Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

MEGYEI kJCirlap l9^D5^M,BER 2. SZERDA ■ ni' " ii ................................... ■■ ■ N . Sí. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) dott alapvető módszerét kezd­Í és az adminisztratív modsze- I komoly hibákhoz vezetett a rek alkalmazása. Az ország ob- gazdaságpolitikában, valamint jektív helyzete, sajátosságai- az állami- és a pártépítés más nak figyelmen kívül hagyása I területein. Ä kommunista vezetés módszereiről Az olyan bonyolult munká­ban, amilyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szem­ben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejé­ben jóvátenni az elköve­tett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt ilyen bátor. Nagy ke­servesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavítása ér­dekében. A helytelen, hibás vezetési módszerek következtében meg­bomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó töme­gek között, megingott a töme­geknek a pártba vetett bizal­ma. Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták az el­lenforradalom erői és ügynök­ségük, a revizionisták, ki­használták a munkásosztály és a dolgozó parasztság el­lenségei, Magyarország dol­gozó népének ellenségei. A Magyar Szocialista Munkáspárt és vezetőségé­nek történelmi érdeme min­denekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezetőség által elkövetett hibák ha­tározott jóvátételének útjá­ra. Az ellenforradalmi lá­zadás nyomán előállott ne­héz körülmények között áll­hatatos következetességgel valósították meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés aláaknázott, meg tudták szerezni a néptöme­gek támogatását. _Ha forradalmi,^grgijk, fő forrásából — a marxizmus— leni n izmus tanításából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a mun­kásosztály, a dolgozó nép ér­dekeit, hogy még ilyen meg­próbáltatások közepette sem apad ki. A magyar kommunisták megszabadultak a hely­telen fogalmak béklyó­jától, . hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak ma­gukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, le­számoljanak a munkás- osztály ellenségeivel, az ellenforradalommal és rávezessék a népet a he­lyes útra. És a nép, mint mindig, tá­mogatta a magyar kommu­nistákat, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságát, amely­nek vezetését a nehéz idő­ben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár János, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték. Elvtársak! Más szocialis­ta országokban is előadód­hattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kom­munista pártok munkássá­gában. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kongresszusa után bizonyos pártok, közöttük a mi pár­tunk is, bizonyos nehézségek­kel találkozott, bizonyos lá­zas tünetekre mutatott. De minden a szervezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott pél­dát a személyi kultuszból származó hibák bátor és éles elítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentke­zett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nem, elvtársak, ezt így kellett tenni. Meg kellett tisz­tulni és meg kellett szaba­dulni minden lerakódástól. Ahogyan egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szép­ségében ragyoghasson, ugyan­úgy nekünk is el kellett ta­karítanunk bizonyos dolgo­kat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus—leniniz- mus igazi arcát. Ismét hangsúlyozom, kü­lönböző mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas ál­lapotot, de a láz után szervezetünk még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mutatta úton, me­gyünk előre, a kommunista társadalom felépítése felé. Nem akarok még egyszer visszatérni a magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyarországi ellenfor­radalmi lázadás tanulsá­gainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentő­sége van. E tanulságokat nem hagyhatják figyelmen kívül a többi kommunista és munkáspártok sem. A magyarországi ellenforra­dalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Az osztályharc tapasztalatai a nemzetközi munkásmozgalomban Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálin­nak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szo­cialista építés sikerei, élező­dik az osztályharc. E tétel bí­rálata azonban távolról sem jelenti, hogy tagadnánk _ az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének kor­szakában. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok szocialis­ta építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a széleskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a proletariátus diktatúrá­jában nem szűnik meg az osztályharc. hanem csupán más formákat ölt. Ezen túlmenően egészen nyil­vánvaló, hogy a proletariátus diktatúrájának erősödése és a szocialista építés sikerei sza­kadatlan változást eredmé­nyeznek az osztglyerőviszo- nyokban a szocializmus javá­ra, csökken az ellenséges osz­tályok maradványainak ellen­álló ereje. Ez volt az osztály­harc fejlődésének általános tendenciája azokban az orszá­gokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. A fejlődés azonban nem ha­lad egyenes vonalban, a szo­cializmus építésének időszaká­ban az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán, egyes időszakokban erősödhet és a fegyveres összeütközésig menő legélesebb formákat is öltheti, amint ez 1956-ban Magyar- országon is történt. Ügyünk szempontjából hiba lenne megfeledkezni a magyarorszá­gi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról. A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szo­cialista tábor szétzúzására irá­nyuló terveikről és természet­szerűleg a gyenge láncszeme­ket keresik ebben a táborban. Szeretnének egyenként leszá­molni a szocialista országok­kal. Figyelnünk kell erre a ve­szélyre. mert ez nem alapta­lan és mindent el kell követ­nünk, hogy ellenségeink re­ménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiú­sítsuk. Ezekben a gálád ter­vekben az imperialista törek­vések és remények szövetsé­gese csak ostobaságunk lehet. Ha elblzakodunk, ha veze­tésünkben hibákat köve­tünk el, ha eltorzítjuk a marxizmus—leninizmusnak a szocializmus és a kom­munizmus építéséről szóló tanítását, a kommunizmus ellenségei kihasználhatják ezeket a hibákat, amint az 1956-ban történt. Most külön-külön, mind­egyik szocialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk leküzdhetetlen. De még egy­szer hangsúlyozni kell, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit al­kalmazni mindegyik orszá­gon belül, nem próbálja az egyik szocialista országot szembe állítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szo­cializmus erejét Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocia­lista országok szembeállítá­sára, a testvéri, baráti kap­csolataink meglazítására irá­nyuló törekvés az ellenfe­lünk által vezetett osztály­harc egyik formája. Ezért je­lentik a proletárintemacio- nalizmus megdönthetetlen el­vei a nemzetközi kommu­nista mozgalom legfőbb, mellőzhetetlen törvényéi. mÉsmm ' „ •! * » V V íhHhmI Egymáshoz kell igazítani óráinkat' A szocialista rendszer nagy előnyeinek ésszerű felhasz­nálásával, a szocialista vi­lágtábor sokoldalú erősíté­sével következetesen, alkotó szellemben kell megvalósíta­nunk a szocializmus és a kommunizmus építéséről szó­ló lenini tanítást, a leniniz- mus mestereinek kell len­nünk, nem szabad lemarad­ni és nem szabad előreíütni, hogy egy hasonlattal éljek: egymáshoz kell igazítanunk óráinkat. Ha egyik vagy má­sik ország vezetősége elbiza­kodik, ez csak az ellenség malmára hajtja a vizet. Eb­ben az esetben maguk a szo­cialista országok, maga a ve­zetőség fog segíteni ellensé­geinknek a szocializmus el­len, a kommunizmus ellen folytatott harcában. Ezt pe­dig nem engedhetjük meg. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és valarneny- nyi szocialista ország szo­cialista építésének tapaszta­latai arra tanítanak, hogy eredményeink annál na­gyobbak és annál szi­lárdabbak, minél aktí­vabbak a dolgozó töme­gek, minél teljesebben figyelembe veszik alap­vető létérdekeiket, minél nagyobb érvényesülési lehetőség nyílik a nép alkotó kezdeményező­készsége előtt. A szocialista országok terv- gazdálkodása, kölcsönös segí­tése és a gazdasági építés gyakorati tapasztalatainak kicserélése megyorsítja előre­haladásunkat a nagy cél felé. A szocialista gazdasági élet fellendítése szempontjából óriási jelentőségű az anyagi érdekeltség lenini elve. A le- ninizmus azt tanítja és a szo­cialista építés