Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-19 / 298. szám
Búcsú a határtól... A késő ősz utolsó napjait morzsoljuk. Szomorú időszak ez, a természet álomba merülésével minden évben meghal egy kicsit az ember. Ha jön a hó és tündéri leplével feldíszíti a kopár tájat, már melegszik a szívünk. Ha jön... De idén sajnos, csak mostoha- testvérei: a köd, a csontokba hatoló szitáló eső és a bokáig érő sár érkezett meg az ősz hírnökeként. Sok a munka nyáron. Akifáradt ember, betakarítva a termést, nagyon várja a pihenés idejét. Ezért bocsátjuk meg az ősznek minden komorságát, lélekölő egyhangúságát. Ideje, hogy tavaszig búcsúzzunk a határtól. Ez a búcsú — hála az emberek szorgalmának — örömteli. Kilencven százalékban megmunkáltak, bevetettek vagy tavaszi vetésre előkészítettek a földek, a gyümölcsösök gondozottak, tsz-, egyéni, hegyközségi földek jól vetett ágyban alusszák téli álmukat. Reméljük, hogy a tíz- százalékos lemaradást is pótolják — ha az idő engedi — a késlekedő gazdák. Az időjárás kedvező volt eddig a mezőgazdaságra, s ha megérkezik a várvavárt hótakaró Is, akkor jó reményekkel indulhatunk neki az új gazdasági évnek. Jó pihenést, erőgyűjtést kívánunk minden szorgalmas gazdának abban a reményben, hogy a saját kézzel megtermelt finom testi táplálékok mellett a téli estéken szellemi táplálékul, mezőgazdasági szakkönyvek olvasgatásával is, űzögetik majd unalmukat! M.-né Készülődés a nagy évfordulóra Hazánk felszabadulása 15. évfordulójának megünneplésére készül járásunk ifjúsága. Az évfordulóra való méltó felkészülésre széleskörű lehetőséget nyújt az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom. Járásunk területén eddig 960 fiatal jelentkezett a próba letételére, ebből 250 olyan fiatal, aki nem tagja a KISZ- nek. A próbában való helytállás biztosítja az ifjúsági mozgalom színessé tételét, s munkában, tanulásban, sportban, kultúrmunka végzésében egyaránt komoly erőpróba elé állítja fiataljainkat. Azok a KISZ-szervezetek, ahol időben és kielégítően megmagyarázták a fiataloknak a mozgalom jelentőségét, igen jó eredményeket értek el. Különösen jó a munka a Pomázi Posztógyárban, ahol eddig 150 fiatal vesz részt már a mozgalomban és becsülettel teljesítik a próba követelményeit. A KISZ- és pártoktatásban 32 fiatal végzi a próba második részét, a kongresszusi munkaversenyben valamennyi fiatal részt vesz, méghozzá jó eredménnyel, 30-an pedig a „Szakma ifjú mestere” címért versengenek, A harmadik követelmény a kultúrcsoport jobb munkájáért, a rendelkezésre álló könyvtár kihasználásáért és a József Attila olvasómozgalom kiszélesítéséért száll harcba, a szakszervezet szervező munkájának segítségével szintén teljesítve lesz. A visegrádi kiszisták is hasonló jó munkát végeztek. 22 fiatal jelentkezett próbára, ezek mind részt vesznek a KISZ politikai oktásbam, spar- takiád sportversenyeken is szerepelnek, ugyanakkor a 20 órás társadalmi .munkát minden fiatal teljesítette. A Szentendrei Kocsigyárban 40 fiatal vesz részt a mozgaNövekszik a zöldségkészlet az fmsz felvásárlási telepén.' Kiss Klára és Gubenyák Katalin kötegekbe válogatják az ízesítő gyökereket (Bercg-foto) / kötvónny szobás lakásra-féle biztosítást kap Ft havi díjért Kérje a biztosító megbízottjának szaktanácsát az új, modern ÁLTALÁNOS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁSRÓL lomban, 24-en a Szakma ifjú mestere címért versenyeznek. Jó munkát végeztek a kongresszusi versenyben is, a harmadik követelménynek pedig a gyári sportéletbe való aktív bekapcsolással tesznek eleget. Kiemelkedő munkát végzett a Pilisszántó községi KISZ- szervezet is. Itt 65 fiatal jelentkezett az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba. Különösen jól halad a KISZ oktatás, melyben 32-en vesznek részt. 28-an a kongresz- szusi olvasókörre járnak. A hallgatók részére itt már három foglalkozást tartottak. A községi spartakiád versenyeken létszám tekintetében a legjobb eredményt érték el: 74 fiatal indulásával. A Szentendrei Papírgyárban bizonyos lemaradás tapasztalható, biztos azonban, hogy a most választott új vezetőség rövidesen behozza majd lemaradását. A Pomáz községi fiatalok is lemaradtak, de minden remény megvan arra, hogy még ebben az évben felzárkózzanak a jó munkát végzett KISZ- szervezetek mögé. A KISZ-szervezetek további feladata most az, hogy a jelentkezett fiataloknak minden lehetőséget megadjanak a követelmények teljesítésére, a fiataloktól pedig elvárjuk, hogy amit vállaltak, azt becsülettel elvégezzék, s így készüljenek hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára, annak méltó megünneplését-e. Emlékezés Karácsony táján, öregedő emberek szokása szerint, elmúlt karácsonyokra szoktam emlékezni. Életem legmegrázóbb lelki élményei minden szépségük mellett gyerekkori karácsonyaim voltak. Nem akkor éreztem az ünnepet valóban az emberszeretet hatalmas nagy ünnepnapjának, hanem 1944-ben. Ma mindössze tizenöt esztendeje... Amikor Szentendre Fő terén egy-egy kirakatban, ablakban nem az emberszerető Krisztus, hanem az embert gyűlölő Szá- lasi Ferenc idealizált fényképe fityegett. És huszonnegyedikén reggel már nem állott rendőr- őrszem a Fő téren. Sőt az egész városban nem volt rendőr látható. Kíváncsian szaladtunk fel a rendőrkapitányság emeleti helyiségébe, ahol minden szoba tárt-nyitott ajtóval tátongott felénk. 24-ére virradó éjjel ugyanis a magyar királyi államrendőrség teljes létszámban, élén vitéz Lécfalvy Bodor Jenő szélsőjobboldali, durva rendőrtanácsossal „meglógott” a gondjaira bízott városból. Lopott autókon robogtak Németország felé. Azaz, hogy csak Lécfalvy úr és néhány tiszttársa robogott. Mert maguk a rendőrök — becsületükre legyen mondva — napok múltán átfagyva, egyenként szállingóztak haza, itthagyott családjuk, gyermekeik körébe. A német hadsereg tagjai azonban, sajnos, nem hagytak el bennünket. Ők az ostoba vakfegyelem jegyében még három nap múlva is, az ünnep másodnapján —, amikor már minden gyerek az oroszokat várta, és a rendőrséggel együtt megszökött Pintér nevű nyilas polgármester hivatalos utódja, dr. Dezsőfi Ferenc, a polgármesteri szobában rögtönzött kisgyűlésen már a küldöttséget is összeállította, amely a Piiisszentkereszt— Csobánka—Pomáz felől érkező szovjet csapatokat fehér zászlóval a vasútállomáson fogadja. Fül- és szemtanúja voltam, mikor egy tízéves iskolásfiú lépett egy német katona mellé s azt mondta: „Herr Kamerád! Pomázon vannak az oroszok, délre itt lesznek!” A német dii- hödten kapott a pisztolytáskájához: „Du! kommunist Kéri!” A gyerek elfutott s a német tovább rakodott egy teherautóra. Azt hitte, hogy még néhány autóra való abroncsot hazarabolhat az amúgy is koldussá tett Magyarországról. Ma már tudjuk, hogy a német tévedett. Autóik még átrobogtak a vasútállomás irányába, a Fő utcai úgynevezett „nagyhídon, amelyet a vöröshadsereg bevonulásának mcggátlására a levegőbe akartak röpíteni, akárcsak Budapest hídjait. Mert ez a hidacs- ka is alá volt aknázva, robbantásra előkészítve s Valentin Tóni kőművesmesterünk s néhány elszánt társa, 24-én távolították el a gyújtólövedéket, kockáztatva testi épségüket, a fegyveres német katonákkal túlzsúfolt városban. A gumiabronccsal és német katonákkal megrakott autók a papírgyár előtt az ukrán vöröshadsereg alakulatával találták szemben magukat. A déli érákban masírozott be a sok száz kilométert megjárt kucsmás hadsereg és mosolyogva, cigarettát szórva köszöntötte a város lakosságát. Azokban a percekben, 1944. december 26-án. déli egy óra tájban, valami apró gyermekkori karácsonyi hangulatot éreztem a szívem táján. A rendőrség meglógott, a rendőri felügyelet alatt álló, nyilvántartott kommunisták és más közveszélyes elemek elhurcolására már sem kedve, sem ideje nem volt, a németek csak néhány mázsa gumit akartak még búcsúzóul lopni tőlünk —, de az előttünk a.kkor még szokatlan kucsmát viselő hadsereg tagjai keresztülhúzták számításaikat. Az emberszeretet masírozott végig Szentendre Fő utcáján azon a karácsonyi napon s lépteivel a jövő képét vázolta felénk. Uj karácsonyok, új ünnepek illatát, ízét hozta magával. Horváth Levente Az egészségház ez évi fejlődése Egészségház (Kiss István felvétele) Dr. Szinna Ferenc, az egészségház igazgató főorvosa a következőkben tájékoztatott az intézet ez évi fejlődéséről: — Szakrendelésünk tavasz óta urológiai rendeléssel bővült, ami régi kívánsága volt a közönségnek. Augusztus elseje óta külön felülvizsgáló orvosunk van, ami lényegesen megkönnyíti munkánkat. Az intézet részére számos sebészeti és fogászati berendezést szereztünk be, a máj vizsgálatára külön felszerelést kaptunk ég beállítottunk egy Panthostat-elektromos készüléket, mellyel a bénult testrészek villanyozását és bőrgyógyászati gyógymódokat végezhetünk. Helyiségekben is bővültünk: a gyermekgyógyászaton a védőnők külön szobát kaptak, a padlástérben a gondnokság és raktár részére helyiségeket képeztünk ki. Bővítettük és rendbehoztuk a víz- és villanyvezetékeket s a röntgenosztályon az ottani dolgozóink fokozottabb sugárzás elleni védelmére új ólomlapokat és ventillátort szereztünk be. A pincében tűzbiztos, betonozott raktár- helyiség épült. — így fejlődésünk hármas: részint betegeink jobb ellátását, részint dolgozóink munkafeltételeinek megjavítását és egészség- védelmét, végül berendezéseink bővítésévé! s a mintegy 60 000 forintot kitevő renoválással az intézet rendeltetésszerű céljait szolgálja. — Az orvosi továbbképzés terén szakorvosaink egymás után vesznek részt a továbbképző tanfolyamokon, ami a következő évben is folytatódni fog. — Ami a jövő évi terveinket illeti, további műszerek beszerzésére 14 000 forint áll rendelkezésünkre. A Pest megyei Tanácstól ígéretet kaptunk arra, hogy a szemészeti rendelést is újra megindíthatjuk* ami újabb lényeges könnyítés lesz betegeink számára. Körzeti rendelő építését is tervezzük, mégpedig elgondolásunk szerint itt, az egészségház mellett, ha ezt a technikai adottságok megengedik. — Ebben az évben forgalmunk 5—10 százalékkal növekedett a tavalyival szemben, ennek oka az, hogy az újonnan alakult és kibővült termelőszövetkezetek tagjai mint új biztosítottak jelentkeznek. Ilyen vonatkozásban az országos, 70 százalékot kitevő átlag felett állunk. — Ez az egészséges fejlődés tovább fog tartani s célunk az, hogy a megnőtt forgalomnak és követelményeknek megfelelően bővítsük, modernizáljuk az intézetet, mind betegeink jobb ellátása, mind dolgozóink munkakörülményeinek megjavítása érdekében. SZENTÉIRE, \ KATAKOMBÁK VÁROSA Ilyen címmel néhány évtizeddel ezelőtt hosszú cikk jelent meg az egyik budapesti reggeli lapban. A cikkíró elmondta, hogy Szentendre, az ősi város két részből áll. A szabad szemmel látható földfeletti városon kívül agy hatalmasan szétágazó földalatti város is terül el alatta. Zeg-zugos utcáink alatt szerteszéjjel valóban hosszabb-rövidebb pincék kígyóznak. A Bogdányi utcából ' elágazó rövidke Szerb utcában állt sokáig Ősbudavár néven kedves kerthelyiséges öreg vendéglőnk, melynek két kilométer hosszúságú borospincéjét valamikor még én is megjártam. Mivel ott lépcső egyáltalán nincsen, a hegy alá húzódó széles bejáratú helyiség kocsival is járható volt. Van azonban több ilyen kilométeres pincénk. A sok és hosszú pince Szentendre virágzó bortermelési múltját őrizte meg. Évi hetvenezer akó bor volt a termés (egy akó: 56 liter) s a világhírű szentendrei vörösbor á világ minden tájára eljutott — mígnem 1880-ban a filoxéra feleslegessé tette a pincék jelentékeny részét és méreteit. Fachtleitner Mihály indította meg újból és sikerrel a szakszerű szőlőtelepítést, azonban ez már csak pislákoló mécsesfénye lett a múltnak. Többek között tehát pincékben is gazdagok és érdekesek vagyunk — katakombákra emlékeztető földalatti városunkat azonban nem szükséges, sőt veszélyes módon nyilvánosan fitogtatnunk! Pontosan egészségünk és testi épségünk legfőbb őre, a tisztiorvosi hivatal épülete az, amely hatalmas, széles nyílással a járdán dicsekszik: itt pince van! Gyerek könnyen belepottyanhat, sötétben a felnőtt is, a Rákóczi Ferenc utca elején, a tanácsháza és posta tőszomszédjában. A főtér és Dumtsa Jenő utca sarkán mindjárt két nyitott széles pinceablak tátong kényelmes felnőtt-befogadóképességgel. Megvárjuk a balesetek bekövetkezését? De ha nagyon keresgélünk, még több ilyen veszélyes pontot találhatunk! Gyermekeink testi épsége érdekében vessünk külsőleg fátylat katakomba múltunkra és sürgősen zárjuk el a nyitott pinceablakokat! l. n. Négy taláiat = 63 ezer forint = családi ház gyes találatot értem el, feleségemnek igaza volt. Fiatal házasok vagyunk, egy kisgyermekünk van. Már sokszor olvastuk az újságban, hogy a legtöbb lottónyertes családi házat szerez. Nekünk is ez a Vágyunk, bár a pénz nem lesz elég egy olyan kis házra, amilyenről álmodunk. A takarékpénztár dolgozói biztosították Győri Istvánt, hogy igénybe vehetik az állam által nyújtott lakásépítési kölcsönt is és így nemsokára önálló kis családi házba költözködhet a Győricsalád. Az OTP fiókjában újabb szerencsés nyerő jelentkezett négytalálatos lottószelvénnyel, amelyre 63 ezer forintot fizettek ki. Győri István, az Egészségügyi Minisztérium pomázi Munkaterápiás Intézet dolgozója, a nyertes, a következőket mondotta: — Feleségem már harmadik éve lottózik, de eddig még nem volt találata. Pár héttel ezelőtt bosszúsan adta ide a szelvényt, hogy próbáljak én szerencsét, mert úgy látszik, neki rossz keze van. A harmadik alkalommal né-
