Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

195!). NOVEMBER 7. SZOMBAT resr MEG* WClríap Z Új kultúrák honosodnak A dobosi járás további három községét kapcsolják ha o Duna "Tisza csatorna öntözési rendszerébe kérték a terv megvalósításá­hoz. A terv készül. A tervező elgondolása sze­rint a mintegy hét és fél ki­lométer hosszúságú, mélyve­zetésű csatorna Sári és Dabas határán keresztül Gyónig hú­zódna és nem követi teljesen a régi elgondolást, vagyis nem teljesen a Duna—Tisza-csator- na tervezett vonalán halad majd. A részlettervek készíté­sét azonban akadályozza, hogy még nem született határozat: két vagy négy köbméter ka­pacitású csatornát építsenek-e. A kisebb, vagyis a két köbmé­ter kapacitású csatorna egy­két esztendeig biztosítaná a szükséges vízmennyiséget a vízhasznosító társulatban je­lenleg részvevő tsz-ek részé­re, s szó van arról, hogy a ké­sőbbi évek során szélesítik majd. Mások véleménye sze­rint eleve, nagyobb vízmeny- nyiség „szállítására” alkal­mas csatornát kell építeni, már most számítva arra, hogy a tervezettnél nagyobb területek kerülnek öntözésre. A hét és fél kilométeres csa­torna megépítése — a nagyobb kapacitással — mintegy 5 300 000 forintba kerül, s a számítások szerint 1400 holdat öntözhetnek majd. A megépítendő csator­na egyéni parasztok földjeit is érinti, tehát, természetes, hogy a szövetkezeti mozgalom újabb fejlődésével újabb pénzössze­gek befektetése nélkül növek­szik majd az öntözhető terület. Azt is el kell mondani, hogy a csatorna mentén olyan terü­letek válnak majd termelésre alkalmassá, amelyeket ma egyáltalán nem, vagy alig hasz­nosítanak. A tervek szerint a csatornának mintegy négy ki­lométeres szakasza készül el a télen és a tavasszal tovább folytatják a csatornázási mun­kálatokat. Egy távolabbi cél lehet, hogy Örkény határába is elvezetik a Duna vizét. A dabasi járás vezetői, az ér­dekelt termelőszövetkezetek vezetői és tagjai lelkesednek a Duna—Tisza-csatomának az említett módon való meghosz- szabbításáért. Hogy miért? Na­gyon egyszerű rá a felelet: az öntözővíz egyszeriben meg­változtatja, helyesebben el­avulttá teszi a jelenlegi gaz­dálkodási gyakorlatot. A víz felhasználásával új módon gazdálkodhatnak, új mezőgaz­dasági kultúrákat honosít­hatnak meg. Többet terem, na­gyobb értéket ad akkor az öntözőrendszerbe bevont köz­ségek határa. Ezt várják az öntözővíztől, amely — remélik —, nem késik sokáig. Mihók Sándor LUKÁCS MAMA NYUGDÍJBA KÉSZÜL ílárorn asszony vitatkozik a Váci Kötöttárugyár üb-iro- dáján; Tóthné, az üb-elnök, Böjtösné, a varrodai blokk­vezetője, meg Lukács István­ná tréningruha kivarró. Nem­rég fejeződött be a délelőttös műszak és most arról folyik az eszemecsere, melyik blokk szerezhette meg a vezető he­lyet. Ehhez persze tudni kell, hogy a gyárban alig néhány Egy új magyar gyártmány sikere külföldön: az alumínium túramo toros csónak A váci Dunai Hajógyár alu­mínium-csónakját. bemutat­ták több őszi nemzetközi vá­sáron, például Bécsben és Damaszkuszban is. A kis, tú­ramotoros csónakból az első látásra ötszázat rendelt egy nyugatnémet cég. A damaszku­szi vásáron kiállított mintapél­dányt egy katari sejk vásá­rolta meg és mindjárt magá­val is vitte a Perzsa-öböl vi­dékére. A nemzetközi vásárok befe­jezése után sem szűnt meg az üzleti érdeklődés a magyar alumíniumhajó iránt. Az ex­portáló NIKEX Vállalathoz naponta érkeznek az ajánlato­kat kérő levelek dél- és észak­amerikai, svéd, görög, francia, osztrák és más országbeli cé­gektől. AZ ÉPÜLŐ VARSÓ Az egész ország, az egész lengyel nép részt vesz szeretett fő­városa, a háborúban elpusztult Varsó újjáépítésében. Az új negyedeket a lengyel építőművészet hagyományainak ápolása, a kényelem és korszerűség jellemzi. Képünkön: új lakó­negyed a külvárosban. napja ünnepi versenyműszak indult. Nemes vetélkedés fo­lyik a műhelyekben, aminek eredményeképp a kötöttáru­gyáriak egy nappal máris előbbre járnak a naptárnál. — Most sem maradunk le — erősködik Lukácsné. — Nem olyan biztos az — vágja rá Tótlhné, s aztán, hogy én is megérthessem, miről is van itt tulajdonképpen szó, bemutatja a két munkásnőt. — Ö a Böjtösné, ő vezeti a varroda egyik legjobb tréning­ruha varró brigádját. Lukács­né meg — fordul a már őszülő asszony felé a brigád leg- harcedzettebb, legjobb dolgo­zója. Többször volt már szta­hanovista, sokat segít a fiata­loknak. Pesze, azt is el kell árulnom róla, hoigy ami a szívén, az a száján is. Meg­mondja ő bárkinek, ha va­lami nem tetszik. Hogy is szokta mondani a termelési értekezleteiken az igazgató­nak? Ja, igen; Vállalat elv­társ, ez így nem lesz ám jó! — Ne áztasson már el — méltatlankodik Lukácsné —, ■úgyse sokáig zavarom már itt a vizet. — Tényleg — eszmél fel most Tóthné —, el is felejtet­tük mondani, hogy Lukács mama nyugdíjba készül, saj­nos, december 31-én megválik tőlünk. Hirtelen kínos csend tá­mad, már-már azon gondolko­dom, mivel tudnám meg­vigasztalni Lukács mamát, de bizony itt nincs szükség báto­rításra. — Utoljára még megmuta­tom a fiataloknak — mondja —, mit tud az öregasszony. Meglátják, hogy első lesz a blokkunk! ij11Jícic.s Islvannc, a uyug— díj előtt álló munkásasszony most 55 éves. Kilenc éves volt, amikor abba kellett hagynia a harmadik elemit. Nyolcán voltak testvérek, s bizony ■nagy szükség volt minden fa­lat kenyérre. Az elemi iskola „felső tagozatát” már csak gyomlálással, meg kapálással tölthette az állami csemete- kertben. Tizennégy esztendős sem volt, amikor átlépte az Első Magyar Kötszövőgyár kapuját. (Akkor még így hív­ták a Váci Kötöttárugyárat.) Aztán hogy itt akkoriban hogyan zajlott az élet, már csak ő, meg a vele egykorú munkásnők tudnák megmon­dani igazán. Persze, a régi rend szótárá­ból is sok olyan kifejezés hiányzott, amit viszont már csak mi ismerünk. Például a szociális ellátás, a munkás­nyugdíj, az automatizálás és sorolhatnánk még tovább. Lu­kács mama jól emlékszik még a „nagy fene faspulnikra”. Ezekből 25—50 kilót is kar­jára kellett egyszerre vennie. Harminc esztendőt töltött eb­ben a gyárban, ebből 12 év már a felszabadulás utáni időre esik. Jövőre már dol­goznia sem kell. A kisebbik fia sem kényszerül abbahagy­ni az iskolát, sőt, ha kedve van, tovább is tanulhat..: Nyugdíjba készül Lu_ kács mama. Még néhány hét, aztán búcsút vesz a gyártól, a műhelytől, amelyben har­minc évet eltöltött, munkatár­saitól, akikkel együtt dolgo­zott. Utravalóul mi is azt kí­vánjuk neki. amit a tanítvá­nyai: jó pihenést, egészséget és még hosszú életet! 1 (súlyán) Országos eső törte meg a háromhónapos szárazságot Vasárnapra megszűnik az esőzés, éjszaka- fagyok várhatók A péntekre virradó éjszaka érte el hazánkat a Földközi­tenger térségében kialakult esőfront, amely a Balkán fél­szigeten át Magyarország fe­lett északkelet felé halad. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán elmondották, hogy augusztus közepe óta ez az első igazán or­szágos eső. Ugyanis a szeptem­ber 27-i nagyobb csapadék- mennyiség 40 napos teljes aszály után jött, s nem jutott el minden vidékre. Most remélhetőleg végle­gesen megtört a három hó­napja tartó szárazság uralma, s a már lehullott, valamint az elkövetkező napokban még szórványosan várható csapa­dékmennyiség igen jó segítsé­get ad a mezőgazdaságnak, elsősorban a sürgős vetőszán­táshoz és a csírázó, kelő veté­sek megerősödéséhez. A jelek szerint szombaton helyenként már felszakad dozik a felhőzet, vasárnap pedig lassan teljesen meg­szűnik az esőzés. A felderülő idő hamarosan meghozza ismét az éjszakai fa­gyokat. Ahol történelem született IV. kerületi Házkezelési Igaz­gatóság felvesz építőipari segédmunkásokat, valamint kőműves, épületasztalos, bádogos szakmunkásokat. Jelentkezés: Budapest, IV. (Újpesti Bajcsy Zs. út 14. Tanácsházán. ^ Láttam Lenint... yény- Í képeken, egykori filmkocká- ^ kon, festményeken és a £ Mauzóleumban. Szinte mind- £ annyiszor sötét, dísztelen öl- % főzetben. Maga az Egyszerű- % ség és Emberség egy személy- $ ben ... £ És tapadtam a földet, ahol £ néhány évtizeddel ezelőtt még % Ö járt és léptei nyomában új ^ történelem született. Gorkij, % Razliv, Moszkva, Leningrád.., i Kreml... Téli Palota, Szmol- % nij ... A történelemkönyvből $ másként csendülnek ezek a ^ nevek, mint amikor szemé- % lyesen fordul meg az ember $ ezeken a helyeken. Lenin ^ nyomában ... Ahol történelem 1 született. y % Razliv ... Enyfye szél fúj a % Finn-öböl felől. Zizzenő ze- ^ névéi suhan át a nyirfalige- % tek fölött, s mint áhítatos za- % rándok kopogtat be a kicsiny £ falucska házainak ablakán és í lágyan fodrozza a tó vizét. y A tó partján áll még a ház. 2 Egyszerűen, megbújva társai ^ között. Nincs rajta semmi hi- % valkodó: fagerendákból épí- ^ tették valaha. Csupán egy ki- % csíny tábla hirdeti a bejárat- | nál: itt élt Lenin. Alatta a í dátum: 1917 július. szakáll nélküli parasztot pil­lantott meg, aki így szólt hoz­zá: „Nem ismer meg, Szergő elvtárs?” Annyira tökéletes volt a paraszti maszk, hogy Ordzsonikidze csak a hangja után ismerte fel Vlagyimir II- jicset. A szénakunyhó, amelybe egykor Lenin éjszakára meg­húzódott, ma is áll. Körülötte lágyan hullámzik a végelát­hatatlan fűtenger. A kép, amely a látogatót fogadja, akár 1917, júliusán. A kunyhó mel­lett a bogrács is, mintha régi gazdájára várna... Csak a lá­togatók serege árulkodik: a kép emlék csupán. (A látoga­tók könyve szerint az elmúlt évben negyvennyolc országból kétszázezren keresték fel az örök emlékhelyet.) Téli Palota ... Jellegzetes, s képekből, filmekből oly jól is­mert éyületsora emlékezések sorár indítja el bennem. Apám mesélte egyszer: — Sok mindent láttam éle­temben, fiam. Számos orszáa- ban megfordultam, az Északi 7enp*tennerröl. Vlanyínoszto- kin és a- Adriai-tenaerig. de nluan piszékét soha nem lát­tam rr-e Amikor az első lövés eldördült az Avrő-a fedélze- tnn r-ipPhe n virág fordult, j,.; markaiból. .. Móra Ferenc így vallott er­ről az éjszakáról a Szegedi Napló hasábjain: — Az első szó, gmi idehallik a munkások és katonák .forra­dalmából, már új hang, friss reményeket keltő s bátor vára­kozásokat ébresztő ...Az orosz proletártömeg megmozdult, s ennek a tömegnek ellene tud-e állni a hazug érveknek, gyűlöl­ködő uszításoknak homokten­gere? Az orosz tenger meg­mozdult .. ” Az emlékezés hangja csak sokára csitul, helyét a valóság képe foglalja el. Lépcső, ahon­nan Lenin szólt az első győzte­sekhez. Díszes csillogású ter­mek hosszú sora, amelyek lát­ták Lenint, a forradalom ve­zérét. Szinte újból születik az em­ber ezekben a percekben. Gon­dolatban újra éli a világot for­máló órák minden élményét, s akaratlanul is egy kicsit úgy érzi, mintha részese lett vol­na a sorsdöntő eseményeknek. Vagy csak most értettem meg igazán a történelemkönyvek anyagát? Szmolnij... Egy terem és két kicsi szoba maradt meg belőle máig is elevenen emlé­kezetemben. A történelmi ülésterem dísz­telen egyszerűsége sajátos le­vegőt áraszt. Itt. ezen a dobo­gón kiáltotta ki Lenin a szov­jet hatalmát s jelentette be a forradalom győzelmét. „Elvtársak! A munkás- és parasztforradalom, amelynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbe­ment. . l\ehéz szavakat találni a pillanatnyi élmény visszaadá­sára. Az embernek összeszorul a torka, újjongani szeretne, be­lekiáltani a világba, hogy: em­berek, mind, akik hisztek az emberiség jövőjében, gyertek el ide, s itt, ezen a helyen nyújtsuk egymásnak baráti jobbunkat... Hiszem és vallom akkor minden kérdésben köny- nyebben találnánk megoldás­ra. A két kicsiny szobában Vla­gyimir Iljics és Krupszkaja la­kott 1917 novemberétől a kö­vetkező márciusig. Az itt töl­tött idő alatt több mint két­száznyolcvan tanulmányt, cik­ket és dekrétumot írt. A dolgozószoba minden bú­torzata eredeti. íróasztala, raj­ta telefon és állólámpa, asztal­ka, közötte két szék, két fotel s a sarokban egy heverő. Ez minden. A háló: két vaságy, egy szekrény, s egy kicsiny tükör, amit ő ajándékozott Krupszkajana k. Beszédes szobák. Lenin vég­telen szerénységéről vallanak Soha nem tűrte a hivalkodást, a fényűző pompát, Maradt an­nak élete utolsó órájáig, aki volt: az orosz nép egyszerű fia. Talán ezért is volt képes új történelmet írni népének, az egész világnak. Prukner Pál Igaz, hogy az 1947-ben el­kezdett Duna—Tisza-csatoma építése félbemaradt, de azok­nak a községeknek a határá­ban, ahol elvezet, érezteti áldásos hatását. Üj termelési kultúrák honosodtak meg a csatorna mentén — mint a rizs, a menta, a konyhaker­tészet stb. —, amelyek hol­danként többszörösét adják értékben a több évszázada honos növényeknél. A csatorna Sári község ha­táráig szállítja a Duna vi­zét, de az utóbbi időben — főleg az idei évben — egyre több szó esik arról, hogy mind a népgazdaság, mind bedig a dabasi járás paraszt­ságának érdeke azt kívánja: kőzet a fővároshoz zöldövezet alakuljon ki; Az elgondolás megvalósításához azonban éppen az kell, amiben a já­rás legszegényebb — víz. A megépített Duna—Tisza- fcsatorna mentén jelentős te­rületek várnak még haszno­sításra, de talán mondani teán kell, hogy az öntözéses gazdálkodás iránti kedv ép­pen ott a legnagyobb — Sári, Dabas, Gyón —, ahol egyelőre nélkülözik az öntözéshez szük­séges vizet, jellemző erre, hogy Dabason az elmúlt télen alakult Szikra Tsz tagsága a 20-as belvízlevezető csatorna visszaduzzasztása révén nyert vizet 135 holdas rizstelepük részére. E kezdeményezés nagyszerűen bevált; az eddig alig használható legelő 18 vagon rizst adott, amelyet ki­váló minősége miatt vető­magnak vettek át tőlük. Ugyancsak nagyszerűen jöve­delmezett a 40 hold menta is, amelyet a csatorna vizével esőztető rendszerrel öntöztek. A vállalkozás sikere, ahogy mondani szokás, csak olaj volt a tűzre. Továbbfejlődésre, vagyis új területek bekapcsolására az öntözésbe, a 20-as belvízle- vezető csatornából azonban nincs lehetőség mert a csa­tornának nem az öntözés, ha­nem a belvízlevezetés a ren­deltetése. . Újabb területek bekapcso­lása az öntözésbe csak egy módon lehetséges, a Duna— Tisza-csatorna meghosszabbí­tása révén. E gondolatnak már az év elején egyre több híve akadt — messzemenően támogatják az elgondolást a járás vezetői is —, olyannyira, hogy július közepén vízügyi szakembereket hívtak meg ankétra. A helyi szemle után úgy nyilatkoztaié a szakem­berek is, hogy hasznos lenne a csatorna megépítése és ami talán a legfontosabb, keresz­tül is vihető. Az ankéton több helyes javaslat is elhangzott a csatorna megépítésére vo­natkozóan. Az első határozott lépés ok­tóber közepén történt a terv megvalósítása érdekében, ami­kor is a négy közvetlenül ér­dekelt termelőszövetkezet — a dabasi Kossuth, a Szikra, a Béke és a gyóni Egyetértés —, megalakította a termelőszö­vetkezetek vízhasznosító tár­sulatát. A termelőszövetkeze­tek vállalták az építkezés költségeiből rájuk eső részt és a vezetőség első tevékenysége az volt, hogy megbízást adott a tanulmányterv elkészítésé­re, majd az illetékesek, vagyis a vízügyi szervek támogatását Jemcljanov munkás épí­tette. S ö lopta ki a városból Lenint, hogy elrejtse üldözői elől. A legszebb szobáját kí­nálta fel Vlagyimir Iljics- nek... Ök majd meghúzód­nak valahogy ... Lenin nem fogadta el a nagylelkű aján­latot. A pajta padlását válasz­totta búvóhelyül. Nem, mint­ha félt volna odalenn a ház­ban. De a hét gyerek. Amúgy is szűkiben voltak a hely­nek. Miatta ne szorongjanak. Talán egy hétig élt s dol­gozott itt Lenin. Aztán in­dult tovább, ki, Jemeljanov földjére, ahol mint finn ka­szás dolgozott. Már amikor ember tűnt fel a látóhatáron. Máskor egy farönkön irta Állam és forradalom című művét s állította össze a VI. pártkongresszus téziseit. Esténként a csendet néha halk evezőcsapások zaja bon­totta meg. A tavon keresztül, csónakon igyekeztek Lenin­hez a Központi Bizottság tag­jai. Ordzsonikidze mondta el egyszer, hogy amikor Vlagyi­mir Iljicshez jött a Razliv-tó partjára, azt hitte. Lenint va­lamilyen üdülőben találja majd. ahol fegyveres elvtár­sak vigyáznak rá. Éopen Le­nin keresésére indult, ami­kor egy alacsony, bajusz és

Next

/
Oldalképek
Tartalom