Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

2 ""gtCirlap 1959. DECEMBER 1. KEDD Megkezdte tanácskozását az MSZMP Hí- kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) okozott, ugyanakkor az ese­mények marxista-leninista elemzése az osztályharc gaz­dag tapasztalatait tárta fel. A rendkívül kiélezett osztály­harc körülményei nehéz kér­dések megoldását követelték pártunktól. Ez a helyzet pár­tunkban előtérbe állította az első valóban marxista forra­dalmi munkáspárt, a bolsevik párt nagy alapítójának, Lenin­nek útmutatásait, amelyeket a hatalomra jutott munkásosz­tály vezető pártjának szerve­zeti felépítésére, vezető tevé­kenységére, tömegkapcsolatai­ra s az ellenséggel szemben soha meg nem szűnő éberség­re, a párt acélos egységére vo­natkozóan dolgozott ki. E ta­nítások fokozott figyelembe­vétele, barátaink elvi segítsé­ge. s a szerzett tapasztalatok mozdították elő, hogy harcok tüzében újjászületett pártunk VII. kongresszusán nemcsak nehézségekről, hanem nagy eredményekről is beszámolhat. Mögöttünk három esztendő áldozatokban és küzdelmekben bővelkedő, de sikerekben sem szűkölködő munkája. Ma, ami­kor harci terepszemlét tartunk, elmondhatjuk, hogy van erős, harcedzett mar­xista—leninista pártunk, amelyet tisztel és bizalom­mal követ a magyar dol­gozó nép. Szocialista építő- munkánk eredményes, dolgozóink élete hónapról hónapra, évről évre szé­pül. Szilárd a proletárdik­tatúra, amely itthon a munkásosztályra, a dolgo­zó parasztságra, és az al­kotó értelmiségre támasz­kodik, nemzetközileg pedig élvezi a hatalmas szocia­lista tábor és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom támogatását. Még biztatóbb a kép, ha a jövőbe nézünk, Előttünk a szo­cializmus építésének, az alapok lerakásának, a gyorsabb hala­dásnak sokat : ígérő távlata. Népünk a párt vezetésével nö­vekvő egységben és nagy szor­galommal dolgozik, mert he­lyesli pártunk politikáját, és mind világosabban látja a nagy célt: a szocializmus tel­jes felépítését. Jó munkát kívánok a kong­resszus küldötteinek. Kívánom, hogy a kongresszus tanácsko­zásai és határozatai adjanak hasznos útmutatást pártunk további munkájához, adjanak újabb lendületet a szocializ­mus építéséhez. A kongresz- szust megnyitom. A kongresszus szerveinek és bizottságainak megválasztása A budapesti kongresszusi küldöttek csoportjának képvi­selője, Kiss Dezső javaslatára megválasztották a kongresszus titkárságát. A kongresszus tit­kárságának elnöke Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára, a kong­resszus titkárságának tagjai, Kelen Béla, a Budapesti Párt­bizottság titkára, Orbán László, a Központi Bizottság tagja, Sándor József, a Köz­ponti Bizottság tagja, Szilágyi Dezső, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője, Szirmai, Központi-fii« zoéteóg tagja, Szarát István, a Központi Bizottság tagja. A kongresszus ezután ugyancsak Kiss Dezső javasla­tára szerkesztő bizottságot, je­lölő bizottságot, fellebbviteli bizottságot, mandátumvizsgáló bizottságot és szavazatszedő bizottságot választott. A szerkesztő bizottság elnö­ke Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, tagjai: Aczél György, a Központi Bizottság tagja, Friss István, a Központi Bizottság tagja, Gádor Ferenc, a Hajdú megyei Pártbizottság első titkára, Kiss Árpád, a Központi Bizottság tagja, Kiss Dezső, a Központi Bizottság tagja, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, Szirmai István, a Központi Bizottság tagja. A jelölő bizottság elnöke Nógrádi Sándor, a Központi Bizottság tagja, a bizottság tagjai: Brutyó János, a Köz­ponti Bizottság tagja, Czinege Lajos, a Szolnok megyei Párt- bizottság első titkára, Gyenge Károly, a Fejér megyei Párt- bizottság titkára, Horváth Já­nos, a IX. kerületi Pártbizott­ság első titkára, Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára, Juhász János, a Sztálinvárosi Pártbizottság el­ső titkára, Prantner József, a Tolna megyei Pártbizottság el­ső titkára, Nemeslakí Tivadar, a Komárom megyei Pártbizott­ság első titkára, Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Szabó Piroska, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője. A fellebbviteli bizottság el­nöke Harmati Sándor, a Központi Bizottság tagja; a bizottság tagjai: Bakó Agnes, a Központi Bizottság tagja, Cservenka Ferencné, a Köz­ponti Bizottság tagja, Kiss János, a XIII. kerületi Párt- bizottság első titkára, Oláh György, a Szolnok megyei Tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke, Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője. A mandátum vizsgáló bi­zottság elnöke Ilku Pál, a Központi Bizottság tagja. A bizottság tagjai: Anda János, az I. kerületi Pártbizottság első titkára, Csikesz Józsefné, a Budapesti Pártbizottság tit­kára, Dapsi Károly, a Hon­védelmi Minisztérium politi­kai csoportfőnöke és Fajkos Aladár, a XII. kerületi Párt- bizottság első titkára. A szavazatszedő bizottság elnöke Török István, a Köz­ponti Bizottság tagja, a bi­zottság tagjai: Borka Attila. a Központi Bizottság tagja, Kelemen Lajos, a X. kerületi Pártbizottság első titkára. Martin Ferenc, a SZOT tit­kára és Méhes Lajos, a Bu­dapesti Pártbizottság osztály- vezetője. A kongresszus ezután el­fogadta a kongresszus napi­rendjét, az előadók szemé­lyére és a kongresszus ügy­rendjére vonatkozó javasla­tot. A kongresszus napirendje napirend Ezek szerint a következő: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának beszámolója és a párt feladatai. Elő­adó: Kádár János elvtárs. 2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második 5 éves népgaz­dasági terv elkészítéséhez. Előadó: Fock Jenő elvtárs. 3. A párt szervezeti szabály­zatának módosítása. Elő­adó: Marosán György elv­társ. 4. A Központi Revíziós Bi­zottság beszámolója. Elő­adó: Fodor Gyula elvtárs. 5. A Fellebbviteli Bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor elvtárs. 6. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága cs a Revíziós Bi­zottság megválasztása. A kongresszus tanácskozásai reggel fél 9 órától 1 óráig, dél­után 3 órától fél 8 óráig tarta­nak. A felszólalások időtarta­ma 20 perc. Az első és második napiren­di pontot együtt vitatja meg a kongresszus A megnyitó beszéd után Ká­dár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa a Központi Bi­zottság beszámolóját. A Központi Bizottság beszámolója és a párt feladatai Kádár János elvtárs beve­zetőben megemlékezett arról, hogv a párt valamennyi szer­vezetében megtartották a kongresszusi vezetőségválasz­tó taggyűléseket, megtartot­ták a pártértekezleteket. A párttagság egységesen kifeje­zésre juttatta: helyesli a három éve foly­tatott politikát és azt kí­vánja, hogy ezt a politikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kong­resszusi irányelveket is. El­mondható, hogy a Központi Bizottság és a párttagság ösz- szeforrt, az egység pártunk­ban erős, megbonthatatlan. — A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek tá­mogatását a három év alatt élvezte. Köszönetét mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítettek bennünket. Kö­szönetét mondunk pártonkí­vüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormány­ban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Nép­frontban, a szakszervezetek­ben, valamennyi tömegszerve­zetben és tömegmozgalomban együtt dolgoztak velünk és támogatlak bennünket. Hálás köszönetét mondunk munkásosztályunknak, dol­gozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt ré­szesítették a Központi Bi­zottságot, egész pártunkat. Külpolitikánk és a nemzetközi helyzet Kádár János ezután külpo­litikánkról és a nemzetközi helyzetről beszélt — A magyar nép 1945 ta­vaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szu­verenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista épí­tésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányainak megőr­zése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: magyar—szovjet barátság, hűség a szocialista tábor­hoz. imperialistaellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer külön­bözőségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a' hét­éves terv, a kommunizmus A kongresszus a beszámolói hallgatja építésének országát, az em­beri haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét — barátjának nevezheti. A Szov­jetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utol­éri és túlhaladja a legfejlet­tebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államo­kat. Nincs ma a világon ko­moly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi, magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet emberek­nek: arassanak mielőbb tel­jes győzelmet e békés ver­sengésben. A békés verseny­ben a Szovjetunió döntő fö­lényének záloga: a kapita­lizmusnál magasabbrendű szo­cialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit. — Büszkeségünk, a ma­gyar—szovjet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor szüle­tett, amikor 1917-ben a cári Oroszországban hadi­fogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmiségiek széles töme­gei megértették Lenin sza­vát és a szocialista forra­dalom lényegét. Tízezrével léptek a vörös­hadseregbe és a vörös parti­zánalakulatok kötelékeibe, be­csülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgár­disták és intervenciósok el­len. a kommunizmus győzel­méért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása és fennállása idején. A Szovjetunió kiverte Ma­gyarország területéről a ná­ci fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igá­ja alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadító­jának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét. azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is ki­verte az ország területéről. Amíg öntudatos és becsü­letes ember él ezen n földön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kormány ké­résére — 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az im­perialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítség­gel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapita­lizmust, a fasizmust és azt, hogv hazánkat az imperialis­ták katonai felvonulási terü­letté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két íz­ben is fiai yére hullatásá- val adta bizonyságát a ma­gyar nép iránti mély ba­rátságának, internaciona­lizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép el­lenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsák­mányolja” országunkat. E rá­galom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szov­jet—magyar gazdasági kap- ,csőlátókban a magyar fél él­vezi a nagyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarország­gal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazda­ság: kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialis- tt ország — önzetlenül és ál­dozatkészen testvéri segítsé­get nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi for­galomban Magyarországra ho­zott áruk több mint 82 szá­zalék,-? nyersanyag és félkész­termék. ugyanakkor a Szov­jetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és fi nommechanikai termék volt. A magyar nép­gazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyersanyagok­ból, nevezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szál­lítások a magyar népgazda­ság ilyen irányú szükségletei­nek legnagyobb részét fede­zik. Íme, így kereskedik egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár Já­nos, majd így folytatta: — Nincs és soha nem is vo't a világon olyan kapita­lista nagyhatalom, amely kereskedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis or­szággal. hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyers­anyagot szállítana és tőle na­gyobbrészt kész ipari termé­keket vásároljon. De ez ellen­kezne is a kapitalizmus lé­nyegével: a kapitalizmus sa­ját népének kizsákmányolá­sán kívül más népeket is ki­zsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vállalko­zás szabadságának”, az utób­bit a „kereskedelem szabad­ságának”, az egészet ped g a „szabad világ”-nak nevezi. — A magyar—szovjet ba­rátság ma erős. Ez a barát­ság a magyar nép erőforrá­sa, nagy támasza és boldogu­lásának záloga. A magyar—szovjet barát­ságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormá­nyunk legtöbb külpolitikai feladata. — Elvtársak! Szoros egy­ségben haladunk, jó barát­ságban élünk a szocialista tá­bor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Nép- köztársasággal, az Albán Nép- köztársasággal, a Bolgár Nép- köztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság­gal. a Lengyel Népköztársa­sággal, a Mongol Népköz­társasággal, a Német Demok­ratikus Köztársasággal, a Ro­mán Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal. — örülünk, hogv a szocia­lista tábor valamennyi orszá­ga nagv lendülettel halad elő­re a szocializmus útján, új és új nagyszerű eredményeket ér el. — A szocialista tábor egy­ségének szilárd és megbontha­tatlan alapja a közös társa­dalmi-politikai rendszer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a bé­ke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együtt­működésünket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi integritás, a belügyek- be való be nem avatkozás sza­bályozza — hanem ezeken túl­menően a kölcsönös segítség- nyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mondotta: Tábo­runkban az „egy mindenkiért — mindenki egyért” elv ural­kodik. — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ere­je a Szovjetunió, napjainkban a haladás és a béke főereje a világon. A Magyar Népköztár­saság a szocialista tábor egyenjogú és megbecsült tag­ja. Népünk életbevágó érde­keinek hű szolgálata megköve­teli: külpolitikánk egyik fő feladata a jövőben is az le­gyen, hogy tovább erősítsük a szocia­lista tábor erejét, egysé­gét és határozottan visz- szaverjünk minden kísér­letet, amely ez ellen irá­nyul. — Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szom­szédos országgal és néppel a jó viszony kiépítésére törek­szünk. A Szovjetunióhoz fűző­(Folytatós a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom