Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-19 / 298. szám

«Sf VÉGIÉI X'fCirlai) 1959. DECEMBER 19. SZOMBAT „ELIT“ SZAKMÁK ÉS KIHALÁSRA ÍTÉLT MESTERSÉGEK A KISIPARBAN ,,Ha nem tanulsz, suszter­inasnak adlak!” — így fenye­gették valamikor a középosz­tályhoz tartozó apák rosszul tanuló fiaikat. Ez a valamikor nem is olyan régen volt: tizen­öt-húsz esztendeje. Csakhogy azóta nagyot változott a világ! Akkorát, hogy ez a szállóige i értelmét vesztette. Elvesztette egyrészt azért, mert a cipész­munka ma már éppen olyan tisztes szakma, mint a többi. S elvesztette azért is, mert — mint az alábbiakból kiderül — sok mindennek adják mostaná­ban a gyereket, csak cipésznek nem. A szakmai utánpótlás, a ta­nulóképzés helyzetét vizsgálva a kisiparban, különös problé­mák bukkannak elő napjaink­ban. Két megyei szervnél — a kisiparosokat összefogó KIOSZ és a kisipari szövetke­zeteket irányító KISZÖV me­gyei titkárságánál — végez­tünk felmérést az egyes szak­mák helyzetéről. Kiderült, hogy — nclha jelentős javulás van az elmúlt évekhez viszo­nyítva — még mindig vannak szakmák, amelyekre a szüksé­gesnél nagyobb számban je­lentkeznek az ipari tanulók, s vannak viszont olyanok, ame­lyek valósággal kihalásra van­nak ítélve. Mint minden jelenségnek, ennek is több oka van. Az egyik ok a szülők hibájá­ban rejlik. Azokra a szülőkre gondolunk, akik nem tanítják meg gyermeküket a fizikai munka tiszteletére, megbecsü­lésére. Akik fűt-fát megmoz­gatnak, hogy gyengén tanuló gyermeküket felvegyék maga­sabb iskolába, mert „fő, hogy tisztviselő legyen, többre vigye, mint az apja”. Pedig nem biz­tos, hogy többre viszi az apjá­nál, aki esetleg kiváló szak­munkás, pedig nincs diplomá­ja. A fia meg valahol admi­nisztrátor lesz, felelősség és önálló hatáskör nélkül, pedig érettségizett. Végül azokra a szütökre gondolunk, akik azt vallják: „ha már nem vették fel sehová a gyereket tanulni, legalább laboráns, optikus, fi­nommechanikus vagy fényké­pész legyen, de „legrosszabb esetben műszerész”. S megin­dul a harc az összeköttetésért, protektorokért, hogy ezekbe a — korlátozott felvevőképessé­gű — szakmákba kerüljön a gyerek. A másik ok a fiatálok kénye­lemszeretete. „Majd bolond le­szek gép mellé menni! Akkor már inkább fodrásznak! — mondják. Csak arra nem gon­dolnak, hogy a fodrász szak­mában dolgozók létszámának is van egy bizonyos határa. Aki nem hiszi, járjon utá­na — mondhatná az olvasó. Nos, mi utána jártunk. Néz­zük meg, \ mit mutat a statisztika? Pest megyében az idén össze- i sen 1540 ipari tanulót foglal- | koztatnak a kisiparosok. Kö- ; zülük ezer másod- vagy har- \ madéves, a többit pedig eb- \ ben az évben szerződtették. A ■ szakmák szerinti megoszlás- \ nál három jelenség figyelhető : meg. Először: egyes szak-: mák iránt az érdeklődés ki- : elégítő, s ezekben az után­pótlás biztosítva van. Másod­szor: bizonyos — úgynevezett — „elit” szakmákba a szüksé­gesnél jóval többen jelentkez­nek. Harmadszor: egész sor szakmában egyáltalán nincs, vagy alig van iparitanuló­képzés. Nincs probléma a kisiparo­soknál tanuló fiatalok szá­mával a vasiparban, a fa­iparban s az építőiparban. Az utóbbi fogalmába összesen 17 szakma tartozik, közte a kőműves, ács, szerelő, asztalos stb. Túlzott az érdeklődés a fodrász, kozmetikus, műsze­rész, autó- és motorszerelő szakmák iránt. Ezt a túlzott érdeklődést a KIOSZ nem is tudja szabályozni, hiszen — elvileg — minden kisiparosnak jogában áll ipari tanulót szer­ződtetni. A KIOSZ csak azon őrködhet. hogy szakmailag gyengén képzett, spekuláns vagy erkölcsileg nem kifo­gástalan kisiparoshoz ne ke­rüljön ipari tanuló és hogy csak megengedett számú ipari tanulót foglalkoztassa­nak a kisiparosok. S végül egész sor olyan szakma van. ahol az utánpótlás nincs biztosítva. Ötvenhét sütő kisiparosnak például nincs egyetlen ipari tanulója sem. Huszonegy kályhás kisiparos mindössze egyetlen ipari tanulót foglal­koztat. Nincs egyetlen szűcs­ipari tanuló sem a megyében, bőrdíszműves is csak kettő. A szíjgyártást kisiparosnál egyetlen fiatal tanulja, a ka­lapos mesterséget egy sem. S mi van a „suszterinasokkal”? Hatszázhatvanhét kisiparos mindössze 26, ötszázötven szövetkezeti cipész szakmun­kás pedig 25 ipari tanulóval foglalkozik. Az elhanyagolt szakmához tartozik még a hangszerkészítés, a kelmefes­tés és vegytisztítás; a fogtech- nikusságot is mindössze hat fiatal tanulja a megyében. Az utóbbi években az ipari- tanuló-képzés feladata mind­inkább áttolódik a kisiparos­ságról a kisipari termelőszö­vetkezetekre. Ez így is van rendjén, két okból. Először, mert a jövő a szövetkezeteké. Másodszor, mert szövetkezet­ben inkább megtanulja a fia­tal a szakma egészét, mint annál a kisiparosnál, aki újat nem csinál, csak javítás­sal foglalkozik. A szövetke­zeteknél nem fordul elő bizo­nyos szakmák túlzsúfoltsága, mert csak annyi tanulót vesz­nek fel, amennyire szükség van. Itt is megoldatlan azon­ban az elhanyagolt szakmák kérdése. Ezek közé tartozik például a kaptafakészítés és a faesztergályosság, amelyre egy-egy ipari tanuló jelentke­zett; a bognár szakmát két, a kádár mesterséget egy, a szíjgyártást négy, a bádogos, az ács és a tetőfedő szakmát két-két, az épületlakatosságot három, a kovácsmesterséget mindössze hét fiatal tanulja a megyében. Egyetlen ipari ta­nuló választotta hivatásául az órás mesterséget, a késes­köszörűs szakmát pedig egy sem! Ezt mutatja a felmérés. Nem kétséges, hogy ezen a helyze­ten segíteni kell. mégpedig sürgősen. Felmerül a kérdés: hogyan? Hiszen senkit sem lehet kényszeríteni, hogy olyan szakmát válasszon, amihez nincs kedve — mond­hatná valaki, s igaza volna. Az is igaz azonban, hogy alapos, széleskörű propagan­dával, az iskolások körében végzendő íelvilágosítö-tájékoztató munkával, sok olyan szakma iránt fel­kelthetnénk a fiatalok érdek­lődését, amelyekkel szemben nincs bennük előítélet, éppen csak nem is gondolnak arra, hogy azt válasszák. Sokat tehetnének ennek érdekében elsősorban a pedagógusok. Az iskolai nevelők, akik évek óta figyelik növendékeik fej­lődését, ismerik képességei­ket s akikre a szülők is szí­vesen hallgatnak. Segíthetnének a nőtanács­ban dolgozó asszonyok is. Ma már egyre szorosabb és gyü­mölcsözőbb a kapcsolat a nő­tanács és a szülői munkakö­zösségek között. Hasznos vol­na, ha az iskolai év befeje­zése előtt a nőtanács megbe­szélésre hívná össze a szülői munkaközösségek tagjait, megtárgyalni velük a tovább­tanulásra nem ajánlott gyer­mekek pályaválasztását. Foglalkozni kellene ipari tanulóképzéssel a termelő- szövetkezetek bognár-, kádár-, kovács-, asztalos- és egyéb műhelyeiben is. Elsősorban azokban a falvakban, ame­lyek termelőszövetkezeti köz­ségekké váltak. S nem utolsó­sorban segíthetnének a tö­megszervezetek; főleg a szü­lők körében végzett felvilágo- sító-nevelő munkával. így el lehet érni, hogy megszűnjön végre az a káros szemlélet, amely megkülönböztet „elit” szakmákat, másokat pedig ki­halásra ítél. Nyíri Éva Nyonielemes műtrágyával kísérleteznek A peremartoni műtrágya- gyárban Vécsei Béla főmérnök két munkatársával az úgyne­vezett nyomelemes műtrágya előállításával kísérletezik. A vegyészek laboratóriumaikban új talajerőpótló anyagot állí- tottaik elő, amely a klasszikus műtrágyafélék hatóanyagain kívül egyéb vegyi elemeket is tartalmaz. A szuperfosséát mű­trágya három alapanyagához, a nitrogénhez, a foszforhoz és a ■káliumhoz, kisebb tételekben bőrt és mangánt vegyítettek. A két vegyszerrel dúsított műtrá­gyától elsősorban a cukorrépá­nál várnak jó eredményt. A Szovjetunióban már jól bevált műtrágyához hasonlóan — a hazai adottságok figyelembe­vételével — rezet, cinket, ko­baltot és molibdént is kever­nek a nyomelemes anyaghoz. Az év végéig öt vagonnyi ké­szül az új fajta műtrágyából, amelyet jövőre próbálnak ki. Irópap'iron készült fényképek Lehet-e fényképet készíteni közönséges írópapíron? Hiszen a fényképezéshez különleges fényérzékeny papírra, az elő­híváshoz és rögzítéshez pedig különleges oldatokra van szük­ség. A szovjet tudósok által ki­dolgozott új eljáráshoz, az elektrofotográfiához sem fényérzékeny papírra, sem különleges oldatokra nincs szükség. Az elektrogaráfia a távirati •fényképek felvételére is fel­használható. Mi hát az új módszer lénye­ge? A telefonon leadott fényké­pek elektromos jelzéseit a ve­vőkészülék fényimpulzusokká alakítja. A vevőkészülék dob­ját fényérzékeny félvezető ré­teg borítja, amelybe áramot vezetnek. A fényimpulzusok hatására a félvezető réteg fe­lületén az elektromos töltések a leadott fénykép fény- és ár­nyék eloszlásának megfelelően változnak. A vevőkészülék dobját különleges fekete, elektromos töltésű gyantás porral szórják be, mire a „rej­tett kép” láthatóvá válik. Most már csak az a teendő, hogy a dobra közönséges papírlapot illesszenek, amelyre rányom­ják a pozitív képet. A laboratóriumi kísérletek bebizonyították, hogy az új elektrofotográfia egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a fényképtáviratok adását és erősen olcsóbbít- ja a képszolgálatot. A szovjet tudósok keresik azokat a megoldásokat, ame­lyekkel az új módszer nyom­dában, a reprodukciós mun­kákban, a másolásban stb. is felhasználható. Három vizsgálat a nagykátai járásban Mit tapasztaltak a népi ellenőrök a tápiószentmártoni lisztcseretelepen, a Nagykátai Földművesszövetkezetnél és a Szentmártonkátai Gépállomáson ? Az elmúlt hetekben a nagy­kátai járás népi ellenőrei vizs­gálatot végeztek. Ellenőrizték a tápiószentmártoni liszt­cseretelep munkáját. A vizs­gálat megállapította, hogy a telep munkája rendben folyik, panaszra nincs ok. Ugyan­akkor a pándi malom, amely a telep gazdája, komoly mu­lasztást követett el, mert a Karácsony előtti javaslatunk Bevásárlókabát régebben lebontott malom vasalkatrészeit nem szállít­tatta el, s az visz el belőlük, aki akar. El is veszett több, mint húsz mázsányi vasanyag, s annak ellenére, hogy illetékes szervek a pándi malomnál többször is sür­gették az anyagok elszál­lítását, nem történt sem­miféle intézkedés. Vizsgálatot folytattak a népi ellenőrök a Nagykátai Földművesszövetkezet 1. sz. italboltjában és éttermében. Megállapították, hogy az ital- eilátás megfelelő, ugyanak­kor borfajtákban a választék kicsi, annak ellenére, hogy lehetőséig volna több fajta bor tartására. Az ételválasz­ték sem kielégítő, s a népi ellenőrök nem ér­tettek egyet az illetékes földmüvesszövetkezcti ve­zetők olyan érvelésével, hogy a kis forgalom miatt nem készítenek több fajta ételt. Bonyodalmak vannak az üzem besorolása körül is, s ezt a helyzetet tovább bonyolítja az, hogy nem. tudták a műkö­dési engedélyt felmutatni, pe­dig enélkül bármilyen egysé­get üzemeltetni tilos. Az osz­tályba sorolás hiánya lehetet­lenné teszi a megfelelő ellen­őrzést, mert az italokat IV., míg az ételeket III. osztályú áron számolják fel — álla­Hosszú évek óta állok itt a sar­kon, esőben, hóban, perzselő napsütésben. Egy kicsit büszke is vagyok rá, hogy beletarto­zom ennek a térnek hangula­tába. Majd mindenkit ismerek s úgy hiszem, engem sem kell külön bemutatni a járókelők­nek. A nyáron szabadságon vol­tam. Jöttek a törzsvevőim; mi­csoda dolog, hogy nem mond­tam meg, hová megyek, már nem tudtak mire gondolni. Volt, aki még újságot sem vett, úgy megszokta, hogy én adom át. — Wem fiatal ember már maga, Gulyás elvtárs, hogyan bírja? — Megy leérem, nem kell engem félteni. Reggel 6 óra­kor kelek, megyek a postára. Fél hétkor már itt vagyok, s megkezdem a munkát. Akkor van a legnagyobb forgalom, meg délután 2 óra felé. Néha, ha négy kezem volna, az is kevés lenne. De hál’ istennek, jól ismerjük egymást, elveszik az emberek a lapot, ha mással vagyok elfoglalva, s leteszik a pénzt. — Kik vásárolnak újságot? — Az egész város. Meg, akik busszal utaznak. Sokan innen viszik haza a falvakba; Kosdra, Pencre, Sejcére a lapokat. — Melyik lap a legkapó­sabb? — Itt is, akárcsak Pesten, a Ludas Matyi. Hiába, az em­berek szeretnek nevetni. Ter­mészetesen Népszabadságot adok el legtöbbet, olyan az, mint a kenyér; kínálni sem kell, viszik. A gyerekek, a fiúk a Fülest, meg a rejtvényes dolgokat, a férfiak a sportot keresik, a nők meg a Nők Lapját. — Seperjünk egy kicsit a magunk háza táján. Hogy megy a Pest megyei Hírlap? — Nincs rá panasz egy se. Kelendös lap. különösen ked­den és pénteken. — Munka ufón hogyan tel­nek az estéi? — Sietek haza, vár az asz- szony. ö a bélésárugyár kony­háján dolgozik, de mire én hazaérek, már meleg szoba, ennivaló vár. Felveszem a papucsom és — újságot olva­sok. Mind végiglapozom, min­den érdekel. Néha eljönnek a gyerekek; négy fiam és nyolc unokám van. Ilyenkor mindenre sort kerí­tünk. Moziba, meg szórakozni nemigen megyek, ha elolvas­tam az újságokat, rádiózunk, öreg emberek már kevéssel beérik. öreg, avult irattáskát vesz pítják meg a népi ellenőrök —, de olyasmi is előfordul, hogy az egyik helyiségben IV. osztályú ugyanaz az ital, ami a szomszéd, helyiségben már III. osztályú áron kerül fel­számításra. Amennyiben az üzem harmadosztályú, akkor berendezése, felszerelése nem felel meg az előírá­soknak, s azokon sürgő­sen változtatni kell. Több szabálytalanságot ta­láltak az adminisztrációban is, s jelentésük befejezéséül megfelelő javaslatokat tesz­nek a népi ellenőrök a hi­bák mielőbbi megszüntetésé­re. Vizsgálat folyt a Szentmár­tonkátai Gépállomáson is. El­sősorban a társadalmi tulaj­don védelmét vizsgálták a népi ellenőrök, s több sza­bálytalanságot, hibát talál­tak. Megállapították, hogy a lehetőségek ugyan korláto­zottak, de ezeket a korláto­zott lehetőségeket sem hasz­nálják ki megfelelően. Nem­egyszer előfordul, hogy a gépállomás egyes dolgozói fe­lelőtlenül elhagynak gépe­ket, munkaeszközöket, s azo­kat senki nem kéri számon rajtuk. így például Pánd határában egy har­mincsoros vetőgép, Tápió- bicske határában egy gyürűshenger és egy tár­csa hevert hosszú ideig, s később is csak mások segítségével jutott visz- sza a gépállomásra. Lehetővé teszi ezt a helyze­tet az, hogy kártérítési hatá­rozatokat ugyan hoznak a gépállomás vezetői, de azok betartására még egyetlen esetben sem került sor. Meg­állapította azt is a vizsgálat, hogy igen magas az erő- és munkagépek javítási költsége. A hibák megszüntetésére a népi ellenőrök mielőbbi in­tézkedéseket sürgetnek. Zamenhof-emlékiinnepség december 20-án Az Országos Béketanács és az Országos Eszperantó Tanács dr. Zamenhof L. Lajos, az esz­perantó nemzetközi nyelv meg­alkotója születésének 100. év­fordulója alkalmával december 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a fővárosi tanács dísz­termében ünnepséget rendez. Ünnepi beszédet mond Har­mati Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Jan Moszczenszki, a Lengyel Nép- köztársaság magyarországi nagykövetségének tanácsosai Az ünnepség művészi műsor­ral zárul; elő, kutat benne. Papírok ke-; rülnek elő. A dátum rajtuk: / 1944. december 14. — Ezen a napon kértem en- \ gedélyt a kommunista párt \ váci szervezetének megalakí- ; fására, öt és fél hónapig ve-; zettem az ügyeket, míg jöttek \ a fiatalabbak, a jobban rátér- í mettebbek. Múltak az évek, í végeztem azt a munkát, amit í rámbíztak. — 1956-ban újra csatasorba j kellett állnom. November 8-án \ elindultam-, bementem Pestre, \ s hazahoztam az első plakáto- \ kát, körberaktam velük a \ Széchenyi teret. Attól fogva j három hétig mindennap gya- \ logoltam Pestre és vissza, hoz- > tam a Népszabadságot, s ősz- í tottam mindenkinek. Kötelességem volt és annak í érzem azt is, hogy ősz fejjel i munkásőr vagyok. Ameddig i bírom erővel, ott akarok len- \ ni az első sorban... í í Fütyül a szél, majd fel- j dönti a kis asztalkát. Pár lap \ árválkodik már csak rajta. \ — Érti most már egy kicsit? \ Elkeltek a lapok, szertevitték i a mi híreinket, a mi életünk ! eseményeit. Maguk megírják! az újságot, én meg útjára se-1 gítem. Ezért aztán az ilyen \ vén csont még a havasesőt is \ kibírja. Igaz-e? — kacsint jó- \ kedvűén. — Legfeljebb még \ pirosabb lesz az orrom. Komáromi Magda í Egyik óráról a másikra i megváltozott az idő. Jeges, hi- ; deg szél vág szembe, mutatja, • hogy decembert írunk. Min- ■ denk i siet, gallérba húzott \ nyakkal. \ Vácott a Széchenyi téren l sem korzóznak most. Egy va- \ laki álldogál csak, toporog ren- l dületlenül, akárhogy esik a ha- \ vaseső, fúj a szél. \ Az újságárus. ; Es még csak rossz kedve í sincs. Lejjebb húzza a micisap- ! kát, felhajtja a nagy birkabőr í gallért, s rendületlenül kiabál- l ja tovább: újságot tessééék! ! — Mondja, miért kiabál? — í kérdem. \ — Hogy-hogy miért kiabá- \ lók? Hát ez a szakmám! — vá- \ laszol megrökönyödve. ! — Úgy értem, miért hango­} san árusít? — sietek magya- £ rázkódni. í, — Ja. az más! Ha nem kel- Í lene kiabálni, nem is lenne ér- t, delkes az újságárulás — mond- í ja nevetve. $ í Most pedig bemutatom $ Gulyás Mihály elvtársat, 1919- % es kommunistát, az újságárusí- $ tás szerelmesét. % Ezt megint csak nem én ál- ^ Htom, hanem ő mondja. % — Akár hiszi, akár nem, na­í gyón szeretem ezt a munkát. ÚJSÁGOT TESSÉK!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom