Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

KETEVES A „S H I ;W*A P K U 1 O N K I A 5 A • lig hisszük, hogy lenne in olvasónk, aki lapunk mait gyűjtene. Az újság ár­váié, hogy elolvassuk >— ics unalmasabb valami egy ilvasott hírlapnál. Ám szer- sztőségünkben gondosan őrizzük eddig megjelent példá­nyainkat és az ilyen szerény évforduló mint a „Szentendre” második születésnapja jó al­kalmat ad arra, hogy átlapoz­zuk ezt a több mint száz lap­példányt. Míg az olvasó csak halvány emlékei, múló benyo­másai alapján alakítja ki véle­ményét lapunkról, addig az újságíró számvetést készít két esztendős anyag áttekintése után. Mit tettünk? És mit tet­tünk jól, mit nem? Mit kell ég tennünk, hogy olvasóink- eddig kiérdemelt megelé- edésére ezután is rászolgál­unk? Vgy érezzük, a kezdeti ingá­zás után kialakult a lap mai :ulata, mely magán viseli a lyi jelleget, ami egyrészt a irosunk történetével, kulturá- és művészi múltjával fog- Ikozó tanulmányok, másrészt mai élet eseményeiről írt be- ,mólók, hírek, riportok ad- meg. Az egy évvel ezelőtt rtott közvéleménykutatás :olta, mikor a megkérdezet- k szinte egyhangúan a Szent­re múltjával foglalkozó keinket méltatták elsösor- n figyelemre, hogy szándé- nk találkozott az olvasó igé­éivel. Olvasóinknak ez a tör- nelmi érdeklődése nem meg- •pő: történik ezek között a dves, öreg házak között vá­rni csendes csoda, ami az i onnan beköltözőiteket is egragadja és megszeretteti lük ezt a várost különös últjával és reményteli jelené- l együtt. És azóta tovább mentünk. A jelent, amiben élünk, mél- n nevezhetjük hősinek: az út kereséséhez, megtalálásá- iz és az elinduláshoz mindig emélyes bátorság kell. Gyá­rinkat, szövetkezeteinket, köz- tézményeinket ilyen lendület 'iszi előre s mi örömmel sie- nk beszámolni a fejlődés, a 'aladás minden mozzanatáról, á pedig ez a lendület néha egtorpan, akkor a mi feladó­ink segítem a zavaró, nem etszö körülmények eloszlatá- úban. És ezt tesszük nemcsak hibák őszinte feltárásával, a ivatali szervek korrigáló te- ékenységének ismertetésével, nem vidám kis csipkelődé- kkel, kellemetlen kérdések- l is, melyeket mindig a segí- akarás sugalmaz. Bizto- lak vagyunk abban, hogy ezek cikkecskék nem sértenek enkit és ugyanakkor a közvé- emény számára bosszúságot tkozó apróbb és nagyobb hí­ják felszámolásra kerülnek. ■k í Nálunk is akadnak liiányos- Sigok, minden jóakarat és gyekezet ellenére is. Tudjuk ól, hogy adósak vagyunk a vá­mosunk környékéről, az egész Dunakanyarról szóló állandó is friss hírszolgálattal. Többet is részletesebben kellene fog- alkozvunk üzemeink életével, [olgozóink problémáival. Izonban munkatársaink társa- lalmi munkában, rendes el- 'yglaltságuk után végzik a lap 'nyagának összeszedését, a :kek megírását. így nem ndig sikerül termékeny ta- 'kozákra összejönni azokkal, tiktól a kellő információk eszerezhetők lennének. Fel- datunk, hogy a környék köz­egeiben és üzemeinkben lel- ces, pontosan működő levele- ■ő-gárdát szervezzünk, hogy isszeköttetésünk folyamatos [egyen. I ★ Az újságírás a szocialista ne­velés igen fontos tényezője, nég helyi viszonylatban is és még olyan hetente egyszer és tis terjedelemben megjelenő 'apnál is, mint a Szenfendre. Erezzük feladatunk szépségét és súlyát: igyekezünk dereka­san helytállni. Célunk ugyan­az, mint ezelőtt két esztendő­vel, mikor először jelentünk meg Szentendre utcáin: szol­gálni városunk fejlődését és harmóniáját, szórakoztatni, vá­rosunk hagyományait ápolni és előrehaladásunkat segíteni. Mindehhez azonban az olva­sók olyan lelkes és kitartó tá­bora szükséges, mint amilyet méltán nevezhetünk magunké­nak. Mert mit is leérünk mi olva­sóinktól ? Elsősorban azt, hogy minél többen keressenek fel leveleik­kel, azokban írják meg azokat a problémáiéit amelyek — ép­pen lapunk társadalmi munká­ban való szerkesztése miatt — nem jutnak el hozzánk. A meg­jelent cikkekkel kapcsolatos bírálataikat ne csak egymás között beszéljék meg, hanem őszintén közöljék velünk is. így válik a „Szentendre” mindnyájunk lapjává, mind­nyájunk szócsövévé, a váro­sunkban megtalálható hibák, hiányosságok kiküszöbölőjévé. Ne idegenkedjen senki a leve­lezéstől. írjon minden kedves olvasónk úgy nekünk, mintha barátjának, ismerősének írna és mi is igyékszünlc hasonló hangnemben válaszolni vagy ha az ügy úgy kívánja — intéz­kedni. Ezek azok a gondolatok, amelyek bennünk lapunk meg­jelenésének második évfordu­lója alkalmával felvetődnek. Az 1960-as költségvetést tárgyalta a városi tanács Az október 30-án megtartott tanácsülés egyhangú szavazás­sal elfogadta a város 1980. évi költségvetését, amely az 1959. évi költségvetéshez képest kö­zel egymillió forinttal emelke­dett. A tanácsülés döntését meg­előzte a gazdálkodó szervek alapos és megfontolt előterve- zése, melyet a tanács szak- bizottságai előzetesen megtár­gyaltak. A széleskörű vita alapján kialakított költség- vetést a végrehajtó bizottság és a tanácsülés is egyhangú­lag megerősítette. Jelentős összeggel emeli a költségvetést a kulturális ága­zat. ahol a pedagógusok fize­tésrendezése következtében felmerülő emelkedésen kívül, 598 000 forint növekedés mu­tatkozik, melyet az iskolák felújítására, korszerűsítésére fordítanak. Megvalósul az izbégi körzeti könyvtár, mely­re 25 800 forintot irányoztak elő. A tavalyihoz képest 218 000 forinttal, összesen 945 500 forintra emelkedett a gimnáziumra fordított kiadá­sok Összege, melyből meg­nyugtatóan rendezik az iskola politechnikai képzését is. Az új költségvetés 10 000 forinttal emelte a szociális gondozásra fordítható össze­get, így ezen a címen 1960- ban, 87 200 forintot fordíthat­nak a város idős és egyedül­álló embereinek támogatására. A szociális otthon költségveté­se a tavalyihoz képest szintén jelentősen emelkedik. Erre a fontos intézményre a jövő év­ben 199100 forintot fordíta­nak. A tervek szerint ebből a pénzből megoldják a szociális otthon vízellátását. A tanácsi utak, hidak cí­men a költségvetés 1 465 000 forintot irányoz elő, melyből 300 000 forintot a bükkösparti útkövezés befejezésére, 600 000 forintot a Római sánc utca első szakaszának átépítésére terveznek felhasználni. 200 000 forintot fordítanak a Bükkös­part, Attila utca. Római sánc utca járdáinak aszfaltozására. Ezenkívül jelentős összeggel szerepel a saját kezelésben el­végzendő munkálatok anyag­beszerzése és munkadíja. A vízgazdálkodás területén 147 ezer forintot terveznek fel­használni. Ezt az összeget részben a közkutak, forrás­foglalósok felújítására, a bük­köspataki gyógyforrás átépí­tésére fordítják. Kiépítésre ke­rül a szarvasheg-yi forrás, amely egy régi és igen jogos kívánságot valósít meg, vala­mint felújításra kerül az Opaterny-villa előtti és a sza­natóriumi kút is. Városrendezésre fordítanak 226 500 forintot, melyből el­készítésre kerül a régen várt városrendezési terv, amely irányt szab majd az elkövet­kezendő évek fejlesztési prog­ramjának. Ügy gondoljuk, hogy az elő­irányzott terv, melyet alapos felmérések előztek meg — egyöntetűen támogatásra talál majd a lakosság körében is és azt a felettes tanácsi szer­vek is elfogadják. Az egyes címek tételeinek és végrehajtandó feladatainak ismertetésére visszatérünk. Tatarozzák a szentendrei görögkeleti püspöki ákesegyházat. (Gábor Viktor felv.) Hatl&tn, BatatyU frátsí, hogy ellenzi a mezőgazdaság fejlesztését. — Nem tudom, öcsém, hon­nan hallotta, de jól hallotta. Nem vagyok ugyan tagja a mezőgazdasági állandó bizott­ságnak, ahol ezen kérdéseket megvitatják, de ha tagja len­nék: biztosan a hibridkukori­ca termesztése ellen adtam volna le szavazatomat. Mert én akkor is nemmel szavaz­tam, amikor arról volt szó,- hogy engedjük-e megépülni a vasutat határunkon keresz­tül. És akkor is az első sorban acsarkodtam, mikor a fel­dühödt takácsok megverték a gépiszövőszék feltalálóját. Sőt, — ha tudni akarja —, ezelőtt jó másfélezer eszten­dővel a legnagyobb gazember­nek azt a férfiút tartottam, aki feltalálta a szügyhámot s ezáltal megtízszerezte az ed­dig csak szájjal húzó lovak teljesítőképességét. Én arra szavaztam, hogy Galileit meg kell égetni, mert azt merészel­te állítani, hogy a föld forog. Ilyen karakán ember vagyok én, öcsém, aminél egyszer megállapodtam, annál mara­dok, ha törik, ha szakad. Meg aztán engem nem érdekel, hogy a hibridkukoricából itt nálunk a határban, szövetke­zetiek meg az egyéniék is, 20 —30 százalékkal nagyobb ter­méseredményt értek el, mint a másféle fajtákból. Az én föl­demtől 30 centiméterre a nagy, ellenséges idegenség kezdődik, 30 méterre meg a kifürkész­hetetlen, végtelen semmiség. Mit törődöm én azzal, hogy a szarvasmarhák mestersé­ges megtermékenyítését ho­nosítják meg országszerte. Nem akarok itt olyasmikről beszélni, amik miatt a me­nyecskék pironkodni kaca- rásznak, de felteszem a min­dent döntő kérdést: meg­kérdezték-e ezirányban a te­hén-néniket? Es ha ezt elmu­lasztották: hogyan merészelik a bika-bácsikat más tájakra utaztatni, kiragadván őket megszokott családi körükből s a féltékenység mardosó kín­jában hagyva a tehén-néniket? És ki fogja marhamódra meg­tanítani majd a valóban apát­ián borjakat a bőgésre, vihán- colásra, ugrándozásra? Talán az állatorvos könyökére csa­tolt hurkatöltő? Az a fontos, öcsém, hogy minden maradjon úgy, ahogy van. Ha kevés a kukorica, hát kevés. Ha nincs elég jó sz«i/vasmarhánk, hát nincsen. Ne járjon a vasút, hagyjuk elcsenevészedni ál­latállományunkat elegendő és kiváló tenyészállat híján, lehe­tőleg öt különböző helyen le­gyen összesen négy hold föl­dünk, ahol százhúsz négyszög­ölön sóskát, nyolcvanegyen tarhonyát és tizenkettőn ke­serűsót tenyésztünk, mint kedves dédnagyapánk ezelőtt százötven esztendővel, de sem­mi esetre sem hibridkukori­cát. Galileit pedig meg kell égetni. Hát ezeket adtam vol­na elő a mezőgazdasági állan­dó bizottság ülésén. — Roppant igaza van, Ba­logh bácsi. Szaladok, hogy azon frissiben megírjam Nagy sikere lesz ezzel a nyilatkozat­tal. — Meghiszem azt. ö^sém. De szóról-szóra leírja, amit mond- tiun, mert, ha a hurkatöltőt meg a keserűsót kihagyja, nem állok többet szóba magá­val. —ys— 1 >\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w $ Járásunk egyik küldöttje í volt a megyei pártértekezleten í Barát Károly elvtárs, a járási pb új titkára. Javakorabeli J ember, közel a negyvenhez. '/, Most. csak néhány hete került ^ Szentendrére. Amikor élete fe- £ 161 kérdezzük, természetes egy- £ szerűséggel mondja, í — Angyalföld a hazám. \ Apám munkás volt, heten vol- \ tunk testvérek. Azt hiszem, ez \ sok mindent megmagyaráz, j Magam is munkás vagyok: $ Tizenhat éves koromban sza- \ badultam fel, s mint szerszám- 5 lakatossegéd a Lánc- és Gép- \ igyárban dolgoztam. Éltem az ; angyalföldi munkások életét. ^ 1944-ben kivittek a frontra, í Tudtam, nem ott van a he- í lyem, átszöktem a partizánok- j hoz. Besztercebánya és Libet- í bánya környékén operált cso- S portunk. Kalicsenko szovjet \ százados volt a parancsno- ; kunk. £ Hogy milyen akciókban vet- í tünk részt? S hogy veszélyes volt-e? t Minden ilyen munka vesze- £ 'yes, s akik odamentünk, tud­atuk, mit vállalunk magunkra, j A német utánpótlás ellen foly- í tatHmk támadásokat, hida- 2 kát, vasutakat robbantottunk, 1945-ben újra a Lánc- és Gépgyárban dolgoztam. Be­léptem a kommunista pártba, én lettem az üzem párttitkára. 1948-ban Tokajba küldtek, az ottani járási pártbizottság vezetőjének. 1950-től 1956 ele­jéig a budai járásnak voltam a titkára. Onnan 1959-ig Nagy- kátán vezettem a járási párt- bizottságot. Közben elvégez­tem a pártfőiskolát. Most Szentendrén vagyok, engem választottak a pártbizottság titkárává. Két gyerekem van, feleségem Solymáron iskola- igazgató. Barát elvtárs elhallgatja, hogy 1946-ban az ellenállási mozgalomban való részvételé­ért a . Szabadság Érdemrend­del” tüntették ki, 1952-ben megkapta a Szocialista Mun­káért Érdemérmet és 1957-ben pedig a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát. — Mik a tervei? — kérdez­zük. EGY KOMMUNISTA ÉLETÚTJA Bemutatjuk Barát Károly elvtársat — Nemrégen vagyok itt, így a problémákat sem ismerhe­tem még teljességükben. Ettől függetlenül természetesen egyik fő feladatunknak tartom a mezőgazdaság szocialista át­alakítását. Ez most a legfon­tosabb. — Szeretném ezenkívül, ha az egész járásban, amelynek az adottságai megvannak, fel­lendülne a kulturális élet. Itt tradíciói vannak a művelődés­nek. Az egész járás sajátos fekvése következtében alkal­mas is arra. hogy virágzó kul­turális élet alakuljon ki. Meg kell szüntetnünk a város és a járás munkásságának közöm­bösségét például a komoly ze­nével szemben. Tudom, hoigy például a cse­peli, újpesti, kispesti munká­sok már másképpen vannak ezzel a problémával, de ennek hagyományai vannak. Mi azonban el akarjuk érni. hogy itt vidéken is tele legyenek a hangversenytermek és tárlatok munkáslátogatókkal. Azt akar­juk, hogy Mozart, Schubert, Monteverdi, Verdi, Bartók és a többi nagy mester műveit is élvezze munkásságunk. Ter­mészetesen mindezt csak foko­zatosan, neveléssel lehet elér­ni. Nem akarunk megfeledkez­ni az értelmiségről sem. Nekik szép szerepet szántunk: vegye­nek részt aktívabban ebben a munkában, alakuljon ki belő­lük egy komoly, elvhű ismeret- terjesztő előadógárda. Hogy ez megvalósulhasson, természetszerűleg szükségünk van mindazok segítségére, akik hasonlóképpen érzik ennek hiányát. Még sokat beszélgetnénk, de mennünk kell. mert egy küldöttség várja Barát elvtár­sat. Nem a járásból, máshon­nan. Pándról jöttek, a nagyká- tai járásból. Mind értelmisé­giek. Problémájuk van és jó néhány kilométert utaztak, hogy megbeszélhessék volt párt titkárukkal. Nagyon jóleső érzés ezt lát­ni és hallani, ügy gondoljuk, Barát elvtárs személyében olyan ember került a járás kommunistái élére, akihez bát­ran fordulhat mindenki, aki­nek problémája van. Székely Lajos Munkavédelmi hónap a Szentendrei Papírgyárban í A dolgozók élet- és munka- I körülményeinek állandó javí- í tása érdekében a SZOT és a : könnyűipari miniszter felhi- í vassal fordult a vállalatokhoz,: hogy november 1-től 30-ig : szervezzenek munkavédelmi : hónapot. A Szentendrei Papírgyár kü- ; lönös gonddal fogott a szerve- ; zéshez, mert a közelmúltban j történt két súlyos baleset azt ; bizonyította, hogy a dolgozók ; nem fordítanak kellő figyel- ; met a baleseti óvórendsza-: bályok betartására. A munkavédelmi hónap j programjában szerepel a bal- ; eseívédehni berendezések fe- < lülvizsgálata, az óvórendsza- ; bályok és balesetvédelmi in- ; tézkedések, plakátok, film és ; hangosbeszélő általi széleskö- $ rű ismertetése. A vállalat vezetősége ver- ; senyfelhívást bocsátott ki, ; melyben felszólítja az üzem- ! részeket az alábbi célkitűzé- ; sek teljesítésére: 1. az üzemi rend és tiszta- í Ság betartása, 2. a hónap folyamán minél í több munkavédelmi újítás be- í nyújtása, 3. a baleseti óvórendszabá- í lyok betartása, í 4. balesetmentesség. A munkavédelmi verseny- í ben legjobb teljesítést elért í, üzemrészek jutalomban ré- í szesülnek. Úgy hisszük, a többi üzemek is követhetik a papírgyáriak példáját. B. Z. Nyílt levél a szentendrei gépállomás vezetőihez Népgazdaságunk számára nem közömbös a mezőgazdasá­gi gépeink élettartama. Úgy látszik azonban a szentendrei gépállomás számára igen, ugyanis a tahitótfalui alsószé­rűk mellett egy cséplőgép állja az időjárás viszontagságait, ponyváját régen lefújta a vi­har. A gép talán a jövő évi cséplésre vár. Talán üres jára­tokat akar a gépállomás így megtakarítani — mert a pócs- megyeri szérűk mellett is egy cséplőgép —, de legalább le- ponyvázva — várja a gondo­sabb gazdát. Nekem sohasem volt cséplő­gépem, de mégis úgy érzem, mindnyájunk vagyona ez, ami ilyen gondatlanság miatt pusztul. Jól volna, ha a gépál­lomás vezetői is átéreznék fe­lelősségüket a népvagyon keze­léséért. Urbán Sándor agromérnök. főisk. hallgató Tahi Alj dűlő 554

Next

/
Oldalképek
Tartalom