Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-05 / 260. szám

1959. NOVEMBER 5. CSÜTÖRTÖK ^gJCirtap 3 BESZELGETES A PESTI ÚTI DŰLŐBEN az isaszegi Damjanich Tsz új tagjaival Jócskán elkongatták a dé­let az isaszegi harangok, ami­kor a Pesti úti dűlőben ab­bahagyták a vetést, a mag­takarózást a Damjanich Tsz néhány hetes tagjai, hogy ebédhez készülődjenek. A férfiemberek elsőnek a lo­vakat kötötték az út szélén Várakozó szekerek saroglyájá- hoz. Szénát dobtak eléjük s csak azután ültek le maguk is az asszonyok mellé, fala­tozni. Negyedóra is eltelt, mi­re éhségük csillapodott s egyikük, Csatári Pál hang­ja megtörte a csendet: — Mi lesz azokkal, akik nem dolgoznak még a kö­zösben, Mihály bácsi? A kérdésre mindannyian felfigyeltek. Úgy látszik, nemcsak Csatárit foglalkoz­tatta a belépési nyilatkozatot aláírt, de a közös munkát még nem végzők sorsa. Vé- csi Mihály, a tsz elnökhelyet­tese, aki pár hete még a ma­ga 22 holdján gazdálkodott, azonnal válaszolt is: — Most a jövő évi ke­nyérnek való földbe tevése a legfontosabb. Ahhoz elegen vagyunk. Ha bevégeztük, közgyűlésen be­széljük meg a dolgot. — Tisztában kell lenni magunkkal — tette hozzá egy sovány, szikár ember, a nemrég még 19 hold földet bíró Balaton István. — A veze­tőség is, magunk is szóljunk a közelünkben lakóknak. Szö­vetkezeti község vagyunk, mindannyiunk érdeke, hogy becsülettel munkáljuk a föl­deket. — Hány hold földje van a tsz-nek? — fordultunk Vé- csi Mihályhoz. — Kettőezerkettőszáz. És csaknem 250 újonnan belé­pett tag. Mert két szövetkezet volt azelőtt a faluban, azok egyesültek s úgy csatlakoz­tunk hozzájuk. — Mondja meg azt is, Miska bácsi — szólt közbe Orosz József —, hogy aki­nek legalább egy hold földje volt, az mind aláírta a belé­pési nyilatkozatot. —• Valóban így van — foly­tatta Vécsi Mihály. — Együtt tart a falu. Alighogy aláír­tam a belépési nyilatkozatot, én is, meg Hatvani István, Balaton István, Rogács Vin­ce és a többi gazda, jártuk a portákat, hívtuk magunk közé a földes parasztokat. — Ha annyira egy akara­ton van a falu, mi az oka annak, hogy többen nem jöt­tek még dolgozni? — Nem kell türelmetlen­kedni — felelte mosolyogva az elnökhelyettes. — Mi, isa- szegiek, jól ismerjük egy­mást. A szántásnál-vetésnél csak azokra volt szükség,j akiknek lovuk, vetőgépük,: hengerük volt. Azok mind i itt vannak. Tihon János j például szinte aludni sem tud, kora reggel megjelenik, sőt sürgeti a többieket is. Segí­tők is jönnek, ahogy beoszt­juk őket. Egy nevető szemű fiatal- asszony, Hajdú Jánosné is a népszerű Mihály bácsi véleményét osztja: — Az isaszegiek általában dolgos emberek. Majd mi, asszonyok, biztatjuk a hiány­zókat, ha valaki arra speku­lálna, hogy munka nélkül re­pül a sült galamb a szájába. — Nekem 14 hónapos lá­nyom van — mondta ifj. Farkas Jánosné. — Anyám­mal, Soproni Jánosnéval, felváltva jövünk. Ha meg nagyobb lesz a kicsi lányom, egy napot se hiányzók. — A föld még a tsz-ben is csak akkor terem, ha meg­dolgozzák, s aki lustálkodik, annak a csoportban is felko­pik az álla — toldotta meg Csatári Pálné. — Amíg nem hoztuk be a földünket a szö­vetkezetbe, addig férjemmel műveltük meg. Ezután is mindketten eljárunk a cso­portba, hiszen a földünk föld maradt, a magunk kenyerét magunknak kell megkeresni. Ezen a véleményen vannak a többiek, az újonnan belé­pettek is. Türelmetlenek, hogy nem mindannyiok vesz részt a közös munkájában. Az igaz­ság az, hogy pillanatnyilag a tsz nem is tud minden tag­nak munkát biztosítani. De a tavasztól kezdve — ismerve a szövetkezet gazdag terveit —, még a családtagok rendszeres segítségére is szükség lesz. Az ebédszünetben a tervekről is ejtettek néhány szót. — Ez a dűlő úgy 120 hol­das darab — magyarázta Ta- sák József. — Most így egy tagban bevetve, barázdák nél­kül, egész mást mutat, mint pár héttel ezelőtt, amikor még csaknem nyolcvan parcella volt, tele mezsgyékkel. Egyi­künk árpát, a másik kukori­cát, a harmadik krumplit ter­melt itt és így tovább. Elap­róztuk a földet, forintok he­lyett filléreket takarítottunk be; — Pedig jó földek ezek, szinte kínálták magukat a nagyüzemi gazdálkodásra — tette hozzá Balaton István. Kár, hogy korábban nem szö­vetkeztünk. Itt ugyanis valaha erdő volt, a koronauradalom­hoz tartozott. Igaz, ha nagy eső volt, elmosta a termést. Küiön-külön egyikünk sem tu­dott és akart terelőcsatorná­kat ásni. Ezt most megoldjuk. — Az alkalmas részekre gyorsan növő fajtákból ertlősávokat telepítünk a tavasszal — mondta Vécsi Mihály. — Az aljban bővizű kút van, kitűnő helye lfesz ott a növendékmarhéknak. Fa van, nádat szerzünk és saját erőnkből építünk férőhelyet. Nem akarunk az államra szo­rulni. Ha mi, isaszegiek összes fogunk — ami már megtör­tént —, nagy dolgokat tudunk véghezvinni. De erről többet mondanak majd eredmé­nyeink. Az egyórás ebédidő hamar véget ért. Nem kellett bíztat­ni az embereket. Balaton Ist­ván szó nélkül elkötötte lovát a saroglyától, s vezette a vetőgéphez. Sátori Pál maggal töltötte meg a vetőgép tartá­lyát. És kis idő múlva a Dam­janich Tsz tagjai 43 pár lóval újra (hozzákezdtek a közös munkához. Cs. A. Rohan az idő, gyorsan kö­zeledik 1960. A váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában már egy hónap sem hiányzik ehhez a dátumhoz, ugyanis a Uőzziik meg a gabonafutrinka kártételét Különösen az új termelőszövetkezeteknek kell felkészülniök a tokozott védekezésre A gabonafutrinka — né­piesen csócsároló — sokszor okoz érzékeny károkat a ga­bonavetésekben. Főként azo­kon a területeken szaporodik el, ahol a megelőző eszten­dőben is gabonafélét termesz­tettek. Az új termelőszövetkeze­tek sok apró parcellából most kialakított tábláin a rendesnél is nagyobb a Zárt körzetté nyilvánították a ceglédi és a nagykátai járás területét Magánkiskereskedők nem vásárolhatnak a két járásban tojást és baromfit Rendelet jelent meg, amely­nek értelmében november 1- től zárt körzetté nyilvánítot­ták a ceglédi és a nagykátai járás községeit. Ez azt jelen­ti, hogy ebben a két járásban ezután magánkiskereskedők nem vásárolhatnak fel semmi­lyen címen tojást és barom­fit. Ez a két járás Pest me­gye legaktívabb baromfi- és tojástermelő járása. A me­gye felvásárló szervei több al­kalommal kérték már, hogy tiltsák meg e két járás terü­letén a magánkiskereskedők felvásárlási tevékenységét, akik vásárlásaik során előny­telenül befolyásolták az ára­kat A megyei szervek a rendel­kezés megjelenésével egyide­jűleg fokozottabban ellenőr­zik, nehogy beküldéses rend­szerrel (vasúton, teherautón stb.), a magánkiskereskedők és a kupecek elvonják az árut a felvásárló szervek elől, s kijátsszák a rendeletet A fővárosi piacokon is szi­gorúbb ellenőrzéseket foga­natosítanak. A kiskereskedők­nek származási igazolvány­nyal kell igazolmiok, honnan vásárblták a tojást és a ba­romfit. Ugyanakkor minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozzák, hogy a me­gyei és a fővárosi piacokon a küpecek és az álőstermelők spekulálhassanak. futrinkaveszély. Elsősor­ban tehát ezeknek a kö­zös gazdaságoknak kell felkészülniök a fokozott védekezésre. Az Országos Növényvédel­mi Szolgálat tájékoztatása szerint a gabonafutrinka lár­vái a talaj felszínéhez közel, függőleges aknákban tartóz­kodnak, ahova behúzzák a ga­bona leveleit. Az ilyen le­velek elpusztulnak, súlyo­sabb károsítás' esetén pedig az egész tő elpusztul. A lárvák a fagyok be­álltáig pusztítják a vetést, s tavasszal, hóolvadás után tovább károsítanak április-májusig, őszi gabonavetéseinket ép­pen ezért állandóan figyelni kell, a kártevő megjelenése esetén azonnal meg kell kezdeni a védekezést. Ha a tábla széle felől indul a kár­tétel, elég, ha a foltok ha­tárain egy-két méter széles­ségű sávban poroznak a ter­melők HCH-tartalmú szerrel, amelyből holdanként 25 ki­ló elegendő. Az egész táblát csak ab­ban az esetben kell be­porozni, ha a fertőzés az egész táblára kiterjed. Rendkívül fontos a kártevő megjelenésének mielőbbi fel­derítése és a védekezés azon­nali végrehajtása, mivel sú­lyos fertőzés esetén teljesen kipusztulhat a vetés. dolgozók elhatározták, nevem­ben 30-ra befejezik idei ter­vüket. Már azt is tudják, mihez kezdenek majd december 1-én. A székesfehérvári Vadásztöl- fcénygyárnak a jövő évre tele­víziós alkatrészeket és 150 ton­na horganylemezt gyártanak terven felül. Ha betartják szavukat, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára 2 800 000 forint értékű termék­kel ad majd többet ebben az évben népgazdaságunknak. Rendkívül fontos — a hír­adástechnikai iparban nélkü­lözhetetlen — import helyette­sítő cikkeket gyárt ez az üzem. Itt készülnek a televíziós ké­szülékek ferrit alkatrészei, a nyomtatott áramkör és egy egész sor híradástechnikai al­katrész. Korábban a ferrit alkatré­szeket ÍNyugat-Németországból hoztuk be, tekintélyes összegű valutáért. A gyár szakembe­rei addig kísérleteztek, hogy végül is kidolgozták a ferrit- gyártás hazai technológiáját. Igaz, kezdetben sok nehézség­gel kellett megbirkóznia a fer- ritüzemnek. Elég sok volt a se­lejt, s számtalan zökkenő ne­hezítette a termelést. Az idei első-félévet még 26 százalékos ráfizetéssel zárták, de július óta 21 százalékos nyereséggel dolgoznak már a ferritkészí- tők. Ha majd egyszer megírják a Híradástechnikai Anyagok Gyárának történetét, ezt az időszakot bizonyára hőskor­szaknak fogják elkönyvelni. Igen, ebben az évben is szám­talan kiemelkedő teljesítményt produkáltak a gyár dolgozói. Hogy csak a ferritüzemnél maradjunk, például a ferrit- gyártás növeléséhez még egy kemencét kellett volna beállí­\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w Száraz ág roppan valahol, s mi azt latolgatjuk: vajon ki mászkálhat itt a Pilis hegység erdőrengetegében, 550 méter magasan a Duna szintjétől, 12 kilométerre Pilisszentlászló- tól, a legközelebbi lakott terü- \ lettől? Talán az erdész, aki ép- i pen körútját végzi, vagy egy i óvatosan lépegető szarvasié- ; hén. Ámbár meglehet, hogy i egyik sem, csupán egy ág tört \ le valamelyik bükkről és hullt \ roppanva alá az őszi avarra. j De nem, mert a következő \ pillanatban elnyújtott kiáltás ! veri fel a csendet:. í — Siess már azzal a fával, \ mert kihűl a hagyma! í Aztán ismét csend lesz. Mi ; pedig a mély szakadék felett \ kanyargó keskeny szerpentin \ úton elindulunk a hang irá- \ nyába. Alig teszünk néhány lé- ! pést, amikor a fák sűrűjéből ! takaros faházikó bukkan elő. ; Pontos mása ez azoknak, ami- Igeneket a meséskönyvek lap- i jain látunk. Egymáshoz illesz- tett fából épült mind a négy !i: oldala és fa a teteje is, meg % rajta a kémény, amelyből $ könnyű, kék színű füst száll az £ ég felé. Nyitva áll az ajtaja, ^ be is kukkantunk rajta, s az B első, amit látunk, a tíz-tizen­két személyre szóló emeletes faágyak, amelyek az épület belsejében kétoldalt állnak. Az alsó ágyak szélein szótlanul falatozó emberek ülnek. Lehet- nek vagy nyolcán, s van kö­zöttük, aki kenyeret, meg sza­lonnát eszik, de van olyan is, aki a térdére helyezett bog­rácsból vagy lábasból főtt ételt kanalazgat. — Mit csinálnak ut? — kérdezzük, miután válameny- nyivel kezetrázunk. — Utat — mondja egy fia­tal, borotvált arcú, svájcisap­kás férfi, akiről mindjárt gya­nítjuk, hogy munkacsapat­vagy brigádvezető-féle lehet, de mindenesetre olyan, akire több van bízva egy csákány­nál. — Utat, itt? — Itt kell. — Aztán minek itt az az út? Annak, hogy a kitermelt fát könnyebben meg tudjuk kö­zelíteni a fogatokkal. Ez a mostani út csak három ki­lométer lesz. Miklós-kúttól a Rám-szakadékig vezet. De Fahdzikó az erdőben épült már itt, a Pilisi Erdő­gazdaságban vagy 140 kilo­méternyi út. Mégpedig nem is alcármilyen, hanem olyan, amelyiken az autó is el tud menni. Pedig ezek csak gaz­dasági utak, kizárólag arra szolgálnak, hogy megköny- nyítsék és gyorsabbá tegyék a faközelítést. —• Ez a brigád milyen ré­szét végzi az útépítésnek? — Mi a tuskórobbantást, a rézsúl-vágást, meg az egyen- getést csináljuk. Első a tus- kórobbantás, mert a dózer addig nem tud dolgozni. — Hát dózerük is van? — Hogyne. Csak most áll, mert ebédszünetet tartunk. Az gyalulja az utat. Az előtte levő sziklákat meg kompresz- szorral fúrjuk, töretjük, mert különben egy-kettőre tönkre­menne a gép. A dózer után megyünk mi, s a földben ma­radt gyökereket csákányokkal kiszedjük, a talajt elengyen- getjük és jöhet rá a gumi­henger. — Maguk hová valósiak? — Szentlászlóra. — Hogyan járnak ide? — Gyalog. De hetenként csak egyszer, pénteken me­gyünk haza. A szombatot le­dolgozzuk. Ez a házikó a munlcásszállásunk. Ha ked­vünk van, főzünk, ha nincs — szalonnázunk. De már nem sokáig, mert hátul a faházikó mellé egy konyhát ragasztott az erdőgazdaság és most azt tervezi a vezetőség, hogy sza­kácsot hoz ide, oszt’ az főz az erdőmunkásoknak. Mert va­gyunk ám itt dolgozók többen is; a favágók, a szállítók, meg a kötélpályán levők mind innen kapják majd a meleg ételt. Kint felzug a kompresz- szor, letelt az ebédidő. A Kocskovszki-brigád — mert utóbb megtudtuk, hogy a ve­zetőt Kocskovszki Mihálynak hívják — elpakolja az elemó­zsiát, csákányt, meg lapátot ragad és indul ki az épülő út­hoz. Néhány pillanat múlva vége a csendnek, gépzúgás és csákánycsattogás zaja tölti be az erdőt. Ari Kálmán tani. Igenám, csakhogy ez a kemence Nyugat-Németország- ból beszerezve kereken 360 ezer devizaforintba került vol­na. Furulyás János villanysze­relő. Tóvölgyi Sándor kemen­cekőműves és a TMK-üzem vasszerkezeti lakatosai 330 ezer forint értékű hazai anyag­ból elkészítették a kemencét. Keserű Sándor diszpécser és Illés Barna gyártáselőkészítő ugyancsak jelentős újítással növelték a ferritüzem kapaci­tását. Természetesen a jó ered­ményekhez mások is hozzájá­rultak. Valter László ifjúsági brigádja átlagosan 120—125 százalékra teljesíti tervét (ez a brigád versenyez egyébként a Szocialista munkabrigád cím elnyeréséért), Barna Gábor sajtoló brigádja a televíziós gyűrűket készíti, s hogy nem dolgozik akárhogyan, bizonyít­ja a 137 százalékos átlagtelje­sítmény. Nemrégen kezdett munká­hoz a gyár legfiatalabb rész­lege: a transzformátor üzem. Itt már szalagrendszerben ké­szülnek a rádiókhoz és televí­ziós készülékekhez szükséges transzformátorok. Jóllehet ebben az üzemben is mutat­koztak zökkenők, azért itt is leküzdötték már a kezdeti ne­hézségeket. A transzformátor­üzem dolgozói kifogástalan munkát végeznek, s minden remény megvan arra, hogy az idei rendeléseket határidőre teljesítik. A horganyüzem dolgozói fel­ajánlották, hogy november 12- re befejezik az idei terv rá­juk háruló részét. Ebben sincs okunk kételkedni, hisz Bagi József hengerész brigádja ál­landóan 115—118 százalékos átlaggal dolgozik. Szabó Mi­hály horganyöntő brigádja sem marad le a 116 százalékos át- | lagszinttől. Balogh Béla fi- nomollós meg 135 százalékos átlageredménnyel dicsekedhet. ^ A forrasztóón részleg dolgo- k zi k a legtakarékosabban. \ Jakab László csoportvezető ^ újításával például eddig hat ^ tonna alapanyagot —■ ónt és ól- ^ mot — tudtak megtakarítani a ^ részleg dolgozói. A fontos im- porteikkmegtakaritás 560 ezer forintot eredményezett a | gyárnak. Persze, nagyon sok fj nevet meg lehetne még említe- ^ ni a legjobbak közül. A TMK- ^ részlegben Bába József vízve- | zetékszerelő, a nyomtatott ^ áramköi’készítő üzemben Báli Pál csoportvezető végez ki- 2 emelkedő munkát. y A gyárban ezekben a nap- ^ pókban még lendületesebben ^ folyik a kongresszusi verseny. ^ A műszak eredményeit napon- ta értékelik, s november 7-én -S az eddig kiosztott 80 ezer fo- ^ rint mellé újabb 20 ezer fen ^ rint pénzjutalmat osztanak ^ szét a verseny legjobb dolgoJ ^ zóinak. á (súlyán) Jkkik 99 meg rövidítik** évet Megoldották a föld alatti tárolótartályok rozsdavédőmét Évente hatalmas összegeket költenek a föld alatti tároló- tartályok rozsdavédőimére, megnyugtatóan azonbafi mind­eddig nem tudták megoldani a kérdést. A földbesüllyesztett tartályok külső felét a talaj­víz és az oldott állapotban levő sók kikezdik, a belső fe­lületét pedig a tárolt anyagok korróziója teszi tönkre. A vegyi bevonat gyakori cseréjé­vel is csak késleltetni tudják a rozsdásodási folyamatot. A nagy jelentőségű kérdés meg­oldására a Nehézvegyipari Kutató Intézet bevezeti az úgynevezett katódos védelmet. Az egymás mellé épített fém­tárolókat a zseblámpaelem fe­szültségének megfelelő áram­körrel kötik össze. A vékony vezeték egyik szálát földbe­ásott széndarabokhoz kapcsol­ják. ; Az utóbbi tíz napban hatvanöt holdat szántott fel a Patyi ' Gépállomás zsámbéki brigádjának legjobb traktorosa, Kása Endre, a helybeli Béke Tsz tagja. (Gábor Viktor felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom