Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-12 / 266. szám

1959. NOVEMBER 12. CSÜTÖRTÖK hírlap yU4ßß Miß A/FM iDJi/C Ha valaki azt kérdezné tőlem, miről lehet megismerni az ú.i embert, a Törekvés Tsz vezető­ségi ülésére gondolnék. Vagy ha azt kérdeznék, honnét tudom, melyik szövetkezeti tag szereti a közöst, megint csak ők jutná­nak eszembe. Mert ez az egy értekezlet is elég volt, hogy ta­núsítsa: az alsógödi Egyesült Törekvés tagjai izig-vérig közös­ségi emberek ... ivem szavakban, de tettekben. Amikor arról volt szó: mi legyen a dunakeszi 130 hol­das, 17 tagú termelőszövetke­zet sorsa, Sógor Lajos, a ter­melőszövetkezet vezetőségi tagja nem tudálékosan, nem bőbeszédűen, hanem meg­fontoltan és határozottan azt mondta: — Egyesülnünk kell ve­lük. Sokan vannak azok kö­zött, akik jó szándékúak, de évek óta nem sokra mentek. Hol az elnök volt rossz, hol más hiba csúszott be. Se­gítenünk kell rajtuk. Osz- szák ki azt a keveset, ami jut nékik, azután jöjjenek hozzánk. Csak azért nézzük meg, mennyi a fedezetlen adósságuk, nehogy' újabb hi­telt vegyenek fel. A többi vezetőségi tag helyeselte Sógor Lajos vé­leményét. Már nem volt nagy vita. Az elnök, Török Sándor jegyezte is: • A vezetőség azt javasolja majd a közgyűlésnek: egye­süljenek a kicsiny dunakeszi szövetkezettel. Nem volt nagy vita akkor sem, amikor Török Sándor a Dunakeszi Konzervgyár kéré­sét tolmácsolta: az idén több paradicsomra szerződjenek, mint tavaly. Érdemes, hi­szen az a két hold, amire ez évben szerződtek, busásan fizetett. Ezért aztán a veze­tőségi ülés úgy határozott: most öt holdat vállalnak... Mint valami „jól olajozott” felsőbb hivatalnál, ők is a legutóbb hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésé­vel kezdték tanácskozásukat: — Akit akkor felvettünk tagnak, azóta rendesen dolgozik. — A Kovács-házaspár meg­kapta a lakást. Beköltöz­tek. — Akiket kijelöltünk tan­folyamra — már el is utaz­tak. Azután sorolták az anya­giakat: — A birkákat megvettük. Igaz, nem olcsón, 12,70 fo­rintért és még hozzá a szál­lításra 30 fillér. De megérte, mert nagyon szép állományt — Megvan a pénzünk a tíz szarvasmarhára, így a negyven törzskönyvezett ál­lat tízzel ismét szaporodik. Év végére összesen száz te­henünk lesz. Egyszóval, valamennyi határozatot végrehajtották. Ahogy ezt a szigorú gyüle­kezetei néztem, elképzel­tem, milyen íelelősségrevo- nás következett volna, ha csak egyetlen határozat is feledésbe merül, ne adj is­ten nem valósították volna meg! Mert minden szavukon érzett, hogy nem nagyon kí­méletesek, ha a munkáról van szó. Mert például milyen kevés szeretettel beszéltek a 21 éves Laci gyerekről. Pedig az édesapját tisztelik, sőt, szeretik, mert az derék em­ber. De Laci csak az édesap­jából akar élni. Legalábbis ez a látszat. Válogat a mun­kában, semmi nincs ínyére és nem sok beírni való akad a munkaegységkönyvébe sem. Az azonban elkéne neki, hogy most az egyik megürült lakásba beköltözzön. Ebből azonban semmi nem lesz. Aki nem érdemli ki munká­val a megbecsülést, az ne számítson kedvezményekre. — Le kell zárni az üres lakást és kész — ez volt a rövid, de a vezetőség velős döntése. így vigyáz ez a közösség arra, amit serény munkával már megszerzett magának. A Felsőgödi Duna menti Építő Ktsz-nél például istállót építtetnek. A vezetőségi ülés bizony kissé viharossá vált, amikor az építés huza-vonája szóba került. Pataki Lajos makacs ember, aki az elnök­kel sokszor osztozkodik, ha úgy érzi, valamit jobban is lehetne. Bizony, most is pat­togott. — Mennyi anyagot bontot­tak le és senki nem ismeri már ki magát, mi az, amit felhasználtak, amit jogosan vagy jogtalanul teherautóval elszállítottak. Miért nem hordjuk el onnan, ami a mienk? — Mikor lesznek már ké­szen? Október 20-ra ígérték a befejezést. Kifogásuk per­sze sok van, amiért húzzák az időt! — szólt hozzá egy igen csendes, addig szótlan tag. — Milyen munka az, hogy zsaluzáshoz új léceket hasz­nálnak, az elhasznált geren­dákat pedig lécnek dolgozzák fel?! — toldották mások. Végül úgy döntöttek, jegy­zőkönyvet kell felvenni, ne­hogy a végén a szövetkezet akár egy forinttal is károsod­jék. Forint, forint, forint. Nagy úr ez itt, a szövetke­zetben. Most is azon törik a fejüket, hogyan lehetne még többet szerezni belőle. Mert nem elég az, hogy malacokat adnak el, hogy állandóan emelik a tej hozamot. Másutt, mélyebben kell utána nézni a gazdagodás mikéntjének. Egy terv már elkészült. Ezen a vezetőségi ülésen ismertet­te az elnök. Egyelőre csak a kertészetről volt szó. Kiszá­mították, hogy egy holdra a munkaegységen kívül 16 ezer forint ráfordítás szükséges. Hozzáadtak még 300 mun­kaegységet, amelyet egysé­genként 40 forintjával szá­moltak. E mellett a számítás mellett 28 ezer forint jöve­delmet terveztek. Amennyiben a terméshozam emelkedik, úgy a jövedelem is arányo­san nő: 31—35 ezer forint bruttó bevételnél 390 munka­egységre, 35—40 ezer között 440 munkaegységre emelke­dik ... Azt hitte volna az ember, hogy ez a terv, mert új és szokatlan, nagy kavarodást idéz elő. De úgy látszik, ebben a tsz-ben nem félnek az újtól. Csupán utánaszá­moltak a dolgoknak és máris határoztak: a közgyűlésig valamennyi termelési ágra ki kell ugyanígy dolgozni. A vá­ci járásban ők lesznek az úttörők. r r Újat, mindig újat akar­nak. Ki hinné ma már el róluk, hogy néhány évvel ezelőtt még alig küszködték ki a mindennapit. Ma pedig 175 mázsa cukorrépa átlag­termést értek el, nem elég­szenek meg a 3000 ciklámen­nel és a többi virággal a kertészetben. Bővíteni fog­ják a virágkertészetet, új üvegházat emelnek. S bár még nincs megfelelő helyük, most vásárolnak magvakat, mert legalább a fele áron kapják meg, mint később. Ma televíziót vesznek. A pénz megvan rá, csak azért nem hozták még el a boltból, mert nem volt Munkácsy. És ők ahhoz ragaszkodnak. Mindenben a legjobbhoz. Alább nem adják. Sem a televíziónál, sem a gazdál­kodásnál, sem a saját maguk­tól megkövetelt igényesség­nél. Sági Agnes VÍZVEZETÉK ÉPÜL CSOMÁDON- ahol tíz esztendeje még kerékpár sem volt — Tizenkét éve még bicikli sem volt a faluban, de telefon se. Csak akkor hozták rendbe a háború alatt megrongáló­dott vonalat. Tíz éve vettem magamnak kerékpárt, ez volt az első Csornádon. Most már azt sem lehet tudni, mennyi a bicikli... Sokan vásároltak. Zimmermann György, acso- mádi tanácselnök ezzel vála­szol arra a kérdésünkre, hogy végig a falun mi célból von­nak árkot az utca szélén. És még mielőtt megmondaná, így folytatja: — Isteníhátamögötti falu volt Csornád, a szó szoros ér­telmében az volt. Mert hiába van vasútállomásunk, az is Felavatták Tápióság új villanyhálózatát (Tudósítónktól.) Kedves és az egész falu számára örvendetes ünnep­ségre gyülekeztek az emberek kedden este Tápióság isko­lájának nagytermében. A községnek hosszú évek óta je­lentős gondot okozott, hogy a falu jó részén vezeték hiá­nyában sem a közvilágítást, sem a házak belső világítá­sát nem lehetett biztosítani. Két hónappal ezelőtt megin­dult a munka, amelynek eredményeként kedden este az új hálózatot felavatták. A községben nemcsak bővítet­ték a hálózatot, hanem annak teherbíró képességét is fo­kozták. Az új hálózati rész mint­egy öt és fél kilométer hosszú és segítségével mintegy 150 ház jut vil­lanyhoz a falu szélén és megoldódik a közvilágítás problémája is. Az építkezéshez az állam 520 ezer forinttal járult hoz­zá, a község pedig 280 ezer forintot adott. Társadalmi munkára az építő vállalat nem tartott igényt, de a község lakosai közül azok, akik most jutnalf villanyhoz, házanként 700 forinttal járultak hozzá a költségekhez. Az új hálózat segítségé­vel villanyhoz jut a Ha­ladás Termelőszövetkezet központja, valamint jobb lesz a világítási lehetőség a pavilon rendszerű is­kolában is, amely az or­szágban egyedüli ilyen létesítmény. Az ünnepség, amely este hét órakor kezdődött, nagy­szerű hangulatban folyt le. Részt vett azon Czottner Sándor elvtárs nehézipari miniszter is. Az ünnepséget a helyi tanács elnöke nyitotta meg, majd vacsorára került sor, amely­nek során több köszöntő hangzott el. Köszöntőt mondott a va­csorán Czottner Sándor elvtárs is. Az avatásra egybegyűltek a késő' esti órákig maradtak együtt. Kongresszusi hónap a Váci Kötöttárugyárban A Váci Kötöttárugyárban is megkezdődött az egy hónapig tartó kongresszusi versenymű- szak. Elsősorban a minőség ja­vítására fordítanak nagy gon­dot a dolgozók, emellett ter­mészetesen célul tűzték ki a termelés növelését is. A versenyt naponta értékelik, műszakiakból, párt- és szak- szervezeti megbízottakból kü­lön brigád alakult, amely ar­ra ügyel, nem akadályozza-e valamilyen nehézség a ver­senyt. Eddig a gyár dolgozói egynapos előnyre tettek szert. A varrodai dolgozók közül Lu­kács Istvánná, Jankovics Já- nosné, Kiss Károlyné ért el szép eredményt. A kesztyűké- szítőknél Horváth Józsefné és Hajdú Ilona végez jó munkát. Sipos Sándorod a körhurkoló­részlegben, Zsíros Ferenc a festődében, tűnt ki jó munká­jával, négy kilométerre a falutól a fóti határban fekszik. Csak tíz éve érintkezünk könnyebben a világgal, azóta jár autóbusz a községbe, igaz mindössze két­szer napjában, de az is nagy dolog. És ugyancsak tíz esz­tendeje gyűlt ki az első vil­lanykörte nálunk.., Aztán csak sorolja tovább, hogy mi minden épült, hogyan fej­lődött az utóbbi esztendők­ben Csornád. Két éve például saját erőből 300 férőhelyes kultúrotíüont épített a község. A fél falu belefér, hiszen a csecsemőket is beleszámítva, alig 850 em­ber lakik Csornádon. Mégis, minden előadáson zsúfolt a nézőtér. S a falu magyar— szlovák népi tánc- és ének­csoportja messze környéken hírnevet szerzett a csomádiak- nak. Aztán: — Nálunk csak délelőtt fo­lyik tanítás az iskolában! Tavaly ugyanis, ismét csak saját erejéből, még egy tantermet épített a község, azóta szűnt meg a válta­kozó tanítás. Az óvoda teljes felújítása és bővítése viszont az állatni költségvetés terhére történt. — De az árok? — Hát igen, az árok... Az egész községben két kútban van iható víz. Szerencsére mind a kettő bővizű, onnan hordja az ivóvizet az egész falu, kivéve az Újtelepet, amely csak pár esztendeje épült ki. Itt azonban egészsé­ges és jó a víz majdnem min­den kútban. Az árkot, amit most ásunk végig a falun, rö­videsen betemetjük. Előbb azonban ólomcső kerül beléje, mert vízvezetéket építünk. Egymillió forintba kerül. Nagyobb állami segítséget is kapunk, de magunk is, az egész falu, pénzzel és munkával hozzájárul. Mindenki hat méter hosszú árkot ás a háza előtt. Még ebben az évben befejeződik az árokásás, csőfektetés, meg­épül a két szivattyúház és a víztorony alapja. A jövő év elején pedig befejezzük a 26 méter magas víztorony építé­sét és április 30-án megnyit­juk a vízvezetéket. Egyelőre a község 70 százaléka kap víz­vezetéki vizet, az Újtelep víz­vezetékét két-három év múl­va építjük meg ... Sz. E. \ -.** j , V,: • V'^ .... ' - ' ' - , . ■ * ‘Vl'/V Ä \ , ' • ■,* A falu népe építi a vízvezetéket. Szuhánszki Mihályékon van most a sor; házuk előtt hat méter hosszú árkot ásnak. Holnap a szomszéd folytatja ^ Délután négy óra tájban '/ érkezik Turczer Ferenc az í istállóba, hogy megetesse a 'j teheneket. Früstökkor vég- ^ zett a reggeli etetéssel s 2 miután a rábízott tehene- 2 két egyenként rendbe tette, 2 megigazította alattuk az al- 2 mot, felseperte az istállót, %haza ballagott, s a ház körül 2 tett-vett egy keveset. Mert 2 úgy van az, hogy a munkasze- $rető ember mindig talál ma­rgónak elfoglaltságot. Már r tegnap észrevette, hogy a r disznóólon lóg egy szál desz- r ka, eleresztette a szeg, de a rmegreperálását mára halasz- r tóttá, mivelhogy tegnap ép- r pen fogytán volt a hízó enni- r valója, s a darálás előbbre $ való, mint a kerítés meg ja ví- £ tása. r Most, ahogy belép az istálló r ajtaján, mindenekelőtt a r csendesen kérődző teheneket 2 veszi szemügyre: nem szaba- r dult-e el, vagy nem lépett-e a r saját kötelébe valamelyik? r Mert igaz ugyan, hogy amíg 2 ő egyik etetéstől a köveike- í zöig távol van, addig Hajdú $ Jánosnak, a nappali őrnek a % feladata ügyelni a jószágolt- 2 ra, de ettől még történhet 2 baleset, x 2 Nem. nincs semmi baj. A r tehenek nyugodtan hevernek, 2 egyedül a Bárány van talpon, r de ez mindig így szokta, ő a 2 legékesebb, ő várja a legtiirel­ESTI ETETES metlenebbül az etetés idejét. Most is, amint a tehenész ér­kezésére feltápászkodik, mor­dul egy csendeset, olyanfor­mán, mint a kis borjak szok­tak, aztán két nagy szemével várakozóan les hátrafelé, Tur­czer Ferencre. — Jól van no, Bárány, mindjárt hozom — veregeti meg a lapockáját Turczer Fe­renc, majd a többiekhez for- dúl: — Hát, ti, Hattyú, Piros, ti nem éheztetek meg? Pedig ti jobban megérdemlitek az ennivalót, ti adjátok a leg­több tejet. Úgy beszélget teheneivel, mintha azok nem is tehenek, hanem gyerekek volnának. Hiszen szó, ami szó, a legtöbb saját nevelése, még a másik háznál gondozta őket, ahol a növendékistálló állott. Mert növendékgondozó volt Tur­czer Ferenc, amikor még ezek a tehenek kix borjak voltak. Lassanként talpon van az egész istálló, s Turczer Ferenc elérkezettnek látja az időt az etetés megkezdéséhez. Egy hét- fülű kosarat kap a hóna alá, kiballag véle az istálló végé­ben levő takarmányosba, vagyis, ahogy itt nevezik, a „füllesztőbe”, ahol Nagy La­jos és Molnár István takar- mányosok még délelőtt be- hordták a silócsalamádét, amit aztán itt finom here­szecskával kevertek össze. Ez a munka a két takarmányos dolga, a herét is ők szecs­kázzák össze, de nem kézzel, hanem benzinmotor meghaj­tású szecskavágóiml, amely szintén itt van felszerelve a füllesztőben. Turczer Ferenc púposra rakja a vesszőkosa­rat s csak úgy ölben viszi az istállóba, egy kosárral két te­hénnek, s ezután majd árpa­dara következik, fejenként két kiló. Közben ieszúu az este. A Duna felől köd érkezik, las­san leereszkedik az udvarra, körüllengi, átöleli az istálló­kat, gazdasági épületeket. Csak a villanyoszlopok csúcsa látszik ki a sűrű, tejfehér pá­rából. Fehér köd. Fehér, mint az öreg jószággondozó ba­jusza, homlolcába hulló rít- kás haja. Most, hogy végzett az etetéssel, itatással. az is­tállói annak rendje-módja szerint szépen kitakarította és friss almot szórt a békésen szuszogó tehenek alá, megáll az ajtóban, s a késő őszi esté­be bámul. már Péter — — Jöhetne mormogja. Esténként, így etetés után, szokott megérkezni Szabó Pé­ter, az éjjeli őr. Jólesik vele elbeszélgetni, vagy együtt hallgatni a tehenek jámbor kérődzését a zizegő szalmára dőlve, az istálló meleg csend­jében. Ha szólnak egymáshoz, szót cserélnek a világról, a múló időről, a fiatalokról, akik előtt ma nyitva áll a világ. Turczer Ferenc felkattintja a villanyt, hogy könnyebben idetaláljon a sűrű ködben Péter, az éjjeli őr. Pillái el­nehezülnek, leül az egyik fejőszékre. Azt hinni, bóbis­kol, pedig emlékeiben kutat. Egykori cselédsorsát idézi... Mert az volt még az ükapja is: cseléd, ami egyenlő volt az örökös létbizonytalanság­gal, a megaláztatások egész sorával, Tamaskovics járás­bíró úr gőgös alakja villan emlékezetébe. Egyfolytában 12 évig volt nála részesarató. Aztán Szabó Ferenc helybeli nagygazda jut eszébe akinél kommenciós cselédként szol­gált. Se ünnepnap, se vasár- nao nem volt nála. Csak az örökös robot. Mea r nélkülö­zés. Az volt. Abból kijutott neki bőven. A "/ó ti visszatér gondolata a mához. Sok hányattatás után itt van Vámosmikolán, a Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben. Teheneket gondoz. Az éveket leszámítva elmond­hatja. hogy elégedett ember. Munkája után megbecsülik, s a jövedelmére sincs panasza. Ebben az évben például még ki sem vette kenyérgabona előlegét, Pedig két és félkilót osztottak munkaegységenként. De ráér vele. Telik még a tavalyi osztalékból. Megvan a meleg otthona, tüzelője, csiz­mája, ünneplő ruhája, s az akolban szemlátomást hízik, gömbölyödik a hízó. Az öreg­asszony — már mint a fele­sége — a napokban drága füg. gönyöket vásárolt az ablakra. Miért? Mert már erre is te­lik. Függönyre, öregségükre. Mert bizony, mi tagadás, már öregecskék mind a ketten. Még két esztendő és nyugdíj­ba meg-” Nyugdíjas tehenész lesz belőle. Az ajtóban pipa pam.s^ világlik ki a ködből. Utána görcsösfejű bot tűnik fel, végül Szabó Péter, az éjjeli őr kucsmás alakja. — Gyere már na — int fej léje Turczer —, máma még nem is beszélgettünk... Ari Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom