Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-05 / 260. szám

PEST MEGYEI &Cirlap 1959. NOVEMBER 5. CSÜTÖRTÖK Julianna esküvője tán a megértés derül fel a fiú arcán. Látszik, hogy lehe­tőségnek tartja ezt is ... hát­ha ... hiszen veszteni nem veszthetnek semmit... — Persze, persze, hogy me­gyünk .. — s már húzza is Julikat, alakjuk egy pillanat alatt elveszik az ősztől csu­paszra borotvált lieióbokrok sorfala között. A szülők A bizalmatlanságot nem könnyű felolvasztani. Fő­ként akkor nem, ha az em­ber olyan ügyben jár, amely­ben fogadatlan prókátornak tartják. — Az egész család ügye ez... — mondja az ember, Julika apja, s látszik, hogy a meggyőződés mondatja vele. — Mit szólnának a többiek? Senki, soha nem volt ilyen a családban, pont a mi lá­nyunk kezdje? Belekapaszkodom a szóba: — Kezdje? Hát csak az a baj, hogy kezdi? Hogy ő az első? De hiszen az első­nek mindig nehéz volt a dol­ga! Az anya hallgat. Tartja ma­gát a régi rendhez, nem be­szél közbe. A férfiakra hagyja a szót. — A falu szájára vesz ben­nünket — hajtja le árkolt ar­cát az ember. — Maga nem értheti ezt meg. A város mindig más volt... ott köny- nyebben élhetnek az emberek, ott nincs mindenki a másik szája, szeme előtt. Itt más ... — De ők szeretik egymást, miért választanák szét őket? — Esküdjenek meg temp­lomban is. Az ő dolguk, hogy mit gondolnak, de cseleked­jenek úgy, ahogy a falu megkívánja... — A falu? De hiszen sokan vannak nyilván a faluban, akik nekik, a fiataloknak ad­nak igazat. Ez minden em­ber saját ügye... Elérti a kérdést: — Az a baj, hogy a fiata­loknak ekkora a szabadsága. Hogy a szülő szava már sem­mi. Bezzeg, mi mukkanni sem mertünk, ha apánk, anyánk szólt valamit... Ketyeg az öreg kakukkos, hosszú az útja. Akárcsak azo- ké, akik alatta ülnek. De az óra egykedvűen halad, míg alatta csaták dúlnak, régi és új verekszik ... Nem jutunk semmire. Az engedékenyebb hangot is talán csak a „városból jött úrnak” köszönhetem. Nem annak, hogy hajlana a má- sabbra. Kerestem Julikáékat. Nem leltem őket. De nem is na­gyon ^bántam. Hiszen mit tudtam volna nekik monda­ni. Ezt csak ők tudják dű­lőre vinni... Julianna határozott Minderre úgy tekintettem, mint megíratlan történetre a jegyzettömbben, sorsra, ahol nem tudtam segíteni. Kese­rített a dolog, s fel is jegyez­tem magamnak: decemberben Júliáék megesküdtek-e? Utá­nanézni!!! Ottjártam után négy nappal levelet hozott a posta. Várnak szombaton. Az es­küvőre. Mert Julianna hatá­rozott. Úgy, ahogy Lacival eltervezték. Mészáros Ottó Rádióhullámok elemzik az anyag összetételét Üzbegisztán! szakembereik az anyag vegyi összetételének meg­határozására új műszert __ rádió- spektroszkópot — szerkesztettek, amely visszavert rádióhullámok segítségével működik. A műszer, amely teljesen nél- külözhetővé teszi a bonyolult ve­gyi elemzéseket, mind szilárd, mind cseppfolyós halmazállapotú anyagok vizsgálatára igen alkal­mas. ^pőmázi örömök és gondok Nagy falú Pomáz, a szent­endrei járás legnagyobb köz­sége. Lakosainak nagyrésze a fővárosba jár dolgozni, de igen sokan találnak munkát a kör­nyező üzemekben is. Ez egy­ben gondot is jelent: igénye­sebbek az emberek. Nos, mi a helyzet a két legtöbbet szó­ban forgó területen, a keres­kedelemben, s a szórakozási lehetőségek tekintetében? Lapunk hasábjain is már többízben foglalkoztunk a po- mázi mozi építésének ügyével. A községben a legnagyobb örömet kétségkívül most az okozza, hogy végre el­kezdődött a régen várt építkezés. A mozi építéséhez szüksé­ges jelentős összeget igen sok helyről „szedte össze” a köz­ség tanácsa. Százötvenezer fo­rintot biztosított a Művelődés- ügyi Minisztérium, 507 000 fo­rintot tesz ki az állami hozzá­járulás, több mint négyszáz- ezer forintot házhelyek érté­kesítéséből teremt elő a ta­nács, s az OTP-től is felvesz­nek 350 000 forint hitelt, amelynek törlesztését még eb­ben az esztendőben megkez­dik. így hát végre megvan az építkezés anyagi alapja, s megvan a kivitelező vállfát is; a Váci Építőipari Vállalat végzi a munkát. A község ta­nácsa nagy mennyiségű anya­got biztosított a munka zavar­talan megkezdéséhez. Húsz vagon tégla, két va­gon cement, előregyártott gerendák, gömbvasak, a felvonulási épületek anya­ga már a helyszínen van. Az építkezés — amely a ke­mény tél beálltáig folyik — befejezésének határideje: 1960. október 31.. de a községi ta­nács és az építők is arra töre­kednek, hogy az alkotmány ünnepére megnyithassák a mozit a közönség előtt. A ha­táridő előtti befejezést előse­gíti az is, hogy a község tár­sadalmi szervei számítanak a lakosság önkéntes munkájára. A mozi építésén kívül örö­met okoz az is, hogy a pomázi üzletekben bőséges a válasz­ték, mindent megkaphat a vá­sárló, amit csak kíván. Az üzletek ugyanakkor sok fej­fájást is okoznak a község ve­zetőinek, mert legtöbbje ép­pen a község bolthálózatával függ össze. Nagy a torlódás a TÜZÉP- telepen, sokan kifogásolják a szén minőségét, s nem egy ember hajlamos arra is, hogy különböző mendemondákat re­pítsen szélnek. Mit mond e kérdésről a községi tanács el­nökhelyettese? — A TÜZÉP-teleppel egy időben mi is igen sokat fog­lalkoztunk. Sok volt a hiba, nem voltunk elégedettek a te­lepvezető munkájával sem. Az utóbbi hónapokban jelentősen megjavult a munka, nincs pa­naszra okunk. Az Igaz, hogy torlódás van a telepen, de ennek első­sorban a vevőközönség az oka. Egész nyáron, a hangosbemon­dó naponta figyelmeztette az embereket: vigyék el a téli tü­zelőt ... kerüljék el a torló­dást .., alig vitte el valaki. Ez a ráérős most bosszulja meg magát. Az örömök közé tartozik még, hogy hosszú idő után a község húsellátása kielégítő. A két húsboltban meg­felelő mennyiségű áru van, a baj azonban az, hegy a földművesszövet­kezeti húsbolt kicsi, s találtak is jobb elhelyezést számára, de az épületet bir­tokló szerv olyan feltételekhez köti az üzlethelyiség átadását, amit a községbeliek teljesíteni nem tudnak. Hasonló gondot jelent a cipőbolt létesítésé. A községben jelenleg nincsen cipőbo-lt, s a legalkalmasabb erre a 45. sz. Italbolt helyisége lenne. A Budakörnyéki Ven- dóglátóipari Vállalat -azonban hallani sem akar arról, hogy megfelelő cserehelyiség ellené­ben a jelenlegi boltot áten­gedje. A helyi földművesszövetke- zet nemrég hozatott rendbe, mintegy háromszázezer forin­tot kitevő összeggel, két helyi­séget vendég!átóipari célra. A községi tanács tőlük is kérte az egyik helyiséget cipőbolt céljára, de ott sem nagy a bri- Iandóság. Ugyanakkor a Nép­bolt Vállalat sem létesít üzle­tet — holott helyiséget bizto­sított a tanács — hivatkozva arra, hogy jövő év elején át­szervezik a vállalat tevékeny­ségét, s így várni kell. Ennek a huza-vonának természetesen a község la­kossága issza meg a levét, s gondok légióját szüntetné meg, ha a kereskedelmi szer­vek és a helyi tanács vezetői „csúcsértekezleten” találnának mindenkinek megfelelő meg­oldást. — mottó — Új filmszínházat kap Pomáz Nyolcéves álmuk válik va­lóra a pomáziaknak: most már végérvényesen felépül a háromszáz személyes modem filmszínház. Eddig egy száz­személyes, korszerűtlen mozi­helyisége volt a községnek, s ez még a legminimálisabb igé­nyeket sem elégítette ki. Az új filmszínház felépíté­sét korábban számtalan ne­hézség akadályozta. Vagy a hitel hiányzott, vagy a meg­felelő telket nem tudták meg­szerezni. Most már minden probléma megoldódott, s a Vá­ci Építőipari Vállalat hozzá­kezdhet a Mártírok útja és a Fáy András út sarkán léte­sülő korszerű filmszínház fel­építéséhez. Öszvérek — Olaszországnak Több állami gazdaságban rátértek az öszvérnevelésre, a nagy munkabírású, igényte’en állatoknak ugyanis jó piaca van külföldön. Az állami gaz­daságok a három-négy évvel ezelőtt megindult nagyobb arányú tenyésztői munka eredményeként az idén már 400 öszvért adtak el Olaszor­szágnak. cÁ rn J Ző ndéh uzsővcísai naszáradat. Egymás szavába vágva bizonyítják, hogy ők jó emberek, segíteni akarnak a lakástalan fiatalokon. Pénzt nem kértek tőlük, csak teljes ellátást, takarítást. \ égre is megelégeljük a szóáradatot és kérdezősködni kezdtünk: — Mi igaz a hét eltartási szerződésből? — Mi lenne? Semmi. A konzervgyárból vettünk ide fiatalokat, hol ezt, hol azt. Pénzt nem kértünk, csak azt, hogy főzzenek, takarítsanak ránk, mert én beteg vagyok. — Kivel kötöttek először szerződést? — Szikora Istvánékkal, akik 11 hónapig laktak itt. Velük is úgy egyeztünk meg, hogy pénz nélkül tartsanak el tisz­tességesen. Egy darabig ment a dolog, aztán megunták, mert nem fogadtak szót nekem, akármit is mondtam. Láttam, hogy ez nem lesz így jó, hát inkább azt mondtuk, menjenek. — És Szikoráék mit szóltak ehhez? — Azt mondták a hálátla­nok, ez nekik is minden kí­vánságuk. Elmentünk az ügy­védhez, felbontottuk a szerző­dést. A költségeket fizették. — Most hol vannak? :— Elmentek Ü,i pestre lakni egy üzlethelyiségbe. — Mostani eltartójuk 'hogy került ide? — A vonaton ismerkedtem meg egy nővel, az hozta őket. Örültünk, mert olyan rendes embereknek látszottak és most tessék. Megmondtuk, hat hó­nap a próbaidő és ők már két hónap után nem akartak ránk dolgozni. Én' erre felmondtam nekik, kell a szoba, más je­lentkezett már, annak adom. — És mit nem akarnak dol­gozni, mi a baj velük? — Tessék elképzelni, reggel még 7 órakor is vetetten az ágy. Nem akarja felkelteni a gyerekeit (8 és 6 évesek). Be­teg voltam, jött hozzám az orvos és a rendetlen szobán kellett keresztülvezetni. Hiá­ba szóltam az asszonynak. A nyáron meg építettünk egy mosókonyhát, mondtuk nekik, segítsenek ők is a kőművesek­nek. Hát nem. Azt mondta az ember, neki elég a napi mun­ka, pihenni jön haza. — Miért nem kötöttek írás­beli megállapodást? — Mert mi jó emberek va­gyunk. kérem. Azt hittük, más is az. Különben is kikötöttünk hathónapi próbaidőt. .A másik szobaiján riadtan ülnek a fiatalok. B. F. sofőr, a felesége, aki az újpesti szülő­otthonban vasalónő é' a két gyerek. Nem tudták, hogy jö­vünk, mégis tisztaság, példás rend a kis szobán. (Míg odaát ugyancsak „szalad” minden.) — Miért jöttek ide? —kér­dezzük. — Tiszühelyettes voltam a honvédségnél. Leszerelésem után a TEFU-nál kezdtem el dolgozni Pesten. Szerettem volna együtt lenni a családom­mal és ezért örültünk meg en­nék a lehetőségnek. Belemen­tünk, hisz H. J.-ék úgy fogad­tak. mint a jó rokonok. Eleinte ment is a dolog, feleségem a munka mellett őket is ellátta mindennel. De mindig többet követeltek. — Ha például — szól közbe a vékony asszonyka — locsol­nak a kertben, minden eset­ben gereblyézzem fel utánuk az . utakat. Aztán bajuk lett a gyerekekkel, nem engedték ki őket. Rájuk zárták á lakásaj­tót, míg nem voltam itthon, mert idegesíti őket a gyerek- lárma. Most már napköziben vannak. A kosztot is fitymál ták, jelenetet rendeztek, amiért 16 forint a villanyszámla. Baj, hogy mi nagy körtét égetünk, meg, hogy mosógéppel mo­sunk. A számla felét természe­tesen fizetjük. — Kértük — veszi vissza a szót a férj —. engedjék meg. hogy közös ajtónk elé tegyük a kombiná,tsz°krényt. ne raj­tunk járí. nak keresztül. Van egy tapétaajtójuk a kamrán, használják azt. Éjjel-nappal ránknyitják az »ajtót, jönnek- mennek. — Próbáljunk közösen igaz­ságot tenni — javasolja az ed­dig hallgató tanácselnök. Az igazságtevésből azonban nem lett semmi? Perceken be­lül izgatott lett a hangulat. H- né úgy kiabált, hogy még a kendő is lecsúszott a fejéről. Sistereg a gyűlölettől. Persze, a fiatalok sem hagyják magu­kat. Erre javasoljuk: legalább az átjárást oldják meg béké- sep, zárják le a közös ajtót és H-ék használják a tapétaaitót. Az asszony haragtól villogó szemmel utasítja vissza ezt a megoldást, mert „neki fáj a lába, ha a hides kamrába lép.” Ugyanísy utasítják vissza azt a javaslatot, hogy cseréljenek szobát. A terméketlen vjt^t Ma­jor elvtárs azzal zárja le, hogy figyelmezteti H. J-ékat,' hiába fordultak a tanácshoz, B. F.-éket kiköltöztetni nem lehet, Nem önkényes, lakásfoglalók, hívták őket. Másik lakást adni a tanács-nem tud, keressenek részükre ők rendes szoba­konyhát. akkor kötelezhetik őket a kiköltözésre. Addig más megoldás nincs, mint a békés megegyezés. Volna azonban egy másik mego’dás is: A rászorulók uzsorásait törvényeink alkal- mazásé’i'p’ mes lehet és meg is kell fékezni!... Komáromi M.gda f S H. J—ékat sokan ismerik í Dunakeszin. Takaros, két szo- £ ba komfortos házuk ablakai S a vasúti pályára néznek. A ^ férfi most megy nyugdíjba, \ csaknem 900 forintra számíta- \ nak. Két öregnek a megélhe- \ tésre, ha nem is sok, de elég. \ Különösen akkor, ha hozzá­számítjuk a jól ápolt kert és a 5 háziállatok jövedelmét, í Ám ők úgy gondolkoztak: í ha már van ez a jóforrnájú \ ház, miért ne hasznosítsák \ másként is. „Eltartó” után ! néztek, akinek az orra előtt \ el lehet húzni a mézes mad­zagot: te örökölsz utánunk! í A szomszédasszonyok hét szerződéskötésről beszélnek, ; amit azután felbontottak. Az \ igazság az, hogy eddig mind- J össze ketten vállalták szerző- j désiíeg: . eltartják őket. A £ többi, aki szintén ott lakott, j mosott-vasalt. takarított rá- J juk, H.-né szerint „csak al- J bérlő” volt, azokkal nem volt J hivatalos papír. \ Ennyi az előzmény, ami az j ügy megértéséhez szükséges. ^ Szemerkélő esőben este ke- £ ressük fel H.-ékat Major ^ Gyula tanácselnökkel. 'j Elesett öregeket vártam, de J H. J.-ék nem azok. Mind a £ ketten jól tartják magukat, ^ bár az asszony a lábára pa- J naszkodik. ^ Látható idegességgel fogad- í nak, már az ajtóban kérde- ? zősiködnek, mi járatban va- \ gyünk. Benn aztán megindul a pa­Kaptuk az alábbi levelet: ' Kedves Szerkesztőség! Igen nehéz dologban kérek tanácsot. Vőlegényemmel jö­vő hónapban lesz az esküvőnk. Nagyon-nagyon szeretjük egy­mást, egymás nélkül nem tud­nánk elképzelni az életet. En húsz éves vagyok, ő huszonöt. Nagyon jól megértjük egy­mást, három éve udvarol már nekem. De most anyámék nem akarnak beleegyezni a házas­ságba, mert mi nem akarunk templomi esküvőt. Vagy ha mégis megesküdünk, azt mondják, akkor többet fe­lém se néznek. Mit tegyek? Nem tudok határozni. Adja­nak tanácsot. Hiszen lehet-e kettőnk boldogságát ezzel tönkretenni? Nagyon várom válaszulcat. Tisztelettel: aláírás, cím Julianna Amikor este bekopogok hoz­zájuk, megrettenve néz rám. Nagyon szép, húszéves kis­lány. Amikor megtudja, hon- nét jöttem, megszeppenve int, s nem törődve a szülök értet­lenkedésével, kihúz az udvar­ra: — Nehogy szóljon nekik. Ha megtudják, hogy én írtam maguknak, akkor nem lesz maradásom. így is éppen elég bajom van itthon ..; — s egy pillanatra könny futja el a szemét. — Nagyon nehéz, higgye el, most már Laci nem is jöhet hozzánk.;; — s már sír, ráborul a kerítés lécére, rázza a zokogás. Fúj a szél, hunyorognak a csillagok. Valahol, igen, ott messze valahol száguld' az űrállomás, de mennyi min­den, mi minden köt még gúzsba bennünket itt a föl­dön! Mit is mondjak? — Szeretik egymást? — Hát persze — hüppögi —, nagyon. — Más nem kellene senki? — Seb ki! Nem állhatom, kitör belő­lem: — Hát akkor esküdjenek meg! A maguk boldogsága a fontos. Majd megbékülnek az öregek..; — Azok soha. Akkor soha! Könyörögtem, kérleltem őket, nem jutottam semmire. Pedig tudom, nem is maguk miatt akarják. Nem templomosak ők. Ünnepkor mennek, ha mennek. Hanem a rokonok ... azok beszélték te’e a fejüket. Laci Julikéval baktatunk a po­ros utcán. Kellene az eső. Na­gyon kellene. Három sarok­kal odébb Laci várja a lányt. Meghökken, amikor velem látja jönni, aztán felderül az arca, s nem várva kérdést, már sorolja is: — Nézze, én tudom, hogy nekünk van igazunk. De Ju­linak fogy az arca... el­megy róla a pirosság, mert rágja magát... hát minek ez? Becsülettel dolgozom, szépen keresek, ismer az: egész falu. Apámékat is. ök is itt születtek, én is. ; Hát mi kell ennél több? A lány hallgat, beleejti fe- j Jet a kabát kivágásába, s csak néha csillan meg a gyér fényben a szeme, amint j a fiúra emeli. Mennyi sze­relem. mennyi gyöngédség!; — Megesküdnek? — Ha Julika úgy dönt, ak­kor meg — szakad nagyon mélyről a fiúból. A lányra nézünk mind a ketten. Hallgatunk, úgy ér­zem, talán nem is kellene itt lennem. Julika hallgat. S a csendben halk koppanás ne- szez. Julika sír. A gyön­gyök ott peregnek a kabát szövetén. — Lakás? — Van. Nálunk. Az öre­gek odaadják a ház egyik fe­lét — mondja Laci. — Bútor? — Van a takarékban húsz­ezer forintom! — Hát akkor? — Csak megértés nincsen — mondja nagyon szomorúan a fiú. — Pedig az kellene a legjobban. — Ugye, most sétálnak ... legalább egy órát? Nem értik a kérdést. Az-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom