Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

195». NOVEMBER 1. VASARNAP ppyr %IE(. * btfßirlap mi történt a héten? Nyugati előjáték a csúcsértekezlethe De Gaulle naptára és a csúcsértekezlet Nyitva áll az út a — mondotta Hruscsov külpolitikai beszédében a Szovjetunió Legfelsőbb Tondcsának szombati ülésén A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két háza a Szö­vetségi Tanács és a Nemze­tiségi Tanács moszkvai idő szerint szombaton délelőtt tíz órakor együttes ülést tartott. Az ülésen Hruscsov miniszter- elnök beszédet mondott a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról. — A Nyugaton kezd felül­kerekedni a helyzet józanabb értékelése — mondotta. — Arra a következtetésre jut­nak, hogy a katonai erőre alapuló számításokat a lomtárba kell tenni, a különböző társadalmi rendszerű ál­lamoknak ésszerű ala­pon, békésen együtt kell élniük. — A békés együttélés elve annyi, mint be nem avatko­zás a belügyekbe, egyértelmű a kölcsönös engedményekkel, a kompromisszumokkal, a fe­lek egymáshoz való alkalmaz­kodásával az államközi vi­szonylatokban a béke fenn­tartása és megszilárdítása vé­gett. Ideológiai kérdésekben azonban szó sem lehet en­gedményekről.; A szovjet minisztertanács elnöke kifejtette, hogy véle­ménye szerint Macmillam an­gol miniszterelnöknek a Szov­jetunióban tett látogatása je­lentős szerepet játszott a szovjet—angol kapcsolatok megjavulásában és az egész­ségesebb nemzetközi helyzet kialakulásában. A szovjet és az amerikai kormányfő kölcsönös látoga­tására vonatkozó megállapo­dásról Hruscsov kijelentet­te, hogy az messzemenő lépés volt a nemzetközi feszültség általános enyhüléséhez. Eisenhower amerikai el­nökkel folytatott beszél­getéseit úgy jellemezte, hogy azok lényegesen Az ENSZ-ktizgyűlés politikai bizottságának ülése A TASZSZ és a nyugati hírügynökségek részletesen beszámolnak az KNSZ-käj- gyűlés politikai bizottságának pénteki üléséről. A bizottság délelőtti és délutáni ülésén 14 ország képviselője szólalt fel, köztük Péter János, a Ma­gyar Népköztársaság külügy­miniszterének első helyettese. Folytatják a sztrájkot az amerikai acélipari munkások • Az Egyesült Államok leg­felső ' törvényszéke jóvá­hagyta az Egyesült Acélipari Munkások Szakszervezetének azt a kérelmét, hogy vizsgál­ják felül a pittsburghi bíró­ság döntését. Mint ismeretes, a pittsburghi bíróság október 28-án a Taft—Hartley-törvény alkalmazásával elrendelte, az 500 000 acélipari munkás hagyja abba a sztrájkot. Az AP jelenti Detroitból: A sztrájk következtében előál­lott acélhiány miatt a Gene­ral Motors kénytelen volt be­szüntetni termelését. A Ford Autógyár szintén bejelentet­te, ezután hetente csupán há­rom napot dolgozik. A LEGÚJABB statisztikai kimutatás szerint az egymil­liónál több lakossal rendelke­ző városok közül viszonylag Nyugat-Berlinben követnek el a legtöbben öngyilkosságot. hozzájárultak az egyete­mes béke megszilárdításá­hoz. Kifejezte azt a reményét, hogy De Gaulle-lal sorrake- rülő találkozása hasznos lesz a szovjet—francia kapcsola­tok fejlődése és az egyetemes béke megszilárdulása szem­pontjából. — Nyitva az út a tárgyalá­sokhoz — jelentette ki Hrus­csov — és a megoldatlan kér­dések rendezésével el lehet érni a nemzetközi helyzet to­vábbi javulását. Az államok most lépnek az ilyen tárgya­lások szakaszába, de még tel­jesen fel kell olvasztani a hi­degháború jegét. Mindenekelőtt a leszere­lés kérdését kell megol­dani és meg kell szün­tetni a fegyverkezési ver­senyt. Itt az idő, hogy végezzünk a második világháború marad­ványaival és véget vessünk a hidegháborúnak. Meg kell kötni a német békeszerződést. — Az európai helyzet még mindig sok nyugtalanságot okoz — állapította meg Hrus­csov. majd kijelentette, hogy a Szovjetunió „kész messze­menő lépésekre” és „minden­nemű ésszerű rész-intézke­désre” az európai légkör eny­hítése céljából. A szovjet kormányfő ezután kifejtette, hogy a Közel- és Közép-Keleten bonyolult a helyzet, mert egyes ottani ál­lamok területét „külföldi ha­talmak továbbra is más or­szágok ellen irányuló katonai készülődések szinteréül hasz­nálják fel”. Példaként Török­országot említette és kijelen­tette, hogy elsősorban Törökország biztonságát aknázza alá az a körülmény, hogy ezt az országot katonai támaszponttá alakítják. Az Egyesült Államoknak és néhány más nyugati hatalom­nak a Kínai Népköztársaság­hoz való viszonyáról Hruscsov megállapította: ezek az álla­mok másodrangú hatalommá igyekeznek minősíteni ezt a nagy országot. A Kínai Nép- köztársaság mind a mai napig nem kapta meg jogait az ENSZ-ben. Hruscsov kifejezte meggyő­ződését, hogy Tajvan és a töb­bi kínai sziget egyesülni fog az anyaországgal. — Ebben a kérdésben határozottan támo­gatjuk a Kínai Népköztársa­ság kormányát — jelentette ki a szovjet kormányfő, — és a jövőben is ezt tesszük. Felhívás a világ országainak parlamentjeihez A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szombaton véget ért ülésszaka felhívást inté­zett a világ országainak par­kimentjeihez. A legfelsőbb tanács felhívása kifejti: az általános és teljes leszerelés biztosítaná az államok békés együttélését. Az általános és teljes leszerelés új szakaszt nyitna meg a fejlődésükben elmaradt országok számára is, amennyiben lehetővé ten­né gazdasági és kulturális fejlődésüket. — Az általános és teljes leszerelés kérdésének meg­oldása a népek kezében van. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa kifejezi meggyőződését, hogy ma már a cél teljesen elér­hető. A felhívás megállapítja, hogy bizonyos enyhülés állt be a nemzetközi feszültség- ben. Ebben kimagasló szere­pet játszott Hruscsov ameri­kai látogatása és találkozása Eisenhower elnökkel. A szovjet kormány részé­ről az ENSZ elé terjesztett javaslatok megjelölik a há­ború megakadályozásának reális módozatait .— hangoz­tatja a felhívás. — A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány min­den tőle telhetőt elkövet, hogy megvalósuljon az álta­lános és teljes leszerelés. A legfelsőbb tanács reméli, hogy a parlamentek támogat­ják ezt a kezdeményezést Sajnálkozását fejezte ki a legutóbbi kínai—indiai határ­incidensek miatt. — Örülnénk — mondotta —, ha ezek a dol­gok nem ismétlődnének meg és a vitás határkérdéseket barátságos tárgyalásokon, mindkét fél kölcsönös meg­elégedésére rendeznék. Hruscsov elmondotta, hogy a Szovjetunió javasolta általános és teljes lesze­relés lehetetlenné tenné a háborút. I Megelégedéssel állapította meg, hogy Eisenhower kije­lentette: megoldást kell ke­resni a leszerelés kérdésére. Az e kérdésben tartandó tár­gyalások szempontjából ked­vező az a válasz is, amelyet Macmillan, Nehru, Sukarno és más államférfiak adtak a szovjet javaslatokra. — Nem akarjuk katonai célokra felhasználni azokat az előnyöket, amelyekkel ren­delkezünk és amelyek a szo­cialista országok fejlődésének arányában növekednek — je­lentette ki Hruscsov. Hruscsov ismét hangsúlyoz­ta, hogy ha a nyugati hatal­mak nem hajlandók elfogad­ni az általános és teljes le­szerelést. a Szovjetunió kész meg­egyezni részleges lépések­ben is, kész megvitatni a javaslataihoz fűzött mó­dosításokat és kiegészíté­seket, hajlandó más ja­vaslatok megvitatására is. — A szovjet kormány •— mondotta Hruscsov — telje­sen osztja azt a véleményt, hogy kívánatos a kormány­fői értekezlet mielőbbi össze­hívása. Ezen az értekezleten a legfontosabb helyet a lesze­relés kérdésének kell elfog­lalnia. Ezenkívül meg kell vitatni a német békeszerződés megkötésének kérdését és a nyugat-berlini helyzet rende­zését, valamint egyéb általá­nos érdekű nemzetközi kér­déseket. — A szovjet kormány szi­lárdan arra törekszik, hogy az enyhüléstől el­jussunk a nemzetközi fe­szültség teljes megszűn­tetéséig, s hogy az enyhü­lés tartós békévé váljék — jelentette ki. — A szocialista világrend- szer minden országa összefor- rottabb. mint valaha. Ezek az országok annak a történelmi feladatnak megoldásáért száll­nak síkra, hogy megmentsük az emberiséget a háborúk­tól és biztosítsuk a népek fej­lődését a béke és a társadal­mi haladás útján. USA között most kiélező­dött a viszony. Kuba kormá­nya nem hagyja magát meg­félemlíteni, s erélyesen til­takozott az Eisenhower-kor- mánynál a beavatkozás miatt, amelyre az amerikai elnök csak azt tudta válaszolni, hogy „nem tudja megakadá- j lyozni” különböző repülőgé­pek felszállását Miamiból... A függetlenségért folyó harc nem ért véget, de most újabb győzelmet aratott Ku­bában. Hírek szerint a Cast- •ro-kormány bejelentette a munkások, a szakszervezetek felfegyverzését, hogy min­den eshetőségre készen, szem- beszálljanak bármely támadó­val. Sebes Tibor Az amerikai és az angol kor­mány kénytelen volt engedni De Gaulle-nak, s úgy látszik, beleegyeztek, hogy a kelet­nyugati csúcstalálkozót meg­előző „nyugatti csúcsértekezle­tet” csak az év végén, decem­ber 19-én tartsák meg Párizs­ban. Ez a döntés — noha hiva­talosan nem erősítették meg — a napokban született, hossza­dalmas levélváltások és tár- gyalgatások után, amelyek azonban nem tudták elsimítani a nyugati hatalmak közötti né­zeteltéréseket. Miért halasztották el a nyu­gati kormányfők találkozóját, s ezzel együtt miért tették le­hetetlenné, hogy a Kelet és a Nyugat közötti csúcsmegbeszé­lés még ebben az esztendőben létrejöjjön, ahogyan azt a világ remélte Hruscsov elvtárs ame­rikai utazása eredményeként? Kétségtelen, hogy a halasz­tási az Adenauer által jelentő­sen támogatott De Gaulle erő­szakolta ki, szemben az ameri­kai és az angol kormány törek­véseivel. A két utóbbi ugyanis — mint az elmúlt hetek során nyilvánvalóvá vált —- hajléko­nyabb magatartást tanúsított a csúcstalálkozó kérdésében s különösen Nagy-Britannia kor­mánya sürgette a négyhatalmi kormányfői találkozó mielőbbi összehívását. Washingtonnak és Londonná^ azonban ezúttal lg meg kellett hajolniok De Gaulle naptára előtt... A francia elnök ugyanis előbb rendezni próbálja né­hány gondját, hogy a maga ré­szére kedvezőbb kilátásokkal üljön a csúcskonferencia aszta­lához. így minden bizonnyal azt várja, hogy lebonyolódjék az ENSZ algériai vitája, amelyben számít az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tá­mogatására is. Valószínűleg ez volt a tábornok-elnök egyik követelésé szövetségeseitől, an­nak fejében, hogy elmegy a csúcsértekezletre... A másik: De Gaulle azt reméli, hogy ad­dig sikerül felrobbantani a Szaharában az első francia atombombát, s ez visszaadja Franciaország „nagyhatalmi” tekintélyét. Természetesen De Gaulle diplomáciai naptárában szere­pel Hruscsov elvtárs franciaor­szági látogatása (amelyet 1960 elejére terveznek), s hírek sze­rint De Gaulle még a négyha­talmi kormányfői találkozó előtt akar ellátogatni az Egye­sült Államokba. A nyugati huzavonát és ha­logatást bogozva eddig tehát csak az látszik bizonyosnak, hogy december közepén Eisen­hower, Macmillan és De Gaulle találkozik Párizsban, s hírek szerint a megbeszélésekbe bi­zonyos kérdéseknél bevonnák Adenauert is. Nyugati kom­mentátorok szerint a négy nagyhatalom csúcsértekezleté­re ilyen körülmények között csak jövő év tavaszán kerülne sor. Közben a nyugatiak között tovább folyik a vita a csúcs- találkozó napirendjéről. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia a pontosan körül­határolt tárgykörű, esetleg egymást követő találkozók gondolatát támogatja, De Gaulle szerint azonban egyet­len csúcstalálkozón egycsapás- ra és egyszer s mindenkorra kell megoldani a Kelet és a Nyugat közötti nézeteltérése­ket. A nyugati hatalmak közötti nézeteltéréseket ügyesen ak­názza ki a maga javára a Alig tízhónapos a Batista diktatúrájától január elején megszabadult Kubai Köztár­saság, de e rövid idő alatt is a nemzetközi és a vele össze­fonódott kubai reakció szinte állandóan újabb és újabb tá­madásokat intézett Fidel Cast­ro kormánya és a demokrati­kus rendszer ellen. Október­ben az összeesküvések újabb sorozatára került sor, amelyek szerves részeként az Egyesült Államok déli részében levő Miami repülőteréről felszállt gépek bombázták Havannát és Kuba más városait. Ugyan­akkor motorizált ellenforra­dalmi osztagok robbanóanya­gokat, kézigránátokat szórtak az utcákon összegyűlt tömeg közé, Camagüey tartomány­ban pedig az áruló katonai parancsnok, Hubert Matos ké­szült a főváros ellen. Az utób­bit azonban időben leleplez­ték, s Camagüey dolgozói meg­akadályozták a tervezett láza­dás kibontakozását. Kiderült, hogy a széleskörű összeesküvésben — amely mindenekelőtt a Castro-kor- mány felszámolását és a földreform megakadályozását célozta — részt vett az el­űzött Batista, Trujillo domi­nikai diktátor, sőt, a nyáron lemondatott Urruita volt ku­bai köztársasági elnök is. S nem lenne a lista teljes, ha nem tennénk hozzá, hogy egyes amerikai monopolista csoportok — természetesen az Egyesült Államok kormányá­nak és szenátusának tudtá­val, sőt, diplomáciai támo­gatását is felhasználva — éppúgy részt vettek benne, mint az Egyesült Államokban szállást kapott kubai ellenfor­radalmárok. Trujillo domini­kai diktátor — minden eshe­tőségre számítva — mozgósí­totta hadseregét, sőt, a tar­talékokat is behívta ... Polgárháborút szerettek volna kirobbantani Kubá­ban, hogy azután a „rendcsi­nálás” ürügyén az Egyesült Államok katonailag beavat­kozhasson és visszaállítsák a cukornád-monopóliumok — a United Fruit Company és társai — egyeduralmát. Ezt szolgálták egyébként az ösz- szeesküvők antikommunista jelszavai is, e mögé rejtet­ték igazi célkitűzéseiket. Az összeesküvést azonban — éppen a nép éberségével — ezúttal is felszámolták, s ez­zel megszilárdították a for­radalmat, megerősítették an­nak vívmányait, biztosították a földosztás folytatását. Két­ségtelen, hogy ez a kubai nemzeti erők nagy győzel­me, amely máris nagy vissz­hangot váltott ki Latin- Amerikában. Ezúttal ismét bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok kormánya nem mondott le a Kuba bel- ügyeibe való beavatkozásról, s keresi a lehetőséget, hogy visszafordítsa a történelem gyorsan előre haladó kerekét ebben a közé^-amerikai szi­getországban. Kuba és a2 Egy megbukott összeesküvés párizsi kormány, s közben a hidegháborús körök tovább szervezkednek, hogy újabb akadályokat gördítsenek a tárgyalások elé. Franciaország külpolitikájának kettőssége — Mi történt Kubában? A - elmúlt héten bizonyossá vált: a nyugati hatalmak — Ál elsősorban Franciaország — „élénk diplomáciai tevé­kenységének.” eredményeként jövőre tolódott el a kelet- nyugati csúcsértekezlet. Hruscsov elvtárs. a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának szombati ülésén a nemzetközi helyzetről elhangzott beszédében ismét rámutatott, hogy kívánatos a kormányfői értekezlet mielőbbi összehívása, s ezen a legfontosabb helyet a leszerelésnek kell elfoglalnia. Az ENSZ jelenlegi közgyűlésén előterjesztett közös ameri­kai—szovjet javaslat, hogy a leszerelés kérdését utalják a tíztagú új leszerelési bizottság elé, s a közgyűlésen a szovjet leszerelési javaslattal kapcsolatban elhangzott felszólalások azt mutatják, hogy ma kedvező kilátások mutatkoz­nak ezen a téren. A nemzetközi közvélemény aggodalommal fogadta a Kuba elleni imperialista aknamunka fokozódásának hírét, s az ezzel kapcsolatos amerikai nyilatkozatokat. egyrészt, hogy Hruscsov elv­társ meghívásával javítani óhajtja a szovjet—francia kap­csolatokat, másrészt, hogy ugyanakkor támogatja a nyu­gatnémet militarizmus újjá­élesztését, s háborút visel Algériában — a jelenlegi nemzetközi helyzetben végbe­menő változásokat mutatja. Franciaország részvétele a NATO-ban rányomja bélyegét Párizs politikájára, ugyan­akkor azonban De Gaulle is kénytelen figyelembe venni a világban végbement változáso­kat, s a francia tömegek aka­ratát. Ha Franciaország való­ban vissza akarja szerezni nagyhatalmi tekintélyét és szerepét, akkor a mai nemzet­közi helyzet realitásaira kell alapozni külpolitikáját, s való­ban elő kell segítenie a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom