Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
2 ""gtCirlap 1959. DECEMBER 1. KEDD Megkezdte tanácskozását az MSZMP Hí- kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) okozott, ugyanakkor az események marxista-leninista elemzése az osztályharc gazdag tapasztalatait tárta fel. A rendkívül kiélezett osztályharc körülményei nehéz kérdések megoldását követelték pártunktól. Ez a helyzet pártunkban előtérbe állította az első valóban marxista forradalmi munkáspárt, a bolsevik párt nagy alapítójának, Leninnek útmutatásait, amelyeket a hatalomra jutott munkásosztály vezető pártjának szervezeti felépítésére, vezető tevékenységére, tömegkapcsolataira s az ellenséggel szemben soha meg nem szűnő éberségre, a párt acélos egységére vonatkozóan dolgozott ki. E tanítások fokozott figyelembevétele, barátaink elvi segítsége. s a szerzett tapasztalatok mozdították elő, hogy harcok tüzében újjászületett pártunk VII. kongresszusán nemcsak nehézségekről, hanem nagy eredményekről is beszámolhat. Mögöttünk három esztendő áldozatokban és küzdelmekben bővelkedő, de sikerekben sem szűkölködő munkája. Ma, amikor harci terepszemlét tartunk, elmondhatjuk, hogy van erős, harcedzett marxista—leninista pártunk, amelyet tisztel és bizalommal követ a magyar dolgozó nép. Szocialista építő- munkánk eredményes, dolgozóink élete hónapról hónapra, évről évre szépül. Szilárd a proletárdiktatúra, amely itthon a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, és az alkotó értelmiségre támaszkodik, nemzetközileg pedig élvezi a hatalmas szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását. Még biztatóbb a kép, ha a jövőbe nézünk, Előttünk a szocializmus építésének, az alapok lerakásának, a gyorsabb haladásnak sokat : ígérő távlata. Népünk a párt vezetésével növekvő egységben és nagy szorgalommal dolgozik, mert helyesli pártunk politikáját, és mind világosabban látja a nagy célt: a szocializmus teljes felépítését. Jó munkát kívánok a kongresszus küldötteinek. Kívánom, hogy a kongresszus tanácskozásai és határozatai adjanak hasznos útmutatást pártunk további munkájához, adjanak újabb lendületet a szocializmus építéséhez. A kongresz- szust megnyitom. A kongresszus szerveinek és bizottságainak megválasztása A budapesti kongresszusi küldöttek csoportjának képviselője, Kiss Dezső javaslatára megválasztották a kongresszus titkárságát. A kongresszus titkárságának elnöke Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kongresszus titkárságának tagjai, Kelen Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára, Orbán László, a Központi Bizottság tagja, Sándor József, a Központi Bizottság tagja, Szilágyi Dezső, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője, Szirmai, Központi-fii« zoéteóg tagja, Szarát István, a Központi Bizottság tagja. A kongresszus ezután ugyancsak Kiss Dezső javaslatára szerkesztő bizottságot, jelölő bizottságot, fellebbviteli bizottságot, mandátumvizsgáló bizottságot és szavazatszedő bizottságot választott. A szerkesztő bizottság elnöke Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, tagjai: Aczél György, a Központi Bizottság tagja, Friss István, a Központi Bizottság tagja, Gádor Ferenc, a Hajdú megyei Pártbizottság első titkára, Kiss Árpád, a Központi Bizottság tagja, Kiss Dezső, a Központi Bizottság tagja, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, Szirmai István, a Központi Bizottság tagja. A jelölő bizottság elnöke Nógrádi Sándor, a Központi Bizottság tagja, a bizottság tagjai: Brutyó János, a Központi Bizottság tagja, Czinege Lajos, a Szolnok megyei Párt- bizottság első titkára, Gyenge Károly, a Fejér megyei Párt- bizottság titkára, Horváth János, a IX. kerületi Pártbizottság első titkára, Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára, Juhász János, a Sztálinvárosi Pártbizottság első titkára, Prantner József, a Tolna megyei Pártbizottság első titkára, Nemeslakí Tivadar, a Komárom megyei Pártbizottság első titkára, Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Szabó Piroska, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője. A fellebbviteli bizottság elnöke Harmati Sándor, a Központi Bizottság tagja; a bizottság tagjai: Bakó Agnes, a Központi Bizottság tagja, Cservenka Ferencné, a Központi Bizottság tagja, Kiss János, a XIII. kerületi Párt- bizottság első titkára, Oláh György, a Szolnok megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője. A mandátum vizsgáló bizottság elnöke Ilku Pál, a Központi Bizottság tagja. A bizottság tagjai: Anda János, az I. kerületi Pártbizottság első titkára, Csikesz Józsefné, a Budapesti Pártbizottság titkára, Dapsi Károly, a Honvédelmi Minisztérium politikai csoportfőnöke és Fajkos Aladár, a XII. kerületi Párt- bizottság első titkára. A szavazatszedő bizottság elnöke Török István, a Központi Bizottság tagja, a bizottság tagjai: Borka Attila. a Központi Bizottság tagja, Kelemen Lajos, a X. kerületi Pártbizottság első titkára. Martin Ferenc, a SZOT titkára és Méhes Lajos, a Budapesti Pártbizottság osztály- vezetője. A kongresszus ezután elfogadta a kongresszus napirendjét, az előadók személyére és a kongresszus ügyrendjére vonatkozó javaslatot. A kongresszus napirendje napirend Ezek szerint a következő: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második 5 éves népgazdasági terv elkészítéséhez. Előadó: Fock Jenő elvtárs. 3. A párt szervezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Marosán György elvtárs. 4. A Központi Revíziós Bizottság beszámolója. Előadó: Fodor Gyula elvtárs. 5. A Fellebbviteli Bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor elvtárs. 6. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága cs a Revíziós Bizottság megválasztása. A kongresszus tanácskozásai reggel fél 9 órától 1 óráig, délután 3 órától fél 8 óráig tartanak. A felszólalások időtartama 20 perc. Az első és második napirendi pontot együtt vitatja meg a kongresszus A megnyitó beszéd után Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa a Központi Bizottság beszámolóját. A Központi Bizottság beszámolója és a párt feladatai Kádár János elvtárs bevezetőben megemlékezett arról, hogv a párt valamennyi szervezetében megtartották a kongresszusi vezetőségválasztó taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket. A párttagság egységesen kifejezésre juttatta: helyesli a három éve folytatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kongresszusi irányelveket is. Elmondható, hogy a Központi Bizottság és a párttagság ösz- szeforrt, az egység pártunkban erős, megbonthatatlan. — A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek támogatását a három év alatt élvezte. Köszönetét mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítettek bennünket. Köszönetét mondunk pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormányban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valamennyi tömegszervezetben és tömegmozgalomban együtt dolgoztak velünk és támogatlak bennünket. Hálás köszönetét mondunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat. Külpolitikánk és a nemzetközi helyzet Kádár János ezután külpolitikánkról és a nemzetközi helyzetről beszélt — A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szuverenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányainak megőrzése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: magyar—szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz. imperialistaellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a' hétéves terv, a kommunizmus A kongresszus a beszámolói hallgatja építésének országát, az emberi haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét — barátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi, magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének záloga: a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit. — Büszkeségünk, a magyar—szovjet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Oroszországban hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a vöröshadseregbe és a vörös partizánalakulatok kötelékeibe, becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen. a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása és fennállása idején. A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a náci fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét. azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország területéről. Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen n földön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére — 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogv hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai yére hullatásá- val adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja” országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet—magyar gazdasági kap- ,csőlátókban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdaság: kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialis- tt ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több mint 82 százalék,-? nyersanyag és félkésztermék. ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és fi nommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyersanyagokból, nevezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb részét fedezik. Íme, így kereskedik egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János, majd így folytatta: — Nincs és soha nem is vo't a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amely kereskedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal. hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobbrészt kész ipari termékeket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegével: a kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vállalkozás szabadságának”, az utóbbit a „kereskedelem szabadságának”, az egészet ped g a „szabad világ”-nak nevezi. — A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság a magyar nép erőforrása, nagy támasza és boldogulásának záloga. A magyar—szovjet barátságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legtöbb külpolitikai feladata. — Elvtársak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Nép- köztársasággal, az Albán Nép- köztársasággal, a Bolgár Nép- köztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. a Lengyel Népköztársasággal, a Mongol Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Román Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. — örülünk, hogv a szocialista tábor valamennyi országa nagv lendülettel halad előre a szocializmus útján, új és új nagyszerű eredményeket ér el. — A szocialista tábor egységének szilárd és megbonthatatlan alapja a közös társadalmi-politikai rendszer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a béke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együttműködésünket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi integritás, a belügyek- be való be nem avatkozás szabályozza — hanem ezeken túlmenően a kölcsönös segítség- nyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mondotta: Táborunkban az „egy mindenkiért — mindenki egyért” elv uralkodik. — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ereje a Szovjetunió, napjainkban a haladás és a béke főereje a világon. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor egyenjogú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: külpolitikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és határozottan visz- szaverjünk minden kísérletet, amely ez ellen irányul. — Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szomszédos országgal és néppel a jó viszony kiépítésére törekszünk. A Szovjetunióhoz fűző(Folytatós a 3. oldalon.)