Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
rist MEG feCíríap 1959. NOVEMBER 1. VASÁRNAP Az ember meghódítja a kczmoszt Az első mesterséges holdtól a bolygóközi űrállc másig percenkénti 11 200 méteres második kozmikus sebességet. Az űrhajó sebességének ilyen fokozatos növelése rendkívül nagy jelentőségű az ember űrrepülése szempontjából. Hiszen ha egy szempillantás alatt érnénk el a második kozmikus sebességet, az feltétlenül az ember halálát okozná. Ez csak a fantasztikus regényekben lehetséges. A legmerészebb álom megvalósul A reaktív repülés és a reaktív technika területén elért legújabb kiváló eredmények lehetővé tették, hogy hozzálássunk az emberiség legmerészebb álmának megvalósításához: az űrrepüléshez. E grandiózus probléma megoldásában a mesterséges holdak felbocsátása volt az első lépés. A szovjet konstruktőrök, tudományos dolgozók és munkások szerezték meg azt a dicsőséget, hogy megoldották az új. tudományos-műszaki problémák és gyakorlati alkalmazásuk rendkívül bonyolult komplexumát. 1957. október 4-én eredményesen felbocsátották Földünk első mesterséges útitársát, majd november 3-án az 509,3 kiló súlyú második mesterséges holdat, amelyben a kozmikus sugárzás, a hőmérséklet és a nyomás tanulmányozásához szükséges bonyolult berendezést helyeztek el. Ezenkívül a levegő kondicioríálására szolgáló készülékkel, az élelmiszer-tartalékkal és a szervezet életfunkcióinak vizsgálatához szükséges műszerekkel felszerelt tartályban elhelyezték Lajka kutyát, a kísérleti állatot is. A második szputnyikot, annak ellenére, hogy taz., elsőnél jóval nehezebb voll. olyan elliptikus pályára bocsátották fel, amelynek a Földtől mért legnagyobb távolsága ; már 1700 kilométer volt és\ Föld körüli keringésének ide- ; je 103,7 perc. A második szputnyik, mi- ; után eredményesen teljesítette a reá hárult feladatot, a Föld körül 2370 fordulatot megtéve ' és közben több mint százmillió kilométeres utat befutva, öt hónapot meghaladó repülés után 1958. április 14-én az atmoszféra sűrű rétegeibe érve megsemmisült. Körülbelül egy hónap múlva, 1958. május 15-én tudományos kutatások céljából pályájára juttatták a harmadik szovjet mesterséges holdat. Ez még magasabbra — 1880 kilométerre — emelkedett és súlya 1327 kiló volt Keringésének ideje a felbocsátás kezdeti időszakában 106 perc volt, s immár több mint 16 hónapja rója pályáját a Föld körül. Érdekes megemlíteni, hogy a fejlett technikával és tudománnyal rendelkező amerikaiak első három mesterséges holdja együttvéve 29,5 kiló súlyú volt. Ezzel szemben a három szovjet mesterséges hold súlya együttvéve 1918,9 kiló, ami több mint hatvanötszöröse a - három amerikai szputnyik együttes súlyának. Minőségileg új lépés A kozmosz meghódításában a következő, minőségileg új, diadalmas lépés az volt, amikor a szovjet emberek alkotó géniusza 1959. január 2-án legyűrte a második kozmikus sebességet és a Hold irányában eredményesen felbocsátották a bonyolult tudományos berendezéssel felszerelt első űrrakétát. A rakéta a Hold körzetében elrepülve és pályáját elfoglalva, naprendszerünk első mesterséges bolygójává vált. A Mars, valamint a Föld pályasíkjai között fekvő Nap körüli útját 227 nap alatt teszi meg, Földünkhöz hol közeledve, hol pedig eltávolodva tőle. A mesterséges bolygó körülbelül 1963-ban kerül majd legközelebb a Földhöz, de megfigyelni ekkor sem tudjuk, mert mérete kicsi és jelentős távolság választja el tőlünk. 1959. szeptember 12-én új, nagyszerű esemény ejtette bámulatba a világot: a Szovjetunió sikeresen felbocsátotta a Holdra a második űrrakétát. Súlya 1511 kiló volt. A rakéta az átlagban 385 000 kilométeres távolságot változó sebességgel, bámulatba ejtő pontossággal meg- téve, szeptember 14-én a Szovjetunió címerével ellátott zászlócskát eljuttatta a Holdra. Az emberiség történetében megnyílt az útvonal a két kozmikus test, a Föld és a Hold között. A Hold „pontos megcélozá- sának” bonyolult feladatát úgy magyarázhatjuk meg a legjobban, ha emlékeztetünk rá, hogy a rakétával a saját tengelye és a Nap körül forgó Földről kellett eltalálni a Föld körül másodpercenként körülbelül egy kilométeres sebességgel száguldó „mozgó céltáblát”, a Holdat. Mindössze két hét telt el a holdrakéta felbocsátása óta s a világ máris tudomást szerzett az új, nagy eseményről: a harmadik űrrakéta felbocsátásáról, amely lefényképezte a Hold eddig ismeretlen oldalát. A Szovjetuniónak a kozmikus térségben végrehajtott eredményes kutatásai a szovjet tudomány, technika és ipar fejlettségének magas szintjéről tanúskodnak. Nincs messze már az az idő, midőn a szovjet emberek, akik a kozmosz meghódításában szilárdan tartják elsőbbségüket, maguk is elindulnak a Holdra és naprendszerünk legközelebbi bolygóira, a Marsra és a Vénuszra. Sarlóval, kalapáccsal A sok ima, ha szelekké nőne S vitorlába fognánk e vihart, Vinné Földünk szörnyű erejével, Ameddig az űr távlata tart. Kiabálták szakállas próféták: Az egekbe csak egy visz: ima S csak a lelket — élő embereknek Nem lehet az égbe jutnia. Nem imával — de jó kalapáccsal Törtük át az égbolt üvegét És tárult, mert értelem nyitotta, Termő mezőnk most már minden ég. A csillag-csoportok ért kalászok. Sarlónk gyűjti nékünk e hadat S termésükkel távoli világok Az ember elébe omlanak. Darázs Endre ÍGY NEM KUNSZT! Egy férfi áll a villamos- megálló járdaszigetén és újságot olvas. A lap első oldalán a Hold ismeretlen felének fényképe. Fölötte nagybetűs címek. Befut a villamos és lelép róla az Ismerős. Mélyen megemelt kalappal üdvözlik egymást és megindul a beszélgetés. — Mit szól ehhez? Az Ismerős legyint: — Csalás! __ — Hallott valamit? S már sündörög is közelebb, szenzációra éhesen. — Nem fontos — legyint az Ismerős, de látszik rajta, hogy csak biztatásra vár, Az nem is késik. — Na, ne legyen olyan irigy... Mondja már, az istenért! És mondja: — Van egy sógorom, aki bizalmas helyen dolgozik. Elhiheti. hogy ott jobban értesülnek a dolgokról, mint mi. Hát ő mondta, hogy csalás! — De a fénykép ... A kráterek, meg az az izé... A Ciolsz ... a csúcs ... Ilyet nem lehet hamisítani?! — Ki mondta, hogy hamis? A fénykép valódi. Csak nem műszerek készítették, hanem emberek. Ember volt a rakétában, uram, ha nem tudnál ügy pedig nem kunszt! Fényképezni én is Judok.... ... Ny. É. UR-H JMOR — Tudod, ha megnövök, űrkutyának jelentkezem, hogy közelebbről ugathassam a Holdat Az embert a nehézségi erő ősidők óta a Földhöz láncolta. Ennek ellenére az emberiségben mindig ott élt az a merész vágy, hogy kiszabaduljon a Föld vonzásából és eljusson a világegyetem tér- g0g0ibc. E cél elérésének egyedüli útja K. E. Ciolkovszkij, a nagy orosz tudós és feltaláló eszméjének megvalósítása, vagyjs a rakéta reaktív erejének kihasználása, amihez azonban sok nehézséget kell legyűrni. S lám, ezt az erőt, amelyet az ember a gázsugárhajtású repülőgépekben és az interkontinentális ballisztikus rakétákban használ fel, a mesterséges holdak felbocsátásánál és az űrrepülésnél is alkalmazni kezdték. Ebben az esetben az izzó gázok, amelyek másodpercenként több ezer méteres óriási sebességgel kilövellnek a rakétából, reaktív erőt hoznak létre, amely a gázok kiáramlásával ellentétes irányban hat a rakétára. Ez a jelenség nemcsak a levegőben megy végbe, hanem a levegő nélküli térben is. Másrészt, a függőleges Irányban kilőtt ágyúgolyó az ágyúcsövet másodpercenként körülbelül ezer méteres sebességgel elhagyva, meghatározott görbe pályán bizonyos magasságba emelkedik, majd visszazuhan a Földre. A lövedék visszahullásának oka a Föld vonzásában rejlik. A lövedék még akkor sem képes kiszabadulni a Föld vonzóerejéből, ha kilövésének sebességét másodpercenként 9—10, sőt 11 ezer méterre növeljük. Ebben az esetben keringeni fog a Föld körül, mint a szputnyik, csupán azzal a különbséggel, hogy a zárt körpálya zágt. ellipszissé nyúlik, mégpedig abban a mértékben, ahogyan a sebesség az első kozmikus sebességet meghaladja. A második kozmikus sebesség A Föld vonzóerejének „lánca” csupán akkor szakad el, midőn a kezdő sebesség eléri vagy felülmúlja a másod- percenkénti 11 200 métert. Ebben az esetben a lövedék meghatározott görbe pályán eljut a világűrbe, s mindaddig ott marad, amíg valamilyen más kozmikus test foglyul nem ejti. Ezt a másodpercenkénti 11 200 méteres sebességet, amellyel a lövedék elhagyja a Földet, második kozmikus sebességnek nevezzük. Soklépcsős rakéták segítségével a második kozmikus sebesség elérhető, sőt túlszárnyalható. Nézzük, hogyan is valósul ez meg. Ha a másodpercenként 800 méteres sebességgel száguldó repülőgépből kilövünk egy ágyúgolyót a repülőgép haladásának irányában másodpercenként ezer méteres sebességgel, akkor a lövedék sebessége a Földhöz viszonyítva másodpercenként 1800 méter lesz. A sebesség fokozásának ezt az elvét használják fel a soklépcsős rakétában is az első és a második kozmikus sebesség elérésére. Miután az első lépcső működésbe jött és a rakétának mondjuk másodpercenként 3000 méteres sebességet adott, az első lépcső burokja leválik a rakétáról s ezt követőleg működésbe lép a második lépcső, amely a már másodpercenként 3000 méteres sebességgel haladó rakétának további 3000 méteres sebességet ad, vagyis a rakéta sebessége eléri a másodpercenkénti 6000 métert. így tehát a rakéta negyedik lépcsőjének fel- használása után a sebesség eléri a másodpercenkénti 12 000 métert, ami mesha’ad- ja a komvkus térbe való eljutáshoz szükséges másodTT Üitítíc láthatatlan helikopterre, kedves olvasó és nézzünk körül a nagyvilágban. Pillantsunk be .indiszkrétsm mindenüvé, lessük el az érdekességeket, furcsaságokat. Aztán térjünk haza és meséljük el,. mit láttunk, tapasztaltunk. Valahogy így, ahogy itt következik. f Hányat kukorékol a kekas és ki ebédel a tenyészbikával? ^ Mire a kakas harmadszor ^megszólalt, Péter apostolmeg- ^ tagadta mesterét, Jézust —így ^ szól a bibliai történet. De mit ^csinált volna Péter, ha napijaink modern kakasával kerül | össze abban a nyugatnémet Í városkában, ahol szokatlan Íkakasviadalt rendeztek? A.ka- |kasok ezúttal nem mentek ^csülökre (bocsánat, csőrre), Í hanem mikrofon előtt verse- |nyeztek: ki tud többét kuko- ^ rékolni minél rövidebb idő falait. Győzött pedig a szemét - | dombnak az a királya, amelyik harminc perc alatt 107 ^ kukorékolást hallatott. Ilyen |tempó mellett Péter apostol nem sokáig maradt volna hű mesteréhez — annyi tény Ha már állatokról van szó beszéljünk arról a mulatságos meghívóról is, amelyei egy francia városkában bocsátottak ki egy tenyészbika- kiállítás alkalmából. Az érdeklődő közönség ugyanis nem csekély meglepetéssel értesült a meghívóból arról hogy ,.a díjnyertes bikák tizenegykor, a tisztelt vendégek fél tizenkettőkor érkeznek éí a közös ebédet tizenkét órakor tartják”. Az egy liba — egy ló kézdetű közmondás Franciaországban, úgy látszik egy bika — egy vendég meghatározássá módosul. Meddig volt a kígyó a moziban és a pipa a szájban? Dániát valaha Anglia zöld- ségkertjónek nevezték, nézzünk hát ei oda is. Éppen tanúi lehetünk annak a pipázó- versenynek, amelyet bizonyos Jens Sörrensen nyert meg. Miért éppen ő? Nos, azért, mert nem kevesebb ideig, mint száztíz percen és tíz másodpercen át, tehát majd két óra hosszat szívta egyfolytában a pipáját. A kígyó viszont még ennél is hosszabb ideig, jó néhány napom át tartózkodott abb3n a svéd moziban, ahová Dániából érkeztünk. Ebben a moziban ugyanis kígyóbe-m-u- tatót rendeztek és egy derék csúszómászó felkúszott a párkányra, aztán valahogy megfeledkeztek róla., A baj csak ákkor jelentkezett, amikor néhány nap múlva vetítés közben megindult a sötétből a világos vászon felé. Lett nagy sikoltozás, de szerencsére akadt bátor néző is, aki agyonütötte a jegyet sem váltó, nem kívánatos mozivendéget. Harc a hétmillió dolláros örökségért Mi a legérdekesebb Amerikában? Természetesen Hollywood, a filmsztárok városa. Itt aztán sok érdekesség, furcsaság akad. Egyről hírt is adunk. Nemrégiben halt meg Errol Flynn, a híres filmsztár. Maradt utána kerek hétmillió dollár örökség. Nem megvetendő summa! Ügy látszik, ez a véleménye legutolsó (harmadik) feleségének (akitől nem vált e’) és I ~ szerelmének is (akit már nem vett el). A két éve különváltan. de nem elváltán élő harmadak feleség azonnal bejelentette igényét a temetés lebonyolításáva (mint később kiderül nem is önzetlenül), ám a művész legutolsó szerelme, a tizenhét éves Beyerly Aalan kijelentette, hogy „csak az ő holttestén keresztül” érheti el a törvényes feleség Flynn tetemét. Karakánsága szintén nem volt önzetlen. Mihelyt ugyanis kiderült, hogy Flynn végrendelete szerint a törvényes harmadik feleség örökli a vagyont, azonnal összefogott az ugyancsak hoppon maradt másod, k feleséggel és együtt támadták meg a végrendeletet azt állítva, hogy nvilván van újabb, hiszen Errol FK*nn már két éve nem élt egvütt harmadik feleségével. A pereskedés még folyik. N:m élünk a középkorban? Ütünk véget ért. Hazafelé tartunk, de közvetlen szomszédságunkban, Ausztriában is megállunk egy percre. Érdemes is. Dörzsöljük a szemünket. Olyat látunk, ami szinte hihetetlen. Klagenfurt városában egy. vallásos katolikus házaspár az egyik zárdába adta a lányát, hogy főzni tanuljon. Ügy látszik, ott tudják ezt a legjobban és a kis- k’myt nyilván perfekt háziasz- szonyként akarják férjhez adni. De mi történt? A rendfónöknő hamar rájött, hogy a kislány vallásosságát ki lehet használni &. amikor a gondos mama felkereste lányát, hogy meglássa, mennyire haladt a háztartás tudományában — meglepetve találta apácának beöltöztetve. Miután ezt sem ő sem a lány nem akarta — tiltakozott. Eredménytelenül Olyan eredménytelenül, hogj azóta már- a bíróság is a szülőknek adott igazat, ám a rendház még mindig nem engedte haza a kis^ánvt. Máté Iván Mit felejtettek a könyvekben és mi történt a temetővel ? > $ Ila már Franciaországig eljutottunk, nézzünk át Angliába is és kukkantsunk be abba a londoni ^kölcsönkönyvtárba, ahol a derék í könyvtáros éppen most leltározza, »‘'mit felejtettek a visszaadott köny- ;• vekben az elmúlt három hónapja ban. Hát először is egy szelet ^ kissé már megava^odott szalon- í nát, aztán három borotvapengét, ^ öt sebtapaszt, tizenegy kártyala- ^ pót, három elhasznált filmkockát, ^ hét aktfényképet, huszonhárom ^ levelet, amelyek közül nem ke- ^ vesebb, mint tizenhét volt szerel- £ meslevél (hát ilyen a becsülete í az ilyesminek a csatornán túl), t hét ki nem fizetett számlát és t végül egy házasságfelbontósról szóló értesítést. Ezt az utóbbit — ilyen a sors szeszélye — éppen egy szerelmes regényben találta meg a könjvtáros. Londonból vegyük Nottingham felé utunkat, ahol érdekes árverésről hallhatunk. Novemberben vernek dobra egy temetőt. Nincs itt valami tévedés? Nincs bizony. Egyszerűen arról van szó, hogy egy temetkezési vállalat az összkomfort kedvéért mindjárt saját temetőjébe temette ügyfeleit. A vállalat azonban tönkremeát (hiába, senki se akar meghalni) és az angliai magántulajdon „szent” törvényei szerint most árverésre kerül m nden vagyona így a temető is. Vajon ki veszi meg?
