Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

198». NOVEMBER 1. VASÁRNAP ^i&Ctrlap 3 (Folytatás az 1. oldalról) és megkezdték a párt­szervezést. Árulásért, gyávaságért, vagy a párt politikájával való egyet nem értésért sem a megyei pártbizottságon, sem a járási, városi bizottságokon, de még az állami és gazdasági veze­tésben sem kellett senkit fe­lelősségre vonni, vagy eltávo­lítani, csupán a megyei tanács volt elnökét. Az első pártértekezleteket 1956 novemberében és decem­berében a szó szoros értelmé­ben az ellenforradalom elleni fegyveres harcban szervezték. E harcban nőtt és szilárdult meg sok aktivista öntudata. A legválságosabb időben bátran kiálltak a munkásosztály ügyéért és harcoltak az ellen­forradalom ellen. Az átigazo­lásnál elsők között találhatjuk a felszabadulás előtti illegális kommunistákat, a munkás- mozgalmi múlttal, s az 1945-ös kommunista párttagsággal rendelkező elvtársakat. Bár párttagságunk szá­ma csökkent, megállapít­hatjuk. hogy ez nem je-, lent hátrányt a párt és a tömegek közötti kapcsolat­ban, nem csökkent a párt tekintélye. Ellenkezőleg. A párt befolyása állandóan nő és fejlődik a dolgozók között. Az elmúlt hetekben válasz­tották újjá a megye valameny- nyi alapszervezetében a veze­tőségeket. Megválasztották a járási és városi pártbizottsá­gokat is. A beszámoló és ve- zetöségválasztó taggyűlések és pártértekezletek betöltötték szerepüket. Reálisan elemez­ték és foglalták össze az el­múlt három év eredményeit. Az újonnan megválasztott pártvezetőségek — az eddigi tapasztalatok szerint — élve­zik a párttagság bizalmát. Az új vezetőségek összetétele jobb a réginél. A munkások aránya 58,5 százalék lett. Ja­vult a műveltségi színvonal is. A termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladásá­val mód nyílik és szüksé­gessé válik, hogy a dolgo­zó parasztság köréből az eddiginél többet vegyünk fel a pártba. Az értelmiségi párttagok ará­nya 7 százalék, közöttük sok a műszaki értelmiség. • Ez jó, de javítani kell a munkát a pedagógusok, falusi orvosok, mezőgazdászok, állatorvosok között. Szükséges, hogy ezek közül is a legderekabbak a párt tagjai legyenek. Több gondot kell fordítani a húsz és huszonnégy év közötti fia­talok felvételére is. Elsősor­ban a különböző KlSZ-szerve- zetekben funkciót betöltő fia­talokra gondolunk. A párttag­ság korszerinti megoszlása is jónak mondható. Összegezve tehát, megállapíthatjuk, hogy a párt Pest megyei szer­vezetei az elmúlt bárom esztendőben egészségesen fejlődtek. Nem hallgathatjuk el azon­ban, hogy egy-egy területen gyengeségek is tapasztalhatók. Az elmúlt másfél évben a pártszervezetek egy részében nem volt tagjelöltfelvétel. Termelőszövetkezeteink párt- szervezetei még gyengék és gyengén működik néhány fa­lusi pártszervezetünk is. A megyei pártbizottság 1957 de­cember 23-án határozatot ho­zott a falusi szervezetek mun­kájának megjavítására, de a határozat végrehajtásával nem lehetünk elégedettek. Küzdelem két fronton A pórtélét lenini normáinak helyreállításáról párhuzamo­san különösen az országos pártértekezlet előtti hónapok­ban kellett, szívós .harcot vív­nunk — a párton belül is — az' efíenfórradalóm okozta esz­mei zűrzavar tisztázására. Szembe kellett szállnunk a különböző revizionista néze­tekkel. Harcoltunk az értelmi­ség, az ifjúság vezető szerepét, hirdető téveszmék ellen, küz­döttünk a munkaverseny le­becsülésével, a termelőszövet- kezet-ellenességgel szem­ben és érvényesítettük a párt vezető szerepét. Ugyanakkor balról minden megtévedt em­bert ellenségnek tekintettek, a meggyőző, érvelő munkával szemben az adminisztratív in­tézkedéseket helyezték előtér­be, egyoldalúan magyarázták az elienforratíalom okait. A szektás magatartás és a szektás munkamódszerek aka­dályozták a revizionista, né­zetek szétzúzását. Sokan nem értették meg, hogy nem az emberek ellen, ha­nem a helytelen nézetek ellen kell harcolni. Vannak, akik még ma sem ér­tik, hogy minden párttagnak mindenhol fel kell lépnie a helytelen nézetekkel szemben. A gazdasági vezetők pedig nemcsak a termelési számo­kért felelősek, hanem egyben politikai vezetők is. Visszatekintve megtett utunkra, megállapíthatjuk, hogy a megyei pártbizottság helyes módon vezette és biz­tosította a kétfrontos eszmei, politikai harcot. Biztosította a • kollektív vezetést, igyekezett a legfontosabb problémákat pártbizottsági ülésen tárgyalni és ott megfelelő határozatokat hozni. így 1957 december 23-án határozatot hozott a fa­lusi pártmunka megjavítására, 1957 szeptemberében a terme­lőszövetkezetek megszilárdítá­sára, 1958 novemberében a gyengén működő tsz-ek megja­vítására, 1958 decemberében a megye művelődésDolitikájával kapcsolatban. 1959 áprilisában a munkásosztály helyzetének megjavítására és a tavasszal szervezett tsz-ek megszilárdí­tására. Elmondhatjuk, hogy me­gyénkben helyreállt a pártélet rendje, pártszervezeteink rendszeresen megtartják tag­gyűléseiket, vezetőségi, vég­rehajtó bizottsági és pártbi­val elöljárni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a jó példa- mutatás jó eredményre vezet. A dolgozó parasztok értenek a szóból és a tettből. A pártmunka stílusát ille­tően a múlthoz viszonyítva nagy fejlődés tapasztalható. Pártvezetőink, pártszerveze­teink igyekeznek a pártonkívü- li dolgozóikkal közvetlen kap­csolatot teremteni. Elmond­hatjuk, hogy megyénkben is bíznak a dolgozók a pártban, ’ követik a párt útmutatását. Ezt bizonyították a múlt ősz­szel megtartót választás ered­ményei is. A bizalom újabb jeleként értékelhetjük a kongresz- szusi munkaverseny eddi­gi eredményeit. A pártmunkások, a párt- és tömegszervezeti aktivisták szá­zai és ezrei fáradhatatlanul magyarázzák a tömegeknek, a városi és falusi dolgozókn»k a párt politikáját. Egyre többen értik meg, hogy a kommunis­ták legfontosabb feladata a pártonkívüii dolgozók meg­pártvezetésben. Ugyancsak hasonló jelenség mutatkozott á Budakalászi Textilművek­ben. A megyei pártbizottság mindkét esetben a helyszínen — a kommunisták és a pár- tonkívüli aktivisták bevonásá­val — nyílt plénumon tisztáz­ta az ügyet. A gyakorlatban bizonyoso­dott be, hogy az intrikák leg­jobb ellenszere a minél na­gyobb nyilvánosság. Ez elve­szi a kedvét mindenkinek at­tól, hogy valótlant állítson. Nehéz erkölcsi felelősséget vállalni a felelőtlenségért, ki­vált nagy nyilvánosság előtt. A megyei pártbizottság határozottan támogat min­den pártszerű és hasznos bírálatot. Megvédi azokat, akik bírálnak, még akkor is. ha tévedtek, ha a bí­rálatban jóhiszeműséget, segíteniakarást lehet meg­állapítani. Mi úgy hisszük, hogy a me-, gyei bizottságnak ez a ma­gatartása érezteti hatását a megye területén. Általában az zottsági üléseiket. Pártcsopor­tokat alakítottak, sokat javult a pártoktatás a korábbi évek­hez viszonyítva. A párttagság többségének van pártol eghízatasa és azokat igyekeznek is vég­rehajtani. Ezt általában elmondhat juk, bár néhány helyen mind a pártmegbízatással, mind a rendszeres pártéleltel bajok vannak. A meglevő hibák ki­javításában, a gyenge párt- szervezetek munkájának szín­vonalassá tételében elsősorban a járási pártbizottságainkra hárul a feladat. Járási, városi valamint üzemi pártbizottsá­gaink a három esztendő alatt jelentősen fejlődtek. Nagysze­rű határozatokat dolgoznak ki, igaz, a határozatok végrehaj­tásának ellenőrzése és meg­szervezése még nem jő. Ezek a hibák leginkább a mezőgaz­daság átszervezésének, a tsz-ek megszilárdításának ide­jén kerültek napvilágrá. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a mezőgazdaság átszer­vezésével kapcsolatos határo­zatok végrehajtásánál néhány helyen ingadozások voltak. Nem véletlen, hogy éppen a termelőszövetkezeti szer­vezésben vannak nehézsé­gek. Ez rendkívül bonyo­lult, sokrétű munka. Sok rugalmasságra van itt szükség. Nem jó, ha a határozatokat mereven kezeljük, ugyanakkor itt jelentkezik a járási és fa­lusi kádereknél — elsősorban az állami és gazdasági szer­vekben dolgozóknál — a meg­alkuvás veszélye. A rokoni összefonódás, komaság, sógor- ság, a „ne haragudjon rám a falu, a szomszédom'’ és a töb­bi: Ez enyhén szólva opportu­nizmus. Egyes kommunisták egymás között igen radikáli­sak. Senki sem elég forradal­már a szemükben. A proletár­hatalomért készek meghalni — legalábbis szavakban —. de szomszédaikat. rokonaikat meggyőzni a szocializmus he­lyességéről a falun, már nem hajlandók. Félnek, hogy azok megharagszanak rájuk. A falu szocialista átalakítá­sa hosszú folyamat. Olyan feladat, amit elsősorban a he­lyi kommunistáknak és a párt­hoz hű pártonkívülieknek kell elvégezni. Nekik kell me^gvöz- niök a dolgozó parasztokat és nem utolsósorban jó példá­„Különtanáeskozás” , az értekezlet szünetében. Balról jobbra: Gáti József, a Diésdi Csapágygyár igazgatója, Szarvas Ferencné, a Beruházási Bank Pest megyei fiók­vezetője, Fekete Sándorné, a megyei pártbizottság Ipari osztályának vezetője és Karkész Sándor, a Szerszámfejlesz- ■ tési Intézet kutatómérnöke nyerése, meggyőzése. A ta­pasztalatok' «iär meggy őzíelc hennánkét arról, hogy a töme­geket tartósan csak elvi ala­pon lehet megnyerni. Szigo­rúan tartózkodni kell attól, hogy az embereket valahol be­csapják, hamis ígéretekkel fél­revezessék. A dolgozókkal őszintén kell beszélni, nyílt vitában kell igazunkat meg­védeni. Az igazmondó embert szeretik és becsülik. A töme­gek megnyeréséért folyó harc­ban meg kellett és meg kell küzdeni a helyenként jelent­kező kommunista gőggel is, a tömegeket lebecsülő nézetek­kel. Minden kommunistának kötelessége, hogy őrköd­jön a párt és a tömegek között kialakult jő viszony további fejlesztésén, és határozottan ítélje el azo­kat, akik a kialakult jó kap­csolatot megzavarják. A párt és a tömegek közötti jó vi­szonyt mélyítette az is, hogy a pártbizottság szigorúan fel­lépett az ellenforradalmat kö­vető időkben az intrikák el­len. Ma már csak Titkán ta­lálkozunk említésre méltó intrikákkal. De azért akadnak ilyenek. Mint például az el­múlt hónapokban a szobi já­rásban, amikor néhányan va­lótlan állítással, merő képze­letszülte dolgok híresztelésé­vel, súlyos zavart okoztak a emberek szabadon bírálnak. " 'Munkamódszerünkre jellem­ző, hogy a pártbizottságok munkatársai, aktivistái sokat tartózkodnak a pártszerveze­tekben, segítik az aiapszerve- zeíek titkárait, vezetőségi tag­jait. A különféle állami, gaz­dasági és tömegszervezeti pártirányi fásban erősödött az a vonás, hogy a korábbi pa­rancsolgatások és utasítgatá- sok helyett meggyőző szóval, magatartással igyekeznek eredményt elérni. Az elmúlt időben fontosabb, a tömegeket érintő megmoz­dulás volt az agrártézisek is­mertetése, ezt körülbelül 80 ezer ember hallgatta meg. Az agrártézisek ismertetése köz­ben őszintén megmondtuk a dolgozóknak, hogy a mezőgaz­daság átszervezése továbbra is célja a pártnak, nem mond­tunk le soha arról, hogy meg­teremtsük a szocialista nagy­üzemi mezőgazdaságot. Javult a munka a pártpro­pagandában is. Az ellenforra­dalom után propagarHa- munkák főtüze a revizioniz- mus ellen irányult, mert ez a főveszély. Ugyanakkor harcol­tunk a szektariánizmus ellen is. 1957—58-ban az ellenforra­dalom jellegének, tanulságá­nak megmagyarázása, a pro­letárdiktatúráról és az osz­tályharcról szóló marxi— lenini tételek tanítása volt; A megye kulturális helyzete A megye kulturális életé­ben az országosan ismert kul­túrpolitikai hibákon túl mi más hibát is követtünk el. Nem figyeltünk fel idejében a megyében végbemenő gazda­sági átalakulásra, a kialakult ipari településekre. Nem biz­tosítottuk a legminimálisabb igényeket kielégítő egyes kul­túrintézmények' létrehozását. És míg a megyében általáno­san a kultúra fejlesztésé­ben nagy eredményeket értünk el, több fontos munkástelepiilésünkön alig van lehetőség műve­lődésre. Bennünket is megtévesztett az a nézet, hogy Pest megyéből szórakozni, művelődni Pestre lehet járni. Az a tény, hogy Budapest a megye közepén van, valóban növeli dolgozóink kultúrigényét, de annak kielé­gítését a főváros még sem biz­tosíthatja. Az emberek szó­rakozni, kultúrigényeik kielé­gítésére csak munkaidő után, az esti órákban érnek rá. Ek­kor viszont a Budapestre ju­tás és onnét a hazautazás — a jelenlegi közlekedési viszo­nyok között — nem oldható meg. Az elkövetkezendő idő­ben ezt a területet fel kell mérnünk és megteremtenünk a feltételeket a legszüksége­sebb kultúrigények kielégíté­sére. A megyei pártbizottság — mint ismeretes — hároméves művelődési programot dolgo­zott ki. E pártbizottsági ha­tározat a többi között a követ­kező fontos tennivalókat je­löli meg: 1, El kell érni, hogy egész művelődésügyünket a mar­xizmus—leninizmus szelleme hassa át. 2. Az ideológiai előrehaladás fontos feltétele, hogy az idea­lista világnézettel szemben rendszeres, kitartó materia­lista, természettudományos és filozófiai felvilágosító munka folyjék. 3. A szakszervezeti művelő­dési otthonokat, művelődési klubokat a munkások valósá­gos művelődési otthonává kell tenni. 4. A falusi művelődéspoliti­kai tevékenység minden ed­diginél jobban segítse elő' a szocialista mezőgazdaság út­jára lépett paraszti dolgozók politikai és művelődési igé­nyeinek kielégítését. A pártbizottság lapja, a Pest megyei Hírlap csak 1957 májusában jelenhetett meg. A munkát néhányszázas > pél­dányszámmal újra kellett kezdeni. Azóta jó eredménye­ket értünk el e területen is. A lap helyesen szolgálja a párt politikáját. A sajtónál dolgozó elvtár- sainknak sikerült biztosítani, hogy lapunk érdekes és a ke­vésbé politizáló emberek ér­deklődését is felkeltő napi­lap legyen. Nem a sajtó mun­kásain múlik tehát, hanem elsősorban a párt-, állami- és tömegszervezeteinkben dolgo­zó kommunistákon, hogy la­punk jóval nagyobb példány­számban nem jelenhet meg. Jq a kapcsolat a vezetők és a vezetettek között A helyes politikai és gazda­sági munkának előfeltétele a káderek helyes kiválogatása és beállítása. Elmondhatjuk, hogy megyénkben az elmúlt három évben javult a káde­rekkel való foglalkozás. Pest megyében a párt-, állami- és tömegszerve­zeti, valamint gazdasági vezetők többsége tíz- tizenkétéves gyakorlattal rendelkezik. Ezek többsége becsülettel helytállt az ellenforradalom nehéz napjaiban, részt Vettek a munkáshatalom megvédésé­ben, kivette a részét a párt újjászervezéséből, a gazdasági élet megindításából. Javult az állami, gazdasági, tömegszervezeti káderek szo­ciális összetétele is. Szinte minden területen kedvezőb­ben alakult a munkások ará­nya. Tapasztalható már, hogy nagy gyakorlattal rendelkező vezetők mellé fiatalokat is beállítanak. Mint hiányossá­got azonban szóvá kell tenni: nehezen megy előre a pár- totjkívülieknék vezető állás­ba való beállítása. Itt sok­szor ellenállásba ütközünk párttagjaink részéről. A következő években a me­zőgazdaság átszervezésével párhuzamosan jelentkeznek a kádergondok. Szükség lesz a falusi munkában jártas, szi­lárd, forradalmi gondolkozású, önzetlen munkásokra, akik vállalják a falu nagy átszer­vezésében való részvételt. I Fokozni kell az aktivitást a legfontosabb tömegszervezetekben Az ellenforradalom után a megyében a szakszervezetek viszonylag gyorsan talpraáll- lak. Az ott dolgozó kommu­nisták helytálltak, felléptek az ellenforradalmi demagógia ellen. Javult a szakszervezet munkája a mnnkaverseny- nyel kapcsolatban is, bár ez közel sem nevezhető kielégítőnek. A Központi Bizottság már­ciusi határozata után a mun­ka eredményesebb lett, a ver­senyben szép eredmények szü­lettek. Ennek ellenére sem mondhatjuk, hogy »szakszerve­zeti bizottságaink a munka­versenyt olyan fontos ténye­zőnek tekintenék, amilyen az a valóságban. A munkaver- seny szervezésénél mutatkozó gyengeségen túl elégtelen a versenypropaganda is. Javí­tani kell a szervezést, a pro­pagandamunkát egyaránt. Megyénkben a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség mun­kája is nagyot fejlődött az el­múlt három év alatt. A KISZ-nek Pest megyében 495 .alapszervezete, több mint 15 ezer tagja van. A kiszesek tá­mogatják a párt politikáját. Szervezeteik sokat erősödtek, szép eredményeket értek el a termelési, társadalmi mozgal­mak szervezésében és külön kiemelkedő sporteseményük: 19 megye közül a nyári ver­senyekben az első helyezést érték el. A kongresszusi versenyben 51 ifjúsági exportbrigád vesz részt. A brigádtagok többsé­ge nem KISZ-tag. Sok száz fiatal versenyez az üzemek­ben a „Szakma ifjú mestere” címért is. A KISZ takarékos­sági számláján megyénkben több mint hárommillió forin­tot tartanak nyilván. Ezek a tények bizonyítják, hogy nincs igazuk azok­nak, akik elítéiőteg be­szélnek ifjúságunkról, és csak a hibákat látják meg. KISZ-munkártk leggyen- gyébb oldala továbbra is az eszmei, politikai nevelői tevé­kenység. Hasonlóan elégtelen megyénkben a KISZ falusi munkája. A falusi pártszerve­zetek nem nyújtanak megfe­lelő segítséget az ottani KISZ-szervezeteknek. Ezek a szervezetek pedig még nem fogják át a falusi ifjúságot, nem vezetői, nevelői eléggé a parasztfiataloknak. Nem mondhatjuk el azt sem, hogy az ifjúság nevelése társadalmi üggyé vált. A pártbizottság első titká­ra referátuma következő ré­szében a nőmozgalom hely­zetével és eredményeivel fog­lalkozott. Szólt az úttörőmoz­galomról, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenysé­géről, majd behatóan méltatta a munkásőrség eredményeit, tennivalóit. Részletesen ele­mezte ezután az államhatalmi és az államigazgatási szervek helyzetét, majd értékelte a népi ellenőrzési, valamint a bűnüldöző szervek munkáját, s rátért ,az iparral és a mező­gazdasággal kapcsolatos kér­désekre. A megye iparának helyzete, a munkaverseny eredményei és a további feladatok — Megyénkben az ipari ter­melés, az iparban foglalkozta­tottak száma igen jelentősen niegnövekedett a felszabadu­lás óta. Pest megye a kapita­lista Magyarországon teljesen mezőgazdasági megye volt, je­lentéktelen iparral. 1945 után az új üzemek egész sora épült fel s a régiek is növekedtek, korszerű gépeket kaptak. Ma már világszerte ismer­tek a Csepel tehergépko­csik, a diósdi csapágyak, a Ganz Árammérőgyár készülékei, a nagykőrösi és dunakeszi konzerv- és több textilgyárunk ter­mékei. Üzemeink törekednek arra, hogy gyártmányaink korszerű­sége megfeleljen a követel­ményeknek. A Csepel Autó­gyárban. a Ganz Árammérő- gyárban eredményes, állandó jellegű kutatómunka folyik. A Csepel Autógyár a kisszériá- ban történő gyártás előnyeit biztosító egyedi típusokat ál­lított elő, a Ganz Árammérő- gyár termelésének 45—50 szá­zalékát külföldön helyezi el. Külön érdemes megemlíteni, hogy Svédországba is expor­tálunk csapágyakat. A Buda­kalászi Textilművek többek között az Egyesült Államokba és Szudánba is eljuttatja ter­mékeit. A második ötéves terv egyik legnagyobb és leg­korszerűbb üzeme, a Du­nai Cement- és Mészmű megyénkben, Vác mellett épül. Elkészültével az ország ce­ment- és mésztermelése a je­lenlegi kétszeresére emelke­(Folytatás a 4. oldalon) TANÁCSKOZIK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom