonhét nagyüzemmel tart rendszeres kapcsolatot. Több képzőművész a Művészeti Dolgozók Országos Szövetségének meghívására hosz- szabb időt tölt állami gazdaságokban. A vidéki városok tanácsai örömmel hívnak magukhoz művészeket alkotómunkára. Ezt a mozgalmat tovább kell szélesíteni. Párttagságunk is nyújtson ehhez támogatást, segítse ezzel is az alkotó művészeket, örvendetes jelenség az is, hogy az utóbbi időben nagy számban léptek fel tehetséges fiatalok az irodalom és művészet minden ágában.

Fellépésük összefügg azzal a harccal, amelyet az ellenforradalom ellen, a néphatalom védelmében vívtunk. Ezek a fiatalok — a régi pártos írókkal együtt — ennek a Iharcnak új dalosai.

A legfontosabb feladat: a tömegek tudatának marxista-leninista átformálása

A milliós tömegek kulturális alkotómunkája — ez a szocialista kultúra legfontosabb vonása. A tömegek kulturális alkotó tevékenységében nagy jelentősége van az öntevékeny, a műkedvelő kulturális mozgalomnak. E kulturális tevékenység méreteire jellemző, hogy

hazánkban ma mintegy 17 000 öntevékeny művészeti csoport működik, kétszázezer taggal, a műsoros estjeiket tavaly 24 millió ember látogatta. Hazánkban ma 442 000 felnőtt tanul rendszeresen az iskolák és egyetemek esti és levelező tagozatán és a különböző tanfolyamokon. Tavaly a különböző szervek által rendezett ismeretterjesztő előadásokat tizenegymillió ember hallgatta meg. A könyvtárakból kikölcsönzött könyvek' száma eléri az évi 30 milliót.

Ami tehát a tömegek művelődésének általános ismereti oldalát illeti, nagy előrehaladást értünk el. A tömegek általános műveltsége gyorsan emelkedik, világnézetének fejlődése azonban ettől elmarad. Most, a szocializmus alapjai lerakásának befejező szakaszában a legfontosabb feladat a tömegek tudatának marxista— leninista átformálása. Ezért az általános műveltség további és gyorsabb emelésének feladatát a marxizmus—leninizmus világnézeti alapján kell megoldani. Ennek természetesen előfeltétele, hogy a tömegek tudatára ható ideológiai és kulturális fórumokról kiszorítsuk a polgári és kispolgári eszméket és a marxizmus—leninizmust a kulturális alkotómunka és a tömegfelvilágosító tevékenység kizárólagos alapjává tegyük.

Nem lehet a kulturális forradalmat továbbvinni anélkül, hogy ne fejlesztenénk, erősítenénk kapcsolatainkat a magyar értelmiséggel, ne fokoznánk erőfeszítéseinket a szocialista értelmiség kialakítására.

Pártunk az értelmiséggel az ellenforradalom után jó kapcsolatokat létesített. Értelmiségi politikánk kiállta az idők próbáját, az életben helyesnek bizonyult és azt eredményezte, hogy egészséges politikai szövetség (fejlődött ki a párt és a nem marxista értelmiség többsége között. Az értelmiség elfogadta politikánkat és annak megvalósításáért dolgozik. Ez az értelmiség már a mi barátunk és szövetségesünk: a mi értelmiségünk. Ezzel a legdöntőbb lépést már megtettük ahhoz, hogy hazánkban a szocialista értelmiség kialakulnék.

Az értelmiség jelentős része és közöttünk a közös politikai cél, s a szocialista munkában való egyre fokozódó összefor- rottság ellenére világnézeti téren még vannak eltérések. Az értelmiség többségének gondolkodásában hazánk, valamint a földgolyó fejlődésének 15 éves tapasztalatai nem múltak el nyomtalanul. A régi polgári világnézetet megingatták vagy romokba döntötték, de még nem építették fel a tudat marxista—leninista rendszerét. Reméljük, hogy a szocializmus építésének befejezéséért folyó váll vetett harcban az értelmiség eszmeileg továbbfejlődik, s világnézetileg is teljesen összeforr a munkás- osztállyal és a dolgozó néppel. Kapcsolatai a munkásosztály- lyal és a dolgozó parasztsággá eltéphetetlenek akkor lesznek, ha világnézeti téren is azonosul velük. Mi bízunk a magyar értelmiségben. Bízunk benne, hogy a ma még nem- marxista értelmiség pozitív választ ad. Történelmileg nincs messze az az idő, amikor a szocialista értelmiséggé válás folyamata a marxizmus —leninizmus eszméi alapján befejeződik, s ezzel értelmiségünk fejlődésének magasabb fokára lép: nemcsak egy test, hanem egy lélek is lesz a magyar munkásosztállyal és parasztsággal — mondotta Kállai Gyula.

WALTER ULBRICHT ELVTÁRS,

a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára

A Szovjetunió javaslatai olyan javaslatok, amelyeket minden polgár elfogadhat, még a nagytőkések is

Walter Ulbricht elvtárs üdvözölte a kongresszust.

— Szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége teljes egészében egyetért Kádár elvtárs referátumával.

Walter Ulbricht említést tett arról, hogy a magyar nép két világháborúban drágán fizetett uralkodó osztályainak a német imperializmussal kötött szövetségéért.

— Történelmi tapasztalat —

fűzte (hozzá —, aki a német

imperializmussal kalandokba bocsátkozik, annak azért felmérhetetlen áldozatokat kell fizetnie. Ma alapvetően más a helyzet. Fennáll Németország első munkás-paraszt állama.

Emlékeztetek arra, hogy a magyar fasisztákat nyugatnémet területen szervezték meg, képezték ki és látták el fegyverekkel, hogy azután az októberi napokban gyilkolva vonuljanak végig Budapest utcáin. München közelében még ma is áll a Szabad Európa Rádió, amely abban az időben az ellenforradalom központja volt, s éjjel-nappal jelszavakat, utasításokat sugárzott a fasiszta bandáknak. Nyugat-Némel- országban még ma is húsznál több magyar emigráns- és ügynökszervezet van, amelyeknek zöme Horthy-tisztek vezetése alatt áll.

Ma már nem ezek az elmúlt események foglalkoztatnak bennünket. A cél most az, hogy elősegítsük a nagy fordulatot az örök békére, a népek békés együttélésére.

Önök valamennyien tudják, hogy a csúcsértekezlet és a nemzetközi megegyezés ellen ágáló fő békebontók Bonnban székelnek. A Rajnáig húzódtak vissza, mert azt hitték, hogy ott zavartalanabbá folytathatják aknamunkájukat.

Meggyőződésünk, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és más országok népei nem hagyják magukat a nyugatnémet revansisták által új háborús kalandba sodorni.

A Szovjetunió javaslatai arra, hogy Nyugat-Berlint változtassák demilitarizált szabad várossá és a mi javaslatunk a békeszerződés megkötésére; a paritásos alapon létrehozandó össznémet bizottság megalakítására — olyan javaslatok, amelyeket minden polgár elfogadhat, még a nagytőkések is.

Éppen ezért döntő jelentőségű, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az egész német népnek bebizonyítsa: a német nép békében, jólétben és boldogságban élhet, ha lemond az atomfegyverkezésről, a militarizmusról, a revansiz- musról és a határkövetelésekről.

Ezért minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy 1961 végéig utolérjük és részben túlszárnyaljuk Nyugat-Németonszágot az életszínvonal tekintetében, hogy bebizonyítsuk Németországban a szocialista társadalmi rend fölényét, a nyugatnémetországi monopoltőkés uralom felett.

Ez az a történelmi feladat, amelyet teljesítenünk kell és teljesíteni is fogunk. Ez a mi legfontosabb hozzájárulásunk a béke biztosításához és a bonni békebontók elszigeteléséhez. — fejezte be Ulbricht elvtárs.

Szentistváni Oyuláné, Baranya megyei küldött a kulturális munka pécsi tapasztalatairól számolt be. Többek között elmondotta, hogy az üzemek, gyárak dolgozóinak érdeklődése fokozódik a tanulás, a művelődés iránt. A politikai ismeretek iránt is szélesedik az érdeklődés, amit tanúsít többek között a hat- ezerháromszáz részvevő szorgalmas munkája, akik ideológiai oktatásban vesznek részt A könyvtárak forgalma húsz százalékkal nőtt, a színházak látogatóinak száma 160 ezerrel szaporodott, s az üzemekben több száz operabérlet talált gazdára. Felhívta a figyelmet a materialista világnézet terjesztésének fontosságára, különösen az ifjúság között.

Ezután Sojtor János, Zala megye küldötte, a párt mező- gazdasági politikájának megyéjükben elért eredményeit ismertette. Elmondotta, hogy az elmúlt héten Zala megyében négy falu alakult át termelőszövetkezeti községgé, s

(Folytatás a 3. oldalon.)

\