Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

1959. DECEMBER 33. KEDD "hírlap Legyen a felszabadulási munkaverseny célja az eredeti hároméves terv határidő előtti teljesítése Néhány munkanap csupán és vége az esztendőnek. Jól tud­juk, hogy ilyenkor minden vál­lalatunk nagy munkában van, minden percet, minden pilla­natot igyekszik kihasználni a még jobb eredmények érde­kében. A Forte-gyár, a Budakalászi Textilművek, a Csepel Autó­gyár, a Kistarcsai Fésűsfonó­gyár, a Szentendrei Kocsigyár és még jó néhány vállalat — miután már befejezte az éves tervet — igyekszik azt minél nagyobb mértékben túlteljesí­teni. Mi serkenti a dolgozókat? Sokakkal beszélgettünk erről, sokféle választ, véleményt kaptunk, de a legtöbben mégis az adott szó kötelező voltáról beszéltek. Igen, a pártna’k adott szavukat akarják valóra váltani. Pest megye munkásai, mérnökei, technikusai, köz­gazdászai; egyszóval mindenki, aki a gyárakban dolgozik. Az eddigi eredmények birtokában, a törekvések láttán nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez sikerül is, s még arra is van 'kilátás, hogy a kongresszusi verseny eredeti, vállalt számait túltel­jesítjük. A szocialista munkaverseny tehát ismét kiállta a próbát. A kongresszusi munka verseny eredményei végérvényesen szerteíoszlatták az ellenforra­dalom minden rágalmát, ame­lyet a munkaversenyre szórt. S még inkább szerte!oszlatják azok a törekvések, amelyeket valamennyi vállalatunknál ta­pasztalhatók. A Dunakeszi Járműjavító­ban, a Forte-gyárban, a Váci Bélésárugyárban, a Pomázi Posztóban, a Diósdi Csapágy­gyárban, a Mechanikai Mű­vekben, de nyugodtan felsorol­hatnánk Pest megye vala­mennyi üzemét, a dolgozók tovább akarnak versenyezni, 1960. április 4, hazánk felsza­badulásának 15. évfordulója tiszteletére. E tekintetben minden gyár törekvései azonosak, a célkitű­zéseket illetően azonban nem. Márpedig a kongresszusi ver­senynek éppen az volt az egyik legnagyobb vonzóereje, hogy világos, egyöntetű célokat tű­zött maga elé: a hároméves terv 1960-ra tervezett főbb mutatóinak teljesítését. Van-e új cél, amit minden gyár kö­vethet? Van és ezt jó néhány helyen már meg is találták. A Prés- és Kovácsoltárugyár- ban a pártszervezet és az üze­mi bizottság azt javasolja majd a legközelebbi termelési értekezleten a dolgozóknak, hogy a felszabadulási munka­verseny ne április 4-ig tart­son, hanem hosszabb időszak- J ra terjedjen ki és fő célja a liá- % roméves terv határidő előtti % teljesítése legyen. Ugyanezt te- ^ szik még néhány más vállalat- J nál is. £ Helyes lenne, ha mindenüttí elfogadnák ezt a helyes kezde-! ményezést. Minden gyárnak,: minden üzemnek van három- ; éves terve, annak teljesítése ; mindenütt fő célkitűzésként; szerepelhet. A statisztika sze- ; rint vállalataink nagy része a; jövő év harmadik negyedében; befejezheti az egész eredetileg ! megszabott hároméves tervet.! Másutt két vagy egy hónappal : az év vége előtt történhet ez í meg, az adottságoknak meg-i felelően. S ezeket a statisztika \ mutatta határidőket meg lehet ; dönteni, előbbre lehet hozni. ; Az ilyen célkitűzésnek nagy j „húzóereje” lehet; E fő célon belül, ennek el- j érése érdekében továbbra is ! a gazdaságosabb termelésre i kell törekednünk; a termeié- \ kenység emelésére, az ön- \ költség csökkentésére, a ta- ; karékosságra stb. A termelékenység emelésé- ; nek fő módszere a műszaki \ fejlesztés, amely alatt nem- j csak új gépek, berendezések \ termelésbe állítását értjük, \ hanem sok más, fontos fel- ; adatot is. Ilyen az új techno- ; lógiai eljárások kidolgozása ; és alkalmazása a régi, el- ; avultak helyett, mint pél- j dául a Csepel Autóban ki- j dolgozott és bevezetett fe­kete temperöntés. Ez a mű­szaki szakemberek feladata. Sok feladat vár az újítók­ra is. Abban a gyárban dol­goznak jól, ahol célirányos újítási feladatterveket dol­goznak ki. Ilyen terv nyo­mán született meg a Diósdi Csapágygyárban az az újí­tási, amelynek nyomán a gör­gőscsapágyak futófelületét egy mértani görbe szerint alakítják ki s így többszörö­sére növelik a csapágyak élettartamát. A munka jobb megszerve­zésével is emelhetjük a ter­melékenységet és csökkent­hetjük az önköltséget. Még­pedig beruházás nélkül is. Megyénk üzemeiben a leg­nagyobb eredményt _ az anyaghányad csökkentésével érhetjük el. Elsősorban úgy, hogy új technológiák ki­dolgozásával, a követelmé­nyek meghagyásával köny- nyebbé tesszük, vagy csak­nem méretre öntjük az egyes alkatrészeket. A Cse­pel Autógyárban például a precíziós öntéssel, a héjfor­mázás alkalmazásával, fi­nomkovácsolással stb. értek el jó eredményeket. A te­herautó kerékanyáit sokáig marták, esztergályozták stb. A hidegsajtolás technológiá­jának kidolgozása után fel- melegítés nélkül, egy moz­dulattal készre préseli a gép az anyát, csak menetet kell bele vágni. Ehhez az al­katrészhez azóta csak fele annyi anyag kell, mint az­előtt. A vállalatok egy része már megkapta a jövő évi tervet. A többiek is rövid időn be­lül tudomást szereznek ar­ról, mi vár rájuk az új esz­tendőben. Ezeket a terve­ket megfelelő bontásban ter­melési értekezleteken beszé­lik majd meg. Helyes len­ne, ha ezeken a termelési ér­tekezleteken már a felsza­badulási munkaverseny vál­lalásai is megszületnének. A vállalatok pártszerveze­tei már megkezdték az ez­zel kapcsolatos munkát. Üze­mi bizottságaink — a ver­seny gazdái — éljenek a se­gítséggel és az évvégi felada­tok közepette is találják meg a módját a vállalásokkal kap­csolatos feladatok elvégzé­sének. Csak így kerülhető el, hogy formális, semmit­mondó vállalások szülessenek, vagy — ami ugyancsak elő­fordult —, hogy a vállalat vezetősége kidolgozta a „fel­ajánlást” és azt mint a dol­gozókét, anélkül, hogy el­fogadták volna, hozta nyil­vánosságra. Gondos előkészítéssel, fel- világosító szóval, példamu­tatással, jó szervezéssel ele­jét lehet és kell is venni az ilyen hibáknak. Az egész vál­lalat összesített felajánlásá­nak mindenütt a műhelyek, a brigádok, az egyes embe­rek vállalásaira kell épül­nie. Ez a módszer a nehe­zebb, de a legcélravezetőbb. Ezt kell tehát követnünk. — fi — A nemzetközi helyzet eny­hülése következtébn meg­növekedett a külföldi kiállí­tások jelentősége. A kiállí­tások alkalmat adnak arra, hogy más népekkel megis­mertessék egy-egy ország technikai színvonalát, érzé­keltessék a lakosság életkö­rülményeit. A Magyar Ke­reskedelmi Kamarában is elkészült már a jövő évi kül­földi kiállítások programja. A magyar külkereskedelem tizenegy nemzetközi vá­sáron, két szakosított nemzetközi kiállításon vesz részt és ugyancsak 1960-ban kerül sor Moszk­vában a felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmá­ból rendezendő nagy­szabású magyar ipari kiállításra. Moszkvában négy pavilon­ban, 11 000 négyzetméternyi területen mutatják be ipa­runk valamennyi ágának leg­jellemzőbb termékeit. Csakúgy, mint eddig min­den évben, részt vesz kül­kereskedelmünk á hagyomá­A szerelőtanulók a Csepel-motorral ismerkednek Kínai vendégek Kartalon Megkezdődött a téli szakmunkás- képzés az állami gazdaságokban Több mint hétszáz új tanfolyam indult Az állami gazdaságokban megkezdődött a téli szak­munkásképzés, 1200 tanfolya­mon 23 000 dolgozó ismeri meg a gépesítés, a növény- termesztés, a növényvédelem, az állattenyésztés legújabb munkamódszereit. A dolgo­zók feltűnő mértékben meg­növekedett érdeklődését mu­tatja, hogy az idén több mint hétszáz új tanfolyam indult, amelyeken 11 200 állami gaz­dasági munkás készül a szak­munkás-vizsgára. A másod- és első éves tan­folyamok közül háromszáz az új gépek megismertetésével foglalkozik. Szabolcs megyé­ben 150 gyümölcskertész, Pest—Nógrád megyében 200 növényvédelmi szakmunkás készül ezen a télen a vizs­gákra. Szombaton a Hazafias Nép­front és a helyi tanács meghí­vására Gin- Pl-cao, a kínai nagykövetség másodtitkára és Li Kuan-ju, a követség mun­katársa Kartalra látogattak. A gazdag program első pont­jaként a tanácsházán ismer­kedtek vendéglátóikkal, majd a baráti beszélgetés után meg­tekintették a Kossuth Tsz gaz­daságát. Nem egy családhoz betértek látogatóba, míg végül Szászi Andrásnál, a Kossuth Tsz elnökénél pihenték ki a sok látnivaló fáradalmát. Közben a kartaliak nagyban készülődtek. Hat órára rövid műsort állítottak össze a kínai vendégek tiszteletére. Egy órá­val a kezdés előtt már zsúfolt volt a kultúriiáz. Az iskola énekkara kínai és magyar népdalokat adott elő, majd Józsa Sándor egyetemi tanár beszélt kínai élményei­ről. Nagy taps közepette Gin Pi- cao emlekedett szólásra s Józsa Sándor tolmácsolásában meg­köszönte a szíves vendéglátást. Elismeréssel emlékezett meg a látottakról. Elmondta azt is, mennyire örül, hogy Magyarországon olyan jól ismerik a kínai né­pet és kultúráját. Szavait a megbonthatatlan - -, kínai—ma­gyar barátság éitetésév'el fe­jezte be. Utána Li Kuan-ju, a karta­liak nagy meglepetésére és nagy tetszésére magyarul kí­vánt sok sikert, boldogságot és bő termést minden családnak. Az előadás után ünnepi va­csora következett, ahol Sőregi János elvtárs, a kartali ta­nácselnök mondott pohárkö­szöntőt. Sajnos, az időt nem lehetett megállítani, a vendégeknek in­dulniuk kellett, de azzal bú­csúztak: nagyon jól érezték magukat és a Kartalon töltött napot sokáig nem felejtik el. Sinkó István tudósító ba egy mosógépet. Hoznák a szennyest, vinnék a tisz­tát ... A mosóteknő sokszor egész napot von el minden­kitől ... Csak az asszonyok­kal kellene szót érteni. így jut eszébe Kozma elv­társnak az, amit a hozzájuk látogató monori nőtanács hatvan asszonya mondott. — Ezek az asszonyodé úgy fogalmazták, hogy nem az asszonyokkal; hanem elő­ször a férfiakkal kell szót érteni. A tsz vezetését miért csak a férfiak akarják ma­guknak? Engedjék, sőt, kö­veteljék, hogy a feleségek és az anyák is kapjanak he­lyet a kormányrúdnál... Hát ebben van valami — ismeri el Kozma elvtárs. í gy boncolgatja ^ asszo­nyok bevonásának dolgát, mintha önmagával vitatkozna, győzködne. Kiderül az is, hogy még ő, a párttitkár is, ha nem is gyanakodna, de fenntartás­sal gondol arra; mi lesz, ha az asszonyok nemcsak a munká­ban, hanem a „hatalom”-ban is egyenlők lesznek? Joguk van-e hozzá? Igennel válaszol. Mert a nők egyenjogúságáról hozott törvénynek csak akkor lehet ereje a valóságban, a férfiak és a nők között csak akkor áll helyre a „hatalmi egyensúly”, ha a tsz kollektí­váján belül nemcsak hivatkoz­nak a nők egyenjogúságára, s a munkát elvárják tőlük, hanem helyet és lehetőséget teremte­nek a vezetésben, a felelősség- vállalásban és viselésben. — Hát igy valahogy kell előbb a férfiakkal „szót érte­ni” — szögezi le Kozma elv­társ. Az is felötlik a beszélgetés folyamán, hogy az asszonyok nem találják fel olyan köny- nyen magukat az új életben, mint a férfiak. A párttitkár is azt állítja, hogy ez érthető. Hi­szen az asszonyok a múltban még az asztalnál sem kaphat­tak helyet, hogy ott fogyasz- szák el azt az ételt, amit ők készítettek. A küszöbön, vagy a kis széken volt a helyük, mint az éretlen gyereknek, aki nem éri fel az asztalt. így vizsgálja a múltat, a jelent és a jövőt a tizenöt ta­gú pártszervezet vezetője, s la­tolgatja: mit kell tennie a pártszervezetnek, neki, hogy nők és férfiak együtt haladja nak. Szívből kívánja, hogy c termelőszövetkezet minder tagja — nők, férfiak egyfor mán — felfedezzék az új élet tartalmát. — Nagy birkózás ez — mondja Kozma elvtárs. — Sok vita, még több jó szó és na­gyon nagy türelem kell ehhez Nehéz megértetni „emberrel” asszonnyal egyképpen, hogy a most kilencmillió forintos sző vetkezeti vagyont csak úg\ gyarapíthatjuk tovább, he mind a háromszázötvenen eni akarattal látunk hozzá a mur kához. Csak így billenhet helyre o „munkaerőmérleg”... — dk — nyos tavaszi lipcsei vásá­ron, a Kelet és Nyugat ke­reskedelmi köreinek nagy találkozóján. A nyáron Poz­nanban, szeptemberben pe­dig Bmóban, Plovdivban, Da- maszkuszban, Bécsben, Iz­mirben és Zágrábban lesz magyar kiállítás a nemzet­közi vásárokon. Információs irodát állít fel a Magyar Ke­reskedelmi Kamara a milá­nói, casablancai és páduai nemzetközi vásárokon. Két szakosított nemzetköri kiál­lításon is bemutatja iparunk termékeit. Utrechtben márciusban könnyűiparunk gyártmá­nyait, Münchenben pedig szeptemberben az euró­pai piacon jól ismert ma­gyar élelmiszereket állít­ja ki a Magyar Keres­kedelmi Kamara. A kiállítások hazai előké­születei már megkezdődtek, most alakítják ki a pavilo­nok belső építésének, kikép­zésének terveit és hozzá­láttak a kiállítandó tárgyak listájának összeállításához. I Lipcse, Poznan, Plovdiv, Brno, | Damaszkusz, Becs, Izmir, Zágráb \ $ Elkészült a Magyar Kereskedelmi Kamara jövő éti | külföldi kiállításainak programja IA 208. számú Ipari Tanuló Intézetben­Közel nyolc esztendeje neveli már a leendő szakmun- ; kásokat a Csepel Autógyár mellett működő 208. számú ; Ipari Tanuló Intézet. A géplakatos-, autószerelő-, esztergályos ; köszörűs-, marós- és a villanyszerelő-szakmában szerezhet- í nek itt segédlevelet a fiatalok. Jelenleg az intézetnek 500 I tanulója van, ebből 210 első éves. Évenként 4 millió forin- l tot fordít államunk az iskolára: egy-egy tanulóra több min \ nyolcezer forintot költenek. Jól jelszereit tanműhelyekben I folyik az oktatás, ingyen munkaruhát, ösztöndíjat és ked­• vezményes ebédet kapnak a fiatalok. • Csibeneveló-ház műanyagból A Pest megyei Tanács bu­dapesti baromfikeltető tele­pén az idén először a téli hó­napokban sem szünetel a munka: hetenként sok ezer naposcsibét keltetnek és jut­tatnak el az állami gazdasá­goknak. A telepen egyébként felépítették az első műanyag- fóliából készült csibenevelőt. A parabola-alakú épület két óra alatt bárhol felállítható, átengedi a napsugarakat, te­hát világos, s további