Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-27 / 279. szám

1959. NOVEMBER 27. PÉNTEK MW Miere» Ir/Cirlnn 3 VALÓBÁN TALÁLKOZTAK Kicsi a terem. Nem is csu­pán azért, mert sokan van­nak. Inkább az erő, a han­gulat feszíti a falakat. A kép tarka: a jelenlevők legtöbb­jén fejkendő, sokon bő szok­nya. Melyik vidéken mi a szokás. Többségükben egyé­nileg dolgozó parasztok, de jelentős számban tsz-asszo- nyok. Találkozó volt tegnap: a termelőszövetkezeti és az egyénileg dolgozó paraszt­asszonyok megyei találkozó­ja. Milyen találkozó?! Aki ott volt, nem felejti el. Csak azt sajnálja, hogy nem száz­szor annyian hallhatták. Az előadást, a bevezető köz­vetlen szavakat, amelyek az első pillanattól a szívekig ha­toltak, Turgonyi Júlia, az Országos Nőtanács tagja tar­totta. Miről? így szürkén, tartalmi kivo­natként semmi különös nincs benne: a múltról. A parasztság mai életéről. A szövetkezetekről. Az egyéni parasztság vívódásáról. Az asszonyi sorsról. De hogyan emlékezett? Szinte látta, átélte az em­ber azt a régi, a fiatalok számára már ismeretlen sa- nyarúságot, amikor az asz- szony fáradhatatlan társa­ként a férfinak a napszám­ban véle robotolt. És a vir­radattól késő estig nyúló inségmunka után mosott, fő­zött — ha volt mit, s mint né­ma árny suhant át az éle­ten, mert szólni — kinek szólhatott? Panaszkodni — kinek panaszkodhatott és minek? Joga? Szavazni, vá­lasztani? Öh, mennyi kötött­ség, megszorítás volt egy asszony számára! Mikor, ho­gyan érhette volna azt el egy parasztasszony?! S szinte felelevenedett a fa­lusi esküvők képe. Nem a menyasszony fehér ruhája, hanem a harc: „csak olyan­hoz engedem a lányom, aki­nek földje van". Nem is akár­mennyi: legalább egy-két holddal több, mint a lány­nak volt. Nem boldog sze­relmesek esküdtek össze, ha­nem a földek házasodtak. A szívnek beleszólni? „Majd megszokod, leányom!” A jövő terve? A tanulás? Nem az édesanya volt-e az első, aki kimondta: — lá­nyom, nem neked való a ta­nulás! Orvos, tanítónő, mér­nök? — de könnyen tud­nánk összeszámlálni, hány parasztgyerekből lett;.:. Az öregek? A padkán fél­rehúzódó, a világ dolgáról semmit nem tudó öregek, akiknek már szavuk sem lehet. Tartani tartják a gye­rekek, mert a földet majd annak a nevére írják, aki tartja. És egy talpalatnyi földért... Nem festette a mát sem Kánaánnak Turgonyi Júlia. Csak annyit mondott, ameny- nyi megvalósult: az ember­hez méltó életet. A szövet­kezeti ember gazdagságának gyarapodását. Az asszonyok engyenjogúságát. De azért ma is sokszor használhatják ki a nők ma- radiságát. — Tavasszal, ami­kor szerveztük a tsz-t — mondotta Turgonyi Júlia —, hányszor hallottuk: „Nem lépek be, az asszony nem enged!" Tényleg ilyen nagy urak otthon a nők, tényleg ők viselnék a kalapot? Korántsem. Miért hagy­ják hát a mi asszonyaink, hogy rájuk hivatkozzanak, amikor a szövetkezet az ő életük könnyebbségét jelen­ti?! A hozzászólók? Az őszinte, a paraszti életet oly jól is­merő, a keresetlen beszámoló után megnyíltak a szivek, őszintén, bátran szóltak az asszonyok. Okosan a meg­becsült, a sorsukat maguk is formálni tudó asszonyok böl­csességével. Néhányan ugyan még kér­ték: nevük maradjon titok­ban, még bizonytalanok, fél­nek. Mások: nem féltek már a nyilvánosságtól. Egy abonyi egyénileg dolgozó pa­rasztasszonyka ki is mond­ta: az ő neve akár újságba is kerülhet! És miről be­széltek? A múltról, a máról, a szö­vetkezeti életről,.. Fekete ünneplőbe öltözött néni az aratósorsot idézte. Amikor este vacsora helyett mosakodtak, éhgyomorra fe­küdtek. És reggel újból men­tek. Egy konyhán öt-hat csa­lád veszekedett és nem is ál­modhatott külön pitvarról. A gyereket hamvasban (vá­szonból szőtt terítő) vitték a határba... És ma? Tíz éve tsz-tag. Nem cserélne egy középparaszttal sem. Szor­galmasan dolgozik, de meg­van a haszna ... Naszvadi Sándomé, a tiny- nyei Uj Élet tagja mondot­ta: a férje ktsz-ben dolgo­zott, ő otthon. Azután hív­ták a tsz-be. És ő sírt — nem akart. Szégyellte is — mégis kisiparos felesége. Azért olykor eljárt. Azután hirtelen meghalt a férje, s ő a tsz-ben kereste az állandó megélhetést. Bizony, nagyon nehéz volt. Fejőshez osztot­ták be. Egyszer azt vette észre, hogy hol egyik, hol másik tag jön az istállóba. Semmit nem szóltak. Csak nekiültek fejni és a tejet az ő kannájába öntötték. Hol egyik, hol a másik... És Naszvadiné hozzánőtt a tsz- hez. Nem volt már egye­dül. Ma 438 munkaegysége van és a takarékban pénze. A ceglédi Vörös Csillag egyik tagja mondotta: az ala­pításkor heten voltak. Köz­tük három asszony. Egy pár lovuk volt, kölcsön szerszám­mal. Ma? öt-hatmilliós tsz, bárki megnézheti. özv. Tóth Gyuláné a men- dei Leninből szintén tíz éve tag. Itt nevelte fel négy gyermekét. Ugyanúgy, ahogy egy másik hattagú család, akiket, míg egyéniek voltak, a rokonságnak is támogatni kellett, ez évben pedig há­zat építettek. Olyan megra­kott kocsikkal szállítják ha-j za a részesedést, hogy öröm; nézni! A kartali Szabadság Tsz \ női elnöke már azt mondotta j el: a fiatalok jönnek ' haza \ a városból. Látják, hogy ér- i demes. Tíz már az őszön i jelentkezett, tizenketten ta- i vasszal akarnak belépni.. i Vojtkó Sándorné a gyömrői i Petőfi Tsz, egy másik asz- i szony a csömöri Haladás tagja, Irházi Mária Veres­egyházról és még sokan a termelőszövetkezetek fölé­nyéről beszéltek. Egy-egy kis epizódot is elmondtak, ami megfogta, ottmarasztalta őket a közösben. Minden tsz-asszony más­más útról indult. Kinek nem volt semmije, kinek egy-két holdja, kinek „volt mit féltenie”. Ki könnyeb­ben, ki nehezebben szokta meg a közöst. Az első idő mindenkinek nehéz volt. Összeszokni, együtt dolgoz­ni, az első lépések után buk­dácsolni! S most sem mind tartanak egyformán. Ki két, ki öt, ki tíz éve tag. Az osz­tás sem egyforma. De a tsz szeretete valamennyiük sza-: vából kicsendült. És ahogy a szövetkezeti I asszonyok, a „kipróbáltak” i beszéltek, az egyénileg dől- : gozó parasztasszonyok is meg- j szólaltak. Pardeli Jánosné Pencről be’ j szépen, szívbemarkolóan em-; legette a múltat, amikor: kommenciós cseléd volt és: éjjel indultak, hogy 15 ki-; lométert megtehessenek. Vet-; ték a putyerkát és mentek.: Csak kenyeret vittek maguk- j kai, más nem volt. Akkor; soha nem aludt fehér ágy-: ban. Cementzsákot is úgy ] kellett kikönyörögni íekhe-: lyül. A mai élettel nagyon j elégedett. Igazán tudja ér- i tékelni, amit kapott. De a | szövetkezettől fél. Nagyon, j Félti mindazt, amit a demok- ; ráciától eddig kapott. Ha tényleg náluk is olyan jó lenne, mint ahogy a régi tsz-beliek elmondják! Ha tényleg úgy sikerülne! Biz­tosan belép, csak az el­határozásig nehéz eljutni. Nagy Ferencné abonyi egyé­nileg dolgozó parasztasszony sírt, amikor felszólalt. Annyit gondolkodott már, mit tegyen? Nagyon egyedül van. nehéz így gazdálkodnia. Az idén elpusz­tult egy csomó állata is. Belép­ne, de fél a megszólástól. És minden újtól. De most már be­lép, mert ahogy itt a tsz-asz- szonyok szóltak, megnyugtatta: ő is a tsz-ben találja majd meg a nyugalmát. Egy dányi asz- szonyka is azt mondta, csalá­dostul belépnek, ha egyszer ott elkezdődik a szervezés. Mindenki, aki csak szólásra emelkedett, elmondotta; nehéz az indulás. Ki legyen az első? Ki vállalja az úttörést? Nem szólják-e meg? Sós Istvánná, a zsámboki Petőfi Tsz tagja em­lékezett: tavasszal sehogy sem akart tsz-tag lenni. Azután aláírta a belépési nyilatkoza­tot, de ott volt azok között az asszonyok között, akik visz- sza akarták a papírt... Most állandóan veszekednek a lá­nyával, mert mind a ketten dolgozni akarnak és ott a kis- unoka, akire egyiküknek vi­gyázni kell. Annyi melegség­gel, szeretettel beszél a szövet­kezetükről. ahogyan csak az tud, aki végképp odanőtt már. Elnöküket, László Domokost a háta mögött megfenyegette: ha egyszer megszökne onnan, a Petőfiből, utána mennének és visszahoznák a tsz-be. Any- nyira elégedettek a vezetésé­vel, azzal, ahogy az ő jólétüket megteremtette. Egyénileg dolgozó paraszt­asszonyok, tsz-asszonyok ta­lálkozója. Nagyszerű találko­zó volt! Napi gondokról, az élet ezernyi gondjáról szólot­ták, hétköznapi szavakkal, — és mégis, ha visszagondolok rá: ünnepnapnak tűnik. Sági Agnes KÉT MILLENÁRIS KIÁLLÍTÁS POZNANBAN Épül a pomázi gyorsbüfé X{VV<%W<.-.V.. ' V. . .V.. rts. > •- , ->.<x • W A lengyel állam fennállásá- ^ nak ezredik évfordulója al- ^ kaiméból Poznanban két £ nagy kiállítást rendeznek. Az ^ egyik a lengyel állam szüle- £ tésével, a másik a vidék ré- ^ gészeti leleteivel foglalkozik. ^ KETTÖRZSU HAJO acéltörzzsel rendelkező, de kő- £ zös fedélzetű diesel-teherha- ^ jót építenek. A hajó hossza 71,8 méter, szélessége körül- £ belül 16 méter, a két törzs ^ közötti távolság 3,5 méter. | Az új dieselhajó vízkiszorí- £ tása 999 tonna, terhelőképes- ^ sége 600 tonna. A külön- á külön 540 lóerős két hajtó­mű óránként 27 kilométeres sebességre képes. A tervezők most kéttörzsű utasszállító dieselhajó terv­rajzain dolgoznak. A hajó táwezérlésű lesz, a partról irányítják. ^ílM A Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat 1600 000 forintos költséggel Pomázon a HÉV-megálló mellett, Visegrádon pedig a hajóállomás közelében autóbusz- megállóval egybekapcsolt, több helyiségből álló gyors­büfét épít. Képünkön az épülő pomázi gyorsbüfé Zxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxnyxxxxxxxxxxnxxxxxxyyxxxxxyxxxxx 400 000 karácsonyfa a hazai erdészetekből Az erdőgazdaságok, első­sorban a távvezetékek alatt, ahol erdőnevelésre nincs mód, számos helyen kará­A jövő percek regénye Csakugyan káp- rázni kezd a gyarló emberi szem, ha napról napra figyeli a fejlődés szédüle­tes ütemét. Az egyik nap kilövik az első szputnyi- kot, a másik nap megkezdi pályá­ját a hold há- tulsó részére is kiváncsi Lunyik. Most pedig azt olvasom, hogy a Váci Kertészeti Vállalat szenzá­ciós elgondolás megvalósítása­ként néhány üvegházát, amelyben eddig holmi orchideá­kat, azáleákat mákat nevelt, a közeljövőben — baromfinevelővé alakítja át és na­poscsibékből , 8—10 hétig tartó tanfolyamokon, rántanivaló csir­kéket nevel. Kolosszális! — kiáltom önfeledt lelkesedéssel és a következő pilla­natban már pe­regni kezdenek előttem, a jövő percek regényé­nek filmkockái. Látom, amint a Csepel Autógyár egyik részlege va­jaskiflit gyárt lágy­tojással és dzsem­mel, a Gödöl­lői Agráregyetem rulett-barlangot nyit, az Idegen­forgalmi Hivatal új mütrágyare- cep ttel lepi meg a világot, a Bu­dai Járási Építő­ipari Vállalat ha­táridőn belül tel­jesíti egyik szer­ződését, a Váci Vállalat egyik üzemegységének vendégei tömege­sen fölkeresik túl­terhelt gyomruk­kal a körzeti ren­delőt, a Pest me­gyei KÖJÁLL fel­találja a perpé- tum mobilét, a Zsámbéki Gomb­gyár világraké­tája pedig új ele­meket szállít bolygónkra a. Vé­nuszról. És így tovább... (m) Aki a falut választotta 1 Pusztavacs a Coburg herceg £ i-------------- egykori uradal­^ mának tanyaközpontjából köz- ^ seggé lett falu szépen fejlő­2 dött az évek folyamán. Vasút- 2 ja ugyan nincsen, mégsem a ^ világtól elvágott falu többé; ^ autóbuszjáratot kapott pár ^ esztendeje. Idestova ötnegyed ^ éve jártam utoljára Pusztava- ^ csőn. Éppen akkor nagy dolog- ^ ban fáradozott a község taná- ^ csa. Orvost, helyben lakó or- 2 vost kívánt és persze ehhez a 2 megye ég a megyén keresztül ^ az Egészségügyi Minisztérium ^ segítségét kereste. Mert hogy ^ orvos kerüljön Pusztavacsra, ^ előbb meg kellett „szervezni” ^ a körzeti orvosi állást. Hama- ^ rosan megszervezték. Értesül- ^ tem aztán arról, orvost is ka- ^ pott a község. Már egy eszten- ^ deje be is költözött a tanács- 2 ház épületében részére rendbe- 2 hozott lakásba. Pestről költöz- 2 ködött Pusztavacsra. Falura ^ köztudomású, nem nagyon szí- ^ vesen mennek az orvosok. ^ Most tehát, hogy már egy éve ^ működik dr. Biró István Pusz- ^ tavacson, keressük fel, beszél- | gessünk el vele. 2 Estefelé, túl a rendelés ide- 2 jén, kopogtatunk be hozzá, 2 nehogy munkájában zavarjuk. £ De azért, mialatt beszélge- ^ tünk, mégis kétszer nyit ránk ^ egy-egy páciens a rendelőbe. £ Hiába, vidéken is úgy van, se ^ a beteg, se az orvos nem veszi ^ komolyan a rendelési időt. Az 2 orvos reggeltől reggelig ren- 2 delkezésre áll, a beteg meg 2 jön. amikor ráér. £ í Hatalmas területen fekszik 2 —----------a község, központ­2 jában mintegy másfélezer em- ^ bér lakik, a másik ezer pedig ^ szétszórtan nyolckilométeres ^ körzetben, majorokban, egye- ^ dülálló tanyákon. De számol- ^ jón be a munkájáról maga dr. ^ Biró, legalább pontosan meg- ^ tudjuk, hogyan dolgozik, mi- ^ képpen él a falusi orvos. £ — Negyedévenként mintegy í, 1500 beteg fordul meg a rende­li lőben — mondja. — Nem eny- nyi a beteg természetesen, de sok a kezelésre szoruló, azok több napon, héten át visszatér­nek. Az átlagos betegforgalom tehát húsz naponta. Hetenként kétszer az állami gazdaságban is rendelek. Ezenkívül három­havonta száz-százhúsz helyre hívnak fekvőbeteghez. — Éjszaka is? — Természetesen. Néha egy­másután három-négy éjszaka is felvernek, aztán periodiku­san néhány csendes éjszaka következik. De nemegyszer előfordult, hogy hazajöttem egyik betegtől, lefeküdtem, s még jóformán el sem alud­tam, máris hívtak újabb beteg­hez. Volt egy olyan éjszakám, hogy háromszor egymásután kellett kimennem. Múlt pén­tektől hétfőig — sem tudtam kialudni magamat. — S komoly esetekhez hív­ják ki éjszakánként? — Becsületére legyen mond­va az embereknek, majdnem mindig. Nagyon ritkán fordul elő, hogy hiába hívtak. Csak ha a beteg tényleg nem tud lábraállni, jönnek értem. Nap­pal is, éjszaka is. Súlyos gör­csök, magas láz, szülés, ilyen esetekben hívnak. — Sok gyerek születik? — Havonta átlag három és közülük legalább egy itthon. Még nem nagyon szeretik a fiatal anyák a kórházat. Páciens ke a rendelőbe----------- és vele együtt fehér k öpenyben bájos fiatalasszony. Az orvos felesége és egyben a rendelő orvosímoka. A beteg aztán elmegy, az asszony benn marad. Most már orvosi kérdé­sek helyett az orvosházaspár életérőJ beszélgetünk, ötéves házasok, két pici gyermekük van, a lakásuk háromszobás, megelégedettek. Bizony, nagy elhatározás volt Pestről idejönni a faluba, de nem bántuk meg — így szól az asszony. — Sose gondoltam volna, hogy falusi orvos lesz belő­lem — teszi hozzá a férfi. — : Nem erre törekedtem. Most meg. komolyan mondom, cso­dálkozom rajta, miért nem jöttem már évekkel ezelőtt falura. Mind a ketten pestiek és 1 csodálatos véletlen, a Dem­binszky utcában laktak egy­más szomszédságában, még­■ sem ott ismerkedtek össze. . Az asszonyka különben hiva­■ talba járt, gyors- és gépírónő ■ volt. Jóformán sohasem moz- ' dúlt ki egyikük sem a fő- 1 városból, nem nagyon fordul- 1 tak meg vidéken azelőtt, nem ' is ismerték a falusi életet. — Kár, hogy nem nyáron 1 jöttek, látták volna a kertün- ; két. Nagyon szép, gyümöl­csöskertünk is van itt a ház 1 mellett, pár száz — jaj, so­hasem jut eszembe, micsoda, ’ persze: négyszögöl — mondja az asszony, a férje pedig: — Ha van egy kis szabad- 1 időm, a kertben dolgozom. Nem, azelőtt sohasem ker- ; tészkedett, itt tanulta. — Én meg a barcmfineve- , lést tanultam meg — büsz­kélkedik az asszony és pesti barátnőiről beszél, orvosfele­ségekről, akik sajnálkoznak rajta, a vidékivé lett asszo­1 nyon. Nevet. — Sehogy sem akarják elhinni, hogy mi itt nagyon jól érezzük magun­kat. Pedig igazán nem is vá- ! gyódom Pestre, mintha soha- 1 sem lettem volna pesti lány. Egy év alatt különben hét­—r. szer volt Pesten, hiszen ott laknak a szülei. Eleinte gyakrabban hazarán- dult hozzájuk, most már jöj­jenek az öregek hozzá, meg az unokáikhoz. Könnyebben mozognak, neki itt a hiva­tala, orvosírnok, háztartása, baromfiudvara, kertje van, sok ám a dolga a falusi asz- szonynak. Megint a férfi veszi át a szót. — Ha most kezdeném, egy percig se gondolkoznék, csak vidékre mennék orvosnak. Egyáltalán nem vagyunk saj­nálatra méltóak, hamar meg­találtuk a helyünket. Igaz, az egész falu olyan nagy szere­tettel fogadott. Hogy unal­mas lenne az életünk? Szó sincs róla. Társadalmi életet is élünk. A tanácselnöknő­vel, meg a férjével, aki já­rási KISZ-titkár, gyakran va­gyunk együtt. Meg aztán az erdészékkel és még másik három-négy családdal sűrűn összejárunk. Amióta televí­ziónk van, mások is be-be- kopogtatnak esténként, végig­nézik az adást, aztán néme­lyikük még egy darabig itt marad, elbeszélgetünk. Egyéb szórakozás? A mozink elég gyenge, de olvasunk jó köny­veket. Egyébként nem tellett bele három hét és teljesen beleilleszkedtünk a puszta- vacsi életbe. Pusztavacs pedig befogadta őket. Meg se tudják mon­dani, tavaly télen hány disz­nótorra voltak hivatalosak. Keresztelői lakoma se igen esik meg nélkülük. Majd minden lagziba elhívják őket, csak a múlt hónapban három lakodalomba kaptak meghí­vást. Persze, ilyenkor táncol­nak is, hiszen olyan fiata­lok. — Jövőre megnagyobbítjuk az óvodát. A kultúrházunk nem megfelelő, rendes kul- túrházat is szeretnénk mi­előbb építeni — mondja az orvos. Tessék csak jól figyelni! Dr. Biró István, Budapestről egy éve Pusztavacsra szakadt sebész-szakorvos beszél így: megnagyobbítjuk ... kultúr­házunk ... Már egészen pusz- tavacsi. WMég=d«tl. bér, ez a két tősgyökeres pesti, aki a falut választotta. Kicsiny Gáborka, a fiuk, talán húsz esztendő múlva, ha szintén orvos lesz, már biztosan nem törekszik más­hová, maga is falusi orvos akar majd ienni. Szokoly Endre I csonyfa-telepet létesítettek; Ezekről a telepekről évről évre mind nagyobb mennyi- I ségű fenyőcsemetét szállíta­nak. Az idén már több mint 400 000 karácsonyfa érke­zik piacokra a hazai erdők­ből. A fenyőcsemeték kisze­dését és szállítását de­cemberben kezdik meg, A telepeken nevelt karácsony­fákat a helyi igényeket fi­gyelembe véve osztják el: Tatabánya környékén pél­dául magasabb fenyőket kér­nek, mint az ország más vi­dékein. Az erdőgazdaságok megfelelő készlettel rendel­keznek ahhoz, hogy ameny- nyiben a külföldről behozott és az erdőgazdaságok által szállított fák nem lennének elegendők, még további 50 000—60 000 fenyőt vigye­nek piacra. A karácsonyfa-telepekről jövőre már csaknem 700 000 fiatal fenyőfát szállítanak r>wet rw ■ -v és két-három év múlva fe­dezni kívánják a teljes hazai szükségletet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom