Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI TOIO-IAf (10. oldalon) M S Z M P P E S T M EGYE I BIZOTTSÁGA MEG Y El TANÁCS LAPJA in. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM ARA 50 FILLER 1959. DECEMBER 2. SZERDA n nemzetközi munkás- ás kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós és a szilárd békéért iV. Sís. Hruscsov beszéde a Jlaggar Szocialista Munkáspárt VIí. kongresszusán több mint kétszer annyit, mint 1953-ban. A tejfelvásárlás az 1953- as 10 600 000 tonnáról 1958-ig 22 100 000 tonnára emelkedett. Ügy számítjuk, hogy az idén 25 OóO 000 tonna tejet vásárolunk fel, vagyis majdnem két és félszer annyit, mint 1953- ban. Országunkban 1953-ban 497 000 tonna, 1958-ban pedig 779 000 tonna állati zsiradékot termeltek. Az idei állati zsiradéktermelés 845 000 tonna lett, vagyis 75 százalékkal több, mint 1953-ban. Rohamosan növekedtek a kolhozok pénzbeli bevételei. Míg ezek összege 1953-ban 49 milliárd 600 millió rubelt tett ki, addig 1958-ban már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett. Ugyanilyen nagyszerű sikereket mutathatnak fel a mezőgazdaság fejlesztésében az összes szocialista országok, amelyek valóra váltják a marxizmus—leninizmusnak a mezőgazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szocialista átalakításáról szóló tételeit. Mi mindig szívesen osztottuk és osztjuk meg a testvéri országokkal a mezőgazdaságunk fejlesztésében szerzett tapasztalatokat, az abban elért eredményeket és őszintén örülünk barátaink sikereinek. Országunk és a többi szocialista ország mezőgazdasága szocialista fejlődésének tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a parasztság csak ott marad meg szilárdan a földjén, a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy tömegek számára, ahol a parasztság a fejlődés szocialista útján halad. A szocializmus megszilárdulása a falun meghozza a parasztság tömegeinek az anyagi és a kulturális élet javait. Ezért volt rám oly nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi beszámolójában az önök mezőgazdaságfejlesztési sikereiről mondott, Ai MSIMP elv hű, marxista-leninista politikájának Kedden reggel fél 9 órakor folytatódott a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának tanácskozása. Az ülést Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. A kongresszus részvevői hosszantartó tapssal fogadták azt a bejelentést, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Páríja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője szólal fel. N. Sz. Hruscsov a kongresszus részvevőinek hatalmas tapsa közben lépett a szónoki emelvényre, s fél 9 óra után néhány perccel megkezdte beszédét Kedves elvtársak és barátaink! Engedjék meg, hogy a Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében, a Szovjetunió összes kommunista és párton- kívüii dolgozói nevében szívből jövő, testvéri üdvözletünket tolmácsoljam önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa küldötteinek és önökön keresztül minden magyar kommunistának, a Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének. Szeretnék szívből jövő köszönetét mondani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának azért, hogy meghívta az önök kongresszusára a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét és lehetővé tette számomra, hogy szóljak önökhöz e kongresszus szónoki emelvényéről. Az önök pártjának kongresszusa. amely a népi Magyarország szocialista építésének legfontosabb kérdéseivel hivatott foglalkozni, különleges jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt, a nemzetközi kommunista mozgalom életében. A legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év bonyolult időszak volt áz önök pártjának és országának fejlődésében. A magyar kommunisták nagy nehézségeken és megpróbáltatásokon mentek át. de semmi sem tudta megtörni akaraterejüket a szocializmusért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt, soraiban tömörítve a marxizmus—leni- nizmushoz hű erőket, folytatta a magyar kommunista mozgalom legjobb hagyományait, megedződött az ellenforradalommal folytatott harcban, megvédte és megszilárdította a munkásosztály diktatúráját, a dolgozók hatalmát és most eredményesen oldja meg a szocializmus építésének feladatait. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden kommunista örül a nagyszerű sikereknek láttán, amelyeket az önök pártja, a magyar nép különösen az utolsó három évben, az ellenforradalmi lázadás szétzúzása óta ért el az új élet építésében. Kádár János elvtárs nagyszerű kongresszusi beszámolójában behatóan elemezte a megtett utat és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása rendkívül fontos szakaszt jelent a népi Magyarország szocialista építésének befejezéséért folytatott küzdelemben. Az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság felemelésében és szocialista átalakításában, a dolgozók életszínvonalának emelésében, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép tömörítésében elért sikerek, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója ismertet, a marxizmus—leni- n'zmus nagy életerejéről, továbbá arról tanúskodnak, hogy helyes az önök pártjának, Központi Bizottságának vezetése, élén Kádár János elvtárssal, a magyar nép hű fiával. Amikor tegnap Kádár elvtárs és Fock elvtárs beszámolóját hallgattam, különösen nagy hatással volt reám az, amit a magyar mezőgazdaság szocialista fejlesztésében elért eredményeikről mondottak. Nagy dolog ez elvtársak. Jól tudjuk saját tapasztalatainkból, A mezőgazdaság felvirágzásának egyetlen járható útja: a szocialista nagyüzem Mi is örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket az utóbbi években a mi országunk mezőgazdaságának fejlesztésében értünk el. Szeretnék elmondani önöknek néhány adatot, amelyek szemléltetően mutatják, milyen eredményeink vannak ezekben az években, hogyan emelkedett nálunk a mező- gazdasági termelés fokozása alapján az árubőség, milyen ugrásszerűen nőtt az állam; mezőgazdasági termékbegyűj- tás és felvásárlás. Míg az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakban évi átlagban 2 milliárd púd szemesterményt gyűjtöttünk be, az utóbbi r.égy évben évi átlagban 3 milliárd pud a begyűjtött mennyiség. Az állami búsfelvásárlás az 1953-as 3 600 000 tonnáról, 1958-ra 5 70(K0( tonnára emelkedett. Az idén körülbelül hét és félmillió tonna húst vásárolunk fel, vagyis Ügy gondolom, kedves elv- társak, hogy helyesen értelmeznek engem é3 nem rónak meg, ha kifejtem véleményemet néhány olyan kérdésről, amellyel kongresszusuk foglalkozik« Remélem, hogy megjegyzéseimet nem tekintik a belügyeikbe való beavatkozásnak. Jól tudjuk, hogy minden kérdést, amelyet a beszámoló vet fel, a pártkongresszus old meg. Kérem, hogy azokat a megjegyzéseket, amelyeket barátunk, Kádár János elvtárs beszámolójához fűzök, tekintsék egyik vendégük és barátjuk véleményének, amely önöket semmire sem kötelezi, Az önök pártja elvhű, marxista—leninista politikájával kivívta a magyar nép mélységes bizalmát és szere- tetét. A magyar nép érdekeinek kifejezőjét és védelmezőjét látja a pártban. A marxista—leninista éli mélet tisztaságáért, a re- vizionizmus és a dogma- tizmus ellen, a proletár internacionalizmusért és a szocialista tábor egységéért folytatott következetes harcával méltán vívott ki nagyrabecsülést a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalomban, amelynek egyik megbízható csapata. Kedves elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje abban rejlik, hogy a lenini elveket szem előtt tartva, józanul és tárgyilagosan értékelik az élet jelenségeit, nyíltan és egyenesen megmondják a népnek az igazságot mind a sikerekről, mind a nehézségekről és a hibákról. Azok az események, amelyek 1956-ban játszódtak le Magyarországon, komolyan veszélyeztették a magyar munkásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát. Az ellenforradalmi lázadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták fojtani a népi hatalmat. Olyan események voltak ezek, amelyek feltétlenül magörvendeztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezekben az eseményekben a kommunizmus csődjének kezdetét látták. így azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dühösek voltak a kommunizmusra és ezért elvesztették ép ítélőképességüket, vagy olyan emberek, akik nem értik meg a kommunista mozgalom erőit és ezért tévedést-téve- désre halmoznak. A magyar ellenforradalom és külföldi sugalmazói lelepleződtek és megsemmisítő vereséget szenvedtek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus—leninizmus eszméinek páratlan erejét, a magyar munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak ez eszmék iránt tanúsított odaadását. Felborult az imperialistáknak az a számítása, hogy Magyarországon megbukik a szocializmus. ■ Nem a kommunizmus eszméi vallottak kudarcot, hanem csupán azok a vezetők, akik megfeledkeztek a marxizmus—leninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászvezetők elszakadtak a tömegektől, basáskodni kezdtek a tömegekkel. Helytelen cselekedeteik során a munkásosztály diktatúráját gyakran nem a dolgozó nép ellenségei ellen használták fel. hanem sajátjaikra mértek csapásokat. Vezető állásokba emelve nem tudták helyesen használni a hatalmat, nem erősítették a munkásosztály diktatúráját, a dolgozó nép hatalmát, hanem sajátjaikra irányították a tüzet és a forradalmi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bukásának kezdete. Nekünk, marxistáknak azon. ban elvi elemzést kell adnunk az eseményekről, látnunk kell okaikat és helyes következtetéseket kell levonnunk. Meg kell látni, hogy ha az ellenforradalomnak akár rövid időre is, de sikerült rendzavarást előidéznie az országban, ezt nem csekély mértékben az magyarázza meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége és mindenekelőtt Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyek következtében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a proletariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bízta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömegek megnyilvánulásai iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői, az irántuk tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli tömegektől, azt hitték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést, mint a tömegek vezetésének a pártban meghonoso(Folytatág « 2. oldalon.)