gyakorlata megerősíti, hogy a dolgozók­nak munkájuk eredményei­hez fűződő anyagi érdekelt­sége nélkül nem lehet fel­emelni az ország termelő­erőit, szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni az emberek tízmillióit a kom­munizmushoz. Az önök pártja Központi Bi­zottságának beszámolója meg­határozza a fő feladatokat az ország szocialista gazdaságá­nak fejlesztésiben, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesítésének, a népjólét to­vábbi fokozásának útjait. Pak Den Aj, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Koreai Munkapárt alelnöke őszinte szívvel kívánjuk az önök pártjának, az egész ma­gyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság- történelmi fel­adatának megoldásában — a szocializmus építésének befe­jezésében. Elvtársak! Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése, az egy­szerű emberek százmillióit foglalkoztató kérdés a nemzetközi feszültség eny­hítése, a háború elhárítá­sa, a tartós- és szilárd bé­ke megteremtése a földön. Célunk: áss egyetemes biztonság megteremtése Felesleges volna itt azokról a nagy erőfeszítésekről beszól­nom, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország az egyetemes biztonság biztosítá­sa érdekében tett. Ez minden­ki előtt jól ismert. Megelége­déssel állapíthatom meg, hogy erőfeszítéseink nem voltak hi­ábavalók. A Szovjetunió lépé­sei az általunk előterjesztett általános és teljes leszerelési program, valamint az Egyesült Államokban tett látogatásom, Eisenhowerrel, az Egyesült Ál­lamok elnökével folytatott megbeszéléseim a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését eredményezték. Ez azonban csak a -kezdet. Sok még az olyan erő, amely minden esz­közzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezdeti enyhülését és fenntartani a hi­degháborús hadiállapotot. A burzsoá sajtóban nem ke­vés koholmány jelenik meg külpolitikánkról. Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország azért híve minden kérdés békés megoldásának, és azért java­sol általános leszerelést, mert gyenge és fél a kapitalista vi­lág katonai erejétől. Mások azt hangoztatják, hogy a mi béke- harcunk sem nem több, sem nem kevesebb, mint manőver, taktikai fogás, hogy valójában fegyveres erővel akarjuk az egész világon elterjeszteni a szocialista rendet. Az imperia­listák oly módon igyekeznek befeketíteni békeszerető külpo­litikánkat, hogy különböző ko­holmányokban titkos indítéko­kat és célkitűzéseket tulajdo­nítanak e politikának. A bebizonyíthatatlanl azonban nem lehet bebizo- nyítani. Nekünk nem kell titkolnunk céljainkat. Ezekről a kommunisták már több mint száz évvel ezelőtt nyíltan beszéltek a híres Kommunista Kiált­ványban. Mi kommunisták, soha nem titkoltuk és nem titkoljuk, hogy olyan társadalmi beren­dezkedés meggyőződéses hívei és aktív harcosai vagyunk, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat, egyik nép nem nyomhat el má­sikat, ahol minden ember és minden nép számára biztosít­va van a szabadság és a bol­dogság. Éppen ezért a kommu­nisták a háború legkövetkeze­tesebb ellenségei. A szocialista országoknak semmiféle indító okuk nincs háborúk kirotobantására, arra, hogy eszméiket fegyveres erő­vel terjesszék. Békés együtt­élési politikánk világos és ért­hető. A békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért folytatott harcunk szét- téphetetlenül összefügg a szocializmus nagy vívmá­nyainak védelmével. Mi azt akartuk és azt akar­juk, hogy az államok egymás- közötti viszonyában jelentkező összes vitás vagy megoldatlan kérdéseket békés úton, tár. igyalások útján rendezzék. Olyan utakat kerestünk, és ke­resünk továbbra is, amelyek a vitás kérdések megoldása vo­natkozásában elfogadhatóak mind a kapitalista, mind a szocialista államok számára, hogy megakadályozzuk a há­ború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elveinkből. Kérlelhetetlenül harcolunk és fogunk harcolni a marxista— leninista ideológiáért, a kom­munizmus magasrendű esz­ményeinek diadaláért. Ellenségeink az u. n. kom­munista veszélyről rikácsol­nak. De mutassanak nekünk az egész földkerekségen akár­csak egy kommunistát is, aki háborúra uszított volna, amint ezt Nyugaton mértéktelenül harcias kedvű tábornokok, sőt államférfiak teszik, akik azt sürgetik, hogy zuhogjon a Szovjetunióra és a szocialista tábor többi országára az atom- és hidrogénfegyverek halálthozó terhe. Egyetlen kommunista párt — ha való­ban kommunista párt — soha és sehol nem jelentett és nem jelenthetett ki olyasmit, hogy célját háborúk kirobbantása útján szándékozik elérni; A nemzetközi munikás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának te­kinti a harcot a tartós és szi­lárd béliéért. A kommunista pártok a bókéért küzdő összes haladó erők élcsapatában ha­ladnak. Minden nép bókét akar, harcol a békéért. A békemozga lom ma nagy erő, korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesítő mozgalma, amely politikai nézetektől és meg­győződéstől függetlenül az emberek százmillióit tömö­ríti soraiban. Felbecsülhetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az im­perialista reakció, amely meg­rémült a békemozgalom növe­kedése láttán, minden eszköz­zel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperia­lizmus ügynöksége e célból a legkülönbözőbb fogásokhoz fo­lyamodik, igyekszik a pesszi­mizmusnak és a békeharc kilá- tástalamságának hangulatát be­oltani a tömegekbe. Felteszik például azt a kér­dést, hogy milyen szerepet játszhatnak a kapitalista or­szágok néptömegei a békeharc­ban, ha ezekben az országok­ban nem a népek döntenek a háború és a béke kérdésében, hanem a kizsákmányoló osztá­lyok érdekeit képviselő kor­mányok? Természetesen hely­telen dolog lenne tagadni, hogy a reakciós erők a népek aka­rata ellenére kirobbanthatnak és nem egyszer ki is robban­tottak már háborúkat. Ez azonban egyáltalán nem jelen­ti azt, hogy a háborúellenes harc valami értelmetlen és re­ménytelen dolog. Az ilyesféle fasiszta nézeteknek, amelyek passzivitásra kárhoztatják a tömegeket, semmi közük sincs a marxizmus—leninizmushoz. A nemzetközi munkásmoz­galomnak megszületése pilla­natától fogva elidegeníthetet­len vonása volt az, hogy kö­vetkezetesen harcolt és harcol az igazságtalan, hódító hábo­rúk ellen. Ez a harc nem volt eredménytelen, meghozta a maga gyümölcseit. Elégséges emlékeztetni arra, hogy a vi­lág első szocialista állama ellen indított külföldi katonai inter­venció felrázta minden ország munkásainak osztályöntudatát és a világ munkásai megmoz­dultak „El a kezekkel Szovjet- oroszországtól!” jelszóval. Ez a megmozdulás betöltötte szere­pét. Vlagyimir Iljics Lenin mon­dotta: „Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad el­lenünk, saját munkásai fogják le kezét”. A munkásosztálynak és más társadalmi erőknek az im­perialista háborúk ellen ví­vott harca nem egy ízben ko­moly akadálynak bizonyult az agresszorok háborús ka­landjainak útján. Kétségte­len, hogy a jelenlegi körül­mények között összehasonlít­hatatlanul megnőtt annak a harcnak jelentősége, amelyet a hatalmas néptömegek a bé­kéért és a biztonságért foly­tatnak. Mi továbbra is következe­tesen fogunk harcolni a bé­kés együttélésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért. Reméljük, hogy az ezután következő legma­gasabb szintű találkozók újabb lépést jelentenek majd ezen az úton. Vannak, akik még mindig a hidegháború lángját próbálják szítani és „az erő pozíciójából” szán­dékoznak cselekedni. Ami ezeket illeti, még egyszer ki­jelenthetjük — a bunkósbot nem segít rajtuk. Mint is­meretes, minden botnak két vége van. Ha botot emelnek a szocialista országokra, e bot másik vége azok fe­jére üt, akik vele hado­násztak. Sajátos időszak van, ami­kor az ősz utolsó napjai után beköszönt a tél, viszont a po­litikai életben nyilvánva' ó felmelegedés érezhető. Ez még nem meleg, még nem a tavasz, de a felmelegedés je­lei érezhetőek. És az agresz- szív erők nagyon nyugtala­nok emiatt, mindent megtesz­nek, hogy csökkentsék a hő­mérsékletet, erősítsék a fa­gyot. Ez év kora tavaszán hasz­nos találkozónk volt Macmil­lan úrral, Anglia miniszter- elnökével. Ez a találkozás sajátos módon elindította a felmelegedést a nemzetközi légkörben. Nemrégiben talál­koztam Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnöké­vel. Ez a találkozó a meleg amerikai ősz napjaiban zaj­lott le és azt mondhatnám, hogy melegen elbeszélgettünk; Mi a Szovjetunióban úgy véljük — és mások is egyetér­tenek velünk —, hogy mosta­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom