Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

"""‘tCirlap 1953. DECEMBER 22. KEDD A TÉSAI CSODADOKTOR Rózsi, a tésai Henczkó La- josék pirostarka tehene száj­kosárral áll a jászol előtt, pe­dig igazán jámbor, nem ha­rapós jószág. Csak éppen dié­tára fogták. Egy hét óta ma kapott először szénát, abból is csak egy fél kilót. Három­napi szigorú koplalás után csupán némi korpás vizen élde­gélt az elmúlt három héten. Különös dolog történ vele egy hete, megoperálták. Szóvá sem tennénk a Rózsi műtétét, nem olyan rendkívüli, arra szoruló állatokat gyakran megműtenek, de az állatvilág betegeit is általában csak kór­házban, az állatorvosi főiskola klinikáján szoktak megope­rálni, különösen olyan nagy és komoly operációt végre­hajtani, amilyenen Rózsi át­esett. Utóvégre a legmoder­nebb műtőberendezés mellett sem kis dolog, sőt felette ve­szélyes a gyomorműtét, hát még az istálló ajtaja előtt, a parasztház udvarán! Ilyen környezetben lefolyt nehéz műtétről még nem hal- lotunk és számos idős ke­mencéi, bernecebaráti meg tésai parasztember is esküdö- zik, soha világéletében ő sem hallott hasonló esetet. Leg­alábbis addig nem, amíg dr. Dutkay Loránd nem került Kemencére főállatorvosnak. Dutkay doktor ugyanis, ha szükséges, még gyomrot is operál, más nehéz műtétet szintén elvégez az udvar kö­zepén és amint mondják, ed­dig, három esztendő alatt, egyik páciense sem pusztult el, sőt valamennyi meggyó­gyult a kése nyomán. A kemencei termelőszövet­kezetben három vemhes te­hénen hajtott végre gyomor­műtétet az évek folyamán. Mind a három hogy hogy nem, szögesdrótot, ráspolyt, egyéb vasdarabot nyelt és mert a tehénnek' nincsen struccgyomra, belebetegedett a vaskos falatba. Már a vé­gét járta, s ha az állatorvos, röntgenkészülék nélkül, ügyes keze tapintásával hamarosan rá nem jött volna a baj ere­detére, el is pusztul vala­mennyi. Mindegyik tehén műtétje eltartott öt óra hosszat, de sikerült. Nemcsak a tehén maradt meg, mégcsak el sem vetélt egyik sem. Az első a műtét után harmadnapra, a másik egy hét múlva, a har­madik két hét múlva egész­séges borjút ellett. Dehát nemcsak Kemencén fordult elő, másutt is bele­keveredik szeg, drót, miegymás a szénába, a legelő füvébe, a tehén meg lenyeli. így járt Bernecebarátin György István tehene is, kényszerűségből már-már a mészáros kése alá adták, de a doktor közbelé­pett és a kése megmentette. Ez a tehén is hasas volt, nagy kár érte volna a gazdát. Dut­kay állatorvos öt és fél óra hosszat dolgozott, hogy elhá­rítsa a kárt. — Soha még ilyen súlyos műtétem nem volt — mon­dotta, miután eltávolította a gyulladást és sárgaságot okozó rozsdás görbe dró­tot a tehén májából, a gyom­rából meg a hatalmas sze­get, amitől szívburkán ke­letkezett gennyes tályog. Két hét múlva a tehén ikerbor­jakat ellett, s azóta is jó egészségben él. Három év leforgása alatt hat-hét tehénen hajtott vég­re Dutkay doktor gyomormű­tétet. Egy hete Henczkóék Rózsiját operálta meg. Ró­zsi, bár még csak lábado­zik, most már kétségtelenül túl van minden veszélyen. Mozdulatlanul és egykéd- j vűen áll az istállóban, olda- j Ián jó darabon hiányzik \ rozsdabarna szőre, leborot-! válták, horpaszán pedig ha- j talmas vágás heged. Henczkóék nagy részletes­séggel mesélik, hogyan ké­szítette elő Rózsijukat a mű­tétre a doktor. Mindennap injekciózta, erősítette. Egy hete azután két asszisztensével együtt jelent meg. Faggyas István, a kemencei tsz könyvelője és György József, községi ag- ronómus kísérték, ők se­gédkeznek mindig a nagy műtéteknél. Kivezették Ró­zsit az udvarra, ahol köz­ben összesereglett majd az tartott a műtét, szegény Rózsi közben türelmesen álldogált, még csak fel sem bőgött. — Be kéne a kezét ara- nyoztatni — hajtogatja Henczkóné. — Ha meg nem operálja, kényszervágásra ke­rült volna. A műtét utáni napon me­gint eljött Tésára az állat­orvos, megnézte a beteg ál­latot, de aztán hirtelen el kellett utaznia. Hajdúszo­boszlóra rendelték, ahol az egyik tsz tehenei között va­lami járvány ütötte fel a Az állatorvos és két asszisztense a bernecebaráti György István megoperált cs meggyógyult tehene mellett. A tehén horpaszán még jól látható a műtét behegedt nyoma (Bodor Béla felv.) egész falu, hogy végignézze a szokatlan orvosi beavatko­zást. Fehér abrosszal leta­kart asztal is került az ud­varra, az asztalra meg ki­rakták a sokféle kést, ku- taszt, csipeszt, mindenféle műtőszerszámot. Helyi ér­zéstelenítéssel operálta Ró­zsit a doktor. A tehén nyu­godtan tűrte, hogyan metszi fel horpaszát, emeli ki ben-, dőjét és turkál benne, amíg csak meg nem találja a bajt okozó szeget. Ráadásul még agy gombostűt is lelt a bendő falában. Aztán összevarrta a sebet. Három és fél órán át fejét. A paciense után on­nan is érdeklődik. — Tegnap táviratot kap­tunk tőle — mondja Hencz­kóné. — Értesítsük, hogy van a Rózsi. Meg is sürgönyöztük nyom­ban, jól van, láztalan. Rózsi holnap már egy kiló szénát kap, aztán napról napra fokozatosan többet. Egy hét múlva; akár jól is lakhat. Esztendőre még borja is lehet, pedig már arra gon­doltak, másra úgyse jó, hogy kimérik a húsát. Szokoly Endre s."0 Úttörők segítenek az ajándéktárgyak sorsolásában (Gábor Viktor felv.) Ügy látszik, sokat adtam be a tojáshozam-fokozó szerből Mi van és mi nincs a Dunakanyarban ? A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság, amint arról a Pest megyei Hírlap legutóbb röviden beszámolt, megtár­gyalta a megye idegenforgal­máról szóló jelentést. A jelentés megállapítja, hogy a megye területén szá­mottevő idegenforgalom kizá­rólag a Dunakanyarban van, a megye többi területe nem látogatott, „beszervezésükre” eddig még semmi sem tör­tént. Az Idegenforgalmi Hiva­tal csali a Dunakanyarral fog­lalkozott, de terve, hogy tevé­kenységét a jövőben kiter­jeszti Gödöllő vidékére, vala­mint a Soroksár—ráckevei Duna-ágra is. A Dunakanyar látogatottsága spontán módon alakult ki, de — hangsúlyozza a - jelentés — ma' is lényege­sen nagyobb, mint amilyenre felkészültsége alapján alkal­mas. Az IBUSZ budapesti ki- rendeltségei a Dunakanyar­ral keveset, Pest megye egyéb területeivel pedig egyáltalában nem foglal­koznak. A Dunakanyart ebben az évben mintegy négy és félmil­lió látogató kereste fel. A fel- készültség hiánya miatt a jövőben várható további for­galomemelkedés rendkívül nagy zökkenőket okozhat. Olyan forgalmas helységekben, mint Nagymaros, Nógrád- verőce és Zebegény egyáltalá­ban nincs szálloda vagy turistaszállás. Az eddig meg­szervezett fizetővendég szolgá­lat korántsem kielégítő. Az Idegenforgalmi Hivatal ebben az évben turistaszállásain és a fizetővendég szolgá'atban 27 870 vendégnapot bonyolí­tott le. Az érdi Casino Étterem és Vendéglő a megye egyetlen olyan üzeme, amely minden szempont­ból megfelel a követelmé­nyeknek. A dobogókői turistaház a nyári szezonban szűknek bizo­nyult, a vizsgálat időpontjá­ban viszont a nyolcvan férő­helyet biztosító szobákban mindössze 17 vendég volt. A II. osztályú étteremben sem étlap, sem választék nincs, egyféle, gyenge minőségű étel állt csak a vendégek rendel­kezésére. A vendégekkel telje­sen önkényesen a megenge­dettnél lényegesen magasabb szállodai díjakat fizettetnek. A lajosforrási turistaházban a nyáron 15 ezer vendég for­dult meg, felkészültsége jó, de a vasárnapi forgalomhoz mér­ten szűk az étterem. A leány­falui Gyöngyszem Étterem igen rossz állapotban van, ro­zoga, gondozatlan. A község­ben szállás-lehetőség nincs. A nagyvlllámi turistaház állapota hasonló, súlyos­bítja itt a helyzetet, hogy a szobák fűtéséről egyál­talában nem gondoskod­tak. A vendégek napi 4—10 forin­tért kaphatnak egy-ket kiló fát, de az nem eléig a szoba átmeleigítésére. A szobadíjak itt is lényegesen magasabbak a megengedettnél. A vizsgáló bizottság megállapítása sze­rint ez a turistaház mai álla­potában üzemelésre alkalmat­lan. A Dunakanyar áruellátása nagyjából kielégítő. Szükségesnek látszik — ál­lapítja meg a jelentés — né­hány, a Balaton körül már jól bevált „gomba” felállítása és a Szentendrei-szigeten egy motel építése. A Dunakanyarban levő vállalati üdülők kihasz­náltsága általában nem haladja meg kapacitásuk 20—25 százalékát. Igénybevételük, amire módot nyújt a munkaügyi miniszter érvényben levő rendelete, je­lentősen enyhitené a Duna­kanyar elhelyezési problé­máit. A NEB megállapítása sze­rint igen nagy szükség lenne olyan szervező munkára, ami alkalmassá tenné a Dunaka­nyart a várható nagy forga­lom lebonyolítására. A Duna­kanyar Intéző Bizottsága vi­szont egy év óta nem fejt ki tevékenységet; sem elnöke, sem titkára nincs. A Duna­kanyar egyes részein nagy­arányú fásítás kezdődött ugyan, a táj azonban általá­ban még messze elmarad a kultúrtáj színvonalától. Par­kot, virágágyakat alig találni. A községek portalanítása nem megfelelő. Az utcák szemete­sek, piszkosak. Külön foglalkozik a jelen­tés a strandhiánnyal. Leányfalun, Visegrádon, Nógrád verőcén és Zebe- gényben a strand annyi­ból áll, hogy kijelölték a fürdésre alkalmas part- részeket, ezek azonban olyan állapot­ban vannak, hogy a célra tel­jesen alkalmatlanok. Másutt még ennyi sem történt, hiába sürgetett az Idegenforgalmi Hivatal megfelelő intézkedést. Foglalkozik a jelentés a meglevő múzeumok helyzeté­vel is és megállapítja, hogy ezek a múzeumok, nevezete­sen a visegrádi, a szentendrei és a váci, szintén fontos sze­repet tölthetnek be a Duna­kanyar idegenforgalmában, mert érdekes és értékes gyűj­teményekkel rendelkeznek, de túlságos zsúfoltságuk, a megfelelő prospektusok, vitri­nek hiánya, kedvezőtlen el­helyezésük miatt a látogatók száma mindenütt igen kicsi. A közel három hétig tartó vizsgálat eredménye alapján a NEB kimondotta, hogy szükségesnek tartja a Duna­kanyar vendéglátóipari és szállodai egységeinél tapasz­talt hibák kiküszöbölését, a menetrendek megváltoztatá­sát. Javasolja a Központi Népi Ellenőrzési B'zottságnak, hogy tegyen lépéseket a kellőképpen ki nem hasz­nált vállalati üdülőit igénybevételére. A művelődésügyi minisztert^, a múzeumok fokozottabb tá­mogatását kéri. Javasolja to­vábbá, hogy a megyei tanács, valamint az Országos Idegen- forgalmi Tanács gondoskod­jék a Dunakanyar Intéző Bi­zottság megfelelő újjászerve­zéséről, a megyei tanács pe­dig tűzze napirendre a NEB és az Idegenforgalmi Hivatal által közösen kidolgozandó jelentés tárgyalását. A brigádmetó a felesége jukról. Készülőfélben volt ép­pen, a tsz-irodába indult, ami­kor lakására bekopogtattunk. Fényesre kefélt csizma a lábán, fekete csizmanadrág rajta, s az ünnepélyességet a frissen borotvált arc, a gon­dosan félrefésült haj még csak f okozza. A hotvan év körüli brigádve­zető hasonló korú élettársa a tűzhely körül foglalatoskodik. Ebédet főz. Amikor azonban az ismerkedésen átesve, a ter­melőszövetkezetre terelődik a beszélgetés, élénken figyel minden szóra. Ebből is látszik — amiről aztán később meg is győződünk —, hogy Podma- niczkiéknál „családi üggyé’’ vált a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás. Podmaniczkinénak ugyanúgy megvan mindenről a véleménye, mint férjénélc, aki pedig elismerten jó gazdá­nak számított 16 hold földién a vasúton túli qazdálc között. Nyilván annak számít ma is. hiszen különben aligha vá­lasztották volna meg a tagok a brigádvezető felelős tisztsé­gére. — Éppen az irodába készü­lődök, beszámolni az elnök­nek, hogyan haladnak a dol­gok — okolja meg ünnepélyes öltözékét. Miután bennünket is érde­kel a brigád munkája, elbe­széléséből hamarosan meg­tudjuk, hogy amikor tízen aláírták a belépési nyilatko­zatot, nem vártak semmiféle felszólításra, nyoviban meg­kezdték a közösbe vitt földek szántását lófogatokkal. Nap­ról napra növekedett a foga­tok száma és így a felszán­tott területé. — Vannak, akik nem sokba veszik az őszi szántást, mi azonban nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy el­hanyagoljuk a földeket. Ha jö­vőre gyengébb termésünk lenne, senki sem mosná le rólunk, hogy nem mi voltunk a hibásak — mondja Podma- niczki Antal, s miután rövid szünetet tart, felesége is be­kapcsolódik a beszélgetésbe. — Mondják is egyesek az uramnak, hogy miért sietős annyira a munka. Én azonban azt mondom, ha már elvál­lalta a brigádvezetést, hát fogja keményen a dolgot. Podmaniczki Antal a munkában nem ismer tréfái. Ha kedvező az idő, nem esik az eső, nyomban „összeránt­ja” az embereket szántani. Azt vallja ugyanis: ha év vé­gén kevés lenne az osztalék, úgy öt okolnák érte a tagok. Szerencsére azonban kevés olyan tag akad, akinek több­ször is el kell magyarázni, miért sürgős a munka. A bri­gád szorgalmát dicséri egyéb­ként az is, hogy 30 hold bú­zát elvetettek, s ezzel pótol­ták a kenyérgabonavetést. Soha ennyi őszi mélyszántás nem volt még a péceli határ­ban, mint éppen most, a ter­melőszövetkezeti községgé ala­kulás évében. Ez pedig biz­tató a jövőre nézve. Jó kezekben van a vasúton túli brigád vezetése. Igazolja ezt az eddigi eredmény is. Elégedett vele Podmaniczki néni is, aki maga is azt mondja, nagyon sokat számít, az első év milyen sikeres lesz. Ö maga inkább többet vállal a hó,z körüli munkák­ból, hogy férje többet tudjon a közügyekkel foglalkozni. Mihók Sándor A falun átvezető vasútvonal kettészeli Pécelt és határát. A falu lakóinak szemében a j vasúti sínpár nemcsak közle- ; kedési vonalat, hanem határ- \ vonalat is jelent. A vasúttól \ nyugatra eső részt úgy is ne- \ vezik, hogy vasúton innen, a i keletit pedig úgy, hogy a l vasúton túl. Ha átmegy valaki \ a keleti részre, akkor sem azt \ mondja, hogy a vasúton in- \ nen vagyok, hanem természe- \ tesnek veszi, hogy a vasúton túlról tekint át az innenső ol- ! dalra. ; Olyannyira határvonal az l élettelen vasúti sínpár, hogy ; most, miután termelőszövetke- \ zeti község lett Pécel, tóvább- j ra is megmaradt, a falurészel: í eddigi elnevezése. De nemcsak \ megmaradt, hanem egy újabb \ fogalommal gazdagodott. Két í brigád alakult ugyanis a tsz- \ községben; a vasúton inneni í és a vasúton túli. A kettő kö- zött az a különbség, hogy amíg ; a vasúton inneni brigádnak \ 1200 hold földje van, addig a } vasúton túliak 600 holdat mű- \ veinek. \ Nos. mi a vasúton túli bri- í gádot kerestük fel, helyeseb- í ben annak brigádvezetőjét. f Podmaniczki Antalt, hogy meg- Í tudjunk egyet s mást munká­Tiszta várótermet kérünk Nem tudjuk, ki az illetékes ebben a dologban, de mi a lap segítségét kérjük, hogy régi panaszunk orvoslási nyerjen. A Budapest—Eszter­gom vasútvonalon Aquincurr megállóról van szó. Igen so­kan utazunk rendszereser ezen a vonalon, akik itt szál- lunk fel és le. Sok időt töl­tünk a vonatra várva, s hol' Akár esik, akár fúj, kinn i szabadban. Pedig van égj váróterem, de az annyira bű­zös, elhanyagolt, hogy ods jó érzésű ember nem tehet: be a lábát. Az ott felszálló dolgozók, Különös gyógyszer álmatlanság ellen Egy bécsi ideggyógyinfézel igazgatója azt tanácsolja, hogy álmatlanságban szenvedői reggel, felébredés után szed­jenek izgatószereket... E sze­rek hatására ugyanis nappal annyi energiával fognak tevé­kenykedni, hogy estére a fá­radtságtól biztosan elalusznak, mint a tej. Hetvenhat okos gyermek megjutalmazása címmel megírtuk, hogy az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága megjutalmazta a rejtvényversenuben jól ste­repeit tanulókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom