Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-27 / 279. szám

MEGYEI Adrian 1959. NOVEMBFR 27. PÉNTEK Ismét fokozódott a napfolttevékenység Befolyásolja a fö di időjárás a'aku ását Egy-egy napfolt átmérője a Föld átmérőjének többszöröse foltok száma 1963-ban a nul­lára csökken, majd utána is­mét növekszik. A Napnak ez a tevékenysége hat. a földi időjárásra is. Növekszik a Nap ultraibolya és anyagi sugárzása. Ezzel magyaráz­ható az elmúlt években ész­lelt és a jelenlegi rendkívül változó időjárás is. Novemberben tovább növekedett a termelés a Budakalászi Textil művekben A Budakalászi Textilművek dolgozói napról napra jobb eredményekkel készülnek a pártkongresszusra. Novem­ber második dekádjában szá­mos üzemrészben jelentősen növekedett a termelés az ok­tóberihez, illetve az első de­kádéhoz viszonyítva. A szövődében az októberi napi 41 557 000 vetéssel szem­ben november második de­kádjában 42 642 000 vetést csináltak. Az emelkedés te­hát napi 1,1 millió! A kiké­szítőüzem dolgozói átlagosait 1400 négyzetméterrel több készárut termelnek naponta, mint októberben. A fonoda kilogrammban 100,6 százae lékra teljesítette eddig no­vemberi programelőirányza­tát. VÁRÓTERMI ÉJSZAKA A szerelőműhelyben az elkészült autókat ellenőrzik A közelmúltban a 'kezembe került Az Est egyik pél­dánya, amelyben nagy, négy­hasábos riportot találtam a Keleti-pályaudvar várótermé­nek egy éjszakájáról. A do­log érdekes, morfondíroztam magamban, s tovább olvas­tam a riportot: „Csavargók, munkanélküliek veszik be ide magukat, melegebb van, meg nem is kerül semmibe. A baj akkor kezdődik, amikor rend­őrök állják el az ajtót: raz­zia .. Kik vannak ma a váróte­remben éjszaka? Miért van­Mit és mennyit vihetnek és hozhatnak magukkal a külföldre utazók? Vámügyi tájékoztató jelent meg ! A Vámőrség Országos Pa- j rancsnoksága tájékoztató füze- í tét adott ki, amely a vám- és : a devizagazdálkodási rendelke- : zéseket ismerteti a külföldre ; látogatókkal és a hazánkba ér- ! kéző külföldi vendégekkel. Az ! udvarias hangú tájékoztató így ! kezdődik: „Őszintén kívánjuk, é hogy utazása élményekben í gazdag, kellemes legyen és se- \ gítséget kívánunk nyújtani ah- I hoz. hogy az országhatár át- l lépésekor a vámvizsgálat az \ ön számára n® okozzon gon- ■ dotr \ A tájékoztató közli, hogy azok. akik külföldre utaz­nak, milyen és mennyi fi- ; zetőeszközt vihetnek ma­gukkal devizában-, illetve forintban. ! Felsorolja, milyen ékszerek, útiholmik, élelmiszerek, illet­ve ajándéktárgyak vihetők ki és melyekhez kell a Nemzeti Bank Devizaigazgatóságának külön engedélye. Minden utas vihet magával az utazás idő­tartamára szükséges legfeljebb azonban 3 napra elegendő, el­készített élelmet, öt liter bort, három liter egyéb italfélét, 500 cigarettát, az utazása céljának megfelelő ingóságait, minden olyan eszközét, amelyre fog­lalkozásának megfelelően kül­földi tartózkodása idején szük­sége van, például: hangszert, A XIII. kerület Mautner Sándor utcai fiúiskola napközi otthonában a legilletékesebb „meósok” kipróbálják az új típusú távirányítású játékautót VvVVSXVS>XVXXXX''XXXXV'.XXXXXXXV,VsNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXX' Magyar vadászati expedíció indul Afrikába trópusi hőséget tűrő filmet is rendelt. — Expedíciónk Afrikában elsősorban tehergépkocsival közlekedik majd, s járunk olyan utakon is, ahol Széchenyi Zsigmond már három évtizeddel ez­előtt megfordult. Ugyanazt az utat, amelyet ő három hét alatt tett meg, mi egy nap alatt hagyjuk magunk mögött. írógépet stb.-t. Ezeknek a sú­lya azonban nem haladhatja meg az 50 kilót. Hazatéréskor a külföldön járt utasok ezer forint ér­tékű, külföldön vásárolt tárgyat vámmentesen hoz­hatnak magukkal, ha azok mennyisége a személyes szükségletet nem haladja , meg. Ezer forinton felül is külön engedély nélkül hozhatók be azok az áruk, amelyek nem kereskedelmi rendeltetésűek, illetőleg, ha mennyiségük sze­mélyes szükségletet elégít ki, ez esetben azonban meg kell fizetni az utastarifában meg­állapított vámot. A vám álta­lában az áru belföldi értéké­nek 10—40 százaléka. Az érté­kesebb tárgyak: például fény­képezőgép, rádió, gramofon, magnetofon, padlókefélő stb. vámja a belföldi érték 40. gép­járműké pedig értékük 60 szá­zaléka. A tájékoztatót a külföldre utazók a vízummal együtt az IBUSZ-nál megkaphat­ják. A Magyarországra érkező kül­földiek számára négy nyelven szintén adtak ki tájékoztatót, amelynek segítségével a kül­földiek meg ismer k eclfne t n e k a magyar vám- és devizarendel­kezésekkel. Pádról padra megyünk. Van, aki nem nagyon örül az ébresztésnek, s morcosán dünnyög maga elé, ki tud­ja, magában mit gondol. De­hát a rend, az rend, ha oly­kor kellemetlen is megérteni. A legbelsőbb sarokban egész kupacban ülnek. Két asszony, meg három férfi. Yirr. szí a család Debrecenből érkeztek láto­gatók a K.-családhoz. Roko­nok. Két napig vendégesked­tek, de arra nem jutott idő, hogy a menetrendnek jobban utánanézzenek. Ügy gondol­ták, valamikor egy után megy a vonat. Hogy honnét gon­dolták? De hiszen csak nem okolhatják egymást, amikor rokonok. Ki is jöttek rend­ben, dehát vonat nincsen. Majd reggel 5.45-kor. A ven­déglátó család nem hagyta egyedül a pályaudvaron a rokonokat. Kibőjtölik azt a pár órát velük együtt. — És nem lesznek fárad­tak? Egymásra néznek, nem tudják, kinek szólt a kér­dés, aztán végül a debreceni ember szól: — Kialusszuk mi magun­kat, lassan döcög a masina Debrecenbe... meg lesz ott­hon is idő, szabadságon va­gyunk ... A két ceglédi férfi meg az asszonyka, felnevet: — Ti ... de mi dolgozni megyünk... Elértik a debreceniek, nyúl is a férfi a táskájába. Egy kis erősítő. Húznak belőle. Jóféle barackpálinka. Tá­vozóban hallom, ahogy egyikőjük felsóhajt: — Legalább egy pakli kár­tyát hoztunk volna ... A szerelmespár A bejárati csarnokot a ta­karítónők mossák. Óvato­san lábolunk át, ne tapos­suk össze a frissen mosott követ. A kisebbik váróterem­ben mindössze hárman van­nak. Egy idős néni, törteti, az első vonattal akar a fő­városba menni, dehát éjszaka nem indul útnak, bejött ko­rábban, itt éjszakázik. A né­nin kívül, egy sarokban ösz- szebújva fiatal pár. A fiún katonaruha, a lány csi­nosan öltözve, látszik, hogy nem véletlen vendégek. Nem is. Jegyesek. A fiú a 2.31-essel megy a fővárosba, reggel hatkor kell jelentkeznie szol­gálati helyén. Ki tudja, mi­kor lesz a következő szabad­ság, így hát nem pocsékolták az időt, jött vele a menyasz- szony is. addig is együtt van­nak. A mama: engedélyezte a dolgot. Hiszen jövő ősszel, amikor leszerel a fiú,, meg­lesz az esküvő. — Nem álmosak? összeér a kezük. egymás szemébe néznek, s a fiú mo­solyogva mondja: — Ugyan ... Igaza van. Hiszen lehet-e húszéves fe.jiel álmosnak len­ni. amikor ö is ott van... Indulunk kifelé. A rendőr­tiszt mosolyog: .— Na. ugye mondtam ma­gának ... érdemes volt? Bólogatok. álmos vagyok, nincs kedvem magyarázat­ra. Hiszen tényleg nem volt semmi ..érdekes”. Illetve az a jó. hogy nem volt semmi ...érdekes". Az Est hajdani „érdekesség”-eivel szemben.™ Mészáros Ottó December 28-án indul Tri­esztből az Európa gőzös, amelynek fedélzetén öttagú magyar vadászexpedíció uta­zik Afrikába. Az expedíció kö­rülbelül liárom hónapot tölt Kenyában és Tanganyika egyes területein. Az expedíció vezetője Dénes István, az Or­szágos Erdészeti Főigazgatóság vadászati osztályának vezető­je az út részvevőiről és céljá­ról a következőket mondta az MTI munkatársának: — Magyar vadászexpedíció legutóbb 28 esztendővel ez- ; előtt járt Afrikában. Széchenyi Zsigmond és társad! akkoriban sok értékes, egzóti-S kus állattal gyarapították a! Nemzeti Múzeum Afrika-tárát. í Széchenyi Zsigmond hét ízben: vadászott Afrikában és nyolc: esztendőt töltött a fekete föld-: részen. Nagy öröm számunkra,: hogy vállalta a részvételt aj mostani expedíciónkban. Gaz-; dag tapasztalataival nagymér-; fékben megkönnyíti majd aj vadászatot és a tudományos: munkát egyaránt. Az expedí-i ció tagja még Böröczky Kor-i nél, a Lovasberényi Vadgazda-: ság vezetője, dr. Szunyogh Já-: nos, a Nemzeti Múzeum zooló-; gusa és Schuller Imre f ilmope- \ rátör. Az expedíció összetételé-; bői is látszik, hogy sokoldalú: munkát kívánunk végezni. j Vadászjegyünk van elefánt, oroszlán, párduc, orrszar­vú és kaffer-bivaly kilövé­sére. Ezenkívül kisebb vadakat, ma­darakat, sőt rovarokat is gyűj­tünk. Az expedíció bizonyos néprajzi megfigyeléseket is végez. Ennek megfelelően nemcsak fegyverekkel szerel­tük fel magunkat, hanem a Híradó- és Dokumentum Film­gyár az expedíció céljaira 6000 méter különleges minőségű, \ Szerdán délután a Nap \ középső részén szabad szem- mel is sötét foltot lehetett \ észlelni. Igen sokan hívták {fel az Uránia Csillagvizsgá­lót és kértek magyarázatot a j természeti jelenségről. j Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója el- j mondotta, hogy a napfolt- \ tevékenység már 1957-ben ; megkezdődött, most már túl S van a maximumon, mégis az ; utóbbi napokban ismét fel- ; erősödött. Általában a nap- ! foltokat szabad szemmel ak- í kor lehet látni, ha azok át- j mérője 45 000—50 000 kilo- j méter. A megfigyelésre a leg- ! alkalmasabb a párás, ködös ! időjárás, amikor szabad- í szemmel is a Napba lehet ! nézni. Azonban derült idő- ■ ben is lehet látni a napfoltö- ; kát, ha szemünk elé kormo- \ zott üveget helyezünk. A j párás időjárás kedvez a csil- : lagászoknk is, mert ilyenkor : a látcsövet a Nap felé tudják ! irányítani és látcsövön ke- : resztül vizsgálhatják a Na- i pót. j Á számítások szerint a nap­GYERMEKEK ÖRÖME: \ Távirányítású elektromos játékautó I karácsonyra t i A Lemezárugyárban nagy sorozatban készítik az új\ típusú, távirányítással működő elektromos játékautókat.', Karácsonyig az üzletek mintegy háromezer darabot kapnak\ a könnyen kezelhető és a gyermekek körében nagy örömet; keltő játékautókból. Az üzemben új típusú dia-vetítőket is• készítenek egybeépített transzformátorral, igen tetszetős ki- j vitelben. A távirányítású autókból egyet a szomszédosj iskola napközi otthonában is bemutattak, ahol igen nagy1' tetszést aratott. é A BIVALYOS EMBER F £ a nevét még nem £ /I tudom, de azt % már sejtem, hogy a % két bivaly, amely % a silógódör mellett £ heverészve kérődzik, % alighanem hozzá tar- jozik, mivelhogy a $ jelenlevő öt ember £ közül csupán az ö ^ kezében van ostor. $ A hely egyébként, % ahol a szóbanforgó $ bivalyok tartózkod- $ nak, Cegléd legif­jabb szövetkezeté­inek, az Alkotmány Í Tsz-nek a területe, s $a határnak ezt a ré- jzét a hivatalbeliek ÍXII-ik kerületnek, az Í egyszerűbb halandók Í pedig Ugyeri-nyo- Í másnak titulálják. Í No, de az én célom Í most nem a vidék Í szociográfiájának el- Í készítése, azt majd Í elvégzik a kutatók Í—, az én érdeklődé- ^ sem ezúttal kizáró- Í lag a két bivalyra $ és azok gazdájára ^ korlátozódik, ennél- Í fogva bővebb tájé- ^ kozódás végett ke- Í resztülvágok a tar- '• lón. Most már semmi kétségem nincs a két bivaly ápolóját illetően, mert amint odaérkezem, a gon­dozónak vélt ember ostora boldogabbik végével a fekete jó­szágokat éppen talp- raállásra biztatgatja, de azok egyelőre rá se hederítenek, csu­pán lapulevél for­májú fülük legyin­tésével jelzik, hogy nincs ínyükre a mo- lesztálás. — A magáé? — kérdem a teljes bi­zonyosság kedvéért. — Ügy is lehet mondani — feleli rámpillantva, s ab­bahagyja az állatok nógatását. — Hát ez meg hogyan értendő? — puhatolódzom to­vább. — Ügy. hogy há­rom hónappal ez­előtt még csak az enyém volt, most pedig az enyém is, meg a többieké is. — Szóval behozta? — Be. Evvel a szekérrel együtt, ni — mutat egy jár- mos, szúette alkot­mányra. — Pedig tartottam tőle, hogy majd nem veszik át, nem csúfítják vele a szövetkezetei. Aztán amikor a bizottság elé vezettem őket, azt mondta az el­nök: a két bivaly marad! Nagy darab kő esett le akkor az én szívemről, mert megszoktam már na­gyon ezt a két rus­nya dögöt. Pedig megették már a ke­nyerük javát. A Holló 14, a Bogár meg 20 esztendős. De még nem tudtam ki­próbálni, hogy meny­nyit bírnak. Egyszer úgy meg találtam rakni a szekeret, hogy magam is so- kallottam. Letérde- peltek. de elindítot­ták. Másképp nem tudták a terhet meg­mozdítani. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxy — No és mit esi-; nálnak majd itt a; szövetkezetben? — Most például aj silót tapossák. Mert; súlyuk van ám; ezeknek, hat-hét má-'f zsát is nyom egyik- \ egyik. Utána meg a \ fakormányosokhoz j osztják be őket. De \ akkor már nem én! sétálok velük, ha-é nem Détár Imre. é Neki adom át az os- é tort. Én pedig csősz! leszek, így beszéltüké meg az elnökkel.! mivelhogy elmúltamé már 60 éves, oszt’ 1 rosszak a kerekeim.! az én lábamnak már é a bivalyok is sebe-í sen mennek. — Búcsúzóul még j csak a nevét szeret- \ ném feljegyezni. — Megmondom évé azt is. nem titoké az ...Banal vagyok... é Banai Ferenc. A bőrkucsmát a \ homlokára tolja, s \ hetykén körülnéz.; mintha bizony va-\ laki kétségbe akar-; ná vonni személy- j azonosságát. Ari Kálmán nak ott? Egy rendőrtisztet kísérek, aki közben min­denáron csökkenteni akarja várakozásomat; — Higgye el, semmi érde­kes. Időnként • van razzia, de általában semmi hiba ... A ceglédi vasútállomás sár­ga, öreg épületének falán fé- nyek-ámyak játszanak fo­gócskát. Tíz perc múlva egy óra. A nagy váróteremben van­nak szép számmal. Kezdjük, sorba. Egy pohár bor Idős, fehér hajú bácsi húz­za elő röstellkedve az iga­zolványát, „tessék kérem”- mel adja oda a tisztnek, aki belepillant, s adja is vissza. Ezzel mintha a hivatalos lég­kör elillant volna, a bácsinak megoldódik a nyelve. Szol­nokon lakik, a MÁV Jármű­javítónál dolgozott, onnét ke­rült tavaly nyugdíjba. Régi, kedves komájával együtt, aki meg ceglédi. Azt jött meg­látogatni. Nem is volt semmi hiba, kellemesen telt el a nap, de addig-addig búcsúz- kodtak, míg a hazautazás az utolsó vonatra maradt. — A 0.47-es gyorssal akar­tam menni, a Sándor kísért egy darabon, habár mond­tam neki, maradj, kitalálok magam is, nem a te lábodnak való. De jött. Bementünk a Magyarba, meginni egy pohár bort. Aztán úgy ránkjött a beszélgethetnék, mintha egész nap szót sem válthattunk volna. Akkor kaptunk észbe, amikor már szedni kellett a lábunkat. A Sándor hazafelé ment, asztmás, nem bírta volna a sietést, én meg ahogy csak tudtam. Pont az orrom előtt ment el __ Vasutas em­b er voltam kérem harminc esztendeig, de vonatot soha le nem késtem ... — Miért nem ment vissza az ismerőséhez? — Ugyan kérem, nem ille­ne ilyenkor felzavarni őket! — Soká jön még a vonat... csak reggel. — Nem az a baj... hanem az asszony, biztosan megvan ijedve... nem maradtam én el... Csóválja a fejét, látszik, > hogy eszi a méreg a harminc !év óta először lekésett vonat ! miatt. : Az álomszuszék é Fiatal, tizenkilenc körüli ; fiatalember. Bognár Ferencnek ; hívják, Albertirsán lakik. Be- j letelik pár perc, míg meg- \ érd, hogy miről van szó, s ; röviden indokol is: \ — Elaludtam. Csak akkor j ébredtem fel, amikor Ceglé- \ den álltunk. Nahát, jól kiné- \ zek, dehát mit tehettem? ^ Délutáni műszakban dolgo- j zott, elaludt, elhozta a vo- ; nat. Nem nagyon izgatja ma- j gát, jóízű szundikálásból ver- ! tűk fel, álmos embernek nem {kemény a pad. { — No, nemsokára jön a {vonat... 2,31-kor... Legyint egyet. { — Á, utánanéztem én már { annak, az nem jó. Nem áll meg Cegléd után. Csak Pes- 'j ten. 3.25-kor jön az én vo- 'j natom. Dehát négyre akkor 'j is otthon vagyok. \ Laposakat pislog, látszik £ hogy sajnál minden percet. amit az alvásból ránk vesz- £ teget. \ — Aztán el ne aludja azt 2 is... { — Nem. Szóltam a kapus­J nak, hogy keltsen fel ... s £ máris dugja a fejét a kabát ‘ hajtókába, leheli a meleget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom