Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-07 / 262. szám
4 "‘‘í&Cirlap 1959. NOVEMBER 7. SZOMBAT ^\\V\\\\\\V^\\\>\\\\\\\\\\\V\\\^^ 1 MAJAKOVSZKIJ: Lenin októbere* Lenin 1 Pétervárott személyesen feltűnt. | — Elvtársak i a huzavonát már megelégeltük! — 1 A töke igáját, 1 a beste éhséget, 1 hadi zsiványságot, 1 idegen rablókat, — Elég már! — § az öreganyó-testű őstörténet í májfoltjainál is í szürkébbek, fakóbbak. 1 S ha tekinteted | a mából i e napokba téved, Lenin feje $ az első, mely magasan kiválik. i Ez a fényes hágó tízezernyi évnek rabságából visz a kommün korszakáig. \ Jelenünk terhes éveit az idők elmossák. Jövőnket a kommün nyara süti már hevével és október vörös virágain i a boldogság édes, ff óriás-nagy bogyókat í érlel. 'f És annak, 1 ki akkor olvasgatja, mit elrendelt Lenin, s törvénykönyvet böngész, elsárgult laput, használatból kivont í könny buggyan majd szemein és vére i izgalmában halántékába fut. Mikor sorraveszem élményeimet, s napok közt motozok — melyik legrangosabb — egry és ugyanaz 'f az emlék követ — huszonötödiké, a legelső nap. \ Cikázó villámlás I $ a szurony-rengeteg, 1 $ matrózok $ bombával ff | labdázva játszanak. \ Egyik paranccsal rohan, 1 | a másik csődület között vitázik, í \ van, ki závárt csattogtat | térdein. A fal mellé húzódva, \ észrevétlenül jött idáig í a folyosó túlsó végéről 'ff 1 Lenin. % Iljics vezette őket \ az ellenséggel szembe, 'ff 2 de nem láttak I eddig róla 1 egy képet se még, duródtak, SS í lármázták, s nyelvüket kifenve 't A amúgy katonamódra etették a fenét. | Es a vágyódva várt 1 vasvihar szélére 1 Iljics, mint, í kit álomból vertek fel, | 1 közelgett, meg-megállt, s két kezét hátra téve hunyorgató \ í szeméből 1 szúrós szikrát lövel. Valami condrákba í \ bug5rolált legényre i \ hibátlanul vágó szemét i rászegezi, í mintha csak \ szavakból szív-verést idézne. \ mintha mondatokból \ lelket emelne ki. Élére állt 1 másfélmilliárd embernek. \ egy | éjjel felmérte \ a világot újra, ff s mikor reggel lett: — Mindenkihez! Mindenkihez! | 'ff Mindenkihez szól e nap — jí 1 vértől ittas frontok, i 1 sokféle 1 rabszolga had, kiket rabigába a gazdagság rontott, — Hatalmat a szovjeteknek! Földet a parasztnak! Békét minden népnek! Kenyeret az éhezőknek! I • Részlet a „V. I. Lenin” c. költeményből. MÓRICZ ZSIGMOND: FORRADALOM A forradalom egyik legemlékezetesebb pillanata volt nekem a plakátolvasó orosz fogoly nyilatkozata a Lehel téren. Sokszor ötlik fel előttem, kísér s magyaráz ez a kis jelenet. November elsején érkeztem Budapestre hajóval. Itt már megvolt a forradalmi nap éjszakája, szürke, párás volt a reggel, a Margit-hídfőnél egy villamosellenőr állott nevetve s arról beszélt, hogy az a rendőr, akivel most beszélt, a Tisza István őre volt... Csak annyit mondtak neki a katonák csendesen: — Maguk vigyázzanak, mert maguknak is bajuk lehet! Az ellenőr sapkáján aranyszegély volt, a rózsája le volt tépve, mint a katonatiszteké, szőke bajusza fel volt sütve, egészséges arcán boldog, ideges nevetés, vadidegeneknek újra meg újra elmondta: — Csak azt mondták a katonák egészen csendesen, hogy „maguk vigyázzanak, mert maguknak is bajuk lehet'’. * Az ember látta a rendőrök megilletődését, az ember megérezte, hogy itt valami nem emberi, valami határtalan erőnek a suttogása volt ez a csendes szó, ez a szerény figyelmeztetés... A Lehel téri piacon orosz fogoly állott a többi szegény ember között. Kopott volt, elnyűtt, rossz csizmájú, rossz, elázott ruhájú, elnyomorodott, ruszki sapkájú, szőke orosz fogoly. Az arca fakó, betegesen éhes, olyan nyomorult pária volt, éppen olyan, mint azok a magyar munkások, akik mellette ácsorogtak a kenyérbódék körül. Az árusasszony beszélt ideges hangosan a legelső bódéban, hogy: — Ezt nem felejtem el Reginának, hogy én féltem a vagyonomat, azért csukom be a bódét... A gyűlöletnek, az emberi harcnak szele süvölt ki... Forradalom, vagyonok pusztulása, féltékenység, irigység, gyűlölet, a lelkekből minden salaknak felszínre forrása ... Hol van a szíves mosoly, a kedveskedő udvariasság, a biztos alapon álló ember nyugalma s türelme? ... Az emberek higgadtan, kissé befelé égő szemmel néztek oda, éhes, dologtalan munkások voltak, akiknek sem pénzük, sem kenyérjegyük nincs, s a kenyeresbódé a friss reggeli kenyérrel ott állott sértetlenül s félel- metlenül a Rend, a haldokló Rend, még itt rebegő szárnyainak oltalma alatt... Az orosz egy plakát előtt állott s olvasott. Lassan olvasta a magyar szókat, tagolva s értette-e, nem-e — olvasta: „ ... a magyar a népek békés szövetségét akarja...” Megdöbbentő volt, mikor hangosan, lassan olvasta a szókat, hogy „Nehéz küzdelmünk nem volt haszontalan, mert meghozta az emberiség legszebb diadalát. Véretekkel és kitartásotokkal váltottátok meg Magyarországot, fiaitokat és unokáitokat egy jövő háború véres borzalmaitól. kettek az élőtől, a döglött oroszlántól is félnek... A muszka azonban csöndes marad és szomorú, és valami mérhetetlen bánat van a szemében: — Százezer orosz van ... éhes — mondja töredezetten. — Dolgozni "szeret... orosz ember ... Adni munkát, venni kenyeret, ruha... Orosz nem jött ide maga, Küldjem haza: addig enni kell, ruha, cipő... Munka... keresni... Töredezett szavaiban megvolt az értelem fényessége, az igazság bölcsessége, s az rávilágított a kopott többiekre s egy pillanat alatt megszűnt nem is az ellenségeskedés, de a gyenge ember félelme az ismeretlentől. — Nem adnak ezek enni sem a magyar embernek, se az orosz embernek — mondta csendesen egy nagy, fekete munkás, s a fejével a város felé intett. Nem volt szó tovább semmi. El volt intézve. Nem volt fenyegetés, nem volt nyugtalanság: a megtört emberek csöndje ült tovább. De mint az árnyék tűnt el az orosz fogoly szó, minden értelmével együtt. Nincs tovább fogoly. Vége a háborúideológiának. A magyar földön rekedt százezer orosz egyszerre megszűnt fogolynak lenni, fogoly, hadizsákmány, kétlábú állat a győztes kocsija előtt, diadalmi jel... egy pillanat alatt átváltoztak emberré, szabad polgárrá, akinek az élethez annyi joga van ezen a földgolyón, mint az évszázadok óta ezen a helyen élő dúsgazdag családi dinasztiák bármely tagjának. Ott kinn, a Lehel téren, ezt mindenki megértette s az orosz ember, magyar ember, német ember, tót ember olyan egyforma volt. Sovány, kopott, szegény emberek: a jövő szabadság csíráival élő emberek. (1918 november) Meghoztátok az áhítozó em- '^^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXX beriség legszebb álmát, a | világbékét. A jelen és a jö- í vő emberiség hálája lesz ki- ^ érdemelt jutalmatok..." é A szegény emberek oda- ^ gyűltek az orosz fogolyhoz és ^ vele olvasták. Bele-belemond- ^ tak egy-egy szót, amit az ^ orosz nem tudott elolvasni. ^ Meg is magyarázták egy-egy ff odavetett másik szóval, amit ff a muszka nem értett. ff A háború legmeghatóbb nép- ff gyűlése volt ez. | Nem volt itt ujjongás, láz- ff tói csillogó szemek. Nem volt ff lelkesedés, harsogás és testi ff mámor. Itt valami mély és ff csöndes érzés volt csupán: ^ mint mikor a súlyos beteg ff átment a válságon s ezt maga g is megérti. g Az életbenmaradás mély, ff bágyadt és nyugalmas örö- ff -me. * | — Az este valaki azt mond- ^ ta, harmincezer orosz fogoly ff jön Pest ellen — szólt hir- ^ télén mellettük egy asszony. ff Nem néz oda, csak úgy ^ mondja, de hirtelen zavar és | idegesség támad. g A régi világ szörnyei éb- ^ rednek föl, mintha a leti- ff port sárkánynak egy szőre ff megmozdul... talán a széltől, | talán egy kis egér futkos már g a hullán, de akik annyit rész- f (Alekszandr Sadr bronzszobra, 1937.) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXÍVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXNXX\XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX" Az utcakő a proletárok fegyvere Ml NAGY LAJOS: RAZZIA Razzia lesz l — mondta a barátom. Én még sohasem láttam razziát. Csak az újságokban olvastam róla. Homályos képek úsztak az emlékezetem mélyén. „Százhúsz detek- tívből álló kordon fogta körül a Városligetet s a rendőrség emberei pontban éjfélkor megindultak minden irányban a liget belseje felé. A kör egyre szűkült. A detektívek minden gyanús alakot igazoltattak. összeterelték a csavargókat, rongyos embereket, pádon alvókat s a bokrok sűrűjéből fölvert hajléktalanokat ... A razzia igen szép eredménnyel végződött: öt zsebtolvaj, három betörő, huszonhét notórius munkakerülő s tizenegy züllött életet élő nő került a rendőrség kezére”. — Nem akarsz részt venni a razzián? Nem is feleltem a kérdésre. Én statisztáljak az effélékhez? „A detektívek elállták a Hét liter nevű hírhedt kocsma ajtaját és hátsó kijáróját. Erre a tanyára a külváros söpredéke jár: rongyos munkakerülők, mindenféle bűnözők és titkos prostituáltak. Tizen a detektívek közül egy felügyelő vezetésével, revolvereiket kezükben tartva, berontottak a füstös terembe. Senki ne mozduljon, föl a kezekkel! — kiáltotta harsány hangon a felügyelő. A lebujbán tartózkodó népség között leírhatatlan pánik tört ki..." Razzia! Vadászat. Farkas a kutyára, kutya a farkasra. Mintha magam előtt láttam volna, ahogyan a megviselt arcú férfiak hirtelen felugrálnak, de a revolverek súlyos érvelésének hatása alatt azután mozdulatlanul állva maradnak. És közöttük meglapulnak néhányon az örök bosszúra hangolt nők. Csaknem az asztál alá húzódik Kültelki Kató. zilált hajával, korommal stilizált szemöldökével, fehér pettyes piros blúzban. „Ez a lány a sírba visz engem” — nyöszörögheti ilyenkor egy ványadt anya, valahol álmatlanul vergődve a vackán. „Egyszer úgyis belevágom a bicskát!" — hör- dAilt fel mellette az apából az alkohol. Mint hallucináció zendült sorra a fülembe: „Igazolja magátP’ „Agyag Pál”. „Iratokat! Gyorsabban, gyorsabban! Mióta nincs munkában?” „Egy esztendeje”. „Lesz az kettő is. Miből él?” „Hol ebből, hol abból, ami éppen akad.” „No. álljon be a sorba”. „De kérem, én nem csináltam semmit.” Ekkor valaki közbe bődül: „Ne pofázz, az anyád keserves ...” — és úgy vágja mellbe Agyag Pált. hogy az nekiesik a falnak. „Mars, a többi közé!” Megsimítottam a homlokomat. A barátom unszolt: — Na, menjünk el! Egyszer ezt is meg kell nézni. Egyedül megunnám. — Jól van, nem bánom! — Majd beszélek az egyik kapitánnyal. Beállunk a detektívek közé, mintha hírlapírók lennénk. — Jó. — Éjjel egykor indulnak a tizenharmadik kerületi központból a Bilincs utcából. Mi találkozunk az Igazság út és a Rend utca sarkán, pont a bronzsárkány alatt. Tudom az irányt, arra visz el a csoport útja. Mi ott várunk és csatlakozunk hozzájuk. Tehát fél egykor! — Rendben van, ott leszek! Ejfél után fgi egykor már várt rám a barátom, az Igazság út és a Rend utca sarkán, az öreg bronzsárkány alatt. Nyirkos, novemberi idő volt, a járda feketén fénylett, az ég tompán szürke. Vártunk kettesben. Baljóslatú idő a társadalmi szertartáshoz, föl-alá topogtunk. Valaha a maják és inkák eleven embereket áldoztak évenként tízezrével. Elve boncolták az áldozatokat, s meleg, még dobogó szíveket emeltek ki a felnyitott mellüregekből ... Komoran hallgattunk. Vártunk. Már egy óra elmúlt! Úgy látszik, késnek. Szavaink után ködlő pára szállt le a szánk felől. Kis pihés érintések hidege borzongatta a nyakunk. — Talán nem is jönnek. Elmarad a razzia. Azt hallottam, hogy rejtelmes gyilkosság történt ma estefelé. Talán azért. — Ott jönnek! — kiáltottam én, mert embercsapatot láttam feketélleni az Igazság úton. De meg is döbbentem. Különös. Már néhány perce abba az irányba bámultam és — puszta volt az út'végesvégig, senkit és semmit nem láttam rajta járni. Most meg ime, egy csapat jön, ötvenen is lehetnek, százan is vagy még többen. Érthetetlen. Kívülről, a város széle felől jönnek. Mintha a föld alól buktak volna föl, vagy az égből hulltak volna alá. Mögöttük és felettük, mint hasadás a szürke tompaság mammut-testén, sárgásvöröses izzó folt, mint mikor óriás tűz fénye festi vörösre az eget. — Eh, ne beszélj ostobaságot! — mordult rám a barátom. — Ez nem a rendőrség. Azoknak innen, a Rend utcán kell érkezniök. Tudod. hogy abból nyílik a Bilincs utca s ott a tizenhármas központ. A csapat gyorsan közeledett. Már élénk beszéd moraját is hallottuk. De hát kik és mik lehetnek? — A razzia, úgy látszik, elmarad Már fél kettő. — Ez a razzia! — Ugyan! Nézd, milyen különös alakok! És csakugyan már elérkeztek hozzánk, a bronzsárkány alatt vonultak el. A bronzV
