Pest Megyei Hirlap, 1959. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1959. DECEMBER 1. KEDD

rm

HEG

Irian

3íegkezdte tanácskozását az 3SSrj£3tI* 1r//. kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalról.)

dő jóbaráti kapcsolatainkról már részletesen beszéltem. Közvetlen szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság. Örvendünk a szocializmus építésében elért nagyszerű sikereiknek, s annak, hogy e két népi állammal állandóan fejlődik barátságunk, a legbensőbb egyetértés, a proletár internacionalizmus szilárd alapjain.

— Szomszédunk továbbá Jugoszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953 augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony

1956—1958-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat

— mint páldául a sport területén — normálisnak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellentétek ellenére — megvan a lehetősége annak, hogy a két állam között normális jó szomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös érdeke.

A jó szomszédi viszony kedvező alakulásában szerepet játssrk az. hazy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot,

az viszont nehezíti a viszony alakulását, hogy támadják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban —, a Kínai Népköztársaságot és az Albán Népköztársaságot.

— Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szomszéd állam között — az eltérő belső, társadalmi rendszer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati körök mesterkedéseitől engedi befolyásoltatni politikáját.

Az osztrák kormány még mindig tűri, hogy Ausztria területén a Magyar Népköztársaság ellen aknamunkát folytató kémügynökségek és magyar fasiszta szervezetek tevékenykedjenek és garázdálkodjanak.

Ez is számottevően zavarja viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jó viszony kialakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság népeinek közös érdeke.

— Semmiféle tényleges érdekellentét nincs a Magyar Népköztársaság és az európai semleges államok nevezetesen Ausztria, Svédország, Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és a népek békés egymás mellett élésének előmozdításában.

— Elvtársak! Korunk legfontosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora

— közöttük India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk, s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imperializmussal szemben: szélesíteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez.

'■— Teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küzdő gyarmati népekkel.

Meggyőződésünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és a függetlenségért vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a gyarmati népek igazságos harca.

Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak komoly ellentéteink.

Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy ötezer magyar disz- szidenst felvettek az USA- hadseregbe. Fenntartják az úgynevezett Szabad Európa rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköz-* társaság hivatalos küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben.

— Mindezek ellenére őszintén óhajijuk a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek.

Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időiben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztízs-okokból mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben.

— Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköz- társaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar—amerikai viszony normalizálásának útját és módozatait megtalálni. Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés megtételére.

— Elítéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpolitikáját.

Adenauer kancellár színleg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Né- metországban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására törekszenek. Közismert a (Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben.

— A magyar nép a nyugatnémet agresszív szellemmel szemben teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikájával. A Magyar Népköztársaság és az első német munkásparaszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság törekvései teljes mértékben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésében elért naigy sikereiket. örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Kívánjuk: a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irányuló politikájukban.

— Három évvel ezelőtt, az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavatkozzanak belüigyeinkbe.

Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló, törvénytelen határozatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem.

A határozatok körül évenként fejmelegített hecc-kampány mindenkor szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált.

— Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyzetünk is. A kapitalisták bojkottja és rága!omhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellenségeink is kénytelenek tudomásul venni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársasáig barátai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben is szolidárisak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik népünket.

*— Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak köszönhetjük, hogy következetesen szem beszálltunk minden imperialista beavatkozási kísérlettel és annak, hogy népünk helyesli és támogatja külpolitikánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősítsük tovább.

— Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-há- j rom esztendő alatt bizonyos enyhülés köVétkéfcett 'bé. Eff változás döntően a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom és a világ békemozgalma erői növekedésének, a békepolitikának köszönhető.

Kiemelkedő és jelentős eredmény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöltek a békeszerető emberek.

Hruscsov elvtársat az egész világon, még a kommunizmustól távol eső emberek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb személyes érdeme van abban, hogy a hidegháború jege töredezik, örülünk, hogy közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja • sikeréhez.

— Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a javaslatot helyesléssel fogadta és — közös amerikai—szovjet indítványra — egyhangú szavazattal a tizes leszerelési bizottság hatáskörébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni.

— Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaság, egyetértésben á Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését.

— Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat.

Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó

l'VÍ" <v . ’ : •

r ****** / "U

% í v''.. .... . ' ■■ .

szovjet javaslatot és helyesnek tartanánk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat — közbeeső intézkedések történjenek:

a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása.

— Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok formájában képzeljük el. Jelenleg már 48 országgal államközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejlesszük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkamegosztás, a

specializálódás és a kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatokban is. Vannak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, amelyeket a kapitalista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben.

Ugyanakkor értelmetlennek tartanánk, hogy idehaza

gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel — olyan termékeket, amelyeket a kapitalista országok állítanak

elő olcsóbban és megfelelő

minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hidegháborús korlátozó és zavaró tényezők.

— Véleményünk szerint a népeknek békében kell egymás mellett élniük és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét

és minden olyan kapcsolatot* amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik.

Belpolitikai helyzetünket a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi

Kádár János ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt.

— A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. E harc menetében, a szocializmus eszmei alapján erősödött népünk nemzeti egysége — ez a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármikor. Hazánkban munkáshatalom, proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényezőket, az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapította: az 1956 október 23-án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforradalmi jellegű volt.

Az eseményeket felidéző okokra, az azokban részvevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái.

Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságokat, s így egy idő múltán képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen alkalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és

csoportjának példátlan árulása is. Végigjárták az utat a pártonbelüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig; mint osztályáru- lók, a munkáshatalom feladásáig; mint hazaárulók, az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig.

Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági alapjától korábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak sexege volt. Gyorsain újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapon újjászervezett három egykori koalíciós párt csakúgy, mint a két vármegyében nyíltan zászlót bontó nyilaskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az elleniforradalmi platformon álló, úgynevezett , .munkás tanács”- okat és „forradalmi” bizottságokat használták fel politikai céljaikra.

A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista

— erő lépett fel.

— Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János

— az 1956. októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956. decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban (három fontos tényre mutathatunk rá:

Először: az 1956. novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult, s a későbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket

elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon.

Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköztársasáig minden hazai ellensége egyesült. Szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Béesbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai.

Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett felelősségtől áthatva a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte.

A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: — abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulók, kai, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Im- réék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen; Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igazi hazafiság, a munkás nemzetköziség eszmé(Folytatás a 4. oldalon.)