nagy előnye, hogy rendkívül olcsó. Egy ezerférőhelyes mű­anyag csibenevelő mindössze hatezer forintba kerül. A „MUNKAERŐMÉRLEG“ Summa-summárum: egy holdról átlagosan 5500 forin­tot akarnak levenni. így számolgatják a ceglédi Vörös Csillag Tsz vezetői a jövő esztendőt. A szándékuk szép, a terv jó. Aztán me- gintcsak előkerül a sóhaj: a munkaerő-mérleg. A pártvezetőség inÁr ke. resi a megoldást. így szá­mol be róla a párttitkár: — A mi tagjaink szétszór­tan a tanyákon laknak. Azért úgy gondolnánk a segítség első lépését, hogy a központ­ban bölcsődét, az óvodások és iskolások részére pedig napközit csinálnánk. A gye­rekekkel nevelők foglalkoz­hatnának. Ez májustól egé­szen október végéig működ­hetne. A szülőknek is ér­deke, hogy a gyerekeik ne kallódjanak össze-vissza, ami­kor ők dolgoznak. Ha össze­számoljuk, mibe kerül a fenntartás — én már szá­molgattam —, alig több, mint­ha a gyerek otthon van, mert az étel, a ruha igy is, úgy is kell. A cseleély kü­lönbség duplán visszajön a több munkaegységben. Az apróságokat kocsin hoznánk- vinnénk reggel, este, hogy ezzel is könnyitsünk az anyá­kon ... Aztán arra gondo­lunk, hogy már a tavasszal beállítanánk a tanyaközpont­böjtje ... Pedig ha az asszo­nyok beállnának, hű, micsoda terveket csinálhatnánk!? Az óhajt sóhaj követi és magyarázat. Aztán szinte ön­magával vitatkozik Kozma elvtárs. — Gyökeres baja van an­nak, hogy az asszonyokat ne­hezen tudjuk kimozdítani a régi világban megszokott éle­tükből. Sok gond van rajtuk ma is, nagy az elfoglaltságuk. A háztartás, a ház körüli kert, az otthoni tehén, disznó, ap­ró jószág mind-mind őket szo­rítja. Pedig a nagyüzemi gaz­daságban, olyanban, mint a Vörös Csillag is, megtalálnák a számításukat. Elmondja Kozma elvtárs, hogy jövőre baromfitelepet akarnak csinálni. Háromezer csirkével, ezer tyúkkal, ezer libával, ötven pulykával akar­nak kezdeni. Tizenöt holdon számolnak öntözéses kerté­szettel, aztán uborka, paradi­csom, öt hold szántóföldi zöldség gyarapítaná a jöve­delmet. Dohánynak tizenöt holdat akarnak hagyni. Há­romszáz holdra fejlesztik a szőlőterületet, a törzsállat- tenyésztés és hizlalás is szép pénzt hoz, ha van hozzá munkaerő. Jelenleg a köny­velők, adminisztrátorok fér­fiak. Pedig ezt is elláthatnák a nők, talán még jobban. Azt mondja, Kozma Fe­renc párttitkár, hogy a ceg­lédi Vörös Csillag Tsz-bcn a munkaerőmérleg nem en­gedi a jövedelmezőbb, illetve munkaigényesebb növények termesztését, sőt bizonyos korlátok között lehet csak fejleszteni az állattenyésztést is. A szép „munkaerőmérleg” kifejezés azt takarja, hogy a majd négyezer holdas ter­melőszövetkezet 350 tagjá­nak egyharmada asszony és lány, akikre csak részben le­het számítani a munkában. A tsz pártszervezetének ti­zenöt tagja van. Ebből három asszony. A szövetkezet veze­tőségében és felügyelő bi­zottságában mindössze egyet­len asszony kapott helyet. Kozma elvtárs azt is el­mondja, hogy a legközelebbi taggyűlés határoz négy derék férfiember, Vinke Mihály te­henész, ifjú Borsi Pál nö­vénytermesztő, Balogh Gyula KJSZ-titkár és Kiss Pál ka­nász felvételéről. Két asszony felvétele most kerül a párt­vezetőség elé. Az egyik Szlo­vák Jánosné, aki az ugyeri szőlősben dolgozik és jól, a másik pedig Molnár György- né, a nőtanács elnöke. — Nem törődtünk a nőta­nács munkájával — mondja Kozma elvtárs —, hagytuk őket. Ennek most jön meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom