Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

tX\XXX\XXXNXXXVXXXX\\XXX\XX\\XX\X\\XX\X\XXX\XXXXX\\XXXXNNXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXX'; Vers hatszáz forintról Kis híján hatszáz forintot kan Pista bácsi, a volt cseléd. Nyugdíj! — Nem kell dolgozni évle. volt dolga érte épp elég negyven évig az uraságnál, — pénzét most mérlegre teszem! Merre mutat a mérleg karja? A jövő? — Mit vet a jelen? Bizony nem sok! De annyi megvan, hogy nem szorul már senkire. Nem pöröl véle, nem morog rá — ha nem akarja! — senki se! Rakom a másik serpenyőbe csipp-csupp morzsányi bánatom, s azt is. mit mások ejtenek le, összeszedem, és rárakom. A mörzsáson már rajta minden! — Emezen a hatszáz forint. — S mint a szemét, vágódik szerte morzsáim pelyvasúlya mind! Pedig mi minden nincs még rajta, mit terem folyvást a jelen, a Pista bátyám kis pénzétől magasba lendült mérlegen! Csordás Nagy Dezső Sárgulnak már a fák Sárgulnak már a zöld akácok erősödik, csapong a szél. Ahogy a napok fénye bágyad, egyre több a sápadt levél. Arannyá lesz a vidék tőlük, erdők, szőlőhegyek, faluk. Pár hétig rezgő aranyak közt s aranyszőnyegen visz az út. Aztán leomlanak a felhők. csontvázakként állnak a fák s a fertővé lett utak szélén kóróként leng a szarkaláb. De fönn, a pincék belsejében érik és tisztul majd a bor. És hajnalonként egy-egy máglya piroslóbb arcokról dalol... Hegedűs László Csak meg nem állni! Csak, futni a pallók felett! Mélység figyel a láb alatt. Csak meg nem állni! Nem lehet! És megtorpanni sem szabad! Hívnak pirosló fényszemek, amíg a lélegzet kihagy ne vedd le róluk a szemed, jaj, meg ne állj, mert veszve vagy! Nem könnyű sor az életem, és mégse csüggeszt semmi, bár a szerszámládám cipelem, a kicsikéin is gyárba jár ...alattunk a föld megremeg s tűz sziszeg még. robban is. de csillagok már fénylenek, — megy még minékiink jobban is! Csak úttörők vagyunk mi még. tüskés folyondár fojt, vadon, de selymes már a messzi kék, baltázunlc vígan, szabadon! Csak meg nem állni! a pokol még nem hamvadt ki álmosan, parázsló szemmel silbakol s ha megpihennénk, ránkrohan! Szűcs Ernő Béla EMBERI SORS r—~ ,\\\WV\\\X\\\\Vl\\X\\X\\VS»»» I November 5-én, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom előestéjén öt fővárosi mozi­ban kezdik játszani a Sololiov elbeszélése nyomán készített Emberi sors című filmet. A mű az 1959. évi moszkvai filmfesztiválon nagydíjat nyert. A Lukin és Sahmagonov forgatókönyvéből készült film főszereplője és rendezője Szergej Bondarcsuk, operatőre Vla­gyimir Monahov, zenéjét Basznvcr szerzetté. Megyénkben november 21-én. Gödöllőn tart­ják a díszbemutatót, Ha valaha nagyon fájna az élet, ha valamikor úgy érez- ném, hogy agyonnyom a sú­lya, erre a filmre gondolnék — és tudom, megvigasztaló­dom, erőre kapok ismét. Ez nem kitalált történet. Ez nem Solohov zsenijének bril- liánssá csiszolt gyémántja. Ez nem rendezői és operatőri bravúr. Ez nem mélységesen átélt színészi munka. Ez , a film — nemcsak film. Az Emberi sors — embersors. Hőse: a kiszolgált, sokat vérzett, családját veszített katona, Szokolov, aki az élet másik számkivetettjében, a pöttömnyi, elánmit Vá- nyuskában megtalálja ismét élete értelmét és célját. Hőse: Szokolov, aki életre kel Bon­darcsuk testében, hangjában, szemében... A szeme... „Láttak már valaha olyan szemet, amelyet mintha hamuval szórtak volna be, amely olyan vi­gasztalan, halálos bánattal van tele, hogy még rá­nézni is nehéz?” Végtelenül egyszerű a so- Iohovi elbeszélés. És egysze­rű a film is. Becammog a nagy darab ember, Szokolov, kezét fogva tipeg mellette Ványuska. Várják a csóna­kot, hogy a folyó túlpartjára evezzenek majd vele. És miközben a gyerek a föve­nyen játszadozik, a férfi el­mondja élete történetét. Csak néhány képsor a bol­dog évekről, a szerelemről, a házasságról, a három gyerek­ről. Képek, ködös, párás, ró­zsaszínű emlékképek. Gyor­son pergőek, könnyűek. Bondarcsuk nem mondja az elbeszélés szövegét, de mi szükség lenne erre. Úgyis tudjuk, amit elbeszélne, el­mondják helyette a képek: „így éltem tíz eszten­deig, észre se vettem az idő múlását. Úgy elszáll­tak az évek, akár az álom. De mi az a tíz esztendő? Kérdezd meg (Folytatás a 6. oldalról) orosz. — Strindberg elszontyo­lodott. Az őrmester ismét bele­mártotta tollát a tintába. Kezefejével törölte homloká­ról az izzadtságot. — Kilencszázharmincnyolc- ban ltaptam ... utoljára... le. velet Berlinből... — mondta alig észrevehető tört német­séggel a -fogoly. — Maga tud németül? — húzta össze a szemét Kurt. — Tudok — bólintott kime­rültén az orosz. — Nehezen szedte a levegőt. — Megenge­di?.. Kilencszázharmincnyolc áprilisában. A háború.... előtt. Akkor... kaptam utoljára... levelet. Nagyjából ez volt-... benne: „Ha egyszer Berlinben jársz... fel fogsz... keresni. Sőt: egyenesen a... vendégem leszel... Együtt járjuk majd a múzeumokat... könyvtára­kat...” Aki írta, az egy né­met diák... volt. Én pedig a moszkvai... egyetemen né­metszakos ... hallgató. Kilenc- százharmincötben kezdtünk le. velezni. Egyszer sem láttuk egymást... Csak fényképen ... Kitűnő barátság ... volt. A há­ború szakította... ketté ... Az őrmester értetlenül né­zett a. főhadnagyra. Kurt meg­kövültén állt. —- Abban az utolsó... le­vélben — hallotta az orosz hangját — az is volt még... nem emlékszem jxmtosan... de körülbelül ez: „Egyszer majd én is elmegyek hozzá­tok. Akkor a ti vendégetek... leszek. Nagyszerű napok lesz­nek ...” Kurt egyre inkább elvesz­tette a hangokat. 1938... 1938... Vaszilij Antonovics — dobolt benne gyorsabban, gyorsabban. — Berlin... böl­csészkar ... Vaszilij Antono­vics ... Vaszilij Antonovics ... Honnan gondolta volna? Ez lenne a moszkvai diák... a levelezőtárs... a németszakos Vaszilij Antonovics ... Barna, nevetőarcú fiatalember... em­lékszik a képre ... barna., ne­vető fiú ... Vaszilij Antono­vics, Moszkva, Ta... Tamara utca, Tamara utca negyven­hat!... 1938 április... 1938... Berlin. Berlin... Berlin!... Marlein!... Berlin... Mar­lein. Haza!... Még egyszer haza!... Ha egy napra is, de haza... Mi ez itt? Mi ez az őrültség?! Haza!... Ha- zaaaü!... Mit beszél ez? Va­szilij Antonovics? Ki ez a Vaszilij Antonovics? Mi kö­zöm hozzá? Mi kö-zöm hoz- záá?? Ha megtudja az ezre­des ... ha megtudja az ezre­des ... — Hallgass! — ordított resz­ketve. — Hallgass! csikorog a foglyok szitka, jaj- veszókelnek a gyermekfosztot­ta anyák, hörögnek a halódók... „Ó, donna Klára, ich hab’ dich tanzen geseh’n. És Szokolov felzokog: „Miért nem álmodtam meg ezt a szerencsétlen életemet? Pedig a fogság­ban szinte minden éjjel Irinával, meg a gyerme­kekkel beszélgettem, per­sze csak magamban, bíz­tattam őket, azt mondtam: hazamegyek én még, ked­veseim, ne búsuljatók miattam, erős vagyok, túl­élem, és majd együtt le­szünk megint... így hát halottakkal beszélgettem két esztendeig?! A háború folytatása a győ­zelemig — már csak néhány gyors jelenet. Könnytelen bú­csú a győzelem napján elesett utolsó gyerektől, a matemati­kai zsenitől, a kapitánytól. Az­tán az egyedülmaradt ember keserű életéről néhány kép­sor: kilométerek a volán mel­lett, órák a kocsmák asztalá­nál. Keserű élet, céltalan élet, kifosztott élet. A háború kor­mától terméktelenek még a földek, üszkösek még a falak, kormosak még a szívek. És akkor feltűnik Ványuska, a háborús árva. A teahéz előtt majszolja a dinnyét.. „Olyan toprongyos kis kölyök: az arca csupa nö- röndinnyelé, amelyre ráta­padt a por; olyan piszkos, mint az ördög, csupa kóc a haja, de a szeme — akár a csillag az égen, eső után!” Láttam a szemét, a fájdal­mas gyermekszemet úgy* amint Solohov leírta, a filmen. Akkor láttam, amikor felnézett Szokolovra és csendesen meg­kérdezte: „Honnan tudja a bá­csi, hogy engem Ványának hívnak?" És láttam felcsillog­ni ebben a szempárban a meg­talált boldogságot, amint a fér­fi odasúgja neki: „Hát azt tu­dod-e Ványuska, ki vagyok én?... Én az apád vagyok!” Egy sokat szenvedett ember fia helyett fiára lelt és egy ár­va gyermek apára talált. A filmen: a kisfiú „apja” nyaká­ba veti magát, a gépkocsi kis­sé tántorog, azután megpihen az út szélén. Csak áll, csak áll, majd bepillantunk a vezető­fülkébe: a férfi lefejti magáról a vékonyka gyermekkarokat* indít és ... „Két elárvult ember, két kis porszem. amelyet ide­gen tájakra vetett a so­ha nem látott erejű hábo­rús vihar.. elindul kéz a kézben, neki az új életnek. A csónak visszaérkezik. A cigaretta — ki tudja hányadik az elbeszélés kezdete óta — el­füstölt. Ványuska előkerül a folyópartról, és baktat „apjá­val” előre. Egyszer még hátra­fordul, búcsút int az utánuk pillantó bácsinak. A film véget ért. „Konyec fiima”. Az elbeszélés azonban foly­tatódik. Solohov így végzi be művét: „Ekkor hirtelen. mintha egy puha, de hosszúkarmú mancs szorította volna ösz- sze szívemet; sietve elfor­dultam. Nem, nemcsak ál­mukban sírnak a háború­ban megőszült idős férfiak. ■ Simák ébren is... Csak az a fő, hogy idejében félre tudj fordulni. És az a leg­főbb, hogy ne sebezd meg egy kisgyermek szívét: ne lássa, hogy fut le arcodon a fukar, de forró férfi- könny." Garami László Beszegezett vagonokkal be­fut a vonat az állomásra. Zenekar fogadja a tüskés drót mögül lekászálódó embere­ket. Az egyik vagonban Szo- kolovék, a másikban Fran­ciaországból hozott zs-dók. a harmadikban asszonyok, a negyedikben ismét más ha­lálra szántak. Harsog a rezes­banda, fújja a negédes, szi­rupos walzert; Ó, donna Kla­ra. ich hab’ dich tanzen ge- seh’n..és csak aláfestő motívumként csikorog a fog­lyok szitkozódása, amint pus­katus csapódik fejükhöz; csak kísérőzene az anyák jajveszé­kelése, amint kitépik karjuk­ból gyermeküket; szinte fel­oldódik a keringő cukros le­vében a haldoklók hörgése. A muzsika harsog. És a sorok, a hosszú, végeláthatat­lan sorok sugár alakban meg­indulnak egy komor épület felé. Csak mennek, mennek, egyre mennek befele — ki­fogyhatatlan tömegben. Az épület mindenkit elnyel, és a testes, hosszú kéményből dől a sűrű fekete füst — ki­fogyhatatlanul. „Ö donna Kla­ra, du bist wunderschön .. De a filmben — akár az elbeszélésben vagy az életben — nincs abszolút fehér és fekete. A vadállatban is fel­villanhat olykor az emberség érzése. Müller, a tábor­parancsnok, vérgőzös náci. Mégis, egyszer, egyetlen egy­szer emberré vedlik visz- sza, éppen akkor, amikor Szokolovot önkezével agyon­lőni szándékozik. Csodálatos jelenet; ahogyan a fogoly megáll a Lager­führer előtt, ahogyan pillan­tásuk szikrázva összecsap, ahogyan a három páinkáspo- hár kiürül, ahogyan Bondar- csuk a maga testéből és Solohov hőséből megfarag­ja az orosz méltóság és büszkeség szobrát... „Ezután elkomolyodott a parancsnok, megigazította mellén két vaskeresztjét, fegyver nélkül előjött az asztal mögül. «Ide hall­gass, Szokolov ■— mondja *— te igazi orosz katona vagy. Bátor katona vagy. Én is katona vagyok, és becsülöm a méltó ellen­felet. Nem lőlek agyon.»” És Szokolov kilép az aj­tón, gondosan ügyel léptei­re^ amíg a fasiszták szeme előtt van. Hihető a hihetet­len: ez a kemény férfi, ez a vasember csak akkor lesz ré­szeggé a rengeteg italtól, ami­kor már nem lesi kárör­vendő, fürkésző szem. Ke­zében az ajándékba kapott kenyér és szalonna. De a kémény füstölög a feje fö­lött — szakadatlanul ontja az emberfüstöt, figyelmeztet­ve a hőst és a nézőt: ne fe­ledd, a kegyelem csak veled esett! Határtalanul izgalmas, szin­te lélegzetelállító a szökés; nagyszerű a találkozás a hazai földdel, a szovjet katonákkal. Kimondhatatlan megkönnyeb­bülés: hősünk hazatért. És emellett szinte jelentéktelenné törpül. hogy megtudjuk: a csa­ládi házat, az asszonyt és a két leányt elsöpörte a bomba. Csak az egy szál fiú maradt. Érthető: mi elsősorban a hő­sért aggódtunk, őt féltettük. De amikor a jólelkű öreg szom­széd — vigasztalásul — feltesz a fia zsákmányolta gram of on- ra. egy német lemezt, akkor már átéljük Szokolov iszonyú fájdalmát és beléremegünk. Mert a lemezről megszólal a rezesbanda. És most már ez a muzsika csak kísérőzene; a ve­zérdallamot a képzelet játssza: 'v\\\VVV\\VV\xxxvvvvxvvx»»» »­akármelyik idősebb em­bertől, észrevette-e, hogy lelt el az élete? Nem vett észre semmit. A múlt olyan, mint az a párás, távoli sztyeppe.” Macskatalpakon közeledett a szovjetország felé a hábo­rú. Ó. a háború nem majá­lis, mint néhány sematikus film ábrázolni akarta. Solo­hov nem írja, a film sem mu­tatja annak. Aki búcsúzott már szeretteitől . frontra in­dultában, emlékezik: asszo­nya, fia. leánya arcára. Szo­kolov hitvesének. Irinának arca ez! Szokolov méltó párja Iri­na, és Bondarcsuk méltó partnere Zinaida Kiríjénko. És hogy a jó szerepet, az ala­kítás nagyszerűségét nem rőf- fel mérik, a bizonyság: Iri­na alakja — bár csak néhány percig mozog előttünk — épp oly emlékezetes marad, mint Szokolov robusztus egyénisége. Egyszerű, igaz és izgalmas a film — mint maga az élet. Izgalmas, nem mint valar mi detektívregény, hanem mint minden emberi sors A fogságba esés; egy neki­feszülő géppisztolycső, egy résztvevő pillantás, egy kar, amint elhárítja a halált ígé­rő fegyvert, egy áruló pusz­tulása, egy végtelen zabme­ző, közepében a szökött fo­goly keresztszerűen nyugvó teste, két szelindek, amint a felfedezett szökevényt mar­cangolják. * Solohov se mondja el sízebben, mint a zabmező fe­lülről fényképezett tengere, hogy a benne rejtezkedő em­ber milyen kiszolgáltatott, milyen fáradt, milyen egye­dül van az ellenség gyűrű­iében. A fogság... „Vertek azért, mert orosz vagy, vertek azért, mert még látod a nap­világot, meg azért, mert dolgozol rájuk, a bitan­gokra. Vertek azért is, mert nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy té­rülsz-for dúlsz, ahogy kell ...És vertek, csupán­csak azért, hogy egyszer % végképp agyonverjenek... Í Vgy látszik, nem jutott mindünknek gázkamra Németországban” % Láttam már néhány filmet £ a nácizmusról, a hitleri Har- \ madik Birodalomról. Talán ^ csak a lengyelek merték meg- mutatni azokat a szörnyűsé- 5 geket, amik ott történtek. De amíg a többi film, valamiféle \ levetkőzhetetlen emberi sze- \ méremérzettől vezérelve, né- ^ melyest szépített azon. ami £ volt (például az Asch őr- g vezető), a másik csoport na- £ turális borzalmakkal emlé- £ keztetett az elfeledhetetlenre. { Az Emberi sors nem ken- £ dőz, nem is a lényeg külsőd- £ leges, véres burkát mutogat- í í1- Tömörít, szimbolizál. í Félmázsás köveket cipelnek 'tf a hadifoglyok a hegyoldalra. Az egyik már éppenhogy tán- forog, alig bírja önnön ma- \ gát, és még ott a karjában, az ölében a szikladarab! Vég- \ re, Szokolov támogatásával, \ felér a csúcsra. Ledobja a \ követ, és mint aki megszaba- \ dúlt, szuszog, mosolyog. Az S egyik náci tiszt ránéz, ő is 2 elmosolyodik, odasétál a £ häftlinghez. már-már azt \ hisszük, egy jó szót vet ne- \ ki, de nem. Egy könnyű, £ szinte elegáns mozdulattal a mélybe taszítja a szerencsét- * len rabot. Az orosz merően nézett rá, aztán elhúzta a száját. A szemöldöke megint felszaladt és beharapta az ajkát. Döbbent csend lett. Süket, süket csend. Mindegyik a fő­hadnagyot nézte. Kurt resz­ketve állt, szétmorzsolta égő cigarettáját, a cigaretta para­zsát is szétmorzsolta ujjaival. — Megijedt? —■ kérdezte halkan az orosz. — Mire vártok — pattant Kurt és halántékán úgy da­gadtak az erek, hogy maid ki­szakították a bőrt. — Mit bá­multok? Mit hallgatjátok ezt a locsogást? Nem látja őrmes­ter, hogy kém? Világos, hogy kém! Perfekt német, átküld­ték a vonalon. Biztos még nem ért rá átöltözni ... Hallja őrmester.? írja a jegyzőköny­vet: kémkedés vádjával azon­nali halál!... Az orosz‘ megemelkedett a székén: kiáltani akart vala­mit. Kurt menten észrevette. — Fogja be a száját, tapasz- sza a pofájára a kezét Strind­berg! Mire vár? Vigyék! Nem hallja? Vigyéék!... Riadtan, pattogva enge­delmeskedtek. Hozzáugrottak. de az orosz felkelt magától és elindult az ajtó felé. Kinn megint lőttek. Ágyú­szó remegtette meg a levegőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom